-Az ötödévünk befejezésére! - Emelte magasba termosza kupakját Jam.

-Meg arra, hogy mindenki túlélte! - Kacsintott rám Mancs, mire nevetve megforgattam a szememet és hátradőlve az ülésemen figyeltem, amint a két tökfilkó koccint.

Valahonnan szereztek valami alkoholos italt és elhozták, pontosan idézzem: "Hogy vidáman teljen az utazás."...

Sirius pedig jól meg is húzta a kulacsát, majd prüszkölve kiköpte az italt a szájából.

-Borzalmas. - Fintorgott, majd újra a szájához emelte azt és nagyot kortyolt belőle.

James fapofával lefetyelte, majd nagyot nyelve lecsapta az asztalkára azt.

Sirius összeszorította a szemeit, míg arca undorodoó grimaszba torzult és mint aki citromot eszik, itta ki az utolsó cseppet.

Míg ők hangosan nevettek fel én kitekintettem az ablakon. Még nem indultunk. Aztán mint akit megcsíptek ugrottam fel a helyemről.

-Mi van? - Kapta rám rögtön pillantását Pet.

Ám nem tudtam neki válaszolni. Sietősen feltűrtem pulcsim ujját és az ablakhoz lépve felhúztam azt.

-Mire készülsz? - Vonta fel a szemöldökét Remy is, aki eddig Mancsot és Ágast oktatta az alkohol kártékony hatásáról.

-Semmi rosszra! - Nyugtattam meg kuncogva, majd kihajoltam az ablakon.

-Rub! Itt vagyok! - Integettem neki és egyik kezemmel megkapaszkodtam az ablakkeretben.

A hatalmas óriás mikor észrevett sietősen a vagonunk felé kezdett rohanni. Hatalmas tenyerében valami kis ruhakupacot tartott, amire feltűnően vigyázott. Minden hatalmas lépésével egyre közelebb került hozzánk.

Én pedig hagyva, hogy a nyári vihar előtti szellő játszadozzon szőke fürtjeimmel, hajoltam ki az ablakkeretbe kapaszkodva.

Nem értettem hatalmas barátunk felbukkanását, lévén, hogy a tegnapi nap háromnegyedét nála töltöttem és ma is már voltam a kunyhójában elbúcsúzni.

-Csak ide értem még indulás előtt! - Fékezett le boldogan az ablak előtt.

-Mi szél hozott erre? - Mosolyodtam el.

-Idén elmegyek meglátogatni az egyik rokonomat... Távol él és míg én oda vagyok a LLG Professzorotok elvállalta a varázslatos állataink gondozását... De... - Nem tudta folytatni, ugyanis hirtelen belehasított a levegőbe az éles füttyszó.

-Nem érdekes! Csak fogd! - A vonat kerekei nagyot döccenve lassan indulni kezdtek.

Hagrid pedig elindult a vonat mellett és a kezembe nyomott valamit, amit döbbenten tartottam a tenyerembe.

-Rub... - Kezdtem értetlenül bámulva.

-Beth! - Sirius megragadva a derekamat az ölébe rántott és milyen jól is tette! Az expressz ugyanis egyre nagyobbakat döccent és én aki pillanatokkal előtte még félig a kupéban hajoltam ki, most biztos kiestem volna.

-Legyen csodás vakációtok! - Mosolygott még ránk, mikor a vonat gyorsítani kezdett és már nem tudta tartani vele a lépést.

-Neked is! - Viszonozták a többiek, de én csak dermedten meredtem a kis állatkára, majd újra felpattantam.

-Mit csináljak vele Rub?! - Kiabáltam teli torokból ki.

-Amit szeretnél! Agyar mellett nem mertem hagyni! - Formált tölcsért hatalmas lapát kezeiből.

-Majd írok! - Már nem voltam benne biztos, hogy meghallotta, ugyanis a vonat maximális sebességre kapcsolva kilőtt.

Hagrid, állomás szélén tornyusoló, integető alakja pedig egyre csak zsugorodott.

-Mi az? - Vonta fel a szemöldökét Jam.

Szó nélkül leültem Mancs és James mellé a nekem szorított helyre és remegő kezekkel az ölembe tettem a kék törülközőbe bugyolált csomagot.

-Nem tudom... - Suttogtam és óvatosan megnyomtam a kis szuszogó halmot.

