-Aztán pedig megcsókolt és megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője... - Hadarta Alice pironkodva, mire Lily a szája elé kapta a kezét.

-Komolyan?

-Hát ha mondja? - Dörrent rá Dorcas barátságtalanul, mire mind a négyen rákaptuk a tekintetünket.

-Mi a bajod neked már megint? - Acsarkodott Lily és belehörpintett a teájába.

-Mondd, hogy végre szakított veled Sirius! - Sóhajtott fel Lena, mire Dorcas dühösen felpattant.

-Mit képzelsz magadról McKinnon?! - Sziszegte dühtől tajtékozva. - Nem a te kezedben forog a világ. Attól még, hogy te most mentél szét a nyavajás hugrabugos, féleszűvel mi igenis boldogok vagyunk Blackkel! - Fújtatta az asztalra támaszkodva.

-Akarod mondani, te vagy boldog Blackkel. Sirius két hete mást se csinál csak lógatja az orrát és veszekszik Lizzel. - Emelte fel fölényesen állát Lily, mire sóhajtottam egyet. - Nem is veled veszekszik... Fogadjunk, hozzád se szólna, ha nem csimpaszkodnál folyton rajta, mint egy idegesítő pióca. - Gúnyolódott vörös hajú barátnőm. De most nem tudtam értékelni, hogy kiáll Dorcas ellen...

Dorcas arca elsötétült, majd sértetten ránk meredt aztán kiviharzott.

-Hol is tartottál Alice? - Pislogott ártatlanul barátnőnkre Lily, mire az kiszakadt az első sokkból, majd mintha mi se történt volna, folytatta.

-Ott, hogy Frank megkért, hogy legyek a barátnője... Ez nem is volt kérdés. Aztán beismertük egymásnak, hogy milyen régóta oda vagyunk a másikért... Fantasztikus volt! - Alice pedig csak beszélt és beszélt.

Viszont egy idő után már nem tudtam felfogni hosszas monológját és már csak mozgó szájáról tudtam beazonosítani, hogy amúgy igenis beszél... Hozzám is mellesleg. De képtelen voltam fókuszálni. Valami nem stimmelt. Rossz előérzetem volt, csak azt nem tudtam mitől...

Lily mellettem teáját kortyolgatva, Alice mondandójára folyton bólogatva elvette a neki érkező Reggeli Próféta lapját. Ezzel nem volt gond. Mint eddig minden reggeli rutinjánál.

Nem hagyott nyugodni a rossz érzés, így körbe sandítottam.

Minden olyan volt, mint a megszokott. Kivéve a mardekárosoknál... Hangosabbak voltak, mint eddig bármikor, valósággal nyüzsögtek. Sugdolóztak, röhögtek, gúnyosan és lenézően pislogtak körbe, furcsa diadallal szemükbe. Ez is megszokott volt valamennyire... De mégse. Valami nem stimmelt. Éreztem. Mert a levegőben valami fenyegető vibrált, már azóta, hogy a lányokkal beléptünk a Nagyterembe. Nyomottság uralkodott és bár semmi érdemleges nem történt aggódni kezdtem. Utoljára akkor riasztottak így a szirénáim, mikor tavaj leszaladtam, Pers elé, Holdtöltekkor. De az más volt. Most sokkal súlyosabb volt a levegő. Valami sötét kavargott benne.

-Lena... Lily... Ti nem érzitek magatokat feszélyezve? - Szólítottam meg őket, de Marlene csak furcsállva megcsóválta a fejét, Lily pedig belemélyedve az újságba leintett.

-Végre már... Kikaptak a Chudley Csúzlik a Hárpiáktól. Potter nem fog örülni. - Dobta le az újságot felvillanyozva, de most nem akartam szóvá tenni kárörömét, helyette ajkaimat rágcsálva pislogtam a Tekergők felé.

James nevetett. Remus rázkódó vállakkal magyarázott nekik. Peter pedig vigyorogva majszolta a müzlijét. Tekintetem megakadt Tapmancson, aki koncentráltan töltött kávét magának, miközben pálcáját a szájában tartva(mint valami botot rágcsáló kiskutya), szemöldökráncolva belelapozott a Prófétába.

Való igaz. Nem igazán fértünk meg a Tekergős kibékülés óta egymás mellett. Mindig vitába torkollott az eszmecserénk ezért is étkeztem Lilyékkel.

Persze ők is várták a Hárpiák és a Csúzlik eredményét így vártam a reakciójukat... Ám az nem teljesen olyan lett, mint azt gondoltam volna. Minden ott kezdődött, hogy Sirius kezéből kiesett a kávéskancsó, ami nagyot csattanva tört ripityára a kövezeten.

Akkor emelkedtem fel tétován a székemről, mikor nem kezdett el drámázni, hanem elsápadt és letéve szájából pálcáját fellapozta az úkságot és elcsendesült barátaihoz intézve szavait, halkan mormolni kezdett. Valamit felolvasott.

Figyelmenkívül hagyva Lily kérdéseit ösztönösen indultam el feléjük és szívem vészes dobbanásai csak mégrémültebb iramba kapcsoltak, mikor realizáltam, James halálravált tekintetét, Remus elborzadt, viszolygó vonásait és Peter hamuszürke pofázmányát. Hát tényleg nem volt semmise rendben.

