-Gyerünk Betty!

-De nem megy. - szusszantam fel türelmetlenül és leeresztettem a pálcámat. - Nem megy Mancs.

Sirius félrebillentett fejjel pislogott rám, majd felkapta a kanapéról tallárját és belebújva mélyen az arcába húzta a csuklyáját. Miközben bámulatos ügyességgel megforgatta ujjai közt pálcáját. Mély hangon, félig hörögve, félig morogva végül megszólalt.

-Tudod ki vagyok? - kérdezte vészjóslóan és egy pillanatra megcsillantak ezüstjei a csuklyája takarásában.

-Hát persze. Mancs. Te Mancs vagy. - nevettem el magamat, mire felmordult.

-Téves... Én az éjszaka szülötte vagyok... A halál hozója... A halál lakmározója... Halálfaló... És jöttem, hogy széttépjelek.

Majdnem hangosan felnevettem. Ahogyan begörbített háttal, gonoszan suhogva, kezével groteszk módon a levegőt markolászva közeledni kezdett ajkaimba kellett harapnom, hogy ne kacagjak fel hangosan. Végül csak a tőle látott pimasz féloldalas mosolyra húztam az ajkamat és csípőre tettem kezemet, miközben kihúztam magamat.

-Tépjél.

Sirius lehúzta fejéről a csuklyáját és felborzolódott tincsekkel pislogott le rám, miközben elém lépett. - Beth? - mormogta mosolyra húzva száját.

-Ne nézz így rám. - nevettem végül el magamat zavartan és el akartam lépni tőle, de finoman csuklómra fonta ujjait. Olyan mély tekintettel pislogott arcomra... És az a szélesedő mosoly!

-Olyan izé vagy Beth. De nem úszod meg, a nap végére akkor is megtanulsz párbajozni. Ha esik, ha szakad. - szögezte le és nagyot kellett nyelnem, mert játékos mosollyal közelebb hajolt, hogy orra enyémet súrolta. - Ne félj Mon chéri... Kívánságod parancs.

Felnevettem és elvörösödtem, mikor apró csókot nyomott orromra, majd elhajolt. És bár úgy tűnt már neki is máshol járnak a gondolatai és szívesebben lenne máshol velem, mint a klubhelyiség közepén párbajozva, de kihúzta magát és megforgatta ujjai közt pálcáját.

-Ezt megtanítod? - kérdeztem felcsillanó tekintettel, mire laza félmosollyal újra megforgatta ujjai közt varázspálcáját.

-Persze, de előtte önvédelem, Beth. - mosolygott rám komolyan és kedves szemekkel, majd hátralépett. - Ott tartottunk... Hogy képzeld el, hogy egy halálfaló vagyok.

-De nem tudom. - kotyogtam rögtön közbe, de azért előhúztam a pálcámat.

-És éppen az életedre akarok törni. - folytatta Mancs és közben újra mélyen szemébe húzta csuklyályát. - Mit csinálsz?

-Erőszakra nem erőszakkal reagálunk. - susogtam összegubancolódott torokkal és kitártam a karomat. - Ez esetben megölellek. - tettem hozzá halvány diadalittas mosollyal és elindultam felé.

-Puff. És már kampec is neked Beth. Nem. Nem megölelsz, hanem szépen megfogod a pálcádat és az a minimum, hogy pajzsbűbájt használsz, Merlinre... - nyomta a kezembe a földre ejtett pálcámat Mancs rosszalló mosollyal, de azért felnevetve magához húzott, hogy ne maradjon ölelés nélkül. - Akkor újra. Szóval tudod... Capitulatus és Protego... Jövök és te...

-Azt szeretnéd, hogy bántsalak? - rágcsáltam ajkamat kerek szemekkel, mire Mancs leeresztette a saját fegyverét és visszalépett hozzám.

-Beth... Túlélem. És most az a lényeg, hogy megtanuld... Miképpen védd meg magadat, mikor én hülye, nem vagyok melletted. Sajnos nem nőhetünk össze, bármennyire kecsegtető. - nyalta meg kicserepesedett ajkait és az asztalon árválkodó Vajsörös üveget meghúzva lenyalva hab bajuszát folytatta. - Szóval most nem Sirius vagyok. Hanem mondjuk Malfoy.

-Malfoy? - hebegtem megremegve, mire felsóhajtott.