-Au! - Halk és magas hang hallatszott ki belőle.

-Bocsáss meg! - Haraptam bele rögtön az ajkamba.

-Mi? - Kérdezte döbbenten James.

-Egy állat... - Leheltem magam elé. Mondjuk azt akkor is sejtettem, mikor Hagrid a kezembe nyomta.

-Megbocsátunk... - Szólt furcsállva Peter.

-Jaaa! - Esett le Mancsnak, majd vigyorogva-és büszkén, mert tudja a titkomat- hátradőlt ültében.

Kuncogva megráztam a fejemet, majd lélegzetvisszafojtva kibugyoláltam a kisállatot a törölközőből. A kék darabot azonban nem dobtam el. Ki se húztam alóla, hanem inkább kiterítettem a combomon.

-Ezt Hagrid sem gondolhatta komolyan. - Szólt pislogás nélkül Remy.

Mindannyian döbbenten meredtünk az apró állatkára.

-Ez kész! - Sirius hirtelen röhögött fel az abszurdumon és a könnyei is bele potyogtak a hangos kacagásába.

És hogy miért nevetett Mancs? Azért... Nos... Mert Hagrid, nem egy macskát, baglyot, egeret, vagy mókust bízott a gondjaimra... Hanem egy sünit... Akinek a tüskécskéi már most átszakították a kék törülközöt...

-Mi a neved? - Kérdeztem végül elmosolyodva, mikor magamhoz tértem a döbbenettől.

-Puszi... - Cincogta, miközben hátáról mellső lábára helyezte súlyát.

-Aranyos vagy. - Húztam be a nyakamat, mire felém kapta apró fejecskéjét.

-Hol vagyok? - Szimatolt bele a levegőbe. Okos fekete szemeivel pedig körbepislantott a kupénkban.

-Most éppen London felé tartunk... Ez a roxforti expressz, Puszi. És Londonból pedig velem jössz haza. - Köszörültem meg a torkomat.

-Haza? London? - Cérnavékony hangjában nem kis riadalom támadt.

-Igen... Én lettem ez új gazdád. Elizabeth... De csak Liz, vagy Lizzie. - Mosolyogtam le rá.

-És... És a Behemót?

-Megkaptalak tőle. - Bólintottam, majd óvatosan megsimogattam a homlokát, amit nem borítottak tüskék. Ezen a helyen viszont vatta puha volt barna szörméje.

Puszi nem "szólt", csak csendben szimatolgatva próbálta feldolgozni a hallottakat. Hegyes kis orra szorgosan mozgott, minden egyes levegővételénél.

-Kaptál Hagridtól egy tűpárnát! - Vihogott James is.

-Ez nem vicces! - Ráztam meg a fejemet, majd tanácstalanul lepillantottam Puszira.

-Hova tegyelek?...

***

Csendben figyeltem a vihart, amely velem szemben dúlt. Csendes volt, mégis izzó és eleven. Oly tökéletes, grafit szürke fellegekkel és villámoknak betudható csillogással. Olyan átható és mély volt ez a vihar, hogy régóta bámultam már pislogás nélkül.

Ám a vihar gazdája végül elmosolyodott és a térdein könyökölve tovább bámult engem. Vagyis ő is inkább a szememet.

Ujjaim begyeivel finoman morzsolgattam az ölemben kinyitott könyv lapjait, de pillantásomat le sem vettem Siriusról. (Ahogy ő se rólam.)

Kupénkat betöltötte a vonat jellegzetes, haladását jelző döcögés. Amit a síneken való átvágtatás hangeffektjeiként értek el hozzánk. A barátaink halk, vagy hangos szuszogása, vagy horkolása és a vihar hangjai. Nyár elejéhez képest furcsa volt a mennydörgést és az esőcseppek finom kopogását hallgatni, de így is tökéletes volt.

Mind a ketten már mugli ruhában virítottunk. Sirius mint mindig most is az egyszerű lazaságban gondolkodott, így a lábszárig felhajtogatott szárú farmer és a könyékig feltűrt póló tökéletes volt neki. - Csak én ezt nem jegyeztem meg hangosan... - Én pedig egy blúzt(Olyan fehér alapon, apró pöttyöset, amit pont idén vett nekem a nagyi.) vettem fel és egy térdig érő szövet nadrágba bújtattam a mostanra már törökülésbe húzott lábaimat.