Siriust és Jamest ritkán lehetett ilyen komornak látni, de Mancs dühtől eltorzult és a döbbenettől sápadt vonásait figyelve torkomban doboló szívvel fékeztem le előttük. Először nem vettek észre, éppen ezért csíptem el Sirius csendes mondataiból párat.

-A megcsonkított, cafatos, holltestekre december harmadikán találtak rá az aurorok London külvárosában. A magát Voldemortnak nevező elkövetőre és gyilkostársaira vérdíjjat tűztek ki... - Sirius morogva csapta le a papírt az újságra, és dühösen feltúrta tincseit. - Aljas nyomorultak... Aranyvérű, megrögzött volt az összes. - Motyogta maga elé és figyelte, ahogyan James körmeit is belevályva a lapba tovább futja a cikket. Aztán felpillantott és arca ijedt, majd mérges fintorba rándult. - Tűnj innen Elizabeth! Ez nem kicsiknek való! - Förmedt rám. Tekintetében a mérhetetlen düh mellett most idegesen csapdosott villámként a mérhetetlen védőszomj is, amit meg se próbáltam észrevenni, helyette remegő ujjakkal kisöpörtem pár tincset szememből.

-K-ki halt meg? - Hebegtem, mire Remus is felpattant a helyéről.

-Senki. Mindenki jól van. Ez csak egy képregény. Nagyon jópofa, mert mozognak benne az aurorok. Szép kis párbaj volt... - Hazudott. A szemembe.

Sápadtan toltam arrébb őt és már épphogy markomba kaparintottam azt, de Sirius kirántotta ujjacskáim közül és gyorsan feje teteje fölé emelte, nehogy elérjem.

-Jogomban áll tudni, hogy mi van benne! - Fakadtam ki dühösen, benedvesedő szemekkel, mikor egy idő után feladtam az ugrálást utána. - Nem vagyok olyan pici! - Szipogtam elfúló hangon, de Sirius vonásai nem enyhültek. - Én is Tekergő vagyok! Én is hatodéves vagyok! Én is nagy vagyok és épp olyan érett, mint ti. Ugyanúgy rám is tartozik a... Bármi is van benne, mint rátok!

Sirius villámló szemekkel állta tekintetemet, de ekkor Remus avatkozott közbe és finoman elvette Mancstól a papírt. - Igaza van Tapmancs. - Suttogta diplomatikusan a fiú arcába, majd bizonytalanul felém nyújtotta. Ujjaim remegve húzták ki a heges kezek rabságából a Prófétát és némán, kikerekedett szemekkel meredtem a szalagcímre.

Tömeggyilkosság a Londoni, Saint Benedick-téren. Hat ártatlan mugli, tíz mugliszületésű mágus, és öt félvér került kivégzésre az elhagyatott negyedben. "Voldemort" névre hallgató merénylőt és halálszomjas követői a vádlottak. A nyomozás folyik. - Kezem megremegett, szememből pedig megeredtek a könnyek amik a nyomtatott szövegre hullottak.

-T-tessék? - Susogtam elhalóan, mint aki fel nem fogja a történteket. Szemem megrebbenve siklott le szöveget illusztráló képekre és azt hittem elájulok. Fekete, véres lepellel leborított testek. Egy orrtalan, vörös szemű, kígyószerű arc. Egy semmibe meredő kislány kifacsarodott testtel a kövezeten.

Remegve kaptam szájam elé a kezemet, míg a Próféta a Nagyterem padlójára hullott. Borzalom. Leírhatatlan borzalom és rettegés kerített hatalmába. Magam előtt láttam, ahogyan ez a "Vlodemort", vagy mianeve beront a Nagyterembe. Olyan vigyorral, mint amilyent Bellatrix szokott villantani és... És megöli Leiat, aki körülbelül annyi idős lehetett, mint a mugli lány.

Ártatlanok. Ártatlanok voltak...

Lehunyt szemmel megsemmisülten álltam ott és próbáltam feldolgozni a feldolgozhatatlant. De hiába. Fantáziám ellenem esküdött. És magam előtt láttam a csuklyás alakokat, a gonoszan vicsorgó "Vlodremorttal". Iszonyú volt.

Remus ajkaiba harapva figyelt engem, James szemüvege alatt benyúlva megdörzsölte szemét, Peter pedig iszonyodva tolta el a mogyoróvajas pirítósát. Pedig az volt a kedvence.

Fejem lüktetett a fájdalomtól, mert olyat kellett elviselnie, amit képtelen volt befogadni én pedig erőtlenül ültem le a hideg kőre. A mellé az átkozott újságlap mellé. Hazudik. Ez hazugság. Csak azért van, hogy riogassanak... - De hiába. A halott mugli lány pedig keservesen, élettelen szemekkel meredt a kamerába... Pont rám. Ösztönösen nyúltam újra az újságért, hátha a végén kiderül, hogy csak tréfálnak, de mielőtt továbbolvashattam volna a borzalmakat, Sirius keze jelent meg könnyes tekintetem látóterében, és kihúzta görcsös, remegő ujjaim közül a pergament.

