Lily szobájában ültünk és beszélgettünk.... csak úgy mindenről, ami eszünkbe jutott...

-Hoztam muffint! Megkóstoltam és nagyon finom! Liz, nagyon jól sütsz! - Nyitott be Lily anyukája, majd mosolyogva letette a tál süteményt elénk.

-Köszönöm a dicséretet! - Mosolyogtam, majd elvettem egyet.

-Liz itt maradsz vacsoráig? Nagyon finomat csinálok! - Nézett rám várakozva.

-Hát, szívesen maradnék, de otthon a fiúk várni fognak! Meg eleve is éhen halnának nélkülem, ugyanis anyukám és apukám a nagyinál ragadtak, és csak három nap múlva jönnek, addig pedig szerény személyem lesz a háziasszony, ugyanis Remus biztos nem fog nekiállni takarítani, vagy ételt készíteni! - Forgattam a szemem, mire az asszony nevetve leült mellénk a szőnyegre.

-Remus? Ő a bátyád, igaz?

-Ühüm, de mióta megjöttek Jamesék, egyáltalán nem viselkedik, úgy mintha ő lenne a rangidős! - Vontam meg a vállam, mire mellettem Lily halkan felnevetett.

-Jamesék? James Potterék? - Vonta fel a szemöldökét az asszony, mire elmosolyodtam.

-Igen, az a James Potter, aki udvarol Lilynek!

-Tehát te most fiúkkal vagy körülvéve! - Eresztett egy sajnálkozó pillantást felém Mss. Evans.

-Igen azokkal vagyok. Viszont nagyon jól érzem magam velük. Például James és Sirius az egész napot végig bohóckodják. Remus pedig csatlakozik hozzájuk, habár ő inkább a vicces beszólásaival egészíti ki őket. Én pedig egész nap elhallgatom őket, és betegre nevetem magam rajtuk, ugyanis ritka nagy csínytevők ezek! - Meséltem, és közben valahogy akaratlanul is Mancs jutott az eszembe. Nem gondolhatok rá, mert ez így nem lesz jó!

Lily édesanyja egy nagyon kedves asszony, egy ideig beszélgetett velünk, de aztán magunkra hagyott, mert készítenie kellett a vacsorát.

Amint elhagyta a szobát, Lily gyorsan becsukta az ajtót, majd leült velem szemben, és mélyen a szemembe nézve, elkezdte.

-Liz, most beszéljünk úgy, mint legjobb barátnő a legjobb barátnőjével! - Nézett mélyen a szemembe, mire elnevettem magam.

-Most mi van?

-Nem értelek! Miért kéne, úgy beszélnünk, ahogy a legjobb barátnő a legjobb barátnőjével, hiszen azok is vagyunk! Mindegy is! Tehát hallgatlak! - Néztem rá várakozón, mire újra felvette a szemkontaktust és komoly hangon megszólalt.

-Mi történt veled a nyáron? Mikor a tekergőkről beszéltél anyukámnak, furcsán csillogott a szemed. Liz mi történt? - Fürkészett engem, mandulavágású, zöld szemeivel.

Elmondjam neki? Mit fog szólni hozzá? Ő a legjobb barátnőm! Igaz ott van még Alice meg Marry is, de talán Lilyvel értjük meg egymást a legjobban. Benne megbízok, ahogy ő is bennem.

Ajkamba harapva, gondolkoztam, majd nagyot sóhajtva kinyögtem azt az egy szót, amitől Lily álla a padlót súrolta.

-Szerelmes lettem!

Lils döbbenettől kerekre tágult szemekkel bámult rám.  

-Te? Kibe? - Kérdezte a kisebb sokk hatása után izgatottan.

-Igen, én.... de nem mondom még meg, hogy kibe! - Mosolyodtam el.

-Rendben, de ha rájövök, hogy kibe, akkor muszáj lesz elmesélned mindent! - Nézett rá, én pedig mosolyogva kezet nyújtottam neki.

-Ígérem! - Kacsintottam rá.

-Na, és hogy mennek a dolgok? Mesélj el mindent, hol nyaraltatok, kivel találkoztatok? - Csaptam bele, egy újabb téma közepébe.

Lilyvel tényleg rengeteget beszélgettünk.....

