-Tudja, hogy próbaidőn lesz? - Vonta fel a szemöldökét Pomy néni.

-Persze! - Legyintettem, paslástolatlan boldogsággal és felhúztam a nadrágom sliccét. Vagyis igazából Remus nadrágja volt rajtam, ami egy övnek köszönhetően nem esett le rólam és miután alul felhajtottam a szárát, ezért nem botlottam meg benne. Most mi van?! Szegénykém nem tehet róla, hogy annyira a tanuláson járt az agya, hogy a saját ruhái közül hozott nekem!

Végül a bátyám fehér ingjét csak félig tűrtem be, mert, így is jót kuncogtam magamon a túlméretezett ruhákban... Bár kényelmesebbek voltak mint az enyémek... Hm... Talán gyakrabban fogom őket "kölcsönkérni", Remy nagy örömére!

-És egy rosszul elsült bármi és jön rögvest vissza? - Fonta maga előtt össze karjait.

-Tudom! - Mosolyom a fülemig ért, míg a tornacipőmet rángattam magamra.

-És azt is tudja, hogy...

-Hogy az éjszakát még itt töltöm? Tudom... - Biztosítottam, majd a pálcámat a zsebembe, vagyis Remy nadrágjának a zsebébe süllyesztettem, mert ugye Remus nem volt itt, de a nadrágja rajtam volt... Na ezt egy kicsit bonyolultabban nem ment volna?

-Nos... - Köszörültem meg vidáman a torkomat. - Én most megyek is. - Vigyorogtam Madame Pomfreyra, aki csak mosolyogva ingatta a fejét rajtam.

-Aztán óvatosan Ms. Lupin! - Emelte fel a mutatóujját, majd mikor már a gyengélkedő ajtajában toporogtam arra várva, hogy végre áldását adja a kimenőmre.

-Tudom-tudom! - Legyintettem érdektelenül, majd kiskutya szemekkel meredtem rá. - Naaa?

-Nem bánom... - Ahogy ez elhagyta a száját, rögtön megragadtam a kilincset és kinyitva az ajtót(Khm... Inkább kicsapva...) kirobogtam rajta, mint egy becukrozott kisgyerek.

-Tudja Lupin... - Kiáltott utánam, mire nevetve hátrafordultam.

-Mindent tudok Madam Pomfrey! - Rikkantottam, mire az a pár diák, akik még délután az első emeleti folyosón tartózkodott érdeklődve fordult felém.

Nem foglalkozva a furcsálló pillantásokkal megperdültem párszor a tengelyem körül, majd tovább szökdécseltem.

-Gyönyörű napunk van! - Vigyorogtam rá egy szemüveges felső évesre, akit kis híján elsodortam rohanás közben.

-Öhm... Igen... - Tolta feljebb az orrán szemüvegét, de én akkor már ott sem voltam.

Teljes erőmből rohantam, néha a levegőbe bokszoltam, néha pedig felugrottam. Olyan könnyűnek és boldognak éreztem magamat, hogy lassan rájöttem, hogy mit jelent az, hogy a "A boldogság szárnyakat ad" vagy mi a szösz, amit egyik könyvben olvastam.

A barátaimra, ha minden igaz, már csak egy átváltoztatástan vizsga várt rájuk... Szegényeknek már nagyon elegük volt a vizsga hetekből. Én nagy mázlimra már hetekkel ezelőtt végeztem minden vizsgával...

Nem sokára ki is értem az udvarra. Tipikus tavaszi délután volt. Gyorsan körbejárattam a tekintetemet a sütkérező diákokon, hátha látok ismerős arcot... Voltak akik a zöld gyepen, tallárjukat maguk alá terítve, feltűrt ingújjal lapozták át a tanulnivalót, vagy csak szimplán beszélgettek és pihentek. Voltak azonban olyanok is akik a tó közelében, lábukat lóbálva ütötték idejüket el.

És volt a másik csoport, akik a mi tölgyünk közelében álldogáltak és bámultak valamit...

Összeráncolt szemöldökkel megvakartam a tarkómat, majd tüzetesebben megszemlélve az embercsoportulást elindultam arrafelé.

