-Figyelj Remus... Nem tudom, hogy hol van Liz és kicsit izgulok, mert hát...

-Evans csak feleslegesen izgul... Lupin biztosan lent reggelizik már, én kinézem belőle.

-Miért rontott ránk az egész csaj bagázs hajnalok hajnalán?

-Azért Pettigrew, mert Liz eltűnt!

-Sirius fent van már?

-Még nincs...

-Szívesen felkeltem!

-Hagyd Meadowes! Majd én... - Tompa szőnyegben elhaló léptek. - Hé... Tapmancs... Fent vagy már? Ideje lenne felkelni... - Halk suttogás és egy kéz, amely erősebben szorít magához.

-Ne Ágas... Hagyj még... - Tompa morgás. Közvetlen a fülem mellől.

-Gyere Tapi...

-Öt perc...

-Ne cicózzatok már annyit! Gyerünk Potter! Keltsd fel Black barátocskád és induljunk már! Addig gyertek lányok! Kint várunk! - Tompa lábdobogás, majd ajtócsukódás.

-Ha valami hülyeséget csinál újra én nem tudom mit fogok kezdeni... - Halk dörmögés majd felhúzódó ruhák súrlódó nesze.

-Nem akarom felkelteni Tapmancsot...

-Csak keltsd fel Ágas és keressük meg a húgomat!

Halkan szuszogva húzódtam közelebb az erős karok gazdájához, aki olyan védelmezően fonta össze karjait körülöttem, hogy semmi félnivalót nem éreztem. Senkitől és semmitől. Ám mikor a sötét kezdett feloszlani, mert valaki elhúzta az ágyon lévő eddig sötétítő, vörös baldachint, halkan fel nyöszörögve fúrtam az arcomat az izmos mellkasba.

-Tapma... NA JÓ'VAN! - A hangos felhördülésre felnyöszörögtem, míg Mancs csak állatiasan felmordult.

-Mi van? - Halk lábdobogás jelezte, hogy Remy is "útra kelt" és megállt Ágas mellett. - Egyszer kicsavarom Tapmancs nyakát. - Köszörülte meg diplomatikusan a torkát végül.

-Eredj Féregfark... Szólj Lilyéknek, hogy megvan Ellie...

Újra elnyomott, de most sokkal zömökebb léptek, majd ajtónyitás és csapódás jellegzetes zaja hallatszott.

Hogy egyszer nem állna meg az élet?!

-Tapmancs! - Valaki áthajolva fölöttem megragadta Mancs vállát és erősen megrázta őt.

-Mivan már? - Mordult fel Sirius én pedig, miután a hajam eltakarta arcomat elfojtva mosolyomat, rájátszva a dolgokra, hogy nem vagyok még ébren, halkan nyöszörögve közelebb húzódtam hozzá.

-Engedd el a húgomat! - Parancsolta fagyosan Remy, de tudtam, hogy a kemény hangsúly ellenére sosem bántana senkit és neheztelni sem tud sokáig...

-Nem... - Felelte nyugodtan Sirius és, hogy ezt bebizonyítsa mégközelebb húzot magához.

-Ha egy kérdést megengedsz Tapi... - Köszörülte meg a torkát Ágas és a matrac besüppedt összefonódott lábainknál, ahol leült. - Mi a fenét keres karjaidban Maszat... Ha éjszaka még úgy aludtunk el, hogy egyedül voltál?

-Nagy vihar volt éjszaka... Ő pedig átjött és miután Holdsáp nem volt fent, emiatt az én karjaimba menekült. - Mormogta Mancs és mutatóujjával óvatos köröket rótt le az őt ölelő és szorongató karjaimon. Egyik markomban görcsösen szorongattam felsőjét, míg másikkal magamhoz öleltem.

-És miért nem ébresztett fel engem? - Kérdezte sértetten Remus.

-Mert Beth? Aki sosem tenne rosszat senkinek? - Kérdezte sóhajtva Sirius.

-Kérlek Tapmancs! Ereszd el a húgomat! - Fújtatott Remy egyre türelmetlenebbül.

