Ajándékbontás. Mint, ahogy az eddigi években tettük-kivéve tavaj, ugye- mindannyian letelepedtünk a szőnyegre és beszélgetve, a kapott édességeket rágcsálva nekiláttunk megsemmisítgetni a színes ajándékhalmokat az ágyunk tövéből. Gaffie is visszatért az egerek hajkurászásából és vidáman zsezsgett a már eleve széttépett csomagolópapírokkal.

Megható volt, hogy mennyien gondoltak rám... Mármint a Tekergőkön, Anyuékon és az osztálytársaimon kívül meghökkentően sokan küldtek még apróságokat. Például Kingsley, Benji, Charlotte, Leia és még a mardekáros évfolyamtársaink is küldtek valamit... Lehetett szó, képeslapról, édességről, vagy valami kis apróságról... Tény, hogy én is rengeteg embernek készítettem karácsonyi ajándékot, de meglepődtem, hogy ennyien viszonozták is a gesztust.

Nem fogom felsorolni, hogy kitől mit kaptam, de a lényeg annyi, hogy érkezett egy rakat édesség, egy rakat könyv, Lilytől egy igazi, félszives barátságnyakláncot kaptam, kaptam új kesztyűt, sálat, recepteskönyvet és még a végletekig lehetne sorolni, hogy mi minden gyűlt az ágyamra.

-James? - Nevettem fel ahogyan a felcimkézett, kockás, bénán, össze-vissza cellukszozott csomagból előbukkant a trágyagránátok után... Egy plüss kutya. Egy fekete, plüss kutya. Rémisztően hasonlított egy ismert, fekete kutyusra... Csak ennek az ebnek, nem szürke szemei voltak, hanem feketék...

Ágas hatalmas vigyorra húzta a száját és rámkacsintott.

-Hogy legyen sajátod... Névreszóló! - Éreztem, hogy arcomat elönti a pír és fejcsóválva simogattam meg az állatka, puha fejét.

Sirius aki eddig szórakozottan rágcsálta a rágójátékát-szerintem az is Jamestől volt-(Egy vörös, gumicsontot kell elképzleni), szórakozott vigyorral, félrebillentett fejjel vizslatott engem és a plüss kutyát. Remus pedig "kicsit sem" idegesen pislogott James irányába, aki már ránk se hederített, hanem valami kviddicses könyvet nyitott fel éppen nagy lelkesen.

-Passz ide a kutyát Beth! - Kelletlenül dobtam oda Mancsnak az új alvó-társamat és éreztem, hogy elönti a pír szeplős arcomat. - Gyere apuhoz! - Gügyögte Mancs a kis plüssnek és édesen a karjaiba zárta és megszorongatta a kis blökit. - Ez rohadt cuki! Nevelhetjük együtt? Vagy egyszer te alszol vele, egyszer én! Oké? Mi legyen a neve? - Töprengett elmélyülten simogatva a kitömött játékot.

-Legyen II. Tapmancs! - Vigyorgott Peter csokis szájjal. Éppen a neki sütött maffinjaimat reggelizte.

-Dehogy! Lehetne... Mondjuuuuk... II. Maszat! Lány, vagy fiú? - Fordult felém Mancs.

-Nem lehetne csak simán Blöki?

-Vagy Blacky! Az én vérem! - Húzta ki magát Sirius.

-Dehogy a te véred! Kérem vissza Blökit! - Nyújtottam ki érte a kezemet, de sértetten magához szorította.

-Nem. A Blöki a legkreativtalanabb név, amit adhatsz egy ebnek! Még jó, hogy nem Bolhás!

-Sirius... Az én kutyám én nevezem el. - Meredtem rá összehúzott szemekkel. De igazán lehetetlen volt rá haragudni... Ahogyan a pizsmájában, törökülésben ücsörgött, kibontott "most kelltem, de így is tökéletesen festek" frizurával és babusgatta a kicsinyített kutya-mását, lehetetlen volt rá szigorúan tekinteni.

-De ne már! - Bigyesztette le ajkait, mikor feltápászkodtam és elindultam felé. Halványkék, sípcsontomig érő hálóingem miden léptemnél libbenve követte lábaim menetét.

-Kérem! - Nyújtottam elé érve a kezemet Blökiért.

Sirius csak makacskodva meredt fel rám, majd szomorúan lenézett a kezében szorongatott játékra.

-Beth...

-Az enyém! Én kaptam Jamestől! Kérem!

-De... Nagyon édes!

-Tudom! Ezért is kérem, vagy pórázra kötlek! - Sirius ajkai felkunkorodtak, majd felemelte állát és elővette alkudozáshoz használt, kiskutyatekintetét.

