Soha nem érzett boldogság járta át minden porcikámat. Az ajkam mosolyra görbült, mikor mélyen a levegőbe szippantva nem a gyógyszer, fertőtlenítő szaga, hanem a friss levegő és tiszta virág illat csalinkázott fel a tüdőmbe.

Ujjaim hegyével a fűszálakkal babráltam, míg szememet lecsukva élveztem a nap, cirógató, meleg sugarait arcomon.

Nem zavart, hogy az ingem esetleg füves lesz, nem zavart, hogy a fekete nadrágom vizes lesz a kissé nedves fűszálaktól.

A lábamat pedig bokáig a hideg tóba mártottam és élveztem a hideg vizet, ami lágyan simogatta talpamat és lábujjaimon harmónikázva, minden mozdulatnál fel kavarodva ölelte körbe lábfejemet.

A mosoly nem bírt leolvadni az arcomról, de nem bántam. Olyan jó volt a friss tavaszi napon végre távol lenni attól a fránya gyengélkedőtől!

Kicsit olyan volt, mintha újjászülettem volna. A bezártság súlyára akkor döbbentem rá igazán, mikor végre egy délelőtt erejéig kiengedtek a friss időbe, hogy a szervezetem erősödjön.

A karjaimat széttárva, hagyva, hogy kócos fürtjeim is elterüljenek körülöttem és lábamat a tó hűs vizében lóbálva feküdtem. És csak élveztem a természet nyugalmát és az oly régen szimatolt illatokat és oly rég hallott hangokat.

Igen. Biztosan tavasz volt! A madarak vidáman csiripeltek, a tücskök hangos kánonban ciripeltek. A tiltott rengeteg felől tegezek halk dala hallatszott, vegyítve halk furulya szóval. Az illatok... Oh az illatok! A frissesség megtestesülését éltem meg! Minden létező virág legillatosabb illatát sodorta magával a lágy tavaszi szellő.

Olyan mesébe illő volt az egész!

Az egész Roxforti birtokon még nem vágták le a füvet, gondolom nem volt még szívük hozzá, így az nekem például a derekamig ért most... Mentségemre legyen, hogy alacsony vagyok. (Hüppürüpp)

Egyik kezemmel kigomboltam az ingem felső két gombját és feltűrtem a könyökömig ujjait mert annyira jól esett a meleg.

Most senki sem sétálgatott kint, hiszen délelőtt lévén mindenki órán volt, vagy tanult. Körülbelül olyan második óra lehetett.

Nem messze feküdtem a "Tekergők-Tölgyétől"(James nevezte el még másodéves korunkba, mert mindig mi voltunk akik ott tanyáztak alatta.), de nem húzódtam árnyékába.

Madam Pomfrey a mai napra meglágyult szívvel elengedett. Pomy néni ugyanis belátta, hogy ha a sebem nem is fog rendesen begyógyulni, engem majd akkor is el kell majd engedni. Emiatt egy jó két hete elkezdtem erősíteni. Tornáztattam a lábamat, ha tehettem és erőm is megengedte járkáltam a gyengélkedőn(lassan, óvatosan) és Pomy néni aszisztálásával megtanultam kicserélni a kötéseimet. Viszont még mindig nem épültem fel. Erről árulkodott a sajgó oldalam(amit jól titkoltam), ami minden ilyen mozgás után ketté akart szakadni és a bal karom, amit ugyancsak nem volt szerencsés terhelés alá venni... Tehát! Ugye Pomy néni végül belement és a lelkemre kötve, miszerint ebéd előtt térjek vissza a gyengélkedőre, egyszeri alkalomra ugyan, de kibocsájtott.

Így is éreztem magamon a pillantását amit időnként a gyengélkedő ablakából lövellt felém. Eleinte nem is volt benne az ötletbe, hogy egyedül jöjjek le, de végül kikönyörögtem magamat, azzal bizonygatva, hogy "Ezzel is csak erősítsem az idegrendszeremet". Nem mondom nagyon lassan tudtam csak jönni, lévén, hogy a normál tempó az fájdalmakkal járt csak, de legalább leértem!