Olyan gyorsan elrepült az idő, hogy akkor kaptam észbe mikor véletlenül a faliórájára pillantottam.

-Merlinre! Mennyi az idő! - Ültem fel, mert eddig Lily ágyán, a plafont bámulva diskuráltunk.

-Miért, mennyi? - Ült fel ő is.

-Oh! Kár! - Húzta el a száját, mikor rádöbbent, hogy az este nyolc nem épp, korai idő.

-Nekem mennem kell! - Húztam el a szám.

-Liz, ígérd meg, hogy még fogsz jönni! Nagyon jó volt, hogy végre nekem is jött vendégem! Kérlek, ígérd meg!

-Nyugi, még fogok jönni! Megígérem! De egyébként te is jöhetnél hozzánk! Nagyon jó lenne! - Fogtam meg a két kezét, és most én néztem kiskutya szemekkel rá.

Közben, pedig már a nappaliba értünk.

-Egye fene! Mikor jó nektek? - Mosolyodott el és én pedig diadalittasan belebokszoltam a levegőbe.

-Most három napig bármikor....Különben, pedig egyeztetünk! - Vigyorogtam rá, mire ő is szélesen elmosolyodott.

-Oh, Liz! - Lépett be Mrs. Evans, és szorosan megölelt. - Kár, hogy nem maradsz tovább, de gondolom azok a fiúk, már várják a vacsorát! - Kacsintott rám, mire halkan felnevettem.

-Minden bizonnyal! Mondjuk lehet, hogy már éhen is haltak! - Morfondíroztam, és most rajta volt a sor, hogy felnevessen.

-Szívesen látunk bármikor! - Ölelt magához még egyszer.

-Amúgy Lily is jöhetne hozzánk! - Vetettem fel az ötletet, mire az asszony arca felderült.

-Tényleg?

-Tényleg! Holnap és holnapután és azután, bármikor jöhet, hiszen anyuék nincsenek itthon, de utána is, csak aztán akkor már egyeztetni is kell.

-Rendben! Majd erről beszélgetünk majd telefonon! - Lépett oda hozzám Lily.

-Nagyon jó, hogy eljöttél! - Suttogta a fülembe, én pedig nevetve magamhoz öleltem.

-Köszönöm a vendéglátást! Viszlát Mrs. Evans! Szia Lily! - Köszöntem el tőlük, majd beléptem a kandallóba. A porból egy keveset magam alá szórva, mondtam ki úti célom.

Még láttam, ahogy Lily és anyukája mosolyogva integetnek nekem, de aztán elnyeltek a zöld lángok.

Mikor a pörgés abbamaradt, konkrétan beszédültem a kandallónkból a szobába.......Hát majdnem, mert valaki a kandalló előtt ácsorgott, így sikeresen leteperve őt a földön kötöttünk ki... Újra...

Nem akartam kinyitni a szemem, hiszen már eleve az illatából rájöttem, hogy kin kötöttem ki. Finom menta és ilyen friss erdő illata volt.......hát persze, hogy Siriusnak.

-Ez valami szokás lett? - Kérdeztem suttogva, mire felnevetett.

Megint úgy sikerült, hogy a mellkasa a fejem alatt legyen! Édes Merlinem!

-Úgy tűnik! De simán kinyithatod a szemed, hiszen már nem kell félned semmitől! - Nevetett, én pedig lassan kinyitottam a szemem, és szembe találtam, a világ legszebb szürke szem párjával.

-2-1 az én javamra! - Kacsintottam rá, mire újra elnevette magát.

-Hamarosan már 2-2 lesz, úgyhogy óvakodj! - Nevetett fel, én pedig újra vele nevettem a földön....újra

Mamám! Hányszor fog ez még lejátszódni??

-Most kérdezd, meg, hogy kényelmes e! - Parancsoltam, mire újra elnevette magát.

-Na? Kényelmes?

-Nagyon! - Bólintottam. - Most kéne jönnie Jamesnek, hogy " Na és neked Tapmancs, kényelmes?" - Idéztem, mire Mancs alattam, még jobban nevetett.

-Nem akarok felkelni, mert akkor biztos megbotlanék valamiben, és visszaesnék! - Suttogtam, mire, úgy helyezkedett, hogy neki is kényelmesen tudjon szemezni velem.

