A rossz idő még ebéd utánra sem tisztult ki. Így mágiatörin, mikor gondolataimban úszva, álmodozva, egyenesen elvarázsolva bámultam ki az ablakon, még akkor is a súlyos cseppek hangosan kopogtak az ablakon. Az álmosító borongós idő, majdnem mindenkire hatott, csak rám nem...

-Unatkozom... - Hajtotta vállamra nyöszörögve fejét Mancs.

-Én csak egy kicsit. - A fejemet oldalra hajtva nekidöntöttem a vállamon pihenő buksijának.

-De legalább ez az utolsó óránk. - Dünnyögte, miközben ujjaival óvatosan az asztalon nyugvó kezemre vezette.

Elmosolyodva figyeltem, ahogyan végül kezei közé vette az én apró tenyeremet és hosszú ujjaival birizgálni kezdte őket. Apró köröket írt le a kézfejemre az ujjaimmat pedig sajátjaival tologatta és aprón húzogatta.

-Legalább. - Sóhajtottam és aprón megpöcköltem tenyerét.

-Hé... - Valami halk felnevetés hagyta el száját, majd meghúzta a hüvelykujjamat.

-Te "hé"! - Kuncogtam és belecsíptem óvatosan a tenyerébe, amikkel körülölelte az enyémet.

-Amúgy Beth... Hogy-hogy annyira megrémültél tegnap? - Halkította le a hangját mégjobban.

Habozva haraptam ajkamba, majd nagyot sóhajtva, egy kicsit megráztam a fejemet.

-Magam sem tudom, de borzalmas volt... - Éreztem, hogy hangom kissé elvékonyodik. - Egyszerűen valami pánikszerű lett úrrá rajtam... Soha többet nem szeretnék ilyet. Tavaj még sétáltam is egy ilyen viharban, most pedig... - Remegett meg a hangom aprón. - Azt hittem, hogy nem leszek ennyire gyáva és béna...

-Ne csináld Betty. - Suttogta Sirius és elfordítva fejét apró puszit hintett az elé kerülő nyakamra, mire halkan felnevettem. Csikizett a forró lehelete... - Sok minden vagy, csak gyáva és béna nem. Meg aztán, nagyon régen nem aludtál fent ilyen időben. Egyszerűen biztos váratlanul ért. - Sóhajtott és nyakamba temette az arcát, próbáltam kuncogás nélkül kibírni, hogy forró ajkai a fedetlen bőrömön nyugodtak és a szintén felületet súroló hegyes és tökéletesen hercegi orrából a forró levegő nagyon nevettetett.

-Csak legyen igazad... - Kuncogtam fel, mikor már nem bírtam tovább. Ajkai elmosolyodtak a nyakamban, mire halkan felkacagva a tenyeremet mellkasára téve toltam el magamtól. - Ez csikiz! - Néztem a szemébe vigyorogva.

-Ohó! - Csillantak fel a szemei és már nyúlt is volna értem, hogy megcsikizzen, de mielőtt bármit tehetett volna tenyeremmel a mellkasát támasztottam meg.

-Nem. Rossz kutya!

Sirius vigyorát elfojtva bólogatott, majd átölelt, mint valami kispárnát és fejét vállamra döntötte.

-És akkor neked minden pénteken lesz egy újabb valami, ami miatt nem fogsz velünk lógni...

-Elviekben igen, de gyakorlatilag a bájitaltan szakkör havonta lesz csak, mert a professzorúr nem ér rá. Meg kevesen is vagyunk. - Suttogtam és elmosolyodva belesimultam karjaiba.

***

-Hol voltál, báránykám? - Fordult rögtön felém Jamie, mikor este a vacsoránál letelepedtem mellé és a hátizsákomat levéve hátamról magam mellé helyeztem.

-Neked is szia Ágas. - Forgattam meg elmosolyodva a szememet, majd megvontam a vállamat. - De Rubnál.

-Két órán keresztül? - Fonta maga előtt össze gyanakodva a karjait Mancs, velem szembe.