-Van egy ajánlatom...

-Halljuk!

-Szabadon engedem Blökit... - Kezdte lassan megfontoltan. - Hogyha... - Gondolkozott el, majd ravasz vigyort villantott. - Elcseréllek Téged! - Mutatott rám, majd felemelte a kutyát. - Blökiért. Na? Áll az alku? - Emelte meg szemöldökét.

-Tapmancs! - Mind a ketten Remus felé kaptuk a pillantásunkat. A bátyám dühösen villogtatta Mancsra csokoládébarnáit a könyve fölött.

-Jó. - Húztam ki magamat hirtelen, mielőtt bármelyikük újra szóhoz jutott volna. James pedig elismerő vigyorral nyitotta a száját, de Remus tekintete láttán, nevetését elfolytva magába tartotta mondanivalóját. - Kérem!

Sirius bujkáló mosollyal a kezembe nyomta a puha bábút én pedig magamhoz ölelve a plüssit, egy kis tétovázás után lecsüccsentem mellé és a pálcáját kölcsönvéve a maradék, még kibontatlan csomagot magamhoz reptettem.

Folytatódott az ajándékbontás. Remus lapozgatta az új könyveit-Lily behajtotta az igéretét és láttam pár mugli-romantikus kötetet is a kupacban-, James érdeklődve nézegette az új pennakészletét, Peter pedig cukorral tömte magát. Már csak három csomagom maradt.

Az egyiken Sirius neve díszesedett a fiú új-kacskaringós betűivel. Szerintem év eleje óta használja őket, eddig inkább elnyújtott és apró betűkkel írt, most viszont cifra, kacskaringósokra váltott. Vagy csak felvágásból használta ezt, mert ez sokkal szebb volt mindanyiunkénál és hivatalosabban és menőbben nézett ki. Nofene...

A másikon a Nagymamám szívecskés aláírása volt, a harmadikba pedig Hagrid macskakaparása vésődött...

Hagrid csomagja a téliszünet előtt, együtt kikisérletezett teasüteményeket rejtette, egy édes kis préselt virágos medálkával. Sütött róla, hogy Rub csinálta... Apropó Rub! Puszi végül visszakerült hozzá... Jobb helyen van ő a családja társaságában, a Tiltott Rengetegben... Mosolyogva kötöttem fel a süteményekbe kostolva a nyakamba a nyakláncot és magam elé húztam Nagyi csomagját.

-Kitől kaptad? - Pislogott gyanakodva a nyakláncomra Mancs, aki éppen valami bicskafélét forgatott ujjai közt. Biztos, hogy az az ő kezébe való darab?

-Rubtól. - Mosolyodtam el, mire ő is mosolyra húzta a száját és a gyanakvó kifejezés is eltűnt arcáról, és mintha megkönnyebbülést is láttam volna tekintetében.

-Az enyémet már kibontottad? - Pislogott rám somollyal ajkain.

-Még nem. De... Mindjárt ő következik! - Böktem az ő csomagjára, mire felcsillant a szeme.

Mancs vígan visszafordult az éppen kezében lévő doboz felé én pedig szemem sarkából csendesen pislogtam rá... Olyan édes volt... És olyan szívet dobogtatóan nézett ki. Ahogyan alsó ajkát beharapva, koncentrálva kaparta a cellukszot le az ajándékáról, ahogyan kisimította fekete tincseit szeméből-amik aztán vissza is hullotak oda-. Ahogyan összevonta szemöldökét... Ahogyan megvakarta orrát, amit első óta mindig csinált, mikor eltöprengett. Olyan... Olyan nyilvánvaló volt, hogy miként rabolta el pont ő a szívemet. Hogy miért csak ő volt képes megremegtetni a gyomromat... Hogy miért csak róla álmodtam éjszakánként... De a legjobb barátom volt. És ez elég kiábrándító, de már megszoktam a helyzetemet... Nem önsajnáltatásból, de megértem, hogy miért nem vagyok az esete... Mancsnak a nők tetszenek... Én pedig egy kislány vagyok. Aki esetlen, naiv, túl sokat mosolyog, túl kedves és túl tekintetes... De nem baj. Már megszoktam.

Elkaptam róla a tekintetemet és helyette leszakítottam Nagyi ajándékáról a levelet.

Szükséged lehet rá!

Puszi: Nagyi!

Mire lehet szükségem? - Kíváncsian kezdtem bontogatni az ajándékot és ahogy lekerült a rózsaszín-szivecskés csomagolópapír, és elémtárult a letisztult kartondobozka érdeklődve emeltem fel a doboz tetejét. Hiba volt. Hatalmas hiba.

