-Ma! - Rikkantottam, miközben kinyitottam a szobánk ajtaját. A válasz mellesleg Lily napokkal ezelőtt feltett kérdésre vonatkozott.

-Liz? - Tátotta el a száját Marry, aki az ágyán terpeszkedve, kezét hasán pihentetve nyöszörgött eddig.

-Liz! - Sikkantott fel Alice, aki éppen valami füzetbe firkált és ceruzával a kezében nézett fel rám a lapokról.

-LIZ?! - Lilyé volt a leghevesebb reakció, ami annyit jelentett, hogy egyszerűen lerohant.

-Háhááá! - Örült nekem Lils, miközben magához ölelve elkezdett ugrálni, aminek köszönhetően nekem is kötelességem volt ezt tenni.

-Végre már csajszi! Azért vártuk, hogy az utolsó három napra visszacuccolódj hozzánk! - Kelt fel Marry vigyorogva az ágyáról és a cuccaimat, amiket az iskolatáskámba gyombásztam bele, felkapta és az ágyamhoz cipelte.

-Ma nagyon sokáig fent maradunk és bulizunk! - Jelentette be Alice.

Mikor Lily elengedett sem lélegezhettem fel, mert Marry és Alice kapott karjai közé méghozzá egyszerre…

-Nem hiszem… - Húztam el a számat, magamra vállalva az ünneprontó szerepét.

-Nekem ma korán kell lefeküdnöm, ugyanis Pomy néni nagyon morci volt mikor elmentem és kijelentette, ha nem alszom ki magamat, bármi baj történik a sebbel még nyáron is itt tart.

-Ugyan már! Biztosan viccelt! - Legyintett Marry.

-Reménykedjünk benne… - Bólogattam, majd mikor megláttam riadt képüket felnevettem. - Biztos, hogy viccelt, de akkor sem akarok szembenézni a haragos tekintetével.

-Beszéltél a fiúkkal? - Érdeklődött mellékesen Alice, miközben visszaült az ágyába. Marry követte példáját, csak ő nyilván a sajátjába és sokkal inkább ugrott, mint ült az ágyára.

-Igen… Miért? - Mosolyodtam el.

-És? - Vonta fel a szemöldökét Lily.

-Mindannyian azt hitték, hogy rájuk neheztelek… - Kuncogtam miközben az ágyamhoz léptem.

-Mancs egyenesen esedezni kezdett, hogy elfogadjam a bocsánatkérését… És akkor mondtam nekik, hogy nem vagyok rájuk mérges és felejtsék el a dolgot… - Vontam vállat, majd bedőltem az ágyamba. - Ennyi. Persszel pedig még nem volt alkalmam találkozni! - Fújtattam, majd felpillantottam rájuk. - Hogy álltok a pakolással?

-Nagyjából készen… A legfontosabb dolgokat hagytuk csak elől, ami a maradék két napra kelleni fog… - Sóhajtott Lils, mire felálltam.

-Akkor én is bepakolok. - Határoztam el magamat, majd az ágyamhoz leguggolva kitapintottam a ládám fogantyúját és kihúztam onnan.

Az ágyamra erőlködtem azt, majd úgy döntöttem, hogy taktikázni fogok.

-Amúgy nem vagytok ti kicsit Blackkel túl közvetlenek? - Érdeklődött Marry, aki fektében, feje fölé emelve az idei fényképünket nézegette azt.

-Nem… Miért? - Dobtam le az ágyamra a ruhakupacot. Az utolsó ruhakupacot, amjt kigyámbásztam a szekrényemből.

-Csak mert szerintem simán egy pár lehetnétek… - Harapott ajkába Marry vidoran.