-Megpróbáljuk? - Kérdezte, én pedig mosolyogva bólintottam.

-Próbáljuk! Fogadjunk, hogy valahogy vissza fogok esni!

-Rendben! Állom a fogadást, de én abban fogadok, hogy nem fogsz visszaesni.

-És mit kap, aki veszít? - Kérdeztem kíváncsian.

-Majd a győztes eldönti! - Vont vállat mosolyogva.

-Rendben! Áll a fogadás! - Nevettem el magam.

-Akkor?

-Mi akkor....? Jaaaaaa! - Esett le, és elvigyorodtam.

-Ja, és nem ér, direkt visszaesned! - Nevette el magát.

Mosolyogva felálltam, és rögtön meg is botlottam, a kosárban amit otthagytam a földön. Ám ami ezek után történt, azt kb. lassított felvételben láttam, ugyanis Sirius csak simán elvigyorodott, mikor látta, hogy megbotlok a kosárban. Aztán hirtelen talpra ugrott, és mielőtt elestem volna, elkapta a derekam, és megtartott.

Tehát ott álltunk a kandalló előtt, Sirius a derekamnál fogott, nehogy hátra zuhanjak, ám emiatt kicsit közelebb kellett hajolnia hozzám. Mikor már észrevehettük volna a helyzetet, akkor már késő volt, ugyanis az orrunk összeért, ami nem is lett volna baj, ha nem nyílt volna ki a nappali ajtaja, és be nem lépett volna rajta két tekergő. Akik amint megláttak, minket a döbbenettől, még megszólalni se tudtak, csak megrökönyödve bámulták párosunkat.

És ebben a legnagyobb baj az volt, hogy Sirius valahogy nem vette észre a belépő barátait!

Ő csak egész végig a szemembe nézett, én pedig az övébe, ám míg ő teljesen kizárta a külvilágot addig én nagyon is érzékeltem.

Egy kicsit megkísérelt közelebb hajolni, míg én próbáltam figyelmeztetni, hogy ha megcsókol, akkor az számára végzetes is lehet, ugyanis Remus ahhoz épp elég bátyó, hogy ez nagyon felnyomja benne a pumpát, és megharagudjon rá.

Egyre közelebb ért, és valahogy nem lett volna szívem szólni neki, hiszen ő volt az az egyetlen ember akinek megengedtem volna, hogy megcsókoljon, sőt, inkább akartam volna, hogy ő csókoljon meg!... Mivan?!

Ám sajnos nagyon, nagyon rossz pillanatot választott erre!

-Sirius! Itt van Ágas és Holdsáp! Mancs! Térj észhez! - Suttogtam, de mintha valami révületbe esett volna, csak nézett, tartva a szemkontaktust, és egyfolytában belebámulva az aranybarna szemeimbe. Merlinre, ha nem tér magához abból nagyon nagy botrány lesz!

Nem akartam, hogy ne csókoljon meg, de most egyszerűen nem engedhettem meg neki.

Észrevétlenül, bokán rúgtam.

-Mi a baj Liz? - Suttogta, én pedig közben megpróbáltam, gondolatban fejbe verni magam.

-Mancs! Baj van, itt állnak nem messze tőlünk, Remus és James! - Suttogtam, mire annyira megrémült, hogy elengedte a derekam.

Ja... Miután eddig a derekamnál fogva tartott meg, emiatt most egyensúlyomat vesztve estem hátra.

Hála Merlinnek nem lett semmi bajom. Úgyhogy, most ott feküdtem a szőnyegen, és nem tudtam, hogy most mit kéne csinálnom.

Nevessek? Guruljak dühbe? Pofozzam fel? Egyáltalán Ágasék mit szólnak ehhez?

Végül a nevetésnél maradtam, mert az az eddigiek közül, a legjobban illet hozzám, úgyhogy hangosan felkacagtam.

-Mi a büdös franc volt ez? - Kérdezte nem messze tőlem Remus fenyegetően. Ajjaj!

Ám mielőtt Sirius megszólalhatott volna, én felpattantam és a két fiú elé álltam.

-Liz kérlek, ebbe ne szólj bele! - Nézett rám dühösen, mire nagyot sóhajtva megráztam a fejem.