Elfelejtettem, hogy Sirius mellettem ül, és akad társaságom, de a reakcióm ösztönösen, gondolkodás nélkül jött a felszínre... Halk, rémült sikkantás hagyta el a szájamat, és ösztönösen messzire hajítottam a dobozt-a tartalmával együtt-majd éreztem, hogy földig vörösödöm és rá sem mertem nézni a felém forduló srácokra...

Mert mi volt a dobozban? Te jó ég... Pirulás nélkül le sem merem írni ide... Nos... Egy... Vörös, csipkés, bugyi és melltartó pihent benne. De olyan alig takaró darabok voltak, majdhogynem falatnyi fehérneműk én pedig el sem mertem képzelni, hogy mi járhatott a Nagyi fejében, mikor ezeket kiválasztotta... Bárhonnan is.

Kilestem arcomra szorított ujjaim mögül majd elborzadva realizáltam a dobozért nyúló James alakját. Aki kíváncsian vette kezébe azt.

-Ne! - Iszonyodva kiáltottam fel. Majd turbógyorsasággal vetődtem James felé, de Ágas gyorsabb volt és tátott szájjal, mutatóujjára akasztva a kis szettet elejtette a dobozt én pedig lefagyva, vörös arccal pislogtam rá.

-James... - Hagyta el ajkamat remegve, de már nem volt mit tenni. A kis szobánkban, mind a négy fiú, egy emberként meredt a fehérneműkre. Ugyanolyan döbbenettel tekintetükben, bár Mancs szürkéiben valami pajkos, láng csendesen utalt arra, hogy ő talán még élvezi is a kialakuló helyzetet.

James vigyorogva pislogott az ujjára akasztott holmikra, de azért ő is meglepődött jócskán. Remus arca is vöröslött és némán tátogott megrökönyödésében, mint a halak szokták. Peter kerekretágult szemekkel kapkodta köztem és a kirívó alsóruházat közt a pillantását... Siriusra pedig rá sem mertem pislantani.

-Ezt kitől kaptad? - Motyogta rekedten, torkát köszörülve Remus végül és megmaszírozta halántékát.

-A Nagyi küldte... - Susogtam megsemmisülten.

-Grrr... Nagyon szexi! - Kacsintott rám kedélyesen James és megprörgette ujján a bugyit. Azt hittem, nem lehet már kínosabb.

-Felpróbálod Kicsi-Beth? - Füttyentett halkan Mancs, mire rákaptam tekintetemet és mégsötétebb árnyalatban kezdtem úszni... Mancs tekintete úszott az élvezetben és furcsán sötétnek hatott most szeme színe...

-Állj! Állj! Állj! - Remus úgy pattant fel ültéből, mintha villamosáramot vezettek volna belé. - Mindenki álljon MOST le! - Öles léptekkel James mellett termett-aki éppen érdeklődve nézegette a melltartót, szeme elé tartva a csipkés darabot- és sietve kitépte Ágas kezéből a két ruhadarabot. De Remus hű volt önmagához és már csupán az érintésükbe úgy belevörösödött és elöntötte a zavar, hogy a magabiztossága felére csökkent. - Barmok! - Susogta maga elé majd összeszedte magát és a kezembe nyomta a szettet.

-Először is, a hugom még mindig tabu! - Szegezte metsző pillantását Remus Mancsra, aki erre halványan elhúzta száját. - Másodszor is, egy hölgy... - Ízlelgette a szót ellágyult hangon és éreztem, hogy megdobban tőle a szívem. Tényleg "hölgy" lennék? Tényleg? Tényleg lehetek "hölgy"? Biztosan... Hiszen ha Remy ezt mondja... - Úgyhogy több tiszteletet! - Legyintett James felé, aki bocsánatkérő vigyorra húzta a száját. - Harmadszorra pedig... - Most rám emelte tekintetét és felemelte mutatóujját. - Elizabeth Lupin! Meg ne lássam mégegyszer ezt az erkölcstelen darabot! És az esküvődig fel se merd próbálni! - Rótt meg atyai szigorral és dörrenéssel hangjában.

Hebegtem valamit szeplős orrom alatt és sebesen visszarejtettem a dobozba őket. És az idegességtől még mindig zihálva, vörös arccal visszahúzódtam Mancs mellé.

-Ha felpróbáltad... Szólj Szivi... - Hajolt a fülemhez és úgy zümmögte bele, bársonyos hangján mondandóját. Féloldalas mosoly. Így flörtölt Rosmertával is... Meg mindenki mással is... És... És... És... Velem is? Nem. Nem flörtölt. Vagy de?

