-Beth! - Ordított valaki utánam, mire megtorpantam és a kviddics pálya kapujában megfordultam.

Felvont szemöldökkel figyeltem a felém rohanó Mancsot, aki egyik kezében a seprűjét, míg másikban a terelő ütőjét lóbálta. A copfja is kissé szétjött a nap folyamán, bár még ez is jól állt neki...

Sirius pedig lóhalálában futott be, majd egyszerűen elterült a földön.

-Hát téged meg mi lelt? - Guggoltam le mellé mosolyogva.

-Énh...Énh... - Lihegte, miközben a tüdejére szorította a tenyerét.

-Tessék! - Húztam ki a táskámból a kulacsomat.

Sirius pedig elvette és mohón beleivott.

-Örök hála Betty! - Motyogta, miközben a tallárja ujjával megtörölte a száját.

-Ugyan nincs mit! - Vettem ki a kezéből a felém nyújtott kulacsomat, azzal vissza is süllyesztettem a táskámba.

-De miért rohantál? - Érdeklődtem kedvesen, majd átnyújtotta neki az ütőjét, amit a nagy fetrengésben eldobott.

-Mert nem rohanhatok csak úgy? - Vonta fel a szemöldökét egy vigyor kíséretében, azzal feltápázkodott és engem is felhúzott a földről.

-Nem vagy vicces! - Forgattam meg a szememet, miközben az egyik kezemből a másikba tettem a seprűmet.

-Nagyon akarod tudni? - Húzta ki a hajgumit a hajából, majd gyakorlott mozdulatokkal újra összekötötte a hullámos frizuráját, de mint mindig, most is volt pár rövidebb és rakoncátlanabb tincs, ami hanyag eleganciával a szemébe hullott.

-Figyelsz te rám? - Vonta fel a szemöldökét, amivel rádöbbentett, hogy már fél perce beszélt hozzám, én pedig csak bámultam őt.

-Mi? Igen! Vagy...Nem...Mi? Hogyan? - Dadogtam össze-vissza.

-Igaza volt Holdsápnak még év elején. - Töprengett hangosan.

-Ezt meg hogy érted? - Néztem fel rá megütközve.

-Sokat bambulsz el és néha furcsán viselkedsz. - Ráncolta a homlokát.

-Furcsán?! - Visszhangoztam döbbenten.

-Igen, furcsán... Tökre csillog a szemed és többször pirulsz el ééééés... - Hajolt közelebb az arcomhoz, mire zavaromban újra elpirultam.

-Na! Erről beszélek! - Tárta szét a karját.

-Ne hülyéskedj már! - Meredtem rá mérgesen, de ő nem tágított az igazától.

-Vagy szerelmes vagy, vagy pedig beteg. - Bölcselkedett, mire kerekre tágult pupillákkal meredtem rá.

-M-Mi? - Dadogtam, ám Sirius semmi szó nélkül a homlokomra tette a tenyerét.

-Nem... Nincs lázad! - Húzta vissza a kezét, majd felvonta a szemöldökét.

-Akkor... Akkor te... - Nézett a szemembe összezavarodva.

-Szerelmes vagy... - Suttogta az utolsó két mondatot szomorúan(?).

-Mi?! Dehogyis! Honnan gondolod? Én?! Pff! Nevetséges! - Legyintettem, de belül teljesen kétségbe estem...

-Nem tudsz átverni. - Sóhajtott fel Sirius, majd olyat tett, amitől még az állam is leesett volna a földre, nemhogy csak a seprűm.

-Na ki vele! Ki a fiú? Segítek meghódítani! - Túrta bele fekete tincseibe.

A seprűm pedig "PUFF" és nagyot csattant a sárban, de én nem foglalkozva vele, döbbenten néztem Sirius szemébe... Mégis honnan? Mégis honnan jött ez a fiú?! Teljesen elvesztem a szemeiben dúló szürke felhőkben és egyszerűen nem fért a fejembe, hogy mikor változott meg ennyire... A régi Mancs sose tett volna ilyet... A régi Mancs mindig csak magával foglalkozott és néha napján a barátaival... De ez... Ez amit mondott olyan szinten megbénított a döbbenet betegségével, hogy megszólalni sem tudtam.

-M-Mi? - Találtam meg a hangomat a sokkból feleszmélve.

-Jól hallottad! Ha elmondod ki a kiszemelted akibe ennyire beleestél, szívesen segítek! Ugyan már Beth! A legjobb barátom vagy. - Nevetett fel, de hangja sokkal inkább keserűen, mint vidáman csengett.

-Odamegyek hozzá, szólok pár szót az érdekedben ő észrevesz és itt is a "happy end"! - Csettintett.

-Gondolj csak bele Betty! Egy csomó fiú így is rajong érted! Lehet, hogy a nagy "Ő" is köztük van, csak rá kell ébreszteni, hogy az érzései viszonzottak. - Magyarázta nagy bölcsen.

-Tudod mit? - Hajoltam le a seprűmért.

-Igen? - Nyelt nagyot.

-Segíthetsz nekem, de akkor én is segítek annál a hölgynél, akit Jamie emlegetett! - Mosolyodtam el, mire rajta volt a sor, hogy elképedjen.

-Tessék?! - Kiáltott végül fel kétségbeesetten.

