Remus egyik pólójában és nadrágjában, aminek az alját fel hajtogattam, hogy ne botoljak meg benne, ücsörögtem a bátyám ágyán, és egy kapott törölközővel próbáltam kidörzsölni a maradék vizet is a hajamból. Már tiszta voltam és jószagú és míg a bátyám lement a klubhelyiségben tomboló buliba, valami ennivalót szerezni magunknak, próbáltam szót érteni Peterrel.

-Tehát a kedvenc színed a piros? - Kérdeztem kedvesen, miközben a törölközővel tovább dörzsöltem göndörkés tincseimet.

-N-nem! Nekem nincs kedvenc színem! - Rázta meg a fejét, mire mosolyogva bólintottam egyet.

-Értem. Van valami kedvenc ételed? Mint például nekem a csoki... - Érdeklődtem tovább.

-Hát mindent megeszek, ami finom... - Vont vállat és kezdett feloldódni, amit egy fél sikernek könyveltem el.

-Az jó! - Bólogattam nevetve, mire aprócska arcán is megjelent egy halvány mosoly.

-És te az édesanyáddal élsz. Nem? - Húztam törökülésbe a lábaimat és Remus párnáját átölelve néztem a zavarban lévő fiút. Mondjuk az nem volt meg, hogy mikor és mitől jött zavarba, de nem baj...

-Igen... Ő mugliszületésű... - Bólogatott és szeretett volna még mondani valamit, de ekkor kivágódott a szobájuk ajtaja és belépett rajta Sirius.

-Meg fogsz fázni! - Meredtem Mancsra, akin még mindig a kviddics talárban feszített, ami köztudott, hogy elázott.

-Tudom! - Lépett beljebb, majd beletúrt a vizes hajában és körülnézett.

-Mit keresel? - Kérdeztem mosolyogva, mire felém kapta a fejét.

-Öhm.... Semmit! Vagyis.... Jöttem, zuhanyozni és szerintem itt maradok, mert odalent borzalmas... Még én sem bírom... - Sóhajtott fintorogva, majd az ágyához lépett és leguggolt, majd alóla előhúzta a ládáját.

-Azt ne mondd, hogy te még nem pakoltál ki! - Köszörültem meg a torkomat hitetlenül, mire felpillantott a ládája áttúrásából.

-Nyugi Betty! A fele már valamelyik szekrényben van! - Intett hanyag mozdulattal a szekrények felé, de kár volt, lévén, hogy csak egy szekrényben voltak ruhák. Ami Remusé volt, az összes többiben tankönyvek voltak bevágva, vagy esetleg pár zokni.

-Aham... - Húztam fel a szemöldökömet, majd a fejemet csóválva felpattantam a bátyám ágyáról és a guggoló Siriushoz sétáltam és a pakolászó fiú válla felett bepillantottam a ládájába.

-Jesszusom! - Meredtem arra az összegyámbászott kupacra ami Mancs utazóládájában lehetett megcsodálni.

-Ezt ugye nem mondod komolyan! - Guggoltam le Mancs mellé, majd mikor a Black-fiú leült az ágyára a fejemet rázva egy egyszerű mozdulattal megfordítottam a ládát, így az összes cucc a vörös és puha szőnyegen kötött ki.

-Ugye segítesz? - Kérdezte reménykedve Sirius, miközben ledopta a cipőjét, így már csak egy csíkos zokni volt a lábfején, de azon is látszott, hogy csurom víz.

-Tényleg meg fogsz fázni! - Ingattam a fejemet.

-Akkor most mit csináljak? - Kérdezte Mancs fáradt hangon én pedig elmosolyodtam.

-Most? Drága Tapmancs... Most elmész zuhanyozni és UTÁNA pedig segítesz nekem rendet rakni a saját dolgaid között... - Néztem rá, mire felállt és fütyörészve elindult a fürdő felé, én pedig hitetlenül meg csóváltam a fejemet, ugyanis az idiótája nem vitt magával váltó ruhát...

Ám mikor szóltam volna utána, már csukódott is be a fürdőszoba ajtaja... Igen. Sirius Black nehéz eset, de nem azt mondom, hogy James nem az...Sőt!

-Mondd Peter! Te, hogy bírod ezt? - Kérdeztem a fiútól, majd visszaültem Remy ágyára és a bátyám párnáját az ölembe véve újra elkezdtem a törölközővel dörzsölni kissé még nyirkos hajamat.

