-Koffein túladagolásba fogsz meghalni Tapmancs! - jelentette ki szörnyülködve Jamie a következő nap reggelén. Tízkor sikerült csak kikászálódnunk az ágyból a tegnapi rajcsúr miatt, de a griffendélesek több mint fele meg sem jelent még a reggelin, vagy karikás szemekkel pislogtak maguk elé. Kis csapatunk is hasonlóan fáradt volt, de mi már teljesen jól viseltük az éjszakázást... Peter a lomhán lapozgató Remusnak dőlve horkolt, James viszont még mindig büszke volt a tegnapi kviddicsteljesítményére és még mindig a meccset elemezte szüntelenül. Sirius volt a legéberebb közülünk. És zsinórban a harmadik bögre kávéját vedelte le. Én a magam részéről kicsit lassabban működő agyféltekével reggeliztem a gofrimat.

-Hallod haversrác? - bökte meg Mancs karját dühösen James, Sirius pedig elnevette magát és újra megdöntötte a kávéskancsót bögréje felé. Ha éberebb vagyok... Biztosan elkezdem húzni az agyát, de a gofrim most jobban lekötötte a figyelmemet. Ezen kívül nyilván tudat alatt a fiú minden rezdülésére ámultan figyeltem...

-Túl fiatalok vagyunk még a halálhoz! - tette hozzá James drámaian.

-Csitulj már Ágas, ez csak kávé. - mormogta vigyorogva Mancs és újabbat hörpölt.

-Mondom a mai programot. - húzta ki végül magát James fontoskodva és elfordulva Mancstól feljebb tolta orrán szemüvegét. - Miután Evans ma nem ér rá a csodálatosan romantikus randevúnkra...

-Vagy csak szimplán nincs kedve hozzá. - motyogta közbe Remus fojtott mosollyal. James el is eresztette a füle mellett a dolgot. Majd folytatta is...

-Emiatt egyedül tölteném a valentín napot...

-Valentín nap van? - kaptam fel a fejemet furcsálkodva, mire Mancs elfojtva mosolyát gyorsan szájához emelte bögréjét. De James engem is figyelmenkívül hagyott...

-De miután itt vannak a csodás barátaim. Elmehetünk öten valami anti-valentín napra. Lemegyünk Roxmortsba, bulizunk egyet... Bomlódunk egy nagyot. És a poén kedvéért este kiöltözünk és elmegyünk Lumpi partijára. - magyarázta csillogó szemekkel Ágas.

-Miért mennék Lumpsluck gagyi, bájolgós szarjára? - szűkítette össze szemét Mancs.

-Ne legyél ilyen nyavalygós, öregasszony Tapmancs! Ingyen pia és kaja. Kiröhöghetjük a mardekárosokat... És Liliom is ott lesz. Muszáj körbeudvarolnom. Na?

-Rosmerta kétszer annyi whiskeyt ad, mint az öreg rozmárpofa és nincs kedvem az öcsém és a savanyodott barátai pofáját nézegetni egy órán keresztül. Akkor inkább felvágom az ereimet - morogta Mancs. Többnyire egyetértettem vele. Mert való igaz, hogy Bellatrix és, Malfoy is köztudottan készült menni. Cissy beteg volt... De már csupán a gondolatukra is borsódzni kezdett a hátam...

-De tök jó buli lesz Tapmancskám! Igaz Holdsáp?

Remus mindünk legnagyobb döbbenetére elvörösödött.

-Én nem érek rá. - szólt halkan.

-Becsajoztál? - tátotta el a száját James és én is izgatottan fészkelődtem helyemen.

-Nem. - szólt élesen Rem, majd tarkóját megvakarva halkabban hozzátette. - Csak egy nagyon jó barátommal megbeszéltük, hogy ma együtt lógunk Roxmortsban.

Hm... Nagyon jó barát? Engem nem versz át Remusom... Főleg, hogy olyan vörös vagy mint egy igazi paradicsom. - kuncogva pillantottam össze a komisz mosolyú Manccsal és szavak nélkül eldöntöttük, hogy lesz mit kibeszélni ma is... Például Remy szerelmi életét. És valószínűleg bele is kell nyúlnunk, mert a bátyám soha nem értett a nőkhöz és túl félénk bárkihez is ilyen szinten. Ezen segítenünk kell.

James szemforgatva fordult most hozzám.

-Neked nincs pasid Maszatkám, úgyhogy meg se próbáld magadat kihúzni. - nyitottam volna a szájamat, majd inkább becsuktam és összenéztem Manccsal.