-Nem. Csak... Valami mocskos halálfaló. Akkor játszuk ezt le. Szóval itt vagyok. Meg akarlak támadni... Erre te.

-Nem megy Mancs. - fakadtam ki és leeresztettem a pálcámat. - Nekem nem megy... - hajtottam le a fejemet elkeseredetten.

-Tudom, hogy megy Betty. Egyszerűen tudom. De akkor most próbáljuk másként. - azzal Mancs lehajolt és a kanapéra dobott táskámból kihúzta a frissen beszerzett mézesfalásos csokit, amit délelőtt vettünk Peettel.

-Csokit eszünk? Az menni fog... - kezdtem felcsillanó szemekkel, de a szavamba vágott.

-Nem. Én most éppen lenyúltam a csokidat. Elloptam. És meg akarom enni. Mit csinálsz?

-Visszakérem. És megkapod a felét. Vagy a háromnegyedét... De igazából az egészet megkaphatod, ha ennyire szeretnéd. - feleltem rögtön mosolyogva, mire hitetlenül felnevetett.

-Nem Beth. Most vérszomjas vagy!

-Grr? - Mancs hangosan nevetett fel ügyetlen morgásomat hallva és megrázta a fejét.

-Nem így értettem. Most éppen gonosz vagyok és a csokidra pályázok.

-De te nem vagy gonosz és nyugodtan megeheted a csokimat. - fontam össze magam előtt a karomat, mire arca dühösen megrándult.

-Nem ez a lényeg Beth. Jó. De akkor te akartad. - azzal kibontotta a csokimat és mélyen a szemembe nézve jóízűen beleharapott. - Hmm... Mennyei...

-Kaphatok? - kérdeztem rögtön, de rámszegezte pálcáját.

-Meg kell küzdened érte Pöttöm. Harcolj, gyerünk.

Mikor azonban látta, hogy nem emelem fel a pálcát tartó kezemet, megadóan a hajába tűzte sajátját és letört egy kockát a csokiból, majd gyakorlott mozdulatokkal felém hajította én pedig ügyesen elkaptam a szájammal, majd egyszerre nevettünk fel.

-Valóban mennyei. - hunytam le a szememet az édességet ízlelgetve. Majd lenyeltem és összezavarodtam, mikor Mancs a mellkasomnak nyomta pálcáját. Finoman, de mégis erősen.

-Elraboltam Sirius Blacket és meg fogom ölni, ha nem teszel semmit most.

-Elraboltad saját magadat? - kérdeztem érdeklődve a fülem mögé tűrve egy szőke tincset, mire felmordult.

-Remus Lupint, Lily Evanst és James Pottert. Mind meghalnak, ha most nem küzdesz meg velem. - elfancsalodott képpel álltam Mancs éles tekintetét. És tétován megszorítottam pálcámat ujjaim közt. Jó. Igaza van, egy ilyen helyzetben tényleg nincs választásom. - Gyerünk Beth. - súgta komolyan és érdesen.

-Biztos? - kérdeztem, miközben egy pillanat alatt felpörgött minden rontás és átok az agyamban, amit eddig valaha is megtanultam.

-Halálosan.

Lélegzetvisszafojtva halkan motyogtam az orrom alatt és közben elugorva Mancstól vörös fénycsóvát löveltem felé. Sirius könnyedén elhajolt és közben már viszonozta is a szívességet, amiért sebesen a kanapé mögé bújtam.

-Capitulatus! - Mancs könnyedén elhajolt és már nonverbálisan küldte is a következő bűbájt felém.

-Rictusempra!

-Beth! Ennél többet tudsz. - csattant fel Mancs és közben már három fénycsóvát is felém küldött.

Sikkantva ugrottam hátra, mert a következő pillanatban a rejtekhelyemként szolgáló kanapé apró darabokra robbant Mancs vigyorától kísérve. Fogadjunk, hogy élvezte, hogy robbantgathat.

-Avis! Oppugno! - a pálcámból felröppenő kis kék pacsirták pedig felsüvítve indultak rögtön Mancs felé, aki erre elégedett mosollyal biccentett, de könnyedén eltüntette a madárkákat.