Peter viszont nem válaszolt, emiatt pedig homlokráncolva meredtem az irányába, majd a kezembe temettem az arcomat, ugyanis Féregfark elaludt...

-Trüp trüp trürüp... Tarara trap trap... Ajnanana nanana nanana... - Danolászta tusolás közben Sirius én pedig rezzenéstelen arccal bámultam magam elé és nagyon kevesen múlott, hogy ne röhögjek fel hangosan. Jó be kell vallani, hogy nem volt rossz hangja... Sőt! Eléggé jó hangja volt, de a helyzet, hogy Tapmancs barátunk a fürdés közben mindjárt áriázni fog olyan abszurd és vicces volt, hogy a számra kellett tapasztanom a tenyeremet.

-Tudom, hogy hallasz Beth! - Énekelte én pedig az ajkamba harapva próbáltam nem nevetőgörcsöt kapni.

-HEJHÓ! - Kiáltott fel és a hangján érződött, hogy nagyon jól szórakozik rajtam, vagyis hogy sejti, hogy én már lassan a visszatartott nevetéstől ott fuldoklom a szobájukban.

-ÁÁÁÁÁÁÁ! Ez hideeeg! - Sikított fel kislányosan én pedig a fejemet fogva elnevettem magamat.

-Sirius! Minden kihallatszik! - Nevettem még jobban, mire kinyílt a fürdő ajtaja, de csak résnyire és egy habzó fejű Mancs vigyorgott rám.

-Tudom! Azért csinálom Betty! - Kacsintott rám, mire még jobban kezdtem röhögni és éreztem, hogy még a könnyeim is kicsordulnak.

Sirius még rám vigyorgott még egyszer, majd becsukta a fürdő ajtaját...

-UUUUuuuuu! Te Betty! Én asszem találtam itt valakit! - Hallatszott ki Mancs izgatott hangja, én pedig már nem bírtam magamat fékezni és nevetve lefordultam Remus puha ágyáról és a hasamat markolászva kacagtam tovább.

-Hmmm... Ki ez a fess fiatalember? - Kérdezte hangosan, hogy biztosan halljam.

-Hagyd abba Mancs! - Kiáltottam be neki nevetve.

-A gondolatok a fejemben túltengenek! - Kezdett bele valami teljesen nagy baromságban, én pedig kacagva forgolódtam a szőnyegen.

-Hmm! Micsoda bomba pasi! - Gondolkodott el. Én pedig tovább röhögtem a földön fekve.

-Ejha! Micsoda áll! Micsoda felsőtest! Micsoda személyiség! Micsoda csodálatosság! Na vajon ki tud nékem ellenállni?! OHOHÓ! Hát senki! Senki senki senki senki... - Kezdett újra danolászni Sirius.

-Sirius hagyd abba, mert megfulladok! - Kiabáltam neki röhögve.

-Ereszd ki a hangod babám! - Nyávogott ügyet sem vetve rám, majd elkezdett kornyikálni. - LÁLÁLÁLÁLÁLÁ ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááá - Énekelte és a hangján érződött, hogy úgy vigyorog, mint a tejbetök, nekem pedig a könnyeim már patakokban folytak a nevetéstől.

-Most elmegyek inni valamit, mert esküszöm, ha egy percnél tovább hallgatlak belefulladok a nevetésbe! Ha visszajövök, akkor már legyél kész arra, hogy hajtogatni fogunk! - Kiabáltam nevetve.

-OOOh BABY! - Énekelte nevetve Sirius.

-You can never leave me! - Énekelte röhögve.

-Erre most mit mondjak? - Kérdeztem nevetve.

-OOooh BABY! - Dalolta a nevetéstől kifulladva Mancs.

-Najó abbahagyom! - Kiáltotta ki én pedig a röhögéstől pirosan csüccsentem vissza Remus ágyára.

-Jól is teszed! - Szóltam kuncogva, majd bedőlve a bátyám ágyába hallgattam, amint elzáródik a vízfolyás.

Mikor kinyílt a fürdő ajtaja reflekszből odakaptam a fejemet, majd olyan szinten elvörösödtem, mint a csuda és inkább a tenyerembe temettem az arcomat. Háát igen... egy félmeztelen Sirius Black azért nem mindennapi látvány számomra, egy pillantásra figyeltem csak meg azt a szálkás felsőtestét, de így is beleégett a tudatomba.

