-Remus, vigyázz nagyon a húgodra!

-Rendben, anya. De ezt már megbeszéltük! - Mosolygott rá bátyám, anyura, aki egy bólintással jelezte, hogy megértette.

Már a kilenc és háromnegyedik vágány peronján búcsúzkodtunk. Nem messze tőlünk a Roxfort Expressz pöfékelt vidáman.

-Majd küldjetek, baglyot, hogy hova osztottak be, titeket! - Szólalt meg apus.

-Vigyázzatok, egymásra, és magatokra, drágaságaim! - Ölelt magához, anyu, és kaptunk még két nagy medvepuszit is.

-Sziasztok! Gyere Liz! - Fogta meg Remus a karomat, és ládáinkat, magunk után húzva, indultunk meg, hogy fülkét keressünk.

Remus ment elől, én meg mögötte.

-Mindjárt jövök! - intett, majd felrakta ládáját a vonatra, és ő maga is felugrott cucca mellé, aztán bátorítóan rám mosolygott, majd elindult, valoszínűleg, fülkét keresni.

-Ennyit arról, hogy vigyáz rám! - Gondoltam, dühösen, majd minden erőmet beleadva, próbáltam, felerölködni a ládámat.

-Várjál, hadd segítsek! - Mondta valaki, majd egy kar, megragadta, a ládámat, és könnyűszerrel felrakta.

-Hú, köszi! - Mosolyogtam rá. A fiúnak (mert egy fiú volt) fekete, rendezetlen haja, tincsekben állt össze, vissza, kerek szemüvegén megcsillant a reggeli napsugár, barna szemeivel pedig egyenesen engem vizslatott.

-Elizabeth Lupin! - Nyújtottam kezet neki, amit rögtön el is fogadott.

-James Potter! Na gyere, keressünk fülkét!

Mikor már az ő ládája, is a vonaton volt, kinyujtotta kezét, amit el is fogadtam, így fel tudott segíteni, az iskolai Expresszre.

Miközben sétáltunk, egy kicsit beszélgettünk is.

James, nagyon kedves, vidám, vicces fiú volt. Rengeteget nevetett és bohóckodott.

Mikor, egy üres fülkében megpillantottam a bátyámat, megragadtam, James kezét, és bementem hozzá.

-Szia, Liz! Látom megtaláltál! - mosolygott rám, majd Jameshez fordult.

-Remus Lupin!

-James Potter! - Rázta meg vidáman, a bátyám kezét.

-Nem baj, ha James is velünk utazik?

-Dehogy! - Legyintett mosolyogva.

Mikor a ládáink is felkerültek a poggyász tartóba, és mi is helyet foglaltunk, rögtön beszélgetésbe elegyedtünk.

-Tényleg, ti melyik házba szeretnétek kerülni?

-Griffendél! - Vágtam, rá gondolkozás nélkül, mire James szélesen elvigyorodott, majd pacsira nyújtotta kezét, amibe bele is csaptam.

-Talán Hollóhát, vagy Griffendél, de a Hugrabug is jó. - Vonta meg a vállát fivérem.

-Én is Griffendél! - Bólintott nagy komolyan James.

Ekkor a folyosón mozgolódás támadt, és egy másodévesnek tűnő, szőke, hajú lány szaladt el, a fülkénk előtt.

-Sirius Orion Black! Állj már meg merlinért! - Kiabálta, mire mind felkaptuk a fejünket.

-Asszem, hallottam már ezt a nevet! - gondolkozott James, majd csettintett egyet.

-Persze, megvan! Sirius Black velünk egyidős, az apja a mágiaügyi miniszter befolyásolója, apu sokat mesélt a Black családról.

-Szerintem, mi is hallottunk róluk eleget. - Bólintott Remus.

-Igen, nekünk is meséltek a szüleink a Black családról. - Bólintottam, majd elővettem a füzetem, és rajzolni kezdtem bele.

Nagyon szeretek rajzolni, bár énekelni jobban. Öt állattal lett gazdagabb a gyüjteményem, volt köztük egy fiatal bagoly, egy réce, medve és egy kis farkas.

-Hű.. Nagyon szépen rajzolsz! - Dicsérte meg a kis bagoly képét, egy ismeretlen hang.

James időközben elaludt, Remus követte példáját azzal a különbséggel, hogy neki egy könyv volt a kezében, így nem ők szólíthattak meg.

Döbbenten kaptam, fel a fejem a hang irányába.