-Nem Holdsáp. Nézd, én nagyon bírlak, meg a legjobb barátom vagy, de amíg Beth alszik hadd legyen nyugta a karjaimban már! - Dünnyögte Sirius kissé nyűgösebben, akár valami kisfiú, aki nem kap cukrot édesanyjától.

-Lehet nyugta, de nem a te karjaidban! - Szólt egyre idegesebben Remy, mire gombóc nőtt a torkomban.

-Csak emlékeztetlek, hogy nem lehetsz önző ezen a területen, Holdsáp! Ugyanis idenézz! Látod! Ő is ragaszkodik hozzám! - Mancs hangjában büszkeség csillant, míg Remus hangosan fújt egyet, mint egy feldühödött macska.

-Én. Nem. Vagyok. Önző. De. Kezd. Idegesíteni. Hogy. Tavaj. Ígértél. Valamit. - Tagolta nyugalmat erőltetve magára Remy.

-Srácok! Fejezzétek már be! Vagy keltsétek fel Maszatot, vagy hagyjátok aludni és akkor én befekszem mellé, míg ti valami tágasabb helyen széttépitek egymást. - Paskolta meg óvatosan a lábamat Jamie.

-Kikérem magamnak, én nem tépem szét Holdsáp barátunkat! Ő akarta kitekerni az én nyakamat! - Méltatlankodott sértődötten Sirius.

-Egy élmény hallgatni benneteket! - Szólt James szarkasztikus éllel hangjában.

-Nem csak a nyakad lesz kitekerve, hanem még az éjjeliszekrényeden lévő pohár vízbe is belefolytalak, ha nem engeded el a húgomat tíz másodperc múlva! - Sziszegte egyre dühösebben Remy.

Mancs bosszúsan fújt egyet, ami megcsiklandozta a nyakamat és az arcomat is, de megmakacsolva magát, a fejem tetejére hajtva állát mégjobban magához ölelt.

-Nyugodjon le mindenki! - Próbálkozott a lehetetlennel Jamie.

-Tíz... - Kezdte komolyan Remy és hangja elsötétült.

-Nem érdekel Holdsáp! - Szólt Sirius, miközben dacosan feljebb húzta rajtunk a takarót.

-Kilenc!

-Fejezzétek be! Ha nem vennétek észre, Liz még mindig alszik! - Sopánkodott halkan Ágas, de süket fülekre talált. Nekem még a szememet sem volt erőm kinyitni.

-Nyolc!

-Számolj csak nyugodtan Holdsáp! - Szólt gúnyosan Mancs.

-Hét...

-Na jó! Legyen elég már... Holdsáp nyugodj... Lazíts! Vagy nyakonöntelek a vízzel amit emlegettél! - Kezdett fenyegetőzni Ágas is.

-Hat! Ereszd el!

-Nem. - Érkezett az öntörvényű felelt, én pedig magamban jót szórakozva a dolgon élveztem Sirius engem melegítő karjait.

-Öt! - Remus hangja fenyegető kezdett lenni, de Mancs nem volt hajlandó elengedni.

-Négy...

-Tényleg itt van Li... Mit csináltok? - Lily gyanakvó hangja és az újabb lábdobogás jelezte, hogy a lányok visszaérkeztek. Mamám...

-Három! Figyelmeztetlek Sirius!

-Jajh... Semmi Tapmancs? - Szólt drámaian sóhajtva Mancs és a mellkasához bújva éreztem, hogy berezonált teste a hangképzés során.

-Kettő...

-Engem is megijesztes Holdsáp! Ne nézz már ilyen gyilkos tekintettel! - Szólt közbe gyorsan Ágas is, de a bátyám rá sem hederített.

-Egy... Én figyelmeztettelek "Tapmancs"... - Remy a "Tapmancsot" direkt megnyomva tett valamit, ami miatt egy pillanatra Sirius arcára fagyott a mosoly(Ezt éreztem, mert ajkait a fejbőrömön pihentette, a hajamban.), majd elvigyorodott.

-Komolyan pálcát szegeztél rám Holdsáp? - Kérdezte vigyorogva.

