『Jimin POV』

-Azta, Jimin. Hát ez kurva jó volt. - rakta el Suga a konzolokat már késő este.

-Attól tartok, hogy kell majd egy döntőt játszanunk, mert ez a döntetlen most így eléggé zavar engem. - ásítottam egy nagyot.

-Holnap hétvége és semmi programunk nem lesz. Ha szeretnél, akkor velem jöhetsz a stúdiómba. Ott tudjuk folytatni. És meg tudnám mutatni neked is az új zenéimet. - ajánlotta fel.

-Persze, szívesen veled megyek. - derültem fel.

-Akkor ezt megbeszéltük. - dőlt bele az ágyába.

-Pontosan. Jó éjt, hyung. Szép álmokat. - köszöntem el tőle gyerekes hangon, mire ő csak megforgatta a szemeit.

-Szia, Jimin. Aludj jól. - köszönt el tőlem ő is, majd én kiosontam a szobából és a sajátom felé vettem az irányt.

Halknak kellett lennem, ugyanis már mindenki aludt és a legkevésbé sem akartam felébreszteni senkit sem.
A szobánkba belépve láttam ám, hogy Jungkook már nagyban aludt.

Vagy legalábbis én így láttam...

Ásítozva feküdtem be én is immár pizsamában az ágyba és a fal felé fordulva hunytam le a fáradt szemeimet.

Nem kellett volna sokat várnom arra, hogy elaludjak, viszont még ezt is megzavarta egy különös nesz a hátam mögött.
Éreztem, hogy besüppedt mögöttem az ágy, majd a takaró alatt egy igen csak izmos férfi test ölelt át engem.

-J..Jungkook... Te vagy az, ugye? - suttogtam.

-Ki más? - morogta a fülem mellett.

-Rosszat álmodtál? - simítottam az engem ölelő egyik kezére.

-Nem.

-Akkor miért vagy itt?

-Csak veled szerettem volna lenni. - furta a nyakamba a fejét, mire egy kicsit különös érzés fogott el engem.

-Mhm. - tudtam le ennyivel.

-Egész este Yoongival voltál. - folytatta.

-Igen, és?

-Hallottalak vele beszélgetni és nevetgélni. Velem miért nem tudsz ilyen lenni? - szorított erősebben magához.

-Jaj, Kookie... - fordultam felé. - Te mostanában folyton Taejal vagy én mégsem szóltam neked ezért, pedig feltűnt. Yoongi is a barátom és a te barátod is. Mindenki mindenki barátja. Egész idáig veled foglalkoztam a legtöbbet és hidd el, veled is tudok ilyen lenni. - simítottam puha arcára.

-Akkor miért nem vagy velem ilyen? - motyogta.

-Hát... Nem tudom. Miért mit szeretnél, mit tegyek?

-Beszélgess velem többet.

-Jól van, ha ezt szeretnéd. - vontam vállat.

-Holnap mit csinálsz? - kíváncsiskodott.

-Yoongival elmegyek a stúdióba.

-És velem mikor mész el valahova? - háborodott fel halkan.

-Majd annak is eljön az ideje, Kook. - csitítgattam őt.

-Hah... Rendben. - sóhajtott egy nagyot.

Ezután egy kis csend telepedett ránk, majd én visszafordultam a karjai közt a fal felé.

-Jimin...? - szólított meg engem halkan a maknae.

-Hm?

-Megpuszilhatom a nyakadat? - kérdezte ártatlan hangon.

-Miért? - kuncogtam.

-Mert az van itt előttem.

-Ha ettől boldogabb leszel... - forgattam szemet mosolyogva, ám az a mosoly úgy ráfagyott az arcomra, mikor megéreztem puha ajkait a nyakamon, mint a nem is tudom mi.

Kissé össze is rezzentem a hirtelen érzésre és a testem megremegett egy pillanatra. Olyan volt, mintha megállt volna az idő és meg is ijedtem.
Kook adott pár puszit a bőrömre, majd újra szorosan magához ölelt és a lábainkat összefonva aludt el mögöttem, mire én csak nagy szemekkel pislogtam az előttem lévő falra.