A rágómmal egy bubit fújva néztem fel az épületre. Lassan mindjárt ki kéne érnie Parkernek, így a rágót kidobva a kukába indultam be az épületbe magabiztosan. Próbáltam normális emberileg felöltözni, egy fekete magassarkú csizma egy fekete farmerral, Wandától pedig lenyúltam egy fekete szövetkabátot.

-Jó napot, miben segíthetek? - állított meg egy ötvenes éveiben járó férfi, kedvesen.

-Jó napot! Az igazgatói irodát keresem - mosolyogtam rá.

Miután kedvesen megmondta a választ és még a télies időjárásról is elcsicseregtünk, a lépcsők felé megindulva siettem is fel a második emeletre, majd a faajtón kopogva dörzsöltem meg a tenyerem.

-Jöjjön csak! - harsant fel a férfi hangja belülről, Én pedig benyitva néztem körbe.

-Szép napot, az igazgatót keresem - mondtam ki.

-Én vagyok az, üljön csak le - mutatott az asztala előtti székre, Én pedig megköszönve csuktam be az ajtót és ültem le, táskámat lerakva.

-Arról szeretnék beszélni, hogy esetleg tud e tenni valamit az ellen, hogy a diákok bántalmazzák a... - kezdtem. - A keresztfiamat. - böktem ki a legelső hazugságot ami eszembe jutott.

-Igen, sajnos nagyon sokszor fellendül ez a probléma, de már dolgozunk rajta, vannak olyan esetek, azol a bántalmazó és a bántalmazott már nagyon jó kapcsolatban van. - mondta, mire felvontam a szemöldökömet.

Igazán?

-Rendben és örülök, hogy ezt hallhatom. Viszont ez komoly dolog már fizikai zaklatásba is átfordult az eset -  mondtam.

-Megmondaná kérem a nevét? - kezdte, megragadva egy tollat.

-Peter Parker. A gyerek - tettem hozzá gyorsan. - A zaklató nevét sajnos nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy az egyik az osztálytársa.

-Köszönöm - firkantotta a lapra. - Jelenleg tesiórájuk van, lemegyek, beszélek velük. Velem tart? - kelt fel, Én pedig a táskámat felkapva egyeztem bele azonnal.

A csendes folyosón magassarkúm kopogásai fülsüketítően hangosnak bizonyultak. Néhol egy-egy ajtó mellett elhaladva hallottuk a Tanár monoton magyarázását, majd mikor a tesiteremhez értünk, a labdák pattogása, és a jókedv hallatszódott. Megköszönve, hogy a férfi előreengedett nyitottam be a terembe, ahol éppen egy kosármeccs folyt, pár gyerek pedig a pálya szélén passzolgatott egymásnak, vagy erősített. Ez volt például Parker is, kinek jó barátja a lábát fogva segített neki, míg Peter felüléseket csinált.

-Igazgató úr - biccentett a tornatanár. - Hölgyem.

-Tanár úr - üdvözöltem egy mosollyal, majd körbenéztem, és azonnal kiszúrtam a nagyszájú gyereket, akit Thor tegnap megszívatott.

Hülyegyerek.

Erőmet kihasználva, alig láthatóan a kosárlabdát azonnal a kölyök felé röptettem, ami el is találta Őt, így összegörnyedve bukott térdre azonnal.

Hupsz.

A tesitanár azonnal sípolt, és pár intéssel jelezte, hozy gyülekezzenek össze, míg az igazgató rám mosolyogva biccentett. Én, pedig ártatlan tekintettel bólintottam neki vissza.

Peter azonnal döbbenten állt meg a sétálásban, így haverja azonnal eltarolta, amit nem bírtam ki nevetés nélkül és lehajtva a fejemet fojtottam vissza hangos nevetésemet, majd megköszörülve a torkomat néztem fel újra.

Az igazgató elengedett óráról pár gyereket, akik viszonylag tényleg jó gyerekeknek tűntek, tehát akik nem zaklatnának másokat. Köztük volt Peter és a haverja is.

-Te beszéltél az igazgatóval? - rontott ki az épületből már utcai ruhában, hátizsákját igazgatva Parker. Utána, pedig a haverja.

-Még szép, hogy beszéltem vele - dugtam farzsebembe a mobilomat. - Ha már Stark nem képes megvédeni.

-Nem tud róla - rázta meg a fejét Peter, mire kikerekedett szemekkel meredtem rá. - Nem akarom Mr. Starkot zavarni ilyenekkel.

-A túl jó lelked visz majd a sírba Parker - ráztam a fejem, majd a haverjához fordultam, aki döbbenten nézett. - Raven - nyújtottam felé a kezem.

-Ned vagyok - rázta meg. - Te tudsz varázsolni? - nézett rám csodálattal.

-Ha nagyon akarok, igen - vontam vállat ráhagyva a dolgot. Lehet az varázslás is ha annyira akarja...

-Haver, az nem varázslat! - lökte meg a vállát Peter.

-A gondolataidban is tudok olvasni - húzogattam a szemöldökömet, majd felnevettem.

-Az lehetetlen - ámuldozott.

-Gondolj egy számra - vontam vállat.

-Megvan!

-Hét.

-Na ne - döbbent le, Én pedig hangosan felkacagva kaptam a mellkasomhoz.

A lakáskulcsot ledobva a pultra vettem le kabátomat, majd egy lábost elővéve gyújtottam meg a gázt. Thor nem főzött magának, biztos vagyok, hogy baromi éhes lehetett, sőt Én is az voltam. Délután pedig elvileg megint jön Parker, így Ő is éhes lesz, szóval...

A szószt kevergetve vettem elő egy kiskanalat, megkóstolva azt, mikor lépteket hallottam.

-Thor! Jó, hogy jössz, kóstold meg, szerinted kell még bele bors? - fordultam felé a kanállal, azonnal a férfi szájába nyomva azt, aki komoran biccentett.

-Így jó.

-Rendben. Lehet jön Peter, úgyhogy ha van valami filmed, keress, biztos örülne neki - kevergettem a lábos tartalmát.

-Raven - szólt.

-Hm? - kaptam fel a fejem mosolyogva, ám a férfi komoran nézett a szemembe.

-Baj van.