A kezdeti boldogság szívemre, míg arcomon a mosoly fagyott le és rossz érzés kerített hatalmába... Mi a fészkes nyavaja történik ott?!

Sietősen lépkedve a smaragdzöld pázsit tengeren, egyre gyorsabb tempóra váltva meneteltem a csoport felé, akik eltakarták előlem

Kócos hajamba néha bele-bele kapott a szellő, ami hűvös ujjaival az arcomat is megcirógatta... És szívesen tolta be elém a szőke tincseimet, amiket vagy a fülem mögé gyűrtem, vagy hátra simítottam, de minduntalan visszatértek a látókörömbe.

Magasságomnak "hála" mikor az éppen nevető diákgyűrűhöz értem. Lábbujhegyen nyújtózkodtam, felugrottam, de nem láttam semmit, hiszen a legmagasabb emberek kerültek értelemszerűen hátra. A csoportosulás egyre töbször nevetett fel...

-Khm... Bocsánat! - Kopogtattam meg egy nagyon magas srác lapockáját, mire az értetlenül hátrafordult, majd lepillantva rám felhúzta a szemöldökét a homlok aközepéig.

-Igen? - Hugrabugos nyakkendőjét megigazította nyakában, majd kissé megroggyantotta térdeit, hogy halhasson.

-Mi történik ott? - Kérdeztem kíváncsian és fejemmel arrafelé biccentettem, amerre történt éppen valmi.

Felvont szemöldökkel felmért, majd vállat vonva megszólalt.

-Potterék újra szórakoznak... - Ennyit mondott, majd vissza is fordult.

-Kivel? - Nyeltem nagyot, mire a válla fölött hátrapillantott.

-Pitonnal... Miért?

-A fenébe! - Toppantottam mérgesen, majd újra megütöttem a hátát. - Figyelj egy kicsit...

Ő pedig készségesen fordult újra felém és egy olyan "Mondjad!" pillantással, újra lehajolt hozzám.

-Segítenél előrébb jutni egy kicsit? - Meredtem fel rá, mire elmosolyodott.

-Persze Apróság... - Elengedtem a fülem mellett a jelzőt, nehogy fennakadás legyen belőle s akkor kereshetek valaki mást.

Arra eszméltem fel, hogy egyszerűen a karjába kap és maga elé tesz.

-Parancsolj... Ennyit tudtam csak segíteni. - Tette zsebre a kezét újra.

-Köszönöm. - Mosolyogtam fel rá, majd az előttem állóhoz fordultam.

-Bocsánat! Átengedsz létszíves?! - Ő is legalább két fejjel magasabb volt nálam.

-Aham... - Dünnyögte, maj kicsit arrébb lépett, hogy előrébb juthassak.

Kínomban majdnem felnevettem. Kicsit olyan érzésem volt, mintha óriások között lettem volna és az érzés fokozódott, mikor még mindig abban a rétegben próbáltam előrébb furakodni, akik két fejjel magasabbak voltak nálam...

-Bocsi... Bocsánat... Köszöntem... - És próbáltam minél gyorsabban "átverekedni" magamat, ami persze nem sikerült egy könnyen.

Végül feladtam a kérlelős taktikát és magam előtt próbálva széttolni az embereket gyámbásztam magamat előbbre. Volt, hogy már a könyökömet kellett bevetnem.

-Aucs! - Jajdult fel a fiú aki mellett éppen próbáltam magam átfurakodni.

Meglepetten torpantam meg.

-Patrick? - Lepődtem meg, majd vigyorogva a nyakába ugrottam.

-De régen láttalak Liz! - Ölelt magához vidáman, majd visszaengedett a földre.

-Most nincs időm traccspartizni... Segíts előre jutni! - Meredtem fel rá kiskutya szemekkel.

-Regulus is elől van, gyere! - Ragadta meg a kezemet, azzal húzni kezdett. Na így már valóban gyorsabb volt... Sokkal gyorsabb!

Patrick viszont nem sajnálta az embereket. Kíméletlenül tologatta arrébb őket, mint valami bábukat...

-Én megyek vissza... - hajolt hozzám Patrick, mikor megálltunk egy helyen, ahol már viszonylag jól ki lehetett látni.

