Az idő roham gyorsasággal telt. Dorcas lassan már nem is palástolta irántam ellenszenvét és bátran szólogatott be nekem. És feltűnően hozzátapadt Siriushoz... Fájt a szívem, de mosolyogtam... Az új SVK tanárunk, valami brutális nőszemély volt. Black professzor asszonynak kellett szólítani és elképesztő fegyelmet gyakorolt mindenkire... Durva volt, de Merlinnek hála nem volt rosszabb Walpurgánál. A fiúkkal időközben folytattuk a térkép készítését és meglepő módon, bravúrosan haladtunk vele. Manccsal sok időt töltöttem együtt és rájöttem, hogy a helyett, hogy meguntam volna a felé irányuló szerelmemet, csak még jobban közelebb kerültem hozzá. Hihetetlen, zavaros és csavaros az érzés, de kezdem megszokni, így... Körülbelül egy év eltelte után...

-Ágas! Mosolyogj! - Szóltam rá Jamiere, aki erre értetlenül, de azért felfelé ívelő szájjal fordult meg, mire gyorsan lefényképeztem.

-Nem akarsz megszabadulni egy kicsit attól a gépezettől? - Lapozott könyvébe Remy, mire megráztam a fejemet.

Hagridhoz hurcibálltam le őket "Úgy is régen voltatok!" alapon és természetesen hoztam magammal a még tavaly, Lilytől kapott fényképezőgépet, amellyel új hobbit akartam magamnak, szórakozásképpen. Miután a fiúk nem békélnek meg a kviddics gondolatával, emiatt azt csak titokban csinálhatom. Rajzolás már kicsit untat. Persze szeretem, meg minden, de újítást szerettem volna! És miután a zenélni se tudnék maradtam a fényképezésnél, ami mint kiderült sokkal nagyobb buli, mint hittem.

-Valaki! - Mancs elfúló hangon próbálta eltolni magától Agyart, majd felnyűszítve átváltozott animágus alakjára és leugorva mellőlem a földre érkezett. Miután magasságomnak "hála" nem értek le a lábaim a padról emiatt a szőnyeggel fedett padló és zoknis lábam között-levettem a felemás tornacipőmet- volt egy kis hely és Mancs ezt észrevéve, befészkelte a lábam alá, hogy a talpam, hátát birizgálhassa...

-Agyar! - Szólt rá Hagrid, mikor az egyre növő kölyök Sirius után vetette magát és nyáladzó, bűn édes pofikájával együtt ledobta magát Sirius mellé, mire felkuncogva, az egyik lábammal az ő hátát is dörzsölgetni kezdtem.

Sirius viszont nemes egyszerűséggel felmorgott és rávicsorgott Agyarra, aki viszont nem vette a lapot és hátára fordulva hagyta, hogy a lábammal most a hasát dögönyözzem.

-Mancs! Agyka! - Fogtam újra kezeimbe a fényképezőgépet és mikor mindketten felpillantottak rám, kattintottam is.

-Ez lesz az új kedvencem. - Mosolyogtam és letéve a gépet az asztalra egy teasüteményt tettem a számba. Mellettem James még mindig Sirius viselkedésén röhögött, ugyanis Mancs még mindig ellenségesen, kicsit sem kedvesen meredt Agyarra...

-És mondd csak James... Mikor lesz a válogató? - Érdeklődött Hagrid, miközben teát töltött a kiürült, kancsó méretű csészéinkbe. A kérdésére Remus keze megállt a süteményes kosár felett és meredten kezdett engem bámulni, hátha észrevesz bármit is rajtam... De nem volt szerencséje. Ugyan szívem izgatottam kezdett dobogni a kérdés hallatán, mimikámat rezzenéstelenre varázsoltam és teljesen érdektelenül nézegettem a fényképeket, amiket a gép minden fotó elkészítése után kinyomtatott. Jamie abbahagyta a röhögést mellettem és Mancs is abbahagyta a morgást, de továbbra is féltékenykedő pillantásokat vetve felé, vicsorgott rá Agykára, mindeközben eddig édesen lelapuló füleit, most vigyázba vágva élesen fülelni kezdett.

-Hát... Igazából jövőhétre terveztem. - Kortyolt bele a hatalmas csészébe diplomatikusan Jamie, de miután nem volt nagyon komolyanvehető, a fejével egy méretű-talán még annál is nagyobb- lavor szerű csészéből iszogatva, halkan felkuncogta.

-Mi az?

-Semmi-semmi... Folytasd csak! - Húztam be nevetve a fejemet, ő pedig vigyorogva megforgatva a szemét visszafordult Hagrid felé és folytatta.

-Miután Daniel ugye tavaly elballagott és Liz nem tud játszani. - Vetett rám egy jelentőségteljes, oldalpillantást Jam, majd folytatta. - Emiatt Charlotte mellett két poszt üres... No erre keresünk embereket, no meg tartalékokat, hiszen nem követhetjük el ugyanazt a hibát mint tavaly, hogy ember hiány miatt vertek meg... - Magyarázta.