Addig olvastam és akkor is olvastam volna, ha percekkel előtte nem pillantottam volna fel egyszer a regényből és akadt volna össze, az eddig is engem bámuló Mancséval a pillantásom.

Én is mosolyogtam, ő is mosolygott. Én őt néztem régóta, ő pedig engem nézett az út eleje óta.

-Miért nézel? - Kérdeztem elmosolyodva.

-És te? - Harapott bele ajkaiba, feltörekvő vigyorát ezzel elfolytva.

-Kérdéssel miért kérdéssel válaszolsz? - Söpörtem ki a szemem elől egy göndörödő tincset.

-És te miért válaszolsz a kérdésnek a kérdésének a kérdésére, kérdéssel? - Kérdezte szórakozottan.

-És te miért válaszolsz a kérdésemnek a kérdésére kérdéses választ adó kérdésére, kérdéssel? - Húztam fel az orromat kihívóan.

-És te... - Kezdte, majd halkan felnevetve megcsóválta a fejét.

-Hagyjuk. - Kuncogtam én is, majd megvontam a vállamat.

-Valljuk be, hogy hatalmas volt ez az év. - Vakarta meg a tarkóját.

-Igen. Túl eseménydús volt. - Bólintottam elmosolyodva.

-Jövőre sokkal Tekergősebb lesz! Idén lefoglaltak az RBF-ek... A térképpel is alig haladtunk. - Húzta el a száját.

-Ugyan már! - Ráztam meg a fejemet és a könyvjelzőt betéve a helyére, becsuktam a regényt. - Minden második héten csináltatok valamit.

-De nélküled. - Bólintott, mire az eddiginél még hatalmasabbra nőtt a mosolyom.

-Jó... De én most tanultam meg gyengélkedtem az év majdnem felében. Brr. De rosszul hangzik! - Húztam be a nyakamat, mire halkan felnevetett.

-Ebben is van igazság, de bevallom, hogy nyomodba sem ér Féregfark.

-Ezt bóknak veszem! - Tettem vigyorogva a szívemre a tenyerem.

-Veheted is annak. - Bólogatott, majd hátradőlve az ülésén kibámult az ablakon.

Én pedig a táskámba sülyesztettem a könyvet és leellenőriztem Puszit, aki egy batyuvá avanzsálódott pulcsiban szuszogott mélyen.

-És gyorsan eltelt ez a maradék hét is... - Mosolygott, majd felállt. - Jössz?

-Öhm... Hova?

-Meglepetés? - Nyújtotta a kezét én pedig végül felfelé kunkorodó ajkakkal elfogadtam azt.

Siriusszal csendben hagytuk el fülkét. Mancs az ajtóhoz lopakodva halkan elhúzta azt, hogy egy fémes csikorgáson kívül semmi zajt nem hallatott és amelyik karjával nem a fülke ajtaját tartotta felfelé mutató tenyérrel a folyosó felé intett. - Hölgyeké az elsőbbség.

Kuncogva lehajtottam a fejemet és egy tincset a fülem mögé igazítva, elhaladva Mancs mellett kiléptem a vonat folyosójára, ahova persze rögtön követett Sirius is.

A vonat folyosója egyik oldalán a hatalmas ablakok voltak, velük szemben pedig az elhúzható fülke ajtók...

-És most? - Pillantottam rá.

Nem szólt semmit, csak megragadta a kezemet és elindultunk a vonat vége felé.

A vonat minduntalan zötyögött és döcögött velünk a síneken. Az apró világító lámpák, amik a vihar miatt halványan, de világítottak, halkan csilingelve koccantak össze minden egyes nagyobb buktatón. Siriusszal pedig szorosan az ablakok mellett haladva, igyekeztünk az expressz vége felé.

Útközben rengeteg fülke mellett elhaladtunk. A legtöbben aludtak, de volt példa arra is, hogy mindenki olvasott benne. Halkan ráköszöntünk az ismerős arcokra, akik mind sejtelmesen mosolyogtak párosunkat látva, vagy vidáman kalimpáltak tenyerükkel megjelenésünkre.

Mélázásomból az hozott vissza a valóságba, hogy megérkeztünk és Mancs megtorpant előttem, ezzel engem is megállásra késztetve.

