Az első tanítási napunkat még az időjárás is megkönnyezte. Hát igen... Nem csak nekünk nem volt sok kedvünk a tanuláshoz, de ahogyan Lily is mondta... Amit muszáj, azt muszáj.

-Mint mindannyian tudják... Ez az utolsó évük a Roxfort falai között. Év végén az egész életüket befolyásoló vizsgák után munkát kell keresniük és kirepülni a felnőtt életbe... Nekünk az a feladtunk, hogy minderre felkészülhessenek. - McGalagony miközben beszélt fel-alá járkált a tábla előtt. - A klubhelyiségekben megtalálhatnak különböző szórólapokat a jövőjüket illető szakmákkal. Szombatra legalább egyszer fussák át a listát kérem, hogy valamennyire felkészült ötleteket kaphassunk a pályaorientációs napunkra. A saját maguk érdekében kellene korlátozódniuk a hivatások tengerében, hogy azt követve... Mondja Black, órává változtassam, hogy egyszer időben ide tudjon érni? - szűkítette össze szigorúan szemét McGalagony, mikor kinyílt a tanterem ajtaja.

Eddig csendesen nézegettem az ablakon versenyző esőcseppeket, de Sirius említésére felkaptam a fejemet és hátrafordulva a második sorból az ajtó felé pislogtam.

-Elaludtam, bocsánat Minnie! - Sirius demonstrálva állítását, elnyomott egy ásítást, majd féloldalas mosollyal beletúrt kócos, hullámos tincseibe.

-Tíz pont a griffendéltől. Öt a késés miatt, öt a szemtelenkedésért.

-De van szemem. - kacsintott vidáman Mancs, mire a mögöttem ülő James felröhögött, Remus meg szimplán tenyerébe temette arcát.

-Üljön le Black. - szólt hűvösen és kimérten McGalagony, Mancs pedig hangosan sóhajtva, "Itt már senki sem érti a poént" mormogása után elindult az egyetlen szabad szék felé... Vagyis felém.

-Ma belle! - mosolygott szélesen rám. - Ez a szék foglalt?

-Igen. Neked. - somolyodtam el, mire elvigyorogta magát, majd hanyagul kirántotta magának a széket és lazán levágta magát.

-Amúgy nem aludtam el. - hajolt hozzám, miközben kritikus tekintettel méregette McGalagonyt, aki éppen ekkor írta fel a táblára nagybetűkkel a "RAVASZ vizsgák" ocsmány emlékeztetőjét.

-Hanem? - nevettem el magamat halkan.

-Hanem... - Mancs titokzatos, büszke vigyorral ölébe vette táskáját és annak egész tartalmát egyszerűen az asztalra öntötte. McGalagony tekintete felszikrázott, de végül inkább meg sem szólalt és beletörődve az egészbe folytatta a magyarázást a vizsgáink fontosságáról. Sirius táskájából jó sok minden hullott az asztalra. Tankönyvek, pergamenek, törés álló tintásüvegek(Mancsnak nem is ártott a megbűvölésük... Egy ilyen kaotikus és örökmozgó úrfi közelében csak ezek élik túl az életet), egy-két penna, egy gyűrött tintásüveg... A kulacsom(??), amit úgy tűnt hogy valamikor újra lenyúlt és esze ágában sem volt visszaadni... Meg a térkép is ott volt amúgy... A Reggeli Próféta mai, gyűrött példánya. Egy csomag mindenízű drazsé... Meg egy... Egy Filibuster féle tűzijáték is, de ezen most kivételesen nem akadtam fent.-Mármint ha Friccs ezt meglátná, be is szerezhetnénk ujjabb hétnyi büntetőmunkákat-. - Hol lehet? - vakarta meg a tarkóját Mancs, miután jól szétrámolta a cuccait a padon. - Basszus... - kezdte, majd elhallgatott és szemöldökráncolva a tallárja zsebeit is feltúrta.

Kuncogva figyeltem, ahogyan újabb kincsek kerülnek az asztalra. Mint egy kirakodó vásáron. Sirius zsebe tele volt meglepetésekkel... Ki tart magánál kagylóhéjjat? Egyáltalán hol szerezte?

-Mancs? - nevettem el végül magamat.

-Pedig esküszöm, hogy nálam volt... - motyogta, majd kibújt tallárjából és nadrágja zsebeit is végigtapogatta. Mind ezt olyan kifejezéssel, mintha komoly tragédia történne akkor, ha nem lenne meg a keresett tárgy.

-Sirius? - mosolyogtam végül el magamat kíváncsian, mikor diadalittasan egy vörös selyemszalagot húzott elő az egyik zsebéből. - Ez... Ezt miért?

-Neked. - szólt halkan, vigyorogva, de mielőtt kérdezhettem volna bármit is szelíden rámparancsolt. - Fordulj meg Betty.

-Mit csinálsz? - kuncogtam. Sirius pedig alighogy hátatfordítottam neki, a szabadon kunkorodó tincseimmel kezdett babrálni. Óvatoskodva, mégis céltudatosan.

-Pillanat... - hangzott mögülem. - Kész is. Így ni. Pont olyan gyönyörű, mint ahogyan elképzeltem.

Érdeklődő mosollyal, enyhén összeráncolt homlokkal fordultam vissza Mancs felé, aki féloldalas vigyorral nézett le rám. A piros szalag már nem volt a kezében és miután felnyúlva megtapogattam a göndör tincseimet-amikbe szokás szerint kicsit bele is gabalyodtak ujjaim...- felfedeztem egy selymes masnit benne és vadul kalapáló szívvel pillantottam Mancs szürke tekintetében.

-Mancs... - kezdtem halkan és mosolyom hitetlenül kiszélesedett.

-Ne mondj semmit. - szólt rögtön és hátradőlt székén. És elégedetten nézegetett engem. Mintha valami remekmű lennék. Egy szép festmény. Amit ő festett meg. - Csodálatos... - szólt végül halkan és az ölembe ejtett kezeimért nyúlt. - Csodálatosan fest Madmoiselle! - azzal puha ajkait kézfejemre nyomta én pedig vörösödve igyekeztem állni a pillantását.

