-Igen. Lehet. De te tökéletesen meg vagy nélkülem Dorcasszal...

-Én nem vagyok szerelmes Dorcaszba! Én...

Csak döbbenten meredtem Sirius elvörösödött arcára és csak pislogtam rá. Nem hallottam semmit. Láttam, hogy szája mozog. Hogy még próbál valami mondatot összerakni, miközben arca egyre vörösebb lesz. A szívem a fülemben lüktetett és a lélegzeteim kivételével semmit nem ért el hozzám a világból. Hát mégse szereti Dorcast! D-de Dorcas gyönyörű... És okos... És... És tökéletes... De...

-Én... Én... - Hebegte. Küszködött a szavakkal. - Én... - Harapott ajkába és felfelé pislogva halkan elmormolt valami szitkozódás félét.

-Igen? - Kérdeztem halkan és türelmesen, mire felmordult és mielőtt bármit tehettem volna egyszerűen megcsókolt. Mármint. Komolyan... Egyszerűen megszüntette ajkaink közötti távolságot. Szenvedélyesen falta ajkaimat és közben az ágyam matracába préselve derekam köré fonta karjait és hogy ne nyomjon agyon, fordított helyzetünkön, hogy én lehessek felül... Sóhajtva hunytam le szemeimet és viszonoztam csókját. Tisztában voltam vele, hogy ez nem old meg semmit... Sőt! Még nagyobb slamasztikába keveri a kapcsolatunkat, de akkor is! Sirius tulságosan puhán és édesen csókolt. Olyan volt mint a legfinomabb csokoládé... Sőt! Még annál is jobb... Én pedig mellkasához húzódva feledkeztem bele a pillanatba. Fel sem fogva, hogy amúgy az elejétől kezdve társaságunk akadt.

-Beth... Én... - Szakadt el tőlem túl kevés idő leteltével. Arca teljesen kipirosodott állapotban volt, amit nem értettem, hisz... Hiszen. Na mindegy. Ebbe már én is belekavarodtam. Úgy amblokk az egészbe!

-Ugye mostmár kibékültetek? - Rikkantott fel James, mire összerezzentem és a nagy ijedelmemben legurultam Siriusról is... Meg az ágyról is... És a szőnyegen kiterülve pislogtam riadtan a hang irányába. James az ajtófélfának támaszkodva, ragyogó mosollyal meredt rám... Meg úgy amblokk ránk. Szemüvegét feljebb tolta orrán, majd betessékelte a mögötte megbújó Petert is, akinek arca eléggé elkámpicsorodott grimaszba torzult.

-Nagyon mulatságosak vagytok. Végignéztük az egészet. Komolyan! Olyanok vagytok, mint valami könyv főszereplői... Bár nem olvasok könyveket, ha rólatok íródna egy, én azt elolvasnám. Eskü! - Mesélte vigyorogva és becsapta maga mögött az ajtót. - Az a mázlitok, hogy Holdsáp barátunk leállt beszélgetni McDonalds-szal. Szerintem ők is össze jöhetnének. Most pedig mesélhettek. Összejöttetek végre, vagy még húzzátok a dolgot? Nekem mindenhogy jó, csak fogadtam rátok és... - Jamie nem tudta befejezni, mert Sirius dühösen a szavába vágott.

-Takarodjatok már ki! Semmit sem tudtunk befejezni miattad Ágas! - Morogta.

-Jó-jó morcos kutyuskánk! - Nevetett fel James és levágta magát a saját ágyára. - Ne nézz ilyen gyilkos tekintettel! - Emelte fel nevetve karjait. - Nyugodtan befejezheted a csók-partit Maszattal később, meg minden, de éppen leterveztünk lógni Roxmortsba. Még az én Virágszálamat is rávettem, úgyhogy kapkodjátok össze magatokat és rajta! Jól vagy Liz? Kicsit vörös az arcod... - Jegyezte meg a pipacs piros arcomra célozva, mire nyikkanva temettem tenyereim mögé az emlegetett testrészemet.

-Annyira utállak most Ágas. - Morogta rosszkedvűen Mancs, miközben belebújt a bőrdzsekijébe és neheztelő pillantásokkal illette Jamest, tovább öltözködött.

-Te nem jössz Maszat? - Hajolt fölém James vigyorogva, mire éreztem, hogy arcom újra paradicsom színűvé válik.

