Péntek... PÉNTEK VAN! De kezdjük is az elejéről!

Tegnap Siriussal felcipeltük Jamieket a szobájukba, végül pedig valahogy sikerült Sirius ágyában kikötnöm a bátyámé helyett... Vagyis az igazi sztori az annyi, hogy nem akartam már felébreszteni Remust és Sirius felajánlását nehéz lett volna nem elfogadni, így egész éjszaka Mancs izmos karjai öleltek körbe és nem Remyé.

Mondanám azt, hogy a nap szépen besütött az ablakon, míg a madarak mesébe illően csiripeltek a fülünkbe, de le kell rombolnom az illúziókat, ugyanis mint a tekergőktől megszokhattuk már, semmi sem úgy történik, ahogy várjuk...

-ITT A TEJ MEG A TÖK GYALU, ÉBRESZTŐ! MA IS CSODÁLATOSAN NAPOS NAPRA ÉBREDTÜNK! VAGYIS NEM! HAHAHAHAAAA! VICC VOLT, UGYANIS ZUHOG AZ ESŐ! DE RÁ SE RÁNTSUNK BARÁTAIM, UGYANIS PÉNTEK VAAAAN! IGEN PÉNTEK! HOPP! Itt egy Lizzie! - James meglepetésében még ordítani is elfelejtett.

-Ne most! - Nyöszörögtem és fejemet Sirius mellkasába fúrtam, míg az említett fiú védelmezően húzott magához közelebb.

-HAHAHAAA! GERLEPÁR! - Virult James feje, azzal tovább szökdécselt.

-HÉ SZŐRÖS BARÁTUNK! RÁD IS VONATKOZIK JAMES POTTER ÉBRESZTŐJE! ÚGYHOGY HUSS ÉS PÖCC! KIFELÉ AZ ÁGYBÓL! - Ugrándozott Remushoz, aki csak fújtatva a párnájába fúrta az arcát, miközben valami olyasmit morgott, hogy mennyire jobban járt volna, hogyha Frankkal együtt átköltözik a hatod éves fiúkhoz.

-PETER! - Rikkantotta Ágas és az említett rémületében kiesett az ágyából.

-I-Igen? - Makogta szegény.

-AZ ELSŐ EMBER AKI VÉGRE FELKELT! - Rázta meg szegény Féregfarkat a vállánál fogva.

-T-Tényleg? - Dadogta sokkosan, mire muszáj voltam Sirius mellkasába kuncogni.

-ELIZABETH! - Hallatszódott Jamie csatakiáltása, ahogy elengedte Petert és újra fölénk magasodott.

-Ne! Ne! Ne! Ne! Ne! Ne! Ne! Ne! Ne! Nee! James nee! Hagyj! - Próbáltam elhesegetni a kezét, amivel meg akart csikizni.

-Akkor kelj ki! - Fonta össze maga előtt a karjait.

-Nem engedem! - Dörmögte Sirius, majd mint a plüssmacikat, még jobban magához szorított.

-Na látod! - Nyújtottam rá ki a nyelvemet.

-Tapmancs! Engedd el! Vagy különben... - Ám nem tudta már befejezni, ugyanis kopogtak az ajtón.

-MITAKARSZ?! - Ordította James, pedig nem kellett volna, lévén, hogy az ajtó másik oldalán egy Lily Evans áll, aki az ordításra minden előzmény nélkül kivágta a fiúk ajtaját és nagy hévvel csörtetett a szobába.

-Mit keres itt Evans? - Suttogta Sirius, majd a fejét a nyakamba fúrta.

-VELEM TE NEM ORDÍTASZ! - Kiabált rá Jamesre, aki ijedten hőkölt hátra, hisz szerintem sokmindenre számított, de erre biztosan nem.

-Lily! - Tért magához kezdeti sokkból Ágas, azzal magához húzta a barátnőmet és arcon puszilta.

CSATT... És James arca már piroslott is a pofontól.

-Hülye vagy Potter! Nem hozzád jöttem, hanem az értelmesekhez! - Ripakodott rá Jamiera, azzal Remus ágyához sietett.

-Remus! Most tudom, hogy nem alkalmas, de Liz eltűnt! - Hadarta.

-Tudom... - Motyogta Remus.

-Ez most teljesen komoly! Nincsen az ágyában! Marry már reggelizett és azt állítja, hogy lent sem látta! A szobánkban sincs és a klubhelyiségben sincs! - Darálta Lily megállás nélkül.

-Persze, hogy nincs ott! - Ült fel Sirius, egyik kezével támaszkodott, míg a másikkal a szemét dörzsölte.

-Itt aludt nálunk, úgyhogy riadalomra semmi ok! - Mosolyodott el Lilyre nézve.

-Jóreggelt Lils! - Sóhajtottam, azzal én is felültem Sirius ágyában.

