Felvont szemöldökkel figyeltem a pergament, amit még az óra előtt nyomta a kezembe Jamie, azzal a mondattal, hogy megbűvölte és majd próbáljam ki.

Mégis, hogy értette ezt? - Lopva Mcgalagonyra pillantottam, aki a táblánál állt és magyarázott.

Áh! Remus biztosan lejegyzeteli én pedig most az egyszer kissé pihenhetek, ígyis úgyis a hátsó sorban ülök, észre sem fogja venni...

Nagyot sóhajtva megmártottam a pennámat a tintámban,ám mielőtt a pergamenhez érintettem volna, megálltam a mozdulatban. - Mégis mit írjak?

Holdsáp, Tapmancs, Ágas és Féregfark

Ekkor mintha ez valami jelszó lenne a lapon lassan kirajzolódott egy "beszélgetés".

S: Unatkozoom!

J: Nem vagy egyedül vele haver!

P: Éhes vagyok!

R: Fejezzétek ezt be! Inkább jegyzeteljetek!

J: Eszünk ágában nem áll jegyzetelni!

S: Ágas! Odaadtad Bettynek a saját lapját?

J: Igen.

S: Tudja szerinted használni?

J: Szerintem igen...

S: Biztos??

J: Talán kitalálja.

S: Segítsünk neki?

J: Áh! Az feltűnő lenne! Az öreg Minnie így is nagy szemekkel néz, hogy minket "jegyzetelni" lát...

S: Igaz is... De akkor ő most nem fog írni??

J: Nem tudom... Liz? Itt vagy? Ha ráírsz a lapodra, akkor mi is látjuk!

Döbbenten kaptam fel a fejemet és a tekergők csakugyan "jegyzeteltek"... Peter szemöldökráncolva méregette az előtte heverő pergament, míg James és Sirius teljes beleéléssel írtak. Ahogy James mondta, újra megmártottam a pennámat és ráírtam a lapra.

E: Sziasztok!

J: Szia Maszat!

S: Helló Betty!

E: Ez mi?

S: Ágassal fejlesztettük ki tegnap este... Így tudunk az órán üzengetni! Jó mi?

E: Az! Ez nagyon menő!

J: Köszönöm! Köszönöm!

E: És ha Minnie észreveszi??

S: Nem fogja!

E: De ha észreveszi?

J: DE NEM FOGJA!

E: Oh! Oké...

S: Uuuuu! Láttátok ahogy az a hollóhátas fiú ásított egyet?

J: Ja! De mi benne olyan nagy szám?

S: Beleláttam a torkába...

E: Fúj! Hülyék vagytok!

S: Jaj! Ez nem újdonság!

J: Maszat! Miért ültél olyan hátra??

E: Mert miért ne?

S: Szerintem rájött, hogy ha hátra ül, akkor kevésbé feltűnően tudja bámulni Brownt.

E: Kit?!

S: Brownt!

E: Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz, vagyis írsz...

S: Tudod a srácot, akit még év elején megvigasztaltál, miután besértődött azon, hogy beszólt nekünk, hogy hadjuk mágiatörin jegyzetelni. (Utána volt az, hogy megkergettelek a folyosón)

E: Jaaaaaaaaa!

J: Hallod haver, egész kis regényt kanyarítottál ide nekünk!

S: Kac kac kukac!

E: De várj már!

S: Várok...

E: Miért is bámulnám őt??

S: Hagyjuk!

J: Ja szerintem is! Ebből már nem jössz ki jól Tapmancs!

E: Mivan?

P: Srácok! Mikor csengetnek ki?

J: Ezt meddig tartott leírni?

E: Tízkor... Ha jól tudom.

P: K.

S: ?? Ezt így kapásból tudod??

E: Igen.

J: Most komolyan?! Még van húsz perc?!

E: Nyugodj abban a tudatban, hogy nektek ez az utolsó órátok.

J: Neked még lesz?

E: Ja. Egy rúnaismeret... Aztán még korrepetálom a negyedikeseket.

S: Szegénykém!

J: Szívás!

E: Nem az! A rúnaismeretet végigbeszélgetem Frankkel, a korrepetáláson pedig igazán jól lehet néha mulatni.