-De-de... - Motyogtam megsemmisülten és sebesen én is magamra öltöttem valami mugli ruhát. Hogyha már Roxmortsi hétvégén kívül ott tartózkodunk, ne tűnjünk roxfortos diákoknak... Khm... Nem mintha mugli ruhákban idősebbeknek tűnnénk...

Remus valóban késve esett be hozzánk és miközben ledobva tallárját gyorsan belebújt valami kényelmesebbe, hozzám fordult.

-Egész hónapban büntetőmunkán lesznek. - Nem tetszett, hogy miattam kerültek bajba, méghozzá biztosan a házuknak is fájt a szórakozásuk, de meglepően gyorsan kiment a fejemből. Meg aztán Remus is gyanúsan semmi ellenvetést nem táplált a kiruccanásunkhoz, ami azért volt furcsa mert a csapatunk agyaként és a példás magatartású prefektusaként mindig ő volt a felelősségteljes... Erre most vidáman nevetett James hülyeségein.

-A csokijáért velünk tart. - Hajolt hozzám később Jamie, mikor már a Roxfort folyosóin osontunk a Roxmortsi titkos-átjáróhoz, vagyis a ronda banya mögött rejlő alagút felé.

Halkan felnevettem, ahogyan rájöttem, hogy James mennyire kis sunyi módon vette rá a bátyámat a kiruccanásunkra, de mosolyom lassan fagyott arcomra, mikor a banya-szobor folyosóján két alak tűnt fel a púpos és ronda szobor talapzata mellett. Lily és Dorcas...

-Lilym! - James mint egy lelkes kiskutya ugrott a vörös mellé és elkezdte körbe zsongani. Bókokkal bombázta, meg mindenféle édes dologgal... Lily pedig csak a fejét fogva meredt rá. Dorcas pedig magabiztos vigyorral megigazította nőies, testére simuló kabátkáját és mézédes mosollyal Sirius elé lépett. Aki eleinte értetlenül pislogott rá, de nem pisloghatott sokáig, mert Dorcas vigyorogva megragadta dzsekije gallérját és lehúzta magához.

-Egésznap kerestelek Édesem... - Azzal mély csókba húzta. Én még sosem csókoltam meg Mancsot... Mindig csak ő támadott le. Viszont Dorcas... Ekkor rájöttem, hogy korántsincs minden rendben. Hogy Sirius bármennyit is hülyít, bármennyiszer, hogy viccből lekapjon, aztán éli tovább az életét mintha mi se történt volna. Sirius bármit bemagyarázhat nekem én pedig elhiszem. Jól van Liz... Ügyes vagy. De a fenébe is! Sirius ajkának a mézes ízét még mindig érzem... És ugyanaz az ember most másik lányt csókol. Hát... Gratulálhatok magamnak...

-Maszat! Mész előre? - Kérdezte James kiszakítva a gondolataimból, mire lehajtott fejjel elsuhantam a turbékoló párocska mellett. Sirius illata megcsapott én pedig torkomban nagy gubanccal pattantam be a csúszdába.

Ahogyan a sötét kis járatba leértem gyorsan felpattantam és tenyerembe temetett arccal próbáltam csillapítani fájdalmasan lüktető szívem eszeveszett dobolását.

-Liiiiz! - Sűvített be Lily rémülten.

-Gyertek! - Töröltem meg gyorsan arcomat és megigazítottam sálamat a nyakamban.

-Megyünk Bébi! - Rikkantott fel nevetve Tapmancs, majd a következő pillanatban ő érkezett meg mellém. - Lumos!

-Tehát nem vagy szerelmes belé... - Susogtam alig hallhatóan az orrom alatt, mire megdermedt és egy pillanatra döbbenten meredt rám pálcája fényében.

-Tessék?

-Semmi. - Hajtottam le megsemmisülten a fejemet és elhúzott szájjal hagytam, hogy megragadja a kezemet és elinduljon velem.

-Betty... Mi baj? Most, hogy újra kibékültünk nem titkolózhatunk egymás előtt. Tudod! - Magyarázta halkan, hogy a mögöttünk megérkező Tekergők és Lily, no meg Dorcas ne hallja diskurzusunkat.

-De tényleg semmi... - Jegyeztem meg nyugtatóan és rámosolyogtam, mire rögtön visszamosolygott.

-Akkor jó! - Vidult fel és kedvesen összeborzolta tincseimet.