Egy szó nélkül, mosolyogva pakoltam tovább a ládámba a holmimat. A ruhákat összehajtogatva az aljába tettem, míg a könyveket, nagy renddel és az ezt követő precizítással rendeztem be. A kék hátizsákba ezennel azok a kiválogatott dolgok kerültek amik az utolsó napra kellettek. Például ilyen volt a pizsama, mugli váltó ruha, tallár és egyenruha, füzet, könyv tolltartó, neszeszer, Madam Pomfreytól kapott csomag, (amiben kötés, fertőtlenítő, Seb Érzéstelenítő-bájital és hasonló dolgok voltak) és még sorolhatnám…

-Jé… - Mosolyodtam el az éjjeliszekrényem kipakolása közben.

-Mi van? - Kapta fel a fejét könyvéből Lily.

Mosolyogva felmutattam a borítékot és miközben leültem az ágyra(már oda, ahol még volt hely) kibontottam azt.

-Az mi? - Fordult felém Alice is.

-Tudjátok a titokzatos, szerelmes levél! - Vigyorogtam, majd a szívemre tettem a kezemet. - Bárcsak előkerülne az én Rómeóm! - Sóhajtottam drámaian.

-De rég volt ez! És még mindig nincs meg a titokzatos szív-hercegünk? - Csodálkozott Marry, miközben a fényképet az én éjjeliszekrényemre reptette.

-Nem. És nem is lesz, ugyanis Mancs nem akart és nem is fog segíteni benne. - Dobtam a többi levél közé, majd az idei osztály fényképet vettem a kezembe, ami pár nappal ezelőtt készült a Lilytől kapott fényképezőgép és Kingsley segítségével.

-Vagy ő írta és nem akar lelepleződni… - Morfondírozott hangosan Lily, de én közbevágtam.

-Ugyan már Lils! Egy; ő sosem írna nekem ilyet, mert Sirius Blackről beszélünk aki a nézésévek hódít, nem pedig a szavaival… Egyáltalán! Engem miért is hódítana meg, hogyha első óta barátok vagyunk? Kettő; attól még, hogy profin tud más írásképpel írni, nem jelenti azt, hogy… Hogy értitek! Három; Ugyan már csajok! Sirius egy ilyen projektbe sem vágna bele Remy miatt!

-Oh a kis naiv Lizzienk! Hát visszatért! - Kiáltott fel nevetve Marry, miközben letelepedett a szőnyegre. - Mondd csak Drágám… Szerinted Black vissza ijedne Remustól? - Meresztette rám a szemét.

-Miután a legjobb barátja… Biztosan. - Bólintottam és én is letelepedtem a szőnyegre.

-Lévén, hogy teljesen kifordult idén magából… - Kezdte gondolkodva Alice aki Marry ölébe hajtva a fejét hemperedett a szőnyegre közénk.

-Be-Se-Fejezd! - Tagoltam tettetett dühvel, majd sóhajtottam. - Vannak jobb témák is…

-Vannak… De miután lassan egy fél éve nem voltál itt és a fiúk előtt csak nem beszélhettünk ilyesmikről ezért most ez a téma. Vita lezárva! - Ült le mellém Lily, mire sóhajtva döntöttem a matracra a fejemet.

-Jó, legyen… - Dünnyögtem.

-Tudtam, hogy eljön majd az alkalom mikor végre feladja az ellenkezést! - Csapta össze a tenyerét vidáman Marry.

-Tessék?!

-Kitárulkozol előttünk! Elmondod az érzelmeidet nekünk! Mint lány, a lánynak! - Dörzsölte össze a tenyerét Alice.

-Mi?!

-Például Black… Hogy kezdődött el ez? - Bökött rám érdeklődve Marry.

-Az egész lényemre mutattál! - Szisszentem fel.

-Igen, mert tisztára megváltoztál Lizzie! - Bólintott Alice és felhúzta nellkasához a térdeit. - Biztos vagyok benne, hogy negyedévünkben kevesebbet voltál Siriusszal. Persze akkor is nagyon jóban voltatok, de most még jobban egymáshoz kovácsolódtatok és ha ti nem is, mi látjuk azt a rajongást a szemetekben, ami mindig fellobog, ha egymás közelében vagytok! - Mosolygott rám.