-Minden rendben Beth? - Kérdezte óvatosan Sirius, mire az ujjaim mögül kilestem. A fürdőszoba ajtajának a félfájának vetette a hátát és szemöldökráncolva nézett engem.

-Vegyél fel valamit! - Motyogtam a tenyerembe, mire felröhögött.

-Jaa, hogy ez! - Kacagott jóízűen, majd továbbra is nevetve leguggolt a szőnyegre és a nagy ruhakupacból előgyámbászott egy kisebb összegyűrt valamit.

Aztán miközben pakolászott elkezdett lecsúszni róla a tőrcsi, én pedig pont időben kaptam el róla a pillantásomat.

-Merlinre! - Motyogtam a tenyerembe, miközben a fejem felvette egy érett pari színét, és úgy hallgattam Mancs káromkodását.

Nem mertem a fiú felé pillantani emiatt pedig Remus párnáját magamhoz szorítva becsukott szemmel számoltam el tízig.

-U-ugye nem láttál semmit? - Nyelt nagyot Sirius, majd félig nevetve hozzátette. - Nyugi van kislány! Már van rajtam ruha!

-N-nem... Pont nem láttam semmit! - Sütöttem le a szememet, de közben a fejemben egy hang felvisított, hogy milyen cuki is, mikor zavarban van...

Sirius szeme félénken és ijedten csillogott rám, miközben az arcán megjelent egy-egy rózsaszín foltocska.

-Felejtsük el! - Kérte kissé remegő hangon.

-Szerintem is! - Vágtam rá, majd finoman megráztam a fejemet.

-Najó! Ez így nagyon kínos nekem, úgy hogy most elmegyek fogat mosni! - Állt fel Mancs a szőnyegről, majd berohant a fürdőszobába és becsapta az ajtót.

-Fogat mosni... - Visszhangozta, majd Remy órájára pillantottam. - Az idiótája délután négykor akar fogat mosni... - Meredtem magam elé, majd hitetlenül felnevettem és eldőltem Holdsáp ágyán.

Mikor ki nevettem magamat, hirtelen felültem.

-Ez tényleg fogat fog mosni! - Meredtem magam elé, mikor meghallottam amint megindítja a vizet... Kissé el van tájolva...

-Az ég szerelmére Black! - Pattantam ki az ágyból nevetve, majd a fürdőszoba ajtajához rohantam.

-Sirius Orion Black! - Ordítottam be, miközben nevetve bekopogtam.

-Hmm? - Nyitott ajtót szájában a fogkeféjével Mancs.

-Délután négy óra van... - Nevettem rá, mire kikapta a szájából a fogkefét.

-Most feleslegesen kezdtem megmosni a fogamat? - Kérdezte duzzogva, miközben bedobta a fehér fogkefét a műanyag pohárba.

-Igen! Teljesen feleslegesen! - Bólintottam kacarászva, majd további jó hangulatba visszamentem a szobába.

-Bár azt sem értem, hogy miért öltöztél fel pizsamába! - Vakartam meg az államat elgondolkodva, miközben Sirius "beszambázott" a szobájukba a fekete, rövid ujjú pólójában és a fehér alapon, piros kockás pizsama nadrágjába.

-Hát azt én sem értem! - Huppant le mellém, semmi felszólítás nélkül, hogy oda ülhetne... Bár ez is tipikus ő.

-Tehát te szoktál énekelni? - Kérdeztem vigyorogva, mire megforgatta a szemét.

-Persze! Én vagyok az opera titokzatos királya! - Felelte sejtelmes hangon én pedig elmosolyodtam.

-Igazán? - Kérdeztem kuncogva.

-Igen! Mit akarsz már! Ilyen jó hanggal?! - Húzta ki magát én pedig nevetve megböktem a mellkasát.

-És ilyen egomán viselkedéssel! - Böktem a mellkasába, mire lefogta a karomat.

-Te csak ne bökdössél engemet! - Hajolt közelebb vigyorogva.

-Elnézést kérek felség! - Nevettem el magamat, mire elengedett.

-Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál! - Motyogta az orra alatt.

-Nem is szólítottalak öreganyámnak! - Nevettem el magamat.

-Oh te kis Lupinka! Ez egy mondás! - Kócolta össze a hajamat.

-Tudooom! - nevettem el magamat, majd egyszerre néztünk a szőnyegen lévő ruhakupacra.