Ajkamba harapva, meredtem szigorúan a képekre, de az ismerős izgalom miatt az álca mögött majd kiugrottam a bőrömből. Meg kell nekik mutatnom, hogy igenis maradhatok hajtó! Hiszen imádok kviddicsezni és a közös edzések is borzalmasan hiányoznak! Muszáj megpróbálnom! Mondjuk, ha valami álarcot hordanék? Vagy mélyen a szemembe húznám a kapucnim? Esetleg megpuhítanám őket?

-És van már esélyes pályázó? - Dörmögte Hagrid, aki vészesen sokat pillantott irányomba, majd mikor James eltöprengve vakarta meg homlokát, egyszerűen rám mutatott. De hiába. A fiúk elhatározták, hogy meg fognak óvni bármi sérülés gyanús tevékenységtől... Hallatlan!

-Végülis igen... - Kikerekedő szemekkel, ezennel már a valódi érzelmeimet nem tudva leplezni, döbbenten kaptam fel a fejemet és a kis fényképek, amiken éppen száradt a tinta, kicsúszva kezeim közül szálltak le a szőnyegre vagy Mancsra, vagy köré... Amiért Tapi kizökkenve a morgásból érdeklődve kapta fel a pillantását.

-Ki az? Liz?

-Nem... - Aucs... De végül számítottam rá... - Hanem Dorcas Meadowes... Öhm? Maszat? - Fordult felém szemöldökráncolva Jam, mikor nyöszörögve egyszerűen lefejeltem az asztalt. A koppanásra Remy is kizökkent a csokis süti majszolásból...

-Ez nem fájt? - Kérdezte szórakozottan, mire válaszul csak morogtam egyet. Pedig ez Mancs szokása...

-Komolyan?! Meadowes? - Ráncolta dús, bozontos szemöldökét Rub, mire Jamie zavarodottan kezdte piszkálni a csészéje hatalmas fogantyúját.

-Miért? Mi baj van vele? Nagyon rendes, jófej és vicces lány. - Értetlenkedett, mire Rub felmordult. Mi tagadás találkozott vele és elmeséltem mindent neki.

-Nagyon kevés ember van a világon, akit nem kedvelek... - Dörmögte Rub és kipillantott az ablakon. - De az a lány azok között van.

-Ártott neked? - Cincogott közbe a beszélgetésbe Pet is... Már azt hittem, örökre megnémult...

-Nekem? Még nem... - Simított végig morcosan szakállán Rub a "még" szócskát kihangsúlyozva... - De a stílusából rá lehet jönni, ki és miféle... Elképesztően képmutató és áskálódó az itt tartózkodása alatt egyfolytában valaki vérét szívta és kibeszélte... - Mormogta óriási barátunk.

-Én ezt nem hiszem Hagrid... - Ráncolta homlokát Remy.

-Mindegy. - Legyintett sóhajtva Hagrid, majd körbe mosolygott. - És még?

-Csak ennyi... A többi vagy reménytelen, vagy leheletnyi tehetség... - Sóhajtott lemondóan James, mire felcsillanó szemekkel emeltem fel homlokomat a durva falapról.

-Esetleg... - Kezdtem áhítozva, mire Mancs farkcsóválva halkan felvakkantott.

-Nem. - Remus rám sem nézett és úgy szögezte le, mire csalódottan hajtottam vissza a fejemet az asztalra, de ezennel már a karjaimat helyeztem állam alá.

-Bááár... - Csillant fel Jamie szeme, majd Mancs felé fordult, aki tudván, hogy tőle fognak kérdezni, odamorogva Agyarnak visszaváltozva, visszacsüccsent helyére. - Tapmancs... Tavaly volt az a csajod... Aki elvileg "annyira jól csókol"... - Forgatta meg a szemét az idézőjelek rajzolása közben Jamie, majd folytatta. - Nem azt mondtad, hogy tud kviddicsezni?

Akaratlanul is összezsugorodott a gyomrom ahogy arra gondoltam, hogy egy újabb olyan lány csatlakozzon a csapatba, aki simán elcsavarja Mancs fejét. Sosem fog belém szeretni és barátságnál többet érezni irántam, de mégis... Nem tetszik az ötlet.

-Melyikről is... - Kezdte szemöldökráncolva Sirius, majd felvilágosultan csettintett egyet. - Ja megvan! Az a csaj, akivel akkor szakítottam, mikor megszólta, hogy Bethnek segítek a tanulásban? - Éreztem, hogy arcom két felét apró pír lepi el, amin Hagrid csak bután vigyorogni tudott velem szemben, de fiúk hála Morganának, nem vették észre! - Nem. Ő kizárt! Nem is akarom többet látni! Be ne tedd a csapatba! Még kviddicsezni sem tud, csak hazudta nekem, hogy minden-mindegy alapon! - Tiltakozott Mancs, majd kétségbeesetten kiáltott fel, mikor Agyar egyszercsak az ölébe ugrott és nyalni kezdte az arcát.