-Szebben nem is fogalmazhattál volna Lice! - Csettintett Lily, majd felém fordult. - Most pedig elmondod, hogy mi fogott meg Blackben, miért ő lett a szerencsés, hogyan kezdődött a dolog és nincs kifogás! Nem bújhatsz a mögé, hogy "te nem", mert igenis bele vagy zúgva abba az ütődöttbe! - Fonta maga előtt össze karjait.

-Öhm… - Kezdtem döbbenten és egyben zavartan, majd egy szőke tincset a fülem mögé gyűrve a szájamat rágcsálva vezettem keresztül rajtuk pillantásom.

Alice felhúzott lábait magához ölelve, csillogó szemekkel mosolygott rám, várva, hogy válaszoljak. Mellette Marry egy diadalittas vigyor kíséretében, karjaival hátra támaszkodva meredt rám és várta a folytatást. Lily pedig még mindig maga előtt összefont karral, bátorító pillantások sorát tüzelve felém jelezte, hogy ugyanúgy várja a folytatást mint barátnőink.

-Khm… Mit is mondjak? - Húztam el kínosan a számat.

-Ami a csövön kifér! - Felelte leplezetlen örömmel Marry, majd mikor meglátta felhúzott szemöldököm, csak simán legyintett egyet. - Nem tudod mennyire vártam már ezt a beszélgetést!

-Gyerünk Liz! - Fogta meg egyik kezemet Lils és megszorítva azt bátorított.

-Rendben… - Egyeztem bele, de feltettem a mutatóujjamat és elmosolyodtam. - De muszály lesz várnotok vele! Ha nincs rágcsa, nincs mese.

***

Kissé feszengve ültem, a takarómba bugyolálva a földre leterített plusz matrac szélén. A lányok tátott szájjal bámultak, de úgy, hogy félni kezdtem, annyira lesokkoltam őket, hogy soha többé nem fognak megszólalni.

Zavartan elkezdtem a pöttyös pizsamafelsőm aljával babrálni, majd összébb húztam magamon a paplanom.

De ők továbbra is kiesni vágyó szemekkel meredtek rám és tátott szájjal vigyorogtak.

-Halljam… Mi a kritika? - Hunytam le a szememet és lehajtottam a fejemet.

Aztán fel sem fogtam, hogy mi is történik pontosan. Lily a nyakamba vetette magát és úgy szorongatott, mintha az élete múlt volna rajta… Marry a szája elé kapva a kezét egy örömittas sikítással adta tudtomra a véleményét… Alice pedig vigyorogva hátravetette magát a matracon és valami olyasmit hajtogatott, hogy "Tudtam én! Tudtam, hogy ez lesz! Tudtam, hogy ilyen lesz!"

Miután mindenki kiörülte magát és Lily is lehámozta rólam karjait, Alice pedig vissza ült egy ideig mosolyogva bámultak rám…

-Tudod Lizzie, nem érdemel meg téged! - Sóhajtott végül Marry, majd előre hajolva elvett egy süteményt a tálról.

-Marry! - Szólt rá dühösen Lily, majd legyintve hozzám fordult. - Van benne valami, de még mindig alig hiszem, hogy Black tud ilyen… Ilyen… - Kereste a szavakat.

-Kedves? - Próbáltam tippelni.

-Nem… Inkább más… Lenni melletted… - Köszörülte meg a torkát.

-Mellettem nem más! - Tiltakoztam rögtön.

-De… - Bólintott Lice, aki elmélyülten rágcsált eddig valami teasütemény félét. - Ezt tapasztalatból, meg a történetedből gondolom. Mert azért nem semmi, hogy Black veled szemben nem tapló…

-Veletek szemben sem az! - Ráztam meg a fejemet.

-Komolyan?! Attól még, hogy előtted nem szívjuk egymás vérét, attól még utálhatjuk egymást. - Fonta maga előtt össze a karját Lily.

-Nekem meg legkevésbé ne mondd ezt! - Húzta el a száját Marry. - Velem már szakított…

-Jól van! Nyertetek! - Dünnyögtem szemforgatva. - És mit terveztek a nyárra?