Nagyot nyelve figyeltem, ahogy barátaink vidáman és hangosan nevetve vonulnak a titkos járatban. Én pedig lemaradva mögöttük zsebre dugott kézzel figyeltem Dorcast és Mancsot. Mancs magához híven csak úgy nevetette a fél társaságot és ügyet sem vetett a belé karoló, hozzá bújó Dorcasra. Mert Dorcas odabújhatott hozzá. Mert Dorcas akkor csókolhatta meg amikor akarta. Mert Dorcas, Dorcas volt. Dorcas Sirius barátnője volt. Hivatalosan is.

-Oké... Én... Lilyvel elmegyek valahova. Sirius te Peterrel menj be Zonkóhoz, Friccs majdnem elkapott a múltkor, ezt nem hagyhatjuk szó nélkül... Öhm... Ti pedig... - James egészen magabiztosan hadart, majd tekintetét elgondolkodva kapta rám és Dorcasra... Már Roxmorts kis főterén ácsorgott kis csapatunk.

-Én csokiért megyek. - Tette fel tárgyilagosan a kezét Remy, mire már felcsillanó szemekkel léptem volna mellé, de ekkor Dorcas hirtelen átkarolt.

-Lizzel megleszünk James ne aggódj. - Mosolygott rá Jamiere, aki erre felvonta a szemöldökét.

-Biztos?

-Biztos! Úgy is ápolnunk kell a barátságunkat, ami most romokban áll. Igaz csajszi? - Vigyorgott rám, tekintete pedig egyértelműen jelezte miszerint válaszoljak kérdésére, egy "igennel".

-Ühüm. - Bólogattam elmosolyodva(holott mosolyom korántsem volt igazi) és kerültem Lily döbbent tekintetét.

-Akkor ezt megbeszéltük! - Csapta össze tenyerét vidáman Jamie és csillogó szemekkel végigvezette rajtunk tekintetét. Látszott rajta, hogy mennyire örül, hogy Lily belement az ajánlatába. - Egy óra múlva találkozunk a Három Seprűben.

Ahányan voltunk, majdnem annyian mentünk annyi irányba. Sirius egy utolsó pillantást vetve rám, Peterrel karöltve jobbra fordultak. James folyton magyarázva valamit az unott Lilynek ők ketten pedig balra fordultak. Remus pedig szinte csorgó nyállal indult meg a Mézes Falás felé... Ahonnan kijöttünk mellesleg.

Egy ideig csendesen nézelődtem körbe, majd némán Dorcasra pillantottam aki legnagyobb megrökönyödésemre eddig is engem nézett feszült, dühtől és gyűlölettől csillogó szemekkel. Már korántsem mosolygott olyan barátságosan, mint az elején, hanem számító villanással szemében erősen megragadta karomat.

-Gyere Lupin! Beszélnünk kell! - Azzal megindult. Maga mögött türelmetlenül rángatott engem. Roxmorts utcáin így mentünk végig, egyre messzebb érve a főtértől, ahonnan elindultunk. Egyszercsak ritkulni kezdtek a házak és észbe sem kaptam, de már a falu határánál jártunk, mikor Dorcas megtorpant.

-Mit csinálunk itt? - Érdeklődtem kedvesen. Talán tényleg ki akar békülni! Talán rájött, hogy könnyebb a barátság mint az utálat... És az is lehet, hogy most nagyon jóban leszünk... És...

Dorcas tenyere hirtelen csattant arcom jobb, szeplős felén, mire döbbenten kaptam oda kezemet és ajkamba harapva, könnyes szemmel, összezavarodottan pislogtam fel rá. Most akkor... Nem is akar kibékülni... De... - Tenyerem alatt a megcsapott bőr csípni kezdett én pedig a fájó érzéstől könnyesedve pislogtam fel a nálam magasabb lányra, aki undorodva méregetett engem.

-Mit képzelsz magadról Lupin?! - Fröccsent hirtelen rám, mire öszerezzentem. - Komolyan azt hitted, hogy barátkozni akarok veled? Hogy lehetsz ilyen unalmasan naiv? - Nevetett ki gúnyosan, mire már nem csak a fájdalomtól csípték szememet a könnyeim.

-Most pedig magyarázd meg, hogy mégis miért koslatsz az ÉN pasim nyomában? Mit képzelsz magadról? Hogy elcsábítod... El akarod csábítani. Igaz? - Kiáltott rám, mire remegve, hevesen rázva a fejemet léptem egyet hátrébb. - Kérdeztem valamit Lupin! El akarod csábítani, igazam van? Válaszolj! - A hangnem amivel rám üvöltött, pityergésre késztetett.