A vonat végénél voltunk. Az utolsó vágányt lezáró ajtó előtt állt meg Sirius és oldal pillantással vizslatva engem vágta zsebre a kezét.

-Ezért jöttünk? - Érdeklődtem felvont szemöldökkel, mire elmosolyodott.

-Nem. - Azzal megragadta a kilincset és kinyitotta az ajtót.

Ösztönösen öleltem át magamat, ahogy a vizes szél megcsapott. Eddig a vonaton lévő száraz és átlagos levegőt szoktuk meg, de ahogyan Sirius kinyitotta az ajtót előttünk átjárt minket a hideg és nedves időjárás. Míg én feltűnően összekocintottam a fogamat, addig Mancsnak meg sem kottyant az időjárás változás.

-Na gyere! - Karolt át mosolyogva. Majd a vállamnál fogva kitolt.

Először kinyitottam a számat, hogy sikítsak, de aztán rájöttem, hogy még nincs vége a vagonnak. Egy alig két négyzetméteres, korláttal határolt, de szabad, tetős kis helyre lettem kitolva. Nem értek a vonatokhoz, de ez biztosan az a rész lehetett, ahol még hozzá lehetett volna csatolni még egy részt és akkor ez is zárt lett volna... Körülbelül még két Sirius fért volna még el, de így hogy csak ketten voltunk biztonságosabbnak éreztem.

Az essőcseppek viszont kíméletlenül a nyakunkba zúdultak...

-Mit szólsz? - Csukta be maga mögött az ajtót Sirius, majd megtámasztva hátát a vonat falának, az ajtó mellett és egy kézzel a fém korlátba kapaszkodva rámpillantott.

-Azt, hogy erősen "deja vu" érzés fogott el? - Vontam fel szórakozottan a szemöldökömet, miközben két kézzel megragadtam a vaskorlátot és hagytam, hogy a hideg vízcseppek elárasszanak.

-Emlékszel? - Ki se nyitottam a szememet úgy bólintottam.

-Határozottan megvan a kép, ahogy itt magyarázod nekünk még másodévünk elején, hogy miket gyűjtöttél össze az animágusságról. Emlékszem, hogy Holdsáp nem díjjazta az ötletet, hogy idejöjjünk, de mi Ágassal otthagytuk őket.

-Igen. Aztán pedig a Büfés Boszi zavart minket vissza. - Mosolyogtam.

***

-Mi?... Megérkeztünk? - Peter rekedtes, fáradt hangon nyitogatta csipás szemeit.

-Igen. - Mosolyogtam rá, miközben az alvó Puszit a pulcsiba bugyolálva a táskámba helyeztem, figyelve, hogy hagyja neki rést a levegőnek.

-Még nem. Öt perc. - Világosította fel Remy.

Sirius velem szemben olyan ábrázattal ült, mint aki abszolút nincs felkészülve a megérkezésre. Maga előtt összefont karral, rezzenéstelen arccal, meredt ki a csepergő esőben és csendbe burkolózva figyelte az elmosódott Londont, aminben egyre mélyebbre jutottunk.

-Mi van Tapmancs? - Kérdezte James, aki a ládákat vette le a poggyásztartóból.

-Semmi. - Vigyorodott el Mancs, majd felállt és belebújt pulcsijába. - Csak azon gondolkodtam, hogy nem tudom, hogy mikor látjuk utoljára Bethet. - Pillantott rám, miközben a saját ládáját lehúzta maga mellé.

-Év elején. - Közöltem mosolyogva, majd a hátamra vettem a táskámat. - Miért? Baj?

-Nem. - Vont vállat és elvigyorodott, mikor a mosoly az arcomra fagyott. - Dehogy Betty! - Nevetett fel, majd összekócolta a hajamat. - Ezért is vigyázz magadra.

-Ne már! - Fújtattam dühösen. - Nem vagyok én nebáncsvirág! - Lapogattam le-vagyis próbáltam- a tincseimet bosszúsan.

-Ebben igaza van Tapmancsnak. - Tolta feljebb az orrán a szemüvegét Jam és belebújt mugli esőkabátjába. - Nagyon vigyázz magadra Maszat... A szervezeted nagyon gyenge lehet most, úgyhogy ne csinálj semmi durvát!

-Egy! - Emeltem fel a mutatóujjamat dühösen. - Mióta vagy orvos és okostóbiás?! Ki vagy te, hogy nekem parancsolgass?! - Fontam maga előtt össze a karomat és összeszűkített szemekkel méregedtem szemüveges barátunkat.