Egy Remusékkal egy idős, jóvágású, fekete hajú, szürke szemű, és mellesleg egész jóképű fiú állt a kupénk ajtajában.

-Köszi! - Mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott.

-Leülhetek? - Tátogta, és a velem szemben lévő, üres ülésre mutatott.

Mosolyogva bólintottam, mire halkan becsukta maga mögött a fülke ajtaját, majd helyet foglalt velem szemben.

-Hogy hívnak? - Suttogta, vigyázva, hogy a másik két fiút fel ne keltse álmából.

-Elizabeth Lupin! - Mosolyogtam rá.

-És téged? - Kérdeztem most én.

-Nem fogsz elítélni a nevem miatt? - Kérdezte félve.

-Nem, nem foglak! - Elmosolyodott, majd nagy levegőt vett, és mondta volna, ha nem csapódik ki hirtelen a fülkénk ajtaja, és be nem lép rajta, egy feldúlt, barna, kócos hajú, eszelős tekintetű, mardekáros lány. A fiú, rögtön felpattant, és mérgesen, ugyanakkor gúnyosan szemezett a lánnyal.

Az ablaknál alvó fiúk, a hangos ajtócsapódásra felébredtek, és döbbenten vették tudomásul, hogy már nem csak hárman vagyunk a fülkében.

-Na megtaláltál, Bella? - Vigyorgott a fiú, a dühös lányra.

-Igen. És most velem jössz! - Csikorgatta a fogát, de a fiú látszólag, meg se ijedt tőle, ellenben velem.

-Nyugi Lizzie, ő csak ilyen! - Mosolygott rám a fiú, majd visszafordult és a kedves mosoly hirtelen eltűnt az arcáról.

-Nem megyek veled, Bellatrix. - Rázta a fejét sajnálkozóan.

-De velem jössz a mi fülkénkbe! Ezt kérte tőled az apukád! - vicsorgott rá ezek szerint Bellatrix.

-Bocs, de nem. Én inkább itt maradok! - Vigyorgott rá, majd visszaült az eddigi helyére.

-Cissy, gyere! Megtaláltam! - Kiáltotta, el magát Bellatrix, és hamarosan az ajtóban, megjelent a szőke lány, aki nemrég elfutott a kupénk előtt.

-Mindenhol kerestünk, Sirius! - Förmedt rá a fiúra, mire az félve felém pillantott.

Sirius? Mint Sirius Black? Hát persze! Ezért nem akarta elmondani a nevét. Hiszen félt, hogy elítélem majd! De kis butus!

Mosolyogva, megráztam a fejem, hogy abszolút nem érdekel, hogy mi a neve, mire láthatóan megkönnyebbült.

-Gyerünk! Állj már fel, Black! - Förmedt rá a Bellatrixnak nevezett, mire Sirius, csak mosolyogva hátradőlt az ülésén.

-Nem szándékozom! - Vigyorgott rá a két lányra.

-Gyere Bella! Nem érdemes! - Ragadta meg a Cissy nevű, Bellatrix kezét.

-Hát jó! - Bólintott Bellatrix, majd fenyegetően, Sirius felé fordult.

-Ne feledd, mit mondott apád! És te ki vagy? - Pillantott rám.

Nagyot nyeltem.

-Elizabeth Lupin. - Néztem fel rá.

-Komolyan Sirius?! Egy Lupin? Ezt nem mondod komolyan! - Fújtatott dühösen valószínűleg Cissy.

-Najó! Hagyjatok már békén! Engem is, meg őt is! - Állt fel újra Sirius.

-Gyere Cissy tényleg menjünk! - Húzta fel az orrát Bellatrix.

Mind a kettőn látszott, hogy szívesen mondanának valamit, de aztán inkább távoztak.

Mikor eltűntek, Sirius egy fanyar mosoly kíséretében, behúzta utánuk a kupénk ajtaját.

-Sirius Black! - Nyújtotta kezét James felé majd Remus felé. Ám egyik fiú se fogadta el azt.

-Ne már fiúk! - Néztem rájuk szúrósan, mire Remus megfontoltan kinyújtotta a kezét.

-Remus Lupin. - Rázta meg Sirius kezét.

-James Potter! - Most Jamesen volt, a sor, hogy kezet rázzon újonnan jött úti társunkkal.

-Nem gond, ha itt maradok, az út további részében?

-Nekem, egyáltalán! - Legyintettem mosolyogva, majd újra a füzetem fölé hajoltam.