-Most mit vagy úgy oda? Szívesen segítek. A lány is biztos örülni fog neki! Elmondom neki, hogy te beleszerettél és ha sikerül, akkor utána... Ismétlem UTÁNA! Elfogadom a segítségedet. - Mosolyogtam rá és nagyon kevesen múlott, nehogy egy picit is megránduljon lefelé a szájam széle.

-NEM! Nem! Nem! Nem! Nem! Nem és nem! - Tiltakozott elkeseredetten.

Nem ilyesfajta válaszra számítottam....

-Nem lehet! - Rázta a fejét egyre levertebben.

-Pedig szívesen segítek! - Mosolyogtam rá.

-Nem! Nem! Nem! Ez az én harcom! - Rázta a fejét, aminek következtében sötétbarna, inkább már fekete tincsei össze vissza repkedtek a feje körül.

-De akkor te se segíthetsz nekem! - Fontam össze magam előtt a karjaimat.

Sirius pedig elkezdte mérlegelni a dolgokat... A kezeiben görcsösen szorongatta a seprűjét és a terelő ütőjét, míg a homlokát összeráncolta és szürke szemeit le se vette rólam.

-Miért vagy ennyire rafinált?! - Fújta fel dühösen az arcát, amin jót kuncogtam.

-És mérges lennél, ha mégse segítenék? - Harapott bele az ajkába, mire elvigyorodtam... Pontosan ezt akartam!

-Jó kutyus! - Paskoltam meg nevetve az arcát, ő pedig értetlenül meredt rám.

-Mi? Nem is lennél szomorú, hogy ha nem segítenék? - Kérdezte döbbenten.

-Nem. Ahogy mondod pajti... "Ez az én harcom!"... - Idéztem, mire halványan elmosolyodott.

-De visszatérve az eredeti témára... - Köszörültem meg a torkomat.

-Miért rohantál így? - Érdeklődtem.

-Ja igen! - Csapott a homlokára, majd elvigyorodott.

-Kapaszkodj meg Betty! - Kezdte.

-Kapaszkodok. - Szóltam közbe nevetve.

-Nagyon nagy mákod van kisasszony. - Tartott hatásszünetet, majd a nevetését visszafolytva kinyögte a mondatot, amitől sikítani támadt kedvem.

-Elmarad az Asztronómia. - Folytotta vissza a nevetését, az én kacsómból pedig már másodjára esett ki a seprű.

-Tessék? - Vigyorodtam el.

-Egyszeri alkalom! A tanárnő elment a mamájához vidékre, mert betegeskedik... - Sirius nem tudta folytatni, ugyanis én nevetve a nyakába ugrottam.

-Igen! Igen! Igen! Igen! Igen! Igen! - Visongtam, mint egy kislány, aki megkapja az áhított rózsaszínű unikornisát.

-Azért ennyire nem kell örülni... - Nevette el magát Mancs, akinek újra el kellett dobnia a seprűjét, hogy meg tudjon tartani engem, így most nevetve fogta a derekamat, nehogy lecsússzak a sárba.

-Dehogyisnem! Olyan mintha előre hozták volna a szülinapomat! - Ujjongtam tovább Mancsba csimpaszkodva.

-Viszont van egy rossz hírem is. - Kezdte Sirius.

-Azt nem akarom hallani! - Mordultam rá játékosan.

-Pedig hallani fogod! - Tett le a földre.

-Nem! Nem fogom! - Kacsintottam rá, majd mikor kérdőn felvonta a szemöldökét befogtam a fülemet és hangosan dúdolni kezdtem.

-LALALALALALALALALALALAAAA! - Énekeltem, Sirius pedig a fejét fogva elröhögte magát.

-Ha hallasz! - Kezdte, de én tovább dudolásztam és énekelgettem.

-Nem hallok semmit! - Énekeltem továbbra is, bár ezzel csak az volt a baj, hogy így is tisztán hallottam minden szavát.

-A dolgozatot így is, úgy is meg kell írnod. - Mosolyodott el én pedig még dúdolni is elfelejtettem.

-Most szivatsz? - Eresztettem le a kezeimet magatehetetlenül.

-Bocsesz, de nem. - Húzta el a száját nevetve.

-Ennyit az örömömről. - Hajtottam le a fejemet szomorúan.

-Hé! - Fogta meg a két kezével a vállaimat, mire felnéztem a szürke szemeibe.

-Mondom, hogy segítek! - Hajolt közelebb, majd semmi előzmény nélkül egy puszit(!!) nyomott az arcomra.

-Khm... - Köszörülte meg a torkát Jamie, mire Sirius kissé rózsaszínebb arc színnel ellépett tőlem, míg én pipacs vörösen fordultam szembe a csapattal.

-Sz-sziasztok! - Dadogtam, majd felvettem a földről a seprűmet.

-Szia Lizzie! - Köszönt vigyorogva Kings, mellette pedig Benji rázkódó vállakkal figyelte a történéseket.

-Szép napunk van... Nem? - Vonta fel szórakozottan a szemöldökét Charlotte.

-De. - Szállt bele a "beszélgetésbe" Daniel is.

-Pont tökéletes idő a kviddicsezésre. - Kezdett csevegni James is.

-Olyan viccesek vagytok ma is! - Forgatta meg a szemét Mancs.

-Ó, Rómeó... - Kezdte Jamie drámaian.

-Van nálam ütő és nem félek használni! - "Fenyegetőzött" Sirius, majd felemelte az ütőjét, csak hogy bizonyítsa a tényt.

