-Az időjárás is összeesküdött ellenünk! - Morogta James, majd inkább visszajött és leült mellém a padra.

-Miért is? - Kérdeztem kíváncsian, miközben felcsatoltam a bőrből készült karvédőt.

-Mert zuhog az eső! - Sóhajtott a csapatkapitány.

-Na és? - Ült le James másik oldalára Benjamin Smith, Sirius terelő társa és Kingsley osztálytársa/haverja.

-Na és?! Ebben az időben szinte lehetetlen megfogni a cikeszt! - Túrt bele a korom fekete hajába.

-Szerintem ki fog tisztulni az ég! - Kezdtem bele, mint örök optimista.

-Ha te mondod! - Dőlt hátra a padon James.

-Figyelj már James! - Szólt bele a beszélgetésbe Daniel While a hajtótársam.

-Bízd ránk a dolgot. Belőjjük a kvaffot amennyiszer tudjuk és megpróbáljuk megszerezni a cikeszért járó százötven pontot. Ha sikerül, akkor tulajdonképpen mindegy, hogy ki kapja el a cikeszt, mert döntetlen lesz. - Vakarta csokoládébarna homlokát Daniel.

-Ja! Persze! Mert olyan könnyű Malfoynak tizenöt gólt belőni! - Adta meg a saját véleményét Mancs is, aki az egyik öltöző szekrénynek dőlve csiszolta a seprűje nyelét.

-Talán... - Gondolkodtam el, mire mindenki elhallgatott és kíváncsian kezdett el figyelni engem... Nem is tudtam, hogy az én véleményem ennyire fog számítani nekik, akik sokkal nagyobbak és menőbbek nálam...

-Bökd már ki! - Noszogatott Daniel.

-Annyira nem is mondtál hülyeséget Daniel! Csak az a baj, hogy Siriusnak is igaza van. Lucius túlságosan is jó őrző, de ha megpróbálnánk elterelni a figyelmét... - Morfondíroztam hangosan.

-Akkor azzal semmire sem mennénk, ugyanis Malfoy az első pillanattól fogva átlátna rajtunk! - Szakított félbe Kingsley és sajnos jogosan.

-Jó rendben! Bevallom, ilyen körülmények között tényleg nagyon nehéz lesz nyerni... - Adtam be a derekamat, majd vigyorogva hozzátettem. - Ám nem csak nekünk.

És mintha ez lett volna a végszó, kinyílt, akarom mondani berobbant az öltözőnk ajtaja és berontott rajta egy igencsak víztől csöpögő Remus és Lily.

-Sziasztok? - Néztem kérdőn a zilált állapotú bátyámra és legjobb barátnőmre.

-Úgy sajnálom! - Dobta le magát az egyik padra Remy.

-Remus ez nem a te hibád! - Rázta meg a fejét Lily, miközben ő is lecsüccsent a bátyuskám melletti üres helyre.

-Mégis miről van szó? - Találta meg Sirius is a hangját és lévén, hogy Jamesnek a torkán azóta nem jött ki hang, mióta megpillantotta a szerelmét.

-A kommentárról! - Sütötte le szemét Lily.

-Mi van vele? - Kérdeztem rosszat sejtve.

-Nem én leszek! Jordan lecsapta a kezemről és hiába kértem Mcgalagonyt, akin látszott is, hogy azért nincs annyira megelégedve Jordannal, nem engedhette. Egészen a mai napig én is azt hittem, hogy én fogom kommentálni a meccsen a történéseket, csakhogy ma reggel Jordan addig nem hagyta békén a professzor asszonyt, míg meg nem lett neki engedve. - Magyarázta lehangoltan Remy.

-Emiatt vagy ennyire szomorú? - Mosolyodtam el, mire felpillantott a kezei bámulásából.

-Persze, hogy az vagyok! Ez lesz az első meccsed! Jamesnek ez lesz az első meccse amin csapatkapitány! Ez lenne a minimum, hogy ezt én kommentálom és nem Hagrid mellett ülve ordítozom rekedtre magamat. - Fakadt ki én pedig leplezetlen mosolyra húztam a számat.

-Most meg mit vigyorogsz? - Húzta fel a szemöldökét.

-Azon vigyorgom édes egyetlenem, hogy nekem van a világon lévő legjobb bátyám! - Vigyorogtam rá, majd semmi figyelmeztetés nélkül a nyakába vetettem magamat.

Éreztem, amint a kviddics tallárom is kissé megszívja magát a vízzel ami Remy ruhájáról tapadt rá, de nem is nagyon foglalkoztam vele. Szerintem az égvilágon, nem él még egy olyan jó bátyuska mint Remus. Túl aranyos és túl figyelmes, no meg kedves és még sorolhatnám!

-De várj már! Hagrid is itt van? - Toltam el magamtól.

-Igen! Az egész feje a griffendél színeiben pompázik! - Bólintott mosolyogva Remus, majd felállt a padról.

-Gyere Lily! Menjünk innen! - Segítette fel vöröshajú barátnőmet a padról.