-De, bele fogok szólni, mert nem szeretném, hogy szét tépd a legjobb barátodat miattam! Remus kérlek, ne legyél hülye! - Emeltem meg a hangom, mire nagyot sóhajtva ugyan, de leült a kanapéra.

Tudtam, hogy mi javíthat a hangulatán, és a konyhába rohantam, majd belenyúlva az egyik fiókba, felkaptam két tábla csokoládét, és már vissza is siettem a nappaliba.

-Gyere, parancsolj! - Nyújtottam felé az egyik tábla csokit, mire rögtön elnevette magát. Mikor rájött, hogy nem viccből mondom, akkor egy hatalmas mosollyal az arcán letört egy darabot, majd bekapta.

A vigyora hamar leolvad arcáról, és most már fintorogva rágcsálta a csokit, majd mikor lenyelte, keserűen rám nézett.

-Ez tejcsokoládé! Gyűlölöm! - Fintorgott, mire belőlem kirobbant a nevetés.

-Bocsi! Összekevertem! A másik a tied! - Nyújtottam oda másik táblát is, amit gyanakodva el is vett.

-Biztos, hogy ez az étcsokoládé? - Emelte fel a csokit, hogy jobban megvizsgálja.

-Biztos! 

-Mármint remélem! - Suttogtam, hogy csak Sirius hallja, aki erre el is nevette magát.

Remus gyanakodva leharapott belőle, egy kis darabot majd hosszasan megízlelte, behunyta a szemét, és még egyet harapott belőle, majd még egyet és még egyet...

-Akkor ez az étcsoki! - Nevettem fel, majd a kezembe maradt csokit körbe kínálva, letelepedtem Remus mellé és falatozni kezdtem.

-Ti testvérek vagytok? - Röhögött fel James, majd Remus mellé letelepedett.

-Lehetséges! Honnan gondoljátok? - Nevettem fel én is.

-Egy nagyon icikét picikét hasonlítotok egymásra! - Hülyült Mancs is, majd James példáját követve, ledobta magát mellém.

-Éhes vagyok! - Nyöszörgött James.

-Oh, bocsi! - Pattantam fel. - Elfelejtettem, hogy most én nekem kéne vacsorát csinálnom! - Nevettem fel, majd beslisszoltam a konyhába.

Miután nem akartam, most nagyon nagy hajcihőt, így maradtam az egyszerű, mugli tejbegríznél.

Míg összekevertem a tejet a grízzel, a gondolataim, mint a megvadult gurgók bombázták agyamat.

Sirius miért akart megcsókolni? Hogy hogy nem vette észre, mikor beléptek a barátai? Miért nem reagált, mikor figyelmeztettem? Egyáltalán hallotta? Akkor most, hogy viselkedjek vele? Egyáltalán számított neki valamit a majdnem-csók? Ezt most akkor meg nem történté kell nyilvánítani? Egyáltalán végig gondolta, hogy mit csinál? Miért hagy ennyi kérdés között?

Valahogy sikerült egyszerre, kétségbeesettnek, dühösnek és kíváncsinak lennem. Magam se tudom, hogy jött ez össze, de sikerült.

Ne is foglalkozz vele! Ő se foglalkozik ezzel, neked se kell! Ez nagyon szánalmas!

Mikor a tejbegríz készen lett, mosolyogva tettem le az asztalra, majd megterítettem.

-Gyertek! Kész a vacsi! - Kiabáltam, mire hangos lábdobogás volt a válasz, és a következő pillanatban berontott a konyhába egy nagyon éhes James Potter. Őt követte, egy Sirius Black, végül de nem utolsó sorban pedig megérkezett Remus is.

-Ez mi? - Kérdezte, nem túl inteligensen James, és a lábasra bökött.

-Tejbegríz, mugli "specialitás". Egyszerű, de nagyszerű! - Míg James és Sirius gyanakodva méregették vacsorájukat, addig Remus csillogó szemekkel nyúlt a fakanálért, hogy szedhessen magának.

Remus már jóízűen ette a vacsorát, mikor Sirius beadta a derekát és megkóstolta az ételt.

-Ez..... Ez.... - Kereste a szavakat, mikor lenyelte a falatot.

-Igen? Milyennek ítéled? - Kérdeztem mosolyogva.