-Beth... Betty... - Szólongatott, de én csak keseredetten meredtem le a tornacipőm mugli filctollakkal összefirkált talpára. Olyan volt mimtha egy alagút végéről akart volna kommunikálni velem. - Elizabeth... - Hiába próbálta élesebben csengetni hangját azt ért el vele, hogy kirázott a libabőr, de nem a jó fajta.

Sirius megérintette vállamat, finoman, puhán, törődékenyen, mire ösztönösen, rettegve akartam arrébb kúszni. Valamiért már ő is a gonosz kígyóarcú gyilkosnak tűnt... De az "akartamon" van a hangsúly, mert Sirius megfogta a csuklómat és az ölébe emelve leült az asztalhoz.

-Shh... Betty... Itt biztonságba vagy. - Dörmögte a fülembe nyugtatóan és szorosan tartott karjaiban. De remegésem nem akart csitulni. Izmaim görcsösen, ugrásra készen voltak befeszítve, torkomban gombóc nőtt és csak zokogni akartam.

-Nekik is volt családjuk. Nekik is voltak barátaik. Testvéreik. Szüleik. Szerelmeik. Szerettek. - Fakadtam sírva, hangom halk volt és gyenge, de Sirius mindent kristálytisztán értett.

-Betty... - Fogta közre szeplős arcomat és hüvelykujjávval óvatosan törölgette a sós cseppeket, miközben szelíden a szemembe nézett. - A Roxfortban biztonsságban vagy, ahogyan mellettünk is. Mi is biztonságban vagyunk. Édes szüleid is biztonságban vannak. Felnőtt varázslók, tudnak vigyázni magukra. Sh... Csak ne sírj. - Húzott magához nehéz mosollyal és bátortalanul simogatta rázkódó hátamat.

-Szerettek... Nem érted Mancs? Milyen lehet most azoknak az embereknek, akik szerették őket... Ártatlanok voltak. - Susogtam mellkasába. De a simogatás jót tett, sokkal nyugodtabbnak éreztem magamat.

-Köszönöm Tapmancs. - Szólt halkan mellőlünk Remus és hálásan megérintette Sirius vállát.

-Szóra sem érdemes. - Felelte rögtön, majd Lilyék felé intett fejével. - Valakinek oda kéne mennie hozzájuk...

Így Remus feltápászkodott és megindult az ugyancsak megrendült barátaink felé. Míg Sirius csendesen cirógatta a hátamat.

-Látod Betty? Mindjárt jobb... Hidd el te csak azzal tehetsz jót nekik, ha mosolyogsz. Nem lehetnek elragadtatva tőle, hogy ennyi könnyet hoztak az életbe... Oké? Kérem a mosolyt. - Döntötte homlokát az enymének mosolyogva és apró puszit nyomott orrom hegyére, mikor ajkaim megrándultak felfelé gördültek. - Széles mosolyt kértem. - Csípett bele a derekamba huncutul csillogó tekintettel, mire könnyeimen át végre felnevettem.

***

Valósággal megrázta a tragédia az egész iskolát. Mindenkin látni lehetett a jeleket. A mardekárosok többsége még is vidám volt. Örültek. Egyszer elkaptam, ahogyan Bellatrix arról fecseg, hogy ő is követni akarja "Vlodremortot". Egy idő után már nem is hívta senki sehogy. Mindenki mikor megpillatotta a másik arcát megkérdezte "Tudodki? Igaz?"... A levegő gyászos volt és a héten többször is jött a Próféta. James átfutotta a cikket, elkomorult. Odaadta Siriusnak. Sirius dühös lett. Aztán engem kihagyva Remushoz került a lap.

Nem beszéltek róla előttem. Kerülték a témát és nem tudtam, hogy hálás legyek, vagy szomorú. Igazuk volt. Tényleg nem nekem valók voltak a hírek, de mindennek ellenében tudnom kellett a történésekről, így Lily néha egyszavas tudósításokat adott le. "Gyilkosság" vagy "Eltűnés"-hangzott el mindig.

De Siriusszal már nem veszekedtünk. Azóta, hogy megvígasztalt, egyszer se emelte fel a hangját... Inkább mellette voltam-Dorcas fenyegető tekintete ellenére-, mert széles vállai, erős karjai biztonságot sugároztak és nekem ez kellett. Viszont nem volt rendbe köztünk semmi. Valami folyton vibrált, mikor kapcsolatot létesítettünk... Valami megmagyarázhatatlan volt a levegőben. Nem is mondanám feszültségnek... Vagy de? Egyszerűen nem tudom megmagyarázni, mi volt pontosan ez.

De legalább majdhogynem minden visszatért a régi kerékvágásba...

Kivéve azt, hogy nos... Valami ténylegesen megváltozott... Ezennel pedig közvetlen engem érintve.

-Jó tudni, hogy McGalagony haragszik ránk... - Füstölgött Jamie egyik átváltoztatástan után, mikor a házvezetőnőnk több oldalas házi dolgozattal jutalmazta Peter hangos, visítós kacagását, miután James felrobbantotta a tengerimalacát. Szegény malacka... Nekem nem is volt szívem kispárnává változtatni szegénykémet... De eltértem a tárgytól!

-Majd megírjuk együtt. - Vígasztaltam rögtön, mire elvigyorodott.