-Köszönöm!... Most, hogy lassan már végleg kiengednek a gyengélkedőről meglátogatlak titeket! - Ígértem, mire vigyorogva bólintott.

-El is várjuk! - Kacsintott, majd nekikezdett vissza furakodni.

Aztán elhúzott szájjal vakartam meg a fejem búbját, lévén, hogy még mindig nem láttam, hogy mi a fene történik.

-Godrickra! - Morogtam, majd a torkomat köszörülve simítottam meg az előttem álló vállát.

-Bocsi... Kicsi... - Kezdtem, de megakadtam.

-Liz! - Vigyorgott rám az illető felcsillanó, zöldes szürke szemekkel.

-Vegyél fel! Nem látok semmit! - Kulcsoltam össze az ujjaimat, mire Regulus nevetve megrázta a fejét, majd a hátára kapott.

-Így már jó? - Pillantott rám, mire elégedetten bólintottam.

A kezeimet összekulcsoltam a nyakában, -vigyázva persze, nehogy túl szoros legyen-. Regulus visszafordította a fejét és én is követtem a pillantását... Basszuskulcs!

Az arcomat dühösen fújtam fel, míg szememet mérgesen összeszűkítettem...

Ugyanis mint kiderült Pers vigyázállásba fagyva feküdt a fűben, szemei dühösen villantak, de azon kívül nem igazán tudott semmit sem csinálni... Jamie arcán mély vágás éktelenkedett, amiből a tallárjára csöpögött a piros "ketchup" ... Sirius pedig kirántott pálcáját Persre szegezte. Pet a hasát fogva röhögcsélt. Remy pedig ott ült mozdulatlanul és a könyvébe meredt. És ekkor akadt meg a szemem a vörös fürtös barátnőmön aki kivont pálcával állt előttük. És valamit mérgesen hadart.

A döbbenettől még el sem jutott a tudatomig és arra eszméltem fel, hogy James ódzkodó grimaszokat vágva valamit odavet Perselusnak és feloldja az átkot, aminek következtében ő feltápászkodik a földről, majd undorodva pillant fel és amit mondott attól még a levegő is bennem rekedt.

-Nem szorulok rá a mocskos sárvérűre! - Biztos voltam benne, hogy elsápadtam és a karjaim elerjedtek, aminek következtében Reg aggódva pillantott rám. Úgy nevezte Lilst...

-Liz? Jól vagy?! - Kérdezte tétován Regulus.

-Engedj le. - Ráztam meg a fejemet, mire lecsúsztatott a földre.

-Hé! - Ragadta meg a kezemet, mikor elindultam előre. - Ne csinálj meggondolatlanságot!

-Nem fogok... - Dünnyögtem kelletlenül, majd kicsúsztattam a kezemet az övéből és megindultam előre.

Lily látszólag tartotta magát, de én láttam rajta, hogy egyáltalán nincs semmi sem rendben. Ajkait összepréselte, míg fagyos tekinntettel odavágott valamit Persnek, aki zavarodottan álldogált ott az emberek gyűrűjében, lassan felfogva, hogy mi csúszott ki véletlen, vagy szándékosan a száján.

Aztán Lily Jamesre ordított, majd megperdült a sarkán és az előtte szétnyíló ösvényen kirohant.

-Lily! Várj! - Kiáltotta el magát James, majd Siriushoz fordult.

Amíg azok ketten váltottak pár szót én sikeresen a második sorba érkeztem és a pálcámat görcsösen szorongatva az ujjaim között vártam... És mennyire jól tettem, ugyanis pár pillanattal később már Pers újra fejjel lefelé csüngött a levegőben.

Az agyam egyik fele arra kattant, hogy nem szabad beavatkoznom, hiszen mindketten a barátaim és ez az ő dolguk, de a másik fele pedig cselekedett...

-Finite incantatem... - Csúszott ki a számon és Perselus nyekkenve esett vissza a gyepre, Siriusék nem kis döbbenetére.

Gratulálok Liz! Ennyit arról, hogy nem avatkozol bele...

-Ezt nem kellett volna... - Szisszentem fel halkan.

-Ja. - Bólintott Reg elhúzott szájjal mögöttem.