-És miután Tapmancsnak sincsen csaja, ő is jön. Nem nyitok vitát. - Sirius pedig rögtön bólintott. Biztos voltam benne, hogyha én nem szerveződöm bele Jamienk programpontjába ügyesen kimentette volna magát. De így meg se próbálkozott...

-Az igazat megvallva, van csajom... - tette hozzá mellékesen, kis idő múltán. Még a szívem is megállt dobogásában. Mivanmivanmivanmivan?!

-Ja. Holnap meg már ő se lesz, ismerjük ezt Tapmancs. Ez igazán nem kifogás. - torkolta le James kicsit mérgesebben.

-Pedig szerintem ő életem hölgye. - jegyezte meg szórakozottan és megkavarta a kávéját. Ebben a pillanatban pedig éles süvítés harsant fel és a Nagyterembe egy apró, fekete baglyocska röppent be.

A baglyok még reggelink elején jöttek a leveleikkel a Reggeli Prófétával és amivel kellett... Ezért is volt furcsa a késői postás. Az meg a másik, hogy karmos lábaiban egy pompás, sárga rózsát szorongatott... És mikor egész egyszerűen a gofrim tetejére pottyantotta a virágot és az ahhoz kötött kis cetlit... Na az meg végképp meghökkentő volt.

De mielőtt érte nyúlhattam volna James elhalászta az orrom elől és tüzetesen negnézegette magának.

-Van egy titkos udvarlód Maszatocskám... - jelentette be végül és szeme elé emelte a kis cetlit is. - "A legnyörűbb hölgyemnek". Fúha. Már megint kit sikerült elcsábítani hercegnő? - nyújtotta felém a virágot.

Ennyiből is rájöttem ki írta. Éreztem, hogy elvörösödök és ahogyan végre kézhez kaptam a sárga színű, gyönyörű és illatos szálat és a cetlire tévedt a tekintetem... Éreztem, hogy a gyomrom összeugrik. Ugyanaz az íráskép, mint a tavaji szerelmeslevélben is... Nem mertem Mancsra nézni, nehogy az engem szuggeráló Remu bármit is megsejtsen, mégis a szívem annyira dobogott, hogy talán még az asztal másik végében ülő Marlene, Marry, Lily és Alice csapat is meghallhatta volna...

-Mutasd. - szólt végül és ő is tüzetesen negszemlélte, elhúzta a száját. - "A leggyönyörűbb hölgyemnek"? Több is van neki? Miért használ birtokos jelzőt?

-Nyugi Remy... Senki nincs veszélyeztetve... - mosolyodtam el és kihúztam a kezéből a rózsát. - Még sosem kaptam senkitől virágot... - tettem hozzá halkan, ámultan.

-Lehet, hogy valaki szórakozik veled. - jegyezte meg összeráncolt szemöldökkel Mancs. De az elfolytott vigyora... Csillogó tekintete... Engem nem tudott átverni. Főleg, mikor jobban megnéztem és felismertem a halványrózsaszín pírt arcán... Persze, hogy ő küldte. Butus Tapmancs. Kis bolondom...

-Nem érdekel. Ha viccből, ha komolyan... De küldött nekem virágot. - mosolyodtam végül el. Mancs pedig, hogy takarja egyre szélesedő vigyorát belekortyolt kávéjába.

***

-Te írtad tavaj a levelet is Mancs! - nevettem el magamat és a rózsámat szorongatva tovább sasszéztam mellette.

Mancs féloldalas mosollyal kifújta cigarettája füstjét(elfordulva tőlem, hogy nehogy még egy kicsit is belélegezhessek) és szórakozottan lepillantott rám.

-Ugye? - pislogtam rá csillogó szemekkel.

-Minek tagadjam? - nevette végül el magát halkan.

-Pedig letagadtad, mikor kérdeztem! Még soha senki nem írt nekem olyan szépet! Mancs!

-Az igazság az, hogy csak a segítségemet kérted, meg se kérdezted... Gyakorlatilag nem is kellett hazudnom. - emelte fel a kezét megadóan, majd elnevette magát. - Az az én pulcsim?

Arcom elvörösödött. Való igaz... Mancs kedvenc fekete, cipzáros, kapucnis pulcsiját vettem a Jamestől szülinapomra kapott, menő, farmerdzseki alá...

-Nem elég, hogy a Beatles-es pólómat is becsórtad, a kedvencemet is elkobzod? Mi a következő? A nevem?

-Bolond. - nyújtottam ki rá a nyelvemet, de a mosoly csak úgy ráolvadt a fejemre.