-Vagy elcsórjuk Holdsápét. - Dörmögte a másik oldalamon Sirius. Nem is tudom... Ma valahogy sokkal morcosabbnak tűnt és feltűnően sokat morgolódott az orra alatt. No meg folyton a nyomomban loholt, mintha valami elől védeni kéne engem, pedig... Hogy is fogalmazzak... Nem volt semmi veszélyforrás a közelembe. Hacsak nem vesszük figyelembe Peter új kedvenc édességét, valami robbanós cukorkát. Ami robban az ember szájában. Valami mugli dolog, de elég vészjóslóan hangzik. Pet persze csak kinevetett reggel, mikor aggodalmaskodtam felőle és vidáman ropogtatta tovább a kétes, rózsaszín cukrot...

Apropó Remy... Ő pár lépésnyire tőlünk Lilyvel beszélgetett valami prefektusos dologról, úgyhogy pont nem hallotta Mancs megjegyzését, amit James hahotája kísért.

-Éhes vagyok... - Biggyesztettem le végül a szájamat. Alig reggeliztem valamit és már délben jártunk. - Aranyos vagy Pet, de nem kérek. - Tettem hozzá mosolyogva mikor felémtartotta a cukorkáját. A jelző hallatán furcsán kipirosodott és megilletődötten rágcsált tovább.

-Már csak egy órát kell kibírnod. - Pislogott rám bátorítóan Jamie amit viszonoztam is. Ekkor azonban Sirius vészesen felmorgott, mint valami kutyus és olyan közel húzódott hozzám, hogy karja súrolta az enyémet. Persze a szívem szerintem majdnem leállt egy pillanatra, majd heves táncot kezdett lejteni, de mielőtt megkérdezhettem volna hogyléte felől felharsant a nevem... Vagy Remusé. Ekkor még nem tudtuk.

-Hé! Lupin! - Egy hetedéves, hollóhátas fiú kurjantotta el magát a folyosó vége felől, mire Remyvel egyszerre kaptuk fel a fejünket. Engem nézett. Félelmetesen magabiztos, ragadozó vigyorral és intve pár lépés múlva már előttem ácsorgott zsebredugott kézzel. - Mi a pálya?

Megszólalni se tudtam. Szerintem csak látásból is alig ismertem ezt az arcot. Még köszönőviszonyban sem voltunk. De az a mosoly... Azok a számító csillanások a szemében. Mit szeretne, pont tőlem? Mert mondjuk be kell ismerni, nem volt egy csúnya csávó... Csak éppen azt nem tudtam feldolgozni, mit szeretne egy magamfajta gyámoltalan, hatodévestől...

-Öhm... - Zavartan makogtam, de meg se várta, hogy magamhoz térjek a hajába túrva szemöldökét megemelve felém magasodott.

-Csak azt akartam kérdezni, jönnél-e velem Lumpsluck karácsonyi partijára? - Lesz karácsonyi parti? VÁRJUNK! TESSÉK?! De nem hallottam félre semmit. A szemembe nézve, idegesítően magabiztosan vágta zsebre kezét én pedig csak pislogtam rá.

-Úgy érted... - Hebegtem döbbenten, majd kétkedve magamra mutattam. - Velem? Velem szeretnél menni?

-Igen Drága... Veled. Te meg én. Együtt. Lumpsluck új hülyeségére. Na? Táncolni is fogunk.

Csak némán meredtem rá. Nem mertem Sirius felé pislogni, mert szinte éreztem a haragja parázsló hőhullámait. De nem tett semmit. Némán rápislogtam végül. Álkapcsát annyira összeszorította, hogy szinte hallottam fogai csikorgását. Szemeivel pedig szinte szétmarcangolta az előttem ácsorgót, aki ügyet sem vetett a fenyegetésre. Sőt! De Siriust lefoglalta a srác szemmel gyilkolása és indulatai fékezése(kezét olyan erősen szorította ökölbe, elfehérdő ujjakkal, hogy féltem magában tesz kárt vele...).

És mikor már azt hittem, hogy nincs más választásom(nem akartam megbántani senkit és semmit) és igent kell mondanom valami olyanra, amiről egy: nem is tudok, kettő: amire nem is terveztem menni... Tehát már döbbenten pislogva bólintottam volna, mikor a legváratlanabb dolog történt, amire számíthattam volna...

-Lupinnak van már párja. - Karolta át a derekamat a mellettem álló.

-Valóban? - A hollóhátas tekintete megváltozott hogyan lekapta rólam pillantását és Jamesre nézett. Jeges szikrák költöztek bele és a levegő is megfagyott. Döbbenetből döbbenetbe esve pislogtam fel Jamie szigorú vonásaira. Mi történik?

-Valóban. - Sziszegte a szemüveges és hogy demonstráljon mégközelebb húzott magához.

-És? Kivel megy? Veled? - Gúnyos mosoly érkezett a hollóhátastól.

-Velem. Mert? Nem hiszed? - Szűkítette össze szemét James. Jajj... Jajj, jajj, jajj. Nekem. Meg mindenkinek. És neki.

-Nem. Nem Evans a kiszemelted? - Vonta fel a szemöldökét az idősebb.

James állta a pillantását, majd felszegett állal, másodpercek töredéke alatt maga elé pördített és megcsókolt... Vagyis nem. Mert pontosan célozva, a szájam mellé kaptam a (teljes mértékig baráti és testvéri) puszit, de olyan közel hajolt, hogy haja eltakarta az apró részletet.