-Na tessék Pipotyi... Egyfolytában megvédi valaki a mocskos képedet! - Fonta maga előtt össze dühösen James a karját.

Perselus dühösen pattant fel, majd szikrázó szemekkel végigpásztázta a tömeget és megakadt a szeme a pálcámon ami még mindig a levegőbe meredt és utána már könnyen találkozott is a pillantásunk.

-Miért nem szállsz rólam le Lupin?! - Kiáltotta el magát és mérgesen meredt rám.

Remus, aki azt hitte, hogy neki szólt, értetlenül pillantott fel a könyvéből.

A szívem lassan és szomorúan dobbant egyet, jelezvén, hogy találatot kapott a hűvös "Lupin"-tól, de aztán erőt véve magamon kiléptem a többiek közül.

-Mert a barátom vagy. - Csúsztattam a zsebembe a pálcámat.

-Nekem viszont te nem!

-Elég volt Pers! Ne taszíts már el mindenkit magadtól! - Kiáltottam rá, majd mikor látszott, hogy nem akar a szavamba vágni felbátorodva folytattam. - Értsd már meg, hogy mi szeretünk! Szeretünk és megbecsülünk, mert a barátunk vagy! Ez a barátság, Nagyokos! Nem az, hogy Malfoyjékkal együtt lógsz! - Erőszakosan letöröltem a kicsordulni készülő könnycseppet. - Próbálj már meg... - Kezdtem dühösen, majd lesütöttem a szememet. - Nem fogok veled kiabálni... - Azzal egy kis toporgás után félszegen odaléptem hozzá.

-Csak, hogy tudd Preselus... Borzalmasan hiányzol! - Azzal lábujjhegyre állva a nyaka köré fontam a karjaimat és magamhoz húztam. Nem viszonozta az ölelésemet. Megdermedt a tettemtől, ezt éreztem a megfeszülő izmaiból ítélve...

-És én nagyon szeretlek, te Ütődött! - Azzal mikor semmi szót nem szólt, esetlenül elléptem tőle.

-Öhm... Én most... - Köszörültem meg torkomat és a szám szélét harapdálva pillantottam a Tekergőkre. Sirius zsebre dugott kézzel mosolyogott rajtam, mellette James még mindig hitetlenül meredt rám. Peter csak kapkodta köztem és Pers között a pillantását, míg Remus küldött nekem egy puszit (A tenyerét megpuszílta, majd azt az álla alá helyezve "elfújta" a puszimat felém.) és egy bólintással jelezte, hogy szerinte jól csináltam amit csináltam.

-Elmegyek Lilyhez... - Bólintottam és egy idétlen mozdulattal felmutattam a griffendél torony felé, majd kínosan, behúzott nyakkal kislisszantam a tömeg közepéről.

***

-Thesztrál? Bubó gumó? Szerelmi bájital? Merengő? Nyurga? Troll? Nyakigláb? Vizsgák? Végzősök? - Találgattam, de a Dáma csak a fejét rázta.

-A fenébe... - Szisszentem fel, majd hátamat a falnak vetve lecsúsztam és mellkasomhoz szorítva a térdemet találgattam tovább.

-Csigavér? Legilimentor? LLG? Varázsló? Pálca? Oroszlánok? Vörös? Arany? Kviddics? Házkupa? Nem... Öhm... Kérem Dáma! - Meredtem rá, de ő csak újra megrázta a fejét.

-Nem is tudom, hogy hol volt Ms. Lupin... Miért nem jött a klubhelyiségbe? És a legfontosabb, miért nem tudja a jelszót? - Vonogatta festett, szépen ívelt szemöldökét a Kövér Dáma.

-Nem engedne be? - Fogtam könyörgőre.

-Honnan tudhatom, hogy nem egy mardekáros aki a százfűlé-főzet segítségével vette fel a kisasszony alakját? - Emelte fel az arcát felsőbbrendűen.

-Higgyen nekem! Tudom, hogy oda és vissza van a gondnokért... Az új gondonokért... - Pontosítottam.

-Hangosabban nem lehetett volna? - Sikkantott fel a Dáma, mire összerezzentem, majd a tenyerembe temettem az arcomat.

-Valami iskolával kapcsolatos? - Kérdeztem elgyötörten és megdörzsöltem a homlokomat.