-Igen. Elmentem hozzá és eszembe jutott, hogy a nyáron összekészítettem egy csomó receptet a teasüteményeihez és sütögettünk és esküszöm jobb lett az eredmény, mint vártam. Igaz az első adagot, ami tényleg ötcsillagos lett volna a cuki Agyka befalta az egész tepsit. Irtó édes volt, ahogyan egyszerűen lenyalta az összeset róla. - Meséltem és előbányásztam a kis konyharuhába csomagolt sütiket.

-Agyka? - Kérdezte megbotránkozva Remy.

-Mi a bajod vele? Neked is adtam becenevet, neki is adhatok! - Forgattam meg mosolyogva a szememet, majd az asztalra terítettem a süteményeket. - Nyugodtan vegyetek! Esküszöm, hogy nagyon finomak lettek! - Bizonygattam, mire James torkát köszörülve, tüntetően elfordította a fejét, ezzel feltűnően produkálva nemtetszését.

-James! - Könyököltem oldalába, majd Remusra kaptam a pillantásomat, aki szájhúzva ugyan, de elvett egy darabot.

-Ez kóstoló, a többi ott maradt. - Tettem hozzá, miközben figyeltem, ahogyan Remy lassan és komótosan emeli szájához a kekszet. Aztán leharapott belőle egy fikarcnyit és elgondolkodva megrágta, majd lenyelte. Aztán majdnem elnevette magát az arcomon.

-Ez tényleg finom. - Pislogott a többiekre, mire Peter két kézzel markolt bele.

-Agyarnak is nagyon ízlett. Aztán pedig még elvitem egy kicsit labdázni. - Mertem magamnak a levesből.

-Bezzeg Agyart elviszed labdázni. - Morogta Mancs nem túl kedvesen és nagyot húzott a töklevéből.

James mellettem abbahagyta a rágást és döbbenten vigyorgott Siriusra. Remy szerintem eleresztette a füle mellett, mert tulajdonképpen vissza is merült a könyvébe. Peter a sütikkel volt még elfoglalva, Dorcas viszont értetlenül kapkodta hármunk között a pillantását.

-Komolyan féltékeny vagy Tapmancs? - Kérdezte végül James kirobbanó vidámsággal és gúnnyal hangjában.

Ám mikor sértetten felhúzta állát és kisöpört szeméből egy hanyag eleganciával odakunkorodó tincset az én ajkaim is óvatosan felfelé kunkorodtak.

-Miért te nem Ágas? - Kérdezte és nagyot sóhajtott, mint valami gőgös királynő. Majd fenkölt módon étvágytalanul eltolta magától tányérját. - Bezzeg arra a nyáladzó ebre több időt szánsz, mint rám. Még hogy labdázni?! És velem? Soha az életben nem labdáztál! Sőt! Még sütit sem sütöttél nekem. - Panaszolta csalódottan, mire nagyot sóhajtva kezdtem ingatni a fejemet.

-Hülye vagy Tapmnacs. - Szörnyűlködött Peter, aki egy pillanatra csámcsogva felénk kapta vigyorgó pofikáját.

-Nem, de... De... - Olyan síri lett a hangja és konyult le a szája, hogy már tényleg elkezdtem aggódni iránta. - De... Azt a hülye nyálgombócot jobban bírod mint engem! És... És... És...

-Sirius... - Csóváltam meg mosolyogva a fejemet. - Holnap elmehetünk labdázni.

-De... - Kezdte savanyú képpel, majd mikor eljutott a tudatáig felcsillanó szemmel vigyorodott el. - Ez az! Akkor majd holnap kettőkor várlak a tölgyünknél. - Bólintott, mire halkan felnevettem.

-Rendben. - Azzal tovább szüröcsöltem a meleg húslevest. Miután tegnap kissé megfáztam, ez most igazán jól esett...

-Én is mehetek? - Csavarintotta meg egyenesre varázsolt, fekete haját Dorcas és kihívó mosollyal fordult Mancs felé, aki éppen nagy gonddal vágta szeletekre a sülthúst.