Remegve pislogtam bele szemébe és hatalmasra tágult pupillája feketeségében majdnem elvesztem.

-Hölgy vagyok. - Szaladt ki a szájamon meggondolatlanul. Hölgy vagyok. Ha Remus hölgynek lát, mindenki más is annak tekint már. Lehet, hogy Mancsnak is feltűnt? Lehet, hogy én is lehetek egy hölgy a számára? Velem is flörtölne?

-És mit csinálnak a Hölgyek? - Sirius ajkaira mosoly bukott és finoman felemelte egyik kezét, hogy gyengéden fülem mögé tűrjön egy tincset. Nagyot nyelve pislogtam fel rá. Olyan... Olyan... Olyan... "Hű" volt...

-Mit csinálnak? - Susogtam halkan és igyekeztem minden áhítatomat palástolni. Mancs lopva felpillantott és mikor megbizonyosodott, hogy Remus mélyen bele van temetkezve az olvasmányába visszakapta rám a tekintetét és elmosolyodott.

-Ellopják az urak szívét. - Kacsintott, mire éreztem, hogy már a lehetetlenségig vörösödöm. De Mancs még egy utolsó mosolygós pillantás után visszafordult az ajándékaihoz.

-Vicceltek?! - Kiáltott fel, mikor előhúzta a gitárt egy csomó szétszaggatott csomagolópapír alól. Vicces, hogy csak most vette észre...

-Nem Haver! - Vigyorodott el James a szoba másik végéből. Sirius csak tátogott és gyorsan kiszabadította a hangszert a tokjából. Áhítatossággal vegyes döbenettel simított végig rajta, majd rámmeredt.

-Ez a te ötleted volt?

-Igen, de összedobtuk a pénzt! - Legyintettem rögtön mosolyogva.

Olyan képet vágott, mint aki mindjárt elsírja magát örömében. Csak nézte a gitárt. Szinte alig mert hozzányúlni, majd újra rámnézett, majd újra a gitárra, majd rám, majd Jameséken is végigvezette a pillantását, újra a gitárra, újra rám, majd döbbenten a hajába túrt.

-Mivel érdemeltem ezt ki? - Hebegte torokköszörülve.

-Ugyan Sirius! Ezt komolyan kérded? - Mosolygott Remy, majd meghatott barátja tekintete súlya alatt folytatta. - Lehet, hogy nem vérszerinti... De a családod vagyunk Tapmancs. Elfogadtál engem, vérfarkasnak... És majdhogynem a testvérem vagy.

Mosolyogva, csendben figyeltem Mancs szivszorítóan boldog vonásait a ragyogó tekintetét... A hatalmas mosolyát... És tényleg... Igazi könnycseppet láttam a szemében!

-Boldog karácsonyt, Mancs! - Tártam szét a karomat, mire meghatottan és hangosan kacagott fel és miután gitárját óvatosan ágyára helyezte, biztonságba... Olyan nagy hévvel borult rám, hogy hátra estem.

-Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm! - Hajtogatta megállás nélkül és úgy szorított, hogy még a szusz sem maradt bennem. Már csak ezért az őszinte reakcióért megérte...

Nevetve simogattam meg Mancs kobakját, aki csak hajtogatta a "köszönöm"-jeit megállás nélkül, fejét a nyakamba temetve.

-Csoportos ölelés! - Rikoltotta James, majd ránk vetette magát. Remus is nevetve csatlakozott, Peter pedig visítva ugrott kupacunk tetejére... Fő, hogy a legkisebb van alul! Ugye?!

Őszintén? Azt hittem, egy hónap sem lesz elég, hogy Mancs megtanuljon gitározni, de alighogy a nagy ölelkezés, hálálkodás után, áhítatosan behangolgatta a húrokat... Bele sem telt fél óra, már tudta a tizenhat alapakordot. Döbbenetes.

-Love of my Life... You hurt me... You... Broken... My heart... And... - Csendben dőltem az oldalának és hallgattam lágy, bársonyos hangját. Régen énekelt... De ahogyan csendben pengette a gitárt, váltogatta az akordokat és halkan énekelt mellé... Szinte minden kiszállt a fejemből és csak rá tudtam figyelni. Olyan ügyes volt... Olyan... Tehetséges... És a hangja! Őszintén? Komolyan hajazott Freddie Mercury énekhangjára... Egy kicsit megkeverve Mick Jaggerével... De a lényeg, a lényeg... Olyan nagy kincs volt ez az egész ember! Sosem voltam önző, de ebben a percben egyre csak azt kívántam, hogy csak mellettem gitározhatna... Hogy rajtam kívül senkinek se mutassa meg a tudását... Senkinek se dúdoljon a nyugtató, bársonyos, szívet, lelket simogató hangján... Csak nekem!