Furcsálltam, hogy ennyire nem bírja Agykát... Pedig elképesztő édes volt a kölyök... Bár a többiek sem szimpatizáltak vele, Mancs mégis feltűnően viszolygott tőle. Ami Agyarról nem lehetett elmondani, mert egyfolytában hozzá kujtorgott...

-Elég már! - Egyenesedtem fel dühösen ültömben, mire mindenki befejezte a cselekményét és érdeklődve meredtek irányomba. Még Sirius is leállt az Agyarral folytatott harcával.

-Hagyd békén Agykát, Mancs! Gyere Picim... Rossz embernél keresed a szeretet. - Néztem mélyen és dühösen Sirius szemébe, majd a kölyök mellső lábai alá nyúlva, figyelve, nehogy hasát nyomjam meg... Áttettem a saját ölembe és diadalittasan bicentettem Tapmancsnak. - Ha nem lennél erőszakos, ő sem próbálkozna ennyire kétségbeesettebben. Téged utasítottak már vissza csók, vagy ölelés terén? Nem? Igen? Mindegy! Neki ez olyan érzés. - Közöltem kíméletlenül száraz és hideg hangsúllyal Siriusszal és megvakartam a nagyot ásító kölyök füle tövét. Nem érdekelt, hogy összenyálazza a taláromat.

Sirius tekintete furcsán sötétnek tűnt és mintha a villámok most tényleg felizzottak volna benne, mikor dacosan védtem ki tekintete tüzét. Nehéz volt beismernem, de nagyon szerettem volna, hogy megcsókoljon... Hogy újra érezhessem ajkait... Amiknek ízét sosem fogom elfelejteni... Vagy ha nem is csókol meg, tűnjön az emlékezetemből a szerelmével együtt minden ábránd... És amit elmondtam érthette bárhogy... Azt láthatott bele amit akart, hiszen ahogyan Agyar, én is rossz embernél kerestem azt a fajta szeretet... A legjobb barátomnál. És én valaha visszautasítottam az öleléseit és pusziait? No még a csókját!

***

-Gyerünk Gaffie! - Bíztattam halkan a vörös szűrű, nyomott pofikájú cicuskát, akit szintén birtokomban tudhattam. Mellesleg Puszi egyre többet tűnt el a Tiltott Rengetegben...

Garfield, alias Gaffie bíztatásomra elrugaszkodott és a nagyban csapkodó, furcsa páfrányra vetette magát. Halkan felkuncogva figyeltem, ahogyan nagyban erőlködik a legbelső izgága fürtöt megérinteni, akár szájával, vagy mancsával.

Száradó, de még nedves tincseimet hátra söpörtem a szememből és az ágyamra hasalva figyeltem a szőnyegen játszó cicát.

-Gaff... - Szóltam rá végül felnevetve, mikor elterelődött a figyelme a valós feladatról és egy másik csapkodó szárat vett célba. Egy pillanatra felkapta kitágult szemeit rám, majd rájött a dolgokra és egyszer, egy hirtelen mozdulattal lelapult a felé legyintő levél elől és egy ugrással a páfrány közepén termett és élesen csillogó, hegyes és fehér fogai közé véve a kiszemelt középen csapongó, kissé ösztövérebb kinövést, egyszerűen kitépte onnan.

-Butus! Nem kellett volna kitépned... - Róttam meg, miközben a napraforgó magokba markolva a csapkodó páfrányra szórtam egy keveset, amit elnyelve lenyugodott és a vad csapkodás, átment lassú vibrálós hullámzásba.

Lekászálódva Remus ágyáról a sarkamra ülve telepedtem le Gaffie mellé, aki most nagyban boncolta a letépett szárat.

-Legközelebb csak érintsd meg. - Simítottam meg óvatosan hebehurgya fejecskéjét és a növény csonka, óvatosan gyantát szivárogtató közepéhez nyúltam és óvatosan megérintve azt végighúztam rajta a kezemet.

-Bocsánat Pajkos Páfrány... - Sóhajtottam és újabb napraforgó szemeket hintettem felé, amit gyökereivel kinyúlva el is kapott és be is húzta magához.

-Te pedig... - Pillantottam le az engem figyelő cicuskára és végül elmosolyodtam. - Nagyon ügyes voltál Garfield! - Mielőtt bármit csinálhatott volna karjaimba kaptam és magamhoz öleltem. - Ügyi cica... - Búgtam neki, majd vissza dőltem Remus ágyára és a hasamra eresztve Gaffiet gyönyörködni kezdtem benne.

És hogy miért voltam egyedül? Nos... Mert míg Remy és Lils prefektusi megbeszélésen voltak, Jamie és Mancs kimentek repülni egyet, ahova persze Pet is követte őket. Engem természetesen lebeszéltek még arról is, hogy egyáltalán a lelátón ücsörögjek, ugyanis szerintük rögtön repülni akartam volna. És nem is tévedtek nagyon! Így történt, hogy egyedül ücsörögtem ölbe tett kézzel a halál unalom szélén és miközben Gaffiet cirógattam, hasra fordulva végül elvettem Remy könyvét és a könyvjelzőnél kinyitva olvasgatni kezdtem.