-Nem mondok semmit... - Húzta össze sértetten a szemét. Na szép! Már haragszik is rám...

-Iskolán kívüli? - Mormogtam a tenyerem mögül.

Ezennel már válaszra sem méltatott.

Ekkor lépések zaja ütötte meg a fülemet és a folyosón megjelent Benji. Karjai roskadásig voltak pergamen kötegekkel és tankönyvekkel. Valamit ismételgetett az orra alatt és maga elé meredve ráncolta a szemöldökét. Valószínűleg éppen tanult, vagy ismételt valamit.

-Benji! - Pattantam fel örömittasan, mire összerezzent és kis hijján kiejtette a kezéből a tankönyveket, de még épp időben nyúlt utánuk.

-A frászt hoztad rám! - Lélegzett fel, mikor megbizonyosodott, hogy semmi nem fog kiesni a karjai közül.

-Bocsi! - Kuncogtam.

-Mi van veled Manóka? - Ma mindenki költ nekem valami nevet pluszba?!

-Hamarosan kiengednek véglegesen a gyengélkedőről... - Húztam ki magamat. - És veled?

-Már csak két vizsga vár rám és vége a hatodévemnek... Kicsit nehéz szívvel gondolok bele, hogy jövőre már végzősök leszünk... - Mikor megrázta a fejét vörös tincsei is megrezdültek tőle. Égkék szemeivel egy pillantra szomorúan pislantott a Dámára, majd értetlenül rámnézett.

-Miért álldogálsz itt kint?

-Nem tudom a jelszót. - Köszörültem meg a torkomat kelletlenül, mire mint sejtettem, felnevetett.

-A gyengélkedőn úgyse kellett. - Adott végül igazat vigyorogva, majd vetve rám egy oldalpillantást a Dáma elé állt.

-Egzámen...

-Úgyvan fiam! - Forgatta meg a szemét a nő, majd előre lendült.

-Örök hála Benji! Ha nem jössz ott maradok. - Húztam el a számat.

-De rég voltam már itt. - Döbbentem le, mikor ki értünk az apró alagútból.

Minden ugyanúgy virított mint mikor elhagytam utoljára a helyiséget.

-Én is... - Bólogatott Benjamin, mire felvontam a szemöldökömet.

-Mi?!

-Könyvtár... - Nézett rám jelentőségteljesen.

-Uh... Ha most megbocsáj... - Kezdtem, de mosolyogva közbevágott.

-Persze! Még át kell nyálaznom Kingsszel ezeket. - Meredt rá fintorogva a kezében tartott kupacra. Még elkaptam a mondatát, amit az előtt ejtett el, hogy elillant volna a fiúk hálókörlete felé. - Merüljön el a tetveivel együt az egész könyvtár...

Ahogyan becsukódott mögötte a fiúk ajtaja én megpördültem a sarkamon és kertelés nélkül a lányok hálókörlete felé vettem az irányt.

Nem álltam meg a folyosónkon megcsodálni a "Viszlát végzős csajok!" kiírást és a virágokat, hanem a szobánkra öszpontosítva sürgető léptekkel iparkodtam.

Mikor pedig megérkeztem az ajtónk elé, semmi kertelés nélkül rontottam be, majd az ajtót becsapva magam mögött körülnéztem.

Semmit nem változott... Azzal a különbséggel, hogy az ágyam olyan bevetett, rendezett és tiszta volt, hogy olyat eddig még nem láttam, maximum csak év elején, mikor még nem foglaltuk el a helyet.

Meghatódott mosolyra húzódott a szám széle, mikor megláttam az üdvözlőlapot az éjjeliszekrényemen a többi levél között, amit Marry hozott fel a kérésemre. A baldachinos ágy lábánál a hátizsákom volt oda támasztva, amiből kikandikált az ukulelém feje és nyaka látszott ki. Rögtön megakadt a szemem az érintetlen seprűmön, ami pedig az éjjeliszekrényem mögött, a falnak támasztva rostokolt érintetlenül.

Jó volt újra a szobánkban lenni, de sokáig nem állodgálhattam az ajtóban.

-Lily? - Kérdeztem és beljebb araszoltam.