-Nem tudom te, hogy vagy vele, de nekem ehhez most nagyon nincsen kedvem! - Dőltem hátra Remus ágyában.

-Jól mondod! Nekem sincs hozzá kedvem! - Dőlt ő is mellém.

-Várj! - Ültem fel hirtelen, mire Mancs is felült majd felvont szemöldökkel pillantott rám.

-Várok! - Mosolyodott el végül.

-Remy már lassan egy fél órája, hogy elment. - Gondolkodtam hangosan, mire Siriusnak is leesett a tantusz, hiszen gondolkodóan megvakarta az állát... Vagyis így én így gondoltam...

-Lehet, hogy felfalta egy sárkány? - Mélázott el Sirius.

Pislogás nélkül meredtem rá, miközben azon kezdtem filózni, hogy ezt ilyenkor direkt csinálja, vagy tényleg ilyen sötét.

-Jaja! Egy Walesi-zöld! Itt rárontott a Roxfortban. - Bólintottam cinikusan.

-Gondolod, hogy még itt van? - Kérdezte félve Sirius, miközben közelebb bújt hozzám.

-Lehet, hogy ránk vadászik! - Suttogta rémülten én pedig egy nagyot sóhajtva megráztam a fejemet.

-Könyörgöm Mancs! Mondd, hogy ezt csak színészkeded! - Néztem rá könyörgően, mire csak rámkacsintott...

-Nyugi Betty! Persze, hogy vicceltem! - Nevette el magát, én pedig a fejemet ingatva kikászálódtam a bátyuskám puha ágyából és leguggoltam a ruhakupachoz.

-Most meg mit is csinálsz? - Kérdezte Mancs szemöldökráncolva.

-Ezt... - Mutattam a ruhakupacra. - Eltüntetem innen. - Szóltam majd felmarkoltam egy adagot és belegyürtem a ládájába.

-Okos! - Nevetett fel ugatósan Mancs, majd ő is letelepedett mellém, és ő is elkezdte begyámbászni a ruháit a ládájába.

-Készen is vagyunk! - Csaptam össze a tenyerem, mire Sirius vigyorogva bólintott, majd lecsapva a láda tetejét és betolta azt a helyére... vagyis az ágya alá... Persze egyikünk sem tudta, hogy egyszer majd én is ott fogok kikötni a jövőben... De még mindig nem rohanhatunk előre!

-Amúgy Beth! - Szólt Sirius.

-Igen? - Pillantottam rá mosolyogva.

Sirius felállt, majd az egyik szekrényhez sietett, ami az összes többihez képest érdekes módon csukva volt.

Szemöldökráncolva figyeltem, amint Mancs a szekrény tetejéről levesz egy rozsdás kulcsot, majd azzal kinyitja, az ezek szerint kulcsra zárt szekrényt.

-Ebben tartjuk az igazán fontos cuccokat! - Magyarázta, miközben az egész felsőteste eltűnt a szekrény belsejében.

-Aham... - Kuncogtam, miközben figyeltem.

-Pedig merlinre esküszöm, hogy Ágasék ide tették mikor végeztek vele! - Morogta a szekrényből Sirius.

-És a fontos cuccok alatt mit lehet érteni? - Kíváncsiskodtam, miközben a hátamat neki vetettem Remy ágyának.

-Mind a négyen bepakoltunk valami fontosat ebbe a francos szekrénybe! Na basszus Holdsáp! Miért kellett ezt betenni? - Hajított ki egy vaskos könyvet a szekrényből.

-Na végre már! - Kászálódott ki belőle én pedig elmosolyodtam, lévén, hogy a haja olyan szinten összekócolódott a keresgélés közben, hogy felvehette volna a versenyt még Jamie üstökével is.

-Ezt skubizd! - Lengetett meg egy pergament ami az egyik kezében volt, lévén, hogy másik kacsójában egy fekete, bőr, henger alakú, cipzáros tolltartót szorongatott.

-Mit kell benne nézni? - Kérdeztem kíváncsian, mire lehuppant mellém a szőnyegre, de olyan közel, hogy a lábaink összeértek.

-Ezt figyeld csak! - Terítette le a combjára a pergament, miközben a tolltartót a kezembe nyomta.

Kíváncsian elhúztam az ezüst színű cipzárt és érdeklődve elkezdtem nézegetni a kőrzőket, a vonalzókat és ceruzákat, amiket a tolltartóban találtam.