-Imádom, mikor ilyen durcis. - Súgta Remynek Sirius, mire ő megforgatta a szemét, de azért elmosolyodott.

-A barátod? - Vonta fel szórakozottan a szemöldökét Jam, majd felborzolta sörényét. - Megyek és elbúcsúzom... TŐLE... - A "Tőlét" áhítattal lehelte, majd ábrándos mosollyal az arcán elhagyta a kupénkat.

-Ell... - Fogta meg óvatosan a kezemet Remus és az ölébe húzott. - Komolyan a saját érdekedben ne csinálj hülyeséget. Ne kviddicsezz és ne is sportolj semmit, mert a sebeid még nem állnak készen rá. Beszéltem Madam Pomfreyvel és kész protokollt adott. - Közölte velem, mire elhúztam a számat.

-Tényleg?

-Igen. Anyuéknak elküldtem, mert én nem leszek otthon... Kérlek Ellie, ígérd meg nekem, hogy idén a gyógyulás lebegjen a szemed előtt és ne a hobbik... Ezen a nyáron arra összpontosíts, hogy az egészséged visszatérjen és ne az Istenverte seprűs játék! Jó? Ígéred? - Remuson látszott, hogy ezt most halálkomolyan mondja. És mikor nem mondtam semmit csendben bólintott. - Akkor hazamegyek.

-Ne csináld! - Kerekedett el a szemem és riadtan pillantottam a mellettünk ülő Mancsra, aki ugyanolyan komolysággal figyelt engem, mint tulajdon bátyám. - Nem hagyhatod ott a barátainkat és a szórakozásodat miattam! - Meredtem rá szemöldökráncolva és a lehető legmegrovóbb tekintettel.

-Én ezt most nagyon komolyan mondom. Ha kiderül, hogy nem gyógyulsz... Vagy év elején derül ki, hogy csak minimális gyógyuláson estél át a nyáron, akkor... Kitalálunk valamit. - Meredt rám.

-Jól van. - Dünnyögtem és elhúztam a szájamat. - Megígérem. - Vonakodva elfordítottam a fejemet, ezzel a tudtukra adva, hogy nincs kedvem hozzá.

-Ez a beszéd! - Csapott mosolyogva a combomra Remy, majd felálltunk. - Valaki mellesleg nem látta a pulcsimat?

-Itt van! - Vette le Peter.

Aztán a fiúk elkezdtek beszélgetni én pedig a pulcsimat megigazítva, a hátamon a táskám szíját meghúzva kipillantottam. Már nem lehettünk messze a céltól, hiszen egyre zsúfoltabb utak mellett haladtunk el.

-Én itt elbúcsúzok! - Szólalt meg hirtelen Sirius, mikor a vonatunk alig észrevehetően lassítani kezdett.

-Már miért? - Ráncolta a homlokát Peter.

-Majd találkozunk! Remus... - Lépett oda Remyhez és megölelve őt, megpaskolta a hátát. - Kitartás Holdsáp!

-Féregfark! - Petert haverosan vállon bokszolta, majd egy laza félmosollyal hozzám lépett. - Tündérlány...

Finoman magához húzott és lehajolva hozzám egy puszit nyomott a homlokom tetejére. - Tényleg vigyázz magadra! - Meredt rám, majd mikor bátortalanul lábujjhegyre állva egy puszit nyomtam én is arcára elvigyorodott. - Köszönöm!

A vonat pedig le is fékezett és a diáksereg elnyomott zsivaja jelezte, hogy mindenki, akár a felpezsdült hangyaboly kirobbant helyéről és egymást eltaposva elkezdtek letolongani a szerelvényről.

Mi négyen csendben, néha összenézve figyeltük a kilenc és háromnegyedik vágány peronját ismerős arcokat keresve, vagy éppen a diákokra váró családtagokat lesve.

Kop. Kop. Kop.

Összerezzentem a nem várt hangtól, majd kérdőn fordultam az ablakunk felé, de Sirius már cselekedett.

Az esőcseppek miatt nem láttuk, hogy ki kopogott be hozzánk, de Mancs készségesen odalépett és felhúzta az ablaküveget.

-Nem jöttök? - Jelent meg James feje esőkabátja kapucnija alá rejtett fürtökkel és kissé párás szemüveggel.