-Incarcerandus! Obstructo! Relaxo! - elhajoltam a Mancs irányából érkező fénycsóvák irányából, de nem figyeltem és a következő pillanatban egy halk sikoly kíséretében láthatatlan kötél felárntotta a levegőbe és fejjel lefelé lógva pislogtam Mancsra aki két intéssel rendbehozta a szétroncsolódott környezetünket és végül maga előtt összefont karokkal megállt előttem.

-Kampec Beth. - csóválta meg a fejét és a következő pillanatban karjaiba estem és zavartan pislogtam szemébe. - Neked kampec. Miért nem használsz Átkokat? Bűbájokkal, varázslatokkal és ártásokkal nem jutsz messze Kisangyal. - finoman helyezett vissza a földre, de közben mosolyra húzta ajkait és hatalmas tenyerei közé fogta arcomat. - És nem rossz Beth. Remekelsz. Viszont nem kerülheted ki az átkokat. Látod? Tudtam én, hogy képes vagy rá.

-Jól vagy? - kérdeztem halkan, mire morcosan összeráncolta orrát.

-Ennyi. Leromboltad a harcosnős felállásodat. - tárta szét a karját felnevetve és közben felém nyújtotta a vajsört. - Beth, Beth, Beth... Édes Beth... Remélem élesben nem fogod megkérdezni az ellenfeledtől két levegő között, hogy "Úristen jól vagy? Ez fájt? Megmaradsz? Befejezzük most?" - vákonyította el a hangját, mire bosszús kacajjal meglöktem karját.

-Csitulj Mancs.

-"Ugye nem fájt? Nem akartam bocsiiii..." - folytatta magas hangon süvítve a fülembe, mire kinyújtottam felé a nyelvemet.

-Gonosz vagy Black.

-"Merlinre meggyógyítalak... Mi fáj?" - folytatta vékony hangon, nevetve.

-Fejezd be te szamár! - kiáltottam rá kacagva, mire arrébb ugrott felé nyúló kezeim elől.

-Kutya Drága, még mindig kutya. - nevetett és kedvesen megborzolta a hajamat.

Vörös arccal, nevetve viszonoztam pillantását és végül leültem a kanapéra, hogy magamhoz vegyem a csokoládémat és miközben beleharaptam a mennyei édességben szívem megdobbant, ahogyan Mancs feltűrve inge ujját lehuppant mellém.

-Tudod Beth... Nagyon erős boszorkány lennél, ha nem lennél ilyen kedves és finom érzékű... - szólt végül és meghúzta a vajsörös üvegét, miközben kibújt bakancsából és cipőtlen, csíkos zoknis lábát a szemben lévő fotelbe tette.

-Én nem szeretnék erős lenni. - dőltem neki karjának és lábaimat felhúzva cseréltünk. Kézhez kapta a csokit én pedig belehörpöltem a vajsörébe.

-Persze, hogy nem. - mosolygott Mancs és szabad karját átfonta körülöttem és magához húzott. - Te vagy csapatunk szíve és mosolya Beth.

-Ez erős túlzás.

-Nem. Ez nagyon nem túlzás. Ez az igazság. - pöccintette meg kedvesen az orromat és közben órájára sandított. - Ma addig nem nyugszom, míg le nem győzöl egyszer.

-Legyőzlek? - érdeklődtem és megnyaltam kicserepesedett ajkaimat. - Nem akarunk inkább meglépni? Az izgibb.

-Lopod a dumám Pöttöm. - nevetett fel ugatósan és öblösen Mancs, mire én is kuncogtam és behúztam a nyakamat, mikor kedvesen beledögönyözött az oldalamba. Aztán Mancs elkomorodott és újabb falatot harapva a csokiból rámnézett. - Nem. Ma bizony, legyőzöd a Roxfort Párbaj-Mesterét.

-Mert szerinted le tudlak győzni? - ráncoltam a szemöldökömet, mire pimasz féloldalas mosollyal közelebb hajolt.

-Szerinted?

Mancs ezzel a záró kérdéssel, amire mellesleg nem is válaszoltam fel is pattant a kanapéról és letéve a csokit az asztalra finoman meghajolt előttem és kezét nyújtotta.

-Na? Jössz? - kérdezte csábos mosollyal és kisöpörte szeméből kusza, fekete tincseit.

Nevetve letettem a vajsörös üveget és elfogadva a kezét, hagytam, hogy felhúzzon a kanapéról.