-Terelsz! - Forgatta meg a szemét Lily, majd egy "Ne bánom, legyen!" legyintéssel a vállamra hajtotta a fejét. - Én a családommal elutazok. Érdekes lesz, ugyanis Tunney eléggé kezd kiakadni… De mindenképpen kéne egy találkozó! Mondjuk egy ottalvós buli!

-Én a pasimmal megyek kirándulni… - Húzta ki magát Marry, majd folytatta. - Meg megyek anyumhoz ki horvátországba… Apummal meg kempingezni… De igaza van Lilynek! Ne csak év végén az Abszol úton találkozzunk!

-Én Frankkal elmegyek egy öregotthonba segédkezni… - Vette át a szót Lice.

-Húha! De romantikus! - Vigyorgott szarkasztikus éllel a hangjában Marlene, mire bezsebelt két szúrós pillantást.

-Meg anyuékkal is leszek csomót. Jönnek a rokonok is bőven, úgyhogy én nem fogok unatkozni… De jó ötlet lenne a pizsamaparti! - Mosolygott a végére.

Elmélyülten szemeztem egy rám váró csokival, mikor mind egyszerre szegezték rám a tekintetüket.

-Mi van? - Érdeklődtem értetlenül.

-Te hova mész nyáron? - Érdeklődött Lily.

-A nagyimnál leszek. Anyuék azt mondták, hogy ilyen sérüléssel nem szívesen engednek kalandozni… - Vontam vállat és végül elvettem a csokit és beleharaptam. - Meg aztán a nagyiéknál is régen jártam. - Mentegeteőztem, de inkább magamnak akartam bizonygatni.

-Remus pedig? - Nézett rám Lily.

-Jamienél lesz, Siriusszal együtt… Talán Peter is csatlakozik hozzájuk. - Köszörültem meg a torkomat.

-Ijj… - Húzta el a száját Marry, majd felcsillant a szeme.

-De a Mamád csak elenged egy pizsamapartira!

-Persze… Csak a fiúk szelességétől tart. - Forgattam meg a szememet mosolyogva.

-Egyetértek vele! - Dobott a szájába vigyorogva valami chips félét Alice.

-Én nem. - Ráztam meg a fejemet, mire felnevettek.

***

-Hogy-hogy nem jössz?! - Kérdezte dühösen James.

-Már mondtam Jam… - Sóhajtottam és étvágytalanul turkáltam tovább az ebédemet.

-Szerintem nem leszel egyedül a nagyinál. - Mosolyodott el Remy, mire felvontam a szemöldökömet.

-Te is jössz?

-Nem. - Ennyit mondott, majd titokzatos mosoly kíséretében visszatemetkezett a könyvébe.

-Ti már be vagytok pakolva? - Fordultam Mancshoz.

-Ja. - Felelte, de nem stimmelt valami vele. Túl sápadt volt és még desszeretet sem evett, no meg csendes.

-Veled mi van? - Ráncoltam a szemöldökömet.

-Semmi. - Rázta meg a fejét és mosolyt erőltetve az arcára tovább evett.

-Meg a nagy túrót! - Szóltam dühösen, majd az asztalra könyököltem. - Olyan lehetetlenek vagytok! - Sóhajtottam és azzal foglalkoztam tovább, hogy a borsószemeket és a rizst különválogatom… Mit nem tesz az unalom!

-Az időjárás teszi… - Pillantott a mennyezet felé James.

-Aham… - Forgattam meg a szememet. Attól még, hogy kivételesen rossz idő van. Tehát hideg és felhős, attól még nem kell így bepunnyadni!

-Uraim… Maguk rosszabbak az öregasszonyoknál! - Dünnyögtem, mire Mancs mellettem felnevetett.

-Tudja Kisasszony, attól még, hogy ön hónapokon át feküdt kénye-kedve szerint, mi igenis elfáradtunk! - Siriusszal mintha összebeszéltünk, kezdtük el játszani a szerepünket.