Tudtam. Tudtam, hogy Dorcas is velük van, hiszen ha kinéztem az ablakon láthattam őket, ahogyan mázlisták módjára, nagy vidáman repkednek a pályán. Nem voltam hülye én se! Esküszöm, hogy egy alkalommal már indultam volna a seprűmért én is, hogy csatlakozzak hozzájuk, de nem akartam, hogy a válogató előtt eltiltsanak... Meg aztán tervben volt, hogy összeszedem magamat és egy kis sétát teszek a láthatatlanná tévő köpeny rejtekében, de aztán azt is elvetettem. "Az unalom, csodákra képes..." Szokták mondani... Vagyis aki mondja mondja, aki nem, az meg nem... Minden esetre addig fajultak a dolgok, hogy mikor meguntam Remy ismeretterjesztő regényét a földre telepedve folytattam, mint vérbeli Tekergő, a térképet. Miután már mindent megcsináltak a fiúk a régi alaprajz adaptációját a maihoz, emiatt már csak az átmásolással kellett bajlódni. Viszont az durvább munka volt. Így mikor a kezem begörcsölt a sok, túl pontosan rajzolt vonalaktól és miközben Jamie tolltartójába visszadobtam a ceruzát fejemet a matracnak döntve tördelni kezdtem fáradt ujjaimat. Ötlet... Valami frappáns ötlet kéne ide! Most!

A fiúkkal már beszélgettünk róla, hogy fel kéne turbózni, hogy ne csak egy térkép legyen, hanem "A" térkép legyen, amit alig ismer valaki rajtunk kívül. Az oké, hogy egy intéssel eltüntetjük, úgymond "titkosítjuk", de mind egyetértettünk abban, hogy ez nem lesz elég vagány...

Tűnődve tekergettem egyik tincsemet, majd fennakadó szemekkel, halkan felsikkantottam. Bár viselkedésem fura lehetett kívülről, de most megmagyarázom! Tehát! Egyik órán, történetesen bűbájtanon egy nagyon nehéz, még RAVASZ szintet is felülmúló varázslatról beszélgettünk... Nagyon bonyolult, de ha meg tudnánk csinálni, vagy meg tudnám csinálni-és akkor nem is kéne a fiúkra várni-, akkor kezünkbe lenne a világ... És hogy miért? Itt jön a pláne! Ugyanis a varázslat, bűbáj, vagy ki tudja mi, ki tudja mutatni az embereket egy bizonyos formában... És ha a bűbájt át tudnánk fejleszteni a térképre is!

Sápadtan, izgatottan dobogó szívvel pattantam fel és míg a térképet és az eszközöket gyorsan betettem Remy éjjeli szekrényébe, hiper gyorsasággal felkaptam magamra a tallárom és a cipőm. Az ajtóban pedig vissza robogtam a varázspálcámért.

Irány a könyvtár! - Aztán megint vissza kellett fordulnom, mert szükségem volt Jamie köpenyére is. Most már viszont, indulás!

Miközben saját gyorsaságomat meghazudtolva rohantam a könyvtár felé, fejem fájdult meg-és  agyam-a nagy erőlködésétől, ugyanis éreztem, hogy a nyelvem hegyén van a bűbáj neve, mégse jutott eszembe, így elkezdtem az ábécét mantrázni hátha meglesz valahogy...

Olyan szinten összpontosítottam, hogy észre sem vettem, de megérkeztem a könyvtárba.

Imádom. - Futott át az agyamon, míg vigyorra húztam a szájamat. A könyvek jellegzetes aromája csak úgy bele könyörögte magát tüdőmbe. Senki sem tanult itt, hiszen alig kezdődött még el az iskola és ha volt is dolgozat, beadandó, vagy bármi ilyesmi, akkor azokat a diákok még meg tudták írni a saját könyvükből is... Így a könyvtárosnőn kívül senki nem tartózkodott bent.

Egy pillanatra nyitottam a számat, hogy köszönjek, de aztán rájöttem, hogy felesleges, mert úgyis rajtam van Jam köpenye.

"Mi volt a kérdése Rosier? A homunculus bűbáj? Nos igen. Ez valóban a varázstudomány egyik bonyolult bűbája, de nyugodjanak meg, ha nem akarnak a bűbájtannal komolyabban foglalkozni, abszolút nem is kell ennek a közelébe menniük..." Azt hittem egy pillanatra, komolyan felsikkantok és örömtáncot lejtek, de aztán csak magamban ünnepelve a villámként belém csapó gondolatot, megindultam a "Bűbájok-Emelt Szintű Anyag" sarok felé.