-Felfogtad? Mostmár húzz innen. - Dörrent rá szorosan ölelve én pedig félénken csimpaszkodtam tallárjába. Mostmár azt se tudtam, mit gondolhatok. Megmentett... De... De... Ezzel magát is jobban slamasztikába húzta.

-Nem is tudtam, hogy ti Tekergők így kevertek össze vissza egymás csajaival. - Nevetett fel erőltetetten a hollóhátas, majd már ott se volt.

-Köszönöm. - Leheltem még mindig döbbenten és felpislogtam James őz-szemeibe. Jamie csak megvonta a vállát és kedvesen elmosolyodott.

-A Tekergők összetartanak, nem igaz? És az egyik legjobb haverom vagy Maszat. - Aztán felpillantott és biccentett a megkönnyebbül bátyámnak, aki a lesokkolt Lily mellett ácsorogva hálás pillantást küldött neki. Még ő is leszűrte a kamuzásunkat... Tapmanccsal ellentétben.

-Mi. A. Fasz. Volt. Ez?! - Sosem beszéltek előttem csúnyán. Mindig kínosan ügyeltek a srácok, hogy ne káromkodjanak, de most... Jamesszel egyszerre kaptuk oldalra a pillantásunkat és szinte egyszerre fagyott oda mosolyunk. Sirius szikrázó... Nem is! Egyenesen villámló tekintettel meredt párosunkra és olyan lesújtó keserűséggel, hogy azt fel nem tudtam dolgozni.

-Tapmancs... - Kezdte szelíden James aki rögtön átlátta a helyzetet. Amit én nem mondjuk... Miért van így kiakadva? Hiszen örülnie kéne nem? James megmentett egy kicsit félelmetes hollóhátastól, nem? - Nyugodj le és hadd magyarázzam el... - Kezdte Ágas olyan nyugodt és csitító hangnemben, amilyet évente, ha egyszer megejtett. - Tapmancs... Ez... - Susogta lágyan, nyugtatóan én pedig értetlenül kapkodtam kettejük közt a pillantásomat.

-Te tudod Ágas... Te tudod... És így is... - Hunyta le szemét Mancs, majd elfordulva elsietett. Lehet, hogy csak a szemem káprázott, vagy nem is tudom... De mintha remegett volna...

-Francba már. - Fújtatott Jamie, majd kedvesen megpaskolta a fejemet. - Szólj Binnsnek, hogy verekedtünk és most a gyengélkedőn vagyunk. Megkeresem ezt kuvaszt és valakinek okítani is kell... - Csóválta meg a fejét, majd felkapva táskáját lemondó sóhajjal ő is Sirius után vetette magát a tömegbe.

***

Gondolataimba mélyedve sétáltam a fiúk hálókörletének folyosóján, miközben aggodalmasan pörgettem buksimban a fogaskerekeket. Siriust délelőtt óta nem láttam. James viszont visszatért és biztosított róla, hogy minden rendben... Igen ám, de Tapmancs nem került elő később se. És mikor James vezetésével a fél griffendél lehömpölygött a kviddicspályára repkedni(Lily és Remus is ment, hogy "felügyeljenek"), akkor se láttam a fekete hajú hercegemet. De Dorcasnak fel sem tűnt a hiánya. Sőt! Kingsley és Benji egyik osztálytársával flörtölt. McLaggen, ha jól tudom.

Persze nekem messziről el kellett kerülnöm a kviddicspályát, nehogy kedvet kapjak. James fel is küldött a szobájukba. Bunkó.

Gondolataimba merülve nézegettem a könyvtárból megszerzett könyveket. Csak szépirodalom. De ez is valami... Aztán mind a három vaskos kötetet igyekeztem a jobbommal megtartani és felnyitottam a fiúk szobájának ajtaját. Néma csend. A függönyök el voltal húzva, így ahogy ledobáltam az ágyam tövébe a cuccaimat a tornacipőmből kilépve, a talláromtól megszabadulva és kilazítva nyakkendőmet sorra elhúztam a hímzett vörös bársony függönyöket. Elvileg holnapra már hóesést ígértek. És őszintén? Alig vártam, hogy jól megdobáljam hógolyóval Remyt. Mármint... Olyan egy csacsi volt! Nyilvánvalóan tetszett neki Marry és Marrynek is nyilvánvalóan tetszett Remus. De Remusról beszélünk. Befalazta magát a hülye "vérfarkas vagyok, nem lehetek boldog" dumájával. Nem mondott semmit, de a huga voltam. Kiolvastam a szeméből a dolgokat. Főleg, mikor a paradicsomok színét is megszégyenítette a vörösségével, mikor elaludt Marry vállán mágiatörin. Marry is csuda édes volt, mert ő is rózsás arcát igyekezett hajával takargatni és zavarában csak makogott. De Remus... Csak ne lenne olyan gátlásos. Egyértelmű, hogy odavannak egymásért és ha ők nem, majd én gondoskodok, hogy...

-Elizabeth Black... - Gurgulázta valaki az ágyamból, mire szívinfarktust kapva, majdnem elájultam. De riadalmam hamar hevesen dobogó szívemet nem kímélve döbbenetbe csapott át. A párnahalomnak hitt test, ugyanis megmozdult és hirtelen egy csillogó szemű, kócos hajú Sirius bukkant fel a paplanom alól.