Óvatosan kinyitottam a szememet, aminek köszönhetően rögtön elvakított az édes napsugár.

A hatalmas kék ég, ma kivételesen felhőtlen volt, aminek örültem, bár szívesen nézegetem volna felhőket is.

Elmosolyodva konstatáltam, hogy még mindig nem álmodom, majd további felfelé görbülő ajkakkal vissza csuktam szememet.

Aztán hirtelen olyan dolog történt amire legkevésbé sem számítottam... Hangos csaholás ütötte meg a fülemet, ami belezavart a természet lágyságába, így összeráncolt szemöldökkel, továbbra is csukott szemekkel vártam.

Az ugatás szűnni ugyan nem akart, de gazdája egyre közelebb ért hozzám. Először arra gondoltam, hogy Mancs lesz az és ellógja az egyik tanóráját, de mikor egy nyáladzó, hatalmas kölyök kutya támadott le biztos lehettem benne, hogy nem Sirius az. (Már azért is, mert Sirius sokkal finomabban és óvatosabban rohan le és nyalja le még a bőrt is a képemről... Már ha ezeket lehet óvatosabban és finomabban csinálni!)

Mint úgy általában az állatok iránt egy csepp bosszúságot nem éreztem, amiért összepiszkolja sáros mancsával a blúzomat. Sőt! A szívem majd kiolvadt a helyéről.

-Hé! - Nevettem el magamat halkan és fáradtabb hangon, a megszokottnál, és megsimogattam a kutyus hatalmas buksiját.

Vagyis nekem kutya, másnak valami félelmetes szörny...

Kinyitottam a nyáltól kissé összeragadt szempilláimat és mosolyogva meredtem rá a kölyökre. Más biztosan undorítónak és rondának tartotta volna, de én majdnem felnyüszítettem gyönyörűségemben. Hatalmas belapult pofikája volt habos és nyálas szájjal, bevérzett fekete szemekkel. Rövid tüsis, szürke szőre és megcsonkított farka volt. Igaz kölyök volt még csak, de eléggé sokat nyomott már most is.

-De gyönyörű vagy! - Valami olyan hang jött ki a torkomon amit nagyon ritkán szoktam csak használni. Olyan plusz hang, amit szerintem direkt az állatokhoz találtak ki. Ami egyszerre gügyögés és elérzékenyült csilingelés. De maradjunk a gügyögés fogalmánál, ami bár nagyon hülyén hangzik, de jobb nem jut az eszembe...

A kis eb fel vakkantott és hatalmas nyáltól csöpögő piros nyelvét újra végighúzta arcom jobb felén.

-Elég! - Nevettem fel, majd minden hasizmomat bevetve, semmi támaszkodás nélkül felültem és a kutyust a hátára döntve, fektettem ölemben.

Megvakartam a hasát, mire hosszú nyelvét kinyújtva, jólesően-no meg persze hangosan- lihegni kezdett.

Miközben simogattam ahol csak értem jól szemügyre vettem.

-Valamilyen kopó vagy... Ugye Babám? - Hajoltam mosolyogva közel benyomott orrához, majd egy puszit hintettem a nyálas felüleltre. - Belehalok! De édes vagy! - Tört ki belőlem, majd a még mindig tiszta nyál és kosz kutyit magamhoz szorítottam.

-Merlinem, de édes vagy! - Meredtem magam elé teljes eksztázisba esve és még az sem zavart, hogy a fülemet kezdte nyalogatni.

-Hogy hívnak? - Gügyörésztem hozzá, de sajnos ő is azokhoz az állatokhoz tartozott akiket nem értettem. Ahj! Pedig annyira akartam tudni ennek az édibédinek a nevét!

Aranyosan, szívbe markolóan fel vakkantott, majd újra nyalogatni kezdett. Ahol csak ért. Az arcom, a mellkasom, a kezem is tiszta nyál lett, de nem én lettem volna, hogyha ez zavart volna...