-Jólvanna! - Forgatta meg röhögve a szemét Ágas.

-Most pedig mindenki pályára! - Csapta össze a tenyerét James, azzal beterelgette a csapatot a kviddics pályára.

-Na jó! Kezdjük a bemelegítéssel! - Tapsolt kettőt Jamie.

-Három kör futás! Ne nézzetek így rám! Kapkodjátok magatok! - Fújt bele Madam Hoochtól kért sípba.

Nagyot sóhajtva elkezdtem futni... Még jó, hogy egy egyszerű melegítőt vettem fel és egy vörös pólót az edzésre! Nem is merek belegondolni, hogy a kviddics talárban milyen lehet három kört futni a hatalmas pályán.

Megkönnyebbülten mosolyodtam el, mikor kiderült, hogy minden egyes csapattársamnak hasonló öltözéke van a sport talárja alatt.

James megállás nélkül sípolt, mi pedig próbáltunk gyorsabban futni, de nem ment...

-Ne csak a levegőben legyetek gyorsak! Charlotte! - Rivallt rá a terelőtársamra, aki próbálta levágni az első kört.

-Elnézést kapitány úr! - Kiabálta Charl, majd elkezdett sprintelni.

Valahogy James a pályán sosem volt az a fiú, akit megismertünk... Ugyanis a pályán ő volt a kőkemény csapatkapitány és a jól bevált "vasszigort" alkalmazta legtöbbször, de mi nem nyafoghattunk, hisz ezzel feltűnően jó erőben tartotta a csapatunkat.

-Elizabeth! Kapkodd magad! - Fújt bele a sípjába a második köröm felénél.

-Én... Nem... Tudok... Gyorsabban! - Szorítottam az oldalamra a tenyeremet.

-Akkor igyál egy kortyot! - Enyhült meg egy pillanatra, majd rögtön rendezte arcvonásait.

Kimerülten kullogtam le a pálya közepe felé, ahova mindenki a cuccait dobálta le. James lábánál seprűk, kviddics talárok, táskák és a két terelő ütő volt megtalálható.

Nagyokat szippantva a hideg levegőben előhalásztam a kulacsomat és beleittam. Gyógyír volt a szúró tüdőmre a hűs folyadék én pedig nagyokat nyelve próbáltam minél többet inni a fém palackból.

-Azért ne idd ki a víztározó készletét! - Röhögött fel Jamie, majd mosolyogva hozzátette.

-Csak két kör. - Biccentett.

-Köszönöm! - Mosolyodtam el.

-De csak azért, mert te kevesebbet bírsz. - Vont vállat lazán én pedig büszkén kihúztam magam. Nem fogom neki hagyni!

-Meglesz a három is! - Biccentettem, mire felvonta a szemöldökét.

-Igazán?

-Igazán James Fleamont Potter! Ne becsülj alá egy olyan lányt, mint amilyen én vagyok! - Mutattam magamra.

-Nem szokásom! - Vigyorgott rám.

Nem válaszoltam, csak újra rohanni kezdtem... De ezúttal már volt célom... Megmutatni Ágasnak, hogy igenis keményfából faragtak engem is.

Mikor pedig lefutottam a harmadik körömet is.(Igaz a vége az már nagyon döcögős volt, de LEFUTOTTAM!) Diadalittasan húztam ki magamat Jamie előtt.

-Látod?! - Mosolyogtam rá örömittasan.

-Látom Lizzie! Ezért csináltam. - Karolt át engem vigyorogva, mire döbbenten eltátottam a szájamat, míg a többiek(már akinek volt ereje hozzá) felnvetetett.

-Mi? - Kérdeztem megütközve.

-Ha a fejedbe veszel valamit, akkor azt úgy is csinálod. Ezt pedig Ágas is észrevette! - Mosolygott rám Mancs, aki a kulacsból iszogatta a vizet a földön ücsörögve.

-Álljunk meg egy Merlin adta pillanatra! - Kiáltottam fel.

-Az ott Sirius az én kulacsom! - Mutattam rá a tényre.

-Nem. - Mosolyodott el.

-Mi az, hogy nem? - Kérdeztem döbbenten.

-Tudod Betty! Azt jelenti a "nem", hogy nem... Érted! Valaki azt mondja, hogy "nem" akkor megtagadja a kijelentést a cselekedet vagy mittomén! Várj! Mondok szinonimákat! Például dehogy, semmiképp, semmiképpen sem, semmiképpen, szó sem lehet róla, egyáltalán, semmi esetre sem... - Sorolta volna tovább is, de dühösen közbe vágtam.

-Nem úgy értettem, te agyilag zokni! Az én monogrammom van rajta! - Mutattam a kulacsOMra.

-Nem hiszem! És nem vagyok egy "agyilag zokni"! - Fojtotta el a mosolyát.

-Rajta van, hogy E. L., mint Elizabeth Lupin! - Meredtem rá.

-Téves! - Röhögött fel ugatósan Sirius.

-E. L., mint Ez a Legcsodásabb embert illeti... - Húzta ki magát büszkén.

-Szellemes vagy, de kérem a kulacsomat! Szomjas vagyok! - Préseltem össze a számat, úgy ahogy Minnietől láttam.

-Uh Édesem! Nem jön be a Mcgalagony nézés! - Nevette el magát Sirius újra.