-Ööö... - Mancs habozva pillantott fel rám, de én rábíztam, ha Dorcas jön, akkor jöjjön nyugodtan hátha közelebb kerül hozzá. Én nem állhatok közéjük, ha Mancs vele boldog, akkor nekem jó az úgy, ígyhát nyugodtan vártam a szemébe nézve válaszát.

-Kérlek. - Mosolygott szempilláit rebegtetve és feltűnően ajkát megnyalva Dorcas.

Sirius habozva törte fejét és fogadni mertem volna, hogy egy pillanatra a fogaskerekek súrlódását is meghallottam.

-Nem bánom. - Sóhajtott végül, mire lesütve fejemet tovább ettem a levesemet.

-De aranyos vagy! - Vigyorgott és megsimogatta Mancs karját Dorcas, amit ő mosolyogva tűrt.

Egy pillanatra elkalandozott a tekintetem és akkor összepillantottam egy másik szürke szempárral. Regulus. Nem igazán volt boldog kedvében, mert egyenesen fogcsikorgatva meredt Dorcasra és együtérzően rám. Elmosolyodva ráztam meg kissé a fejemet, ezzel jelezve; hogy az égadta világon semmi bajom, de ő nem vette ezt be és fintorogva, eltúlzott mozdulattal emelte az elvarázsolt ég felé a pillantását, mire csak kuncogva kinyújtottam a nyelvemet felé.

-Elkísérlek! - Tátogta, mire elvigyorodva bólintottam egyet.

Így történt, hogy míg Dorcas nagyban csábította az eleinte ellenkező Siriust, Regulus a vacsorája végeztével felállt az asztalától és egyenesen felénk vette az irányt, ami azért több diák pillantást is követelt, mint az átlag. Reg ráérősen lépkedett felém, arca kifejezéstelen volt, amiről semmit nem lehetett leolvasni. Kezeit zsebébe sülyesztette. Tallárja lomhán lobbant minden lépténél. De amúgy kifogástalan volt és nagy póker arcra volt szükségem, hogy ne vigyorogjak Lene kigúvadt szemei láttán.

A fiúk észre sem vették a közeledő mardekárost. James a vacsorájával, és Peter szivatásával volt elfoglalva. Mancsot pedig velem szemben Dorcas fűzte. De nem volt kispájás. Komolyan! Egyfolytában hangosan nevetett, le nem fagyott a hatalmas mosoly az arcáról. Minden mondat után feltűnően ért hozzá Siriushoz, hol haverosan lökte meg a vállát, hol pedig a karjához nyúlt hozzá. Nem is akartam tovább nézni, hogy mit művelnek, mert a kedvem is elment volna a mosolygástól. Remus pedig egyszerűen semmit sem érzékelt, mert könyvébe volt mélyedve.

Reg féloldalas vigyorra arcán, hanyag, mégis kihúzott és fenséges tartással állt meg Mancs mögött és miközben engem vizslatott folyton oldalpillantásokat vetett Marlene felé, akinek szája sarkából félő volt, hogy nyál fog előcsordulni...

-Megyek-megyek! - Bólogattam sietve és felpattantam az asztaltól, mire a barátaim végre kiszakadtak az elfoglaltságaikból és Sirius se végre Dorcasra nézett, hanem értetlenül kapta felém a pillantását.

-Kérsz egy kis sütit? - Nyújtottam Reg felé a sütiket kedvesen, vagyis inkább Mancs felé, mert mögötte állt Regulus ezért a fiú értetlenül rázta meg a fejét, de mikor öccse közte és Dorcas között elvett egyet lemerevedve, pislogni is elfelejtett.

-Takarodj... - Szorította össze az álkapcsát, mikor összeszedte magát, de még Reg felé se fordult.

-Nem áll szándékomban. - Felelte hűvös nyugodsággal Reg.

-Akkor pontosítok. Takarodj Beth közeléből! - Fordult felé idegesen.