S: Azért fogsz nekünk írni azon a rúnaismereten? - Sirius kérdésén akaratlanul is elmosolyodtam, majd felpillantva megkerestem a szememmel a pár sorral előttem ülő említett személyt, majd újra megmártottam a pennámat a tintában.

E: Talán...

S: Nemár! Ez nem vicces!

E: Nyugi! Persze, hogy fogok írni...

J: Kinek lehet ezt a csodát is köszönni?

S: Nekem.

J: NEM! Nekem!

S: De enyém volt az ötlet!

J: Én pedig megvalósítottam!

E: Fejezzétek be!

P: Szerintem is.

S: Na! Féregfark is megtanult írni!

J: Jé! Télleg!

E: Mindjárt kicsöngetnek...

S: ÉS tényleg!

J: ÉLJEN!

S: ÉLJEN!

S: Amúgy... Holnap van december hatodika...

J: És?

S: Tudjátok! Ettől a héttől az összes hétvége Roxmortsi!

J: Télleg!

E: Én ezt már régóta tudom...

S: Mi is tudjuk régóta!

R: Tegyétek már el!

J: JÉ! Még Holdsáp is életben van!

R: Hülyék...

***

-Hol vannak már? - Toporogtam egy helyben és minden erőmmel azon voltam, hogy ne fagyjak a Roxmortsi emlékmű előtti fém korlátnak, aminek jelen esetben neki dőltem.

-Leküldenek, hogy jönnek utánunk, aztán ki se dugják az orrukat! - Morgolódott mellettem Mancs.

-Mennyi ideje várunk rájuk? - Pillantottam rá és ügyeltem arra is, nehogy a fogaim összekoccanajanak. A grifendéles sálamat szorosabbra húztam és a szövetkabátom gombjait is újra gomboltam.

Sirius nem felelt, csak gyakorlott mozdulatokkal feltűrte kabátja ujját és mikor a kesztyűjét is úgy igazította ráhunyorgott az órájára. Ajkaimra rögtön mosoly kúszott és a szívem is nagyot dobbant, mikor megláttam a karórája mellett a karkötőjét, amit még én csináltam neki. Ő pedig hordja!

-Min mosolyogsz? - Zökkentett ki a gondolataimból Mancs kérdése, mire visszatértem az álmodozásból.

-Azon, hogy izé... - Haboztam... Lehet, hogy gyerekesnek fog tartani? - Hordod a karkötőt amit én csináltam neked... - Hajtottam le a fejemet szégyenlősen.

-Mondhatok egy titkot? - Hajolt a fülemhez, majd választ se várva folytatta.

-Le sem veszem... - Suttogta és a hidegnek köszönhetően még a leheletét is láttam.

A válaszától akaratlanul is elöntött a forróság és legszívesebben sikongatva ugráltam volna, csak hát... Na! tizenöt éves leszek és nem négy!

-Tényleg? - Az izgalomtól összeszorult torokkal pillantottam fel Mancsra, aki még mindig vészesen közel volt, bár engem ez cseppet sem zavart.

Az arcát teljesen kicsípte a hideg(ahogy az enyémet is minden bizonnyal), így orcája két oldala pirospozsgás lett. Az ő nyakában is ott virított a grifendéles sál, csak neki még sapkája is volt(amit én teljesen elfelejtettem felvenni), így a vörös színben játszó, kötött és bojtos sapka alól pár sötétbarna, inkább fekete tincs kandikált ki, hanyag eleganciával lógva bele a tökéletes arcába és az annál tökéletesebb és gyönyörűbb szürke szemeibe. Pfúj! Mi ez az ömlengés Elizabeth?!

-Tényleg... Bár ez szerintem természetes... - Mosolyodott el.

-Már miért lenne természetes? - Szaladt ki a számon.

-Mert egy számomra fontos embertől kaptam? - Vonta fel szórakozottan a szemét.

-Fontos vagyok neked? - Ízlelgettem a szavait. Eddig is sejtettem, de így az ő szájából, olyan csodálatosan hangzott!