Sejtésem beigazolódott, ugyanis Lils az ágyán törökülésben ücsörögve zörgött valami mugli zacskóval és abból eszegetve lapozgatta valamelyik könyvét. Ha nem azt amit még január végén kapott tőlem szülinapjára...

-Lily... - A hangomra felnézett, mire ledöbbentem. Semmi jele nem volt annak, hogy bántaná a dolog. Csak egy kicsit szomorúbban csillogott a szeme a szokotnál, de ezenkívül semmi változást nem tapasztaltam.

-Liz? - Tátotta el a száját, majd felpattant és hozzám rohanva a karjaiba zárt.

-Kiengedtek?! - Eresztett el.

Finom liliom illatú kölnije rögtön felkúszott az orromba, majd mikor nem válaszoltam csak mosolyogva újra magához szorított.

-Csak holnap után lesz véglegesítve. - Öleltem vissza.

-Nagyon régen láttalak szerény hajlékunkban... - Jegyezte meg egy széles mosoly kíséretében, majd megragadta a kezemet és az ágyára húzott, ahol aztán én is törökülésbe tornáztam lábaimat, amik azért kemény tortúrának lettek kitéve a mai nap.

-Hogy vagy? Mesélj! - Könyökölt térdeire és becsapva a könyvet(Azért előtte beletette a virágos könyvjelzőjét.), felém nyújtotta a zacskót. - Tessék! Nagyon finom! Anyu vette az egyik boltban, hogy ezzel hazacsalogasson! - Forgatta meg kuncogva a szemét, majd belepillantott újra a zacskó tartalmába. - Keksz. Van málnás, epres, gesztenyés és csokis...

-Igazából, jól... Nagyjából... Várj! Csokisat mondtál?! - Kaptam el a zacskót és míg Lily felnevetett, addig én kibányásztam egy csokoládé bevonatú darabot. Kicsit ragadt a kezem ugyan, mert a zacskó falai össze vissza voltak kenve a lekvárral, csokival és mindenféle keksztöltelékkel, de én rá se hederítve beleharaptam az aprósüteménybe.

-Hmm... - Ízleltem meg lehunyt szemmel ezzel tudtára adva, hogy nagyon ízlik, majd kipattintva a szemeimet megráztam a fejemet. - Állj! Állj! Állj! Most te mondod el, hogy hogyan vagy! - Tüntettem el a maradékot a számban, majd elkezdtem lenyalogatni az ujjaimról a cukros, sziprupos és zselés maradványokat.

-Mindent láttam... Ma délután volt az első nagy kimenőm... - Pillantottam újra rá, majd bólintottam. - Most mondhatod!

-Őszinte leszek... - Sóhajtott, majd ő is vett egy kekszet a zacskóból. - Persszel már egy jó ideje nem voltunk OLYAN jóban, mint mikor te is hozzánk csapódtál... - Sóhajtott tele szájjal.

-Tudod engem például nagyon zavart, hogy nem ment el még csupán egy beköszönésre se hozzád mikor bekerültél a gyengélkedőre. Ez volt az első vitánk. Aztán kibékültünk nagy nehezen, de már nem voltunk annyira közvetlenek. Most pedig... - Fújtatott gondterhelten és megrázta a fejét. - Most pedig azon a véleményen vagyok, hogy végleg véget vetek a barátságunknak. Tudod, hogy minek nevezett! És nekem ez már a sokadik csapás... Végleg elvetette a sulykot... - Lily bele legyintett a levegőbe, mintha a barátságuk képzeletbeli szálát nyesné el a kezével, majd egy újabb kekeszet rakott szájába. - Nem ő az egyetlen barátom... Sőt! Hosszú ideje már nem is a legjobb! Nekem a legjobb barátom itt ül előttem... És mindig meghallgat. Nem tesz cinikus mondatokat az ötleteimre; nem fordul el hidegen, ha nincs kedve hozzám; nem goromba, ha valamit szerinte rosszul csinálok, teszek, vagy mondok és nem egy élőhalott! - Lily hangjából sütött a düh és a neheztelés, amitől összeszorult a gyomrom. Miért kell nekem mindenkivel jóban lennem, hogy ne utálhassak senkit?! Pedig most úgy beállnék Lily mellé a "Gyűlöljük együtt Pipotyit és a Tekergőket!" klubba, de miután történetesen mind a kettő, vagyis három, féllel jóban vagyok pártatlannak kell maradnom... Csodás...