-Most megnyugodtam! - Szólt megkönnyebbülten Lily, majd a kis kupacot, amit eddig az egyik kezében szorongatott, letette Remus ágyára.

Miközben figyeltem, amint Lily megpördül a sarkán és kiviharzik a szobából nagyokat pislogva nekidőltem Siriusnak.

-Mi az Holdsáp? - Kérdezte kissé rekedtes hangon Mancs, majd a csomagra mutatott, ami a bátyám ágyán, azon belül Remy feje mellett terpeszkedett.

-Ahogy elnézem Lizzie táskája a tankönyveivel, a mai ruhái és egy fésű... - Hunyorgott a bátyám, azzal lehunyta a szemét és visszaaludt.

-Gyerünk Peter! - Noszogatta a szoba másik végében James Petert, aki félálomban próbálta magára kapni a ruháit.

-Nincs kedvem felkelni! - Nyöszörgött Tapmancs, azzal vissza zuhant a pihe-puha párnára.

-Ezzel egyedül vagy, kiskomám! - Pattantam fel.

Egy nagy tigris nyújtózást bemutatva, ruganyos léptekkel Remus ágyánál termettem és felkaptam az összegyámbászott halmot, amit Lily postás hozott.

-Használhatom a fürdőszobát? - Érdeklődtem.

James csak intett egyet, Peter nem is figyelt, Remus szuszogva a másik oldalára fordult, míg Sirius csak tovább bámulta a plafont. Ezt egy igennek vettem, így be is húztam magam mögött a fürdőszoba ajtaját.

Pár perccel később, pedig teljes harcidíszben, a hajamat fésülgetve léptem ki a helyiségből.

-Jó gyors voltál! - Biccentett Jamie, mire megvontam a vállam és a táskámat a vállamra kapva fittyet hányva a fiúkra otthagytam őket.

***

Az idő csak úgy suhant és észbe sem kaptunk, de már a November végénél jártunk.

A lányokkal az esős időjárásra nézve egyre többször punnyadtunk már be a szobánkba úgy, hogy semmi kedvünk nem volt semmihez. Se leckéhez, se olvasáshoz, de még ahhoz se, hogy legalább a fiúkat meglátogassuk.

Nem volt ez máshogy azon a novemberi utolsó héten sem, mikor Lily az ágyán fekve olvasgatott egy vaskos mugli történelem könyvet, Alice a kedvenc képregényeit lapozgatta és Mary pedig valami körömlakkot próbálgatott amit az előző roxmortsi hétvégén szerzett, én pedig... Nos... Én pedig egy bizonyos ember körül forgó gondolatokkal szülinapi ajándékot gyártottam.

-Figyelj már Lizzie! - Szakított ki a gondolataimból Marry, aki a piros színű körömlakkot vitt éppen fel a körmeire.

-Igen? - Kérdeztem fel sem nézve a karkötő fonásból.

-Egy kérdés és egy kérést, ha megengedsz! - Köszörülte meg a torkát.

-Mondd. - Mosolyodtam el halványan.

-A kérdés; Siriusnak saját kezűleg gyártasz karkötőt? Most komolyan! Vehetnél is neki valamit, nem mintha nem lenne olyan nagyon menő amit csinálsz, csak ez egy kissé kivételezés nem? - Nézegette körmeit, én pedig kissé elvörösödhettem, ugyanis Alice vigyorogva felpillantott a képregényéből.

-Hogy elvörösödtél már! - Kuncogott.

-Ez nem igaz! - Tiltakoztam, aztán inkább minden figyelmemet a Siriusnak készülő, csomózott karkötőre szenteltem. Én a roxmortsban körömlakk helyett vörös és arany fonalakat vettem és mázlimra pontosan illettek a színek Mancs karórájának a szíjjához, így már csak a felől lehettek kétségeim, hogy az ünnepeltnek tetszeni fog-e az ajándékom. Persze nem csak ezt terveztem neki, de ez volt a fő, amit minél előbb el akartam neki készíteni.

-Figyelj Liz! - Pillantott rám Lily a könyvéből.

-Figyelek. - Pislogtam rá nagy szemekkel.

-Az elején még vicces volt meg minden, de most már kezd idegesítő lenni! Látszik rajtad, hogy oda és vissza vagy érte! Valld be magadnak, hogy halálosan beleszerettél! - Kunkorodott fölfelé a szája.

-Kibe? - Kérdeztem ártatlanul.

-Vajon kibe?! Hát Sirius Blackbe! - Horkantott Alice, de a dühös álarc mögött tejbetök módjára vigyorgott.

-Nem, nem! Hagyjatok békén! - Kezdtem hadonászni a karjaimmal, mintha csak valami legyet akarnék elhessegetni.

-Eddig békén hagytunk ezzel! - Fonta össze maga előtt a karjait Lily.

-És ezután is hagyjatok vele! Az én szerepem összehozni az embereket! Nekem nem kell... öhm... Senki? - A végére nagyon elbizonytalanodtam, bár ahogy befejeztem rájöttem, hogy ezzel csak még jobban bele kevertem magam a lecsóba.