Naiv voltam? Mint mindig. Mert ha azt hittem, hogy könnyen, sitty-sutty megtalálom, nagyon tévedtem. Két óra múlva is az egyik asztalnál ültem-immáron köpeny nélkül, mert ha nem voltam tiltott részlegben, nem is kellett használnom azt- és egyre fáradtabb és nyüstöltebb agysejtekkel bújtam az egyre vastagodó enciklopédiákat. Szemem volt... hogy felcsillant, mikor egy pillanatra homunculus bűbájt olvastam más helyett, vagy valami hasonló definíción akadt meg a szemem, de aztán rájöttem, hogy még sincs igazság...

A lelkesedésem lankadt le és mikor egy alkalommal véletlenül felrobbantottam egy kupac pergament, a jegyzetekkel karöltve(Mert kedvem támadt kipróbálni egyet, bíztatásképp) összefont karokkal, a plafont szuggeráló szemekkel dőltem hátra a székben.

Nem kellett tükörbe néznem és kitaláltam, hogy arcom tiszta kormos lett, a hajam pár tincse pedig feketévé színeződött, szintén a koromtól... Na szép!

Legalább tíz, durván vastag könyv várt még a kupacban én pedig bízva benne, hogy talán valamelyikben majd ráakadok, mind a tizet felnyaláboltam.

-Mind a tíz? - A könyvtárosnő döbbenten pislogott rám a könyvkupac mellől, mikor azokat nagyot dörrentve letettem az asztalára. Esküszöm nem akartam hangoskodni, de nem tehetek róla, hogy túl nehéz volt!

-Igen. - Sóhajtottam fásultan, majd mikor bediktáltam a nevem és osztályom nagy nehezen valahogy karjaimba pakoltam mind a tíz, körülbelül fahasáb vastagságú, könyvet visszaindultam.

A kész könyv torony, ami mögül még látni sem tudtam, minden lépésemnél vészesen megingott. Lassan és megfontoltan helyeztem egymás elé lábaimat ügyelve, hogy pontos egyensúlyban tartsam a hatalmas olvasmányokat. No igen... De ha meg is tettem nagy nehezen azt a két emeletet, lépcsőzéssel együtt(!) a Dáma kitárt portréjánál kínosan elhúzva szám, torpantam meg. Nem fértek be a könyvek, felpakolási magasságukat nézve, az üregbe.

-A csokoládék mennyeiségébe! - Motyogtam kissé dühösen, de végül nagy nehezen azon is átjutottam...

Megbámultak a klubbhelyiségben? Abszolút! És úgy hiszem, nem csak a tíz, vaskos, emeltszintű bűbájtan könyv miatt, hanem a zilált, kormos valómat is illetően.

El sem hiszem, de valahogy feljutottam a fiúkhoz és ott aztán, valahogy a könyökömmel leküzdve a kilincset kinyitottam azt, majd amikor beléptem a lábammal finoman, kattanásig visszanyomtam az ajtót és csak azután halkan pihegve és levegőt kapkodva fordultam meg a szoba felé. A mozdulatomra két súlyos mű, nagyot dörrenve zuttyant a földre és már készültem a padló reccsenésére, hogy jelezze: találatot kapott és beszakadt. De nem. Nem olyan fából faragták! - Hála morganának! - én pedig végül lassan kinyitottam az eddig összeszorított, koromtól még mindig ragadó pilláimat és éreztem ahogyan az arcomat elönti a forróság. Először csak az egyiket nyitottam fel, majd mikor megbizonyosodtam, hogy a könyv is és a padló is rendben van a orrom összeráncolását is kisimítva bátrabban pattintottam ki a másikat is... Igen ám, de ekkor realizálódptt bennem, hogy szerencsétlenkedésemnek nem is egy, nem is kettő, de még csak nem is három(!), hanem egyenesen nyolc ember volt a szemlélője... Oh és méghozzá micsoda nyolc! Marry, Leny, Dorcas, Lice, Frank, Mancs, Jamie, Pet... Ott ültek mind a szoba közepén, a szőnyegen, egy kör, vagy valami hasonló alakban és onnan meredtek rám. Volt aki pislogás nélkül, döbbenten; volt olyan is, hogy rázkódó vállakkal és nevetőráncokkal. Volt aki egyenesen kárörvendő és lekicsinylő vigyorral és volt egy apró, szórakozott mosolyú, de mulatságosan csillogó szemű Sirius is, aki nem nevetett ki, mint például egyesek(Khm... Gondolok itt Ágasra, meg Féregfarkra, meg Lenyre... Khm...), nem nézett rám gúnyoros lenézéssel(Például mint Dorcas.) és a pillantása nem is volt olyan zavarbaejtően döbbent, mint Liceéknek... Valahogy volt abban az arckifejezésben valami, amitől a szívem megdobbant és amitől karjaim felmondták a szolgálatot és... Gondolom kitaláltátok mi történt. A maradék könyv is további puffanások között földet ért és az egyik történetesen a lábamra esett.