-Fejezzétek be ezt a gyerekes viselkedést! - Szólt közbe megrovóan Lily. - Remus! Tedd el a pálcádat és emlékeztesd magadat, hogy Black a legjobb barátod... És ha eltalálod, akkor a húgodat is egyben... Te pedig Black ne vigyorogj, hanem keltsd fel Lizt! - Osztogatta az utasításokat.

-Beth... - Hajolt hozzám közelebb Mancs, mire Remuson volt a felmordulás sora, de hallhatóan már egy csöppnyi rosszindulat sem volt benne(Bár kétlem, hogy lett is volna benne bármikor.).

A hosszú és csontos újjak óvatosan tűrték fülem mögé az arcomat eltakaró szőke tincseket és szembetaláltam magamat a "Most keltem, de persze jól nézek ki így is" -Siriusszal... Hm... Többet kéne így látnom... Határozottan helyes így is.

Hatalmas mosolyra görbültek ajkai, ahogyan rájött, hogy fent vagyok. Arisztokratikus vonásai fáradtabbak voltak a reggeli időpont miatt és kissé elaludta, lévén, hogy egyik arcán gyűrött piroskás vonal jelezte a párna vonalát. Haját éjszakára kiengedte és számomra is titok, hogy, hogyan csinálta, de fekete, elől álláig, hátul tarkójáig érő, hullámos, fekete, de barna színben fénylő, puha tincsei nem kócolódtak össze fején. Szürke szemei csillogva meredtek arcomra és kedvesen tágultak ki pupillái. Kész. Feladom. Én holnap festőt hivatok, hogy fesse le ezt a szobrász művet... De komolyan... Hogy lehet ilyen tökéletes még reggel is? Én ehhez képest?! Kótyagosnak és bénának éreztem magamat. Hunyorognom kellett a hirtelen jött sok fénytől és a hajam is úgy állt, mint egy göndör szénakazal. Bár ezt mindenki megszokta már tőlem. Mindenesetre az össze-vissza álló, szőke csigák mindenfelé tekeregtek, csak a jó irányba, vagyis az előnyös irányba nem.

-Szép jó reggelt! - Hajolt közel vigyorogva és egy nagy puszit nyomott orromra.

-Neked is Mancs. - Kuncogtam és megdörzsöltem a szememet.

***

-Neh! Fúj! - Nevettem fel hangosan, mikor mellettem James a hecc kedvéért a mézes pirítósára pakolt párizsi, sonka mellé még müzlit is szórt.

Velem szemben Sirius is a könnyeit törölgetve nevetett, közöttük Dorcas erőltetetten röhögött fel, de egyfolytában sértett pillantásokat küldött felém. Remus pedig a könyvébe temetkezve, lehajtott fejjel éppen próbált elsüllyedni szégyenében, hogy köztünk reggelizik.

-Nehogy megedd! - Visongott hangosan Pet, miközben vinnyogva heherészett tovább.

James pedig vigyorogva a szájába tömte a kreálmányát.

-Undorító! - Temette röhögve tenyereibe arcát Mancs, én pedig kacagva figyeltem Jami barátunkat.

Először szokatlan fintor ült arcára, majd elmosolyodva megragadta a piros paprikás tálat és hátrahajtva a fejét, nagyra nyitva száját beleszórt a piros porból egy nagy csipetnyit.

-Hmm... Isteni! - Nyammogta, vagyis gondolom ezt akarta mondani, de teliszájjal csak valami olyasmi volt leszűrhető, hogy "Fhm... E-hny Ihshtenhi!"...

-Ne már ember! - Nevetett egyre hangosabban Sirius és én is csak jobban rákezdtem, mikor olyannyira nevetett már, hogy szürke íriszeibe könnyek szöktek és a hasát markolászva, ugatásszerű hahotával borult volna el, ha Dorcas nem húzza a vállára. De Mancsnak fel sem tűnt, kinek a vállán rötyögi szét magát. Nekem annál inkább, de végül elengedtem a dolgot.