-Igen. - Nyalta meg kicserepesedett ajkait.

-De visszatérve a második kérdésedre, fél órája várjuk Ágast, Férgefarkat és Holdsápot. - Húzta végül el a száját Mancs.

-Lehet, hogy leküldtek ide minket, hogy megszabaduljanak tőlünk? - Töprengtem hangosan és óvatosan összedörzsöltem a jéggéfagyott kezeimet.

-Valószínűleg ez az igazság... - Dőlt Sirius is neki a korlátnak, majd felvont szemöldökkel fordult felém.

-Fázol. - Mért végig, mire megráztam a fejemet, de HAHA! Kit tudok átejteni?

-Miért tiltakozol mindig, mikor tudod, hogy átlátunk rajtad? - Mosolyodott el óvatosan Mancs.

-Ez egy jó kérdés. - Dugtam zsebre a kezeimet kuncogva, Sirius pedig rosszallóan a fejét ingatta.

-Odaadjam a kesztyűmet? - Mosolyodott el végül.

-Nem kell. - Ráztam meg a fejemet hevesen.

-Aham... - Tűnődött el, majd hirtelen semmi előzmény nélkül magához rántott.

-Hello. - Vigyorgott rám, én pedig döbbenten pislogtam rá.

-Most megkérdezzem, hogy ezt mégis miért csináltad? Vagy miért csinálsz ilyeneket? - Vontam fel a szemöldökömet a mosolyomat elfojtva.

-Inkább ne. Most pedig... - Azzal lehúzta a kesztyűjét a kezéről és az én kacsómba nyomta a fekete szövött kesztyűjét.

-Felveszed ezeket.

-Vagy mi lesz? - Mosolyodtam el.

-Lupin... Csak fogd meg és húzd fel... - Emelte a fekete csillagokkal pöttyözött égre a tekintetét.

-Csak az egyiket... Neked is kell. - Nyújtottam vissza neki az egyik párt.

-Ha jól gondolom csak így vagy hajlandó felvenni... Igaz? - Forgatta meg nevetve a szemét, majd unottan grimaszolva felhúzta a jobbjára a kesztyűjét.

-Jó kutyus! - Álltam lábujjhegyre és nevetve megpaskoltam az arcát.

-Nagyon vicces vagy ma Beth! Most pedig vedd fel a kesztyűt mer ha a szemem nem káprázik már jégcsapok lógnak le az ujjaidról... - Hajolt közel a kezemhez.

-Parancsolj! - Húztam fel a kesztyűjét, ami "enyhén" szólva nagy volt rám.

Sirius nevetve bólintott, ám nem tudtam vele sokáig foglalkozni, ugyanis ekkor olyan dolog történt amire szerintem egyikünk sem számított...

Egyszer csak egy hatalmas hópihe esett közvetlenül a cipőm orrára, amit aztán követett egy második és a következő pillanatban már nagy pelyhekben szállingózott a hó.

-Beth! Esik a hó! - Hallottam meg magam mögül Siriust, ám nem tudtam vele foglalkozni.

Olyan bénítóan gyönyörű volt az egész...

Hitetlenül bámultam fel a sötét égboltra, amiből csak úgy zuhogott le a hó és csak úgy ösztönből kinyújtottam a nyelvemet, hogy pár hópihe a számba szálljon.

***

-Na? Jobban vagy már? - Simogattam meg Remus heges arcát.

Már csak egy kerek hét volt hátra a szünetig, ám a teliholdat ez nem nagyon érdekelte...

-Úgy nézek én ki? - Szája fájdalmas mosolyra kunkorodott.

-Ahj Remy! Annyira sajnálom, hogy pont most lesz a... - Haraptam el a mondatot, ugyanis kinyílt a gyengélkedő ajtaja és belépett rajta egy szőke elsőéves fiúcska.

Hollóhátas talárja teljesen össze-vissza volt gyűrve és elsőre nem is találtam benne kivetnivalót, csak aztán feltűnt a vérző orra és a bicegése.

-Szia... Segíthetek valamiben? - Álltam fel Remy ágyáról, mire a fiúcska felém kapta a tekintetét.