Halkan felnyikkanva ugrottam hátra és az égetően sajgó jobb lábfejemet felemelve a földről, lesütött és a fájdalomtól bekönnyezett szemekkel vártam egy ideig.

-Jól vagy Beth? - Ütötte meg a fülemet egyszer csak Mancs finom tónusa és a fiú feltápászkodva a földről hozzám lépett.

-Igen-igen, csak bocsánat. Nem tudtam, hogy itt lesztek. Persze örülök! Csak nem számítottam rátok, ennyi az egész és bocsánat... - Makogtam szabadkozva, miközben egy pillanatra visszanyomtam a talajra a lábamat, ami viszont már nem fájt annyira(igaz kissé kényelmetlen volt még), így mind a két lábamra visszahelyezve testsúlyomat, gyorsan, még mindig vöröslő arccal kezdtem felszedegetni a könyveket a földről és csak akkor torpantam meg, mikor Sirius egyszerű mozdulattal felkapta azt a maradék kettő példányt és semmi szó nélkül, tőlem is átvéve a terhet elcipelte az egész "klánt" Remus ágyához és annak lábánál helyezte el.

-Hol jártál Maszat? - Kérdezte vigyorát elfolytja Jam, miközben megpaskolta maga mellett lévő üres szőnyegrészt.

-A könyvtárban. - Mosolyodtam el félénken és leültem mellé, majd Sirius felé fordultam, aki abban a pillanatban csüccsent le a másik oldalamra. - Köszönöm.

-Nincs mit... - Legyintett kedvesen én pedig éreztem, hogy nem sok választ el, hogy újra vörösödni kezdjek.

-Mit csináltál, hogy így nézel ki? - Vágott mindenki szavába, aki csak szóra nyitotta volna a száját Marlene és kissé számonkérően pislogott felém.

Próbáltam nem arra figyelni, hogy Sirius az arcomhoz nyúlt, de végül megszakítva a lassan és sejtelmesen elvigyorodó Leneével a szemkontaktust, nagyot nyelve, szaporán pislogtam felé.

Szürke szemeit aprón összehúzta és másik kezét is segítségül hívva két tenyere közé fogta az arcomat, majd hüvelyk ujjaival olyan mozdulatot tett, mint mikor az ember szeméből szokták kitörölöni a könnyeket és éreztem, hogy ott azon a helyen, ahol hozzáért arcomhoz, megszabadulok a koromtól.

-Korom? - Kérdezte szórakozottan, miközben elemelte rólam a kezét és befeketedett hüvelykujjait figyelve elmosolyodott. - Mit csináltál Törpilla?

-Kipróbáltam egy új bűbájt, de nem sült el jól és arcomba robbantottam egy pergament. - Magyaráztam, mire többen nem tudták megállni és elvigyorodtak, vagy még fel is nevettek.

-Na jó! Amondó vagyok, hogy felelsz, vagy merszezzünk! - Szakított félbe Dorcas és mikor mindenki egyetértette vele diadalittasan a táskájába túrt.

-Nem akarjuk Lilyéket megvárni vele? - Vetettem fel, mire leintett.

-Nem kell. Majd becsatlakoznak, ha végeztek. - Magyarázta, majd végül egy kiürült, egykoron valami gyömbéres italt tartalmazó üveget tett a kör közepére. - Ki pörget?

-Várjunk! Lehet passzolni? - Emelte fel tenyerét Marry, mire Dorcas elgondolkodott.

-Legyen. De egy körben csak egyet lehet és ha a következő durvább, akkor így jártál kivéve akkor, ha mi is egyetértünk abban, hogy az már tényleg atom vészes. - Bólintott, majd egy "Én kezdek!" után megpörgette az üveget. Frank.

-Felelsz vagy mersz? - Vonta fel kihívóan tökéletes, festett szemöldökét Dorcas, mire Frank eltöprengve vakarta meg az állát.

-Felelek.

-Mi volt életed legkínosabb történése? - Kérdezte elvigyorodva a lány.

-Mikor az álltalános iskolában egy karácsonyi műsoron, nem csak elestem a színpadon, hanem még magamra is borítottam az előadásra hozott pudingot. - Érdekes módon a fiú arca elvörösödött, majd halkan dadogva hozzátette. - D-de még re-rengeteg ilyen va-an...

-Te jössz! Pörgess! - Frank pedig pörgetett, ami ezennel felém fordult én pedig feszülten nyeltem egyen és egy kormos tincset a fülem mögé gyűrtem.

-Felelsz vagy mersz, Liz? - Kérdezte kedvesen Lice, mire rávágtam volna, hogy felelek, de aztán inkább a merszet választottam.

-Merek... - Sóhajtottam végül, mire Dorcas arcán valami félelmetes csillanás futott végig.

-Én nem tudok semmi jót. Bárki mondhat neki! - Vont vállat Frank és Dorcas már nyitotta volna a száját, de hirtelen James vigyorogva felhasrant mellettem.