-Nem akarjuk, hogy eltapossák Féregfarkat és Ells-t. - Lépett az ablakhoz Remy.

-Hé! - Fortyantam fel, mire egyszerre nevettek fel.

-Akkor adjátok a ládákat és segítek az ablakon lemászni! - Bólintott Jamie. Sirius-mint mindig- roppantul dijjazta az ötletet és mielőtt Remus, vagy én bármit szólhattunk volna, megragadta a ládánat és egyszerűen leadta Jamienek.

Egy kis idő után, már nem tudtam olyan fejet vágni mint Remy-aki hitetlenül masszírozta az orrnyergét és dühösen méregette a folyamatot-, így nevetésemet elfojtva figyeltem, amint Sirius leadogatja Jamienek a ládákat. (Mellesleg Ágas egyszer, majdnem a fejére ejtette az egyiket...)

-Ez volt az utolsó! - Csapta össze a tenyerét Mancs, majd megragadta az ablakkeretet és mielőtt bárki bármit szólhatott volna átlendült és talajt fogott a peronon, Ágas mellett.

-Gyertek!

-Nem fogok kimászni az ablakon! - Fonta maga előtt össze a karját Remus. - Ez szabályellenes!

-Ugyan már Holdsáp! - Legyintett Jam, majd rögtön odalépett az ablak alá, hogy le segítse Petert.

-Gyerünk Remy! - Meredtem rá kuncogva, mire megforgatta a szemét.

-Egyszeri alkalom! - Azzal egyik lábát megvetette az ablakkeretben és kiugrott a kupénkból.

-Profi vagy! - Dicsérte meg nevetve Tapmancs, majd felém nyújtotta a kezét. - Gyere Tündérlány!

-Maradjunk a Bethnél! - Sütöttem le a szememet somolyogva, majd kiültem az ablakba. Lévén, hogy mind magasabbak voltak nálam, nekik sokkal könnyebben ment az egész és már én is készültem a leugrásra, mikor Sirius mind a kettő tenyerét a combjaimra helyezte, ezzel megakadályozva azt.

-Sebesült nem ugrik! - Meredt rám, majd óvatosan megfogva a csípőmet levett onnan.

-Ez ment volna egyedül is! - Igazítottam meg a szoknyámat szemforgatva, mikor lábaim már biztos talajon voltak.

Hála Morganának az eső már csak a csepergős státuszban volt, így nem is volt akkora szükség sem az esőkabátra, sem pedig az esernyőre, de azért a pulcsim kapucniját a fejemre húztam.

-Persz... - Kezdte mosolyogva Sirius, majd elhallgatott és elkáromkodta magát.

Mind értetlenül fordultunk felé.

Ő pedig csak elfehéredve bámult a peronon tolongó tömegben egy pontot és pupillája apróra szűkülve, undorodó és gyűlölködő grimaszba torzuló grimasszal összefonta maga előtt a karjait. Nem tetszett a hirtelen váltás és úgy tűnt, nem csak én vagyok ezzel.

-Sirius! - A fiú pedig, mintha valami ártással, vagy átokkal találták volna el, megdermedt és úgy figyelte a közeledő hang forrását.

-Mancs... - Húzodtam hozzá közelebb, ő pedig nagyot nyelve pillantott le rám.

-Tűnjetek el! - Suttogta.

-Mi? - Kérdezte szórakozottan James is és mikor rájött, hogy Tapmancs nem szórakozik felvonta a szemöldökét. - Miva...? - Kezdte, de benneakadt a szó, bennem pedig megállt az ütő.

Ahogyan Mrs. Black, a maga fenséges megjelenésével, arisztokratikus küllemével és tökéletesen kifejezéstelen arcával, kihúzva magát, felszegett állal, egyenes, peckes és könnyed, mégis mázsás léptekkel haladt egyenesen felénk, vagyis Mancs felé, valahogy most a legkevésbé érdekelt az, hogy az előbb Tapmancs el akart minket küldeni.

Remus ösztönösen lépett mellém, mint a legkisebbnek és legvédtelenebbnek tűnő személyhez(meg persze a húgához) és úgy figyelte tovább a közeledő alakot.