Amíg én tovább rajzolgattam, addig a fiúk is nekiálltak beszélgetni. Bár nem nagyon figyeltem, de arra felkaptam a fejemet, mikor James felém fordult.

-Hogy hogy előbb jöttél a Roxfortba? - Ráncolta szemöldökét James.

-Oh, ti még nem is tudjátok! Igazából én még csak 10 éves vagyok, de Dumbledore megengedte, hogy elöbb jöjjek az iskolába. - Vontam meg a vállam, mire Siriusék álla, kis híján a földet súrolta.

-Mire fel? - Kérdezte döbbenten Sirius, és szemem sarkából láttam, amint Remus nyelt egyet. Te jó ég! Ugye nem hiszi azt, hogy elmondom a farkasos cuccot?

-Nem tudom, csak úgy megkértük, hogy hadd menjek én is! - Végül is ez volt a ködösített igazság...

Az út további részében rengeteget beszélgettünk, és mint sejtettem James, Sirius és Remus nagyon jól kijöttek egymással.

Igazából James és Sirius nagyon egymásra találtak, és egész úton be nem állt a szájuk, csak úgy dölt belőlük a hülyeség, néha Remus is csatlakozott hozzájuk, én pedig könnyesre nevettem magam rajtuk. Hát ja, hosszú lesz ez az év!

-Hé! Liz! Megérkeztünk! - Rázogatott Remus. Uhh, úgy tűnik elaludtam! De mikor? Mindegy.

-Azt itt kell hagynod! - Rázta fejét James, mikor a ládámért nyúltam.

-Ja jó! - Vontam meg a vállam, majd követve őket kiléptem a fülkénkből.

Ám miután mindenki, most akart lejutni, a vonatról, rengetegen voltak így elsodródtam, új barátaimtól és bátyámtól.

Kétségbeesetten kerestem a tömegben Siriust Jamest vagy Remust, de sehol se voltak. Végül beletörődtem, hogy sehol se találom őket, és hagytam, hogy a tömeg magával sodorjon. Mikor végre lekerültem a vonatról, és már biztos talaj volt a lábam alatt, valaki ellökött, sőt egyenesen belémrohant.

Mikor felnéztem, egy ugyanolyan pöttöm fiút láttam amilyen én is vagyok. De a helyett, hogy felsegített volna elfutott. Egyáltalán nem volt szimpatikus, de ezzel most nem tudtam, foglalkozni, ugyanis fel kellett volna állnom valahogy. Ez azért nem volt könnyű, mert mikor megkíséreltem, hogy feltápázkodjak, valaki mindig fellökött.

Már lassan nem is számoltam, hogy hányszor próbálkoztam meg vele, mert tízszer már biztos.

Ekkor valaki belém rúgott. Pont sípcsonton. Mikor felpillantottam, egy másodévesnek tűnő mardekáros, szőke hajú fiú röhögött felettem. Gonosz volt, nagyon. Mondjuk mardekáros, mit is vártam.

Hirtelen, valaki megragadta a kezem és finoman felsegített, Sirius volt az. A megmentőm szó nélkül, elkezdett engem húzni.

-ELSŐSÖK! IDE HOZZÁM! - Kiáltozta egy mély brummogó hang.

-Köszönöm Sirius! - Suttogtam, mire ő csak bátorítóan rám mosolygott, majd Remusékhoz vezetett.

-Hála az égnek Liz! Nagyon megijesztettél minket, mikor eltűntél! - Fújta ki az eddig bent tartott levegőjét James.

-Minden rendben Lizzie? - Nézett rám Remus.

-Igen. Valaki sípcsonton rúgott, és szerintem direkt. - Vontam meg a vállam.

-Malfoy volt! - Sziszegte mellettem dühösen Sirius és a keze, amivel az előbb még az enyémet fogta, ökölbe szorult.

-Gyertek, gyertek! - Kiabálta elől az a mély brummogó hang, így hát elindultunk. Az egészben az volt az érdekes, hogy nem arra indultunk, amerre a tömeg, hanem egy ösvényen az erdőben haladtunk.

Hamar kiderült, hogy azért mentünk másmerre, mert minket gólyákat, csónakokkal szállítanak.

-Egy csónakba négy diák! És nem több! - Adta ki az utasítást a hatalmas ember, ott a sor elején, aztán jó maga elfoglalt egy csónakot.

Remuséknál még volt egy hely, de hirtelen megjelent az a pöttöm fiú, és ügyet se vetve rám, bepattant a csónakba. Remus bocsánatkérően pillantott felém, mire csak megrántottam a vállamat, és egy másik csónak után néztem.