-Mr. Black... Maga... Maga mégis mit művel? - McGalagony dühtől és értetlenségtől remegő hangon emelte meg a hangját, mikor legközelebb felénk pillantva realizálta a káoszt a padunkon. Az egész osztály egy emberként fordult felénk. James mögöttünk horkantva felröhögött, Remus akkorát sóhajtott, hogy azt én is hallottam... Sirius pedig lebiggyedt ajkakkal, csalódottan engedte el a kezemet.

-És... Az inge. - tette hozzá dühösen. Sirius ingje csálén, gyűrötten és félregombolva állt azon a csodás felsőtestén... Nyakkendőjéről nem is beszélve, amit meg sem kötött, csak hanyagul csüngött a nyakában. - Megbeszéltünk valamit Black. - kezdte türelmesen, összeszorított ajkakkal. - Hogy az idei év végre más lesz... Erre nem hogy javulna a helyzet, hanem rögtön romlik! Most sebesen visszapakolja a cókmokját a táskájába, rendesen begombolja az ingjét, megköti a nyakkendőjét, kihúzza magát és igyekszik figyelni az információkra, amit egyszer mondok el idén. - miután jól leteremtette Mancsot, szemüvegét igazítva a tábla felé fordult és újra írni kezdett.

-Nagyon harapós valaki mostanság. - jegyezte meg szemforgatva Mancs és hátradőlve kigombolta ingét. Nem volt rajta trikó... Így alighogy a gyűrött anyag szétnyílt páholyból láthattam rá fedetlen és eléggé... Nos... Hogy is fogalmazzak... Khm... Pompás részekre.

Éreztem, hogy a forróság ellepi egész testemet és egyre vörösebb arccal, kikerekedett szemekkel szigorúan elkaptam róla a pillantásomat. Nem Liz. Nem. Nem bámulhatod. Nem. Nem. Elég. De csak egy pillantás... NEM. Figyelj Minniere. Figyelj. Figyelj... Figyelj... Koncentrálj. Nem. Nem illik. Nem. Nem. Nem. Neenenenene. Nem nézünk oda. Mancs gyorsan begombolja ingét... És...

-O jajj... Valaki nagyon piros lett. - Mancs csillogó szemekkel, vigyorogva hajolt felém, de azt a fránya inget, mégse gombolta még be.

-Cs-csak... - kezdtem hebegve, majd elkaptam vigyorgó fejéről pillantásomat és lesütve szemeimet szuggeráltam az asztalon összekulcsolt kezeimet.

Az előttünk ücsörgő két hollóhátas lány ámultan pislogtak Mancs felé és nem kellett szétnéznem, hogy tudjam... Valószínűleg nem csak ők.

-Black! Még egyszer rá kell szólnom magára... - kezdte fenyegetően McGalagony, Mancs meg bosszúsan felmordulva rendesen begombolta ingét-a felső gombokat azért nyilván kihagyta a sorból- és miután sietve megkötötte nyakkendőjét összefonta maga előtt karjait és hátradőlt székén.

-Jesszusom... Mi volt ez Blacktől az órán? - vigyorgott Marlene hozzámlépve, miután végre kicsöngettek. Sirius nem messze tőlünk, az egyik hatalmas ablakpárkányra beülve hallgatta a bátyám újabb monológját... Amire James unottan bólogatott mellettük és közben az Alice-val diskuráló Lilyt leste fél szemmel. Történetesen Mágiatöri volt a következő, nem kellett sehova mennünk.

-Mit mondott neked? - kíváncsiskodott tovább Lena. Fáradtan felsóhajtottam és inkább előhalásztam tallárom zsebéből a csokimat. És közben kilestem az eső áztatta birtokra. - Liz! Miért nem akarsz összejönni vele? - az éppen lenyelni készülő falatot döbbenten nyeltem félre a lány kérdésétől és kikerekedett szemekkel, köhécselve próbáltam emésztgetni a dolgot, miszerint Lena minden köntörfalazás nélkül elém vágott egy ilyet és... És... Fogalmam sem volt, hogy mit mondhatnék.

-Én... Most... - kezdtem pánikolva és körbepillantva próbáltam keresni valami indokot. - Elkérem a házit Remustól. - hebegtem és sietve megiramodtam a Tekergők felé.

-Haha! Ez az első tanítási napunk Liz! - nevetett hangosan utánam Lena, én pedig vörös arccal fékeztem le az értetlenül felém sandító Remus előtt.

***

-Szép a masnid Elsie. - ült le mellém a kanapéra Lils nagy mosollyal.

-Köszönöm. - nevettem el magamat, Mancsra gondolva. Komolyan... Hozott nekem egy masnit. Igazi lökött... De a jó értelemben... A legjobban.

-Merre van Black, mindig körülötted ólálkodik. - jegyezte meg és kényelmesen hátradőlt a puha kanapén. Arcát narancssárga ragyogásba vonta a kandalló tüze. Vállat vonva dőltem neki és fejemet vállára hajtva pislogtam a fahasábokon nyammogó lángok felé.

-Biztosan valami tréfát űznek éppen.

-De abban általában te is benne vagy. - nevette el magát, mire elmosolyodtam.

-Hát most kivételesen nem. - csend állt közénk. Nem tudtunk és nem is akartunk semmit mondani. Lily tipikusan az az ember volt, aki mellett még csendben is jól tudtam érezni magamat. De végül mégis megszakítottam a némaságunkat és mezitelen, törökülésbe húzott lábaimra könyökölve előre hajoltam és felmarkoltam a kis asztalról az eddig nézegetett szórólapokat. - Te hova fogsz menni?

Lily érdeklődve rápislantott a lapokra, majd megvonta vállát.

-Ez egyszerű... Aurornak. - halászta ki a zöld, aurori állást hirdető szórólapot a kupacból. - De ezt már ötödévünkben letárgyaltam McGalagony profeszorral...