-De legalább a te bolondod. - húzta felfelé ajkait, Mancs. - Nagyon szép vagy Babám... - tette hozzá nyájasan, mire újra elnevettem magamat. De azért arcom vöröslött és csak mégsötétebb lett a burkolt bóktól...

Pedig csak egy egyszerű farmer és virágos blúzt viseltem Mancs pulcsija és a menő farmerdzsekim alatt.

Való igaz, hogy Mancs Beatles-ös pólója nálam volt... De az az ő hibája. Ő szeretette meg velem azt is... És amúgy is. Ő hagyta elől az ágyán. Nem tehetek róla, hogy túlontúl Mancs-illata volt... És hogy valóban "becsórtam" Mancs fogalmazásában.

Mancs még mindig túlságosan jól nézett ki... A farmerjében, az AC/DC-is pólójában, bőrdzsekijében és a bakancsában... Fekete tincsei mostanában jelentősen hetykébbek és kuszábbak voltak, mégis megmaradt bennük az az unott, hanyag elegánsság...

-Szerinted Rem kivel randizik? - igazítottam meg a nyakamban lógó fényképezőgépemet és felpillantottam Mancsra, aki erre tréfás mosollyal fújta ki a füstöt.

-Egy jó barátjával. - felelte pimaszul, mire nevetve meglöktem vállát.

-Marry-vel. Szerintem. - szólt végül eltűnődve, mire bólintottam.

-Igen. Szerintem teljesen odavannak egymásért.

-Nyilvánvalóan. - tette hozzá Mancs, majd hirtelen megragadta a derekamat és mielőtt feleszmélhettem volna, ajkai már vadul landoltak az enyémeken. Belenevettem a csókunk szelességébe és a nyaka köré fonva karjaimat hagytam, hogy a derekamnál fogva nagyon közel húzzon magához...

-Hmm... - hümmögte elégedetten, mikor fél perc múlva elválltunk egymástól. - Erre vártam már azóta, hogy kinyitottam a szememet. - vigyorgott, majd elengedett. Én még mindig bénultan, somolyogtam fel rá, majd hagytam, hogy a jobbomat megragadva egyszerűen megpördítsen a tengelyem körül...

Nem is tudom mivel ment el a napunk... Csak sétálgattunk, lökdösődtünk, nevettünk, beszélgettünk... Mancs türelmesen megvárta hogy fényképezzem a fényképezésre szoruló dolgokat... Megnéztük az új postát, ahonnan, ha Mancs nem hurcol ki maga után, szerintem két órán keresztül nézegetem a baglyocskákat... Aztán pedig este felé visszamentünk a kastélyba, hogy James őrült ötletét teljesítve-akit amúgy időközben ügyesen leráztunk és Benjiékhez csapódva betért a Három seprűbe, mikor utoljára láttuk- "kiöltözzünk".

-Ti is jöttök a partira? - kérdezte Lily vidáman, aki egy csodás zöld ruhában ácsorgott a tükör előtt, tincseit fonogatva.

-James kötelez. - feleltem elfojtva a mosolyomat és végül előbányásztam a ládámból az egyetlen ruhámat, amit talán tavaszra pakoltam be, de elég elegáns volt ahhoz, hogy felvegyem egy ilyen alkalomra.

Halványrózsaszín volt szép fodrokkal, tűl résszel és virágocskákkal... Szerintem egyszer ha hordtam életemben eddig...

Lily úgy tűnt, tényleg izgatott, én ezt nem mondtam volna el magamról. Felkaptam a felemás tornacipőimet, laza kontyba fogtam a hajamat és már robogtam is le a lépcsőn.

Egyedül csak Jamie volt kiöltözve hármunk közül. Fekete dísztallárban virított... Nevetségesen elegáns volt, ami nagyon nem illett hozzá. Mancs meg se próbálta magát megerőltetni. A szokásos fekete nadrágban volt és egy egyszerű, eddig sosem látott, vörös selyemingben, aminek a felső gombjait olyan szivet remegtető módon kigombolva hagyta.

-Amúgy egyáltalán meg vagyunk hívva? - kérdezte unottan Mancs.

-Én igen, és Maszat is. Ha kérdezi a Lumpikánk, akkor Liz téged hívott magával. - magyarázta James, miközben céltudatosan elindult a portrélyuk irányába.

-Zseniális. - forgatta szemét Mancs... Úgy tűnt, ma nincs valami jókedve...

A kontyomból kirakoncátlankodó tincseket fülem mögé gyűrtem és gyorsan Jamie után indultam.