-Csak nem sírsz? Ugyan Lupin... Te tényleg ennyire gyenge vagy. - Nevetett ki, mire megráztam a fejemet. Gyerünk Liz! Állj a sarkadra!

-N-nem... - Hebegtem, mire gúnyosan felvonta a szemöldökét. - S-sirius az én barátom is... - Szipogtam.

-Valóban? - Sziszegte és fenyegetően megszorította a karomat. - Hát teszek róla, hogy ne legyen!

-D-de Mancs szeret engem! - Susogtam elhaló hangon, mire megrázta fejét.

-Szeret téged? Mégis én vagyok a barátnője. Szerinted nem vettem észre, mennyire belé vagy habarodva? Teljesen elcsavarta a fejedet kis butuskám. - Emelte fel államnál fogva fejemet, mire patakzó könnyekkel meredtem rá. - Megnyugtatlak. Siriusnál a baráti kötelék sem annyira erős, mint azt te hiszed... Olyan vagy neki, mint az a béna Pettigrew. Ne sírj Édesem... Ez csak az igazság. - Mosolygott és megpróbálta letörlni könnyeimet, de szipogva ellöktem a kezét.

-Peter nem béna! - Hüppöggtem.

-Aha. Ebből is látszik mennyire okos vagy Lupin. - Nevetett ki lekicsínylően, mire megpróbáltam hátrálni, de csuklómat megszorítva magához rántott. - Ide figyelj Picinyem... - Köpte felém szavait kegyetlenül, ahogyan belefúrta fekete szemeit az én aranybarnáimba. - Jól figyelj, mert csak egyszer mondom el. - Még levegőt is elfelejtettem venni, mikor realizáltam, hogy pálcája hegye a halántékomhoz nyomódik.

-Sirius az enyém. - Sziszegte, mire összeszoruló torokkal meredtem fel rá. - Értetted? - Nyomta mégerősebben a pálcáját nekem.

-D-de Sirius az én barátom is! - Fakadtam ki, de ekkor szemei félelmetesen megvillantak.

-Csend. Értetted?

-I-igen... - Susogtam megrendülten, mire elmosolyodott.

-És ez nem minden... - Sziszegte gonoszan. - Ne lássalak meg többet a közelében. - Susogta a fülemhez hajolva, mire éreztem, hogy könnyeim megsokszorozódva buggyanak ki szememből.

-De hiszen... - Kezdtem akadozva, de Dorcas rámmordult.

-Azt mondtam, ne lássalak meg többet a közelében Lupin! - Kiabált rám, mire összerezzentem. - Értve vagyok?

-Értve. - Szegtem le a fejemet megtörten, mire elmosolyodott.

-Ez a beszéd. Annyira nem is vagy te idióta... De ha mégis meglátlak... Annak nem lesz jó vége. - Éreztem, hogy a gonosz mosolyától komolyan megborzongok. - Meg vannak az eszközeim Lupin... Megvannak és tönkreteszlek téged is, és azokat akik fontosak neked, ha észreveszlek a közelében. - Azzal ellökött és hátat fordítva nekem, mint aki jól végezte dolgát elsietett.

Ott ücsörögtem elveszetten, üresen és tehetetlenül Roxmorst határában és hagytam, hogy könnyeim némán csorogjanak le arcomon. Sosem történt még ilyen velem. És nem tudtam vele mit kezdeni. Megfenyegetett. Megfenyegetett és megpofozott. Mit tettem, amiért ezt érdemeltem? És mintha még az időjárás is látott volna mindent, záporozni kezdtek a felhők könnyei rám. Mit fogok most tenni?

-Hékás! - Fogalmam sincs, hogy mikor kezdett sötétedni, de valamikor biztosan... az esőbe és a tenyerembe temetett arccal hagytam, hogy az eső teljesen eláztasson. - Hahó! Kislány! Minden oké? - Simított valaki a vállamra, mire összerezzentem. Ki tudja, milyen alakok járnak ilyenkor erre?

El akartam iszkolni, de végül nem tudtam, mert a férfi felgyújtva pálcáját aggodalmasan hajolt fölém. Szimpatikus volt. Semmi rosszindulat nem volt tekintetében, így végül elfogadtam felém nyújtott kezét, hogy felhúzzon a sárból.