-Madam Pomfreyt itt találom? - Kérdezte és az arca jól látható grimaszba rándult, mikor meglátta a hátam mögött éppen hányni készülő bátyuskámat... Mi sem leszünk puszipajtások!

Gyorsan elhúztam Remus paravánját, majd szembe fordultam a fiúval.

-Madam Pomfrey most nincsen itt és érkezéséig nekem kell ellátnom a betegeket. Úgyhogy mondd, miben segíthetek.

-Nos... Biztos, hogy meg vannak a képességeid az ellátásomhoz? - Mért végig gőgösen a fiú, mire kissé elpirultam. Mégis, miért köt bele olyan emberekbe, akik vagy négy évvel idősebbek nála?

-Miben segíthetek? - Ismételtem meg kedvesen, figyelmen kívül hagyva, az előző megnyilvánulását.

-Amint látja vérzik az orrom és az egyik lábammal is van valami... Bár meg tudnám oldani egyedül is, de inkább normális diákhoz méltóan, eljöttem ide, de amint elnézlek, már nem vagyok biztos benne, hogy te nálam jobban tudnál orvosolni... - Grimaszolt, én pedig megrökönyödve meredtem rá.

-Na így nem beszélsz kispisis! - Mordult fel egy ismerős hang a sarokban, mire döbbenten Sirius felé kaptam a tekintetemet. Mikor jött be?

-Az megvan, hogy aki előtted áll jóval okosabb és minden bizonnyal ügyesebb is mint te vagy? - Lökte el magát a faltól Sirius, majd nagyokat lépve mellém lépdelt.

-Nem hiszem... - Motyogta alig hallhatóan a fiú, mire Sirius torkát kutya szerű morgás hagyta el.

-Ki vagy te? És hogy mersz így beszélni, egy olyan személlyel aki csak segíteni szeretne? - Kérdezte villámló tekintettel.

-Gilderoy Lockhart vagyok... - Húzta ki magát kissé remegve a fiú.

-Mindent értek! - Horkantott fel Mancs.

-Te vagy az a gyerek aki többre tartja magát, mint ami valójában. Igaz? - Vigyorodott el.

-Te pedig gondolom Sirius Black vagy, aki a családja szégyene... A pletykák szerint. Igaz? - Vágott vissza a fiúcska.

-Mit tudsz te, amit mi nem? - Hajolt le Sirius Gilderoy Lockharthoz.

-Sok mindent... - Szűrte a fogai között a szavait a fiúcska és elérkezettnek láttam az időt, hogy beavatkozzak.

-Fiúk! Ez itt a gyengélkedő! - Vágtam közbe, mire mindketten felém pillantottak.

-Bocs Beth. Nem tudtam elviselni, hogy a kölyök sérteget. - Vont vállat lazán, mire éreztem, hogy a szívem hatalmasat dobban.

-Nincs semmi baj... És Mancs... - Szóltam utána, mikor megfordult, hogy visszamenjen a falhoz.

-Igen? - Pillantott rám.

-Köszönöm... - Mosolyodtam el.

-Nincs mit. - Vigyorodott el, majd levágta magát az egyik székre és felnyitotta a könyvét, hogy folytassa a jegyzetelést.

-Tehát... Miben segíthetek? - Fordultam újra kedvesen a fiú felé.

-A barátod mindig ennyire agresszív? - Kérdezte, mire a szemem sarkából láttam, ahogy Sirius villámló tekintettel felpillant a könyvéből.

-Kérlek Gilderoy! Csak mondd, hogy mi bajod. - Nyomtam le az egyik ágyra.

-Fáj a lábam és vérzik az orrom, hogy ha nem látnád. - Fonta össze maga előtt a karjait.

-Jól gondold meg mit mondasz Bethre! - Mordult fel Sirius.

-Rendben. Mindjárt jövök, addig maradj nyugton. - Sóhajtottam, majd a gyógyszeres szekrény felé indultam.

Útközben elhaladtam a hangosan morgó Sirius mellett és kihasználva az alkalmat, egy gyors mozdulattal összeborzoltam selymes és puha haját.