-Egy; eleget segítettél már nekünk, most neked is találni kéne valakit. Kettő; az ég szerelmére Elizabeth! Semmit sem tudunk a szerelmi életedről, pedig a barátnőid vagyunk! - Alice hevességében még az éjjeliszekrényén lévő könyvkupacot is meglökte.

-Nekem nincs semmilyen szerelmi életem se! És nem is kell, ugyanis borzasztóan hangzik... "szerelmi élet"... - Borzongtam meg.

-Átlátunk rajtad... Azzal ugye tisztában vagy? - Vonta fel a szemöldökét Marry, majd újra megmártotta az ecsetet a festékben és a körmére vitt egy újabb réteget.

-Mégis mit láttok? - Nevettem el magamat kínomban.

-Egy csajt, aki teljesen beleszeretett a suli egyik nagymenőjébe? Egyfolytában rágondol? Egyfolytában vele van? Egyfolytában vele hülyéskedik? Egyfolyt... - Alice folytatta volna a felsorolást, de én hevesen tiltakozva a szavába vágtam.

-Hagyj már ezzel a hülyeséggel! - Ráztam a fejemet, minek következtében a két befont copfom csak úgy repkedett.

-EZ NEM HÜLYESÉG! Nyisd ki a szemedet! - Ripakodott rám Lily mérgesen.

-Ki van nyitva. - Húztam el a számat.

-Jó. És? - Sürgetett Marry.

-Mi és? - Kérdeztem.

-Mit látsz? - Meredt rám Alice.

-Három lányt, aki nekem bizonygatja, hogy belezúgtam a legjobb barátomba? - Vontam fel a szemöldökömet nevetve.

-Ahj Liz! Vegyed már komolyan és szembesülj a tényekkel! - Vágta hozzám a párnáját Lily mérgesen.

-Áá! Én már lépésekkel előttetek járok! - Legyintettem lemondóan, majd inkább folytattam a karkötőt.

-Ez mit takar? - Vonta fel a szemöldökét kérdőn Marry.

-Már "szembesültem a tényekkel". - Idéztem Lily szavait.

-Tényleg? - Tapsikolt vidáman Alice.

-És el is fogadtad? - Méregetett Lily, pontosan tudva a választ.

-Ne csináljátok már! - Nyöszörögtem.

-Elfogadtad a szituációt? - Kérdezte élesen Marry.

-Nem... - Vallottam be, azzal lehajtott fejjel tovább csomózgattam a karkötőt.

-Nem hiszlek el! - Dühöngött Alice, aki pillanatnyi jókedve kámforrá vált, ahogy leromboltam az illúziót.

-Figyeljetek... Most őszinte leszek veletek. - Sóhajtottam, mire mind visszatartott lélegzettel kezdtek figyelni.

-Azért levegőt vehettek! - Nevettem rájuk tréfásan, de ők nem nagyon díjazták a jókedvemet.

-Gyerünk már! - Noszogatott szemforgatva Marry.

-Tehát... - Köszörültem meg a torkomat.

-Beismerem. Lehet, hogy megtetszett Mancs... - Rágtam a szájam szélét kínosan.

-Megtetszett? Nem inkább oda vagy érte? - Vigyorodott el Alice.

-Vagy halálosan bele vagy szerelmesedve? - Csatlakozott Alicehoz Marry is.

-De? - Tapintott végre a lényegre Lily, mire a másik kettő lány is elcsendesült.

-... De ő a legjobb barátom? Ezt nem tehetem a barátságunkkal! Eleve is Remus sem díjazná, ha összejönnénk! Eleve nem is jönnénk össze! Jesszus! Miért is mondtam ki?! - Temettem a tenyerembe a homlokomat.

-Mert titkon erre vágysz? - Mosolyodott el óvatosan Lily.

-NEM! - Vágtam rá talán túl gyorsan is.

-Mindegy... - Legyintettem, majd a kezemet tördelve hozzátettem. - Vagyis nagyon nem mindegy, de inkább haladjunk!

-Én nem akarok szerelmes lenni! Nekem ez nem kell! - Ráztam meg hevesen a fejemet.

-Egyébként is, én... én... én... háát... nem akarom ezt az egészet!

-Csak ezt ne csináld! - Szólt elhúzott szájjal Alice.

-Lépjünk tovább! És mi a kérésed? - Fordultam Marry felé, aki a kezét rázogatta épp, hogy megszáradjon rajta a piros körömlakk.

-Ja! Igen! Játssz nekünk azon a mizén! - Vigyorgott rám.

-Mizén?

-Azon a gitár izén! - Bökött a fejével a táskám irányába, amit az ágy alatt őrizgettem.

-Te arról honnan tudsz? - Képedtem el.