-Mondd, hogy nincs gazdád! - Sóhajtottam esedezve, de ő nem is foglalkozva mondanivalómmal azzal volt elfoglalva, hogy valahogy a fülem alatti vékony bőrt borítsa be száj váladékával...

-Biztos valahogy rávehetném Remyt, hogy megtartsunk! - Vakartam meg a füle tövét, mire buzgón újra végignyalta az arcomat.

-Agyar! KISKUTYÁM! - Felcsillanó szemekkel kaptam fel a fejemet és miközben tovább simogattam a kutyuskát.

-Ez Rub lesz! - Kaptam lélegzet után.

-AGYAR! - Kiáltotta el magát újra hatalmas barátom, mire a cuki-muki óriásbébi felkapta nagy, nyálas pofiját és rekedtes hangon felvakkanrott.

-Agyar a neved? - Tátottam el a számat, majd a nemlétező nyakába borultam. - SZENT CSOKOLÁDÉ! DE ARANYOS VAGY!

És igen. Itt jött el a pillanat, mikor a napot egy hatalmas felénk tornyosuló alak takarta el előlünk.

-Agyar! - Csattant fel a hatalmas óriás, majd megragadta a kutya grabancát és lehúzva rólam a lába mögé paterolta a vinnyogó, új barátomat.

-Hé! - Keltem ki magamból.

-Sajnálom! Nem tud viselkedni! - Szabadkozott az óriás, vagyis Hagrid, aki ezek szerint még mindig nem ismert fel engem.

-Nem tudja, hol vannak a szabályok! Ugye?! - Mordult rá az éppen mögüle elősomfordáló kugyuskára Hagrid.

Agyar(Ha jól értelmeztem... De egyszerűen megzabálom azt a nyálas, bandzsali képét!) végül a fejét lógatva, Hagrid nagy megrökönyödésére mellém sétált, majd leheveredve az ölembe hajtotta a fejét.

-Oh apró, pici, cuki Agyi! Hát jól leteremtett a gazdi? - Kérdeztem suttogva és gügyörészve és kiengesztelően simogatni kezdtem hatalmas fejét. - Hallatlan...

-Liz?! - Döbbent meg Rub, majd hitetlenül megrázta a fejét. - Hogy kerülsz te ide Apró? - Ült le mellém,majd értetlenkedve hozzátette. - A kis Black panaszkodott nekem a minap, hogy nem engednek ki év végéig.

-Kiboltoltam, hogy egy délelőtt erejéig élvezhessem a tavaszt! - Húztam ki magamat diadalmasan, mire szakálla bozótjában hatalmas mosolyra húzta száját és megsimogatta a fejemet.

-Nagyon hiányzik ám a csöpp buksid! - Sóhajtott, majd megvakarta állát. - Be szerettem volna menni látogatóba, de nem volt időm... No meg Agyart is akartam vinni, csak az öreg Mcgalagony már az aulában megállított, a Madame pedig a "higiéniai" okok miatt még hallani se akart róla! - Panaszolta, mire megráztam a fejemet.

-Pomy néni mostanában nagyon elviselhetetlen! Mikor segíteni jártam hozzá, imádtam, de most olyan mint egy börtönőr! Tudod, hogy értem... - Pillantottam rá jelentőségteljesen, majd újra Agyarra pillantottam.

-Kész. Én belehalok, annyira cuki! - Jelentettem ki, mikor hosszú nyelvével megnyalintotta a szemét.

-Tudtam, hogy tetszeni fog! - Húzta ki magát Rub, miközben megpaskolta a kölök fejecskéjét. - Bezzeg a bátyádék nem így álltak hozzá... - Forgatta meg a szemét.