-Betty! Ide figyelj! - Bökte meg a karomat Mancs, mire rögtön vissza pakoltam a tolltartóba és érdeklődve kezdtem figyelni, amint Sirius előveszi a varázspálcáját, majd az üres pergamenthez érinti azt.

-Demonstrate! - Motyogta el a varázsigét, mire hirtelen az üres pergamenen megjelent egy tervrajz szerűség.

-Ejha! - Meredtem a térképre.

-Várj ez még nem minden! Invito régi tervrajzok! - Intett újra a pálcájával, mire a szekrényből előreppentek azok a hatalmas tekercsek és nagy sebességgel suhanni kezdtek Sirius felé.

-Bocsi! - Téptem ki Mancs kezéből a pálcáját, majd elkiáltottam magamat. - Protego!

A tekercsek, amik nagy valószínűséggel az arcunkba csapódtak volna, most pontosan az ölünkbe estek.

-Köszi! - Pillantott rám nevetve Sirius, én pedig a vállamat megvonva, mosolyogva visszaadtam neki a pálcáját.

-Ugye nekünk együtt kéne dolgoznunk ezen. - Bökött a pergamenre, mire bólintottam egyet.

-Akkor most el is kezdjük? - Kérdeztem, mosolyra görbülő szájjal.

-Igen! Azért pakoltam ki... - Bólintott tárgyilagosan Mancs, majd megérintette a pálcájával a pergament, mire a birtoknak a már lerajzolt fele eltűnt és újra csak egy üres pergamen volt az ölében.

-Így lehet, egy újabb oldalt létrehozni... - Mosolygott le rám, mire megkönnyebbültem.

-Már azt hittem, hogy törölted! - Nevettem el magamat.

-Hála merlinnek, olyat nem lehet. Csak, úgy lehet valamit eltüntetni, ha kiradírozzuk. És ha jól tudom, Holdsáp még valami olyat is rátett, hogy csak egy plusz jelszóval lehet törölni azt, ami ezen áll. Tehát! - Csapta össze a tenyerét Mancs, majd megragadta az egyik pergamen tekercset, ami az ölemben volt és kiterítette közénk.

-Ez az alagsor! - Ismertem fel rögtön, mire Sirius mosolyogva bólintott.

-Te dönthetsz, hogy melyikkel kezdjünk... Az alagsorral, a földszinttel, vagy az első emelettel... Csak ezeket volt időm felmérni! - Vakarta meg a homlokát én pedig elismerően pillantottam rá.

-Ezeket te mind felderítetted? - Szóltam végül kíváncsian, egy mosollyal megspékelve.

-Persze! Ágas láthatatlanná tévő köpenye alatt, egy éjszaka alatt megjártam mind a hármat. - Húzta ki magát büszkén.

-Ügyes vagy! - Nevettem el magamat, majd újra elgondolkodtam.

-De, hogy is derítetted fel ezt? - Ráncoltam a homlokomat.

-Úgy ahogy a többiekkel megbeszéltük... Le kellett ellenőriznem, hogy a régi térkép és a mostani kép, mennyire egyezik, ha valami nem stimmelt, akkor pedig azt feljegyeztem, majd később a szobánkban kijavítottam az eredeti tervrajzon. - Magyarázta, miközben rózsaszín ajkait egy halvány mosolyra húzta.

-Ejha! - Bólogattam elismerően, mire Sirius újra elnevette magát.

-Naaa? Akkor melyiket? - Kérdezte végül.

-Kezdjük a földszinttel... - Vontam meg a vállamat, mire Sirius bólintott egyet, majd elkezdte keresni a földszint tervrajzát.

Figyeltem, amint édesen összeráncolja a homlokát és úgy nézegeti a kupac pergament, a megfelelő szint után kutatva. Ajkait egy féloldalas mosolyra húzta, ennek következtében pedig az arcán megjelentek a gödröcskéi.

-Ez se... - Csavart össze egy pergament sóhajtva, majd az ölemből kivett egy másikat.

-Végre már! - Fújta ki a levegőt megkönnyebbülten, majd rám nézett azokkal a szürke szemeivel.

-Betty! Hol jársz? - Kérdezte kedvesen tőlem, mire kábultan megráztam a fejemet. Te jószagú merlin kockás gatyája!

-Öhm... S-sehol... - Motyogtam, mire somolyogva megcsóválta a fejét.

-Mindegy! Akkor segítesz? - Kérdezte továbbra is rajtam legeltetve a szemét, ami per pillanatban nagyon zavarba ejtő volt számomra.