-Amikor én a gyengélkedőt nyomtam. - sóhajtottam fel és beleolvastam valami Sárkányos dologba... - Ez nem is hangzik rosszul. "Érdekelnek a bestiák? Vonzódsz a hatalmas pikkelyes fenevadakhoz? A sárkánykutató állást neked találták ki. Gondozd, fogd be és őrizd a hatalmas bestiákat, egy csoport barátságos, hozzád hasonlóval egyetemben Romániában." Csak külföldön van. - tettem hozzá elhúzva a számat.

Lily közelebb húzódott és elvette a lapok másik felét. - Nyugi Elsie... Segítek. Például mit szólnál a Gyógyítói álláshoz? - emelte fel a Mungó szakmáját ismertető és ajánlgató vörös papírját.

-Nem tudom... Kétszer meggondolnám az egészet Lils... Ha még le is teszem a RAVASZ szintű, legalább V fokozatú vizsgát bájitaltanból, gyógynövénytanból, átváltoztatástanból, bűbájtanból és sötét varázslatok kivédéséből. Mégha le is tenném... Mi van ha egyszercsak ott találom magamat és meghal egy ember a kezeim közt, mert hiába akartam, nem tudtam neki segíteni... - sütöttem le a szememet.

-Ugyan Lizzie! Olyan tehetséges vagy és ügyes... Képtelenségnek tartom, hogy valakit nem tudnál rendbehozni. Még Pitonnal is szóba álltál... Még Regulus Blackkel is összebarátkoztál. Ha nem is Gyógyítónak, mehetnél pchiológusnak a mungóba, akkora a szíved, mint az egész Roxfort, vagy még annál is nagyobb. De megértem. - szólt végül és kis keresgélés után újabb lapot húzott elő.

-Kviddicsjátékos? Simán felvennének a Hárpiákhoz... Tanár? Mondom, hogy jól értesz az emberekhez Elsie!... Vaaagy... Könyvtáros? - Lily arckifejezésén hangosan felnevettem, mikor leolvasta a barna színű szórólap hirdetményét. - Ezt inkább ne. - nevetett rám és gyorsan félrerakta. - Uuu! Ez tetszhet! - ragadott meg egy tappancsos, lila példányt. - Magizoológus. "Rajongsz a természetért? Az állatok, varázslények a gyengéid? Kutass utánuk szakma szerűen. Nincs robotolás... Csak a saját időbeosztásod és a folytonos kaland."

Érdeklődve elvettem Lilstől a lapot és végül letettem a Gyógyítós mellé. Nem is rossz.

-Vagy dolgozhatsz a Minisztériumban is... Muglitárgyak felügyelete... Szereted a mugliismeretet, nem? - hát ez is a "egészen reális" pakliba került. Lily pedig olyan odaadással segített nekem ebben az újfajta és kicsit félelmetes döntéshozatalban, hogy nem lehettem érte elég hálás. A felnőttek világa nem nekem való.

-Fotós? Imádom a képeket amiket csinálsz. Ez is mehet oda... Zenész? - Lily vállat vonva visszadobta a narancssárga szórólapot a többi közé. Lelkesnek tűnt. - Vagy valami árus? Bolttulajdonos? Portás? Olyan szociális vagy... - hitetlen nevetéssel dijjaztam Lils vigyorát, de hála Merlinnek az nem került a lehetséges opciók közé végül. - De amúgy tényleg... Rengeteg osztály van a Minisztériumban... Rendészeti... Balesetek és Katasztrófák...

-Az nekem való. - szóltam közbe ügyetlenségemre gondolva, Lily meg felnevetve meglökte a kezemet és tovább olvasta.

-Mágikus lények szabályozásával és ellenőrzésével foglalkozó osztály... Durva... Nemzetközi mágikus együttműködési osztály... Mágikus Közlekedési... Játékok és Sportok tanszéke... Na? - pislogott fel a hosszas felsorolásból Lily érdeklődve, majd megforgatta a szemét. - Liiiiz! Figyelsz te rám egyáltalán?

-Elvesztettem a fonalat. - húztam óvatos mosolyra a számat, mire rosszallóan megingatta a fejét.

-Na jó... Nézzük még, hogy mi van itt... - azzal újra beletúrt a kupacba.

Míg Lils keresgélt a tekintetem a klubhelyiség másik végében kviddicses könyvet olvasgató Dorcasra tévedt. Olyan... Magányosnak tűnt... Nem kéne odamenni hozzá? Olyan egyedül van... Lehet, hogy odamegyek... Oda kell mennem. Mindenki kaphat második esélyt. Meg harmadikat és negyediket is. Meg igazából ötödiket is... Meg hatodikat, hetediket, nyolcadikat, kilencediket és még a tizedik is belefér. Meg a huszadik is. Akár a harminc is... Bár ahhoz tényleg elég gyakorlottság kell...

Már tápászkodtam volna fel a kanapéról, hogy átvonuljak Dorcashoz, megkérdezni mit olvas... Vagy hogy van... Vagy hogy milyen volt a nyara... Az első tanítási nap... Vagy nem is tudom... De ekkor hangos rikkantás szelte át a klubhelyiség nyugodt csendjét, ami a srácok nélkül tényleg egész kellemesnek, békésnek és kihaltnak hatott.

-Ahoy Evans! Hogy van a világ legszebb hölgye? - James nagy robajjal lépett a szobába, felhívva magára mindenki figyelmét.

Lily összepréselte ajkait és lehunyva szemeit halkan sóhajtott egy nagyot, majd kifújta a levegőjét. Mint aki erőt és türelmet gyűjt az oxigénnel...

James hatalmas vigyorral, ruganyos léptekkel végigvonult a klubhelyiségen, büszkén, egyenes háttal, felborzolta kócos, kusza tincseit-nagy szó, hogy Jamesszel általában egy szinten álltunk kócosság ügyileg, de most még rajtam is túltett ezzel a borzolatmánnyal-, majd megcélozta a kanapénkat és egész egyszerűen letelepedett Lily másik oldalára.

-Tűnj innen Potter. - szólt halkan Lils.

-Ollállá... Ma nagyon harapós vagy kisangyalom... - kacsintott James kedélyesen, Lily meg összefonta maga előtt karjait. - Arra gondoltam Liliom, hogy hamarosan Roxmortsi hétvége... Eljöhetnél velem. - kacsintott csábosan rá.