Mancs féloldalas mosollyal hajolt le hozzám és szemébe hulló fürtjei mögül felpillantva az arcomra apró csókot nyomott kezemre, aztán összekulcsolta a sajátjával és másik hatalmas tenyerét derekamra simította, majd délcegen felbillentve fejét, felszegett állal körözni kezdett velem, miközben hanyag vigyorra húzta a száját. Nevetve lerúgtam lábamról a tornacipőmet és mozdulatait követve én is ügyetlenkedve táncolni kezdtem. És közben hálát adtam Merlinnek, hogy pihenőt iktatott bele a nagy párbajgyakorlásba.

-Van egy titkom számodra... - súgta Mancs a fülemhez hajolva, finom dörmögésétől jólesően megborzongtam. Olyan sűrű és édes hangja volt... Ami simogatta az ember fülét. Kérdő mosollyal pislogtam fel rá és felkuncogtam, mikor derekamat elengedve megpördített tengelyem körül, csak hogy újra elkaphasson és tovább lépkedjen és forgolódjon velem zokniban a vörös szőnyegen. - Evans... És Ágas... - folytatta halkan tovább és ajkaiba harapott, mint egy izgatott kisgyerek, majd a fülemhez hajolt. - Láttam őket Beth. Láttam őket smárolni Roxmortsban. - nevetve húztam be a nyakamat lélegzetétől, ami édes szellőként csapott fülembe, aztán széles mosollyal, csillogó szemekkel pislogtam fel rá.

-Szerinted...

-Igen. Jó munkát végeztünk. - bólintott Mancs.

Kinyitottam szájamat, hogy mondjak valamit. Bármit, aztán inkább csak pislogtam Mancsra és széles mosolyra húztam ajkaimat. Sirius nevetve hajolt le és ajkai elvesztek hajamba, miközben finoman elengedte kezemet és derekamat ölelve, könnyedén felemelt magához.

-Jó csapat vagyunk. Te meg én. Nem? - kérdezte vigyorogva én pedig rácsimpaszkodtam derekára lábaimmal és nyakát átölelve mosolyogva közel bújtam hozzá.

-De. A legjobb csapat, Mancs.

Sirius arcán különös villant, majd a következő pillanatban felsikkantottam, mert felnevetve előrehajolt, így én kis híján csináltam egy szabványos hátrabukfencet... De ez nem történhetett meg, hisz Mancs szorosan tartott én pedig szorosan kapaszkodtam. Kacagva, immáron vízszintesben pislogtam a felémhajoló Mancsra, aki féloldalas mosollyal dörzsölte orrát enyémnek, miközben pimaszul megnyalta ajkaimat.

-A legeslegjobb. Az egyetlen a világon. És senki sem állhat közénk.

-Ahogy mondod. - helyeseltem rögtön és apró kezeim közé fogtam Mancs vigyorgó arcát. - Ahogy mondod Mancs.

-Nekem mindig igazam van. - vágta rá büszkén, mire felnevettem és beletúrtam a fekete, kusza tincseibe. Mancs vidáman hunyta le a szemét és nyelvét kidugva élvezte, ahogyan fürtjeivel babrálok. Csak nekem engedte meg, mindig. Akár egy kutya.

-Ez kicsit elhamarkodott kijelentés volt Tapmancs! Tedd le a hugomat! - Mancs szemei felvillantak, aztán egész egyszerűen egy pillanat alatt lehajolt és ajkaival szenvedélyesen enyémekbe tépett.

-Sirius! - Remus hangja alapján nem volt elragadtatva a látványtól, de megszédültem Mancs viharos csókjától... Ahogy szorosan markolta derekamon a blúzomat, a másik kezével pedig vízszintesen támasztva engem finoman simította lapockámat... És a csókja... Merlinre a csókja!

-Sirius Black! Ereszd el a hugomat! - förmedt rá Mancsra Remus sokadjára, de ő nem szakadt el rögtön. Helyette még csókolt... Egészen addig, míg egy erős és határozott kar meg nem fogta a vállamat és Remus egész egyszerűen elrántott tőle. - Arról volt szó, hogy párbajozni tanítod, nem pedig kényed és kedved szerint lesmárolod. Te pedig miért engeded meg neki? - fordult hozzám dühösen Rem, mire lesimítottam szoknyámat és kipirult arccal elkaptam róla a tekintetemet. - Mit kell tennem, hogy békén hagyd? - förmedt rá Mancsra és elém lépett. Mancs is nagyon magas volt. Mégis Remus volt a legmagasabb a Tekergők között és ahogyan idegesen, megfeszített állkapoccsal felé magasodott... Sirius viszont ingerülten és makacsul fonta maga előtt össze karjait.