-Gyönyörű vagy... - tette hozzá halkan mikor már kiértünk a folyosóra... Ahogyan a fülembe búgta szavait... Az áhítozó hangnem... Majdnem megtorpantam, de végül csak vörös arccal tovább lépkedtem James nyomába és szigorúan csak a cipőm orrát tanulmányoztam.

-Áh! Lupin kisasszony! Végre eljött! - Lumpsluck vidáman, ugyanakkor nehézkesen tápászkodott fel a helyéről, mikor hárman beléptünk az irodájába. Igyekeztem mosolyogni és úgy tenni, mintha én is annyira örülnék a helyzetnek, mint a bájitaltan professzorunk. - És Mr. Potter! Micsoda meglepetés! Mr. Black! Foglaljanak helyet nyugodtan, amerre szimpatikus.

Kettőt pislogtam és James már Lily mellé vetette le magát, aki halkan beszélgetett egy ötödéves hollóhátas lánnyal. Csak megforgatta a szemét udvarlója felbukkanásán.

-Merre? - szólt végül sóhajtva Mancs. Ordított róla, hogy mennyire nem kívánkozik ide... Regulus azóta feszülten bámult felé, mióta megjelentünk. Malfoy és Lestrange pedig olyan gúnyos vigyorral, suttogtak és pislogtak felé, hogy attól én éreztem rosszul magamat. Bellatrix viszont engem méregetett sötét mosollyal és izzó szemekkel. Félelmetes volt, ezért is húzódtam közelebb Mancshoz, aki olyan mettsző tekintetet küldött unokatestvére felé, amibe szerintem még a legbátrabbak is beleremegtek volna... A végzős mardekáros azonban, csak vinnyogva, halkan felröhögött.

Lumpsluck irodája most egész szépen nézett ki. És giccsesen. Rózsaszín függönyök bomlottak le minden lehetséges helyről, szivecske alakú lampionok lebegtek össze-vissza a plafon körül, és az egész szoba közepén ott volt az a hatalmas, kerek asztal, ami körül már most húsz ember ücsörgött. Szétnézve, vagy mardekárosok, vagy híres aranyvérű volt mind. A Potterek is benne voltak az elit körben, bár James és szülei viszolyogtak a pompától és felsőbbrendűségtől... Blackék meg eleve nagymúltú, hirhedt tagjai voltak a Szent Huszonnyolcnak. Ehhez képest... Lily és Én... Nagyon nem illettünk ebbe a közegbe. Lily szülei muglik voltak, nekem pedig az édesanyám volt mugli születésű... Apu pedig félig kvibli volt, akiről tizenegy éves koráig nem is hitték, hogy valaha is fog varázsolni.

Mostanra már kicsit sem tetszett Jamie ötlete... Miatta léptünk be a kígyóbarlang közepébe. És szerintem Lily sem gondolta át rendesen az eljövetelét...

Körülbelül Regulusszal és a mardekáros bagázzsal szemben volt még két szabad hely. Én pedig inkább viselem el a tekintetüket, minthogy ne Mancs mellé üljek... És Siriusszal úgy tűnik egyre gondoltunk, mert ő céltudatosan elindult maga elé terelve engem az üres székek felé.

-Betty... Hagyd. - mosolyodott el óvatosan, mikor a szék támlájára tettem a kezemet, hogy kihúzzam. Mancs pedig elegáns és lovagias mozdulattal kihúzta a széket és kezét addig a támlán pihentette, míg le nem ültem a meglehetősen elegáns, kényelmes, de ugyanakkor zöld párnás és drága faragványokkal teli székre.

-Ágas sokkal jön nekünk. - tette hozzá szórakozottan és helyet foglalt mellettem és kicsit közelebb húzta hozzám a székét.

-Nos... Nagyon örülök, hogy ennyien összegyűltünk a mai vacsorára... Örömmel látom az új arcokat... - Lumpsluck most felénk pillantott és sajnos ezzel felénk vonta a többiek figyelmét is. - És persze a régieket is... - tette hozzá vidáman, majd felemelte borospoharát, amiben arany színű pezsgő bizsergett és körbe mosolygott. Olyan édeskés mosollyal. Mintha ő lenne a gazdag nagyapánk, aki örömmel vednégel meg bennünket. - Hát koccintsunk arra, hogy mind itt lehetünk és ma mindenki jól fogja magát érezni! - ekkor halk pukanás kíséretében mindenki előtt az üres tányérok, evőeszközök, szalvéta és pohár teríték mellé megjelentek a pezsgős poharak. Olyan díszes volt minden is... Büszke és hivalkodó... Mintha fel szeretett volna vágni a senki előtt is...