Megszeppentem gyűrögettem a kacsómban szorongatott szórólapokat és igazán nem tudtam, hogy mit kéne tennem. Ha most felállnék, az azt jelentené, hogy Lilst és Jamiet egyedül hagynám. Amit James talán díjjazna. Lily már kevésbé... de ha maradok, akkor konkrétan mellettem fog kirobbanni a fülsiketítő szó-csata... Vagyis inkább Lily fog üvöltözni, James meg tovább flörtöl vele.

-Mikor fogsz leszállni rólam Potter? - kérdezte hidegen Lily összeszorított fogakkal, szigorúan méregetve ölébe ejtett kezeit.

-Még rajtad se vagyok, édes. - Csatt. Lily tenyere élesen landolt Jamie arcán, miközben a vöröshajú barátnőm dühösen felpattant a kanapéról.

-Előbb állok le egy nyálkás, hegyi trollal andalogni, mint hogy lemenjek veled bárhova is, te neveletlen bunkó! - süvöltötte vészjóslóan villogó szemekkel.

-De legalább a vasárnapi kviddics vállogatóra eljössz? - húzta felfelé ajkát James, a piros tenyérnyomot dörzsölgetve arcán.

-Ide figyelj Potter... - sziszegte dühtől remegő hangon. - Ha el is megyek, nem miattad teszem, hanem történetesen Liz miatt... Tökéletesen elvoltunk nélküled is Potter. Tartsd magadat távol tőlem, vagy komoly gondok lesznek! - fröcsögte dühösen, majd kecses mozdulattal átdobta válla fölött vörös tincseit és elsietett a hálókörletünk felé.

Észbekapva, kapkodva én is felpattantam és a szórólapokat még mindig ujjaim közt markolva elindultam Lils után.

-Nem értem ezt az ökröt. Mi a francot akar? - puffogott később Lils az ágyamon heverve és grimaszolva nézegette a plafont. Közben szemforgatva elfogadta a csokit, amit felkínáltam neki.

-Csak szeret téged és nem tud rendesen közeledni, szerintem. - vontam vállat és az pályaválasztási tanácsadásra előrelátóan az éjjeliszekrényemre tettem. Odakint, a sötétben, még mindig esett az eső és volt valami kellemes, bársonyos és nyugalmas hangulata az egésznek.

-Dehogy szeret Liz. - nevette el magát Lils és letört egy újabb kockát. - Csak bolond és unatkozik.

-Szerintem pedig igenis odavan érted. - jegyeztem meg és a Mancstól kapott vörös szallagot kioldva tincseimből éjjeliszekrényemre raktam a cserepes virágocskám mellé, akit mióta megkaptam, folyton magamnál hordtam.

-Szerintem pedig nem. - szögezte le Lils, majd felkászálódott az ágyamról. - Én inkább átvedlek pizsamába. Hosszú volt a nap és még a holnapi milyen fárasztó lesz!

Egyenként szabadultam meg a ruháimtól. És kivételesen mindet szépen kiterítve, vagy összehajtva tettem a székem támlájára.

Persze, mikor pizsamában, már az ágyamban fekve, az egyik opcionális olvasmányomat lapozgatva hallgattam Marlene, Mary és Lily sustorgását nem sejthettem, hogy a napnak nincsen még vége. Sőt. Még el sem kezdődött igazán.

***

-Pszt... Betty... Pszt! - óvatos bökdösésre keltem. Koromsötét volt, még az orrom hegyéig is alig láttam-szóval még mindig éjszaka van- és bárhogy hunyorogtam nem tudtam kivenni semmit a sötétben. - Beth...

-Mancs? Mancs! - pattantak ki a szemeim és rögvest sebesen felültem az ágyamban.

-Sh! - Sirius alakját nehezen tudtam kivenni a csendben, de ahogyan kezét ajkaimra zárta, nehogy hangoskodjak csillogó szemeit felfedeztem nem messze az enyémektől.

-Hogy kerültél ide? - mosolyodtam el suttogva.

-Nehezen Beth, nehezen... - elfojtott nevetéssel válaszolt, majd egy pár pillanat múlva újra megszakította a csendet. - Van kedved valami őrültséghez?

-Veled? - kérdeztem elmosolyodva.

-Igen. Te és én.

-Ez nem is kérdés. - kuncogtam halkan, mire megéreztem Mancs vigyorgó gyors ajkait az arcomon. Egy pillanat volt csupán a kis puszija, de rögtön a maradék álmosság is kiszállt a szememből.

-Akkor gyere Bébi-Beth... - sietve felmarkoltam az éjjeliszekrényemről a pálcámat és a sötétben botladozva megindultam Sirius után. Mikor majdnem hanyatt estem valami cipellőben, Sirius rákulcsolta mancsát az enyémre és finoman vezetett tovább. Hatalmas csend volt, amit az ablakon kopogó eső zavart meg egyedül, és a halk szuszogó-Marlene esetében hortyogó- kórus.

Szó nélkül vágtunk át a hálókörleten, azonban a csigalépcsőnél megtorpantunk. Nem voltak a megszokott lépcsőfokok. Helyette egy sima, kőcsúszda fogadott.

-McGalagony valami profit talált ki, már nem tudtam megfejteni a működését... Szóval az ablakon keresztül jöttem. - válaszolta Mancs vigyorral arcán. Ahhoz képest eléggé száraznak tűnt... Hát jó. - Hölgyeké az elsőbbség. - hajolt meg aprón, mire felnevettem és halk sikkantás kíséretében lecsúsztam a csúszdán. Sirius rögtön követett.

-És most? - fordultam felé nagy mosollyal.

-Vár ránk egy nagy kaland Mon chéri. - húzta felfelé ajkait Mancs és a kanapénkhoz lépve-amit elsőéves korunk óta egyedül csak mi, a Tekergők foglaltunk be- felvette onnan az ott pihengető két felsőt. Az egyik a bőrdzsekije volt, a másik pedig a kapucnis pulcsija. Utóbbit nekem nyújtotta.

