Az ágyban megfordulva néztem fel fáradtan. A redőnyt elfelejtettük behúzni, így a nap eszméletlenül virítva telítette be a szobát éles fénnyel.
Barnes mellettem - természetesen háton fekve szuszogott, így nyűgösen felkelve húztam be a függönyöket, majd visszabotorkálva dőltem be a puha ágyba.

-Már éppen akartam cselekedni - dünnyögte rekedtes hangon a férfi.

-Francba, akkor hagyhattam volna - vigyorodtam el pimaszul, mire a férfi unottan nézett rám.

-Jó reggelt - szólt kimért hangon Buck.

-Neked is - húzódtam közelebb hozzá, majd a takaró felét ráterítve próbáltam visszaaludni.

-Sosem unod meg, ugye?

-Sosem fogod be, ugye? - kérdeztem vissza csípőből, Ő pedig halkan felnevetve dörzsölte meg arcát.

Egy fél óra múlva a tepsit a mosogató mellé rakva töröltem meg a kezeimet.
Melegszendvicseg csináltam, míg Bucky fáradtan kapcsolta le a kávé főzőt és két bögrét elővéve öntötte ki a forró italt.

-Köszönöm - köszörültem meg a torkomat.

-Nincs mit - biccentett.

A mai nap ünnepléssel telt, Stark a fél világot meghívta, hogy tudják, a Bosszúállók csapata még mindig sikeres, újonnan legyőzték Lokit, sőt még Barnes is vissza került hozzánk.

A fekete Natashától lenyúlt elegáns szoknyában a pult mögött állva néztem Barnest, aki Kapitánnyal és egy üveg sörrel a kezében.

-Kit szemeltél ki? - ült le a pult másik oldalára Natasha, az üveget a szájához emelve. - Jól áll a ruha.

-Köszönöm - töröltem le reflexxerűen a pultot a ronggyal. - És senkit.

-Ugyan, Raven - szólt rám somolyogva.

-Tényleg - nevettem fel. - Tudod, hogy szólnék, ha így lenne.

-Mit csinálsz holnap? - támasztotta meg állát bájosan pislogva rám.

-Ülök a szobában és gubbasztok, Barnessal folyamatosan vitatkozva. Vagy, talán meglátogatom Starkot is - villantottam egy megnyerő mosolyt, mire felnevetett.

-Az biztos hatásos lenne - kortyolt az üvegbe. - Gyere el velem.

-Rendben, de még is hova? - kérdeztem a szemöldökömet ráncolva.

-Egy kávézóba.

-Kávézót hallottam? - vágódott le mellénk Clint. - Ugyan, csajok, nem kellett volna meghívni - vigyorgott, mire hangosan összenevettünk.

-Nehéz napokon vagyunk túl, rám fér - emeltem a tequilás poharat, majd a tartalmát lehúzva hunytam le a szemem.

-Mit iszol? - kérdezte Nat.

-Tequila.

-Só és lime nélkül? - döbbent le Clint előre dőlve.

-Aha.

-Anyám, a tinik a szart is kiijesztik belőlem. - dünnyögött Clint otthagyva minket.

-Hányszor mondjam még el, hogy nem vagyok tini! - kiáltottam utána szikrákat szóró szemekkel.

-Hollókám, mindjárt jövök, ezt fogadnom kell - lengette meg mobilját Natasha, Én pedig újra egyedül ácsorogva a pultban nézelődtem.

-Nocsak, nocsak - támaszkodott meg Steve a pulton.

-Másodállásban csapos is vagy? - ült le Barnes, Én pedig grimaszolva köszöntöttem őket.

-Csak azért álltam ide, hogy észrevétlenül megihassak mindent ami erős - bólogattam, mire összemosolyogtak.

-Csinos vagy Raven - biccentett Steve.

-Te sem panaszkodhatsz - mondtam őszintén, újratöltve a poharat.

-Biztos, hogy ennyit kéne... - kezdte Barnes megragadva a kezem, a szívem pedig óriásit dobbant és meglepetten kaptam felé a fejem.

-Hé, amúgy - vágtam közbe. - Szemetek vagytok.

-Micsoda? - nevetett fel Bucky, Steve pedig kérdőn, de mosolyogva várta magyarázatomat.