-A kis Siriusba... - Itt kuncognom kellett, mert azért Mancs nem "annyira" kicsi már. - Első pillanattól kezdve beleszerelmesedett. - Mesélte és egy meghatódott pillantást vetett rá, míg én elérzékenyülve vakartam meg a füle tövét. - Egyfolytában az ölébe akart felmászni, amit persze nem hagyott neki...

-Most csalódtam Mancsban! - Húztam el a számat és újra megsimogattam a kutyuskát.

-Pottert viszont utálja... Nem tudom miért... - Sóhajtott az óriás, majd szemforgatva legyintett. - Pettigrew viszont visítva rohant el az első pillantás után.

-Nem érdemled ezt meg! - Sóhajtottam és anyáskodva megsimogattam mutatóujjammal az orrát, mire egy nagy nyalintás volt a felelet.

-És Remus? - Kérdeztem folytatást várva, hátha Remy kedvesebben viselkedett az új jövevénnyel.

-Csak megütközve bámulta és hangosan gondolkodott arról, hogy mi lesz, ha kiszabadulsz a gyengélkedőről és összeresztelek vele. - Sóhajtott Hagrid.

-Hihetetlen gonoszak ezek a férfiak! - Dünnyögtem, majd karjaimba vettem és babusgatni kezdtem.

-Senki sem szereti! - Fakadt ki Rub. - Mindenki vagy fél, vagy undorodik tőle! Miért kell ilyennek kitennem már kiskorában?!

-Hidd el Rub én majd jó anya leszek! Amíg tart a suli... - Kezdtem majd dühösen hátravetettem magamat. - Fránya sérülés! - Morogtam az eget kémlelve.

-Már azért hálás vagyok, hogy Lizesen viselkedsz vele! - Szipogott meghatódva Hagrid.

-Lizesen? - Kérdeztem felvont szemöldökkel, míg Agyar kényelmesen rám mászott és mellkasomra hajtva a fejét várta, hogy tovább simogassam.

-Hát ilyen elfogadóan és szeretetteljesen! - Dőlt hátra ő is.

-Ugyan már! Agyi megérdemli! - Legyintettem, majd tovább vakargattam az állatka füle tövét.

-Én leszek a pót anyukád... Oké? Csak most várnod kell édesem, míg kiengednek engem a gyengélkedőről. - Merengve figyeltem az eget, miközben halkan suttogtam a szavakat.

***

-Tökéletes... - Mosolygott rám Bricks, majd gyorsan hozzátette. - Nem mondtam semmit!

Kuncogva kaptam el az SVK tanáromról a pillantásomat és figyeltem, amint a patrónusom, kissé szégyenlősen(Biztos megérezte, hogy komoly tétje lehet a dolognak.), fegyelmezetten tett pár kört a gyengélkedőn, majd farkcsóválva felugrott az ágyam végébe és ott egy halk vakkantást elengedve, kámforrá vállt.

-Azt hiszem megvagyunk! - Firkantott még valamit a pergamenjére a professzor, majd megköszörülte a torkát. - Ha jól tudom ez volt az utolsó vizsgája a kisasszonynak...

-Jól tudja Professzor Úr. - Bólintottam elmosolyodva.

-Van már valami terve a nyárra? - Kérdezte kedvesen, miközben leült a sámlira.

-Nem igazán... És a professzor úrnak? - Mosolyogtam, majd gyorsan megkérdeztem. - Egy csokibékát adhatok esetleg? Rengeteg van! Tudja a barátaim elhalmoztak vele. - Húztam be a nyakamat, mire felnevetett.

-Kihasználom az alkalmat! - Nyalta meg a szája szélét majd el is vett egyet a kupacból, amit a barátaim nem engedtek elfogyni...

-Én nekem a kisasszonnyal ellentétben vannak már ötleteim és programjaim is. - Kezdte bontogatni az édességet, majd mosolyogva folytatta. - Képzelje idén is utazom ám... Megyek a horvát szigetekre...

-Biztos szép hely lehet. - Kunkorodott felfelé a szám széle.