-Szomjan fogok halni. Ezt akarod? - Kérdeztem szomorúan.

-Bocsánat! Hogy lásd, kivel van dolgod; felajánlom, hogy ihatsz a kulacsbomból! - Szólt nagy kegyesen.

-Az az én kulacsom! Tehát, felajánlod, hogy igyak a SAJÁT kulacsomból! - Fontam össze magam előtt a karjaimat mérgesen.

-Ejnye! Ez az enyém! Ugye? - Fordult a többiek felé.

-Igen! - Bólintott Kings, és a többiek is hasonló véleményen voltak.

-Mi az, hogy a tompaagyú pártját fogjátok? - Keltem ki magamból.

-Mennyi szinonimát tudsz még a butára? - Érdeklődött nevetve Benji.

-Annyit amennyire szükségem van! - Vontam meg a vállam.

-Tessék Betty! Igyál! - Nyújtotta a kulacsomat felém Sirius.

-Köszönöm? - Kérdeztem gúnyosan, majd kikaptam a kezéből a kulacsomat és beleittam.

-No! Most visszakaphatom? - Nyújtotta a kezét Sirius a kulacsomért.

-Nem. - Feleltem halál nyugodtan.

-Felháborító! Valakinek puszta kedvességből odaadod a kulacsod, erre ő azt kisajátítja! - Morogta az orra alatt, míg feltápázkodott a földről.

-Kérem szépen! - Szólt erélyesebben.

-Nem adom, hisz az enyém! - Szegtem fel a fejemet.

-Nem mondom többször! Add oda! - Nyújtotta ki a kezét újra az én, ismétlem ÉN palackomért.

-Én sem mondom többször! Ez az én kulacsom! - Szükítettem össze a szememet.

-Olyan hihetetlenek vagytok! Még egy kulacson is tudtok civakodni! - Huppant le a földre James.

-Halihó! - Töltötte be egy kiáltás az egész kviddics pályát, mire mindenki Hagrid felé kapta a tekintetét kivéve minket Manccsal, ugyanis mi farkasszemeztünk.

-Holdsáp! Hagrid! Sziasztok! Pipogyi mit keres itt? - Kiabálta James, de legnagyobb döbbenetemre Sirius, még erre sem kapta oda a fejét.

-Lilyvel van! - Érkezett a felelet Remytől.

-Most mit csináltok? - Bömbölte a kérdését Rud.

-Mi semmit! Mi mozizunk! Figyeljük, ahogy a két kis gerlice veszekszik. - Felelte Benji.

-Mégis min veszekednek? - Kiáltotta Lily is.

-Egy kulacson! - Röhögött fel Benji, mire a szemem sarkából láttam, amint a bátyám a fejét fogva lerogy a székre, míg mellette Lily nagyban magyaráz valamit a felvont szemű Perselusnak. Hagrid pedig csak nevetett...

-Add most szépen oda! Vagy különben, gondok lesznek... - Lépett egyet felém Mancs.

-Nem! Nem adom, mert ez az enyém. És egyáltalán! Miféle gondok? - Léptem egyet hátra.

-Azt majd kitalálom! - Vont vállat, majd közelebb lépett, amire én csak hátrálással feleltem.

-Add oda! - Lépett egyet felém.

-Lópikulát! - Vágtam rá, miközben hátráltam egy lépést.

Ki tudja, hogy meddig folytattuk volna ezt a hátrálós "játékot", hogy ha Mancs nem unja meg és nyúl a kulacsomért.

-Ezt most szépen ide adod! - Villámgyorsan hajolt előre, és ha nincsenek jó reflexeim, akkor bizonyára könnyűszerrel elveszi tőlem.

-Álmogy róla! - Sziszegtem mérgesen, azzal előhúztam a melegítőm zsebéből a pálcámat.

-Invito seprűm! - Intettem és lám! a Jólsep-R-5-öm rögtön kiugrott a kupacból és felém száguldott, hogy aztán én könnyűszerrel a tenyerembe zárhassam a nyelét.

-Haha! - Vigyorogtam Siriusra, majd felpattantam a seprűmre és elrugaszkodva a földtől felreppentem a levegőbe.

-Invito Nimbusz 1000! - Vette elő ő is a pálcáját, és észbe sem kaptam, de már Mancs is a levegőben volt.

-Most mondj nekem "Hahát"! - Fékezett le előttem.

-Jobb mint a moziban! - Röhögött fel Benji, mire többen értetlenül néztek rá.

-Haver! Már másodjára mondod azt, hogy mozi... Az mégis mit jelent? - Érdeklődött Kingsley homlokráncolva.

-Add azt szépen ide! - Nyújtotta ki a kulacsomért a kezét Mancs.

-Nem! - Mosolyogtam rá, azzal megfordítottam a seprűmet és neki iramodtam.

-Nem vagy nálam gyorsabb! - Nevette el magát Sirius, azzal ő is kilőtt mint egy rakéta.

-ÁLLJATOK MÁR LE! - Ordította el magát türelmét vesztve Jamie, mikor már vagy háromszor körbe keregetőztünk a pályán.

-De nem adja vissza a kulacsomat! - Nyafogott Mancs.

-Az nem is a te kulacsod tökfej! - Morogtam rá.

-Kérem azt a nyamvadt kulacsot! - Próbált szigorúnak tűnni James.