-Száz valahány évesek vagytok és még is tök jól néztek ki! - meredtem rájuk, belőlük pedig egyszerre tört ki a nevetés.

Miután a fiúknak is mennie kellett, szorgosan szolgáltam ki mindenkit aki csak inni kívánt. Egy hosszú, de hosszú este után, már kezdtek ürülni az emberek, amikor Barnes megállt előttem pár méterrel és mosolyogva dugta zsebeibe kezeit.

-Még mindig szorgosan osztogatsz - mondta mosolyogva, lassan felém lépdelve. - Úgy egy tízes skálán, mennyire vagy részeg? - támaszkodott meg a pulton.

-Tizenkettő - raktam le a rongyot, mire felnevetett. - Nem , egyébként nem vagyok az - mosolyogtam rá.

Gyönyörű kék szemei voltak.

-Nem vagyok benne biztos, hogy ezt el kéne hinnem - mondta szórakozottan, leülve.

-Hozhatok valamit? - kérdeztem.

-Nem, köszönöm, megvagyok - biccentett vidáman. - A pultos látványod egyelőre viszi a prímet.

-Kössz - vontam vállat.

-Jól vagy? - kérdezte, mosolya helyére pedig egy kis stressz került.

-Persze.

-Biztos? - kérdezte, majd egy jól irányzott mozdulattal szinte átugrott a pult felett, így azonnal mellettem találta magát.

-Igen - néztem fel rá, Ő pedig kérdőn nézett szemeimbe.

-Raven, tudod, hogy látom.

-Csak fáradt vagyok - ráztam a fejem. - Ne aggódj.

-Biztos? - emelte fel államnál fogva a fejem, Én pedig bólogatni kezdtem.

-Ti ketten egy pár vagytok? - kérdezte Natasha, mire riadtan kaptam oda a fejem, Barnes pedig döbbenten meredt Natashára, óriásira kerekedett szemekkel.

Fogalmam sincs, hogy a lány mikor jött vissza és hogy mióta is ül ott, de biztos vagyok benne, hogy a fejében már az esküvőt is megszervezte.

-Micsoda? - ocsúdott fel Barnes először.

-Nem! - vágtuk rá egyszerre, Ő pedig hunyorogva méregetett minket.

-Biztos? - kérdezte vigyorogva.

-Natasha - szóltam rá sziszegve.

-Jó, jó, csak kérdeztem - bólintott. - De a többiek nem fognak leszállni rólatok. - mondta, Én pedig nagy szemekkel néztem Buckyra, aki ugyanolyan döbbenten nézett vissza rám.

-Figyelj, Raven - csukta be magunk mögött a hálószoba ajtaját, Én pedig kelletlenül ültem le az ágyra, lefejtve magamról a Natasha által adott ékszereket. - Látszik, hogy van valami.

-Barnes, fáradt vagyok - ráztam a fejem.

-Tudod, hogy mikor hiszen ezt el - szólt mögülem. - Bántott valaki? - ült mellém megpróbálva kezdeni velem valamit.

-Nem.

-Akkor... Te bántottál valakit? - kérdezte megsimítva a vállamat.

-Anyám, csak az kellett volna - dörzsöltem a csuklómat. - Bucky, fáradt vagyok - néztem rá. - Tényleg.

-Rendben - mondta pár másodperc hezitálás után. - De ha van valami, szólj.

-Mindenképp - mosolyogtam rá, Ő pedig a hátamat megsimítva mosolyodott el bíztatóan.

Hajnali kettőkor Bruce lakásából visszasettenkedve csuktam be a bejárati ajtót. Még mindig nem találtam semmi kézzel fogható dolgot A Tél Katonája ügyben, ami baromira zavart.

A cipőmből kibújva próbáltam néma csendben visszasétálni, ám akkor a villany felkapcsolódott és... És Bucky Barnes nézett velem dühösen farkasszemet.

Basszus.

Egy nagyot nyelve meredtem a férfira döbbenten, aki szerintem dühében 58 féleképpen képzelte el, hogyan is fojtana meg ha tehetné.

-Fáradt, mi? - kérdezte gúnyos, cinikus hangon.

-Sétáltam - vágtam rá.

-Etess mást a szarságaiddal - fordult meg szánakozóan, Én pedig döbbenten néztem ahogy a férfi vissza megy szobájába és az ágyba bújik.