-Az is... Meg aztán egy régi cimborámmal, Lyallt is elviszem magammal egy helyre. Tavaj jártam egy kis országban... Valami... Áh! Éhes... - Gondolkodott hangosan, majd csettintett. - Magyarország! Apró, de megvan a maga szépsége!

-Az apukámat? - Csodálkoztam.

-Hát ha a te apukád hallgat Lyall Lupin névre, akkor minden bizonnyal. - Sandított rám, mire somolyogva megcsóváltam a fejemet.

-Honnan ismeri apust?

-Együtt jártunk a roxfortba még! - Legyintett, majd kíméletlenül leharapta az édesség fejét. - De miután én a világot járom, nagyon régen találkoztam ám édesapáddal. Persze leveleztünk, de az nem igazi! - Bólogatott, majd a maradékot is betömte a szájába.

-Mi is a professzor teljes neve? - Érdeklődtem, mire felnevetett.

-Ben Bricks... De jogos a kérdésed... Nem igazán említettem!

-Mostmár megvan! Ön volt az aki valami furcsa növényt küldött neki szülinapjára! - Vigyorodtam el.

-Hát megkapta! - Hangosan és derűsen kacagott fel, ami csak úgy betöltötte a gyengélkedőt. - Hogy tetszett neki?

-Szerintem nem igazán nyerte el a tetszését, de a mellékelt csokitortával kiengesztelte a Tanár Úr. - Kuncogtam.

-És mit falt be a virága? - Érdeklődött jókedvűen.

-Kis híján az ujját! - Fojtottam el a nevetésemet.

-Sajnálom! - Szabadkozott a könnyeit törölgetve.

-Ugyan már! A bosszankodásán egész nap szórakoztunk! - Intettem továbbra is kuncogva.

-És gyógyulgat? - Csapott bele egy másik témába az SVK professzor.

-Igen. Pár napja Madam Pomfrey még ki is engedett innen. - Bólintottam, majd elhúztam a számat. - Megenged egy kérdést a professzorúr?

-Többet is Ms. Lupin. - Mosolygott rám.

-Jövőre is marad?

Ő pedig fájdalmasan elmosolyodott és mint aki számított volna a kérdésemre bólintott.

-Nem... Igazándiból ezt az évet sem szerettem volna különösebben elvállalni, hiszen nincs képesítésem és időm se gyerekekkel foglalkozni. Félre ne értse kisasszony! Imádtam itt tanítani, de én kalandor vagyok. Nem igazán tudok megülni sokáig egy helyben. Ezt az egy évet is túl hosszúnak éreztem. - Sóhajtott.

-Megértem. - Bólintottam végül egy kis gondolkodás után, majd elmosolyodtam. - Milyen kalandokat élt meg eddig a professzor?

-Hú! Fogós kérdés. - Nevetett fel, majd a plafon felé pillantott és kifújta a levegőjét. - De rengeteget.

-Meséljen! - Csillant fel a szemem...