-Hogy hívnak? - Kérdezte barátságosan, miközben visszaindultunk a falu főtere irányába.

-Elizabeth Lupin... - Töröltem meg orromat, ezzel összemaszatolva már eleve vizes arcomat. - És önt?

-Tegezz nyugodtan nem vagyok öreg. - Nevetett, mire lassan elmosolyodtam. - Cornelius Caramel. De hívj nyugodtan Corney-nak. A barátaim így szólítanak... A minisztériumban dolgozok, de beleszerettem ebbe a környékbe. - tette hozzá beszédesen, vállat vonva.

-Nem hollóhátas voltál?

-De.

-Egyszer adtam neked vaníliás sütit. - Ráncoltam homlokomat, mire arca felderült.

-Tényleg! Te vagy az a pici-Lupin, aki nekem adta az egyik sütit, mikor láttad, hogy mennyire kopog a szemem. - Nevetett fel, mire én is megengedtem egy mosolyt.

-Visszakísérjelek a Roxfortba?

-Nem kell... - Húztam el a szájamat.

-Értem. - Bólintott sóhajtva, majd mélyen a szemembe nézett. - És megkérdezhetem, miért sírtál?

-Én nem... - Kezdtem, majd lesütöttem a tekintetemet. - Szakított velem a barátom. - Sosem hazudtam. De végülis valamennyire igazam volt. Mert nem Sirius szakított velem, nem is volt a párom, hanem engem kényszerítettek az elvállásra, amiről Mancsnak még fogalma sem volt.

-Oo... - Húzta el a száját együttérzően, majd vállamra tette a kezét. - Nyugi... Mindig van világosság a sötétség végén. - Mosolygott, mire rábólintottam.

-Ez igazán bölcs volt. Köszönöm. - Azzal mint négy éve a Roxforti folyosón a heted éves hollóhátast, most ugyanazt az embert a Roxmortsi főtéren, karjaimba zártam. Egyszerűen kellett ez az ölelés, hogy visszamehessek a Roxfortba, mintha mi sem történt volna. Mintha nem tiltott volna senki fenyegetve az egyik legjobb barátomtól...

Még akkor is ezen tépelődtem, mikor vizesen és a vizes ruháimtól fagyoskodva beléptem a klubhelyiségbe. Vágyakozva felpislogtam a fiúk hálókörlete felé, majd a lányoké felé pislogtam. Dorcas begurulna, ha Siriusszal egy szobában kéne aludnom... És ki tudja... Lehet, hogy beváltaná fenyegetését. De vele se szeretnék egy szobában aludni... A gondolatára újabb könnycseppek pörögtek le az arcomon és tekintetem összeakadt a kandalló melletti fotelben trónoló alakéval, aki már tápászkodott volna fel a kényelmes ülő alkalmatosságról, mikor rémülten kezdtem hátrálni.

-Liz! - Szólt rám erélyesen Lily, mire leszegve fejemet megtorpantam.

-Magyarázattal tartozol. Nekem. Most. - Lépett elém összefont karokkal. - Nem hiszem el Dorcas meséjét. Nem hiszem, hogy rosszul lettél és visszamentél a kastélyba. Főleg úgy, hogy nem találtalak sem a fiúknál, sem nálunk, sem a gyengélkedőn, mikor otthagytam Pottert a Három Seprűben. Hol a fenében voltál? - Csattant rám dühösen, kezét tördelve, mire némán zokogva, fejemet rázva, egyszerűen hozzá léptem és szorosan karjaimba zártam kecses termetét.

-Liz? - Hebegte és rögtön viszonozta ölelésemet. - Jól vagy?

-N-nem... - Hebegtem és Lily halkan csitítva simogatta vizes tincseimet.

-Mondd mi történt. Mindent. - Húzott a kanapéra és bátorítóan megszorította kezemet. - Gyerünk Lizziem!

-Csak akkor, ha megígéred, hogy nem mondod el senkinek. - Szipogtam, mire felsóhajtott.

-Tudod jól, hogy lakat a számon... - Mosolygott rám aggodalmasan, de ugyanakkor megnyugtatóan.

-É-én... - Kezdtem akadozva, de ekkor elszörnyedve kapta szája elé tenyerét és remegő kezekkel kisimította arcomra tapadt tincseimet.

-L-liz... Ki ütött meg? - Hebegte döbbenten és jobb arcfelemre meredt. Ezek szerint Dorcas akkorát ütött, hogy tenyere még mindig ott piroslott a helyén.