-Elég legyen. - Kanyarítottam hátamra a hátizsákomat és bár nem akartam, de szemeim aprón rávillantak Dorcasra, aki kiszámító és kissé éhes tekintettel mérte fel Reget is.

-Gyere Reg, te pedig... - Húztam el a szájamat és úgy pillantottam a vörösödő arcú Siriusra. - Majd találkozunk. - Legyintettem végül, majd gyorsan átsiettem két asztal között Reg mellé, és megragadva a kezét kihúztam a Nagyteremből.

-Talán rájön, hogy mekkora egy tuskó, hogy elszalaszt téged. - Morogta Regulus, mikor kiértünk a Nagyteremből.

-Valakit nagyon lenyűgöztél a vonulásoddal. - Villantottam felé egy mosolyt.

-Ha-ha-ha-ha... - Forgatta meg a szemét, mire meglöktem a karját.

-Több lelkesedést ifjú Black barátom! Szerintem Lene, nagyon beléd szeretett az elmúlt pár percben. - Kacsintottam felé.

-Okééé... - Mosolyodott el óvatosan. - De tényleg nézett engem?

-Igen! Még a szája is nyitva volt! - Meséltem vidáman, mire a szája sarka felfelé indult.

-Tényleg? - Ámult csillogó szemekkel.

-Tényleg! Esküszöm, hogy megpróbálom kideríteni, hogy... - Kezdtem izgatottan, de egy éles hang a folyosó csendjébe szakított.

-Black! Lupin! - Nem kis megdöbbenésünkre Lumpi csoszogott a folyosón felénk. Nagy termetét nehezen és kifulladva cipelte a folyosón. Feje kissé vörös és izzadt volt.

-Jó estét professzor! - Mosolyodtam el, Reg pedig valami hasonlót motyogott az orra alatt.

-Igazából a bájitaltan órán akartam tálalni, de csak most jutott eszembe. - Hadarta zihálva a bájitaltan tanárunk. - A nyáron úgy döntöttem, hogy szervezek egy Lump-Klubbot... - Húzta ki magát büszkén, de a várt hatás elmaradt, ugyanis míg én mosolyt erőltetve magamra, bólogattam, Regulus csak döbbenten pislogott felé.

-Egy Lump-Mit? - Kérdezte végül értetlenül.

-Ha két hét múlva, pénteken eljönnek vacsora után az irodámba az első összejövetelre,
megtudják. - Közölte vidáman Lumpi, majd intett egyet és elcsoszogott.

-Ez meg mi volt? - Pislogott maga elé akkor is döbbenten Reg, mikor már a csoszogás is elhallt.

Belőlem pedig hirtelen kitört a nevetés a helyzet döbbenetes változásán.

-Min nevetsz? - Kérdezte végül Regulus, majd mikor találkozott a tekintetünk ő is felnevetett. Megértette, szerintem.

-Hihetetlen az öreg. - Vigyorgott percekkel később is Reg, miközben a lépcső korlátjába kapaszkodva vártuk, hogy a megfelelő emelet felé forduljon a sor.

-Figyelj Reg... Igazából nagyon köszönöm, hogy vagy nekem. - Sóhajtottam és figyeltem, amint több folyosó ajtaja mellet is elfordult a lépcső.

-Én köszönöm, hogy van egy ilyen barátom! Szinte legjobb! - Karolt át elmosolyodva.

-Szinte?! - Kérdeztem sértődötten, mire hangosan felnevetett.

-Tudod jól, hogy Piton nagyon berágna rám.

-Tudom... Szegény Pers...

-Nem szegény. Ő akart a könyvtárba menni ilyenkor is! - Fintorgott Reg, mire nevetve forgattam meg a szememet.

***

Zihálva söpörtem ki az izzadt tincseket a szememből. A kontyom, erősen a szétesés szélén állt, de nem izgatott.