***

-Tehát... Amelyben köztudott, hogy a hajszálas ing, mindig is jó jelentéssel bírt, emiatt sejteni vélem, hogy amennyiben látja rajtam a professzor ezt a darabot makulátlannak és okosnak, no meg előrelátónak vél... De visszatérve az álmomhoz! A leves és a fokhagyma váratlan köze egymáshoz igazán megrázott, de jósképességemnek hála rájöttem, hogy minden bizonnyal valami vámpírt fogok a következő napon levessel nyakönönteni, vagy nyaklevest adni. Részletkérdés! Igen ám, de se vámpírral, sem nyaklevessel nem találkoztam, úgyhogy életemben először át kellett esnem a tévedés kudarcán. Ám jött egy újabb álom, amit aztán sikeresen megfejtettem. Álmomban egy teremben ültem, mindenfelől sötét alakok magasodtak fölém én pedig verejtékezve körmöltem a jóslástan leckémet. Mi a konklúzió? Hogy mit fejtett ebből ki a roppant nagy elmém? Azt, hogy jóslástan vizsgán fogok ülni a következő napon és... És nézni fognak... De még mindig nincs vége az "Álom-hetemnek"... Most jön a kedvencem... Sosem pókereztem, de az álmomban igen... És nyertem egy maréknyi galleont... Amit aztán elköltöttem egy csizmára... De ronda is volt, meg kicsi is... Hallatlan... Akkor ott van még a hétfői álmom is, amiben leugrottam Mcgalagony íróasztaláról... Megfejtés: Következő napon, valóban leugrottam róla, nehogy ebben is kudarcot valljak... Tegnap éjszaka pedig megálmodtam életem sztoriját... Jamesszel valamiért ködlámpásat játszottunk. Remus volt a faág a szomszédból, Lily téliálmot aludt egy kenyérpirítóban, Marry random családfát nézett a fenyőfa tetején, Peter pedig rakott krumplit evett sült krumplival és azt magyarázta, hogy nem érti, hogy mi miért nem leszünk pillangók, mikor kikelünk egy hálózsákból. Aztán Aliceba belecsapott a villám, Frankból pedig elnök lett. Olyan mugli elnök, akin szürke nadrág és zakó van és piros nyekkenő, meg olyan hátranyalt haj... Aztán ott elszórakoztunk a Tiltott Rengeteg közepén. Mindenki fújta a saját dumáját, mi pedig Jamesszel kergetőztünk és mikor kezdtek elfajulni a dolgok végre megjelent Beth, vagyis te és hoztál nekünk az éjszaka közepén, egy biciklin ülve, esőkabátba csomagolva tükörtojást és azt hajtogattatad, hogy "Egyetek! Nőjön a begyetek!", mi pedig ettünk és Peternek leszakadt a karja... Meg a másik is! És helyére polip kar nőtt, amivel sokkal gyorsabban tudta magába lapátolni a tükörtojást. Aztán megjelent az anyám és én felébredtem annál, hogy elordítja magát és ellopja a tükörtojásunkat, mi pedig utánarohantunk, hogy nehogy a mardekárosoknak adja... - Sirius a szomszéd ágyon, fáradhatatlanul ugrálva darálta a mondanivalóját. Néha fél szemmel belepillantott a hosszú pergamenjébe, amibe mindezt felírta, majd kitárva a karjait, száját jóképű viggyorra húzva tovább dumált. Párszor kisöpört pár tincset az arcából, ami minden ugrásnál hanyag eleganciával vissza hullott szeme elé. Ezt a mozdulatot párszor megismételtre, majd belenyugodva a tudatba, hogy azok a fekete és hullámos szálak nem fogják nyugton hagyni, inkább felhagyott az arréb söprésükkell és teljes energiával, kifogyhatatlan tüdővel, a darálástól kipirosodott arccal, tovább ugrált és tovább magyarázott.

Én az ágyamon ülve, patakokban folyó könnyekkel a hasamat szorongatva megállás nélkül nevettem rajta és előadásán. Mellettem, vagyis félig rám dőlve James röhögött hajthatatlanul, néha fel-fel horkantva. Kezelhetetlen fekete tincsei csiklandozták az arcomat és nyakamat, amitől csak még nagyobb kacaghatnékom támadt. Remus volt az egyetlen aki kötél idegekkel, arcát tenyerébe temetve, megbotránkozó arccal hallgatta Mancsot, aki szünet nélkül adta nekünk a szépet. Kész showt nyomott le és szerény véleményem szerint ha a varázslók között lett volna olyan szakma, hogy humorista, Mancs az álom szakmáját(Szó szerint is... Már ha az álom-hét után lehet szó az álom-szakmáról is.) lelte volna meg benne.

Sirius már a jóslástan vizsgája után nálam kötött ki és engem szórakoztatott teljes erőbedobással. Minden hülyeség kitódult már belőle, emiatt most a beadandója vázlataiból merített ihletet. (Mintha kifogyott volna belőlük... Remélem érezhető az irónia!) Mint ugyanis kiderült, akik nem voltak olyan helyzetben mint én(Aki ugye a gyengélkedőn rostokolt már egy jó ideje.), azoknak beadandót kellet írni és cserébe csak a gyakorlati vizsga volt csak megtartva.