-Merlinre!? Miért kell mindenkinek az én kulacsom?! - Fakadtam ki, szerintem jogosan.

Na igen... Erre több reakciót is kaptam, ugyanis Sirius felvont szemöldökkel pillantott rá Jamiere, lehetséges riválist keresve személyében, míg James csak a szemét forgatta. A csapat többi tagjai csak röhögött rajtunk. Perselusnak pedig elege lett ebből ugyanis, szemforgatva távozott a nézőtérről a kuncogó Lilyt otthagyva.

-Invito Lizzie kulacsa! - Szelte át az egész pályát egy kiáltás és hopp! a kulacsom kicsúszva a kezemből az áruló kinyújtott karja felé katapultálta magát.

-Bocsánat, de ez így mindenkinek jobb! - Vont vállat Remy... Az áruló!

Dühösen figyeltem, amint ő egy egyszerű mozdulattal eltünteti a táskájában a kulacsomat, majd mosolyogva int felénk egyet.

-Kösz Holdsáp! - Röhögött fel James, azzal belefújt a sípjába.

-Mindenki a levegőbe! - Kapta lábai közé a seprűjét.

-A terelők oda! - Mutatott a pálya egyik végében lévő póznák felé.

-Ennek még nincs vége! - Fordult felém Sirius.

-Úgy gondolod? - Hajoltam közelebb hozzá kajánul.

-Még van reményem! - Mosolygott rám.

-Tapmancs! Gyorsabban nem lehet? - Kiáltotta el magát James.

-Neked reményed, nekem bátyám! - Húztam ki magam büszkén.

-Azt majd még meglátjuk! - Nyújtotta ki a nyelvét.

-TAPMANCS! KAPKODD MAGAD! - Ordította Ágas.

-Nyugi van! - Röhögött fel Sirius, azzal megfordította a seprűjét és elszelelt mellőlem.

***

-Holdsááááp! Te vagy a legeslegjobb barátom! - Rimánkodott Sirius.

-Remy! Tudod te, hogy mennyire szeretlek? - Léptem én is a bátyám mellé.

-Álljatok le! - Morogta Remus, de azért a szája sarkában ott bujkált a mosoly.

-Te is jól tudod, hogy az enyém a kulacs, csak Mancs valamilyen oknál fogva kisajátította. - Fontam össze magam előtt a karjaimat.

-Majd megkapod! - Intett le Remy, mire vigyorogva Sirius felé fordultam.

-Na látod! - Löktem meg vidoran.

-Persze, hogy a te pártodat fogja! Ha én lennék a testvére, akkor az enyémet fogná! - Felelte morcosan.

-De attól még fogsz segíteni megírni azt a szörnyűséges dolgozatot... Ugye? - Kérdeztem nagyot nyelve.

-Hmmm.... - Gondolkodott el egy ravaszkás mosoly kíséretében.

-Ne csináld! - Sápadtam le rögtön, ugyanis ha Mancs nem segít, akkor senki...

-De kis ijedős itt valaki! - Nevetett fel végül ugatósan.

Majd riadt arcomat látva, hozzátte. - De nyugi! Ígyis úgyis segítenék!

Így történt, hogy vacsora után a már félig kiürült klubhelyiségben (magam sem tudom, hogy mióta megy mindenki a saját szobájába duhajkodni) a kandalló előtt kényelmesen elhelyezkedve "tanultunk".

-Nem úgy kell írni! - Szólt ezredjére is Sirius, mire dühösen felnéztem a pergamenből.

-Akkor mondd okostojás, hogyan kell, mert eddig csak ezt ismételgetted, de hogy mégis mi a helyes azt nem vagy hajlandó megmondani! - Dühöngtem.

-Keresd ki a könyvből! - Dőlt hátra a kanapén Mancs.

-Azt mondtad, hogy segítesz! - Meredtem rá mérgesen.

A kandallóból nagy reccsenés szerű hangot hallatva összedőlt a farakás, így pár szikra óvatlanul is kipattant a réz tálcára, ami direkt ezt a célt szolgálta.

Sirius pedig felvonta a szemöldökét majd a kezembe nyomta az asztronómia könyvet és ezeket a szavakat toldotta a cselekedetéhez; - A tankönyvek ezért készültek.

-Hogy te milyen jóságos is vagy hozzám!

-Ugye?! - Kacsintott végül rám.

-Egy frászkarikát! - Csattantam fel azzal vissza passzoltam neki a könyvet.

-Holdsááááp! A húgod ma borzasztóan lobbanékony állapotban van! - Fordult Remy felé aki ezalatt a másfél óra alatt csendben olvasott az egyik fotelbe kuckózva.

-Erős idegekre van szükség a te megtűrésedhez. - Szólt tárgyilagosan, továbbra is a sorokba mélyedve Remus, azzal figyelmen kívül hagyva a körülötte történő dolgokat lapozott egyet a könyvében.

-Hát ez nagyon a lelkembe tiport! - Suttogta összetörten Mancs, mire felkaptam a fejem a dolgozatom átnézéséből.

-Nyugi! - Simítottam meg a vállát, mire búbánatosan felém fordította a tekintetét.

-Egyáltalán nem úgy gondolta Remy... - Simogattam tovább.

-Pedig Remy pontosan úgy gondolta... - Lapozott újra a könyvében az említett.

-Látod? - Szipogott Mancs.