-Hékás! - Én pedig csak kuncogva a szekrényhez sétáltam és elővettem pár fiolát.

-Na itt is vagyok! - Ültem le Lockhart ágyára, majd az éjjeliszekrényére helyeztem az apró üvegfiólákat.

-Ezt és ezt idd meg! - Nyomtam a kezébe két apró pohárkát, majd arrébb csusszantam.

-Ha nem baj, megvizsgálom a lábadat...

-Nem engedem! - Vágott a szavamba, majd az immár kiürült poharakat az éjjeliszekrényre tette.

-Miért? - Ráncoltam össze a szemöldökömet.

-Mert lány vagy? - Kérdezte gúnyosan, Sirius pedig hangosan felröhögött.

-Megvizsgáljalak én szöszi? - Röhögött tovább.

-Köszönök mindent, de boldogulok egyedül is! - Pattant le dühösen és sértetten Lockhart az ágyról.

-Nem hiszem! - Hahotázott tovább Mancs, a fiú pedig sértetten kiviharzott a gyengélkedőről.

-Érdekes... Mintha sántított volna idefelé jövet. - Sóhajtottam, majd felnyaláboltam a fiolákat és vissza tettem őket az eredeti helyükre.

-Fú! Ez a gyerek! - Nevetet tovább Sirius, mire az én ajkaim is felfelé kunkorodtak.

Miközben hallgattam, ahogy Sirius szétoltja szegény Lockhartot, elhúztam Remy paravánját és visszaültem a helyemre.

-Jobban vagy már? - Simogattam meg a homlokát.

-Igen... Kár, hogy csak hallgathattam a történéseket... - Nevetett fel halkan.

-Na de Remus! - Nevettem el magamat, de a következő pillanatban bennem fagyott a nevethetnék, ugyanis kivágódott újra a gyengélkedő ajtaja és megjelent benne... James Potter...

-Hát téged meg mi lelt? - Vágtam csípőre a kezemet, dühösen.

-Megbotlottam a lábamban, és fáj a kezem, mert a Pipotyi-fertőzés elterjedni látszik. - Nézegette a jobb kezét én pedig rezzenéstelen arccal meredtem rá.

-Miért mindig akkor kell mindenkinek ide jönnie, mikor Madam Pomfrey távol van? - Kérdeztem cinikusan méregetve a plafont.

-Nos... Tudod Betty, te csak úgy vonzod a fiúkat... - Szólt nevetését visszafojtva Sirius.

-Nagggyon vicces! - Meredtem rá rezzenéstelenül, majd Jamiehez fordultam.

-Menj vissza a bájitaltanra! MOST! - Mutattam az ajtó felé.

-De Tapmancs is itt lehet! - Ellenkezett a Potter fiú.

-Sirius... - Kezdtem felé fordulva.

-NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM! NEM ÉS NEM! - Kiabálta kétségbeesetten Mancs és közben eszeveszetten hadonászott a karjaival.

-Csak én kaptam igazolást a javasasszonytól, ti nem. Úgyhogy a saját hasznotokra válna, ha lemennétek Lumpihoz. - Dörzsöltem meg fáradtan a homlokomat.

-De Beeeeeeth! Kéérhlek! - Szipogott Mancs, jól tudva, hogy ezzel mérföldkövekkel jobban tud befolyásolni.

-De Siriuuuuus! - Utánoztam a nyafogását.

-Beeeeeetty! Lééééécciiiiiii! - Nyűszítette Tapmancs barátunk, majd biccentett egyet Jamesnek, jelezve, hogy "Hé haver! Egyedül nem boldogulok!".

-Maaaszaaaat! - Szállt bele a kunyizásba James is.

-Nem vagyok Maszat, vagyis nem szeretem, hogyha így szólítotok. De nem. Gyerünk! Nyomás! - Léptem oda a csüggedt Siriushoz, majd megragadtam a kezét és húzni kezdtem. Vagyis csak kezdtem, lévén, hogy nem nagyon sikerült.

Hiába rángattam a kezét, az ő vigyra egyre hatalmasabb lett, miközben jobban elterjeszkedett a székén.

-Gyerünk már! - Sziszegtem és tovább rángattam.