-Hagridra nem nagyon lehet titkokat bízni... - Kezdte mosolyogva Lily. - És Alice egyszer kölcsön kérte tőled az egyik pennádat és míg azt kereste megtalálta ezt a gitár izét.

-Oh! De az nem gitár izé, hanem ukulele... - Nevettem el magamat, azzal felkeltem az ágyamról és előhúztam a hátizsákomat alóla.

-Egyre megy! Csak játtsz nekünk valamit, mert Hagrid csak úgy áradozott az előadásodról! - Dőlt neki a falnak Alice, miközben én előhúztam az ukulelét a kék hátizsákból és az ölembe kapva, hangolni kezdtem.

-Csak azt nem értem, hogy eddig miért nem szóltál róla. - Állt fel Lily a saját ágyáról, majd mellém telepedve figyelni kezdte az ügyködésemet.

-Öhm... - Haboztam, majd inkább függőben hagyva a kérdést Marry felé fordítottam a fejemet.

-És mit játszak?

-Uuuuu! Valami slágert! - Pattant fel Alice, majd lecsüccsent a szőnyegre.

-Tudjátok mi ment egész nyáron a rádióban? - Fészkelődött a helyén vigyorogva Lily.

-Neeee.... Csak ne azt... amire gondolok! - Vigyorodott el Alice.

-De még a csapból is az folyt! - nyafogott közbe Marry, de Lily letorkolta.

-De nekem akkor is a kedvencemmé vállt a nyár alatt a rádiót hallgatva!

-Akkor mit kértek? - Nevettem el magamat.

-Joe Cocker: You are so beautiful! - Vágta rá gondolkodás nélkül Alice és Lily, igaza volt Marrynek. Ez a szám folyt idén még a csapból is...

-Neee! Legyen a Loving you! - Ellenkezett rögtön Marry grimaszolva.

-Pfuj! Az tavalyi! Lejárt lemez! - Fintorgott Alice.

-Azt ugye tudjátok, hogy lejátszhatom mindkettőt, mert van időnk? - Nevettem el magamat.

-Igaz... - Vigyorodott el Marry.

***

-Unatkozooom... - Terpeszkedett az ágyán Alice.

Én még továbbra is az ágyamon terpeszkedve csomózgattam Siriusnak a karkötőt.

-Én issss! - Nyafogott Marry.

-Én pedig éhes vagyok! - Szólt bele a "beszélgetésbe" Lily.

-Akkor keresd meg Jamest. Ő szívesen lemegy veled a konyhába. - Vontam meg a vállam.

-A diákoknak nem szabad a konyhába menniük! - Meredt rám Lily.

-Akkor hajrá! Már csak két óra ebédig! - Nevettem el magamat.

-Két óra?! - Szörnyülködött Lily.

-Ha nem három. - Húztam be a nyakamat.

-Ahj! Unatkozoom! - Fetrengett az ágyán Alice.

-Van kedvetek karkötőt csinálni? - Vetettem fel.

-Nincs türelmem hozzá. - Felelte unottan Marry.

-Nekem siiincs! - Nyavalygott Alice.

-Akkor pedig maradjatok inkább csöndben. - Szólt bosszúsan Lily, majd visszamélyedt a könyvébe.

-Lizzie! Játsz nekünk még azon az izén! - Csetintett Marry.

-Nem. Már fájnak az ujjaim, annyit játszottam nektek. - Pillantottam le a kezeimre, amin az ujbegyeim pirosak voltak már.

-Vihar lesz. - Tűnődött a nyitott ablak felé bámulva Alice.

-GYERTEK VISSZA IDIÓTÁK!! - Kiabálta valaki kintről egészen közelről, én pedig rögtön felismertem a hang gazdáját... Remust.

-Hó lesz nagy, feneked befagy! - Jött a válasz még közelebbről... Jamestől...

A lányokkal döbbenten összenéztünk, de meg sem bírtunk mozdulni.

-AZONNAL GYERTEK VISSZA! - Üvöltötte torkaszakadtából Remy.

-Haha Holdsáp! Nem szándékozunk. - Nevetett fel ugatósan Mancs, bár nem láttam egyiküket sem, magam előtt el tudtam képzelni őket.

-AZ ÉLETETEKKEL JÁTSZADOZTOK! PREFEKTUS LÉTEMRE MOST AZONNAL PARANCSOLOM, HOGY VISSZAMÁSZTOK AZON A SZAROS ABLAKON! - Remus még sosem mondott ilyet, emiatt pedig a döbbenetünk csak úgy nőtt, mint a sütemény a sütőben. Fel sem fogtam, hogy mit mondott...

-Nyugalom Remus! Nyugiiii! Peter adj neki nyugtatót! - Nevetett fel valahonnan Sirius hangja és egyre közelebbről szólt.

-HA TÚLÉLITEK EGY HÉT BÜNTETŐMUNKA! AZONNAL GYERE VISSZA POTTER! HA EZT MCGALAGONY MEGTUDJA...

