★★★

Tudtátok hogy majdnem pontosan négy éve írtam le az első mondatot?... Valami nagyon béna volt, de hát megtörtént... Azt hiszem így hangzott: "Hajnali öt? Hajnali öt. Bezony, bezony." :D

Nem is tudom hol kezdjem. El tudjátok ti képzelni, hogy négy év? Én nem. Ugyanígy ültem Karácsonykor a szobámban. Először bukkantam rá a fanfictionok világára. Végigolvastam ősszel egy tucatot és Karácsonykor a szünetben nekiültem a sajátomnak. Nem volt vele célom. Még azt se tudtam, milyenek a saját karaktereim. És unatkozva, megírtam az első fejezetet, majd a másodikat. Beleestem ilyen hibákba... Hogy szupererők... Meg nem túl összetett, őszinte és egyedi szereplők, de ezekbe azt hiszem egyszer mindünknek bele kell esnie. 

Egy híjján, szárhazminckettő fejezet az eredménye ennek a négy évnek. És tudjátok miért ennyi? 

Mert itt voltatok végig. 

Annyi kétségem volt. Komolyan. "Egyáltalán mit művelek, senki sem ír fanfictionöket"... "Semmi haszna..." "Tökre béna..." De itt voltatok és valami érthetetlen módon nektek tetszett. Még akkor is, mikor nekem nem. És bíztattatok és lelkesen olvastátok... És minden akadályon átsegítettetek. Lehet ezt nem is realizáltátok, de egy két csillaggal, egy-két kommenttel... 

Sosem fogom elfelejteni, hogy az unokatesómmal hajnalig fent voltunk és minden tíz percben ellenőriztem az első, publikált fejezetemet. 

És majdnem összetörtem a telefonomat, mikor megláttam hogy valaki kommentelt. Úgy eldobtam. Kész őrület :D

Legszívesebben egyenként kiírnám mindenki nevét ide, de inkább nem teszem meg. Csak szeretném, ha tudnátok, tényleg mennyire fontosak voltatok és vagytok a mai napig. Ugyanaz az izgatott kisgyerek vagyok még mindig, kopogó szemekkel frissítgetve a wattit és boldog vigyorral olvasgatva a legapróbb visszajelzéseket. 

Amit még mindig nem értek. De lassan kezdem realizálni. 

Ha most megállnánk és visszalapoznánk az első fejezethez. Hú. Nem tudom ti hogy vagytok, de rendesen kirázott a hideg. Nem mondom, hogy jól írok. Mert az önteltség lenne. Ez még semmi. De az biztos, hogy a 132. fejezet és az első között... Ég és föld különbség van. Azt hiszem szépen lassan belenőttem az írásba. És ez a "könyv" mindig itt volt nekem, hogy gyakoroljak rajta. És bizton állítom, abszolút látszik rajta. Ezért sem írtam át az első fejezeteket. Azt hiszem megfelelő emlékeztető, honnan jutottam el hová. 

Őszintén? Még sosem voltam igazán elégedett egy irományommal sem... De... De most, hogy befejeztem. Életemben először sikerült befejeznem egy sztorit... Na. Most még is tökre büszke vagyok, ami nagyon fura érzés, őszintén :D Ugyan, mégis ki lenne büszke egy fanfictionre? 

De ha nem is saját magamra... Rátok biztosan hihetetlenül büszke vagyok. 132-Fejezetet végig bírtatok olvasni? Eszeteknél vagytok ti? :D ❤️❤️❤️ Nem. Annyira eszementek vagytok mint én és ezt imádom bennetek. Csodálatos emberekkel ismerkedtem meg a saját kommentszekciómban és ez varázslatos érzés. A tény, hogy a komolytalan irkálmányom alatt ilyen zseniális és nagyszerű olvasókat gyűjtöttem. Ez olyan kincs... Hogy csak hű. 

De nem is húzom a szót... Inkább csak "büszkén prezentálom..." 

Az "ELIZABETH" FOLYTATÁSÁT: 

★★★

★★  ℍÁℝ𝕆𝕄 𝔸 𝔹𝕃𝔸ℂ𝕂 𝕀𝔾𝔸ℤ𝕊Á𝔾  ★★

★★★

(Remélem tetszik a borító, ilyen tarkát sem csináltam még soha ezelőtt, de különben meglepően meg vagyok elégedve vele:D)

A szövege, pedig így cseng: 

"Felnőni nem könnyű. Főleg hogyha az ember lánya boszorkány.

És főleg, hogyha nem is lánya senkinek.

Margaret May néha úgy érzi, hogy rossz világba született, mert mióta megszületett, mintha nem sikerülne semmi körülötte. A szülei otthagyták Salisbury árvaházának hideg lépcsőjén. Nem tud róluk többet. De magáról sem. Mégis ki ő?

Maggie kicsit magánakvaló boszorkány. Csendes, visszahúzódó. Sokat olvas és keveset beszél. Sőt. Nem is beszél egyáltalán.

Szóval felnőni nem könnyű. Boszorkánynak lenni nem könnyű. És árvának sem.

Mags nem szeret a komfortzónájából kimerészkedni és a Roxfort... Nos azt sem neki teremtették, de néha nincsen beleszólásunk, merre visz az élet tengerén a sorsunk vad vitorlása.

Felnőni nem könnyű. Barátkozni nem könnyű. Tanulni és érteni sem könnyű. Keresni és találni pedig végképp. De azért vagyunk itt. Azért van Margaret May a Roxfort falai között.

Hogy megtanuljon felnőni. Mégha néha nehéz is ez.

És hogy választ találjon keserű kérdéseire.

Ki ő? És kik lehettek a szülei? Piton szokott hajat mosni? És miért olyan hihetetlenül morcos? Mitől fél McGalagony? Mit kapunk ha ürömteába őrölt aszfodélosz gyökeret keverünk? Miért utálják a griffendélesek a mardekárosokat? És miért utálja mindenki magát Edwin Blacket? Mi van a harmadik emeleten? És mi van a Fúriafűz alagútján túl? Az időkapszulában? És ki lakik a Tiltott Rengeteg szélén csücsülő kiskunyhóban? Milyen rekordok vannak a Roxfortban? És ami a legfontosabb... Honnan lehet csokoládét szerezni? Túl lehet egyáltalán élni a Roxfortban? Hogyan kell egyáltalán barátokat szerezni... És testvéreket?

Minden ki fog derülni. Több és kevesebb sikerrel... "

Az első fejezet pedig majd jön... Ha szeretnétek (KACSINTKACSINTKACSINT)

⭐⭐⭐ 

⭐⭐

--V--É--G--E--

⭐⭐

⭐⭐⭐