-Mi is a bajod pontosan Holdsáp?

-Az, hogy...

-Az hogy szeretem Bethet? - vágott a szavába Mancs és ajkaiba harapva Remus válla felett lepillantott rám. Most... Komolyan kimondta? Akaratlanul is feljebbrándult ajkam széle.

-Francokat szereted! - csattant fel Remus, mire Mancs tekintete elsötétült.

-Milyen jogon mondhatod ezt? Honnan van bírálatod arra, hogy mit érzek?

-Mert te nem tudsz... - kezdet jegesen Remus, mire felszusszantam.

-Remus. - léptem előrébb ajkaimat rágcsálva, tanácstalanul, mire mindketten rámkapták tekintetüket. És egyformán dühösnek tűntek. - Én...

-Ne szólj bele ebbe Elle. - szólt Remus, mire értetlen és mérges pillantással pislogtam fel rá. - Te nem érted, mert elcsavarta a fejedet. Én viszont ezt nem engedem. Ez nem biztonságos rád nézve és...

-És szerinted bántanám? - emelte fel a hangját Mancs és kezei ökölbe szorultak. - Szerinted bántanám Bethet?

Remus szikrázó tekintettel állta Mancs tekintetét, majd lepislogott rám, majd vissza Mancsra.

-Tudod Holdsáp kibaszott szar testvér vagy, ha...

-Fogd be a szádat Black. Fogalmad sincs, hogy milyen egy testvériség. Nekem nem mondhatod meg, hogy milyen bátty vagyok, ha te a saját öcséddel beszélni se vagy képes és...

-Gratulálok, hogy Beth hirtelen már Regulusszal került egy lapra! - fröccsent fel Mancs és tett egy lépést Remus felé. - Képzeld el Holdsáp... Hogy míg te... Míg te annyira "jó testvér" voltál... Mégis én védtem meg Bethet.

-Hát persze. Mitől is? Mert magadtól nem sikerült! - szűrte fogai között Remus én meg ajkamat rágva idegesen kapkodtam köztünk a pillantásomat. Remek. Ez most mire volt jó?

-Mégis én teszem boldoggá. - morogta Mancs dühtől ragyogó szemekkel. Merlinre... Hogy mennyire elbűvölő még így is... És... Stop. Most éppen ki akarod őket békíteni Elizabeth.

Remus erőtlenül és élesen felnevetett, mire Mancsnak megfeszültek izmai.

-Igazán köszönöm, hogy gondját viseled helyettem is és bajba kevered helyettem is.

-Soha nem kevertem ba...

-Tonnaszámra bajban van és lásd be, tíz alkalomból kilencet te viszel el. Szóval? Ezek után merjem egyáltalán a közeledben hagyni őt?

-Én is itt vagyok... - kezdtem magam előtt összefont karokkal, de Remus felém sem pislantott, helyette csak megbökte Sirius mellkasát.

-Utoljára mondom, hagyd békén a hugomat. Hagyd békén, mert ahol te megjelensz... Megjelenik minden más szar is.

-Én meg hagyjam melletted Bethet? Mert ahol meg te megjelensz, hirtelen minden olyan szigorú és fagyos lesz. Unalmas. - Remus arca elsápadt a dühtől, és ökölbeszorult kezekkel megragadta Mancs gallérját.

-Ismételd meg.

-Melyik részét?

-Üssek én, vagy ütsz te először? - sziszegte Remus, mire lehunytam a szememet. Jesszumpepi. Mi a fene van ma velük?

-Remus... Mancs...

-Micsoda Úriember. - döntötte félre fejét Mancs villogó szemekkel, gúnyos mosollyal, majd megrántotta vállát. - Csak szolgáld ki magadat barátom.

-Hagyjátok abba! - szóltam újra rájuk, de semmi... Sőt! Mitöbb a következő pillanatban Remus ökle lendült és Mancs a földre zuhant. - Remus!

-Megvédelek ettől a... - be sem tudta fejezni, mert Mancs felugrott és a következő pillanatban az ő ökle csapódott Remus arcába.