Először megráztam a fejemet, majd mikor láttam Lils parancsoló tekintetét halkan elpityeredve a békésen ropogó narancssárga tüzet figyelve nekidőltem.

-Betöröm az orrát, bárki is legyen az. - Morogta Lils dühösen, majd már tápászkodott fel a kanapéról, de a fejemet rázva visszahúztam.

-N-ne... Lily... Lehet, hogy az én hibám.

-Dehogy a tied Liz! Megütött!

-Ki ütött meg kit? - Harsant fel a fiúk hálókörlete felől.

-Senki! - Ráztam meg gyorsan a fejemet és nagyot nyelve figyeltem Benjit, aki mérgesen caplatott le a lépcsőn. Kisautós pizsamájában és kék papucsában.

Benji azonban hajthatatlanul meg sem torpanva odacaplatott hozzánk és arcomat államnál felemelve megszemlélte Dorcas tenyerének a nyomát.

-Ki tette ezt Liz? - Szólt komolyan, mire nagyot nyeltem.

-Senki...

-Aha. A Nagyanyám pedig mai napig kviddics bajnok! - Horkantott fel gúnyosan.

-Liz! Ez nem vicces. Csak mondd el hogy ki tette és rá uszítjuk a srácokat! - Bólogatott Lily is. 

-Kingsleyvel kibelezzük. - Tervezgette rögtön Benji, mire rémülten megráztam a fejemet.

-Ne! Ne csináljatok semmit...

-Liz! Az arcod konkrétan vöröslik valakinek a tenyerétől! - Szisszent rám Benji dühösen.

-De csak nekimentem egy oszlopnak! - Vágtam rá az először eszembe jutó érvet, majd nagyot nyeltem, mikor rájöttem, hogy nem hitték el.

-Ennyire hülyének nézel minket? - Morogta Benji, majd összefonta maga előtt a karjait. - Szólok a srácoknak és kiszedjük belőled.

-Benji... - Motyogtam nyugtatóan a szemébe nézve. - Nyugodj meg...

-Nem nyugszom! Ki az a szörnyeteg, aki bántani mer egyáltalán téged? - Túrt bele hajába döbbenten, mire elmosolyodtam.

-D... - Kezdtem, majd felrémlett előttem ahogyan Dorcas pálcáját mellkasomnak szegezve kiabál velem, mert elárultam őt... így inkább korrigáltam. - De nem lehet...

-Mer'? - Vonta fel a szemöldökét Benji.

-É-én... - Kezdtem lehajtva fejemet, de ekkor Lily, mintha gondolataimba olvasna... Közbeszólt.

-Benjamin... Liz elmondja nekem. Én pedig bosszút állok. - Jó... Mégse olvas annyira a gondolataimban, de akkor is. - Hadd legyenek az embernek titkai.

-Lehetnek az embernek titkai... - Kezdte Benji, majd dühösen rémmutatott. - De jogosan aggódom, mert Lizt valaki felképelte.

-Nem képelt fel senki, senkit. - Ráztam meg hevesen a fejemet.

-De megütöttek téged Liz! - Mordult rám Benji dühösen.

-Ki ütött meg kit? - Harsant fel ezennel a lányok hálókörlete felől, mire lassan lehunytam a szememet. Neneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneneeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee! Csak Dorcast ne!

Dorcas unott arccal lépkedett le a lépcsőn, ezüst köntösébe burkolózva és ahogyan meglátott engem szeme észrevehetetlenül megvillant.

-Valaki megütötte Lizt! - Üvöltött fel türelmét vesztve Benji, mire rémülten meredtem rá. Ha ez felébreszti a...

-KI ÜTÖTTE MEG BETTYT?! - Harsant fel, mire éreztem, hogy arcom elsápad. Sirius úgy robogott le a lépcsőn, hogy féltem a nagy sietségben megbotlik. Arca vöröslött a dühtől, ahogyan nagy léptekkel elém lépkedett.

Meredten néztem Dorcasra, aki hűvösen mosolyodva bicentett egyet. Oké... Tehát már ez sem jó...