Csukott szemmel, halkan és magába folythatatlanul kacagtam Ágason és egyáltalán nem zavartak a felénk forduló szempárok. Voltak irigyelő, furcsálló, lenéző és még unott tekintetek is, de volt példa a futó mosolyra, vagy felkuncogásra is.

-Oh. - Egyszercsak James arcára fagyott az elégedett mosoly és egyre vörösödő arccal emelte szája elé kezét.

-Felgyulladok. - Közölte halál nyugodtan, mire tovább nevettünk. Aztán eltátotta a száját és egyre vörösödő, könnyes szemekkel felordított.

-Igyál tejet! - Toltam elé rögtön a tejeskancsót,amit tüstént kezébe vett és nagyban és hangosan nyeldesve az italt kiitta az utolsó cseppig a kancsóból. Mikor az utolsó "glugy-glugy" is elhalt, torok hangon, nagyot nyelve csapta le az asztalra az üveget.

-Ez szorult helyzet volt! - Törölte meg tallárja ujjával tejtől csöpögő száját, majd körbe vigyorgott. - De amíg azt a csípőset nem szórtam hozzá, esküszöm jó volt!

-Ez arra emlékeztet, mikor Ellie a banánt is kakaókrémmel ette. - Lapozott könyvében szórakozottan Remus, majd tovább olvasott.

-Mivan?! - Kérdezte elszörnyedve Pet és rám bámult.

-Szerintem finom volt. - Jegyeztem meg és beleittam a kakaómba.

-Én szeretem! - Szólt közbe fülig érő szájjal James.

-Rokonlelkek. - Dünnyögött közbe Remu, majd teájába belekortyolva visszakapta tekintetét a sorok közé.

Nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy Sirius szemforgatva, és kissé ingerültebben szorítva meg kávésbögréje fülét iszik bele a fekete italba. Ádámcsutkája szorgalmasan liftezett, majd mikor kiitta azt, nagyot sóhajtva nyúlt az előttem lévő kávéskancsóért, de én cselekedtem és óvatosan, finomkodva, de rácsaptam a kezére.

-Hé! - Méltatlankodott, mire a többiek, akik időközben belemerültek valami újabb témába felénk kapták pillantásukat. De ja vu...

-Nem szabad túlzásba vinni a koffeint! - Válaszoltam a kérdésre, amely arcára volt írva. - Ez a kávé is a felsősöknek van biztos kikészítve és ahogy figyeled Benji-ék is csak keveset isznak belőle. Meg felöntik tejjel! - Magyaráztam a fejemet ingatva.

-Uuu, de okos itt valaki! - Gúnyolódott, mire sértetten emelkedtem fel ültömből.

-Éééééééééééééééés kezdődik... - Suttogta vigyorogva mellőlem Jamie, aki az asztalra könyökölve szórakozottan figyelt minket.

-Esetleg "Kiskegyed" nem akarja kis mérőpohárba mérecskélni az adagot? - Gügyögte és vicsorogva állt fel és támaszkodott két kézzel az asztalra.

Remus nagyot sóhajtva csukta be a könyvét és unottan szemlélte a kialakuló helyzetet.

-Vagy a kakaó megártott? - Húzta gonosz vigyorra tökéletes ajkait.

-Te beszélsz? - Kérdeztem vissza, mire vigyora még hatalmasabb lett. Sikerült belehúznia játékába. - Koffein túladagolásba fogsz belehalni "Barátocskám"! - Nyomtam meg az utolsó szót.

-Nagyon nem érdekel. - Nyúlt a kávéért én viszont, mikor már elhúzgatta volna, gyorsan utánakaptam.

-Engedd el! - Dünnyögte az ég felé meredve. (Ami mellesleg olyan borús volt, akár tegnap.)

-Nem. Te engedd el! - Dacoltam meg magamat. Aztán különös dolog történt, amelyre nem számítottam... Meg úgy senki se.

-Szerintem add oda neki! - Szólt közbe engem mustrálva Dorcas, mire Siriusszal döbbenten meredtünk rá.