-Fejezzétek be! - szóltam rájuk rémülten és próbáltam megragadni Mancs vállát, de nem sikerült és egymás után lendültek a kezek, az ütések... Egymás után értek célba. És már húztam volna elő a pálcámat remegő kezekkel, de McGalagony már megint remekül értett, hogyan és hol kell megjelenni... Pontosan időben.

-Mi a fene folyik már megint itt?! Mr. Lupin, Mr. Black és Ms. Lupin! Nyomás az irodámba. Most! - Remus lelökte magáról Mancsot és vérző orrára szorítva zsebkendőjét szitkozódva a dühös házvezetőnőnk felé indult. Mancs lenyalva sebes ajkából csorgó vérét fepattant és bakancsába lépve morogva követte Remust. Sóhajtva indultam utánuk én is.

-Látod Tapmancs? Már megint miattad vagyunk itt... - sziszegte Mancsnak Remus dühösen, mikor McGalagony éppen nem velünk volt elfoglalva. Már kiértünk a folyosóra is.

-Persze. Hisz nem te kötöttél belém először, hanem...

-Mi szükség van erre? - kérdeztem közbe közéjük lépve és kisöpörve szememből pár szőke tincset. Folytattam volna, de Minnie dühösen hátrafordult.

-Csitt. Eleget hallottam ma már magukból, ennyi elég volt, köszönöm.

Remus vérző orrát felitatva, a vörös-pecsétes, alapvetően fehér zsebkendője felett sokatmondó, metsző pillantásokat küldött végig Mancs felé, akit nem kellett félteni, mert hasonlóan ellenséges tekintettel mustrálta viszont őt... Szótlanul tébláboltam köztük és azon belül, hogy mukkanni sem mertem, majd belefájdult a fejem a gondolkodásba.

-Miért... Miért van az... Hogy bármi történik... Abban maga mindig főkolompos? - kérdezte összeszorított ajkakkal Minnie, már az irodában asztalára támaszkodva és mettsző tekintettel meredve Mancsra. - Bármi... Bármi botrány van, egy listán szerepel a felbújtókkal. Szóval?

-Ezt a csillagokból lehet csak kiolvasni... Tudja Mars, meg Jupiter, meg miafa...Fene. - válaszolta unott rosszkedvűséggel Mancs, mire McGalagony most hozzám fordult.

-Én ön Lupin? Maga pedig mindenhol ott van ahol Black is, ami...

-Ehhez Bethnek semmi köze. - mordult fel Mancs, de Minnie egy hűvös pillantással elhallgattatta.

-És maga Mr. Lupin? Egyáltalán miért verekedtek? Ön nem szokott... - masszírozta meg orrnyergét Minnie és közben türelmetlenül, fáradtan elém tolta a csokoládés tálat, amit kopogó szemekkel mustrálgattam már egy ideje. Ez ilyen rutinszerű volt lassan már.

-Black lekapta a hugomat. - felelte rezzenéstelen arccal Remus.

-És ebben hol a probléma? - kérdezte Minnie értetlenül, mire csend állt be. Ezt a némaságot is csak én zavartam meg és a zörgő csokipapír, amin Mancs komoly küszködések árán se tudta visszafojtani szélesedő mosolyát.

-Hogy Sirius a legrosszabb fiú, akit választhat. Hát a tanárnő is látja, hogy mindig bajban van és rendszerint a hugomat is belevonja és...

-Úgy gondolom Mr. Lupin, hogy a hugának jogában áll saját szíve szerint választani és mint Mr. Black barátja... Feltételezem, hogy nem csak a rosszat látja benne. Vagy tévedek?

-Nem téved, de Sirius manipulálja Ellet és...

Minnie türelmesen felemelte a kezét és hirtelen felém fordult. - Úgy hiszem Ms. Lupin, most jobb ha távozik. Viheti a felét, senki se szokott kérni... - utalt a csokira, mire széles mosoly futott végig az arcomon, amitől fáradt sóhaj szakadt ki belőle.

-Köszönöm Minnie, ön a legjobb tanár és...

-És maga is Mr. Black. Most az egyszer nem kapnak semmit, de ha mégegyszer...

-Akkor megyünk az igazgatóhoz, vettem Minnie. - vágta rá Mancs, azzal megragadta a kezemet és már ki is húzott az irodából.