-S-sirius... - Hebegtem döbbenten ahogyan meglepetten pislogtam rá. Hullámos, éjfekete tincsei, most kicsit kuszán rendeződtek arca körül. Szürke tekintete zavaros volt, de mégis ezeregy csillag ragyogott kitágult pupillájában. Egy-egy halvány rózsaszín folt éktelenkedett kiugró arcsontja mindkét oldalán és nem tudtam hova tenni, azt az áhitatot, amivel engem bámult megbabonázva. Várjunk! Miért vörös a szeme?... És TESSÉK? Elizabeth Black?! - M-mancs... Jól vagy? - Leheltem magam elé.

-Soha jobban Bébi! - Kacsintott és felült az ágyamban. Egyszál ing volt rajta és a megszokott, fekete, elegáns egyen-nadrág. - És te? Gyönyörű vagy, mondtam már?

Éreztem, hogy mélyen elvörösödöm, de még mindig nem fogtam fel semmit. Hangja kicsit rekedt és egy fokkal ércesebb volt, kicsit fátyolos tónussal. Kezdtem aggódni. Gy-gyönyörű? Senki se mondta nekem még... K-komolyan gyönyörű lennék? Én? Sirius Black ezt mondta? Dorcasnál is szebb vagyok? Nem. Nem mondta. Csak azt, hogy gyönyörű vagyok. Álmodom?

-Sirius? Mi lelt téged? - Makogtam az összezavarodottságtól zsibbadva.

-Megszakadt a szívem. - Jelentette ki vállat vonva, szerény mosollyal ajkain és meglapogatta mellkasát, ahol szíve doboghatott. - Nagyon fájt, de már jobb. Még le kell fertőtleníteni, aztán bekötözni és várni, hogy begyógyuljon. Bár lassan végzek a fertőtlenítéssel. - Kalandozott el és kezeivel megtámaszkodott. - Bárcsak anyám is lefertőtlenítette volna a sebeimet, miután megkínzott volna. Szerette. Az volt a közös programunk. Anya-fia napok. Szép is volt. Mai napig emlékszem, mennyire örültek, hogy griffendéles lettem. Tudod nagyon szerettük egymást. Mindig kaptam karácsonyi ajándékot, sose bántott senki és annyira szerettek. Még csokoládét is küldtek nekem...

Sirius tovább beszélt. Szelíden és valami ünnepélyes szomorúsággal kevert szórakozással és gúnnyal hangjában én pedig elakadó lélegzettel pislogtam a zoknim elé. Egy kiürült Lángnyelv-Whisky üvege hevert előttem. Egy csepp se maradt benne én pedig hevesen dobogó szívvel kaptam fel újra a fejemet. Sirius most éppen magában nevetgélt. Szent szalamandra! Mi a merlin történt itt?!

-Sirius... Ezt te ittad meg? - Mutattam a kiürült üvegre pánikolva. Ugye nem kaphat alkohol mérgezést ennyitől?

Sirius felnézett rám, majd hitetlen mosolyra húzta a száját.

-Jé! Te itt vagy Beth?

-Mancs! Te ittad meg az egész üveg whiskyt?

-Whisky, whisky, ki visz ki? - Nevetett rám a fiú, majd szokatlan magabiztossággal feltápászkodott az ágyamról. Stabilan állt lábain, meginoghatatlanul.

-Sirius. Miért ittad meg az egészet? - Ráncoltam össze a homlokomat, de a válaszra nem számítottam.

-Mert szerelmes vagyok beléd. - Mosolyodott el Sirius, én pedig ledermedtem. Szórakozik. Ezzel szórakozik. Jajj nekem. Teljesen nincs magánál. Azt se tudja, mit beszél... Ha haragra gerjed bánthat? Nem. Sirius még részegen se emelne rám kezet...

-Én is beléd. - Susogtam a szoba csendjébe. Komolyan gondoltam. Vele ellentétbe, és ahogyan szemeibe nézve kimondtam, megremegett a gyomrom. Kimondtam. Hangosan. Te. Jó. Ég. Mit tettem?!

Siriusszal pár pillanatig farkasszemet néztünk. Vártam a reakcióját. A szívem majdhogynem dübörgött odabent az izgalomtól és meg kellet nyalnom kiszáradt ajkaimat. Viszont megint az történt, amire nem számítottam. Sirius hátradöntötte a fejét és hangosan, no meg ugatósan nevetni kezdett. Kinevetett.

A gyomrom öklömnyire zsugorodott, míg lehajtott fejjel, ajkaimba harapva hagytam, hogy könnyeim kicsurranjanak. Kinevetett. Őszinte voltam és kinevetett. Egész testemben reszketni kezdtem és egyre szerencsétlenebbül éreztem magamat. Torkomban nagy gubanc nőtt és bármennyire igyekeztem lenyelni a megalázotsággal járó keserűséget annál feszítőbb és fájdalmasabb érzetet keltett. Kinevetett. Mert szeretem.

Olyan volt az egész, mint a legrosszabb rémálmom. Egyszer már álmodtam ilyet. És egész éjszakát végigforgolódtam miatta.