James elment köszönő-levelet küldeni az ajándékai miatt, Peter bealudt Sirius nyugtató énekére, Remus pedig elsunnyogott valami "titkos-levelet" írni valakinek a klubbhelyiségbe.

-Bring it back... Bring it ba-... - Sirius hirtelen befejezte a dalt és mint aki kómából ébredt, döbbenten körbenézett a szobában. - Hol van mindenki?

Aztán elmosolyodva lepillantott rám. Ja. Tök béna lehettem ahogyan az oldalának dőlve, félig a szőnyegen feküdve, pislogtam rá, tiszta csoki-maszatos szájjal és az olvadó fél-csokibékával a markomban. Torkomat köszörülve, gyorsan felültem és kínos vigyorral Mancs felé tartottam az elalélt csokoládé figurát.

-Kéred? - Mosolyogtam rá kínosan. Tudatában nem voltam, mennyire bénán nézhetek ki az elaludt, kócos, borzos frizurámmal, a félrecsúszott hálóingemmel, maszatos arcommal... Brr... Méghogy "hölgy"!

Mancs csak vigyorgott, majd végül nevetve bólogatni kezdett.

-Megkóstolhatom? - Nevetett rám.

-Persze... - Motyogtam zavarodottan és fogalmam sem volt, mit hogyan ért... Tudja milyen íze van, nem?

-És ha ízlik ellopom tőled. - Kacsintott és mielőtt észbekaphattam volna, tarkómnál fogva magához húzott és mély csókba vont. Egyedül csak a gitárja éktelenkedett közöttünk... - Ezt pedig a mai atrakcióidért Bogaram! - Simította másik kezét arcomra és újra megcsókolt. Nem jutottam szóhoz. Gyomrom csak remegett és összezsugorodott... Kis diónyi méretűvé!

Mancs óvatos mosollyal elvállt tőlem és gyorsan elcsípte a csokibékám megmaradt felét és játékosan csillogó szemekkel a szájába tömte a maradékát. Majd lehajtotta fejét, és vigyorogva-amit igyekezett elfojtani- újra megpengette a gitárt. Mivoltez?!

De sosem kapok kézenfekhető választ, így az most se járt. Mondjuk megértem... Én sem lépnék interakcióba az elnyílt ajkú, kikerekedett szemű, vészesen piros arcú, döbbent és ámult önmagammal ezek után.

-Túl erősek! - Vetődött be hirtelen Sirius mellém lihegve. - Szövetkeznünk kell! - Meredt rám és lesöpörte a havat a hajamról. - Na?

Egy ideig pislogtam rá, majd mikor James csatakiáltása felhangzott sebtiben bólintottam és gyúrtam még egy hógolyót a kupachoz. A nap második felét a szokásos hógolyócsata kötötte le. Ez ilyen Tekergős dolog...

Ott gugoltam a saját magam álltal épített hótorlasz mögött és a hidegtől sápadtan, de pirosra csípett arccal pislogtam Mancsra, aki nevetve dobálta a hó-bombáinkat a felénk rohanó Jamesre.

-Ez nem ér! Ti szövetkeztek! - Sipította Pet, mikor Remus jól orron találta egy hideg, fehér gömbbel, ami szét is porladt piros nóziján.

-Csalók! Szabályszegők! - Üvöltötte James, de Mancs ügyesen beletalált a szájába. - Bazdmeg Tapmancs! - Prüszkölte rögtön.

Való igaz, a szabályaink szerint mindenki volt mindenki ellen...

-Hé! Nem beszélünk csúnyá... - Kezdte hangosan Remus, de mikor Tapmancs őt is telibetalálta a hideg hóval, olyan szutykos, káromkodások hagyták el száját, hogy azt öröm volt hallani. Remus sosem káromkodott...Ennyit erről.

Siriusszal egymásra nevettünk, de mosolyunk odafagyott, mikor éles hang szelte át a hideg levegőt.

-Mi folyik itt kérem?! - McGalagony dühösen tipegett felénk a hóban. Rajta is a téli, bársonyköpenye volt, de arca a megszokott szigorúságot tükrözte.

-Ne már Minnie! Csak azt ne mondja, hogy már hógolyózni sem szabad! - Biggyedt le James liluló ajka.