-Fejezd már be az örökös drámázást Tapmancs! - Kérte türelmét vesztve Jamie, aki a térdére támasztott vaskos mágiatörténet tankönyvre fektetett térképet javítgatta eddig... Vagyis khm... A birtokra rajzolta meg a füvet... De a szándék a fontos!

-Jólvan! Befejeztem Ágas uraság! De ha nem a vörös hölgyre csorgatnád a nyálad nulla huszonnégyben, akkor én sem drámáznék egyfolytában - Felelte sértetten Sirius.

A szám szélét harapdálva reménytelenül pillantottam ki az ablak felé, aminek üvegén csak úgy dörömbölt az eső.

A tudat, hogy holnap már péntek lesz, kissé nagy megkönnyebbüléssel töltött el, ám abban is biztos voltam, hogy a kukába való asztronómia dolgozatom is holnapra marad.

A fejemet megrázva egy kis golyóvá gyűrtem össze az eddig tíz mondatból álló fogalmazásom és a kandallót megcélozva a lángok közé dobtam a papír galacsint.

-Már csak közlöm veled Tapmancs uraság, hogy te pedig null hatvannégyben drámakirálynőt játszol! - Replikázott Ágas.

-Fejezzétek már be! - Szólt elgyötörten Remy, ja igen! Míg én töprengtem egész jó kis vita alakult ki közöttük...

-Mr. stréber ne szóljon bele! - Vetette oda foghegyről Mancs, én pedig továbbra is meredten bámultam a tüzet, mintha a papír szénné égésének bámulásával bármit tehetnék a Tekergő "urakért".

-Nem vagyok stréber! - Fújtatott Remus.

-Ja tényleg nem vagy az! Nem olvasol sok könyvet, nem írsz sok beadandót, nem vagy minden óra kezdés előtt a teremben, nem vagy a tanárok szeme fénye... Neeem, nem vagy stréber! - Szólt gúnyosan James is. Mi lesz ebből?!

-Bezzeg mikor kunyerálod a dolgozatom megoldásait akkor nem ilyen nagy a szád! - Vágott vissza Remus fülig vörösödve.

-Fejezzétek már be! - Elégeltem meg a civakodásukat, mire mind elhallgattak és egyszerre néztek felém.

-A törpilla se szóljon ebbe bele! - Találta meg a frappáns beszólást Jamie.

-Akkor inkább hagylak benneteket! - Legyintettem szemforgatva, majd feltápászkodtam Mancs mellől.

-Most meg hová mégy kend? - Vonta fel a szemöldökét Black barátunk.

-Oda ahova ilyenkor a madár se jár! - Vigyorodtam el, azzal otthagytam a díszpintyeket, csak csiviteljenek kedvükre, míg én valami értelmesebbet csinálok.

A folyosonkon átvágva, óvatosan benyitottam a szobánkba.

Érdekes módon csak Alice volt fellelhető a helyiségben, de ő is az igazak álmát aludta. Kitekert pózban, ruhában, teljesen összekócolódott hajjal és nyál csíkkal a szája szélén.

Indultam volna tovább, de aztán inkább odaléptem az ágyához és betakartam a takrójával, majd ki jól végezte dolgát a saját ágyamhoz sétáltam.

Egy kis idő mérlegelés után belebújtam a kedvenc, pöttyös pizsamámba, hisz úgy gondoltam, hogy a kirándulásom után már hulla leszek.

Felvettem az eső kabátomat, majd a zoknimra felhúztam a gumicsizmámat is. Jó tudom, hogy az én korosztályomban már senki sem visel gumicsizmát, de én szeretem ezeket a lábbeliket és nem is nagyon zavar, hogy talán gyerekesnek tartanak ettől.

Észrevétlenül átvágtam a klubhelyiségen. A fiúk még mindig ott voltak, mint mikor otthagytam őket, de már nem veszekedtek, csupán csak röhögtek és beszélgettek.

Jó volt látni, hogy mennyire is jóban vannak ők egymással!

-Hova-hova ilyen későn? - Kiáltott utánam a Dáma, de én nem is foglalkozva vele továbbhaladtam a folyosón.

Az utam először a bagoly házba vezetett, hisz Remyvel úgy beszéltük meg, hogy minden héten más ír apuéknak és most rajtam volt a sor a helyzet jelentéssel és már csak fel kellett adni a levelet amit gondosan megírtam már nekik.

A vihart ahogy a griffendél toronyban, úgy a baglyoknál is érzékelni lehetett jócskán. Szegénykéim! Mind felborzolt és nedves tollazattal dideregtek a helyükön. A szél erősen fújta őket és minden pillanatban, mikor villám cikázott át az égen, nem csak én, de ha jól láttam ők is összerezzentek.

-Hát sziasztok! - Köszöntem nekik halkan, de hangomat elnyomta a vihar zaja.

Egy kis habozás után végül odaléptem egy kisebb csapathoz, akik egymáshoz bújva aranyos toll kupacnak látszottak a félhomályban.

-Rólatok elfeledkeztek? - Mosolyodtam el, majd óvatosan megcirógattam az egyikük buksiját.

-Lehetséges... - Csipogta az egyikük.

És igen! Újabb felfedezést tettem az "erőmmel" kapcsolatban(bár többet tudhatnék az egészről); nem minden állat nyelvét értem meg... Sőt! Elég kevés állattal tudok csak kommunikálni. Ez lehet fajon belül is, de fajon kívül is meg szokott történni. Na mindegy(vagyis egyáltalán nem az, de most inkább hanyagoljuk)!