-Szeretem a humorodat Betty! - Kacagott hangosan én pedig egyre nyomorultabbul éreztem magamat. Olyan csodásan festett, még így is... Alkohollal átitatva. Csillogó szemekkel, kipirult arccal, kusza tincsekkel. Miért? Miért ilyen nehéz ez az egész?

Fogalmam sincs, hogy mi történt pontosan. Valami átvette felettem a kontrollt és potyogó könnyekkel, felé lépkedve lábujjhegyre pipiskedve, karjaimat átkulcsolva nyaka köré lehúztam magamhoz.

-Én nem vicceltem! - Fakadtam ki elfúló hangon és ajkaimat keseredetten övéinek nyomtam. Sosem találkoztam még alkohollal úgy igazán. De a Lángnyelv-Whisky határozottan a legtöményebb valamennyi közül. Perzselő, keser-édes, alkoholos ízét éreztem Sirius ajkain és nyelvén is, de valahogy most igazán nem izgatott. Sirius hevesen és szenvedélyesen csókolt, kezeivel pedig erősen markolta derekamat. A mozdulatai, visszaadták az álltalam megismert Sirius Blacket egyedül csak az alkohol összetévezthetetlen aromája döbbentett rá arra, miszerint igen. Nem az én Mancsom csókol engem, hanem az alkohol-énje.

Buta vagyok. Buta. Buta. Nagyon buta. Próbáltam elhúzódni, de Sirius erősen tartott. Akkor estem kétségbe igazán, mikor megremegő kezekkel belemarkolt a derekamba.

-Sirius! - Csipogtam fel ijedten, mikor levegőhiány miatt elvált tőlem. - Mit csinálsz? - Kérdeztem elvékonyodott hangon és két oktávval magasabban, miközben elfordítottam az arcomat. Erre rátapadt az arcomra és az álkapcsom vonalára. Fogalmam se volt mi történik éppen, Sirius csak puszilgatott, csókolgatott, ott ahol ért, de a belőle áradó alkohol keserű illata megrémisztett.

Nem is tudtam mit csinálok, de a másik pillanatban már sápadtan szegeztem pálcámat Sirius mellkasának. Pedig... Pedig igenis tetszettek csókjai... Mégis...

-Hagyj békén! - Rebegtem sápadtan és remegő kezekkel, fehéredett ujjakkal szorítottam pálcámat.

Sirius csak nézett rám. Azokkal a csodálatos szürke szemeivel. Meredt rám. Lassan pislogott hármat, lenézett a rászegeződő, remegő pálcámra, rémült tekintetemre és... És... Sírva fakadt.

-Mancs? - Dobtam el rögtön a pálcámat, de könnyes arccal leroskadt a földre. És tehetetlenül sírt. Csak ömlöttek szeméből a sós cseppek én pedig ajkamba harapva léptem elé. - Mancs...

-Legyél boldog Jamesszel... Én voltam a vak. Mindig is odavoltatok egymásért. Tudhattam volna! Ezért volt mindig olyan titokzatos Evans, mikor rólad érdeklődtem... Tudta... Nekem is tudnom kellett volna. Pedig nyilvánvaló! - Fakadt ki zokogva én pedig előtte ácsorogva, kikerekedett szemekkel gugoltam le elé. - Hiszen előbb ismerted meg őt, mint engem! Előbb lettetek barátok! Közelebb voltatok mindig! Jamesnek rengeteg levelet írtál, az enyémeket pedig az anyám mind porig égette! De hiszen nyilvánvaló! Ágas mindig féltett téged és óvott. És ma... - Hangja elfúlt és őrjöngve temette tenyerébe arcát.

-Mikor tanulom már meg... Hogy nem vagyok jó? Nem vagyok jó és nem is leszek soha! Nem vagyok elég, nem vagyok jóképű, nem vagyok vicces, nem vagyok kedvelt, nem vagyok James! Nem vagyok Pipotyi! Nem vagyok az öcsém! Csak egy senki... Hogy hihettem azt... Hogy hihettem azt, én botor... Én egyetemes ökör... Hogy lehet esélyem nálad? Csak reménykedtem, de igaza volt mindenkinek... Nem érdemelhetlek meg... Jó... Belenyugodtam, hogy Ágas lesz a férjed. De szeretnék keresztapa lenni... Vagy legalább a szomszéd... Én belehalok, ha nem láthatom a mosolyodat Beth! Belehalok! Meg akarlak ölelni, meg akarlak csókolni! Szeretni akarlak! Belehalok, ha nem ölelhetlek meg még egyszer, ha nem érinthetem meg azt a kedves, bájos, tündéri, mosolygós, kerek, szeplős arcodat... Meg szeretném érinteni a loknijaidat...A nyakadba akarom fúrni a fejemet, az ajkaidat akarom ízlelni! - Vonyított, mint egy sebzett kutyus. Én pedig teljesen le voltam dermedve. Tudtam, hogy az alkohol beszél belőle és fel nem fogja mit mond, de... De szemembe könnyek gyűltek. Soha senki nem mondott nekem ilyet... És Sirius szájából hallani... Mégha nem is biztos, hogy nekem szólt...