-Nem kell egyetértened velem Liza... - Mintha kitalálta volna a gondolataimat! Várjunk csak! Egy újabb becenév?? - Nekem az is elég, ha meghallgatsz, ha már más nem teszi... - Sóhajtott, mire magamhoz húztam.

-Ugyan már Lils! - Sóhajtottam és magamhoz öleltem. - Mindenki szívesen hallgat meg téged...

-Ahj... Mostanában olyan furán érzem magamat... Nem tudom, hogy ki vagyok és ez elkeserít. - Morogta és ő is magához ölelt engem.

-Ha megnyugtat én sem tudom, hogy ki vagyok, vagy mit akarok és mi a célom az életbe. - Mosolyodtam el.

-Mellesleg én igenis tudom, hogy Te ki vagy! - Toltam el magamtól és a vállát fogva zöldjeibe fúrtam a barnáimat. - Lily Evans... A leges legjobb tanuló az osztályban... Prefi... A világ leges legszimpatikusabb alakja... A világegyetem többszörösen nevezett és többszörös nyertese a "Legeslegesleges legjobb barátnő"-díjra...- Széttárt karokkal, vigyorogva meredtem rá, ő pedig elmosolyodott. - Aki mindig a legjobbkor van legjobb helyen... Aki tökéletesnél is tökéletesebb... - És folytattam volna, de Lily nevetve a szájamba tömött egy csokis kekszet. - Héh! - Hördültem fel, de őr megrázta a fejét.

-Ennyi elég volt Lizzie, de azért köszönöm! Ez a sok "legesleg"! A végén még el találom magamat bízni! - Nevetett fel.

-Nem ártana! Túl szerény vagy! - Jegyeztem meg, majd halkan hozzátettem. - És akkor jobban összeillenétek Jamievel...

-Liz! - Kiáltott rám, majd magához ölelte a kekszes zacskót. - Nem kapsz többet!

-Ne máááár! - Biggyesztettem le a szájamat, majd előre nyújtottam a kezemet, de ő csak felhúzott orral a háta mögé rejtette azt. - Héékás! - Meredtem rá tettetett dühvel, mire felnevetett.

Vigyorogva vetettem rá magamat és nevetve birkózni kezdtünk. Vagyis inkább csikiző-csatába...

Lily még épp idejébe dobta az ágy végébe a kekszes zacskót, mert a következő pillanatban már én feküdtem ott ő pedig kiélvezve a helyzetét diadalittasan tovább dögönyözte a hasamat. Én pedig annak rendje és módja szerint az ősi "rángások" alá vetve magamat kacagva forgolódtam alatta és próbáltam lelökni magamról.

-Nyertél... - Szuszogtam kiterülve az ágyán.

-Neked aztán "kutya bajod"! - Kacsintott rám és a kétértelműségén felnevetve megforgattam a szememet.

-Határozottan... Meg aztán Madame Pomfrey megmutatta, hogy hogyan kötözzem be a sebet és vegyem be az Seb Érzet- csökkentőt... - Bólogattam végül.

-És mikor költözöl végre vissza hozzánk? - Vonta fel a szemöldökét... Pedig ezt már kérdezte...

És voálá! Itt is van a következő fejezet számotokra! :)
Ahhoz képest, hogy nagyon tanulnom kéne, mert szünet előtti hajrá van, egészen nyugisan átolvastam. Amúgy hogy tetszett? Vélemény? Valami?
Amúgy annyira neheztelek erre az egész kovidra. :(
Év elején már azt hittem, hogy mint rég az egész nagycsalád össze fog tudni jönni szentestére, - mint azt a vírus előtt megszoktuk - de a mostani helyzetet nézve megint nem lesz személyes találkozás... Pedig ezt kívántam karácsonyra. :(
Apropó karácsony! December elseje óta karácsonyi lázban égek! Ti hogy készültök az ünnepekre? És hogy foglyátok megünnepelni a karácsonyt? :)