-De nem fogja, ugyanis Remus reméljük vagy olyan jó barátunk, hogy nem köpsz be minket! - Szólalt meg James, mire magam előtt láttam a kiskutya képét, amivel kunyerálni szokott.

-MOST AZONNAL SZÁLLJATOK LE ONNAN! - Üvöltötte Remus, de olyan hangosan, hogy meg mertem volna esküdni, hogy a Tiltott Rengeteg fáiról madarak rebbentek fel.

-Ha nem baj Holdsáp pajtás inkább a lábunkon jönnénk! - Szólt nevetéstől remegő hangon Sirius, én pedig ösztönösen álltam fel és rohantam az ablakhoz.

Ám ami kint fogadott arra szerintem nem voltam felkészülve, ugyanis Sirius a tetőnek a peremén egyensúlyozva közelített az ablakunk felé...

A levegőm pedig többet nem akart se ki se be menni. Csak álltam ott megkövülve és kerekre táguló szemekkel meredtem Tapmancsra. A szívem pedig ott helyben infarktust kapott. Önkívületi állapotban, remegő kezekkel kaptam a szívemhez és megtámaszkodtam az ablakban és riadtan figyeltem, amint Mancs tovább egyensúlyoz a tető peremén.

-Sirius Orion Black! - Szemeimbe könnyek szöktek a felháborodástól.

-Oh! Betty! - Vigyorodott el Sirius, én pedig lasított felvételben figyeltem amint meginog, majd vissza nyeri egynesulyát...

-Az idegeim penge vékony jegén táncoltok - Remegett meg a hangom, miközben figyeltem amint Sirius egyre közeleb légtáncoskodja magát az ablakunkhoz. Igen ám, de ha nem lett volna elég egy tekergő a tetőn, akkor tévedtem, ugyanis Sirius mögött megjelent James is!

-Na ne! - Nyögtem mikor megláttam a másik idiótát is.

-AZONNAL GYERTEK VISSZA FÉLESZŰEK! - Ekkor pillantottam meg Remust aki az ablakból kihajolva vörös arccal, kidagadó erekkel rázta az öklét barátaink felé. Még talán nevettem is volna, de egy hang sem jött ki a torkomon.

-Két Lupin, két oldalról fog minket innen leátkozni! - Vihogott Jamie, aki Sirius mögött jött egyre közelebb.

-Könyörgöm fiúk! Ne csináljátok! - Ekkor jött el az a pont, hogy inkább féltem, mint dühöngtem volna. Végülis? Bármelyik pillanatban a mélybe zuhanhatnak és én még segíteni sem tudok rajtuk!

-Gyertek le onnan! - Remegett meg a szám.

Sirius ekkor ért az ablakunk alá.

-Óvatosan! - Emeltem a szám elé rettegve a tenyerem.

Sirius pedig felnézett, miközben bele kapaszkodott az ablakpárkányba.

Egyenesen és mélyen belebámult a szemeimbe.

-Nyugi! - Mosolyodott el, majd felhúzta magát és beugrott az ablakon a szobánkba.

-Olyan egy idióta vagy! - Rá se néztem, inkább kihajoltam az ablakon és a dühtől és félelemtől remegve bámultam, amint James is megérkezik az ablakunk alá.

-MOST PEDIG JAMES FLEAMONT POTTER ÉS SIRIUS ORION BLACK! FELMEGYEK! - Tűnt el Remus feje az ablakukból, mikor James is beugrott hozzánk.

Ahogy mind a ketten biztonságban voltak, erőtlenül rogytam le az ágyamra, ami szerencsémre pont az ablak mellé lett helyezve.

Sirius karkötőjét még az elején az éjjeliszekrényem fiókjába rejtettem.

-Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért és miért kellett nektek a tetőn mászkálnotok? - Fúrtam bele a párnámba a fejemet.

Ekkor megéreztem, ahogy valaki leül az ágyamra és a tenyerét óvatosan a hátamra helyezve simogatni kezd.

-Miért vagytok ennyire felelőtlenek? - Kérdeztem csalódottan.

-Csak át akartunk jönni hozzátok. Hogysmint? - Vigyorodott el a hangja alapján James.

-Miért nem lépcsőt választottad Potter?! - Hidegült el Lily hangja.

-Azt próbáltuk először, de az öreg Mcgalagony valami új cuccot csinált, ugyanis már a régi kijátszó rendszer nem működik. - Magyarázta James.

Sirius pedig csendben maradt és aggódva pillantott le rám.

-Jól vagy? - Kérdezte végül, mire a düh elöntött és olyan gyorsan ültem fel és kevertem le neki egy pofont, hogy azt még a cikesz is megirigyelte volna.

-Bocsi! - Bántam meg rögtön, hogy pofon is csaptam.

-Semmi gond! - Köhögött, hogy a nevetését palástolja.