-Abban nem lennék olyan biztos. - mormogta Mancs és unott képpel felkapta a poharát. Látva, hogy mindenki koccintásra emelkedik, kicsit remegő kézzel, bizonytalanul megfogtam én is a poharamat... A koccintás után megjelentek az ételek is az asztal közepén. Én pedig a savanyú arccal, a pezsgő kellemetlen utóízével méregettem az ételeket. Meg a terítéket mondjuk... Mihez kezdek három villával? Két kanállal? Húha... Tényleg ennyire műveletlen lennék?

Ekkorra már ténylegesen rádöbbentem-sokadjára- hogy ez nagyon nem az én terepem... Hogy nem illek ide... És hogy... Hogy... Le akarok lépni innen minnél előbb. De azért igyekeztem jó képet vágni a dologhoz és szemem sarkából Mancsra pillantva gyorsan kiválasztottam a megfelelő evőeszközöket és szedtem magamnak az ételből. Borzasztóan kínosan éreztem magamat és az sem segített, hogy Bellatrix olyan lekicsínylő pillantással követte végig az ügyetlenkedésemet-mondjuk jogosan-, hogy hogy attól még az étvágyam is elment többnyire.

A vacsora közben pedig elindult egyfajta kör... Lumpsluck a sikeres, híres szülőkről kérdezett, a legendás ősökről... A jövőbeli tervekről. Őszintén? Blah.

Egyetlen megnyugvásom Mancs volt, akinek erősen rángatózott az összeszorított álkapcsa az idegességtől. Lerítt róla, hogy minden eltöltött perc felér valódi kínzással számára... És mikor Lumpi negédesen hozzáfordult... Tyű...

-És hogy vannak a szülei, Mr. Black? - Regulus félrenyelte velünk szemben az italát, míg Mancs meredten bámult a professzor irányába. Tudtam hogy baj lesz... Már csak abból, mikor Mancs gúnyos vigyorra húzta a száját.

-Rohadtul leszarom. - jelentette végül ki diplomatikusan.

-Csak egyszer fognád be a mocskos pofádat, te véráruló szemét! - sűvített fel rögtön Bellatrix. Regulus pedig sápadtan, erősen összeszorította szemeit.

Lumpsluck meg persze, hogy csendben és érdeklődve nézegette őket... Mint aki beült egy mugli moziba és lassan már pattogatott kukoricát is rendel...

Én nyitottam a szájamat, hogy még magamat is megdöbbentve valamit rögtön visszaszóljak Bellatrixnak... Hogy mondjuk, nem beszélhet így Manccsal... Vagy ne legyen ilyen gonosz... Vagy nem is tudom... De Mancs ahogyan észrevette ezt, forró és nagy tenyerét combomra tette, finoman jelezve, hogy igyekezzek kimaradni ebből... Így hát összezsugorodott gyomorral, figyelembe vettem Sirius kívánságát és csak csendben próbáltam dühösen, vagy fenyegetően bámulni Bellatrixre... Amit amúgy soha életemben nem tudtam rendesen produkálni, de ez van...

-Köszönöm a bókot Bella... - mosolygott szenvtelenül Mancs... Bellatrix tekintete vészjóslóan megvillant.

-Nem elég, hogy a véráruló, sárvérű barátaiddal ide tolod a képedet, de még a saját családodat is sértegeted?

-Nem vagytok a családom. - nevette el magát Mancs. Olyan könnyed volt és gúnyos... Én viszont lassan remegni kezdtem. Eszembe jutott, hogy Bellatrix milyen hidegvérrel megkínzott engem... És mi van, ha most Mancsra is kisózza a cruciatust?

-Ismételd meg. - susogta Bellatrix vadul villámló tekintettel és ellökte Rodolphus felé nyúló kezét. - Ismételd meg Sirius és kicsinálom a szukádat. - mosolyodott el kegyetlenül, mire kirázott a hideg.

-Dögölj meg Bellatrix. - vetette oda Mancs és felállt. - Köszönjük a vacsorát. - biccentett Lumpi felé, aki mostmár annyira nem élvezte a műsort, mert csak autómatikusan visszabólogatott és igyekezett napirendre térni a gyűlölet láncon ami az elmúlt percben felizzott Mancs és Bellatrix között. Regulus halál sápadtan pislogott tányérjára, kezei aprón reszkettek és minden erejével azon volt, hogy érzelemmentesnek tűnjön.