-Egyébként is, milyen módon mondod meg neki, hogy mit szabad-és mit nem? Az anyja vagy? - Kérdezte összeráncolt szemöldökkel. A szavai olyan otrombán nyersek voltak felém, hogy rögtön elment a kedvem Siriusszal folytatott vicces és szórakoztató civakodásunktól. Mancs meredten nézte őt és nem tudtam eldönteni, hogy dühös rá, vagy hálás neki. James magasba ugró szemöldökkel méregette a lányt. Peter még csak ott járt agyilag, hogy Siriusszal felálltunk, mert még mindig vigyorgott. Remy pedig köpni nyelni nem tudott. Ahogyan én sem.

-Igazad van... - Gombóccal a torkomban húztam le ujjaimat a langyos üvegről, majd lesütött szemekkel a többiek döbbent pillantásai kereszttüzében visszasüllyedtem a helyemre.

-Bocsánat Sirius. - Tettem még hozzá, mert szükségesnek tartottam, majd egykedvűen tovább majszolgattam a baconos tükörtojásomat.

Dorcas elégedett pillantással jutalmazva meghunyászkodásomat vette el Siriustól a kávét és jókedvűen öntött magának belőle.

Mancs meredten bámult rám, talán kissé összezavarodottan, majd visszazuttyant ültébe és folyamatosan a tekintetemet keresve eszegette tovább pirítósát.

-Hatodévesek? - Lépett hozzánk egy végzős prefektus az órarendekkel.

-Az egyik fele! - Bólintott rögtön Remus és mikor bediktálta a neveket, elvette az órarendjeinket.

-Tessék Dorcas! - Nyújtotta felé egy mosoly kíséretében, mire furcsa mód féltékeny lettem Dorcasra. - A tizedik órára beírt Asztronómia órák nem akkor vannak megtartva, hanem éjfélkor majd! - Hajolt oda hozzá és valamilyen pontokra rábökött a papírdarabon. Dorcas pedig hevesen bólogatva vigyorgott, miközben felnézve rám egy megsemmisítő pillantást küldött felém. Furcsa. Még sosem fordult elő velem, hogy kifejezetten kezdtem nem kedvelni senkit, de az új lány kezdett ebbe a ritka státuszba tartozni. Tegnap még a fülem hallatára fikázta Remyt, most meg itt teszi neki a szépet? Hogy van ez?

-Tapmancs! Ágas! Féregfark... - Nyújtotta végül oda a többieknek is az órarendeket. Már csak két papírlap volt a kezében. A sajátja és az enyém.

És mikor összeszorította álkapcsát és összepréselte ajkait tudtam, hogy újra valami problémája akadt a beosztásomat illetően.

Ágas csak pillantásával futotta át a sajátját mellettem, majd fintorogva gyűrte zsebébe azt.

Sirius elhúzott szájjal, kissé felvont szemöldökkel méregette a sajátját, majd mikor meglátta, hogy őt nézem felpillantott rám. Amint realizálta, hogy az én kezemben bizony nincs semmilyen órarend értetlenül meredt rám. Egyre többször fogjuk ezeket a köröket lefutni...

-Hány ellógott órám lehet egy évben? - Röhögött fel fájdalmasan Dorcas órarendjét szuggerálva, mire mellettem James is felnevetett és hajába túrt.

-Nem tudom... Kérdezd meg Holdsápot... - Bökött a fejével a bőszen, szinte már vérben forgó szemekkel olvasó Remus felé, de mosolya arcára fagyott, ahogy barátja cseppet sem derűs arckifejezésére tévedt a pillantása.

Sirius pedig ekkor jöhetett rá, hogy miért nincs a kezemben órarend, mert felsóhajtva, kissé aggódva nézett Remy felé.

-Plusz korrepetálás a negyedévesekkel... Gyógynövénytan plusz... Gyengélkedő... - Morogta Remus, miközben tovább futotta a sorokat, majd metsző gúnnyal hangjában folytatta. - Mintha még bővült is volna... Biztos rosszul emlékszem, de mintha tavaj abban állapotunk volna meg, hogy leadsz belőle... Tantárgyakból is majd kiszúrja a szememet az a Jóslástan... - Egy pillanatra elszakította a pillantását a papíromról és Dorcas fölött rápillantott Mancs pergamenjére. - Gondoltam. - Forgatta meg a szemét, majd minden szó nélkül, durván lecsapta a tányérom mellé az órarendemet.