Áldottam az eget, hogy a sötétben botladozva, még agy nélkül is ösztönösen belebújtam a tornacipőmbe, mert Mancson végigpillantva rá kellett döbbennem tényleg komoly kiruccanásra készülhetünk. Ugyanis Sirius a Pink Floydos, szakadt farmeros, bakancsos öltözékéről sütött, hogy komolyan fel van készülve.

-Hova megyünk? - kíváncsiskodtam és közben belebújtam a hatalmas, puha darabba. Sirius féloldalas mosolyával magára vette a bőrdzsekijét, majd vidáman felém hajolt.

-Aki kíváncsi hamar megörekszik. - csippentett bele az orromba nevetve, majd karját nyújtotta felém. - Indulhatunk?

Kuncogva belekaroltam és így vonultunk át a klubhelyiségen egészen a portrélyukig. Valahogy nem zavart, hogy mennyire feltűnő, hogy pizsamában vagyok...

-Az első feladatunk... - hajolt hozzám suttogva Mancs, mintha az üres folyosón hemzsegnének az emberek és egyedül csak egymás bizalmasai lennénk. - Épségben eljtuni a szabadulási pontig.

-Vettem főnök. - sutyorogtam vissza.

Sirius hatalmas vigyorral megragadta a kezemet és maga után húzva magabiztosan kormányozta párosunkat a kastélyban.

-Nálad van a térkép? - kérdeztem, mikor egy alkalommal meglapultunk az egyik képkeret mögötti, odúban, mert észrevettünk egy arrafelé járőröző prefektust.

Mancs válaszul csak benyúlt bőrdzsekije belső zsebébe és büszke vigyorral előhúzta a pergament.

-Jó kutya. - dicsértem meg nevetve.

-Haha. - forgatta meg Mancs a szemét vidáman, majd megragadta a kezemet és megpördített a tengelyem körül. Majd gyakorlott mozdulatokkal körém csavarta karjait. - Mire vágyik a hercegnő?

Elmosolyodva pislogtam fel Mancs ezüstös tekintetébe, majd végül pironkodva megvontam a vállamat: - Arra hogy végre a hercegével lehessen.

-Jó válasz. - biccentett elégedetten Mancs majd apró, sebes puszit nyomott az ajkamra. - A legjobb. - tette hozzá és kaptam még egy puszit, újra a szájamra, mire felnevettem.

-Mi van veled Mancs?

-Túl sok szerelmi bájitalt itattál velem, te banya. - kacsintott, mire nevetve meglöktem volna mellkasát, de csuklóimat megfogva és egy kézzel a fejem fölé tartva őket, újra lehajolt hozzám, de mostmár nem habozott és nem is játszadozott. Ajkai pedig édesen tapadtak az enyémekre. Végre már. Egész nap nem tehettük meg, mert egy pillanatra is alig maradtunk kettesbe és nem kockáztathattunk a lebukással.

Mosolyogva csókoltam vissza és mikor Mancs elengedte az eddig fejem fölé tartott csuklóimat arcára simítottam mindkettőt. Sirius derekamat ölelte és közben sóhajtva nekidőlt a kis barlang falának.

-Néha utálom, hogy ennyire szeretnek az emberek a közelünkben lenni. - hajolt el és csillogó szemekkel nézte arcomat. - Ha tehetném, minden egyes szünetben ezt tenném. - hajolt újra felém és még egyszer megcsókolt. Olyan... Mámorítóan, lassúan, mégis gyengéden és puhán és... ahw. Még. Kérlek Mancs még. - Meg minden egyes percben. Még órák közben is. - csókolt meg újra és újra én pedig nevetve hajtottam hátra a fejemet.

-McGalagony akkor már tényleg nagyon dühös lenne rád Mancs.

-Nem érdekel Minnie és a véleménye. - mordult fel rögtön és visszahúzott magához. - Csak te érdekelsz. - azzal sokadjára is belekóstolt ajkaimba. Olyan... Döbbenetes volt, hogy még mindig beleremegtem az egészbe. Mintha minden egyes csókunk az első lenne. Mintha minden egyes ölelésünk és pillantásunk az első lenne. Mintha sosem lehetne betelni a másikkal és... És mégis meg kellett elégednünk ennyivel, mert ha elárultuk volna a többieknek... Kiütött volna a szokásosnál is nagyobb káosz... De legalább már Bellatrixék nem voltak a képben.

Sirius gyengéden végigsimított a hátamon és nyugodt mosollyal nézett a szemembe. Majd végül elvigyorodott és megcsóválta a fejét. - Jó. Itt akarok maradni. Veled. Egész éjszaka. Ebben a kis zugban. - simította arcomra hatalmas kezét és hüvelykujjával megcirógatta a szeplős bőrt.

-És a kalandunk? - suttogtam vissza, mire felnyögött.

-Mind a kettő nagyon jól hangzik. - ismerte be, majd végül felegyenesedett a faltól. - Akkor induljunk...

Mosollyal figyeltem a kezében elvesző kacsómat és hagytam, hogy maga mögött húzva folytassuk utunkat. Néha hangosan nevettünk, futotttunk, elbújtunk a járőröző prefektusok, Friccs és a néhai, felbukkanó tanárok elől. Szóval már megvolt a kaland, de Mancs nem érte be ennyivel...

***

-Juhú! - nevettem fel és hátrahajtva a fejemet megpördültem a tengelyem körül. Majd újra. És hagytam, hogy az egész testem percek alatt elázzon. Homlokomon és arcomon csak úgy csorogtak a cseppek és tincseim is percek alatt benedvesedtek. - Gyere Mancs! - ragadtam meg a nevető Sirius kezét, aki eddig zsebredugott kézzel, rajtam nevetve ácsorgott az eresz alatt.

-Ha megfázol, megeszlek! - lépett ki mellém és elmosolyodva hátrahajtotta a fejét. Olyan gyönyörű volt. Ahogyan a vízcseppek arcát áztatták és álláról végül lecsöpögve, egybeolvadtak a záporral. Fekete tincsei rátapadtak homlokára és Sirius is kitárva karjait elnevette magát. - Mi vagyunk a világ királyai! - rikkantott fel, majd hozzámfordult. - Gyere Betty! Táncoljunk!