Szerencsémre, hamar találtam is egyet. A csónakban egy hirtelenszőke, égkék szemű lány ült, mellette egy vöröses barna hajú, mandulavágású zöld szemű lány foglalt helyet. Utólag kiderült, hogy a kék szeműt Marlene Mckinnonnak, míg a másikat Lily Evansnek hívják.

Igazából nagyon kedvesek voltak, és nagyon hamar összebarátkoztam velük is.

Egy kis csónakázás után, megpillantottuk a Roxfortot. Na ez az élmény felejthetetlen, egyszerűen nem lehet szavakba önteni, amit akkor át éltem.

***

- Lupin, Elizabeth! - Szólalt meg Mcgalagony.

Mi? De nem az volt, hogy én akkor is oda kerülök, a bátyám mellé? A griffendélesek asztalánál, már Remus ott ült és bátorítóan rám mosolygott.

Nagy levegőt véve, botorkáltam ki a sámlihoz.

-Hmm. Egy Lupin! Te nem jövőre kezdted volna meg az iskolát, kedveském? Mindegy is! Na lássuk, bátorság van bőven! Okosság is! Jámbor is vagy! De se ravaszság, se gonoszság, úgyhogy Mardekár kilőve. Tudod mit? Nem is húzom, az idődet kisasszony! GRIFFENDÉL!

A terembe mindenki tapsolt, én pedig örömtől mámorosan ültem le bátyám mellé, aki rögtön megölelt.

-Black, Sirius! - Sirius vigyorogva lépett a sámlihoz. A mardekár asztala felé pillantva, megállapítottam, hogy Bellatrix és valószínűlegCissy idegesen, dühösen vagy jelentőségteljesen nézik a fiút.

-GRIFFENDÉL! - Sirius vidáman a levegőbe bokszolt, majd nevetve levágta magát a másik oldalamra.

-A szüleim, majd meg fognak pukkanni mérgükben! - Súgta a fülembe, mire halkan felnevettem.

James is szerencsére a Griffendélbe került. Szintúgy Marry és Lily is. Kiderült, hogy a pöttöm fiúcskát, Peter Pettigrewnek hívják, és balszerencsémre ő is Griffendéles diák lett.

***

-Griffendéles, gólyák! Ide hozzám, kövessetek! - Kiabálta egy prefektus.

Remussal kézen fogva indultunk az ötödéves után.

-Mindjárt elalszom! - Ásítottam nagyot.

-Nyugi, mindjárt nyugovóra hajtjuk fejünket! - mosolygott James mellettem.

-Komolyan, a Pettigrew gyerek, egyfolytában követ engem és megbámul! - Suttogta mögöttünk Sirius, hogy csak mi halljuk.

-Majdcsak leszáll rólunk! - Sóhajtott James, hiszen vacsoránál nem csak Siriust figyelte Pettigrew, hanem őt és Remust is.

-Engem legalább nem bámul! - Sóhajtottam fáradtan.

-Szerencsés! - Motyogta Sirius, mire halkan felnevettem.

Hát igen, Peter Pettigrew egy kicsit félelmetes, mert egyfolytában minket bámul tágra nyílt szemekkel és minden mozdulatunkat lesi, de olyan zavarba ejtően teszi mindezt, hogy csak na.

-Virtus! Ez a jelszó! Jól jegyezzétek meg, mert ezzel lehet bejutni! - Fordult hátra a prefektus.

A griffendél klubhelyisége, nagyon menő és nagy volt. Minden arany, piros, citromsárgában pompázott. Sajnos nagyon nem tudtunk benne gyönyörködni, hiszen a prefektus felterelt minket a szobákba.

-Jó éjszakát lányok! - Oltottam le a kis lámpát.

-Jó éjszakát! - Motyogták egymás után, aztán csak halk szuszogást, vagy horkolást lehetett hallani, a szobában.

Én pedig mosolyogva figyeltem még egy ideig a plafont és mérhetetlen boldogsággal gondoltam arra, hogy mostantól én is roxfortos leszek...

Kövi fejezet! És már a jövőbeli Tekergők is feltűntek a színen! Még lesz egy fejezet, amikor még elsősök, de aztán lesz egy "kicsi"(nagy) időugrás!

(Egyes részeit ennek is átírtam, hogy ne legyen értelmetlen számotokra egy olyan cselekmény, ami az eredeti első fejezetnek a történésének a következményeképpen jött létre...)