-Sok sikert Liz! - Ölelt magához ő is.

Mikor elengedett, akkor nem kis döbbenetünkre a padon fekvő Jameshez sétált.

-Kérlek Potter! Nyerd meg, mert így is rengeteg pontot vesztettünk már miattad! És ez rád is vonatkozik! - Nézett Siriusra.

Pislogni sem volt időnk, ugyanis Lily olyan gyorsan csinálta amit csinált. Hirtelen James fölé hajolt és nyomott a fiú arcára egy puszit(!!), majd semmi szó nélkül kiviharzott az öltözőből.

-Ezt nem álmodtam! Ugye?! - Pattant fel James a padról, majd mámorban úszó fejjel megérintette azt a helyet, ahova Lily pusziját kapta az arcán.

-Asszem én is megyek! - Nevette el magát Remus, majd egy kis idő után már csak a csapatunk volt újra az öltözőben.

A beállt csendet Sirius füttyentése törte meg.

-Hát haver! Ez nem volt semmi! - Hajolt előre, majd meglapogatta a döbbenten pislogó barátunk vállát.

-Betty! - Kiáltotta el magát aztán, majd mikor meglátott csettintett egyet nekem. - Adj nekem is ilyen szerencse puszit, amilyet Ágas kapott Evanstól! - Parancsolta.

-Nem! - Feleltem tömören, mire James végre visszatért hozzánk és hangosan és lesajnálóan beleröhögött Mancs képébe.

-Hát haver! Ez nem volt semmi! - Utánozta Sirius mozdulatát, vagyis ő is előrehajolt és megveregette a durcás Tapmancs hátát.

-Nem vagy vicces! - Morgott rá Mancs, mire elnevettem magamat.

-Ha ennyire akarod! - Nevettem megállás nélkül, mire Sirius szeme felcsillant.

-Igen! Igen! Igen! Igen! Nagyon akarom! Igeeen! - Szökdécselt oda hozzám, mint egy négyéves kislány, aki megkapja azt az áhított rózsaszín póniját.

Mosolyogva megráztam a fejemet, majd mikor Tapmancs lehajolt hozzám, én lábujjhegyre állva nyomtam egy puszit az arcára.

-Hmm! Kaphatok még egyet? Kell ma a szerencse! - Pillantott le rám, huncutul csillogó szemekkel.

-Oh! Te kis... - Haraptam el a mondatot, miközben megpöcköltem az orrát.

-Nem fogok csak úgy puszikat osztogatni! - Ráztam meg a fejemet.

-Kössünk alkut! - Ajánlotta, mire felvontam a szemöldökömet.

-Milyen alkut?

-Én is adok neked egy puszit, majd te is adsz cserébe még egy szerencse puszit! - Pislogott rám ártatlanul.

-És ez nekem miért is lenne jó? - Kérdeztem mosolyra húzva számat.

-Mert mégiscsak tőlem kapsz egy cuppanósat? - Túrt bele a hajába, majd rám kacsintott.

-Álmodban! - Feleltem, majd otthagytam őt és elindultam, hogy magamhoz vegyem a seprűmet.

-Nemár! Létszi Betty! - Könyörgött és elővette azt a zabálnivaló kiskutyaszemeit.

-Legyen! - Sóhajtottam mosolyogva, hiszen sejtettem, hogy ez lesz majd a vége.

A válaszomat meghallva diadalmasan a levegőbe bokszolt, majd vigyorogva megfogta a karomat és magához rántva megpuszilta az arcomat... Persze ekkor még nem gondoltam volna, hogy a puha ajkai, bizsergő nyomot fognak hagyni maguk után még órák múltán is...

A szememet forgatva álltam lábujj hegyre, hogy majd egy apró csókot hintsek azokra az arisztokratikus vonásaira.

Mikor elváltam tőle rámosolyogtam, majd ténylegesen elindultam az öltöző másik végében lévő seprűm felé.

-Én is beszállok abba a fogadásba amit említettél Potter! - Szólalt meg hirtelen Kingsley.

-Nyugodtan! - Vágta rá vigyorogva James, én viszont csak értetlenül meredtem rá.

-Milyen fogadásról is van szó? - Kérdeztem szórakozottan, míg felkaptam a falnak támasztott seprűmet.

-Tudod Liz, arról, hogy te és Tapmancs mikor jöttök össze! Eddig kettő párt van! Van az enyém, amiben a hetedévünk végén már összefogtok jönni. Van Remusé, akiében már a hetedévünk elején együtt lesztek! Melyiket erősíted Kingsley? - Fordult Kingsley felé, mire barnabőrű barátunk megvakarta az állát.

-Lehet egy újabb opció? - Kérdezte végül, mire James vidoran bólogatni kezdett.

-Még szép, hogy lehet!

-Szuper! Akkor én arra tippelek, hogy ők már év végére összejönnek! De minimum a hatodévetek végére egy párt fognak alkotni! És erre felteszek tíz galleont! - Rázott kezet Jamessel.

-Szuper! - Bólogatott James.