-P-persze... - Dadogtam elvörösödve, mire ugatósan felnevetett.

-Tudod te, milyen cuki vagy mikor zavarban vagy? - Hajolt közelebb, miközben elvigyorodott.

-N-nem nem tudtam... - Motyogtam és már leplezni sem tudtam volna a pipacs piros arcomat.

-Inkább csináljuk a térképet! - Ráztam meg a fejemet, mire nevetve bólogatni kezdett.

-Igen... Igen... Igen... - Bólogatott egyetértően, miközben fülig ért a szája.

-Min vigyorogsz? - Kérdeztem félve, mire ugatósan felkacagott.

-Semmin Betty... Semmin... - Nevetett tovább, de lévén, hogy úgyse mondaná el, inkább elkezdtem átmásolni a grafit ceruza, vonalzó és körző segítségével a régi tervrajzról a tekergők térképére az adott emeletet.

Miután Mancs ki nevette magát ő is csatlakozott és így ketten egész gyorsan haladtunk.

A vörös és puha szőnyegen hasalva, előttünk a két térképpel és körülöttünk a többi tekercs pergamennel másoltuk át, félelmetes aprólékossággal az eredetiről a sajátunkra a földszintet.

A rajzolás közben fel-fel pillantottam Mancsra, aki szerintem irtó édes módon koncentrált a művünkre. Szürke íriszeit összehúzta és a rózsaszín nyelvének a hegyét kitolta a szájából.

Félelmetes pontossággal örökítette meg a földszint folyosóit. Precíz vonalvezetéssel és alig pár radírozással dolgozott.

-Készvan a földszint! Ennyi mára elég volt! - Dobta bele a ceruzáját a tolltartóba, mikor végzett az utolsó szakasz meghúzásával is.

-Jamiek büszkék lesznek ránk! - Mosolyodtam el, miközben én is betettem a vonalzót és a ceruzámat a tolltartóba.

-Ja! - Tápászkodott fel Mancs, majd felkapta az összes pergament és a szekrénybe dobálta őket, majd a térképet is szépen összehajtotta és a tolltartoval együtt behelyezte, majd kulcsra is zárta az ajtót.

Mosolyogva nyúltam el a szőnyegen, miközben figyeltem, amint Mancs visszateszi a kulcsot a szekrény tetejére.

-És most mit fogunk csinálni? - Tudakoltam kíváncsian, miközben Mancs is lefeküdt mellém a földre.

-Az attól függ... - Vigyorgott rám fekve.

-Mitől? - Kérdeztem rosszat sejtve, de nem is tudtam befejezni, ugyanis Sirius semmi előzmény nélkül az ölébe rántott és elkezdett csikizni.

-Mancs! Engedj el! - Kiáltottam nevetve, de Sirius semmi jelét nem mutatta volna annak, hogy abbahagyná.

-Ezt azért kapod, mert ócsároltad a kávémat! - Nevetett a fülembe, miközben tovább csikizett.

-Ez nem ér! Túlerőben vagy! - Nevettem tovább és próbáltam mérges fejet vágni, de valahogy nem sikerült.

-Sajnálom, de ilyen az élet! - Vigyorgott le rám, miközben tovább csikizte a hasamat.

Hirtelen felindulásból én is megcsikiztem az izmos hasát és mikor felnevetett tudtam, hogy megtaláltam a gyenge pontját... Ő is csikis...

-Oh Hohohoho! - Nevettem fel gonoszan, miközben megfordultam az ölében.

-Meg ne próbáld! - Figyelmeztetett kissé ijedten.

-Kávéfejű! Ezt kapd ki! - Kezdtem csikizni és örömmel vettem tudomásul, hogy elkezd nevetni, miközben próbálja lefogni a kezeimet.

-Neh... Neh... Beth...thy... - Nevetett, én pedig vigyorogva dögönyöztem tovább.

-NA! Most mondd, hogy ilyen az élet! - Tornyosultam fölé vigyorogva, persze a világért abba nem hagytam volna a csikizését.

-Neh... Ha...Hagyd...Abba... - Röhögött, miközben elfeküdt a vörös szőnyegen.

-Bocsi Mancs! - Nevettem rá, miközben tovább csikiztem a hasát.

-Ezt még megbosszulom! - Motyogta nevetve.

-Nem nagyon vagy így komolyan vehető! - Vigyorogtam rá.

