Fáradtan dörzsölgetve az arcomat próbáltam nem ülve elaludni reggel az étkező asztalnál. Mellettem Wanda olvasott valamit, Vízió pedig egy pohár kávét lerakva Wanda elé ült le szerelme mellé. Mellette egy üres szék, amin egy kalapács volt - Thor helye. Thor, aki... Hát.. Thor éppen palacsintát - próbált - sütni, hiszen kierőszakolta, hogy ma Ő akar nekünk szolgálni. Bucky előttem ült, ásítozva, mellette Tony valamit a telefonján nyomkodott, aki mellett Natasha szintén valamit olvasgatott. Steve, pedig mosolyogva sétált a konyhába. 

-Jó reggelt! - szólt vidáman a Kapitány. 

Vízió biccentett, Wanda lelkesen köszönt, Thor vidáman hevesen - a seprenyővel a kezében - integetni kezdett, Natasha mosolyogva felnézett de folytatta is az olvasást, Stark hanyagul intett, Bucky pedig fáradtan nézett fel rá, de azonnal át is siklott a tekintete rám. Aztán a fáradt nyúzott Buckyból lett egy ideges, nyúzott, szúrós tekintetű Bucky. Belőlem pedig egy hunyorgó Raven. 

-Hogy vagytok? - kérdezte leülve közénk, pontosabban mellém Steve, majd mosolyogva nézett rám. Aztán, szemöldökét ráncolva a farkasszemező társamra, Barnesra. - Óóóó! - kapott a fejéhez. - Akkor nem álmodtam.

-Nem, nem álmodtál - dünnyögte Barnes. 

-Ti amúgy - fordult felénk Thor. - Taliztatok? - bökött felém és Bucky felé. 

-Mondhatni - mondtam bólogatva. 

-Valami olyasmi - mondta velem egyszerre Barnes, míg Én elhúztam a számat.

-Jobban vagy? - kérdezte Wanda megfogva a kezem.

-Miért, mi volt a baj? - kérdezte Nat fel sem nézve a könyvből.

- Semmi - vágtam közbe, mire Tony érdeklődve nézett fel, egyenesen a szemeimbe.

-Raven.

-Igen? - nyeltem egy nagyot, ám pár másodperc csend után lerakta a telefont.

-Semmi. - mondta, Én pedig meglepetten néztem Stevere, aki óvatosan biccentve jelezte, hogy semmi gond. Eközben pedig Bucky szúrósan, még is tanakodva nézett rám.

-Kész! - kiáltott fel büszkén Thor, majd elénk pakolta a tányérokat. Mindenki nutellás palacsintát kapott, más választást nem adott a szőke férfi, sőt igazából kérdezni se kérdezett, csak elkészítette. Csillogó szemekkel felkapva a tejszínhabot ugrált Buckyhoz, aki meglepetten nézett fel rá.

-Tessék! - vigyorgott Thor, miután egy B betűt firkantott a tejszínhabbal és egy szivecskével.

-Köszönöm - biccentett Bucky halványan mosolyogva.

Tony TS-t kapott egy szívvel, Natasha N-betűt sok-sok szívvel, Kapitány S-betűt és egy eléggé elrontott pajzs rajzot - ami még így is eszméletlen édes lett, Én egy R-betűt pár szívvel és egy mosolygós fejjel, Wanda W-t szívekkel, Vízió V-t egy szívvel. Magának pedig egy kalapácsot rajzolt.

- Köszönöm - néztem rá vigyorogva.

-Jó étvágyat! - ült le elégedetten Thor, Wanda pedig mosolyogva kérdezte meg, ki hogy aludt.

Miután legtöbbünk válaszolt, Bucky unottan nézett rám.

-Körülbelül sehogy.

-Mi történt? - kapodta a fejét Thor.

-Találkoztam Ravennel.

-Inkább Bucky rám tört - helyesbítettem.

-Te támadtál rám az erőddel! - védekezett azonnal.

-Használtad az erőd? - kérdezte döbbenten Tony.

-Kénytelen voltam! - szabadkoztam.

-Aha, szóval csak engem tisztelsz meg azzal, hogy használod ellenem! - meredt rám döbbenten Buck.

-Nem, Én nem... - kapkodtam a fejem azonnal. - Nem beszélhetnénk másról? 

- Használtad az erődet! - nézett rám boldogan Wanda. 

-Csak egy másodperc volt az egész! - emeltem fel védekezően a kezeimet. 

-Most is használni fogod! - meredt rám döbbenten Bucky. - Ugye nem megint ellenem? - kapkodta a fejét. 

-Ti tulajdonképpen mit is csináltatok együtt? - kérdezte Tony levéve szemüvegét, megtámasztva állát, kérdőn nézve. 

-Semmit! -néztem rá felháborodottan. - Bucky nem tanult meg kopogni!

-Tulajdonképpen az az Én szobám, miért kellett volna kopognom? - nézett rám kérdőn a kócos hajú, karikás szemű férfi. 

- Ha jól következtetek - szólt közbe Vízió. - Raven aludt, James pedig haza ért, bement és lefeküdt volna aludni, de Raven felriadt, megijedt, így automatikusan az erejével próbálta Jamest visszatartani, akivel aztán... - mondta összefűzve ujjait az asztalon. - Aztán mi is? - nézett rám segítségkérően Vízió, majd Barnesre. 