Sirius pedig minden lehetséges témával előhozakodott. Tényleg! A tenyérjóslással kezdte és most éppen az álom fejtésnél tartott. Nyilvánvalóan a saját álmai volt a téma, amin még Remus is elengedett egy halvány mosolyt.

Ám Mancs ma nagyon elemében volt. Tényleg! Valami történt azon a jóslástan vizsgán, hogy így felpörgött tőle...

-Kész! Kifáradtam! - Rikkantotta majd összegyűrte a pergamenjét és a kis gombócot elhajítva beleugrott az ágyba, amin eddig ugrált...

Egyre csillapodó kacagással bámultam, ahogy gyorsan emelkedő-és süllyedő mellkassal hangosan szuszog. Arca kissé kipirult, míg szája még mindig a füléig ért. Szemei veszettül csillogtak kimerültség legkisebb jelét sem mutatva, míg kezeit hasán összekulcsolva hallgatta nevetésünket. Kissé verejtékező arcára rátapadtak a feketés, barnás tincsei-már amiket nem tartott a hajgumi rabságban- és könyökére támaszkodva vigyorogva sandított ránk.

-Ebből mit írtál bele a dolgozatodba? - Kérdeztem végül nevetéstől zihálva, mire mosolyogva vissza dőlt az ágyba és plafont elemezgetve tekintetével megvonta a vállát.

-Szinte semmit... Teljesen átfogalmaztam mindet. - Szólt mosolyogva.

-Nem értem miért jártok jóslástanra... Nekem bőven elég volt az a két év. - Ingatta a fejét James, miközben egyszerűen a hasamra hajtotta a fejét.

-Ugyan már! - Legyintett Sirius és arisztokratikus vonásokkal megáldott arcát unott és lelezelő grimaszba vágta. - Nem tudsz te semmit Ágas! Csak a jó pár kell hozzá és megvan a legvidámabb óra a héten! Ugye Beth? - Pillantott rám jelentőségteljesen, de ajkait féloldalas, apró mosolyra kunkorította.

-Igen. - Bólintottam határozottan és a végét egy hatalmas mosollyal spékeltem meg.

-És nem akarjátok abba hagyni? Mármint nem akarok ünneprontó lenni, de teljesen felesleges tantárgy. - Meredt ránk felválta Remy, hol engem, hol pedig Mancsot szuggerálva pillantásával.

-Sirius? - Felvont szemöldökkel fordultam Tapmancs felé, aki gondolkodás mímelve ütögette meg mutatóujjával állát, míg játkéosan csillangató szürke szemeit tettete komolysággal a plafonra emelte.

-Hmm... - Látszólag nagyon gondolkozott, majd felcsillanó szemekkel csettintett egyet és száját egy "Igen" - re formálva, végül megrázta a fejét. - Nem. Határozottan nem akarom abbahagyni. Bár a véleményem változhat, ha Betty másféle választ nyújtana a kérdésre. - Okoskodott, majd felém nézett. - Beth? A világ legboldogabb férfiává tennél, ha továbbra is párom lennél jóslástanon! - Pislantott rám, mire komolyan biccentettem egyet.

-Minden tőlem telhetőt megteszek Mr. Black, hogy megfeleljek elvárásainak.

-Na! Ez a beszéd! - Vigyorgott diadalittasan ezzel megmutatva gödröcskéit és bezsebelve egy unott és egy megbotránkozott pillantást.

-És mugli ismeretre is akartok járni? - Sóhajtott Remy.

-Még szép! - Vágtuk rá egyszerre, mire a hasamra hajtott fejű Jamie megforgatta a szemét.

-Fúj. - Szólt halkan, de én eleresztve a fülem mellett megjegyzését hevesen bólogatni kezdtem Mancs mondanivalójára.