-Kakaós ovis! Te sem vagy komolyan vehető! - Nevetett rám, én pedig felháborodásból elfelejtettem tovább csiklandozni, amit csak akkor vettem észre, mikor Sirius kárörvendően a fülembe nevetett.

-Puszikácska! - Puszilta meg az arcomat vigyorogva, miközben felült és a következő pillanatban már megint ott tartottunk, mint pár perccel ezelőtt.

Ki tudja meddig csikizett volna, ha ki nem nyílik a szoba ajtaja és be nem lép rajta egy kisebb sereg.

-Sziasztok! - Lökte be az ajtót Jamie, miközben egy elemózsiás tállal egyensúlyozva lépkedett be a szobába.

Ahogy James kinyitotta az ajtót, Sirius rögtön abbahagyta a dögönyözésemet és én továbbra is az ölében ülve figyeltem a történéseket, és furcsán nyugtató hatással volt rám a közelsége, ahogy a tenyerei a derekamon pihentek és a férfias illata az orromba kúszott.

-Szia! - Köszönt vissza teljesen természetesen Mancs.

-Sziaa? - Nyújtottam el a szó végét, miközben kérdőn felvontam a szemöldökömet.

Mikor James végre elállt az ajtóból utat engedett a többi embernek, akiket először észre sem vettünk.

Lily összeráncolt homlokkal és kissé bizonytalan léptekkel indult be a fiúk szobájába, de mikor megpillantott engem, Sirius ölében ajkaira kaján mosoly kúszott.

Lily egy ideig egy hejben topogott, majd egy kis hezitálás után lecsüccsent mellénk.

-Nézzétek, hogy kiket hoztam! No gyertek csak! - Rikkantotta Ágas, miközben a tálcát letette az ágyára és az ajtóhoz lépve még jobban kitárta azt.

Nemsokára megpillantottuk Alice és Marry párost akik szintén kissé tartózkodóan libbentek be, majd Lilyhez hasonlóan egy kis ideig tanácstalanul álldogálva, helyet foglaltak Lily másik oldalán.

Végül sereghajtóként belépett a szobába Remy és Frank is, akik éppen nagyon el voltak mélyedve valamilyen beszélgetésbe, amikor Remy becsukta maga mögött az ajtót és ők ketten is lecsüccsentek köreinkbe James szót kért.

-Drága Tapmancs és Maszat! Ugye Liz itt maradt Peterrel együtt, és mikor Holdsáp lement kajáért te Tapi ugye felmentél. És az után csak a saját sztorimat tudom, hogy itt mit csináltatok azt nem fogom. Báár... - Vezette ránk a pillantását egy kaján vigyor kíséretében. És ekkor esett le nekünk, hogy még mindig Sirius ölében ülök, míg Mancs meleg tenyerei még mindig a csípőmön pihennek.

Éreztem amint az arcom megegyezik a griffendél vörös színével, és fél szemmel azt is megcsodálhattam, amint Mancs arcán megjelennek azok az aranyos rózsaszín foltocskák.

Ki tudja, hogy meddig tartott volna ez az állapot, mikor is Remy felmordult és eléggé ellenséges tekintettel meredt barátjára, aki rögtön felfogta a helyzetet és finoman a hónom alá nyúlva maga mellé ültetett.

-Miért kell, hogy mindenkinek erősebbnek kell lennie nálam? - Motyogtam bosszúsan az orrom alatt és bár nem viccnek szántam a hangulat rögtön feloldódott tőlem.

***

-Felelsz vagy merszezzünk! - Indítványozta Marry, miközben belemarkolt az egyik tálba és szájába szórta a bab szemű cukrot.

-Felőlem! - Vont vállat Sirius, majd hátra dőlt és hátát neki döntve az ágyának, elvette a vajsörös poharat, amit James nyújtott neki.

-Jó ötlet! - Bólogatott Lily, mellette pedig Alice csillogó szemekkel dörzsölte össze a tenyerét.

-Frank? Remus? Liz? - Fordult felénk.

-Nekem jó! - Osztotta Lilyék véleményét Frank, miközben szemét le sem vette Aliceról.

-Benne vagyok. - Hagyta jóvá a tervet Remy is, mire minden tekintet rám szegeződött.

-Engem meg se kérdeztetek! - Kotyogott közbe Jamie.

-És neked James? Jó? Benne vagy? - Hunyorgott rá Lily unottan, mire mindnyájunknak leesett az álla.