Akkor döbbentem rá, hogy Mancs többes számban búcsúzott, mikor James jelentőségteljesen pislogva rám, feltápászkodott. És most kivételesen teljesen figyelmenkívül hagyta Lilyt.

Még mindig teljes testtel remegtem és bénultságomból is alig tértem magamhoz... Nem is mertem Bellatrixra pislantani. Dübörgő szívvel én is sebesen feltápászkodtam és elmotyogtam valami viszlátot és Mancs után siettem, aki ebben a pillanatban tépte fel az ajtót.

-Boldog valentin napot! - rikkantotta nevetve James és az egyik kisasztalra kikészített, még bontatlan pezsgőt felpattintotta és miközben meghúzta az egész, egy-vagy két literes üveget utánunk szökdécselt.

-Beth! Jól vagy? - mikor kiértünk a folyosóra-és mellesleg Lumpi irodájának ajtaja is becsukódott mögöttünk-, Mancs olyan aggodalmas képpel torpant meg és fordult hozzám, mintha Bellatrix legalább újra megkínzott volna. Le is döbbentem.

-Mancs? Hogy tudsz erre gondolni? Bellatrix olyan lekezelően és undorodva beszélt hozzád, mintha valami taszító... Állat lennél! - fakadtam végül ki és éreztem, hogy lecsordul az első könnycsepp a szememből. - Hogy lehet, valaki ilyen... Ilyen gonosz? - susogtam csorgó könnyekkel. Mancs aggodalmas arca teljesen ellágyult és helyette szomorú mosolyra húzta ajkait. - Olyan... Olyan lenéző volt! És szemétnek nevezett... És...

-Nyugodj meg Betty... - húzott magához sóhajtva. Karjai biztonságot nyújtva fonódtak szorosan körém. Én pedig a lehetetlenségig közel bújtam hozzá és én is magamoz öleltem. - Nálunk ez mindig is ilyen volt. Ez Bellatrix.

-Ne törődj a fenyegetésével Maszatocska. - tette hozzá Jamie, aki nem is tudom, mikor került oda. De mellettünk, az ablakkeretben ülve, lábát lógázva iszogatta a lenyúlt pezsgőt.

Az említésére akaratlanul is megremegtem. Igyekeztem nem komolyan venni, de már bármit ki tudtam volna nézni Bellatrixból. Mancs megérezve a kétségbeesésemet, apró csókot nyomott a fejem tetejére és nyugtatóan simogatta a hátamat. Megnyugtatott.

-Te nem vagy szemét Mancs... Te vagy a világ egyik legjobb embere... - mormoltam, mire magam előtt láttam, ahogyan elmosolyodik.

-Te pedig a legkedvesebbike... - azzal pedig felnevetett és a vállára kapott. Én is felkacagtam és így indultunk vissza a griffendél torony felé.

-Baszki. Ez nem túl erős. - mormogta James később. Szerintem a pezsgő felét lehajtotta már, de úgy tűnt nem eléggé alkoholos az igényeinek. Én időközben átkerültem Mancs hátára, aki a combjaimat markolva, könnyedén tartott. Mintha pehely könnyű lennék... Vagy nem is tudom. Én meg hozzábújva öleltem nyakát. Olyan finom illata volt... A mentához most valami enyhén fűszeres is keveredett és majdhogynem isteni volt a nyakába fúrni a fejemet.

-Lenyúlhatjuk Holdsáp konyakját, ha ennyire részegeskedni akarsz. - vigyorgott Mancs, mire flekaptam a fejemet.

-Remusnak van konyakja?

-Nyugi... Születésnapjára kapta poénból tőlem. - röhögött elképedésemen Jamie. - Holdsáp nem egy alkoholista... Sőt. Még a lánygnyelv whiskeyről sem akar hallani.

-Jó is addig. - jegyeztem meg grimaszolva, mire Mancs felnevetett. Ugatósan. Olyan jó volt hallani a kacagását. Megolvasztotta a szívemet ez a vidám, felszabadult csilingelés és rögtön elmosolyodtam.

Így történt, hogy Mancs le sem tett a szobájukig. Peter csendben evett-megszokás szerint- az ágyában és valami mugli képregényt nézegetett.

-Bulizzunk! - emelte magasba kezét James vidáman én pedig elnyúltam Mancs ágyán. Az is Sirius-illatú volt. Imádom.