-Ami azt illeti Potter... Szabad. De megfáznak és az egész birtok a szitkaitól zeng. - Villantotta rá tekintetét McGalagony számonkérően. - A szeretet ünnepén. - Tette hozzá élesen, mire kibuggyant belőlem a nevetés.

-Mi olyan vicces Lupin kisasszony? - Kapta rám a tekinteté rögvest.

De mielőtt megszólalhattam volna, valaki telibe találta a házvezetőnőnk süvegét egy hógolyóval. McGalagony arca elsötétült és villámokat szóró tekintettel meredt az elborzadt arcú Peterre.

-Pettigrew...

-Nem akartam tanárnő... - Hebegte halálraváltan Peter, de a következő pillanatban, legnagyobb döbbenetünkre Peter kapott egy újabb adag havat az arcába.. Minnie jóvoltából?

-Ez az tanárnő! - Rikkantotta James vidáman, de ő is kapott egyet a tallárjára.

-Kard, ki kard! Ezt azért, mert soha nem figyel az óráimon... Ezt azért, mert egy világi idióta Potter, aki el lébecolja a tehetségét... Ezt azért, mert neveletlen... Ezt azért, mert... - Nevetve figyeltük a hógolyókat röptető, kipirult arcú, harcias, de mosolygó házvezetőnket. Valahány lövedék célba is talált.

-Nagyon jó hajtó lehetne magából Profeszorasszony! - Kurjantotta nevetve James és gyorsan elhajolt három golyó elől.

-Kikérem magamnak Potter, terelő voltam! - Szegte fel az állát McGalagony és olyat tett, amit eddig soha... Elnevette magát. Mi történik?!

-Tudtam! - Sirius diadalmasan pattant fel, de rögtön kapott az arcába négyet is...

-Bezzeg a kérdéseimre a választ sosem, Black! Igazam van? Micsoda lókötő maga is!

-Ezt a rengetet beadandóért! - Remus pedig pont McGalagony háta közepébe röpítette a hógolyólyát.

-Mr. Lupin! Pedig magát prefektusnak neveztem ki! - McGalagony éles hangja betöltötte a birtokot és Remus felé is egy jagy adag lövedéket küldött.

-Ezt azért, mert ön a kedvenc tanárunk! - Kacagtam fel és én is süvegen dobtam a tanárnőt.

-Nem érted a játékot Beth! - Torkolt le Sirius nevetve aki már aléltan feküdt a hóban.

-Tíz pont a griffendélnek, Lupin kisasszony helyes válaszáért. - McGalagony meg se próbálta elrejteni mosolyát, de aztán meglóbálta mutatóujját. - De ne hízelegjen, mert ezzel nem ússza meg!

Hangosan nevettem fel, mikor engem is eltalált pár.

-Minerva! Mi történik itt?! - Lumpsluck döcögött felénk. Nehézkesen toporogva a hóban.

-Griffendél a mardekár ellen! - Páholyból nézhettük végig a hógolyóktól megszédülő Lumpsluckot.

-Node Minerva! Méltó ellenfelet keressen magának! - Nevetve és döbbenten tátottam el a szájamat, mikor Dumbledore érkezett közénk. Kedélyesen lebegtetett öt hógolyót maga körül és félhold alakú szemüvege mögül kékjei vidáman világítottak McGalagonyra.

-Potter! Lupin és Black! Ez már háború! - Intette maga mellé Mancsot, Jamiet és Remust McGalagony szigorúan, majd hozzámfordult. - Lupin és Pettigrew! Védjék a várat! - Azzal intett. Valóságos kis kastély került elő a semmiből. Hóból volt és bár nem lehetett nagyobb Hagrid kunyhójánál, varázslatosan szikrázott a délutáni napfényben.

Őszintén? A hó-háború remekebb volt, mint eddig az összes együtvéve. Bár a visszafele út már kevésbé. Teljesen át voltam fagyva és a hó is hideg vizzé olvadva fagyasztott át tetőtől talpig. Fáradtan hallgattam Jamest, aki újra és újre részletezte, hogy dobta fejbe sokadszorra is Dumbledoret és büszkén hajtogatta, hogy miatta menekült el Lumpsluck a helyszínről. Pet ámuldozva bólogatott minden tódítására, Remus meg szemforgatva próbálta realisztikusabban lefesteni a csatánkat. Nem is emlékszem, hogy sárkányok ellen is kellett volna harcolnunk... Vagy csak James volt olyan hősies és megküzdött mind a tízzel csupasz praclijával? Sosem derül ki.

