Észre se lehetett venni, úgy elszaladt az idő. És most ott tartunk, hogy holnap már telihold.

Mint a többi, ez a nap is ugyanúgy kezdődött.

Én korán felkeltem, rendbe szedtem magam és elindultam reggelizni. Útközben találkoztam, a szintén koránkelő James Potterel és vele mentem le a nagyterembe.

-Te Liz, egy kicsit mintha izgulnál. - Nézett rám, miközben töltött magának a tejeskávéból.

Igen, a srácok ez alatt a három hét alatt, talán tulságosan is megismertek engem. És igen, izgultam, hiszen holnap lesz telihold, amikor Remus iszonyú kínokat fog átélni.

-Nem, nem izgulok! Miért is izgulnék? - Ráztam a fejem, de James átlátott rajtam.

-Te izgulsz. - Jelentette ki.

Ekkor megjelent Sirius... Igaz kicsit kómásan, kócosan és pizsamában(!!) de megjelent a korai órákban.

-Hát te? - Nevettem el magam, mikor levetette magát mellém.

-Felkeltem! - Nyöszörögte, majd lefejelte az asztalt.

-De mire? Felébresztettek, vagy magadtól? - Ráncoltam a szemöldököm, mert Sirius abszolút hétalvónak számított.

-Fogalmam sincs, csak felkeltem! - Nyöszörgött tovább, majd felemelte fejét az asztalról.

-Hány óra van? - Hunyorgott.

-Reggel hét óra van. Reggel hét, Sirius. - Nevette el magát James.

-Ezt nem hiszem el! Még egy órát szundíthattam volna! - Dünnyögte, miközben majdnem lecsukódtak szemei.

-Sirius, miért vagy pizsamában? - Ült le James mellé Remus, akin már meglátszott a telihold, lévén, hogy egy kissé sápadt volt az arcszíne.

-Nem tudom! - Bődült fel Sirius. Majd körülnézett. Mikor befejezte a terepszemlét, a tekintete megállapodott rajtam...

-Nem, gond, ha párnának használlak? - Suttogta, hogy csak én halljam, majd választ se várva, az ölembe hajtotta fejét.

Nevetve figyeltem, ahogy Sirius Black felrakja a lábát a padra, így fekvő pozicióba tornászva magát,majd addig izeg, mozog, míg kényelmesnek nem találja, fekhelyét.

-Hé, nem kéne egy takaró is Sirius? - Nevette el magát James.

-Az is jól jönne! Lizzie, van takaród? - Nézett fel az ölemből Sirius.

-Sajnálom, de nincs. Mondjuk, ha nagyon ragaszkodsz hozzá, oda tudom adni a pulcsimat, de az közel se takaró. - Mosolyogtam rá, mire felcsillant a szeme.

-Kérem a pulcsidat! - Nézett könyörgőn nagy szürke szemekkel, mire nevetve megráztam a fejem és levettem, a narancssárga kardigánom és mint egy pokrócot ráterítettem. Az egy másik dolog, hogy kábé, csak a fél felsőtestére volt elég, de mindegy is.

-Gyere Remus, fogadjunk tíz galleonba, hogy mire végzünk a Roxfortban, ezek már egy párt fognak alkotni! - Vigyorgott James, mire ő csak unottan megforgatta szemét.

-Legyen, de én arra tippelek, hogy a végzős évünk elején már együtt lesznek. - Nyújtotta a kezét Remus, amit James nagy hévvel meg is rázott.

-Most komolyan? - Néztem rájuk szúrósan. - Abban fogadtok, hogy a barátaitok mikor fognak összejönni? Egyáltalán ki tudja azt megmondani, és mégis honnan veszitek , hogy én meg Sirius. Inkább hagyjuk is! - Legyintettem beletörődötten. - Idióták!

-Én is az vagyok? - Nézett fel rám az ölemben fekvő 3. idióta.

-Te is az vagy! - Bólintottam, majd bekaptam egy szelet almát.

-Mi? Én nem is vagyok az! - Fortyogott.

-És én se vagyok idióta! - Horkantott fel James is.

-Én meg a bátyád vagyok! Én se lehetek idióta! - Nézett fel reggelijéből Remus.