-Szegénykéim! - Suttogtam a sötétben együttérzően.

Ám senki sem válaszolt, vagy ha válaszolt is volna, elnyomta a vihar hangereje.

-Van valakinek annyi bátorsága és kalandvágya, hogy elvigyen egy levelet? - Rágtam a szájam szélét, ám ekkor villám cikázott át az égen.

-Jó bocsánat, hogy ilyenkor is erre gondolok! - Ráztam meg a fejemet azzal előhalásztam a pálcámat a zsebemből.

Egy intéssel meggyújtottam a fáklyákat a bagolyházban, aztán gyorsan kispuriztam onnan.

Nem arról van szó, hogy felgyújtottam a bagolyházat és most a romjaitól akartam minél távolabb kerülni, hanem szegény baglyocskáknak szerintem nem volt csőrük a jelenlétemhez...

***

Az égből megállás nélkül ömlött a víz, de én evvel mit sem foglalkozva sétálgattam tovább. Az esőkabátom kapucniját mélyen az arcomba húztam, míg a gumicsizmámmal egyfolytában mély pocsolyákba gázoltam.

Olyan felüdítő volt, hogy csak úgy léteztem a nagy esőben... A kastélyból csak egy hatalmas elmosódott foltot láttam, ugyanis a köd, közel s távol mindent beborított.

Olyan gondatlannak éreztem magamat és boldognak, hogy azt nem lehetett megfogalmazni. Ha csak kitártam a karomat és hagytam, hogy a simogató esőcseppek az arcomba hulljanak, megtapasztalhattam azt a csodálatos érzést, amit nem mindig lehet... A nyugalmat...

Ám ez sem tartott örökké, ugyanis az eddig csak esőből és olykor, olykor pár villámból álló zivatar kezdett fokozódni. Gondolok itt arra, hogy az eső olyan szinten zuhogni kezdett, hogy nem tudtam megúszni és a pizsamám pár helyen vizes lett, vagy csupán csak arra, hogy az eget többszöri egymás után kezdték átszelni a villámok és a mennydörgés sem maradt el.

Ekkor döntöttem úgy, hogy a mai napból elég volt és inkább a kastély felé vettem az irányt.

A csizmám legalább bokáig elmerült a sáros vízben minden lépésnél, bár én ezt élveztem.

Mikor végre beértem az épületbe kissé bosszúsan ugyan, de elkezdtem megmászni a lépcsőket.

De komolyan?! Miért kellett a griffendél klubhelyiségét a tornyok egyikében elhelyezni?! Már nem azért, csak hét emelet megjárása után "kicsit" bosszantó tud ez lenni. Főleg akkor, mikor a lépcsők sem akarják, hogy feljuss!

No igen! Legalább háromszor elnyelte a lábamat a lépcső és legalább tízszer rossz irányba kanyarodott velem, de sebaj! A lényeg, hogy felértem!

-Ejnye! Nem jó dolog ilyen későn barangolni! - Szidott meg a Kövér Dáma.

-Hogy tetszik lenni, kedves Dáma? - Kérdeztem, miközben a pálcám segítségével kissé megszárítottam magamat.

Néha napján le szoktam állni társalogni vele és ha egy kicsit is mázlim van, ezt kihasználva nem köp be egy professzornak sem. Nem mintha szokta volna és nem mintha baj lett volna egy kis büntető feladat, de inkább mentem biztosra.

-Köszönöm kérdésed Liz, egészen jól vagyok mostanában! Az egyik barátnőm javasolta, hogy kezdjek el énekelni. - Kezdett vidáman trécselni.

Csöndben hallgattam amint beszámol a napjáról és közben a pálcámmal próbáltam annyira megszárítanom magam, hogy a klubhelyiség ne tőlem ázzon szét.

-És Hóborcot pont rajtakapta az a jóképű Frics úr... - Elkerekedett szemekkel kaptam fel a fejemet.

-Jóképű?! - Menten azt hittem, hogy hangosan fel kell nevetnem a helyzet képtelenségén.

-Igen az! Vagy netán tán szerinted nem? - Húzta ki magát sértődötten a Dáma.

-Jaj nem! Nem arról van szó, csak öhm... - Haboztam, hogy vajon mivel vághatnám ki magamat ez alól, majd felcsillanó szemmel folytattam. - Csak nekem talán nem az eseteim a furcsa, félelmetes, görbehátú gondnokok... De persze, ha a Dámának ez az ideállja... - Majdnem a számra kellett tapasztanom a kezem, nehogy hangosan felnevessek, hiszen ki szokott arról beszélgetni egy portréval, hogy a gondnok most jóképű vagy sem?

-Szerintem igenis jóképű! Olyan markáns álla van... - Áradozott tovább én, pedig mosolyogva hallgattam tovább a beszámoloját.

-Drága Dáma! Remélem nem baj, hogyha most már bemegyek... - Szóltam tapintatosan.

-Áh dehogy! Köszönöm, hogy meghallgattál kis drágám! - Intett.

-Langaléta! - Ahogy kimondtam a jelszót, mint valami varázsütésre a portré kifordult üregéből, én pedig könnyűszerrel bemásztam az összekötő alagútba.