Tudtam, hogy nincs sok időm, hiszen a lányok lassan felérnek a szobánkba és akkor rájönnek, hogy nem vagyok ott és akkor vagy izgulni kezdenek, vagy nem. Ha az előbbi, akkor viszont rögtön szólnak a fiúknak. Ott is két opció van. Sirius begurul és Regulust fogja kérdőre vonni, mert mégis csak ő kísért fel... De Regulus itt van... Úgyhogy nem tudom... A másik opció pedig, hogy lenyugtatják a lányokat... De még ezeregy ötletem van, hogy...

-Liz! Tényleg csak egy negyed óránk maradt! - Szólt rám Reg, aki a szertárból lenyúlt seprűn lebegett a karikák előtt.

-Igazad van! - Ráztam meg a fejemet, majd megszorítva a seprűm nyelét gyorsan csináltam egy kis bukfencet.

-Jól van! Dobom! - Azzal az ifjabbik Black fiú felém lendítette az oly régen látott kvaffot.

Gyorsan utána nyúlva a hónom alá kaptam és egy biccentéssel jeleztem, hogy indulhat. Regulus kicsit szájhúzva ugyan, de elkeztde felém lőni a kábítóátkokat, amik között gyorsan megiramodva szlalomoztam.

És hogy hogyan kerültünk a kviddics pályára, holott egy órája még a kastélyban kaptuk a meghívást Lumpi partijára? Igazán egyszerű. Elmondtam Regnek, hogy be akarok jutni újra a kviddics csapatba, amit ő megértett. És mint egyetlen alak, aki prefereálja az ötletemet gyorsan lefutottunk a kviddics pályára, hogy amíg nem lesz gáz, hogy kimaradunk az éjszakában gyorsan gyakoroljunk egyet.

Jó érzés volt az oly régen érintett bőr labdát markolva száguldani az éjszakában a mellettem elsuhanó fénynyalábok mellett.

És aztán pár méterre a karikáktól lebukva egy pillanatra elhajítottam a labdát és fel sem nézve tovább kerültem az egyre ritkábban felém fütyölő ártásokat.

-Jól van Liz! Ez nem lesz nehéz neked! - Dugta zsebre a pálcáját Reg, miközben a föld felé süvítő labdát figyelte.

Örömittasan sikkantva buktam le és fejjel lefelé, a föld felé iramodtam a labda után.

-Liz! - Regulus dühösen és rémülten kiáltott utánam, de felesleges volt az aggodalma, mert a föld felett egy méterre elkaptam a kvaffot és egy pillanatra leérve a lábammal a földre, már rúgtam is a csillagos ég felé magamat.

-Menni fog! - Emeltem magasba a kvaffot tartó karomat, elengedve a seprű nyelét.

-Most viszont sietned kell! - Vette ki a kezemből a labdát, órájára pillantva.

-Igazad van Reggie! - Mosolyodtam el és fejjel lefelé, felette elrepülve egy hála-puszit nyomtam fürtjeire. - És köszönöm! - Vigyorogtam, míg visszalendültem a seprűmre és mikor ő is elbúcsózott halkan és örömittasan sikkantva lőttem a griffendél torony felé.

Az éjszakai levegő és szél a konytomból kiszabaduló, sok-sok tincset ujjai közé kapva húzta meg azokat óvatosan. Kissé szürcsögve, a megfázástól és kipirult arccal hasítottam a levegőt. A tegnap óta nyakamban tartott sálam is mögöttem lobogott, akárcsak tallárom.

A griffendél torony tetejét céloztam meg és levéve a cipőmet, hogy ne csússzak annyira a cserepeken, kezemben a lábbelivel és seprűvel egyensúlyoztam a tetőből kiugró ablakunk felé.

Ott aztán bedobva a cipőt és seprűt megragadtam az ablakkeretet, belendültem a szobánkba. A lányok a folyosón csicseregve haladtak a szobánk felé, ígyhát a seprűmet gyorsan berejtettem az ágy alá én pedig ártatlan mosolyt varázsolva terültem el kissé pihegve az ágyamon.