Azzal megragadta a kezemet és nagy vidáman, nevetve valami essőtáncba kezdtünk. Vadul ugráltunk és keringtünk, mint a túlcukrozott kisgyerekek, vagy mint kismajmok... Vagy nem is tudom. Olyan felszabadító érzés volt. És Mancson is látszott, hogy ugyanazt érzi mint én. Az eső talpig áztatott minket, cipőink csak úgy csobbantak az alattunk lévő pocsolyában és szerintem száraz porcikánk sem maradt... Mégis. Ebben a pillanatban Mancs volt csak, az eső és a boldogság. Csak ezek. Nem volt külvilág. Nem volt Voldemort. Nem volt hetedév. Nem volt semmi.

Végig sasszéztunk egymás karjaiban, nagy nevetve Roxmorts utcáin és olyan csodás volt az egész.

-Egyszer tényleg feleségül veszlek. - torpant meg Mancs nevetve, én pedig lábujjhegyre pattanva lehúztam magamhoz.

-Benne vagyok. - súgtam majd nagy puszit nyomtam az orrára. Még mindig a könyökéig értem. Mégse zavart ez. Sőt!

-Imádlak Beth! - tette hozzá könnyedén, mire felnevettem.

-Én is téged Mancs! - olyan egyszerűen mondtuk ki. És mégis a legkomolyabban gondoltuk és...

-Kérsz egy forrócsokit? - fogta meg a kezemet és fejével a Három Seprű kibontakozó alakja felé biccentett.

-Ühüm. - bólogattam lelkesen. Így történt, hogy talpig vizesen, azért kicsit átfagyva ugyan, de benyitottunk a Kocsmába.

-Lám, lám, lám... Kiket látnak szemeim! - Rosmerta, alighogy le ültünk a megszokott helyünkre már rögtön ott is termett az asztalnál és kecses csípőjére téve kezét rosszalló mosollyal meredt le párosunkra. - Késő van... Nincsen Roxmorstki kimenő... - sorolta összehúzott szemekkel, de tréfás mosollyal.

-Ránk nem vonatkoznak a szabályok. - jelentette be Mancs laza mosollyal és mikor látta, hogy remegni kezd a szám a vacogástól magához húzott és szorosan magához karolva megdörzsölte a karomat. - Kaphatunk egy forrócsokit és egy vajsört?

Rosmerta rámvetette pillantását és kedvesen elmosolyodott, hosszú szempilláit megrebbentve. - Tejszínhabbal?

-Mint mindig. - Sirius helyettem is választ adott és alig bírtam visszafojtani mosolyomat. Ennyire tudta volna, hogyan kérem mindig?

Rosmerta virulva bólogatott és alig öt percbe telt, de vissza is ért hozzánk. Letette elém a forrócsokit, Mancs elé a vajsörét... Majd asztalunkhoz húzott magának is egy széket és minden szó nélkül rúzsos ajkait hatalmas vigyorra húzva leült velünk szembe.

-Nem szólok senkinek egy szót se, hogy a Tekergők már megint, sokadjára is tilosban járnak... Ha... - mutatott kettőnkre számonkérően. - Beszámoltok mindenről.

-Ugyan Rosmerta kedves... - Mancs továbbra sem engedett el és most már egyáltalán nem fáztam vizes ruháimtól, amik bár továbbra is nyirkosak voltak átmelegedtek Mancs ölelésétől és a kocsma kellemes fűtésétől. No meg ott volt a roppant finom forrócsoki is. - Miről beszélsz? - kortyolt bele a vajsörébe és cinkosan rámpislantott. Én csak szégyenlősen szorongattam kezemben a bögrémet és a fehér tejszín-hegyet figyeltem a csokoládé tenger tetején billegve.

-Nagyon... Nagyon huncut vagy ma is Sirius Black, de engem nem lehet becsapni. Ide jártok már elsőéves korotokról fogva-meg sem merem kérdezni, hogyan juttok le az engedélyek nélkül, még ilyen szigorú felügyelet alatt is-... Úgyhogy ki vele. Mióta van együtt az álompár? - Rosmerta kecsesen belekortyolt a pálcájával előhívott mézborba és közben nem vette le szemét rólunk. Való igaz. Rajtunk kívül egyedül csak két másik vendég tartózkodott a kocsmában a pultnak támaszkodva a kocsmáros bácsival mély beszélgetésbe mélyedve.

-Egy feltétellel... - szólt kis habozás után Mancs és utoljára megsimítva a hátamat az asztalra könyökölt én pedig kényelmesen az oldalának dőltem és belekortyolva a mennyei italomba ráfüggesztettem a kíváncsi Rosmertára a tekintetemet. - Ami ma este...

-Éjszaka. - vágott a szavába szórakozottan Rosmerta. Való igaz... Már fél egy is elmúlhatott.

-Elhangzik... Soha, senkinek nem beszélhetsz róla. - Mancs nagyon komolynak tűnt. De egyetértettem vele. Rosmerta mindig megbízható volt... És... És megérdemelte, hogy elsőként legyen beavatva a titokba.

Rosmerta bujkáló mosollyal kortyolt újra a mézborba és whiskey színű szemét most rámemelte.

-Csak akkor, hogyha a legfontosabb emberek is tudják már... Rendben?

-Rendben, ígérem meg minden... De ne izgass Black, meséljetek már!

Mancs halkan felnevetve lehajtotta a fejét és szerényen belekortyolva a vajsörébe megvonta a vállát. - Semmi különös nincs benne.

-Dehogyisnem. Harmadéves korotok óta úgy össze vagytok gabalyodva, mint annak rendje és módja. - legyintett a pincérnő és hozzám fordult. - Ki vele Liz! Hogy bánik veled ez a szamár?

Mancs is kíváncsian fordult felém én pedig elpirulva, halvány mosollyal behúztam a nyakamat.