Sirius sosem mesélt a családjáról nekünk. Feltűnően kerülgette ezt a témát és miután görcsösen tartotta ilyenkor a száját, mi inkább hagytuk. Igen ám, de azért mi sem maradtunk teljesen tudatlanok. Walpurga Black... Így hívják az anyukáját... És az asszonyt, aki minden bizonnyal nem véletlenül tart felé.

Méregzöld selyemtallárt viselt, amiről lerítt, hogy egy kisebb vagyonba kerülhetett és, hogy viselője mardekáros volt egykoron. Látszott a hasonlóság Mancs és közte, de orbitális eltérések is fellelhetőek voltak. Például nyoma egy mosolyráncnak, vagy felfelé ívelő ajaknak. Itt enyhén és félelmetesen összeráncolt, szépen ívelt, tökéletes fekete szemöldök és penge vékony, dühösen összepréselt ajkak. Ugyanolyan sötétbarna, haja volt, mint Tapmancsnak, azzal ellentétében, hogy míg barátunknak mindig voltak rakoncátlan tincsei, amik mindig kiszöktek a kis copfból, vagy a füle mögül(ha odatűrte), addig az övé szoros konytba fogva, lelakkozva, vagy zselézve tapadt fejbőrére. Zöldes és szürkés szemeivel, akárcsak valami keselyű tartotta szem előtt fiát, míg ezüst színű topánkája alatt alig koppant a pályaudvar kövezete. Egyszerre volt elképesztő és rémisztő. Olyan tipikus aranyvérű.

Mögötte pedig-szívem összeszorultára- Reg loholt. Ő sem volt jobb színben, mint Mancs, de ő jobban eltudta rejteni az érzelmeit. A kedves mosoly, amit nekem oly sokszor megvillant, most jelen sem volt. Helyette valami kifejezéstelen maszlag volt a maszkja és ő is hasonló fenköltséggel, mint Mrs. Black vonult. Ám az ő mozgása sokklata robotiasabb és feszültebb volt, amit én egyből kiszúrtam. Az más kérdés, hogy a Tekergők többi tagja egyáltalán észre vette-e a mardekáros fiút.

-Ööö... Itt van az anyukám értem Srácok! - Cincogta Peter és megragadva a ládáját, búcsúzás nélkül elillant mellőlünk.

-Sirius... - Habozva fordultam felé, de mielőtt bármi történhetett volna, mondjuk folytathattam volna, vagy felém fordult volna, odaért...

-Sirius Orion Black! - Jamest kikerülve, vagyis egyenesen észre sem véve minket, odalépett Mancs elé. Inkább oda magasodott barátunk felé.

-Üdv. - Préselte ki magából Sirius. Arcán nyoma se volt a kezdeti sápadságnak. Ő most gyűlöletesen szemezgetett anyukájával és dacosan összefont karokkal, kis terpeszben állva meredt rá.

-Egy levelet sem küldtél nekünk. - Kezdte sziszegve Mrs. Black. - Ahogy Regulus beszámolói sem voltak olyan részletesek. - Kapta pillantását Reg felé, aki csak lehajtotta erre a fejét.

-Azért nem küldtem, mert volt jobb dolgom is, mint nektek írógatni! - Fintorodott el Mancs, majd gúnyosan elmosolyodott. - Csak nem vettétek magatokra?

-Tudni akarom, hogy miért kellett járnod büntetőmunkákra. És miért kellett barátkoznod mocskos sárvérűekkel?! - A végén már szinte rikácsolt, aminek következtében egyre többen fordultak kérdőn felé.

James keze ökölbe szorult és összeszorított álkapoccsal meredt Walpurgára, míg én csak minden egyes szavánál összerezzenve, közelebb húzódtam Siriushoz.

-Próbálj már úgy tenni, hogy ezek az emberek, akikről ilyen visszataszítóan beszélsz, itt állnak melletted! - Sziszegte Sirius, azzal erősen megragadta a vállamat és magához ölelt.

-Tehát ezek a nagy barátok? - Kérdezte fitymálóan az asszony, majd elmosolyodott. - Az is a barátod volt, aki elfutott az előbb?

-Igen.

-Szánalmas. - Kuncogott Walpurga, majd lepillantott rám. - Ő? Kivagy?

-Elizabeth Lupin. - Pislogtam sűrűn és végül belenéztem a szemébe.

-Nem kell komment! - Szisszent fel Sirius, mikor ő már nyitotta a száját.