-Viccelsz Holdsáp?! El sem hiszed mennyire király az az óra! Láttál te már valaha motorbiciklit?! Hm?! Nem! Hát ez az! Ott pedig ilyenekről beszélünk! Televízío! A dobozba zárt világ megtestesülése! Rádió! Olyan fantasztikus dolgokat elemzünk ki! De majd mikor veszek egy motort, akkor majd tátva marad a szád és mondani is fogod, hogy "Oh Tapmancs! Mostmár belátom, hogy hülyeség volt megkérdőjelezni a mugli ismeretet!"... - Sirius folytatta volna, de Remy unottan rátekintett.

-Nem fog tátva maradni a szám és ha veszel egy olyan kétkerekűt én leszek az első aki kiszalad a világból tőle! - Dőlt hátra összefont karokkal a székében.

-Uuu! Majd megtanulhatom vezetni?! - Felcsillant a szemem a gondolatra, hogy egy olyan csodát próbálhassak ki.

Igen. Sirius idén év elején szeretett bele a járgányba mikor azt vettük mugli ismereten. Azt a megszállotságott és rajongást amit a motorbicikliknek tulajdonított öröm volt nézni. És én voltam az elsők között akivel megosztotta tervét, miszerint a tizenhetedik életévét is betölti vesz magának egyet. Mit az "elsők között" ?! Én voltam az első!

-Még szép! - Mosolygott, de Remy rögtön közbeszólt.

-Nem fogom engedni, hogy felülj rá! - Meredt rám.

-Ugorjunk a téma fölött! - Szólt gyorsan Ágas, mikor már nyitottam volna-Siriusszal egyetemben- a számat egy frappáns visszavágásra.

-És a számisztika? Rúnaismeret? Valamelyiket le kell adnod Lizzie! - Fogott bele Remy.

-Csodálatos témaváltás mondhatom... - Morogta Sirius, majd sértődötten visszafeküdt az ágyra és felvillanó szemekkel figyelte, mikor önkívületi állapotba, gondolataimba mélyedve csavargatni kezdtem James göndör és kesze-kusza tincseit...

No, újra jelentkeztem!
Az a helyzet, hogy most kezdek rájönni, hogy az idei évem nagyon durva kezd lenni... A sok tanulnivaló miatt pedig nem volt még időm feltölteni és újraolvasni az új fejezetet... De most, hogy újra kiütött valami kis betegség(Hál Istennek nem Covid! :D) és csak fekszem és lábadozom, volt időm erre és minden tőlem telhetőt megtéve megpróbáltam kijavítani minden apró elírást, vessző, vagy helyesírási hibát. Ettől függetlenül természetesen lehet, sőt biztos, hogy átsiklottam valamin, de nézzétek el ezt nekem! :)
Nagyon remélem, hogy tetszett a fejezet, de most tényleg foggggalmam sincs az új részt illetően, lévén, hogy elkezdtem megírni életem első, önnáló, nem ff-es könyvét. (Jhaj! Cuki vagy, de még nem publikáltam!) Ami szerintem egész jól halad és nagyon megszerettem már most, hogy hat fejezeten már túl vagyok belőle(+Prológus)... A gondolataim pedig most sokszor inkább a felé kalandoznak el, de nyugi! Már szerkesztés és írás alatt, a kövi fejezet, az Elizabethből is... Meg van a "Megváltozni"-ból és az "Egyszer Az Életben" - ből is tervezve új rész... Emily könyvével tényleg maximális lassúsággal haladok, de kijelenthetem, hogy ott is battyogok a kövivel... Viszont Lily-t sajnos elhanyagolom, mert hozzá most tényleg nincs semmi ihletem! Ssr! Ne is mondjátok! Hosszúra sikerült ez a helyzetjelentés is!
Azért köszönöm, hogy elolvastátok, csillagoztátok, netán, tán kommenteltétek is!
Na pusszancs! :)