-Csak nem fázunk? - Sirius vidáman, mögöttem lépdelve megragadta a vállamat és kicsit megdörzsölte karomat, hátha ezzel fel tudna melegíteni valahogy. De drága!

-Kicsit hideg van. - Ismertem be bujkáló mosollyal. És valóban. De az ezt követő forró fürdő sokat segített. Aztán már csak az ünnepi vacsorára kellett levonszolnunk magunkat-bezony, már James is elfáradt a nap végére-. Egy asztalhoz ültünk a tanárokkal és azzal a maréknyi diáksággal, akik itt maradtak. Hasonlóan jó hangulatban telt ez is. Játszottunk, bohóckodtunk, nevettünk és a következő pillanatban már az ágyunkban találtuk magunkat. És mikor már mindenki szuszogott... És mélyen aludt ágyában, akkor pattant ki a szemem. Mancs ajándéka!

Némán kikecmeregtem a puha és melengető ágyamból és begyűjtve a káoszból Sirius dobozát, elhúztam a baldachinomat és visszatakrózva felbontottam a kis dobozt.

"Bethnek" - állt rajta Mancs csodás betűivel.

"Drága Beth!

Annyira nem tudtam és még mindig... Nem is tudok mit kezdeni az ajándékozással. Annyi ötletem volt, annyi minden eszembe jutott... Tudom, hogy te még a legapróbb dolgoknak is örülsz és még a legapróbb csokitól is eltudnál érzékenyülni-amit elképesztően imádok benned- de valami olyat szerettem volna neked adni... Ami... Ami na. Szóval ami ténylegesen csak neked szól... Csak tőlem. De tényleg annyira sok ötletem volt, mégsem egyik sem elég jó hozzád... Egyik sem volt a "igen, ez tökéletes". Ágast egy kviddicses dologgal le lehet kenyerezni, Holdsáp már egy képeslaptól és könyvtől is könnyekre fakad... Peterhez pedig a hasán keresztül vezet az út... De te... Te annyira sokoldalú vagy, annyi érdeklődési körrel, annyi baráttal... Meg van a saját attitűdöd... A stílusod... Ami utnozhatatlan. És... Én elképesztően szégyellem, de hiába kutattam át egész Roxmortsot tényleg nem találtam meg a hozzád méltó ajándékot... Látom magam előtt, hogy legyintenél erre az egész magyarázkodásra, de nem viccelek! Komolyan! Olyannyira színes és kedves vagy... Fenébe a lágyszívű, empatikuságoddal! A legjobbat érdemled Beth és én tényleg igyekeztem, szóval ne haragudj!

Mancs"

A kis levelet még szerintem ötször elolvastam ültömben... Ha nem tízszer, de végül még is elengedtem és ölembe húztam a dobozt. Nekem már ez a levél felért több millió karácsonyi ajándékkal... Imádna? A legjobbat érdemlem? Te jó ég... Mivel érdemelhettem ezt ki?

De Mancs ténylegesen igyekezett. Én pedig ténylegesen... Már csupán a levél elolvasása után úgy éreztem, ennél nem kell több... Őszinte volt a levél. Az áthúzásaival, maszatolásával és a habozásokat jelző tintafoltokkal... Őszinte volt és ez megért mindent. De Sirius ténylegesen, bizonyítottan nem érte be ennyivel.

A dobozkában három apró tárgyacska csücsült. Egy Hógömb... Egy csodás erdőrészlet lakozott benne és a közepén két alak táncolt megállás nélkül. A fiú elengedte a lány derekát és mindketten széles mosollyal felintegettek nekem. Ámult mosollyal, -beismerem- kicsit könnyesedő tekintettel, elbűvölve visszaintettem, majd enyhén megrázva csendben figyeltem a hóesésben újra keringőzni kezdő párost. Sütött róluk a békesség és a szeretet. A karácsony lényege. Nem is tudom, Mancs hol találta ezt... De megint beleestem abba a hibába, hogy azt hittem, ezt már nem múlhatja felül semmi. Tíz percig nézegettem elmélyülten a hógömböt és csak akkor zökkentem ki a csodálatból, mikor hirtelen az elhúzott, vörös függöny fellibbent és emlegetett szamár... Mancs fészkelődött be és maga után behúzva a baldachint hátát a falnak döntve, lábát kényelmesen térdeimre nyújtva érdeklődve, kicsit szétszórt vigyorral pislogott rám.

-Mizu?

Tekintete a kezemben szorongatott hógömbre esett, a mellettem, kihajtogatott levelére és félrebilentette a fejét.

-Mancs... Ez csodálatos... - Susogtam áhitatosan, mire elmosolyodott. - De elég lett volna a...