-Ülj, a szerinted legdögösebb pasi ölébe. - Vigyorgott rám, mire pislogás nélkül meredtem rá, a többiek pedig vagy hangosan felnevettek, vagy felfütyültek.

-M-mi? - Kérdeztem végül "nagy értelmesen", mire James elmosolyodott.

-Nem kell titkolnod Maszat. Ülj csak bele Tapmancs ölébe nyugodtan! - Kacsintott rám én pedig nagyot nyelve kaptam az említett irányába a fejemet, aki most valami huncutsággal megspékelt türelmes, kedvességgel nézett irányomba.

Sosem volt nagy gyakorlatom ezekben a játékokban, hiszen sosem voltam még buliban sem, hogy ilyet kellett volna játszanom... És így távol állt tőlem a dolog.

Zavarodottan néztem körbe társaságunkban. James bíztató kacsintásokat küldött irányomba, míg Marlene jelentőségteljesen bámult rám... És ezek még az enyhébb reakciók voltak. Dorcas például fogcsikorgatva bámult engem és ha egy pillantással lehetne helyettesíteni az "Avada Kedavrárt" akkor én már rég elpusztultam volna... Marry pedig olyan hatalmas vigyorral nézett engem, hogy félő volt: szétszakad a szája.

-Gyerünk Liz! Nézd, hogy vár rád. - Kuncogott fel Lice én pedig ismételten Sirius felé bámultam.

Tekintetünk összefonódott és szavak, vagy bármiféle feltűnő komunikálás nélkül, csak szemekkel, valami gyors beszélgetés folyt le közöttünk. Én küldtem a bizonytalan, megfontolatlan nézéseket, míg Sirius bátorítóan és kitartóan mosolygott felém. Végül nagyot sóhajtva és egy érett almára hajazó arcszínnel, de közelebb csusszantam Mancshoz és mielőtt bármi többet csinálhattam volna, Tapmancs egyszerűen berakott az ölébe és a hasamnál összekulcsolva karjait, szorosan, mégis gyengéden szorítva magához és a hajamat lesöpörve az egyik vállamról, oda döntötte állát...

-A következő körig mondjuk... Vagy míg egyikőtök felé nem fordul az üveg szája... - Így történt, hogy legalább tíz körön át ott ültem Mancs combján és élveztem a plüssként magához nyomorgató karjait és finom illatát...

Mikor már Marry megkóstolta a zokniját és artistákat megszégyenítő módon kézen állt, Lene bukfencezett és elmondta, hogy miért szakított tavaj azzal a hugrabugos fiúval és végül átugrotta a kérdést, hogy most ki tetszik neki, Dorcas megpuszilta Petert, Lice összeborzolta Frank frizuráját és megölelte, Peter elmondta, hogy egyszer megevett egy műanyag cumit, James bevallotta, hogy egyszer Lily elkábította, mert meg akarta csókolni egy fagyöngy alatt és Dorcas megmutatta a tetoválását, ami a talpán egy furcsa kis rúnát képezett a torkomba gombóc nőtt, míg kissé sápadtabb színnel meredtem az üvegre, ami hirtelen felénk fordult.

-Na Lupin! Most már kiszállhatsz onnan. - Csapott le rögtön Dorcas, mire Sirius még egy csalódott sóhajt hallatva utoljára magához ölelt, szorosan és szeretetteljesen, majd a hajamba puszit nyomva engedte, hogy kikászálódjak öléből.

-És ez most Liz, vagy Sirius lesz? - Érdeklődött kíváncsian Jamie, aki már biztos valami csodálatos feladaton kattogott gondolatban...

-Sirius! Csókold meg a legvonzóbb lányt, aki a szobában tartózkodik! - Nagyot nyelve figyeltem Dorcas csábos tekintetét, aki kihúzva magát, feltűnően megnyalta ajkait és rákacsintott a mellettem ülő, megrökönyödött Siriusra. Dorcas tovább kellette magát, mindenféle fura dologgal, mint például-hogy csak párat említsek- szempilla rebegtetés, kacsintgatás, nagy levegővételek, hajába túrás satöbbi, satöbbi, Sirius pislogás nélkül meredt felé.

-Csókoljam meg? - Kérdezte végül rekedten és szemöldöke homloka közepéig ugrott.

-Pontosan. - Bólintott most fogait csikorgatva, haját tekergetve Dorcas.

-De biztos? - Kérdezte hitetlenül Mancs és ekkor kicsit megsajnáltam szegényt. Komolyan azt kéri tőle, hogy csókolja meg őt?...

Meredten bámultam Dorcasra, aki csak kiszámító vigyorral fikszírozta a fiút, majd elvigyorodott. - Na gyere Black! Nem harapok!

Lesütve tekintetemet vártam, hogy Sirius megmozduljon mellettem és Dorcashoz hajoljon... Ezért is döbbentem le nagyon, mikor hirtelen két kar fonódott körém és mielőtt bármit tehettem volna Mancs az ajkaimra hajolt és megcsókolt.