-Na látjátok. A három idióta. Az egyik a bátyám a másik a legjobb barátom, a harmadik pedig a többiek szerint a jövendőbeli párom! Innen is látszik, hogy idióták vagytok. Még hogy Sirius és én? Édes Istenem! - Fogtam a fejem.

-Mr. Black! Mégis mi a csudát csinál itt pizsamában? - Lépett az asztalunkhoz, Mcgalagony.

-Mit csinálnék? Hát alszom, tanárnő! Vagyis aludnék, ha hagynának! - Nézett fel rám.

-Mégis miért?....... Mindegy is! Inkább hagyjuk! - Legyintett belefáradva, majd eltipegett.

-Én inkább megyek! - Álltam volna fel, de Sirius semmi jelét, nem mutatta annak, hogy fel akarna kelni.

-Kérlek Sirius, engedj el! - Néztem rá könyörgőn, mire megrázta, a fejét az ölemben.

-El engedlek, ha bocsánatot kérsz, vagy megpuszilsz engem! - Vigyorgott rám, mire a velünk szemben ülő Remus felmordult.

-Nem értem mi a bajod Remy, hiszen az előbb fogadtál, hogy mikor jövünk össze! - Ráztam a fejem nevetve, majd elgondolkoztam.

Ha megpuszilom Siriust, akkor mi történik? Vagy inkább kérjek bocsánatot tőlük, aminek szintén nincs semmi értelme.

Végül a puszinál maradtam, mert az könnyebb, mellesleg Sirius nagyon is cuki volt... Várjunk! MI?!

-Na? Választottál? - Kérdezte James vigyorogva.

-Ühüm! - Bólogattam, majd lepillantottam az ölemben fekvőre.

Egy kis hezitálás után, felé hajoltam, és adtam egy puszit az arcára.

-Huh! Mégegyszer! - Kérlelt nagy boci szemekkel.

-Oké. De akkor utána tényleg elengedsz! - ő a győztesek vigyorával bólintott egyet, mire kapott még egy puszit.

És ki hitte, volna, még mindig nem állt fel.

-Egy utolsót! Búcsú puszi? - Pillantott rám, de Remus megelőzött a válasszal.

-Vegyél vissza Black! A húgom, nem fog senkit se puszilgatni csak úgy random. - Rázta a fejét, de szája sarkában, ott bujkált a mosoly, úgyhogy Siriusnak igazán nem kellett semmitől sem tartania.

-Na gyere, Sirius! Még át kéne öltöznöd, meg felébresztjük Pettigrewet! Na gyere, gyere! - Mikor felült, végre fel tudtam állni.

Mikor a pulcsimat is visszakaptam, már csak Sirius hiányzott az indulásig.

Mikor végre, Black barátocskánk is hajlandó lett, felkelni a padról,végre valahára, elindulhattunk, hogy összekaparjuk Petert és ő is felöltözzön rendesen.

§Sirius§

Mit ne mondjak? A faterék egész nyáron tolták a fejembe a hülyeséget, miszerint a tetves mardekárba kéne, hogy kerüljek, mert az a "családi hagyomány" meg "Ez egy Blacknek a feladata"... Még mindig "hálás" vagyok nekik ezért.

Aztán "családi hagyomány" így, flancos "Black kötelesség" úgy, szartam az egészre és mikor a süveg felvetette, hogy a griffendélben a helyem, kapásból rávágtam, hogy naná. Semmi kedvem nem volt Narcissáék táraságához. 

És megbántam, hogy Griffendéles lettem? Na ne röhögtess! Még, hogy megbánni?!

Ebben a házban végre normális barátokat is szereztem!

Mondjuk ebben nagyban rásegített Beth(ne kérdezzétek, hogy honnan jött a becenév), aki a kezdetektől mellettem volt, és mikor megtudta, hogy a családnevem Black, még akkor sem közösített volna ki, hiszen Ő más volt. Mert Ő nem a származásom alapján ítélt el, és mikor Remus és James is észrevették, hogy a származás nem fontos, akkor lettek ők is igazán a barátaim.

De Beth mindig is az első volt a sorban. Hiszen előttük nem is voltak barátaim.

Elizabeth Lupin.... Amúgy, hogy hangzana az Elizabeth Black? Hagyjuk... Ne kérdezze senki, hogy a bájitaltan órán mégis mi a fenéért jártatom az eszem hülyeségen!

Időugrás következik! De nagyon nagy!

Remélem, hogy tetszett!