-Nem-érdekel. - Sziszegte vissza hasonló stílusban Walpurga, majd elhúzott szájjal végigmért. - Pocsék stílusod van fiam. Pont egy ilyet?

-Hé! - Csattant fel Jamie, akinek arca már vörös volt a dühtől.

-Egy Potter? - Meglepetést színlelve a szája elé kapta kezét, majd aljasan végigmérte Jamiet. - Apád nem tanított jó modorra James? Nem tanította meg neked, hogy aranyvérű aranyvérűvel barátkozzon? Mit is beszélek! Ő is ugyanolyan véráruló, mint te. - Azzal több figyelemre se méltatta őt.

-Hagyd békén a barátaimat! - Suttogta dühösen Mancs, de Mrs. Black figyelemre se méltatta.

-És Te? - Nézett rá Remyre. - Mi van az arcoddal? Ugye nem fertőzted meg vele a fiamat?! - Remus elvörösödve lépett egyet hátra és lehorgasztott fejjel a cipője orrát kezdte mustrálni.

-Fejezd be! - Rivallt rá türelmét vesztve Sirius és engem elengedve, dühtől zihálva az anyja elé állt. - Ne kritizáld a barátaimat! Értetted?! - Kiabálta az arcába villámokat szóró szemekkel.

Egy pillanatra meglepettség suhant át a tökéletes, porcelán arcon, majd végül egy lekicsinylő mosoly lett belőle.

-Tehát így állunk... Drága Siriusocskánk bátran fellázadt! Azta mindenit neki! - Gyomrom dióméretűre zsugorodott, ahogyan figyeltem, amint Sirius lemerevedik és úgy várja a folytatást. - Mindig is tudtam, ki a fekete bárány a családban... - Kezdett csevegő hangon bele és erőszakosan megszorítva Sirius vállát elindult, maga mellett vezetve a hirtelen magábaszállt barátunkat. Egy biccentésére, Regulus Sirius ládája felé indult.

Miközben elhaladt mellettem, megengedte, hogy szemünk összetalálkozzon. És ahogy ez megtörtént, engedélyt kaptam a maszk mögé is bepillantani. Reg rettenetesen ideges volt, ami egyszerre volt a ridalom, félelem és düh egyvelege. Aztán többet nem is tudtam kiolvasni belőle, mert megragadta Mancs ládáját ezzel pedig elfordult tőlem.

-Szia... - Szökött ki belőlem, mikor maga mögött húzva a ládát elhaladt mellettem.

Egy pillanatra megtorpant, mint aki hezitál, hogy köszönjön-e vagy sem, de aztán nem filózhatott ezen sokáig, mert Walpurga villámló szemekkel hátrafordult.

-Regulus!

-Most mi lesz? - Kérdeztem csendben, könnyesedő szemekkel és remegő szájjal.

-Rohadtul nem tudom. - Lépett mellém James és egyik kezével megsimogatta Remy hátát, a másikkal pedig engem karolt át.

Tehetetlenül figyeltem, amint Walpurga egyfolytában magyarázva valamit a barátunknak és közben olyan ujjfehéredősen markolva, Mancs vállát, megy céltudatosan az átjáró felé. Bár mind a ketten háttak voltak nekünk, Sirius testtartása erősen feszültségről árulkodott. Mögöttük pedig nem sokkal lemaradva Reg lógatta orrát, feltűnésmentesen és maga mögött húzva a két ládát.

-Rem... Jól vagy? - Kérdeztem végül, mikor Tapmancsék már egy jó ideje eltűntek a szemünk elől.

-Igen... - Sóhajtott, majd megvakarta a feje búbját. - De, hogy Tapmancs most hogy van az kétségbevonható... - Húzta el a száját.

-Jól lesz. - Szólt bizakodva Jamie és intett egy pár elhaladó diáknak, akit ő ismert, de mi nem.

Csak legyen igaza...

Boldog Karácsonyt mindenkinek! Hogy tetszett? Vélemény? Esetleg? Valaki? :)

Mellesleg nagyon hálás vagyok minden olvasómnak, hogy itt tartunk ahol, mert ez oly hihetetlen számomra, hogy lassan egy éves lesz a sztori és ennyien olvasták már! Elképesztően sokat jelent nekem! Köszönöm! És még egyszer nagyon boldog és áldott karácsonyt kívánok! <3