-Te Jamesnek szólítottad? - Jött meg Sirius hangja, miközben döbbenten meredt a legjobb barátnőmre.

-Ez a neve. Nem? - Értetlenkedett Lily, majd leesett neki.

-Nem kell ebbe többett bele képzelnetek! - Legyintett nevetve.

-Igen szerelmem! Benne vagyok, szép galambom! - Vigyorodott el Ágas, ám Lily már rég figyelmen kívül hagyta szegényt és engem figyelt.

-Betty? Neked? - Fordult felém kedvesen Sirius.

-Nekem jó! - Mosolyogtam rá, amit ő viszonzott is.

-Ez megteszi? - Kérdezte Peter, miközben felemelt egy kiürült vajsörös üveget.

-Tökéletes Féregfark! - Bólintott James, majd a kör közepére tette az üveget.

-Ki kezd?

-Majd én! - Kezdett izgatottan fészkelődni a helyén Alice.

-Azért tisztázzunk pár alapszabályt! - Szólalt meg Sirius, miközben a félig üres poharát ráhelyezte az ágyán lévő tálcára.

-Minek? - Húzta fel a szemöldökét Marry.

Sirius pedig figyelmen kívül hagyva barátnőnk kérdését, belekezdett.

-Nem sok és nem is nehezek, de jó hogy ha vannak... Az első, hogy az illetőnek muszáj igaz választ adnia a kérdésre. A második, nem lehet olyan dologra kérni a felszólítottat, ami túl nehéz, vagy veszélyes a személyre nézve. Harmadik pedig nincs, úgyhogy inkább pörgess... - Túrt bele sötétbarna, már-már fekete tincseibe a fiú, majd újra magához vette a poharát és rózsaszín ajkaihoz érintve az üveget, beleivott.

Alice nem is tétlenkedett sokat, ugyanis megpörgette az üveget, ami egy ideig forgott, majd megállt és pont Remusra mutatott a szája.

-Varjatok! Játsszuk úgy, hogyha valaki nem válaszol, vagy nem csinálja meg a dolgát, akkor valamilyen büntetésbe kell, hogy kerüljön! - Bonyolított tovább Lily, majd mikor mindenki megértette a dolgot, folytatódhatott a játszma.

-Felelsz, vagy mersz Remus? - Kérdezte felpörögve Alice.

-Merek? - Kérdezte végül Remy.

-Ez most kijelentés volt, vagy kérdés? - Vonta fel a szemöldökét Lily.

-Kijelentés? - Sóhajtotta Remy, mire mindenki egyöntetűen felröhögött.

-Oké! Akkor nyisd ki az ablakot és kiabálj ki rajta. - Parancsolta Alice nevetve.

Remus pedig feltápászkodott a földről és az ablakhoz sétálva kinyitotta azt, mire a hideg levegő rögtön bejutott a szobánkba.

-Mit kiabáljak? - Fordult vissza Remy, mire Sirius csettintett egyet.

-Kiabáld azt, hogy szereted Rosát!

-Ki az a Rosa? - Kérdezte felvont szemöldökkel Remus.

-Fogalmam sincs! - Dőlt hátra vigyorogva Sirius, majd beleivott a mézsörébe.

Remus megforgatta a szemét, majd kihajolt az ablakon.

-SZERETEM ROSÁT! - Ordított ki az éjszakába, ám ami ezután történt arra senki sem számított...

-ÉN IS TÉGED! - Kiabálta valaki távolról, mire mindannyian fel nevettünk.

-KI VAGY? - Jött a kérdés Remustól.

-ROSA! - Röhögött fel valaki hangosan.

-BOCS, NEM SZERETLEK! - Kiabálta vissza Remy.

-NYUGI, ÉN SE! - Nevetett tovább a hang, valahonnan távolról.

Remus nevetve csukta be az ablakot, majd aki jól végezte dolgát visszaült a helyére.

-Oké, most én jövök! - Pörgette meg az üveget Remy.

A felhúzott térdeimre támaszkodva figyeltem, ahogy a barátaim játszanak.

Egyszerűen mindenki élvezte az eltöltött közös perceket, és ezen az estén nem csak Lily jött rá arra, hogy Jamie nem is teljesen hülye és Marry, hogy Sirius sem egy hólyag, hanem mindenki rájött arra, amire régóta rá kellett volna már jönnünk, hogy mi igenis egy csapat vagyunk...