『Jimin POV』

Igazából tetszik a film, mert tényleg sokat mutatott az amerikai és angol kultúráról és szokásokról, ami nagyon érdekes volt.

Sok vicces jelenet is volt benne, amin párszor elröhögtem magamat, na de kezdett idegesíteni az a sok felnőtt tartalmú rész a két főszereplő közt.

Ha egy fiú-lány kapcsolat lenne benne, akkor azt mondanám rá, hogy oké és igazából most jöttem rá, hogy nem is vagyok annyira elfogadó személyiségű, mert valójában ez a film ráébresztett arra, hogy én nem bírom elviselni a homoszexuális embereket.

Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy hogyan tud szerelembe esni 2 azonos nemű. Az eszem megáll, de komolyan mondom...

A másik dolog meg az, hogy Jungkookkal nézem ezt a filmet és őt láthatólag nagyon le is köti, amit persze szintén nem értek. Ha egyedül nézném, akkor az még rendben lenne, viszont így, hogy a kis maknae is itt van velem, nagyon kényelmetlen.

A biztosítékot az verte ki nálam végleg, amikor a két főszereplő lefeküdt egymással.

Az aktusuk középen leállítottam a filmet a laptopon és nemes egyszerűséggel kikapcsoltam azt.

-Kész! Vége! Nem nézzük tovább... -raktam le a dohányzóasztalra a gépet.

-De ne már Jimin! Annyira jó volt ez a film... -támadott le egyből engem Kook.

-Mi volt benne a jó? 2 fiúról szólt az egész, bassza meg! Nem vagyok homokos Jungkook és te sem vagy az! Nem nézünk melegről szóló filmeket, mert gusztustalan! Végig egymás szájában voltak és ezektől fordult fel a gyomrom. Soha többet nem nézünk bl filmet és te sem nézhetsz, megértetted? Nem is értem, hogy hogyan jutott ilyen az eszedbe... -kiabáltam velem, majd szó nélkül otthagytam őt és kimentem a házból egy kis friss levegőt szívni.

『Jungkook POV』

Fájt... rettenetesen égettek Jimin szavai.
Ritkán hallottam őt így beszélni és most nagyon megijedtem.
Úgy éreztem, hogy mindent elrontottam.

A szavai ólomsúlyként telepedtek rá a szívemre és nem tudtam, hogy mit csináljak.

Azt hittem, hogy nem fog kiakadni egy film miatt, amiben melegek vannak. De ezek szerint tévedtem. Rohadt nagyot tévedtem, mert ezerszer hevesebben reagált rá, mint amire számítottam.

Homofób... Jimin kurvára homofób, aminek eddig semmi jelét nem mutatta.
Most viszont sütött róla, hogy gyűlöli a homoszexuálisokat, ami baj... számomra nagyon nagy baj, mert... az utóbbi időben én megkedveltem Jimint.
Nem értettem, hogy hogyan történt ez meg, hiszen már vagy 10 éve egy bandában vagyunk.

Talán csak mert én is felnőttem és kinyílt előttem a világ.
Talán csak most értem meg a szerelemhez.
Eddig is különleges volt számomra Jimin, hiszen az ő személyisége páratlan és az albumja előtt még ő is nagyon törődött velem.

Többet foglalkozott velem, mint a csapat többi tagjával, de ez szerintem csak azért volt, mert egy szobában voltunk és több időt töltöttünk együtt.

De az albumja után valami megváltozott...

Megláttam, hogy a Like Crazy koreográfiájában végigtapogatták őt a lányok, fiúk és onnantól kész, vége...

Valami elpattant bennem és tömény féltékenységet éreztem.
Még magam sem tudom, hogy ez most pontosan mi, de Jiminre elkezdtem egyre többként tekinteni, amit próbálok megakadályozni.

És most ezzel a megnyilvánulásával vérig sértett engem.
Talán ezek után könnyebb lesz majd lemondanom róla, mert az fix, hogy nem fogok megbocsátani neki egyhamar...

Nem gondolt mások érzéseire...

『Jimin POV』

Mikor visszaértem a pár órás sétálgatásomról, megdöbbenve vettem tudomásul, hogy Kook úgy bőgött a szobánkban, mint egy kis baba.

Nem sokszor hallottam őt így sírni.
Általában mindig hangtalanul szokott. Ellenben most..

Elismerem, hogy a kelleténél egy kicsit keményebben mondtam meg neki a magamét, de ezt most tényleg nem értettem... miért sír?

Most komolyan azzal bántottam meg őt, mert megmondtam neki, hogy normális emberek ne nézzenek már homokos filmet?
Hát ez kész...

Tudtam, hogy Kookie érzékeny.
Na de ennyire...?