-Soha senkit nem engedtem magamhoz ilyen közel Beth! Azt akarom, hogy csak rám figyelj, hogy csak rajtam nevess, hogy csak velem nevess, hogy csak engem ölelj, hogy csak engem okíts, hogy csak rám legyél mérges, hogy csak én legyek. Egyedül. Csak én legyek aki számít. - Ragadta meg a kezemet és a szavak tovább ömlöttek belőle. - Levet is írtam tavaj! Én szeretlek Beth! De nem úgy mint Jamest, vagy Remust... Én... Én... Igazán szeretlek. Úgy igazán Betty! Nagyon-nagyon... Alig tudom elviselni! - Hebegte mind a két kis kacsómat, hatalmas tenyereibe rejtve.

Nem mertem a szemébe nézni. Nem akartam felébredni az álomból. Nem akartam ráébredni, hogy igazából ledöntött egy üveg whiskyt... És nem józan... És mindent összehord ami csak eszébe jut... Nem szerettem volna felébredni a saját tündér mesémből, így lehjatott fejjel csendben hallgattam Siriust.

-Tökéletes vagy... - Mormolta halkan, de sietve megráztam a fejemet.

-Nem vagyok az Mancs!

-Leszarom! Nekem tökéletes vagy! - Mordult fel, majd felnyüszített. - Könyörgöm Liz! Könyörgöm! Szeress! Ne hagyj itt egyedül! Ne hagyj itt! Szeretlek és te is szeress engem! Könyörögve kérlek! - Rimánkodott én meg némán figyeltem.

Sirius hirtelen franciára váltott és érthetetlen nyelven hadarni kezdett. Jól állt neki a francia. Még úgy is, hogy fogalmam nem volt mit szeretne mondani... Csak mondta, mondta, mondta és mondta. Dőlt belőle minden. A sok francia halandzsából néha kihallatszódott a nevem, vagy Dorcasé, Jamieé, Remé vagy éppen Regulusé... De ötletem se volt, miről hadarhat.

Nyugi Liz. Nem történt semmi. Higgadj le. Sirius a legjobb barátod. Ő neki csak az egyik legjobb haverja vagy. Túl sokat ivott és rájött, valakin gyakorolnia kell a. Semmit sem gondolt komolyan. Csak húz. Játszik. Szórakozik. Oké? Ez nem történt meg. Lássuk... Mit tenne most Remus?

-Gyere Mancs! Lefürdünk! - Húztam fel végül a földről és magam előtt terelgetve bevonultunk a fürdőszobába. Sirius persze tovább dumált. Egészen keservesen, dühösen és csak úgy folytak az érzelmek belőle.

Zavaromat leküzdve benyúlkáltam a zsebeibe és mikor nem találtam semmit bennük, ruhástól benyomtam a fürdőkádba és ajkamba harapva, felfelé pislogva ráeresztettem a melegvizet. Sirius abbahagyta a csevejt és most elhallgatva, tompán bámulva maga elé újra könnyezni kezdett. Csendesen szipogott és hagyta, hogy nem csak belülről, hanem mostmár kívülről is teljesen elázzon.

A víz valóban eláztatta. Fekete tincsei most nedvesen hullámoztak arcába. Állárók csöpögött a víz és a könny keveréke, míg fehér ingje is teljesen vizes lett és rátapadt felsőrtestére kirajzolva izmait és bőre árnyalatát is.

Olyan rossz volt így látni. Ahogyan begubózva, lábait átölelve, vörös szemekkel maga elé meredve szipogott... Csak úgy. Az alkohol szagát lemosta a víz és mostmár csak az állapota utalt az elfogyasztott whiskyre.

-Mancs... - Simogattam meg vizes fejét törődékeny mozdulatokkal, mire felszipogva döntötte bele buksiját kezembe. - James a bátyám, neki pedig a huga vagyok... Nem csókolt meg soha és nem is fog. Sh... Minden rendben... Itt vagyok...

Mancs berészegedett a végére és kifordult magából... Voldemort is felbukkant... Juhé? És újra drámába torkollik minden, pedig végre békesség volt már... Hát ez most nagyon nem Karácsonyi hangulatot tükrözte, úgyhogy sorry! De a kövi majd... :)

Igaz már huszonhatodika van, de azért BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK! 🎄❤️🥳 Hogy telik nektek? Én egyik helyről rohanok a másikra, mint azt megszokhattuk. Mit kaptatok a Jézuskától? Minek őrült étek a legjobban? :3

Igyekszem gyorsan hozni a kövit, mert az ötvenkettedik és az ötvenharmadik fejezet végre Karácsonyi hangulatú és tematikájú is lesz, úgyhogy igyekszem. Addig is a legszebbeket és legjobbakat és legcsodásabbakat nektek! ❤️

Köszönöm, hogy vagytok... Hogy olvassátok. Olyan amatőr vagyok és mégis öröm látni hogy ti mégis olvassátok és szeretitek! Köszönöm! Komolyan! Ez nekem felér egy igazi, hatalmas, karácsonyi ajándékként! ❤️ És, hogy már 22,5K megtekintés?! És 1,2K a csillagok száma?! Srácok? Mit mondjak erre?! Nem találok szavakat! 🥹❤️❤️❤️🥰😘🤗 Ti vagytok a legjobbak! Tényleg! Imádlak titeket! Egytől egyig! ❤️❤️❤️❤️❤️(Nincs annyi szív amivel ezt ki lehet fejezni rendesen:)