Mozdulatlanul, mint valami szobor, tűrtem, hogy egyik kezét derekamon tarva közelebb húzzon magához a másikat pedig arcomra csúsztassa. Volt benne egyfajta hevesség és buzgóság, mikor a kisgyerek megtalálja a kedvenc édességét és azt szeretné két pofával majszolgatni napestig. Na Mancs is pont így majszolta a számat én pedig ugyan nem csókoltam vissza a meglepettségtől, mégis elmosolyodtam.

Mikor Sirius kissé zihálva elszakadt tőlem és a hátra simítva arcába hulló fekete tincseket körbe vigyorgott a társaságunkon, én magam elé meredve próbáltam feldolgozni a történteket... Újra megcsókolt. És milyen jó is volt!

"Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó." :) Én meg igyekszem betartani. Egy hónap alatt két rész. Parancsoljatok kedveseim! Kicsit látszik rajta, mennyire szétszórt állapotomban vagyok mostan, de remélem el tudjátok nekem nézni és valahogy ki tudjátok bogozni a néha-elég gyakran- értelmetlenné vált mondatokat. Ápropó! Az előző fejezet alatt jó sok mindenki öszzegyűlt! Öröm volt olvasni a kommentjeiteket és olyan angyalkák vagytok... Nem győzöm ismételgetni, hogy mennyire ösztönöztök engem ezzel és hogy mennyire sokat jelent nekem... <33 És akkor most felmerül pár kérdés:

1.) Szerintetek milyen állat lenne Beth? Mármint ha kitanulná az animágiát és ő is átalakulna a srácokkal teliholdkor... Szerintetek, hogy nézne ki? Mi illik igazán hozzá? :)

2.) Milyen szemszögekre vagytok vevők? Esetleg lépjük túl Mancs-Beth tekintetét és próbálkozzunk valami nagyon újjal? Esetleg Dorcas szemszöge? - @EleonraRzsa Nem felejtettem el, látod? :D - Vagy Jamesé... Lilyé... Nem adok ötleteket! Vagy maradjunk Sirius és Liznél? 

3.) És kinek van kedve beszállni a fogadásba? A srácok már megtették tétjeiket... Kingsley hatodév végére tippel... Jamie hetedév végére... Remusunk pedig megkockáztatta a hetedév elejét... Na? Valaki, aki vállakozó szellemű csatlakozik? -Hogy Bethéknek is érjen valamit négy kocka csokoládé a tét-... De James tíz galleonját is lehet tartani :) Lehet hónapot, vagy akár pontos időpontot is mondani... De annyi is elég, hogy PL(!!!) szilveszter után, vagy fogalmam sincs... Jó. Ezt kicsit már túlmagyaráztam, de aki unatkozik tippelhet... Kíváncsi vagyok! :D

Még két téma van hátra: 

-Elég komoly dologról van szó. @viktoria5454 egy nagyon jó barátnőm kért meg rá, hogy írjam ide is ki a dolgot. Röviden, dióhéjban annyi lenne, hogy nem tudom, mennyire vagytok tisztában a szépségipar kulisszatitkaival, de azért van egy elég borzasztó oldala neki... EZ pedig nem más, mint az állatkísérletek. Egyes becslések szerint, évente... Több, mint ötszázmillió állatkán végeznek kísérletet-érzéstelenítő nélkül!-. Védtelen teremtményekről van szó, és bár rengeteg országban és államban be van tiltva az alkalmazásuk, mégis a számok bizonyítják, mennyire gyakoriak így is. És sajnos feleslegesek is. Az EU-ban már nincs engedélyezve, de szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy érdemes lehet leelenőrizni a termékeket... Könnyen le lehet buktatni ezeket. https://prove.hu/allatkiserletek-cruelty-free-termekek/- Itt van a cikk bővebben, ha esetleg tényleg lennétek olyan drágák és apró, szinte semmilyenke lépésekkel megkíménénk pár nyuszit, orángutánt, kutyust, egérkét, patkányt(Mégha Pettigrew meg is érdemelné, fajtársai biztos nem)... Néha viszont még lovacskák, halak, madarak és cicák is érdekeltek a témában. Segítsünk együtt! Csak apróságokról van szó, de ha összefogunk, talán jobb lehet! :) Köszönöm <3

-Ez meg tényleg semmilyen. Csak szeretnélek benneteket emlékesztetni, hogy itt van az ősz... A maga borongós, latyakos időjárásával. Én is érzem, hogy néha szomorúbb vagyok és fáradtabb... Ha éreznétek ezt a lepusztultságot, jusson eszetekbe, hogy bár sokszor nem érzitek, valaki biztosan nagyon szeret benneteket... Valakinek hiányoztok... És ilyenkor egy szoros ölelés is csodákra képes! Nem igaz? :) Úgyhogy mindenkinek... Aki olvassa ezt küldöm az ölelésemet... Egy hatalmas, szorongató, puha, meleg ölelést, mert azt mind megérdemlitek. Na puszi! <3