-Aztán felismertem Buckyt. Ennyi - ráztam a fejem. 

-Oh, dehogy ennyi, itt még messze nincs vége - könyökölt az asztalra a fémkezű, előre dőlve. - Stevehez vittem, hogy megmagyarázza a dolgokat, de egyeseket tökre nem érdekelte, mi történt és aludt tovább - meredt Stevere, aki elhúzva a száját biccentett. - Aztán átöltöztem, Raven pedig elaludt a kanapén, felkeltettem, hogy aludjon a szobámban, Én pedig alszok a kanapén, de elkezdett velem veszekedni. 

-Te veszekedtél velem! - szóltam közbe hunyorogva. 

-Aztán bevittem, de még ott is veszekedett aztán... - kezdte. - Elaludtunk. 

-És hol? - hallgatta szórakozottan a sztorit Nat. 

- A földön - dörzsölgettem az arcomat. 

-Gratulálok madárkáim -biccentett Stark. - Igazán okosak vagytok. 

-Mindkettőtök a földön aludt? - kérdezte Steve feldolgozva a hallottakat, Én pedig Buckyval egyszerre biccentettem. 

Egy hosszú beszélgetéssel teli reggeli után, a mosogatást befejezve fordultam meg, ám akkor Wanda, Nat, Steve, Stark és Bucky is szúrós, kérdő, kíváncsi tekintettel álltak a hátam mögött. 

-Beszélni akarok veled - mondta hezitálás nélkül Stark. 

-Nem, előbb Én beszélek vele - nézett Kapitány Starkra. 

-Igazán, öregapó?! - idegeskedett Tony, ám Nat azonnal közbeszólt. 

-Fiúk, csönd. Én beszélek vele. 

-Ne, Én - rázta a fejét Wanda. 

-Tudjátok mit? - kérdezte Buck. - Tudod hol találsz - nézett rám a borostás arcú férfi, majd el is tűnt. 

-Raven, tényleg fontos - kezdte Wanda. - A tegnapi.. 

-Honnan veszed, hogy az enyém nem az? - szólt közbe Stark makacsul. 

-Raven! - állt meg a konyha előtt Thor, felkapva a kalapácsot. - Gyere. 

-Megyek - furakodtam át köztük azonnal, hezitálás nélkül, majd a döbbent tekintetű lakótársaimat otthagyva követtem Thort, aki a bejárati ajtót kinyitva nekem engedett előre. 

Tíz perc csendben eltelő séta után kérdőn, még is hálás tekintettel néztem fel rá. 
-Mit csinálunk tulajdonképpen? - kérdeztem.

-Most? Lélegzünk, sétálunk, pislogunk.. - sorolta. 

-Thor - szúrtam le. 

-Megyünk a járgányhoz - vigyorodott el. - Áh, meg is van! - sietett a mező felé, Én pedig döbbenten követtem. 

-Micsoda is ez pontosan? - álltam meg mellette döbbenten. 

-Ez? Egy hipermegaszuper baró állat űrhajó - vigyorgott büszkén. - Amúgy, ezt egy mosómedvétől loptam - tette hozzá, Én pedig kikerekedett szemekkel meredtem rá. 

Az - ezek szerint - űrhajó belsejében sétálgatva hallgattam, ahogy Thor fütyörészik.  A csillagok gyönyörűek voltak, Thor boldogsága pedig valahogy engem is mindig mosolygásra késztetett. Mindig tudta, hogyan kell feldobni valamit. 

-Hogyhogy elhoztál? - kérdeztem az ülése mellé sétálva. 

-A többiek szétszedtek volna. Sőt - rázta mosolyogva a fejét. 

-Köszönöm - ráztam a fejem megkönnyebbülten. 

-Miért nem használod az erődet? Edig bevált. Barnes ellen is bevállt - kérdezte rám se nézve. - Dobd be magad, Ravenke. 

-Ellenetek nem - vontam vállat. 

-Mert mi többen voltunk - vont vállat most Ő. - És azért, légy magaddal őszinte - nézett rám. - Egy ideje nem használtad. 

-Igazad van - mondtam. - De.. Nem érzem úgy, hogy.. 

-Te tudod - hagyta rám. -Minden esetre, ha meggondolod magad, szólj, mert ez baromi állat - vigyorgott. 

-Azért Te sem vagy semmi. A villámok Istene, Odin nagyságos fia, Thor - löktem meg a vállát, mire felnevetett. - És még egy menő kalapácsod is van. 

-Nem mondom, tényleg egész menő - kapta fel a földről. - Megfogod? - húzogatta a szemöldökét. 

-Ne is próbálkozz, nem vagyok méltó rá - nevettem.  

-Kapitány az! - mondta boldogan. - Na meg Vízió. Eszméletlen volt, amikor megtudtam. Majdnem kiugrottam a gatyámból örömömben. 

-Elhiszem - mosolyogtam boldogan rá. -Hova is megyünk egyébként? 

-Oh, meglátogatjuk Lokit - mondta. 

-Hű - bólogattam lenyűgözve, Ő pedig dúdolászva nézelődött tovább.