-Betty? - Fékezett le előttem zihálva Mancs és láttam a szemében azt a mérhetetlen aggodalmat, szeretetet és védelmezési vágyat, amitől egyszerűen kifacsarodott a szívem. Egy ideig csendesen néztünk egymás szemébe és Mancs már tárta volna karjait, hogy megöleljen, mikor lemondóan megrázva a fejemet sarkon fordultam és az eddig leplezett könnyeimet törölgetve arcomról sietve elindultam a Dáma felé. El kell tűnnöm innen. Ez nekem nem fog menni!

Éreztem magamon Dorcas elégedett pillantását, mire mégjobban szorította torkomat az elfolytott zokoghatnék és nem foglalkozva az utánam kiabáló barátaimmal sietve kiléptem a folyosóra. Tudtam, hogy Sirius utánam fog jönni. Ahogyan Lily is. Így futásnak eredve próbáltam minnél messzebb jutni a toronytól. Nem bírtam volna soha többet Mancs szemébe nézni. Lily pedig biztosan kiszedte volna belőlem az igazságot.

Nem is figyeltem, hogy merre megyek, csak igyekeztem minél messzebb kerülni. Már a harmadik emeleten jártam, mikor belerohantam valakibe. Lily szikrázó zöld szemei szinte világítottak a sötétben és a lány karomat megragadva behúzott a legközelebbi titkos átjáróba. Nem is tudtam, hogy tud az ilyenekről...

-Liz. Könyörögve kérlek, hogy mondd el! Sosem rohantál még Black elől. Az ég szerelmére! Mi történt? - Pislogott rám aggodalmasan.

-Dorcas megfenyegetett! - Fakadtam ki és egyszerűen elsírtam magamat.

Lily döbbenten pislogott rám, de egy pillanatra sem kételkedett szavamban, ami különösen jól esett, így pedig könnyezve húzódtam hozzá, míg szomorúan átölelt.

-Nem mehetek Mancs közelébe, mert különben valami szörnyűséget tesz velem... Vagy veletek... - Szipogtam, majd hozzátettem. - És megpofozott. Miért érdemeltem én ezt?

-Nem érdemled ezt Elise! - Az új becenevem hallatán halvány mosoly szökött az ajkaimra, de Lily tudta, hogy korántsem lettem jobban, így nyugtatóan tovább simogatta remegő hátamat. - Dorcas egy gonosz banya! És... Hogy bántott téged... Gyűlölöm! - Susogta zaklatottan.

-Dorcas undorító! - Csattant fel kis idő múltán Lily, mire szipogva elmosolyodtam.

-Komolyan így gondolod?

-Szerinted, ha valaki cicózni mer a legjobb barátnőmmel érdemel szeretetet? Te vagy a legártatlanabb és legszeretetreméltóbb ember a világon Elise... - Ölelt meg szorosan én pedig megkönnyebbülten zokogtam fel. Nem voltam egyedül. Lily pedig mellettem állt. 

MAJDNEM egy héten belül jött is az új rész, szóval kalap le, az előtt, aki már most elolvasta... Hogy egy kis jó is legyen ebben a hétfőben... Most volt advent harmadik vasárnapja... És 12. hó, 12.-e van ma :) Jópofa nem? Le kellett volna fotózni a 12:12 percet és az egyszerűen csudás lett volna... Na mind1. Én se tudom, miről beszélek, szóval hagyjuk is XD 

MA ESETT A HÓ!! Khm... Szemernyit. És hat pehely, ha jutott egy négyzetméterre, de akkor is szállíngózott valami és ez a lényeg. A remény hal meg utoljára... Szurkoljunk együtt a fehér karácsonyig, ami alig egy-két hét és itt van!! Szóval ne adjátok fel srácok. Alig pár napot kell kibírni és lehet zuhanni a pihenésbe, szóval hajtsuk meg együtt ezeket az utolsó heteket, oki? :) 

Nem tudom ti, hogy vagytok vele... De engem tegnap megcsapott a Karácsony szele. Rohantam valahova este, a hideg, tiszta levegőben és hirtelen annyira éreztem a Karácsony szellemét és a lelkületét. Nem is tudom, hogy... Csak úgy teljesen random. De akkor is. És ez új. Mert emlékszem tavaly és tavaly előtt, valahogy sosem volt hangulatom hozzá és bármennyire próbálkoztam, csak gürcölés volt az egész... DE MOST!!! Esküszöm érzem a levegőben... Hogy a Karácsony idén hangulattal jön. :D Imádom. 

Kitartást skacok... Tényleg! Már alig egy és fél hét a szünetig, ezt fél lábon is kibírjuk! :D <33