-Vajon miről akar beszélni Remusszal? - töprengtem hangosan, miközben Mancs forró, hatalmas kezét markolászva visszaindultunk a klubhelyiség felé.

-Hogy mindig ugyanaz az eredménye, ha előtte szeretlek... - morogta Mancs, aki úgy tűnt még mindig morcos volt a történtek miatt.

-Remus csak szeretne megvédeni, Mancs... - sóhajtottam szomorúan és felényújtottam egy Minnie irodájából kunyerált csokit, amit fanyar mosollyal fogadott el.

-De mind ezt szeretnénk...

-Beszélnem kell vele. Meg kell békélnie, hogy a szívem téged szeret és... - nem tudtam folytatni, mert Mancs nevetve a vállára kapott.

-Vagy elrabollak az engedélye nélkül és megbékél, akkor mikor már egy ágyban alszunk, egy fürdőszobát használunk és a kabátaink is ugyanazon a fogantyún fogna várni ránk. Elrabollak és majd ha a gyerekeink felnőttek, szólunk neki.

-Remus ennyire nem szigorú és nem ellenzi a dol...

-Francokat, Beth. Egy kézzel fogja kifacsarni a nyakamat, mikor eléjük állok majd, hogy megkérjem a kezedet. De meg fogom tenni, nincs más választásom, hogy az áldásukat kapjam szóval...

-Nagyon szeretlek Mancs. - vágtam a szavába gondolkodás nélkül, mire megtorpant és elengedett, amitől finoman a földre tudtam csusszanni. Elködösült szemekkel, finom mosollyal... Ami bár nem volt hatalmas és vidám, annál szeretetteljesebbnek tűnt.

-Én is nagyon szeretlek Beth. - súgta kipirult arccal és lehajolt hozzám. - Annyira, nagyon. - nevette el magát és előre hajolva finom csókot nyomott számra.

Zavart mosollyal, vöröslő orcálval fogtam apró tenyereim közé arcát és mielőtt elhajolhatott volna, visszahúztam magamhoz.

-Nagyon, nagyon, nagyon... - és ajkaimat övének nyomtam és hagytam, hogy magába temessen az érzet. A szerelem mézes, mámoros érzete. 

Öhm... Sziasztok :) 

Jobb később mint soha, úgyhogy szerdán meg is érkezett a pénteki fejezet. Boldog halloweent-aki tartja ugye- és annál boldogabb őszi szünetet, mert bizony teljesen benne vagyunk már. Ma én is teljesen be vagyok lustulva, szóval úgy gondoltam, akkor már lustuljak hasznosan és... Voilá... Itt is van nektek a fejezet. 

Annyi mondanivaló  volt bennem, de most nyilván mindent elfelejtettem... De.... Hmmm... Ja igen. Ugye az előző fejezet alatt előadtam nagy elkeseredésemet és riadóztatásomra... Azt hiszem még sosem olvastam újra ennyiszer egy-egy kommentet, mint az előzőeket. Emberek... Emberkéim... Olyan... Drágák vagytok. A világ legjobbjai... És nem is lehetnék büszkébb, hogy ennyi aranyzsívű, csodálatos wattpados fordul meg pont az én "könyvem" alatt... Én... Hűűűűű :D Szóval megyek és konkrétan a szobám falára fogom kitűzni a kedves szavaitokat... Nem is csupán kedvesek... Olyan volt a hatásuk mint hatvannégy szoros, hosszú ölelés, kilencvenhat forró-forró csokoládé... Nyolcvan sebtapasz és ezeregy barátságos, megértő mosoly... Én... Én még most is nehezen találom a szavakat, pedig lassan igazán meg kéne már emészteni ugye? Igen. Valószínűleg. 

Remélem jól telik az ősziszünet. Sokat utaztok, vagy éppen sokat aludtok... Ami csak jólesik. Nagyon tudom ajánlani a kirándulást. Én is nagyon be vagyok most punnyadva, de komolyan mondom... Több mint varázslat, amit az ember tapasztal egy őszi erdőben. Nedves, esős avaron lépkedve, jeges, hűvös levegőt szívva... Énis nagyon kényelmesen hevertem eddig az ágyamban, de ígérem nem elvesztegetett idő. Meséljetek ti miben settenkedtek az őszi szünet alkalmából? Faragtatok tököt? Vagy préseltetek levelet? Utaztok, vagy alusztok? :D 

A mai fejezetet illetően... Visszaolvasgatás és javítás közben szívtam rendesen a fogamat... Kicsit-eléggé- úgy éreztem ez most nem lett az igazi. Talán kicsit kijöttem a gyakorlatból... De. Majdcsak visszarázódom, ilyen varázslatosan kincset érő emberekkel körülvéve, mint ti vagytok. 