A klubhelyiségben már tényleg nagyon kevesen voltak csak, de valahogy nem lepődtem meg, hogy a Tekergő "uraságok" is még lent szöszmötöltek.

Vagyis akarom mondani, csak egyikük szöszmötölt, ugyanis a többiek mind kiütötték már magukat.

James a foteljében terpeszkedve, tátott szájjal félrecsúszott szemüveggel bóbiskolt. Remy is hasonló állapotban volt megtalálható, ám ő a felhúzott térdeire hajtotta fejét, míg a vaskos átváltoztatástan tankönyve a földre pottyant. Az egyetlen talpon maradt pedig... Dobpergés... Trombitaszó és miegymás... Sirius...

Az említett fáradhatatlanul körmölt valamit egy pergamenre.

Lehúztam a lábamról a gumicsizmámat és levettem az esőkabátomat is, míg előbbit a kanapé lábához tettem, utóbbit csak lehánytam Remus ülőhelyének karfájára.

Sirius még akkor sem nézett fel a pergamenből, mikor leültem mellé és a zoknis lábamat törökülésbe fel húztam.

-Mit csinálsz? - Döntöttem oldalra a fejemet, ám ő nem válaszolt.

Válaszadás helyett összeráncolta a homlokát és a tollát újra megmártotta a tintájában és finom csukló vezetéssel tovább folytatta a munkáját.

-Sirius?

Semmi válasz.

-Mancs? - De ő csak csendben körmölt tovább.

-Jó felfogtam! Valamiért meg vagy rám sértődve és most nem fogsz hozzám szólni. - Dőltem hátra szomorúan.

-Várj már egy pillanatot! - Dörmögte fel sem nézve.

-Na kész! - Szólalt meg olyan kétperces csöndben körmölés után.

Arcára hatalmas vigyor kúszott miközben felemelte a pergament és gyorsan átfutotta a szemével a sorokat.

-Ez mégis mi? - Kérdeztem egy óvatos mosollyal az arcomon.

-Ez? - Kérdezte huncutul csillogó szemmekkel.

-Ez kérlek szépen, a kisasszony beadandója! - Nyújtotta felém.

Döbbenten kaptam ki a kezéből a pergament, majd annál nagyobb döbbenettel olvastam át a sorokat.

Sirius szemet kápráztató módon, de teljesen úgy írta tele a hosszú pergament, hogy első blikkre az ember abban a tudatban él, hogy én írtam. Ugyanazok a dőlt betűk, és kissé hurkolt íráskép fogadott, mintha én írtam volna.

-E-Ezt mégis hogy a csudába sikerült? - Kérdeztem végül lelkendezve.

A reakciómon elmosolyodott, majd hátradőlt a kanapén.

-Bárkinek-vagyis akarom mondani, annak akit ismerek- az írásképét le tudom koppintani. Egy csomó ember írását ismerem és mikor látom, csak simán megjegyzem. És utána már avval az írással is tudok írni... Igaz; sokkal kényelmetlenebb, de írhatok vele. Ebben az a plusz, hogy akár az aláírását is megtanulom! - Tette hozzá vigyorogva.

-Tyű! De várjál már egy percet! Azt mondod, hogy sok ember írásképét ismered? - Vontam fel a szemöldökömet izgatottan.

-Igen! De nem értem... - Kezdte, de én hadarva félbeszakítottam.

-Emlékszel arra a levélre, amit egy névtelen fiú küldött nekem?! Ha ismered egy csomó embernek az aláírását talán még az övét is felismered! Hogy miért nem kérdeztem meg tőled ezt előbb! - Csaptam a homlokomra.

-Ki van zárva. - Szögezte le, bennem pedig megállt az ütő.

-Mi? - Zavarodtam meg.

-Ki van zárva... Ez nagyon nonszensz! Én ebben nem segítek. - Rázta meg a fejét.

-Oh! Mindegy is! Annyit nem ér ez a levél! - Legyintettem végül, Sirius arcán pedig meglepettség látszódott.

-Ilyen könnyen lemondasz róla? - Vonta végül fel a szemöldökét.

-Hát le. Minek keresgéljek olyasvalakit, aki úgysem akarja tudatni velem a kilétét? Teljesen igazad van! Barbárság lenne leleplezni úgy, hogy ő nem akarja ezt. Éljen boldogul és ha annyira a szívén visel engem és úgy gondolja, hogy köztünk bármikor lehet bármi is, majd előbújik a rekettyésből és felfedi magát. - Magyaráztam. - De félreértés ne essék! Én nem mondok le róla, csak van jobb dolgom is. - Mosolyodtam el végül.

-Jobb dolgod? Éspedig? Mi lenne ez a bizonyos "jobb dolog"? - Érdeklődött halvány mosollyal az arcán Mancs.

-A magadfajta lókötőknek meghálálni a barátságát... - Kuncogtam.

-Nem kell! - Legyintett le rögtön Sirius.

-De kell! - Erősködtem.

-Betty! A barátságot nem meghálálni, hanem viszonozni kell! - Mosolyodott el óvatosan...

Sziasztok!

Nagyon remélem, hogy megfelelt az elvárásotaiknak ez a fejezet is! <3

Meg aztán, nem is tudom, hogy hogy háláljam meg a 2.8K megtekintést és 159 voteot(ami nektek köszönhetően talán még ma felugrik egy kerek 160-ra is :D)...