-Gyere, így, nagyon jó - mondta Bucky, miközben éppen Thort cipeltük be, reménykedve, hogy legalább a nappaliig elbírjuk Őt.

-Istenem, szét vet az ideg! - dühöngött, miközben óvatosan a kanapéra ültettük.

-Mi történt? - fújtam ki magam, a levegőt kapkodva, Barnes pedig kérdőn nézett rám, de csak leintve fordultam újra Thor felé.

-Szólok Starknak - hagyott ott minket Strange, míg Én egy pohár vízért siettem a konyhába.

-Elszökött! Értünk jön! - dühöngött. - Téged akar. És Wandát. Oda akar adni azoknak a... Hogyishívják.

-Raven és Wanda is kell neki? - kérdezte Bucky komoran.

Kevesebb mint tíz perc múlva Stark és Pepper is megérkezett, az utóbbi idegesen tördelte ujjait a kanapén, míg Stark szitkozódva próbálta kitalálni mit tegyünk. Időközben pedig megérkezett Natasha és Kapitány is.

-Jöttem ahogy tudtam - lépett mellém Natasha. - Mi történt?

-Loki minket akar - mondtam. - Elszökött és most minket akar.

-Hol van Wanda - fordult felénk idegesen Stark.

-Nem tudom - ráztam a fejem. Majd Natasha, Bucky, Thor és Steve is.

-Mi az, hogy nem tudjátok? - kérdezte idegesen.

-Tony, ezzel nem oldasz meg semmit - szólt bele Pepper.

-Tudom, de akkor is! - idegeskedett.

-Gyere - ragadta meg a kezem Natasha. - Edzenünk kell.

-Mi? - kérdeztem döbbenten, megpróbálva tartani régi barátnőm tempóját, majd segítségkérően hátranézve ráztam meg a fejem.

-Jövök veletek - mondta Bucky felkapva a kabátját, utánunk sietve.

-Mit csinálunk? - kérdeztem a kocsi hátuljába ülve.

-Őszintén, mikor harcoltál utoljára? - nézett a tükörben rám Natasha.

-Pár hónapja - ráztam a fejem, Bucky pedig bevágódott mellénk.

-Akkor rád fér a gyakorlás - mondta szemrebbenés nélkül a férfi, Én pedig nagyokat pislogva vettem elő a telefonomat. Remegő ujjakkal kerestem elő Wanda kontaktját.

"Gyertek haza, baj van."

Egy jó másfél órás edzés után, és miután Natasha mindent elmondott - amit már tudtam, tekintve hogy Strange hozzá küldött még anno - a szobába fáradtan beesve dőltem Buck ágyába.

-Nem kellett volna elmenned éjjel.

-Bucky, ezt ne kezd el - fúrtam a fejem álmosan a párnába. - Hulla vagyok.

-Látszik - ült le mellém.

Egy gyors fél órás pihenés után átöltözve álltam meg Barnes előtt aki komor, szigorú tekintettel nézett le rám.

-Raven - kezdte. - Vigyázz magadra.

-Igyekszem - biccentettem.

-Tessék, Natasha azt mondta, mindent megtanított - vette elő fegyvereit.

-Mennyi minden... - döbbentem le.

-Nem az a lényeg. - szúrt le azonnal.

-Bocsánat - húztam be a nyakam. - Te ehhez mind értesz? - kérdeztem döbbenten.

-Elvileg Te is - meredt rám döbbenten.

-Nem.. Ahhoz nem - mutattam az egyikre.

-Nesze - nyomta a kezembe az egyik pisztolyt, Én pedig hálásan néztem rá.

-Barnes?

-Igen?

-Köszönöm. Nagyon köszönöm.

-Ne ölesd meg magad - ragadta meg a felkaromat, miután elindultam kifele.

-Igyekszem - biccentettem.

-Hasselhoff, komolyan mondom - meredt rám szigorúan. - Ez most nem az a nap, hogy meggondold magad és a saját fejed után menj - figyelmeztetett.

-Úgy ismersz engem? - kérdeztem pimaszul elvigyorodva.

-Még rosszabbnak is - mondta ki dünnyögve, mire felnevettem.

-Bucky - kezdtem. - Nem lesz semmi baj - simítottam meg a vállát. - Vigyázok magamra. És a többiekre - bólogattam.

-Raven, ha baj van, bármi baj van, hívj - kötötte a lelkemre. - Bármikor. Azonnal megyek.

-Köszönöm - öleltem át hirtelen a szigorú férfit, aki először megilletődött, sőt, szinte már-már ledöbbent, de pár másodperc hezitálás után a derekamra fonva kezeit ölelt át szorosan. Fogalmam sincs, hogy meddig állhattunk itt, egymást szorongatva mintha csak muszáj lenne, de nem is bántam. Viszont az ajtón kopogás hallatszódott, így azonnal elengedve a férfit rebbentem el tőle, míg Ő komor tekintettel nyitotta ki az ajtót.

-Buck, Raven - biccentett Steve.

-Szia - mosolyodtam el fáradtan.

-Készen állsz? - simította meg a vállamat, majd kihúzva a szobából kezdett el beszélgetni velem, míg Én óvatosan pillantottam hátra. Barnes mellkasa előtt összefont kezekkel, aggódó viszont szigorú tekintettel méregetett.

Oldalamon Kapitánnyal és Natashával próbáltunk meg minnél feltünésmentesebben átjutni az utcákon, ahol egyre nagyobb volt a káosz. Az emberek menekültek, sikítottak és segítségért kiáltoztak, az autók riasztója hatott a levegőbe.

-Ez durva lesz - mondta Kapitány megköszörülve s torkát.

-Mikor nem volt az? - sandított Natasha vigyorogva ránk, mire elmosolyodtam.

-Ezek... Mik? - döbbentem le, amint beljebb értünk. - Ezek robotok?

-De még mennyi robot - lepődött meg Steve. - Loki most sem aprózta el - nézett körbe, ám akkor elénk ugrott ez a valami, így Kapitány a pajzsát elővéve ütötte le azonnal.

-Jesszusom! - kiáltottam fel. - Mi a franc... - néztem körbe.

-Azthiszem ideje bedobni magunkat - töltötte meg a fegyverét Natasha Én pedig biccentve indultam meg a sereg felé.

Már nagyban ment a harc, Stark és Thor is ideért, amikor az előttem álló robot fejébe egy nyíl fúródott. Döbbenten az épület tetejére kapva a fejem vigyorodtam el.

-Amíg itt vagyok, semmi baj nincs, de amint haza megyek, kevertek magatoknak valamit - ugrott le ügyesen Clint.

-Clint! - örültem meg.

-Jó nagy szarba kevertétek magatokat.

-Nem mi voltunk! - töltöttem meg a fegyvert.

- Előre megyek. Meg vagy egyedül? - vett elő egy újabb nyílat, Én pedig hevesen bólogatva nyitottam tüzet egy újabb robotra.