-Ez fenomenális! Gyerünk Ágas, kóstold meg, mert valami mennyei! - Noszogatta szemüveges barátunkat, aki egy idő után, vonakodva bár, de ő is megkóstolta.

Így történt, hogy a három fiú, csak úgy hipp-hopp elpusztította a vacsorát.

-Ez nagyon finom volt! - Dőlt hátra a székében James, miközben hasát simogatta.

-Ja, ez tényleg nagyon finom lett. Igaz most ettem ilyet életemben, de olyan mennyei íze volt! Nem értem, hogy a varázsvilágban miért nem terjedt el ez a finomság! - Osztotta meg véleményét Mancs, velünk.

-Mit szeretnétek holnap enni? - Tettem fel a költői kérdést, mire három teljesen különböző válasz hangzott el három szájból.

-Legyen tejbegríz! - Vágta rá James. Ezek szerint tényleg nagyon ízlett neki.

-Olyan piskótás cucc! - Szólt Remus is. Valószínűleg a csokiöntetes pikótára gondolt...

-Nekem mindegy, csak legyen ugyanilyen finom, mint az eddigi dolgok! - Mosolygott rám szélesen Sirius.

-Jó lesz a rántott hús, krumplipürével? - Kérdeztem egy széles mosoly kíséretében, miközben összepakoltam az asztalt, és elkezdtem mosogatni.

-Aha! Az nagyon finom! - Bólogatott Remus, aki már kóstolta ezt is.

Igazából rengeteg mugli étellel próbálkoztam már, és eddig mindegyik úgy is készült el, ahogy leírták.

-Felőlem! - Vonogatta a vállát James, aki látszólag csalódott volt, hogy nem tejbegrízen fogunk élni. 

-Nekem is megfelel, csak legyen finom és ehető! - Nevetett fel Sirius, majd mellém állva, segíteni kezdett felrakni, a már elmosott edényeket a szekrénybe.

***

Már mindannyian pizsamában, ami az én esetemben, Remus egyik pólója és egy pamut short volt. Ott ültünk a nappaliba, betakarózva, pizsamában, egymás mellett a kanapén. Balomon Sirius, jobbomon pedig Remus foglalt helyet. Remus jobbjánál pedig James ült, és nagyban magyarázott valamit.

-Olvasol mesét? - Böktem, meg a mellettem, olvasó Remust, aki erre felnevetett.

-Lécci! Kérlek! - Könyörögtem neki, mire egy még nagyobb mosoly kíséretében, felállt és a könyvespolchoz lépett.

-Melyikből? - Nézett rám, a válla fölött.

-Bármelyikből, amit szeretek. - Vontam meg a vállam, mire Remus töprengve elkezdte olvasni a címeket.

Mikor megtalálta amit keresett, mosolyogva visszaült helyére, és felnyitotta a könyvet.

-Alice Csodaországban 1. Fejezet! - Kezdte olvasni, én pedig egy elégedett sóhaj, kíséretében, hátradőltem, a kanapén.

Valahogy imádtam, a mugli dolgokat. Főleg a könyveiket. Sosem értettem, hogy egy mugli író, hogy tud olyan varázslatosan írni, ha még varázspálcája sincsen. Mondjuk több mint valószínű, hogy ezeknek az embereknek, a varázspálcája, a tolla, és úgy varázsol vele szöveget, ahogy akar...

Remus rengeteget olvasott gyerekkorunkban mesét nekem, és ez a mai napig nem is változott. Mikor olvasott akaratlanul is elálmosodtam, tudom, hogy 14 éves létemre ez fura, hogy egy szimpla mesétől bealszok, de ez van!

Remus pedig csak mesélt, mesélt és mesélt. Imádtam, mikor mesét olvasott, ám balszerencsémre olyan jól csinálta, hogy mindig bealudtam rajta.

Szépen lassan lecsukódtak a szemeim, és a mellettem ülő vállára hajtottam a fejem. Félálomban még éreztem, ahogy magához ölel az illető, és kapok egy puszit is tőle, de ezzel egyáltalán nem tudtam foglalkozni, hiszen szép lassan elnyelt a fekete köd, hogy hamarosan beússzon elém egy arc, amit már nagyon jól ismerek...... 

A francba! Még álmomban sem hagy békén?!