-Igen. Nekem is az a kedvencem... - Nyitott be Lily a szobánkba, majd mikor megpillantott engem felvonta a szemöldökét. - Liz... Nagyon kivirultnak tűnsz... - Lépett el az ajtóból, hogy  a többiek is beléphessenek.

-Hol jártál Lupin? - Furcsálkozott Dorcas, miközben ágyához sétált.

-Sehol, csak...

-Nem hiszek neked! Mi történt a kisebbik Backkel? - Kérdezte Marry és Lene az ajtóban elkenődött képpel lépett beljebb.

-Semmi, csak...

-Liz! Az igazat! - Vigyorgott Alice.

-De ez az igazság! Nem történt semmi, csak idefelé rohantam. - Hangoltam le őket a füllentésemmel. - Meg egyébként is. Reg a legjobb barátom.

-Tavaj ugyanezt mondtad Siriusra is! - Vetette oda Alice, majd kikerekedő szemekkel a szája elé kapta kezét és rémülten nézett Dorcaasékra.

-De ő sem más eset. Legjobb barátok vagyunk. - Szögeztem le komolyan, majd vállat vontam. - Bár lehet, hogy Jamie Mancs előtt áll. - Töprengtem hangosan.

-Black nagyon begurult, hogy eltüntetek. - Hasalt el Lily is az ágyán.

-De én lenyugtattam! - Vágott vissza fennhéjázva Dorcas és egy lekicsinylő mosolyt villantott rám. 

-Nem mondanám annak amit csináltál! - Ült fel Lily én pedig érdeklődve figyeltem őket. - Konkrétan rámásztál, Dorcas! Nálunk ez nem így működik! - Szólt dühösen a legjobb barátnőm.

-Lehet, hogy eddig nem így működött, de itt mindenki olyan béna ezen a téren. - Fintorgott Dorcas. - Én pedig nem fogok teketóriázni Black megszerzésében.

-De nem is veszed figyelembe Blacket! - Szólt közbe mogorván Leny... (Igen. Ez lesz az új beceneve Marlenének... Hogyha már a jól megszokott "Marry" foglalt, a Lene pedig nem akar a nyelvemre állni...)

-És azt kit érdekel? - Csattant fel türelmét vesztve Dorcas.

-Például engem. - Köszörültem meg végül a torkomat. Eddig próbáltam kimaradni ebből a beszélgetésből, de nem bírtam tovább hallgatni.

-Nem érdekel a véleményed Lupin! - Jutalmazta a közbeszólásomat egy lenéző pillantással.

-Azt sejtettem. - Biccentettem szomorkás mosolyt villantva, majd vállat vonva folytattam. - De nem fogom hagyni, hogy Siriust semmibe vedd. Az egy dolog, hogy a külseje miatt bevonza a lányokat, meg ilyen és olyan, de attól még ő igenis egy ember, aki nem csupán a külseje miatt érdekes... - Fontam magam előtt össze karjaimat dacosan.

-Igazán? - Kérdezte gúnyosan Dorcas és feltápászkodott az ágyáról.

-Igen. - Bólogattam, bár a szívem rémült dobogásba kezdett, mert eléggé femyegetően meredt felém.

-És mondd csak Lupin... Te mindig ilyen kislány maradsz? Aki játsza a kisangyalt, meg a tündért. Aki folyton eljátsza, hogy milyen kis édi? "Jaj hát igen... Nagyon ki aranyos vagyok fiúk! Hogy hívnak? Sirius Bethnek, Remus Ellienek, James Maszatnak, Peter pedig Bessnek hív... Igen. Nagyon kis édi vagyok!" - Elszorult torokkal figyeltem az engem kiparodizáló, felén lépkedő Dorcast. - "Szolgáltatom a jót és az igazságot és közben teszem a szépet!" - Pislogott sűrűn, majd komoran összefonta mellkasa előtt karjait. - De csak, hogy tudd Lupin! Nagyon kicsi vagy te még ehhez az évfolyamhoz! - Mért végig.