Mancs eközben undorodva letépte magáról az ingjét és a következő pillanatban már egy David Bowies pólót húzott át a fején. Elfojtva mosolyomat kaptam el felsőtestéről a tekintetemet, mert bevillant a tegnapi, edzés előtti pillanatunk és gyomromban feléledt a pillangóknak nevezett, állatkert... Komolyan. James miközben ágyára hajította a dísztallárját már Remus éjjeliszekrénye elé gugolt le és kirámolva a bátyám könyveit... Nem sokkal később előhúzta az említett konyakos üvegpalackot. Valóban volt konyakjuk. Bolondok.

Nevetve figyeltem amint Jamie lepattintja az üveg kupakját és nagy vígan meg is húzza az áttetsző, sötétbarna folyadékot.

-Gyere Tapikám! Rád fér! - nyomta Mancs kezébe, aki halkan nevetve szintén belekortyolt. De korántsem akkora hévvel, mint Ágas és korántsem olyan sokat mint Ágas és korántsem úgy mint Ágas. Volt még ebben a mozdulatban is valami fenséges, ízléses, mégis laza méltóság... Ami ismételten el tudott bűvölni... Még ez is.

-Te kérsz Féregfark? - fordult Pet felé Jamie vigyorogva, mikor Mancs visszanyomta a kezébe az üveget. Peter is kapott. - Maszatka? - nyújtotta felém az üveget végül.

Nem is tudom... Szerintem megidéztem Remus szellemét, mikor nagy végül én is bólintottam. Szinte magam előtt láttam, ahogyan a bátyám megforgatja a szemét és kijelenti, hogyha szétmegy reggel a fejem az az én bajom lesz... Tudom. De ez van.

-A mi babikánk is felnőtt lett. - szipogott nagy drámaian James, nemlétező könnyeit törölgetve, mikor elvettem tőle az italt.

Beleszagoltam először... Keserű... Aztán vállat vonva, a srácok példáját utánozva ajkamhoz emeltem és lenyeltem belőle három nagy kortyot. Kicsit égette a torkomat és bár eleinte borzasztóan keserűnek érződött-mint a szaga is megjósolta-, a harmadik korty utóíze már édeskésnek hatott... Olyan volt, mintha az aszalt szilvát, a karamellát, a narancsot és a sárgabarackot összekeverték volna és valami lévé facsarták volna a furcsa kvartettet... Amúgy nem volt rossz, de a forrócsokit nem sikerült tulszárnyalnia.

-Na? Hogy ízlik? - nevetett Mancs. Rájöttem, milyen savanyú képpel ízlelgethetem az italt ebben a pillanatban is. Végül én is elnevettem magamat. De hangom furcsán máshogy csengett.

-Furán. - jelentettem ki végül és tovább kacagtam. James pedig el is vette tőlem az üveget és egy utolsó nagy korty után rácsavarta a kupakot.

-Ennyi elég is volt. - jelentette ki és visszatette Remus éjjeliszekrényébe. Majd ünnepélyesen széttárt karokkal ránk vigyorgott. - Olyan bűbájosak vagyunk!

Sirius a szóhasználaton felnevetett én pedig kuncogva dőltem neki Mancs karjának, aki eddigre helyet foglalt mellettem.

-A bűbájos bajkeverők. - jegyeztem meg mosolyogva a plafont nézegetve. Mindig ilyen ferde volt a világ?

James szeme pedig döbbenten kerekedett el és úgy kapott pergamen és penna után, mintha az élete múlna rajta.

-Zseni vagy Maszat! Ismétled meg! - mártotta meg izgatottan a tintában az írószert.

-Bűbájos bajkeverők? Mi van vele? - ráncoltam a szemöldökömet és csalódottan dőltem el újra az ágyon, mert Mancs feltápászkodott mellőlem és a szekrényéhez sétált.

-Mi vagyunk a Bűbájos Bajkeverők. - jelentette be dicsőségesen Jamie és közben szélsebesen körmölt a pergamenre. - És ott van a láthatatlanná tévő köpenyem... A térkép... A Csodabazáros dolgok... Egy csomó menő cucc... De nem írhatjuk rájuk, hogy a Tekergőké, mert akkor mindenki tudja, hogy rólunk van szó... Ez ilyen álnév lehet... És... És... Mindjárt mutatom! - legyintett végül.

Mancs pedig ebben a pillanatban vissza is zuttyant mellém és mosolygós arccal felém nyújtott egy csíkos pólót.

-Ez sokkal kényelmesebb. - éreztem, hogy megint elönti a pír az arcomat és szinte éreztem, hogy a testemet átjáró forróságtól még a szívem is olvadni kezd.