-Tehát! - Feküdtem vissza, majd elszámoltam magamban háromig és újra nagy lendülettel felültem.

-NEM! NEM VAGYOK JÓL! - Kiabáltam, de mint mindig, most se nagyon vett komolyan senki... Ahj! Miért kellett pizsamában maradnom?! Ez így nem komolyanvehető!

-Eszeteknél vagytok ti egyáltalán?! A tetőn mászkálni?! Ne csináljátok már! Ez így ne... - Nem tudtam befejezni, ugyanis ebben a pillanatban kivágódott a szobánk ajtaja és egy villámló tekintetű és a haragtól vöröslő fejű Remus Lupin jelent meg az ajtóban... Hát uh! Egyszer volt ilyen mérges... És ettől a tekintettől még én is megijedtem volna, hogyha én csináltam volna bármi rosszat is...

-TIZENÖT PONT FEJENKÉNT! KÉT HÉT BÜNTETŐMUNKA MCGALAGONYNÁL ÉS INTÉZKEDNI FOGOK, HOGY NE ÚSSZÁTOK MEG BÜNTETŐ BEADANDÓ NÉLKÜL! ELEGEM VOLT ABBÓL, HOGY GYEREKEKKÉNT VISELKEDTEK! ELÉG! NŐJJETEK FEL VÉGRE! - Kiabálta Remus és hol Siriusra, hol pedig Jamesre szegezte izzó tekintetét.

-A tetőn mászkálni! - Hebegett döbbenten. - A TETŐN?! Mi van a fejetekben agy helyett HA?! Káposztalé?! Ilyen hülyék is csak ti vagytok! És mégis mi a francért jöttetek át ide?! - Egyre beljebb sétált a szobába és mikor elég közel ért a két ludashoz, elkezdte őket a mutatóujjával bökdösni.

Ám ha azt hittem, szegény bátyámat már nem tudják jobban kiborítani, akkor tévedtem! De nagyon nagyot!

-Te Holdsáp... - Kezdte óvatosan James, ám Remus villámló tekintettel felé magasodott és hiába volt James magasabb nála, most mégis eltörpült mellette.

-Te csak ne Holdsápozzál itt nekem James Potter! Remus vagyok! Remus Lupin! - Magasodott fölé.

-Akkor: Te Remus Lupin... Hogy tudtál bejutni a lányok hálókörletébe? - Kíváncsiskodott James.

Remus ajkai összepréselődtek mérgében erei pedig kidudorodtak, míg arca elsápadt a dühtől.

-Téged csak ez érdekel? - Suttogta fenyegetően.

-Nem... Csak érdekel! - Vont vállat lazán James, Sirius pedig elkapta a tekintetét a hamarosan robbanó Remus-dühös-nagyon dühös-Lupinról.

-Az én bátyám! - Suttogtam vigyorogva, de a beállt csendben mindenki hallotta...

-Köszi! - Mosolyodott el egy pillanatra Remy, de amint újra Siriusék felé pillantott leolvadt arcáról a mosoly.

-Még egy húzásotok van és darabokra átkozlak benneteket! - Sziszegte összeszűkült szemekkel, azzal mint aki jól végezte dolgát hozzám lépett és megölelt.

-Ügyes voltam? - Suttogta a fülembe.

-Ühüm... Nagyon baró voltál... Bárcsak én is tudnék ilyen félelmetes lenni! - Suttogtam vissza, mire halkan felnevetett.

-Jobb, ha te ilyen kis aranyos maradsz! - Csípett bele finoman az orromba.

-Kac kac! Várj! - Szóltam izgatottan, mire felvonta a szemöldökét majd leült az ágyamra.

-Most megpróbálok Nagyon dühös Remus-arcot vágni! - Osztottam meg a tervemet a többiekkel, Sirius ugatósan felkacagott, majd semmi kertelés nélkül ő is lehuppant az ágyamra.

-Erre kíváncsi vagyok! - Mosolyodott el Remy, majd ledobta a cipőjét és felhúzva a lábait átkarolta azokat.

-Én is! - Vigyorgott Sirius.

-Most félelmetes vagyok? - Kérdeztem összehúzott szemekkel és komor tekintettel.

-A legkevésbé sem. - Mosolygott rám Mancs.

-Ahj! Akkor most? - A szájjammal csücsőrítettem és összeráncoltam a homlokomat.

-Ez de cuki! - Vigyorodott el James.

-Ez azt jelenti, hogy nem tudok ijesztő lenni? - Kérdeztem ijedten.

-Szerintem nem tudsz. - Mosolyodott el Marry.

-De igenis tudok ijesztő lenni! - Toppantottam mérgesen.

-Remus? Liz volt már valah is ijesztő? - Fordult Lily a bátyám felé.

-Uhm... Egyszer... - Mosolyodott el.

-Tényleg? - Kérdezte döbbenten Alice én pedig ijedten pillantottam Remusra.