-Igen? Mégis mekkora sértés ez egy férfitől… - Tettem szívemre a kezemet, majd felálltam az asztaltól és hátra dobtam a hajamat, ami azért nem volt túl feltűnésmentes.

-Jaj, kérem! Nem úgy gondoltam kisasszony! - Pattant fel Sirius, majd megragadva a kezemet egy csókot nyomott rá.

-Ezennel megbocsátok önnek… - Rebegtettem meg a szempillámat, majd fenségesen kihúzva magamat, szembefordultam vele.

-Reméltem is! - Hajolt meg előttem, mire pukedliztem egyet.

-Oh! Minő csodás lenne, ha nekem adná ezt a táncot! - Pislogott rám szórakozottan és kihúzva magát meredt rám.

-Oh Uram! - Kaptam a szájam elé a kezemet és sűrűn pislogva meglegyezgettem magamat. - Nem bánom…

Azzal Sirius gyengéden megfogta a kezemet és arra egy újabb csókot nyomva, színpadiasan, felfelé pislogva egyik kezével átkarolta a derekamat a másikkal pedig összekulcsolta a kezünket.

Egyfolytában vágva a fenségesnél, fenségesebb grimaszokat forogtunk, meg pörögtünk a griffendél és hugrabug asztala között. Néha elengedte a derekamat és mikor én is elengedtem a derekát(a válla az túl magasan volt) megforgatott a tengelyem körül.

Néha néztem a szemét forgató Remyt és a röhögcsélő Petet. James is jól szórakozott látszólag az alakításunkon. Lily és Marry néha össze-össze nézve vigyorogtak rajtunk, Alice pedig Frankkal beszélgetve, néha ránk pillantott.

Nem igazán érdekelt minket, hogy kik és hányan figyelik a szórakozásunkat, mi csak egymás szemébe nézve, vágtuk a grimaszokat és jól szórakoztunk.

-Köszönöm… - Pislogtam nagyokat, majd komoly kifejezéssel felpillantottam Mancsra.

-Most úgy megcsókolnám kis kegyedet! - Sóhajtott és bár tudtam, hogy még mindig szórakozik és színészkedik, attól még aprón megremegtem karjaiban. Egy volt a bökkenő… Rajtam kívül más is hallotta amit Sirius mondott és nem egy hallgató vette komolyan. Egy hugrabugos lánynak az orrán jött ki a töklé. Remy kikerekedő szemekkel, hitetlenül meredt ránk. James eltátotta a száját, míg Lily ajkai elé kapta a kezét.

-Szabad? - Kérdezte drámaian sóhajtva Sirius, aki biztosan élvezte a helyzetet.

-Igen. - Pillantottam fel rá, mire egy pillanatra kiesett a szerepéből. Meglepetség suhant át az arcán, majd magabiztosan elvigyorodott.

-Akkor… Mphua! - Azzal egy hatalmas csókot nyomott az arcomra, ami valahogy a szám és az arcom közé került.

-Elájulok! - A kézfejemet drámaian a homlokomra tettem, majd egyszerűen eldőltem… Vagyis elkezdtem eldőlni, de Sirius megfogott.

-És ha nem kaplak el? - Morogta játékosan.

-Akkor mehetek vissza a gyengélkedőre. - Kacsintottam rá, majd mikor megláttam elfancsalodott képét, nevetésemet visszafojtva visszaálltam a lábamra és olyan “haverosan” meglöktem a karját. - Most már valóban jó kedved van Tapmancskám!

-Eddig is az volt. - Meredt rám.

-Semmi. - Mélyítettem el a hangomat és fapofával brummogtam neki oda, mire megforgatta a szemeit.

-Hah… Hah… Hah… - Sirius olyan abszurd nevetést prezentált nekem, miközben elindultunk visszafelé. Olyan nevetés volt ez, ami inkább szarkasztikus volt, mint derűs. De ezen kívül vicces volt.

-Mit fogunk ma csinálni? - Ültem vissza a helyemre.

-Én olvasok… Végre nem tankönyvet! A srácok meg lustálkodást terveztek mára. - Avatott be Remy.