Így beszélt velem. Zavart? Eléggé. Visszavágtam? Merlin mentsen tőle. Megalázva éreztem magam? Abszolút. Megbocsájtottam neki? Még szép! Nehezteléshez sem jutottam el! Mit kezdtem vele?

-Értem. - Bólintottam halvány mosolyt erőltetve az arcomra. Természetesen fájtak a szavai, de talán lehet, hogy igaza volt... Minden esetre a barátaim nem kis döbbenetére pár perccel később már egy megrakott hátizsákkal, kezemben a lerúgott tornacipővel, zokniban, sétáltam le a lányok hálókörletéhez vezető lépcsőn.

-Liz! Hova mész? - Rohant utánam Lily.

-Nyugi Lils! Csak a szomszédba. - Biccentettem a fiúk hálókörletét takaró ajtó felé. - Dorcast nem akarom utálni, mert egyfolytában ellenszenvezik velem. Emiatt pedig egy kis időt adok neki. - Magyaráztam Lilynek, aki a lépcső tetejében álldogállva hallgatott.

-Ez tényleg egy jó ötlet... Csak... Miért nem te maradsz? Miért nem ő hagy ott minket?

-Először is, mert a szavai után nem engedem őt a Tekergők közelébe. Másodszor is, így talán, hogy ennyi jó emberrel van körbezárva, rájön, hogy milyen ez a közösség. Három, talán jobban összebarátkozik veletek, mint velem tette. - Biccentettem szomorkásan és megálltam az utolsó lépcsőfokon.

Lily elhúzta ugyan száját, de végül hagyta, hogy hátatfordítsak és elmenjek.

A fiúk szobája elé érve azonban megtorpantam. Vajon ők is kicsinyesnek tartanak? Nem leszek a terhükre, ha Remy mellé beköltözöm? Remynek nem lesz kényelmetlen? Majd kiderül! - Azzal óvatosan, pár koppantás után, lenyomtam a kilincset.

-Sziasztok! - Cincogtam a felém forduló fiúknak, aki a szoba közepén ücsörögtek és eddig nagyban nevettek valamin.

-Szia Beth! - Mosolygott rám Mancs, amit viszonoztam.

-Ellie? - Vonta fel a szemöldökét Remy én pedig nagyot sóhajtva léptem egyet beljebb és csuktam magam mögött be az ajtót. (Szabály szerű dolog ez, még harmadikban találták ki... És elvileg volt egy "Tekergős kopogás" is - valami kopp-koropp, de azt miután Pet elfelejtette kivonták a forgalomból-...)

-Nem baj, hogy ha ideiglenesen ideköltözöm hozzátok? - Húztam el számat nagyot nyelve és kissé összébbhúzva magamat egy macerás tincset gyűrtem a fülem mögé.

-Dehogyis! - Vágta rá felcsillanó szemmel Mancs, mire elmosolyodtam.

-Dehogy! Viccelsz?! Szívesen látunk bármikor! - Vigyorgott rám James.

-Nyugodtan... - Bólogatott kedvesen Peter is és egy ropit tömött a szájába.

Tanácstalanul feszengve fordultam Remy felé, aki tettemen szemforgatva mosolyodott el.

-Szerinted ellenemre lenne? Cuccolódj csak le nyugodtan. - Biccentett ágya felé mire felvidulva indultam meg ágya felé és a táskámat az éjjeliszekrénye mellé hánytam le.

Nem zavartatták nagyon magukat, hanem tovább beszélgettek és míg én kibújtam a cipőmből, lerúgtam a zoknimat és mikor már csak az egyenszoknya és blúz volt rajtam, kikötöttem a nyakkendőmet és miközben kigomboltam a nyakamat szorító gombot, leültem a fiúkhoz. Igazából míg mind a négyen elmélyülten nevettek és viccelődtek, egyedül csak egy tekintet égetett szinte lyukat rajtam és mikor megfordultam és le is ültem közéjük, rájöttem, hogy aki figyelt, az nem más volt, mint "meglepő" módon Mancs, aki behajlított lábakkal ült, hátul támaszkodva karjaira és csillogó grafitjaival engem kémlelve játszadozott a mosollyal arcán.