-Remy ne! Kérlek ne! Nem mered! Nem szabad! Megígérted! Kisujj esküt is letettél! Nem!

-Ugyanmár! Az nagyon régen volt! - Mosolyodott el Remus, azzal az éjjeliszekrényem fiókjából elővette a fényképalbumomat.

-Remus! Ne tedd ezt velem! Ha azt megmutatod akkor senki! Ismétlem senki nem fog soha, de soha többé komolyan venni! Kérlek ne! - Könyörögtem, de már késő volt, ugyanis ő már a fényképalbumom fölé görnyedve keresgélte a képet.

-Ha bárkinek is megmutatod én nem fogok hozzád szólni! - Fontam magam előtt össze a karomat, de mintha meg sem hallotta volna.

-Remyyy! Ne csináld! - Sápadtam le, mikor diadalittasan megállt a lapozgatásban.

-Nem leszel a testvérem, ha... - Ám nem tudtam befejezni, ugyanis Remus megfordította az albumomat és látványosan körbemutatta a képet... Azt a képet, amin a legelvállalhatatlanabb...

-Jesszusom, de édes! - Kezdett olvadozni Sirius, mikor meglátta a képet.

-El ne olvadjál! - Vetettem oda rosszkedvűen.

-De ez nem is félelmetes... Hanem inkább... halálosan cukiii! - Fejtette ki a véleményét Alice.

-Köszönöm Remus, hogy ilyen megértő, kedves és ígéret betartó vagy! - Fordultam mérgesen felé.

-Most miért? - Kérdezte ártatlan képpel.

-Nem vagy a testvérem! - Meredtem rá diadalittasan.

-Ez sajnos nem lehetséges... Meg amúgy is, nem bírnád ki nélkülem! - Vonogatta a vállát.

-Tegyünk egy próbát! - Néztem rá kihívóan.

-Meddig? És mik a feltételek? - Kotort elő a zsebéből egy kis csokit és majszolni kezdte.

-Nem szólok hozzád, nem kérem a segítségedet, nem foglalkozok veled, rád se hederítek! Ameddig bírom! Nem vagy olyan fontos ember, úgy hogy el ne szállj magadtól! - Téptem ki a kezéből az albumunkat.

-Erre én nagyon kíváncsi vagyok! - Mosolyodott el Marry.

-Kíváncsi is lehetsz! Kibírom nélküled! - Néztem Remy hitetlenkedő arcába.

Majd vetettem a képre egy pillantást, ami most már nem volt titokban... Csupán csak három éves vagyok rajta... A hajamat két copfba fogta anya és piros masnikat tett bele, amitől olyan nagyon kislányosan néztem ki. Egy apró ruhácska van rajtam és az egész arcom csupa csokifagyi... Sőt! Az egész Pici-Lizzie csupa csoki... Még a karom is olyan... És mikor a kép készült akkor már csak a tölcsér maradványát rágcsálom... A kép miután varázsló fénykép emiatt mozgok is rajta... Oh minő borzalom! A csupa csoki énem csak úgy belenevet a kamerába, mint valami retardált, és megállás nélkül rángatja a mellette álló karját(Aki egyébként Remy, és ő még csokisabb az emlékeim szerint), de az illető "sajnos" nem látszódik...

-Ez felvállalhatatlan! - Csaptam be dühösen az albumot, majd visszatettem a helyére.

-És mikor kezdődik ez az egész? - Érdeklődött Remy mosolyogva.

-A vacsinál! Addig van időnk élvezni, hogy még beszélhetünk egymáshoz! - Ültem bele az ölébe.

-Aha! - Szólt diadalittasan Remus és hangja úgy csengett, mint mikor az embereket rajtakapnak valamin. - Tehát már meg is bántad?

-Nem... Csak... - Haboztam. - Csak, nem. - Szögeztem le.

-Azzal tisztában vagy, hogy a bátyád vagyok, így átlátok rajtad? - Hajolt kajánul a fülemhez.

-Mi még sosem voltunk rosszban, de hamarosan abban leszünk! - Dőltem neki a mellkasához.

-Aham... Vacsinál? - Hangján érződött, hogy nagyon jót mosolyog a helyzeten.

-Akkor átülök Siriushoz, vagy Jameshez, ha ezt nem hagyod abba! - Szóltam mérgesen.

-Mit nem hagyok abba? - Kérdezte ártatlanul én pedig dühöngve felálltam az öléből és lévén, hogy nem akartam Jameshez átgyalogolni(khm... Nem vagy átlátszó Elizabeth! Áh! Neeem!) belecsüccsentem Sirius ölébe, aki ezen harsányan felnevetett.

-Komolyan ezt a Lupin háborút élvezet figyelni! - Kacagott.

-Főleg neked, aki még nyer is belőle valamit... - Jegyezte meg James, majd "észrevétlenül" közelebb araszolt Lilyhez.