-Remélem van valami nyomós indokod! - Fonta maga előtt össze a karjait összehúzott szemekkel.

Kérdőn hajoltam az órarendem felé. Hát igen. Nem adtam le egyetlen tantárgyat sem. Mindent megtartottam. A plusz programokat illetően pedig egy új taggal bővült a beosztás. Elmosolyodva hajoltam felé, hogy a kis aranybetűs firkálmányt elolvassam. Bájitaltan-szakkör...

Szívem izgatott dobolásba kezdett és a helyemről felpattanva, nem foglalkozva a magyarázatot váró barátaimmal a szememmel a mardekárosok asztalát szuggeráltam át.

Mikor tekintetem pedig találkozott Persével, aki ugyancsak leplezetlen döbbenten meredt a saját órarendjébe eddig, vigyorogva lengettem meg a papíromat és örömben úszva tátogtam neki az "Bájitaltan-szakkör" varázsszavát, mire szemét forgatta, de azért halványan elmosolyodva bólintott és oldalba bökte a mellette tátott szájjal ücsörgő Reget, aki szintén az idősebbik fekete fürtös lapját bámulta. A fiatalabb Black végül felpillantott, majd össze mosolyogva intettünk egymásnak.

-Hát miután mindenből letettem az RBF-et, emiatt egyiket sem akartam leadni. - Vontam vállat és visszaültem a helyemre.

-De már megint ott tartunk, mint tavaj! - Ingatta a fejét James, aki a vállamra hajtva a fejét fikszírozta az órarendemet. - Egy csomó közös óránk, ami elvileg közös lenne az a te órarendedben még elviekben sem közös! - Nézett szemöldökráncolva a sajátjába.

-Ez miért van? - Kérdezte végül.

-Mert két csoportra választhattak, hogy a fakultáció bensőségesebb körökbe legyen. - Morfondírozott Remy, aki látszólag beletörődött a dologba.

Mancsnak kikerekedő szemekkel akadt torkára a falat és felpattanva helyéről felmarkolta az órarendemet és összehúzott szemekkel kezdte összehasonlítani a saját fecnijével.

James elnyomott egy vigyort barátja reakcióján, de nem fűzött hozzá semmi kommentárt.

-Hála Merlinnek. - Vigyorodott el Sirius és visszaadta az órarendemet. - Nem szabadulsz tőlem!

Halkan felkuncogva ráztam meg a fejemet, majd tallárom zsebébe csúsztattam az órarendet.

***

-Amortentia: a latin "amor", mint szerelem, vagy szeretet és "tentamen" kísérlet, avagy póba szavakból. Az Amortentia egy erős hatású szerelmi bájital, amely a leírás szerint mind közül a "legagresszívebb hatású, a legveszedelmesebb". A bájital nem igazi szerelmet ébreszt, sokkal inkább egy erős megszállottságot produkál a felé a varázsló vagy boszorkány felé, aki főzte. Az Amortentia ugyanúgy hat a muglikra, mint a varázslókra. A szerelmi bájitalok hátránya, hogy előbb-utóbb kiürülnek a szervezetből, és az eddig megszállott személyt már az illető nem érdekli tovább. A bájital hatása alatt létrejövő kapcsolat nem nevezhető igazi párkapcsolatnak, mivel a varázslat hatása alatt álló fél semmilyen módon nem képes társa megítélésére, tehát inkább egy erős, szenvedélyes fellángolásra hasonlít, mintsem valódi szerelemre. Arra ugyanis a varázslók sem képesek, csak a megszokott módon. - Magyarázta Lumpi a táblánál állva. - Nos. A mai órai feladat, hogy még párban dolgozva, de elkészítsétek ezt a legerősebb szerelmi bájitalt. Figyelmeztetlek bennetek, hogy vigyázzatok, mert ha a szervezetetekbe kerül, akkor csak az idő az ellenszer. Tankönyv hatvanharmadik oldal.