Mellesleg nem csak én voltam ilyen "laza" viseletben, ami szoknyát és a blúzt illette... Például James már az ingjétől is megszabadult, így csak az alatta viselt trikóban hasalt el és a puha és vörös indás szőnyegre könyökölve beszélt megállás nélkül.

Mosolyogva hallgattam őket, de tekintetem vissza-vissza vándorolt Mancsra. Ha tudná, hogy miket gondolnak róla... Bár biztos nem érdekelné hiszennem igazán szokott más véleményére adni... De... Egyszerűen nem bírnám elviselni, hogyha Dorcas csak azért akarna vele lenni, hogy hírnevete szerezzen magának, hogy milyen jóképű, gazdag és menő... Meg aranyvérű.... Ha tudná Dorcas, hogy pont én segítettem neki megszökni abból a borzalomból! - Sirius is elgondolkodva bámult engem. Édes ajkai édes mosolyra futottak, míg homlokát leheletnyit összeráncolta, szemöldökét pedig felvonta. Ő is gondolkodott...

Aztán a pár óra, amit azzal töltöttünk, hogy aktívan bohóckodtunk együtt és sztoriztunk, olyan gyorsan reppent el, mint a bagoly a roxfortos leveleinkkel szokott... Aztán pedig kezdődhetett a "fogkefével a szájban, próbálunk magyarázni, amiből egy szót se lehet leszűrni" program, aztán mikor már mindenki a saját ágyába vackolódva(természetesen Remy karjai közé kerülve) készült elaludni Tapmancs egyszercsak hangosan felröhögött és csak úgy spontán valami viccet mesélt, amin kapva James is valami béna poénba kezdett... És mikor már minden kedély lenyugodott Peter hasa megkordult és a fiú hozzá is fűzött egy "Éhes vagyok" - ot... Fiúk...

Öhm... Igen... Élek... Igen... Tudom... Ja... Hát... Ennyit a "gyakrabban lesznek részek"-ről... De szeptember van, ugye? Right. Szval reménykedhetünk benne, ti is-és én is- hogy ez elég ösztönzően hat, hogy havonta mondjuk minimum kettőt hozzak. Szóval? Benne vagytok? Nem. Jó. Akkor maradunk a havi egynél. :D 

Csak vicc volt! -Sajnálom a humorom szeptember elseje óta kihalt és inkább meglépett hawaiira.- Nade... Most, hogy bocsánatot kérek utoljára a "gyakorta" megjelenésért, és igen... Kérlek fogadjátok el a bocsánatkérést... Ünnepélyesen leteszem az esküt: Én... Most... Csak itt, csak most, csak nektek... Megesküszöm... Hogy igyekszem gyakrabban feltölteni a fejezeteket... Juhé? Már ha valaki ezt igényeli és érdekli még a sztori... És szeret engem, meg a karaktereket, meg a nemlétező írásos-hangulatomat(Van ilyen szó? lol)... Na mindegy. Igazából még mindig élek és halok a csillagokért és a kommentekért. Ssr ha valamire nem válaszoltam a nyár folyamán, de sajna annyira katyvaszos a wattpadom, hogy... No... Hogy kicsit káoszos és össze-vissza... Szóval, bár igyekszem válaszolgatni... Ezer bocsánat, hogyha pont a tiedre nem tudtam eddig válaszolni... Ez a sok "válaszolni"... Ez egy jelzés, hogy ideje lenne véget vetni a süket dumának, igaz? Minek is kérdezek, ha ez már senkit se érdekel?! Húha... Szerintem ennyi elég volt belőlem mára... (Egy hete, kb volt Freddie Mercury szülinapja btw, szóval hallgassatok Queeen-t drágáim, mert akkor odafentről küld egy mosolyt nekünk! Ya' know: Peace and love<3)