-Szabad? - és mikor bólintottam, Mancs lágy mosollyal nekilátott kiszabadítani a ruhámból... Vagy az alkoholtól, vagy eleve a hosszú naptól hirtelen elképesztően fáradtnak éreztem magamat... Elnyomtam egy ásítást és fáradtan pislogtam az elméllyülten író Jamie felé... Peter pedig elaludt... Fejét az újságjába temetve... Aranyos volt. Olyan kisgyerek féle...

Sirius időközben végre megtalálta a cipzárt és óvatosan lehúzta azt. Ujjai óvatosan szántották végig szeplős hátamat én pedig szerintem megszámlálhatatlanul sokadjára borzongtam bele érintésébe... Óvatosan segített kibújni a szoknyából és mintha kisgyerek lennék, aki gondoskodásra szorul áthúzta a fejemet a pólóját, ami legalább a combom közepéig ért le és olyan bő volt, hogy kétszer elfértem volna benne, ha nem háromszor...

Mancs óvatosan kibogozta a hajamból a hajgumit és csuklójára véve azt elegyengette a hajamat...

Olyan csodás érzés volt, tapasztalni Mancs törődését... Hogy mennyire figyelt... Hogy mennyire akart segíteni... És mennyire tudott is...

-Szeretlek. - fordultam felé hirtelen, mire lebiggyesztette ajkait.

-Én is téged, Bettym! - azzal egész egyszerűen átölelte a derekamat és mellkasomra hajtva fejét rámdőlt. Én meg nevetve dőltem tovább a párnájára. Mancs viszont nem eresztett és kényelmesen elhelyezkedve rajtam és édes, áhítatos mosollyal, csillogó szemekkel bámult fel rám. - De tényleg... Nagyon... Nagyon... Nagyon szeretlek.

Komolyan... Ha eddig nem olvadt, mostmár biztosan forrócsokivá folyt szét a szívem. Csupán Mancs tekintetétől. De nyilván... James mindig is értett a pillanatromboláshoz.

-A Bűbájos Bajkeverők Kelléktára büszkén prezentálja, a nagyra becsült Maszat asszony, no meg Holdsáp, Tapmancs, Féregfark és Ágas urak művét... A Tekergők Térképét!

-Mit "urazol"? - mormogta Mancs felvont szemöldökkel.

-Nem vagyok "asszony". - motyogtam megütközve én is.

-Mit szóltok? - vigyorgott telibe Jamie...

-Sajtszószos, pepperónis cukorka... - mormolta félálomba Peter válaszul. Mancsra egymásra sandítottunk és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

-Ez nem vicces srácok! Rárakom a térképre... Ahogyan két nap és végre életre kel!

-Ki kel életre? - nevetett Mancs én pedig hatalmas vigyorral pislogtam a piros arcú James felé.

-A Térképünk! Tudunk majd vele haverkodni! Ő lesz a hatodik Tekergő! - újságolta nagy bölcsen, Manccsal meg tovább kacarásztunk. 

Azért cukik nem? :) 

Ha esetleg akad valami ötletetek-tele vagyok, de kíváncsi lennék, hogy ti mit terveznétek a helyemben Beth és Mancs párosával-... Nyugodtan írjátok ki magatokból és lehet, hogy majd sooook-soook fejezet múlva akár viszont is láthatjuk... De nem ígérek semmit, mert ismerem magamat. De azért nagyon kíváncsi vagyok a ti ötleteitekre is... A jövőbeli tervekre. 

Annyira hulla vagyok... Péntekre minden multi-energia forrásom kimerül... Vagyis. Nem minden, mert ma délután száz százalékon pörögtem, de péntek estére szerintem mindenki jól kimerül. Nem is néztem át már ezt a részt, szóval akadhatnak hibák is, meg minden... Szerintem át kéne napolni a heti részek dátumát és akkor én is energikusabb, lélekemelőbb hangulatomban lennék és küldeném nektek a sok pozitív-energiát... Azért remélem, így is át megy Szivecskéim... 

Mindenki ismeri, és szerintem-legalábbis remélem- a többség szereti is... Én is imádom és pont ma ráakadtam... Nem akartam meghallgatni először, mert már annyiszor megtettem... Megnéztem is sokszor... Aztán ráklikkeltem és tegyétek ti is. ;)

https://youtu.be/QRoWiTcO7dk

A legszebb napokat Drágaságaim! ❤🦋🤗

Ja és pár ship-név ötlet, ha már ennyire ragaszkodtok hozzá :D Szerintem viccesek és cukik egyben... Az utolsó kettő mindent visz XD

Sirizabeth 

Slizabeth 

Sizzie 

Sirizie 

Sirizzie 

Lizius 

Betrius 

Bancs 

Bencs