-A legjobban. - szóltam végül halkan és éreztem, hogy mégvörösebb lesz az arcom és mielőtt újabb kérdést kezdett volna felém irányítani, sebesen beleszürcsöltem a forró italba. Rosmerta mosolya pedig majdnem a füléig szélesedett. Nem is láttam, még ilyen szélesen mosolyogni...

-Remélem is. Ha nem... Első leszek, aki megkoncolja. - szűkítette össze a szemét Mancsra, aki fejét rázva elnevette magát.

-Ne is álmodj Rosmerta... Ilyen nem lesz.

***

-Nem fázol? - Mancs sokadjára fordult felém aggodalmasan. Újra Roxfort folyosóit jártuk és miután valahogyan vissza is kellett jutnunk a kastélyba, szégyenszemre eláztunk újra.

-És te? - kérdeztem vissza kapásból elmosolyodva. Ugyanolyan csurom víz volt, mint én.

-Nem akarunk átmelegedni kicsit? - és mikor fogvacogva bólintottam egyet Sirius rögvest átkormányozott egy titkos átjáróba.

-Okos ötlet volt Rosmertának tálalni először a dolgot. - szóltam halkan, miközben csendesen csoszogtunk csuromvizesen a folyosón. - Ő ismer is... És nagyon is tetszett neki a párosunk.

-Imádja a párosunkat. - javított ki Mancs és közben nagy vigyorral csókot nyomott hófehér kihűlt ujjaimra.

-Ez azt jelenti, hogyha Remusnak nem is fog tetszeni és leátkozza a fejünket, vagy el akarna távolítani minket egymás közeléből... Lehetnek emberek akik még támogatnának minket. - Sirius elgondolkozva húzott maga mögött és egy perc múlva felém fordult. Ezüstös tekintete csak úgy világított a sötétben.

-Például Ágas. Egész nyáron ezt hallgattam tőle.

-És Lily, meg Marlene is inkább velünk lenne, mint ellenünk. - mosolyodtam el a lányokra gondolva, Mancs pedig rögtön grimaszolt egyet. - Mi az? - nevettem el magamat.

-McKinnon nagyon elhatározta, hogy ránk szál idén.

-Nekem mondod? - vigyorogtam és kisimítottam pár vizes tincset a szememből. - Egyre nehezebb titokban tartani.

-De ki kell bírnunk év végéig. Ha robban, akkor a végén robbanjon és ne évközben. Most még Tekergők vagyunk.

-De a Roxfort után is Tekergők leszünk. - hebegtem és éreztem, hogy átfut rajtam a hideg rémület, ahogyan belegondoltam, hogy el kell engednünk egymást a felnőtté válás küszöbén.

-Ha Holdsáp... Ha Holdsáp begurul, nem tudom mi lesz. - húzta el a száját Mancs.

-De nem fog. - szögeztem le biztatóan, mire Mancs rögtön bólintott.

-De nem fog. - ismételte, majd megállt az ajtó előtt, amihez értünk és vizes tincseit hátrasimítva arcából, megköszörülte torkát. - Pacsuli.

Ekkor döbbentem rá, hogy a prefektusi fürdőbe csöppentünk. A fenséges fehér márvány terem... A gyertyás csillár... A téglalap alakú medence... Az aranycsapok... Az ugródeszka... Az alvó hableány...

-Ha most nem fáztunk meg, soha. - vigyorgott Mancs és sietve kibújt a bőrdzsekijéből és odaugorva az aranycsapok sokaságához, kapásból megnyitott négyet. Rögtön forró víz és hab kezdett folyni belőlük.

-Nem ér le a lábam. - nevettem el magamat később, mikor végre beereszkedhettem a forró vízbe. Rögtön átmelegedtem és ez még a forrócsokinál is hatásosabb volt.

Mancs is felnevetett és míg én a medence szélében kapaszkodva lehunyt szemekkel melegedtem egy helyben, ő sebesen nekifutott és nagyot placcsanva fejest ugrott a vízbe, majd rögtön úszott is két hosszt.

-Fúúú... Teljesen le voltak fagyva a végtagjaim. - vigyorgott. Bezzeg neki leért a lába. Sőt! Még a mellkasa is kilátszott a habok közül. Nekem ehhez képes szerintem háromszor hosszabb láb kellett volna, hogy legalább a fejem normális szinten legyen. - Na gyere kiskacsa! - tárta ki a karját, mire elnevettem magamat. Végül elrúgtam magamat a medence csúszós szélétől és a habokat lassacskán hasítva odatempóztam Mancshoz, aki rögtön magához ölelt a derekamnál fogva, hogy ne fáradjak még ebbe is bele. Ma eleget futottunk, táncoltunk és gyalogoltunk... Nem volt kedvem még komoly úszóleckéket is venni.

-Jó késő lehet. - jegyeztem meg és vállaiba kapaszkodva felforrósodott mellkasára hajtottam fejemet. Hangosan dübörgött a szíve.

-Ne is akarjuk megtudni mennyi. - helyeselt felnevetve Mancs és kisimított pár vizes, fekete tincset a homlokából. Nagyon jól nézett ki még így ázottan is.

-Inkább ne is beszéljünk róla. - nyújtottam ki a nyelvemet vidáman és lábaimat, mintha valami kis koala lennék átfűztem Mancs derekán, így teljesen rácsimpaszkodtam. - Olyan meleg. - hunytam le a szememet jólesően és hátrahajtva a fejemet, hagytam, hogy fejbőrömet is megcirógassa a forró, szappanos víz.

-És sajnos ásító is. - vigyorgott Mancs engem figyelve és elnyomott egy ásítást. - Nem akarsz velem aludni? Elhagytam a plüss macimat. - biggyesztette le ajkait, mire nyaka körül átfonva karjaimat újra felemelkedtem a víz felszínéről.

-És Blöki?

-Annak már nincs Beth illata. - vont vállat csalódottan, mire felnevettem.

-És a srácok?

-Bekuckózok hozzád.

-És a lányok?

-Kutya leszek. - mordult fel tetetett türelmetlenséggel. Igen. Mancs utálta, mikor valami nem úgy alakult, ahogyan ő azt elgondolta.