A bájitaltanjaink még együtt voltak a többiekkel így bármikor összevigyoroghattam Remusékkal, meg a többiekkel.

Sirius mellettem unottan fellapozta a tankönyvet. Ja igen. Mert kikönyörögte és kihízelegte Lumpitól, hogy újra együtt lehessünk.

Egy pillanatig sem bántam és úgy tűnt, hogy ő sem bánja. Sőt! Sokkal többet mosolygott, mint általában szokott ilyenkor.

-Vajon milyen lehet ilyen mesterséges megszállás alatt lenni? - Morfondíroztam, miközben közelebb lépve hozzá én is az oldalra tapasztottam tekintetemet.

-Nem tudom, de van kedved kipróbálni? - Kérdezte egy kacsintás kíséretében Mancs és egy hatalmas vigyorral díjazta az elvörösödő és lesütődő fejemet. "Hülye!" - Tátogtam hangtalanul, de ő csak vigyorogva eleresztette a füle mellett.

-Kezd el melegíteni a vizet, addig elmegyek a hozzávalókért. - Tette vállamra végült forróságot sugárzó, hatalmas tenyerét Sirius és úgy bámult bele a szemembe.

-Rendben. - Bólintottam elmosolyodva.

És mikor az üstbe már beleöntöttem a vizet, és azt feltettem az apró kis lángocskára, elgondolkodva támaszkodtam meg asztalunk lapján és járattam körbe a pillantásomat. Úgy tűnt, hogy a mi párosunk az egyedüli pármunkát komolyanvevő "csapat". Remus zilált állapotban hajolt furcsán rötyögő üstjük felé, mellette Jamie tátott szájjal nézte Lilyt, aki olyan precízen dolgozott és hozzáértéssel, hogy azt tényleg jó volt nézni, de amit Ágas csinált... Na az enyhén szólva sem lehetett volna futó pillantásnak nevezni! Dorcas Marryvel dolgozott egy üstön és tulajdonképpen alig csinált valamit. Alice és Lene(Új beceneve lett Marlenének, hogy meg lehessen különböztetni őket.) együtt ügyetlenkedtek üstjük fölött. Halvány mosollyal nyugtáztam Pers magányos-farkas hozzáállását, aki egyedül ügyeskedett egy bájitallal. De ő tényleg vérprofi volt ebben. Csupán ahogyan gyakorlott mozdulatokkal vágta le a borsmenta szirmait.

-Kit nézünk? - Futott be Mancs és asztalunkra téve a fémtálcát, amelyet telepakolt a hozzávalókkal, érdeklődve arrafelé fordította a fejé, amerre a pillantásomat sejtette.

-Mindegy! - Legyintettem és miközben Mancs kíváncsian figyelt tovább én a tankönyv fölé magasodtam.

-Szeretnéd te összemorzsolni a borsmentát? - Pillantottam fel, miközben az előre odakészített mozsárba szórtam a hat darab virágfejet.

Sirius viszont zavarba ejtően bámult engem. De tényleg. Azt hittem, kiesnek a szemei...

-Mancs!

-M-mi? - Nyelt nagyot, majd óvatosan megrázva a fejét felébredt a kábulatból.

-Szeretnéd te porrá őrölni ezt? - Nyújtottam felé a mozsarat.

-Nem-nem! - Rázta meg rögtön a fejét, mire óvatosan elmosolyodva és a fejemet ingatva ragadtam meg a kis mozsártörőt és óvatosan elkezdtem tördelni a virág fejeket, minek köszönhetően rögtön borsos aroma mézes illata csalinkázott felfelé.

-Mi lelt téged? - Kérdeztem gyanakodva, összeráncolt szemöldökkel, mikor a por állagú borsmentát a langyos főzetünkbe szórtam.

-Semmi. - Legyintett rögtön és ajkába harapva elkezdte mutatóujjával tologatni a borsmenta leveleit.

-Biztos? - Érdeklődtem, miközben az utasítás szerint elkezdtem a leveleket, puszta kézzel az üstbe morzsolni.