-Levél. Tudom! - Forgatta meg a szemét és halkan-tekintettel alvó szobatársainkra- felnevetett, majd kényelmesen elnyúlt mellettem és fejét a mellkasomra fektetve átkarolt. - Na! Még van benne!

Elengedtem a hógömböt és érdeklődve, Mancs csillogó szemébe nézve újra belenyúltam a dobozba és kihalásztam belőle... Egy szuper édes, pingvines bögrét.

-A kakaónak. - Jelentette ki széles vigyorral Mancs, mire hitetlenül megcsóváltam a fejemet.

-Köszönöm...

-Nem kell! - Visszakozott rögtön, majd meg se várta, hogy az utolsó ajándékért nyúljak és felkönyökölve kihalászott egy apró dobozkát. - Ez pedig... A hölgyé.

Apró, alig fél négyzetcentiméteres átmérőjű, piros szívecske csüngött egy vékony aranyláncocskán.

-Ezt nem fogadhatom el. - Ráztam meg az első döbbenetem után rögtön a fejemet.

-Még jó, hogy ez nem rajtad múlik Drága! - Mosolygott és hajamat félresöpörve gyorsan "felaplikálta" rám az ékszert. Ujjai óvatosan értek a bőrömhöz, de ahol hozzámért, csak finoman megsimított. - Na. Pont mint ahogyan lelki szemeim előtt láttam. - Nézett szemembe fülig érő szájjal.

-Mancs... Tényleg nem fogadhatom el! Mennyibe került ez? - Pislogtam rá nagy szemekkel, de nem hatotta meg. Sosem kaptam még egy fiútól sem ilyet... Tény hogy nem hordtam ékszereket, a kézműves karkötőimen kívül... De... Olyan hihetetlen volt az egész!

Mancs a ajkamra tette jobbját, hogy ne szólaljak meg és vidáman megcsóválta a fejét.

-Gyakorlatilag szabad vagyok Beth... Tudod... Anyagilag mindegy, mióta a gyogyós-Alphard bácsikám rámhagyta mindenét... Úgyhogy erről nem nyitok vitát.

-De ez túl csodaszép, hogy az enyém lehessen... - Sutyorogtam zavartan, mire mosolyogvam bizalmasan visszasutyorgott.

-Te vagy túl csodaszép, hogy magadhoz mérhess egy semmitmondó szívecske medállt.

Nem tudtam mit kezdeni a bókkal, csak vörös füllel pislogtam fel rá. Zavarban voltam. És mikor Mancs tekintete lejebb vándorolt arcomon rémülten csapott belém a felismerés. Mit művelek?! Jézusom! Siriusnak van barátnője! Dorcas! De csak barátok vagyunk... Azok is csinálnak ilyet. Vagy nem?... Nem. Mit tegyek?! MIT TEGYEK?! 

Sziasztok Bogárkáim! ❤️
Tudom... Tudom... És nekem is annyi kedvem van holnap hajnalban felkelni suliba, mint nektek. Főleg, hogy nekem még nulladikom is lesz... Nem tudom, hogyan fogok megbírkózni vele, de a lényeg a lényeg, hogy kitartást. Tényleg. Meg tudjátok csinálni... Meg tudjUK! Oksi? Ez csak suli. Kit érdekel? És legalább viszont láthatjuk a barátainkat is. Így már nme is vészes annyira... Ettől függetlenül még ez az extra hosszú szünet is rövidkének hatott, szóval yup. Ennyi. Vége. Nem panaszkodnék, ha még egy hét ráadást is hozzátoldanának ;)
Tudom. Nem kell mondani. Eléggé ramaty lett ez a fejezet, de hát nost ez van. Beth és Mancs MÉG szenvednek, de megsúgom nincs már sok hátra. A rajzot én készítettem unalmamban. Igazából ez az előző részhez ment volna, de mindegy is. Ide is jó a kabátos, lila sálas-Beth. Nem vagyok egy zseni, meg tehetséges... Kicsit össze lett csapva, a hajáról nem is mondok véleményt, mert az meg felsőfokú önbírálat lenne... De talán egész cuki lett szerintem, bár mondjatok ti inkább kritikát róla. Szóval. Itt a vége a szünetnek. Ma van Elvis Presley szülinapja. Vége a "netflix & chillnek" és irány vissza a padba. Juhéjj. De próbáljunk vidáman hozzáálni. Szerintem. Akkor sokkal könnyebben megy majd. Na puszi! És mindenkinek a legnagyobb ölelést! 😘🤗❤️☮️