-Nehéz falat vagyok neked... - Vigyorgott Sirius.

-Akkor nincs mit tenni. - Engedtem el végül, majd leoldoztam magamról, a fehér kötényt és magamra kanyarítottam a taláromat.

-Mit tenni? - Értetlenkedtek félelmetes szinkronban.

-Én is megyek bájitaltanra. - Morogtam, nem túl lelkesen.

-Júhú! Ez az! Akkor induljunk! - Pattant fel vidáman a Black sarj, majd semmi szó nélkül, vállára kapva a táskáját ki sasszézott a gyengélkedőről.

-Bocsánat Remus, de hamarosan jövök. - Vetettem egy pillantást a szunyókáló Remyre és követve Jamest(aki még egy cigánykereket is hányt örömében??) megindultam, hogy részese legyek életem nem is tudom hányadik bájitaltan órájának...

***

-Már indultok is? - Biggyesztettem le a számat és csalódottan figyeltem amint Jamie segítőkészen lábra állítja a takaróba bugyolált Remyt.

-Muszáj lesz. - Mosolygott rám Mancs, majd semmi előzmény nélkül szembe fordított magával és mélyen belevéste tekintetét az enyémbe.

-Féltesz minket? - kérdezte, mire lehajtottam a fejem.

-N-nem arról van szó, hogy nem bízom a képességeitekben, csak... Ahj! A kutya fájába! Eddig is féltem, de most különösen rossz előérzetem van az estével kapcsolatban. - Néztem fel rá. És ekkor még nem tudtuk, hogy mennyire is igazam van.

-Nem kell félteni minket Lizzie! Tudod, nagy fiúk vagyunk már! - Szólt közbe Jamie is, aki Remust próbálta talpon tartani.

-Tudom... Csak... - Fújtam ki a levegőt, majd hirtelen felindulásból Siriushoz kucorodtam.

Hozzábújtam és a fejemet belefúrtam a mellkasába.

-Beth... Minden rendben? - Simogatta meg a hátamat óvatosan és aggodalmasan Mancs.

Nem feleltem, csak vártam. Vártam, hogy a szívem kissé lenyugodjon az eszeveszett dörömböléséből és, hogy a lelkem is megnyugodjon. Nem lesz semmi bajd Liz! Miért is lenne?!

-Oké... Majd akkor lent megvárunk Tapmancs! - Szólalt, meg James, majd ajtócsukódás jelezte, hogy Remusszal karöltve lelépett.

-Ugye tudod, hogy mindig urai vagyunk a helyzetnek? - Tolt el magától egy pillanatra Mancs, hogy mélyen a szemembe nézzen.

-Tudom... Csak most nagyon, de nagyon rossz előérzetem van! De tudod mit? Biztosan igazad lehet és mint mindig, most is túlstresszelem a Holdtöltét! - Ráztam meg a fejemet, majd végül szomorúan elmosolyodtam. - Remélem meg lesztek.

-Megleszünk Betty! - Vágta rá Sirius, majd egy aranyos és kedvesnek szánt mozdulattal összekócolta göndörkés üstökömet.

-Hülye. - Kuncogtam, majd lábujjhegyre állva egy puszit nyomtam az arcára, amitől teljesen lefagyott. - Inkább szedd össze magadat és lódulj, mert szerintem Jamesék nem nagyon fognak várni rád. - Löktem meg nevetve a karját, mire megrázta a fejét és kirohant, hogy aztán pár másodperc múlva visszadugja a fejét a gyengélkedő ajtaján lévő résen keresztül.

-Beth!

-Hm? - Mosolyodtam el.

-Lazíts! Aludj egy kicsit! - Javasolta, majd egy kacsintással megtoldotta mondandóját és véglegesen eltűnt.

-Vigyázz magadra és többi tökkelütött Tekergőre is. - Sóhajtottam magam elé, majd sarkon fordultam és az üres gyengélkedő ablakához sétáltam.

Kissé félelmetes volt a sötétben a kopogó lépteim, amik visszhangot vertek a kihalt teremben.