Belefájdult a szívem, hogy ő most miattam szomorú, hiszen nem ezt érdemelné és egyáltalán nem az volt a célom, hogy megbántsam őt.

A világért sem szeretnék rosszba lenni vele.
Valahogyan muszáj kiengesztelnem.

Levettem a kabátomat és cipőmet is, majd a szobánk felé vettem az irányt és halkan beléptem rajta.

Jungkook az ágyában feküdt, félig betakarózva, miközben a párnával tompította a sírását.

Elhúztam a szájamat, majd leültem mellé az ágyra és óvatosan a hátára simítottam.

-Hé, Kookie.... mi a baj? Miért sírsz? -kérdeztem tőle halkan.

-Cs..csak... hagyj békén... Ne jöjj most a közelembe! -kiabálta bele a párnába.

¸¸♬·¯·♩¸¸♪·¯·♫¸¸¸♬·¯·♩¸¸♪·¯·♫¸¸

Azt hittem, hogy pár óra és Jungkook újra a régi lesz, aztán mehetünk együtt sétálni a délután.

Hát igen... ezt csak hittem.

Kook szó szerint egész nap az ágyában feküdt és nem akarta, hogy bemenjek a szobába.

Délben hiába csináltam neki egy kis ebédét, ő azt sem fogadta el.

Nem tudtam, hogy mit tegyek.
Értetlen vagyok, szomorú és unatkozok is.
Egész nap csak Kookien járt az eszem, hogy igazából én most mivel is bántottam meg őt.

A nap végére már úgy voltam vele, hogy nem is a film miatt bőgött, hanem sokkal inkább más miatt, csak arra még nem jöttem rá.

Egészen estig csak unatkoztam, majd nagy elkeseredésemben vacsora előtt végig néztem a Red, White and Royal Blue-t, azzal a céllal, hogy hátha megértem Kook kiborulásának az okát.

De nem ez történt...

Inkább egy sokkal furcsább dolog...

Akaratlanul magamat és Jungkookot képzeltem el a 2 főszereplő helyére, amit már tényleg nem értettem és a film végére már konkrét hányingert éreztem.

Még hogy én vagyok az elfogadó ember, mi? Még egy rohadt bl filmet sem tudok végignézni undor nélkül...

Ez így mehet tovább.

『Jungkook POV』

Délután ihletem jött.
Ez a sok sírás és fájdalom megtette a hatását és valami olyan jutott az eszembe, ami eddig még csak nagyon kevésszer.
Túl kockázatosnak tartottam, de most már úgy vagyok vele, hogy... történjen majd aminek történnie kell, nem mindegy..?

Jimin valószínűeg még mindig a ház valamelyik másik felében vár rám, de én most haragszok rá. Nagyon.
Megsértette az érzéseimet és meglepett azzal, hogy ő valójában homofób.
Nem gondoltam volna róla.

Nagy hévvel kezdtem el keresni a jegyzetfüzetemet és egy ceruzát a cuccaim közt, amit hamar meg is találtam, majd angol nyelven kezdtem írni a sorokat, miközben potyogtak a könnyeim, de nem a papírra.

Közeleg az első szóló albumom kiadása.
Mármint a közeleg az annyit takar, hogy csak én és még pár ember tud róla. Amúgy ez még friss hír, így még nem is hoztuk nyilvánosságra.

Eddig 2 dal van kész teljesen. Az egyik a Seven, a másik pedig a 3D, viszont ezekhez majd még MV-t is kell forgatnunk.

Hihetetlen módon mindegyik egy másik személyről van írva. Ki lehet találni, hogy miért...
Szerintem a tudatalattim a dal megírása közben is Jiminre gondolt és arra, hogy ő bizony sohasem lehet az enyém.
Eddig mindig reménykedtem abban, hogy egyszer talán még megkaphatom őt. De most, a reggeli megnyilvánulásával még a remény halvány szikráit is kioltotta bennem, ami rohadtul éget és fel fog emészteni.

Az egész délutánomat végig dudolásztam, sírtam és dalszöveget kreáltam.

A legutolsóval nem haladtam olyan jól, mert csak pár sor készült el belőle egy kis angol szótár segítségével. Viszont szerintem tökéletesen leírja a mostani érzéseimet.

Amit pedig az előbb említettem, hogy ilyet még nem sokszor csináltam az az... hogy ezt a dalt Jiminről fogom írni. Sőt, lehet hogy az egész albumomat róla fogom írni.
De ezt az infót viszont nem fogom nyilvánosságra hozni. Maradjon csak én titkom.
Jiminnek úgysem merném bevallani az érzéseimet. Ígyhát dalok formájában próbálom meg ezt megtenni...

i'm gonna hate you,
i'm gonna hate you
paint you like the villain that you never were
i'm gonna blame you
for things that you don't do
hating you is the only way it doesn't hurt