-Jól van Bolhás. - pöcköltem meg az orrát ő pedig öztönösen ujjaim után kapott. - Lökött vagy Mancs! - nevettem el magamat, mikor finoman megrágcsálta ujjaimat. Mint amit a fogzó kisbabák és kiskutyák szoktak.

-Ez nem újdonság Bébi. - húzta féloldalas mosolyra ajkait és a medence szélének döntve könnyedén rámnehezedett. A víz elvette a súlyát.

-De a jó értelemben. - mosolyogtam, mire kihúzta magát.

-Ez sem újdonság.

-Milyen magabiztos valaki. - jegyeztem meg szemforgatva, Sirius meg csak közelebb hajolt hozzám.

-Problémája van, hölgyem?

-Hm-hm. - ráztam meg nevetve a fejemet. Mancs orra már jóval az enyémet súrolta.

-Biztosan? - csípett kedvesen az oldalamba, mire összerándulva felnevettem.

-Biztosan... Mancs! - kiáltottam kacagva, mikor megcsiklandozott. - Ezt nem játsszuk! - csücsörítettem rá mérgesen, majd elkezdem úszni a medence másik oldala felé.

-Csak nem megijedtünk? - kapta el Mancs a derekamat és bármennyire is próbáltam elúszni tőle könnyedén visszahúzott magához.

-Én? Griffendéles lennék. - húztam ki magamat felszegett állal és túlzott mozdulattal hátradobtam tincseimet vállam fölött és felszegtem az államat. - És bocs kicsi szívem, de egy griffendélesnek kifogyhatatlan a bátorsága. - vizsgálgattam afektálva körmeimet. Mancs meg nevetve méregetett engem.

-Kicsiszivem?

-Cuki-mukikám! - cuppantottam a levegőbe fontoskodva, majd felnevettem, mikor Mancs belepuszilt a nyakamba. - Édesem... - keresgéltem még ilyen ostoba becenevek után agyamban, de nem jutottam sokra, mert Mancs tovább csókolgatta a nyakamat és a csikiző érzéstől nem bírtam abbahagyni a nevetést.

-Drágám. - vigyorgott a nyakamban Mancs én pedig felnevettem újra, míg ő magához ölelt és tovább puszilgatott... Mint én szoktam Gaffiet. 

Öhm... Nem tüntem el... Sok időre... Cs-csak... Egy hétre... Khm... Kettőre... De ez nem vészes? Vagyis... Khm... Ez nem vészes. Szóval ez normális... Elfogadható meg minden... Szóóóóóvaaaaal jaaaaa. És most háromnapos hétvége hölgyek és urak. Megsúgom-nagy büszkén- ma nem csináltam semmit, csak feküdtem egész nap és kockultam, meg benyomtam valami roppant pocsék netflixet... Valami időkerekes "remekmű"... Mindegy. Szóval ma nem csináltam semmit. És így nincs is miről beszámoljak itt lent. Báááár... Képzeljétek iszom a kávémat, ilyen szuper-jópofa kanál-szívószál szerű cuccot szerzett az Anyum... Szóval nagy vígan telicukrozom és beleszívok a szívószálba és... Vá. Borzalmas volt. Mert a kávé az uyge forró... És... És azóta is regenerálódik a nyelvem. Borzalmas. Ajánlom a Rolling Stonesék "Exile on Main Street" című egész albumát. Azt hallgattam most, miközben javítottam a fejezetete és... Wow. Gondoltam majd belinkelem a kedvencemet, de rögtön három lett és most nem tudok dönteni... Azt hiszem a Beatlesről szépen, lassan, de biztosan átfejlődőm Stones rajongová... Egyszerűen a vibe-juk! Imádom... Olyan.... Aww... És APUM MEGÖLTE A PALÁNTÁINK FELÉT! (vagyis nem hiszem, hogy ő, de mióta kicsit megritkította őket... Az én pici, apró kis palántácskáimat... Azóta haldokolnak a még élők is... Most mondjátok meg... Így bízza az ember a kertészetet egy építészre... Vagy.... Rám?.. Blah.)

Nem tudom, hogy miről beszélhetnék még nektek. A nagyimnak tegnap volt névnapja? Azthiszem? Vagyis igen. Tegnap volt. Váv. Mennyire érdekfeszítő tények. Ajj sorry drágácskáim én most tényleg ki vagyok lőve... Ez a furi netfixes -khm-khm-khm- gyönyörűség elszívta az energiáimat. Amúgy az ötlet nem lenne rossz, csak... Csak de. NAGGyon rossz. Mármint az egész arról szól, hogy van egy negyvenötéves csaj, akit elüt egy kamion(???) és bekerül valami időhurokba, amiben a tizennyolcadik szülinapját éli meg újra és újra... És próbálja kideríteni, hogy hol rontotta el, mit kéne megjavítania, hogy visszakerüljön a valóságba és... És... Eddig van értelme is... Aztán már csak nyálas picsogás, hogy "ajj micsináljak?" "Ajj a barátaimmégisutálnak?" "ajj a pasimszakítaniakarvelem?!"... A vége pedig a legjobb. De nem mondok semmit, mert már el is felejtettem és nem akarok spoilerezni... Ééééés... Na még mit mondhatnék nektek, ami talán tényleg használható infó... Ja igen. OLvasom "A Mester és Magragíta"-át és... Imádom... Bár -a szó szoros értelmében- kész őrület... De imádom... Ez a Mihail egy zseni... Egy... Wow... Komolyan... Imádom. És öhm... Kifogytam. És picit már fáradt vagyok. Amúgy reggel akartam idejönni hozzátok és publikálni, meg utoljára átolvasni, de amint látjátok... Hát. Nem igazán sikerült, hogy úgy fogalmazzak... Bocánat... 

Öhm. Ilyen is ritkán van, de most kifogytam. Akarok itt írni még ilyen hálásos dolgot is... De abba se tudok már semmit újat tenni azon kívül, hogy mennyire imádlak titeket és mennyire köszönök minden apró rezdülést a "könyv" körül... Egyszerűen köszönöm :]

(Ma valahogy nem vagyok elememben... Ez is ritka, de lehet, hogy az egésznapos punnyadás teszi???? :D)