-Úgy van Holdsáp! - Helyeselt Mancs, aki már az ebédje fölé magasodva a kanalat a szája elé tartva pillantott csak fel a bátyámra.

-Ma már jártam Rubnál, úgyhogy ha lehet csatlakoznék. - Mosolyodtam el.

-Csatlakozhatok?

-Persze! - Vágta rá Sirius.

***

Halkan dúdolva babráltam Sirius puha fürtjeivel. Mancs mosolyogva és lehunyt szemekkel feküdt az ágyában fejét az ölemben hajtva. Mellkasán pihentetve kezeit halkan szuszogott. Nem aludt, de nem is volt ébren. Valahol a kettő között lehetett. Mellesleg olyan puhák voltak hullámos feketés, sötét barnás árnyalatú tincsei, hogy nem fért az agyamba a dolog.

Egy halk, lassú és nyugtató dalt improvizáltam, mint egy altatóként és Mancsra hatással volt a dolog. Peterről meg ne is beszéljünk!

Pet csendben szuszogott a másik ágyon. Párnáját átölelve félig kitakarózva, nyitott szájjal édesdeden hortyogott. Remus a könyvtárba vonult ebéd óta Lilyék pedig elmentek Hagridhoz.

Én pedig az egyenszoknyában és ingben, egy pléddel beterítve birizgáltam Sirius fejét.

Hol pár fekete tincset csavartam ujjaim köré, hol pedig az arcát simogattam aprón.

James csendben pakolta a ládáját a "szomszédban", néha finoman felénk pillantott, majd megjegyzés nélkül, mosolyogva visszafordult ruháihoz és az utazóládájához.

-Beth? - Sirius kissé kinyitotta szürkéit és úgy pillantott fel rám. Hangja kissé rekedt volt és fáradt.

-Hmm? - Pillantottam le rá felfelé kunkorodó ajkakkal és ujjbegyemmel egy apró csigát rajzoltam az arca jobb felére.

-Kisajátítalak… - Dünnyögte mosolyogva és nyakig felhúzta a takaróját.

-Ühüm… - Bólogattam kuncogva, majd közelebb hajoltam hozzá. - Mi jár a buksidban?

-Sok minden. Te is például. - Suttogta és fáradtan újra lehunyta a szemét.

Nem bírtam nem mosolyogni rajta.

-Tudod nagyon cuki vagy. - Jelentettem ki, mire kipattantak a szemei.

-Cuki?! - Kérdezte dühösen suttogva, de ajkai huncut mosolyra rándultak.

-Ühüm… - A nevetésemet próbáltam elcsitítani, mikor lehúzott magához.

-Tehát cuki? - Suttogta mosolyogva.

-Igen. - Bólogattam.

-Ez inkább fordítva van. - Somolygott, majd egy apró puszit nyomva az államra átölelt. - És most nem eresztelek Tündérlány.

-Honnan jött ez a "Tündérlány"? - Kérdeztem, miközben bekuporodtam Mancs karjai közé.

-Az jut eszembe először. - Hunyta le a szemét és engem is betakart.

-És ha Remy visszajön? - Haraptam a számba.

-Akkor ő is aludni fog… - Mormogta. Lilyéknek igazuk volt…

Csendben figyeltem amint Sirius lehunyt szemmel egyre egyenletesebben veszi a levegőt, majd végül azzal a nyugodt és halvány mosollyal társítva elnyomja őt az álom.

-Hmm… - Óvatosan kisimítottan arcából egy fekete tincset, majd karjaimat a mellkasára helyezve húzódtam hozzá közelebb.

Hát! Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek! :)
Igaz, most nagyon nem ennek az átnézésén kellett volna foglalkoznom hanem mondjuk az ajándékgyártáson... Khm... No mostmár úgy is mindegy!
Boldog Karácsonyt kívánok, ami igaz csak holnap lesz, de azért na! És ha addig nem találkozunk akkor boldog Újévet is kívánok nektek! :)
Esetleg valymi véleményt?