Útközben felkaptam egy almát, hogy azért éhen ne haljak, és letelepedve az ablakpárkányra kémlelni kezdtem a holdvilágos roxforti birtokot.

Nem is tudom mennyi idő telhetett el, mikor a Tekergők felbukkantak a Fúriafűznél és eltűntek a patkány segítségével megdermesztett törzs alatt. Megkönnyebbültem egy időre...

Csak aztán feltűnt még valaki...

A fekete taláros alak, úgy szántotta keresztül a havat sietős lépteivel, hogy kivenni is alig tudtam, hogy ki lehet az... Aztán megállt a Fúriafűz előtt.

Ekkor már nem érdekelt, hogy pontosan mit csinál a felelőtlen idióta, hanem felpattantam a helyemről és nem foglalkozva azzal, hogy egy szál zokni és szoknya, plusz blúz kombóban oda fogok fagyni, kirohantam...

Ha megérinti a görcsöt... Bejut a szellemszállásra... Felcsapja a csapóajtót... Felmászik a házba... Akkor... Akkor találkozik egy kifejlett vérfarkassal! - Az adrenalin ezer százalékra tornászta magát bennem, amitől a vérem is felpezsdült és csak rohantam, nehogy késő legyen... Mert ha késő... Akkor Remyt ki is rúghatják innen!

Viszont egy dolgot elfelejtettem... Rám is veszélyt jelent egy ilyen vérfarkas... Halálos veszélyt... A fenébe!

Persze ez csak akkor jutott eszembe, mikor az átváltozott Remy elé álltam, nehogy megkarmolja Perselus Pitont.

A manóba!

És csak egy villanás... Ennyi maradt meg az egészből... Ennyi... És egy kétségbeesett kiáltás...

Legalább megtudtuk, hogy az előérzeteim igenis pontosak...

Bárcsak Tapmancsnak lett volna igaza... Bárcsak! 

Bocsánat, hogy így és itt van vége, de kellett valami ütős ide... 

Most pedig:

FIGYELEM FIGYELEM! Hölgyeim és uraim! A holnapi nap az utolsó nap a nyári szünetig... Vagyis egy nap választ el minket a nagybetűs VAKÁCIÓtól!

A kovid gondolom nem kevés ember nyári szünetét változtatta meg, de biztosan kitaláltatok valami alternatívát is! Meg ugyebár, otthon punnyadni szerintem azért nem rossz dolog. Egy tál pattogatott kukoricával, kólával, vagy bármi hideg itallal, no meg ugye a filmekkel... Oh! :D

Személy szerint én mindenre nyitott vagyok, de így tegnap belenéztem a naptárunkba és teljesen be van táblázva a nyaram, mint valami nem is tudom... Fúúúú! Borzalmas érzés volt végig görgetni és felfogni, hogy milyen gyorsan fog eltelni ez a nyári szünet is... 

Jogos a kérdés, hogy miért rontom el a ti kedveteket is! :P (Az osztályban felhoztam és mindenkinek, egy emberként konyult le a szája.)

Na mindegy! :D

Ha valaki elég bátor hozzá nyugodtan megírhatja, hogy ő például hova megy, vagy hova szeretne menni és mit csinál, vagy mit szeretne csinálni a nyári szünetben.

Képzeljétek, hogy én már holnap(kedd) délután utazom is, úgyhogy most pakolnom kéne, de mind1! :D

A részeket illetően... Nos! Khm... Őszintén fogggggalmam sincs, hogy mikor leszek wifi közelben, hogy feltöltsek egy(vagy több:D) fejezetet, úgyhogy előrfordulhat, hogy a nyáron nem tudok feltölteni újjat. Ez már csak ilyen kilátástalan! XD

(Mondjuk még mindig nem értem, hogy miért írom ide ezt az írói izét, hisz senki nem olvassa ezeket a vastagbetűs izéket... Izé szóismétlés! Nice!:D)

Most pedig lelépek drágaságaim! felkapom a félig összepakolt sporttáskámat és már itt sem vagyok! (Hjaj! Ha ez ilyen könnyen menne! Xd)

UI:. Csak szerintem nehéz nyáron téli fejezetet írni? :P