-Látod Remus? Nem vagy pótolhatatlan! - Öltöttem rá nyelvet.

-Ha harc, hát legyen harc! - Dőlt hátra az ágyamon Remy.

***

-Oda kell mennem! Oda kell mennem! De nem mehetek! A francba! - Sziszegtem mérgesen, miközben az egyedül ülő Remust figyeltem, aki egy könyvet lapozgatva eszegette a vacsoráját.

Sirius csak ült mellettem és rázkódó vállakkal kanalazta a levesét, de James és Peter is hasonlóképpen viselkedett. Bár a lányok kissé tapintatosabban nevettek rajtam, mind látszott, hogy bizonyára roppant szórakoztató lehetek.

-Miaz? - Fordultam Mancs felé.

-Hallod Lizzie! Ezt az ön civódás hallgatni! - Nevette el magát végül Marry.

-Haha! Marha vicces! - Feleltem szarkasztikusan, majd dühösen lecsaptam a kanalamat.

-Mi baj? - Kérdezte Jamie.

-Remus John Lupin! - Feleltem mérgesen. Persze a mi hangos társaságunkra figyelt a fél Nagyterem, mint mindig.

-Mi van vele? - Kérdezte egy bujkáló mosoly kíséretében Sirius.

-EZT NEM BÍROM NÉZNI! - Csattantam fel, mire minden körülöttem ülő hangosan felnevetett rajtam.

-TE NE NEVESS! - Kiabáltam át Remusnak aki továbbra is a könyvébe mélyedt, de vállai félelmetes gyorsasággal rázkódtak.

-Elbuktad! - Nevetett fel kutyamód Sirius, mire a szájam elé kaptam a kezemet.

-Basszus! Tényleg! - Temettem a tenyerembe az arcomat.

-Mostmár mindegy. - Vontam vállat azzal felálltam és nem foglalkozva a rám szegeződő tekintetekkel ledoptam magam Remussal szembeni üres helyre.

-Szia! - Köszöntem neki mosolyogva.

-Tehát nem sikerült... - Pillantott fel a könnyvéből ugyancsak mosolyogva.

-Amint látod... Nem... - Húztam el a szájamat nevetve.

-Hadd halljam! - Csukta be a könyvét.

-Számomra nem vagy pótolhatatlan... - Szóltam őszintén.

-Te sem nekem... - Vallotta be, mire melegség elöntötte az egész szívemet.

-Azt is megkockáztatom, hogy te vagy a világon a legjobb bátyóka. - Vigyorodtam el.

-De neked csak én vagyok az egyetlen testvéred! - Nevetett fel.

-Igaz... - Ismertem el, majd én sem bírtam és felnevettem.

-Azért néha jó húzni az emberek agyát... - Kanalazot bele a levesébe Remy.

-Ki vagy te és mit csináltál a régi Remussal? - Tréfálkoztam, majd átbújva az asztal alatt szorosan mellé ülve én is szedtem magamnak a levesből.

-Azért te sem vagy már a régi Lizzie. Megváltoztál... - Mosolygott rám.

-Remélem, hogy ezt jó értelemben értetted!

-Csakis! - Majd átkarolva engem a vállamra hajtotta a fejét.

-Amúgy régen töltöttünk időt, csak úgy kettesben. - Szólaltam meg egy kis idő után.

-Igaz. - Helyeselt.

-Még van egy kis időnk a napból... Esetleg... - Pillantottam rá, valami ötlet gyanánt.

-Menjünk könyvtárba? Sétáljunk? Vagy öööö... több nem jut az eszembe... - Vakarta meg a homlokát elgondolkodva, miközben rámpillantott.

-Nekem ez a kettő is megfelel. Csak dönts te! - Indítványoztam, mire felnevetett.

-Szerintem először vacsorázzunk inkább meg. - Kanalazott újra a levesébe.

-Jó ötlet... - Bólogattam hevesen aztán inkább én is hozzáláttam.

Sziasztok drága/kedves olvasók!(Már akik maradtak még...)

Sajnálom, hogy ennyi kihagyással érkeztem csak meg és előre is elnézést szeretnék kérni az előfurdoló elírásokért és helyesírási hibákért, ugyanis semmi kedvem és időm nem volt tüzetesebben átnézni. 

Továbbá nem tudom, de lehet, hogy még lesz pár fejezet amit még kiteszek, aztán viszont beüt a nyári szünet, ahol 5,5% van arra, hogy net közelben legyek, így a nyáron nagyon kevés esély van arra, hogy érkezik új fejezet. Ám a jó hír, hogy a számítógép utazik velem, ami annyit tesz, hogy szeptemberben több fejezettel fogom nyitni az évet.(Blah! Nem is akarok még a szeptemberre gondolni! A gondolatától kiráz a hideg. XD)  

Egyszerűen olyan boldog vagyok, hogy elértük a háromezret! Hihetetlen! Köszönöm! <3