Ha addig nem is... -Úgy érzem igazán tehetnék ki új fejezetet addig-... Ha jól tudom november harmadikán van Sirius Black szülinapja?... Szóval lehet beiktatok még egy fejezetet... :) 

(Ezt már igazán zárójelben írom ide, de lehet, hogy készülőben van egy új sztorivonal?)

(Ezt pedig már nem kéne zárójelbe tenni, de már túlsokszor írom le újra és újra... De... Nem hagyhatom ki a megemlítését, hogy milyen rendesek vagytok. És milyen édesek. És milyen... Mindenek? :D Csak borzasztóan köszönöm, hogy itt vagytok. "hóban, fagyban"... Mindig. Ne felejtsétek el sosem, hogy milyen csodálatosan aranyozott a szívetek. Csak úgy ragyog. <3)

Na ennyi voltam mára. Egyetek sok csokit, vigyorogjatok és aludjatok sokat. Én is süppedek lassan vissza az édes-semmittevésbe. De. Előtte még küldök pár hosszú ölelést a postással felétek. 

(valaki tud jó brownie receptet? :3

Amúgy. Nagyon-nagyon rákaptam az almáspitére. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de MHH. ÁLLATI FINOM! :D 

Remélem nem tűnt túl álmosnak a szövegelésem... Csak... Nem is vagyok álmos... Csak olyan punnyadt. Mint a barackbefőtt. 

Nem mintha... Nem mintha arról lenne szó, hogy reggel óta fel sem keltem az ágyból... Khm. Igenis... Igenis csináltam dolgokat... Például... Khm... Sok mindent? Pontosan. Egész sok mindent. Ez... Mindegy. Csináltam dolgokat tegnap... Meg tegnapelőtt... Meg tegnapelőttelőtt... Ma... Nem. Nem akarok. :D 

Wahaha. Jó mindegy. Nyugi. Nem fog elhalni a lábam estére. Tudok... Fekvőbiciklizni? Meg... Öööö... Aludni? :D

Jó. Meg sem próbálom kimagyarázni magamat abból, hogy rámjött az ötperc... Vagyis huszonnégyóra. Khm. lol 

Vagyis megpróbálhatom... Például... Öööö... Most megyek le... Majd... Teáért? Hogy aztán visszaheverdjek? Jó. Mindegy. Hagyjuk. 

Amúgy ilyenkor olyan kétes-érzetem van. Mert nagyon jó így. Nagyon chilles és kényelmes, de közben azért csinálnék dolgokat... De mégse. De mégis. De mégsedemégisdemégsedemégisdemégse. Mindegy. 

UuUuUUUuuuuUUUUuuuuuu... Láttattok már barna szemet naplementében??? Olyan gyönyörűűű. Elképesztő. Bár a naplemente minden embert arannyá fest és minden szem varázslatosan néz ki... Kék, fekete, zöld... Minden. De a barna szem olyan gyönyörű a naplementében... Én nem barna szemű vagyok... De... Hűűű... Olyan mint egy varázslat. Le kéne festeni... Apropó szemek... Olyan gyönyörű mindegyik. És olyan... Hogyha hosszasan belenézel egybe olyan mintha egy egész univerzum lenne benne...  :3

Ti voltatok már úgy vele, hogy láttatok valakit... És elképzeltétek, hogy milyen lehet? Mik az álmai? Mik a vágyai? Mik a vonásai az arca mögött, mint személyiség? Én folyamatosan ezt csinálom és napról napra szerelmes vagyok. Mindig másba. Túl romantikus emberféle vagyok... Nem tudtam eldönteni, hogy ez jó-e vagy sem... De... Nekem egyenlőre tetszik így...  (❁'◡'❁)

És szeretnék egy napfarogó... Naprap... Hú. Ez nehéz. Na. Napraforog... Napraforgó izét... Palotát. Olyan lenne mint a virág, csak a kelyhében lenne egy sárga házikó. Ki tart velem?