-Biztos, csak... - Ám nem fejezte be, hanem inkább ő is felmarkolt pár levelet és csendesen ő is azt tette amit én.

-Jó. Most jön a por alakú holdkő... Amíg én beleteszem az evőkanálnyi részeket, neked keverned kell az óramutató járásával ellentétes irányba minden kanál között háromszor. Vagy szeretnéd te adagolni? - Pillantottam fel rá. Ez nem igaz!

-Ne bámulj már Mancs! - Motyogtam égő arccal, de nem reagált. - Sirius! - Szóltam rá élesebben, de semmi. Mintha a falnak beszéltem volna.

Nagyot sóhajtva fordultam el tőle, miközben a fehér porba merítettem az evőkanalat nem tudtam kizárni az engem pásztázó pillantását. Úgy nézett, mint aki már most több liter amortentiát ivott volna már.

Lassan szórtam bele az első kanálnyi hold port az oldatba, majd tüstént fogtam a fakanalat és háromszor megkevertem az óramutatóval ellentétes irányába.

Aztán jött a második. Keverés. Felpillantás a bambán bámuló Tapmancsra, majd jött a harmadik és utolsó kanál és az utolsó keverés.

-Na jó! Ezt fejezd be! - Vesztettem el a türelmemet és úgy fordultam Sirius felé, mikor a rózsatöviseket is beleszórtam és letakartam a gőzölgő üstöt a ronggyal.

De semmi. Mancsra rájöhetett a hoppáré, vagy fogalmam sincs, de szobrot megszégyenítő merevséggel nézett engem. Szürke szemeivel nagyban bámult, kissé oldalra billentett fejjel és leheletnyit felvont szemöldökkel.

Én pedig szemforgatva léptem elé, majd lábujjhegyre állva, megragadtam a leghívogatóbb, fekete fényes és hullámos tincset, amely apró copfjából szabadulva ki, hanyag eleganciával kunkorodott karakteres orrnyergéig, aztán mikor ujjaim már megmarkolták a puha tincset óvatosan meghúztam azt.

-Ahu! - Nyögött fel Sirius, majd mikor rájött, hogy mi is történt, kínosan vigyorogva megvakarta tarkóját. - Csak tudod...

Elmosolyodva intettem le, mikor magyarázatot akart volna nekem tartani. Nem tudom, mitől volt ilyen elbambulós kedvében, vagy miért éppen rajtam legeltette tekintetét, de úgy éreztem előbb magyarázza meg magának, aztán, ha odabent minden rendben van, akkor idekint is. Mert egy biztos volt. Furcsán zagyván viselkedett...

Üdvözlet néktek! :D
Hogy telik a nyári szünet? Remélem minnél bulisabban... Vagy chillesebben. Nem mondom, hogy visszatértem, mert az igazi visszatérést szeptemberre tervezem, de ezzel a fejezettel apró életjelet küldtem nektek. Hálás vagyok mindenkinek, mert tulajdonképpen olyan szívmelengető a kommenteket olvasni, vagy az értesítéseket kapni a csillagozásokról. Köszönöm, mert miattatok szívesen csipegetek plusz időt a publikálás-átolvasásra és még a mély gödrökből is("Elegem van! Nem írok többet, tökre felesleges.") ki tudtok húzni ilyenkor... Egyszerűen köszönöm és tudom, hogy hálámat a folyamatos publikálással tudnám csak kifejezni, de időm sajnos nekem se korlátlan, holott igyekszem. Nem tudom hogy alakul a nyaram, de talán hozok három részt Lucy sztorijába és ja... Ennyit akartam csak mondani. Továbbra is pompás nyarat mindenkinek... Élvezzük ki ezt a semmittevést, még akkor is hogyha ilyen hatalmas aszály pisztít itt.
Gondoljunk kicsit a háborús hősökre, akik most is Ukrainában harcolnak megállás nélkül... Az árvízekre és tűzvészekre... "All you need is love" ennyi...
Csodás nyári szüneteeeet! Pancsoljatok, pihenjetek sokat! ☮️✌️❤️