-Nem vagytok százasak! - Ingattam a fejemet, miközben a hónom alá csaptam a seprűmet.

-Szerintem induljunk! - Tanácsolta Charlotte Fifth, aki szintén a seprűje társaságában álldogált már.

-Najó! - Szólalt meg James, mind a hatunknak intézve a szavait.

-Ma elpáholjuk a mardekárosokat és megmutatjuk a többi háznak, hogy ezek az aranyvérű nyápicok is ugyanolyanok mint mi! Se többek, de kevesebbek! Ma olyan szinten lesöpörjük őket, hogy még pislogni is el fognak felejteni! A griffendél idei csapat lett a legerősebb az eddigiek közül! Mutassuk meg azoknak, akik kételkednek abban, hogy igenis tévednek! Ugyanis van két tehetséges terelőnk. Akik egyike ő maga a gurgó... - Vetett egy oldal pillantást Siriusra, mire többen felnevettek a tapsolás közben. - Van három csodálatosan elképesztő hajtónk! - Mutatott ránk, mire én elpirultam és úgy hallgattam, amint Kingsley, Benji és Sirius vigyorogva megtapsolnak minket. - Van egy őrzőnk, aki alig enged be egy-egy gólt! És persze vagyok én... - Kezdte fényezni magát, ám a Kingsleynek szóló taps teljesen elnyomta a hangját.

-És van egy szuper és tehetséges kapitányunk, aki merlin áldotta tehetséggel rendelkező fogó! - Kurjantottam mosolyogva, majd beszálltam a Jamesnek szóló tapsba.

-Most pedig kezeket be! - Kiáltotta James, mire mi úgy is tettünk, és a következő pillanatban hét tenyér helyeződött egymásra.

-Griffendélesek! Háromra! Egy! Kettő! Három! - Számolt James.

-Griffendélesek! - Kiáltottuk nevetve, szinte egyszerre, majd még részt vettünk egy hatalmas csapat-ölelésben és kiindultunk az öltözőből.

-Hé! - Ragadta meg valaki a karomat, mielőtt kiléptem volna az öltözőből.

Felvont szemöldökkel fordultam hátra, majd mikor a tekintetem találkozott azzal a bizonyos szürke szempárral éreztem, amint a vérem felforrósodik.

-Igen? - Mosolyogtam rá Mancsra.

-Ügyes leszel! - Vigyorgott le rám, majd lehajolva egy csókot nyomott a homlokomra.

-Köszönöm! Te is az leszel! - Mosolyogtam fel rá, majd pipiskedve lábujjhegyre álltam és én is adtam neki egy puszit, ami valahogy az állkapcsán kötött ki, lévén, hogy nem vagyok valami magas.

-Ezt pedig én köszönöm! Te jó ég! Három szerencse puszit kaptam ma! - Vigyorgott rám, miközben előre engedett a kijáratnál.

-Ha ennyi nem elég, akkor semennyi sem! - Mosolyogtam rá, ő pedig csillogó szemekkel pillantott le rám.

-Gondolod? - Kérdezte kíváncsian.

-Tudom. Én ezt tudom, Mancs. - Nevettem el magamat, majd még egy utolsót rámosolyogtam Siriusra és a seprűmre pattanva kirepültem az öltözőből.

Az eső már nem zuhogott, de nem is állt el. Csak úgy csepergett.

Elegánsan landoltam a pálya közepén, ahol már a két csapat egymással szemben farkasszemet nézett.

A zöld talárosok soraiban észrevettem Regulus Blacket, aki a vadiúj seprűjére támaszkodva szemezett Jamessel. A Black fiú mikor észrevett egy mosoly kúszott arisztokratikus elemekkel díszített arcára és még intett is egyet, amit vigyorogva viszonoztam is, miközben odatátogtam egy "Ígyis, úgyis mi nyerünk!"- öt. A számról leolvasva az üzenetet elröhögte magát, majd tátogva válaszolt is; "Csak szeretnéd Lupin!".

-Tiszta játékot várok el maguktól! - Röppent közénk Madam Hooch, aki mindig válalta a bíró szerepét, hiszen ő oktatta a repüléstant is.

-Meglesz! - Biccentett vigyorogva James, mire elmosolyodtam.

Sirius Ágas mellett állva küldött gyűlölködő pillantásokat a mardekárosokra, de öccsére különösen sokat pillantott.

-Megkérem a csapatkapitányokat, hogy fogjanak kezet! - Parancsolta a bírónőnk, mire James lazán beletúrt az esőtől átvizesedett fürtjeibe, majd seprűjével a kezében vigyorogva belecsapott Sirius tenyerébe és elindult a mardekáros Lucius Malfoy felé.

Emlékszem, hogy James mennyit álmodozott erről és mennyiszer adta elő ezt a jelenetet nekünk.

A két csapatkapitány egymással szemben állt meg, majd kezet fogtak. Jamesnek csak az egyik oldalát láttam, de így is tisztán kivehető volt számomra, amint vigyorogva eltátog a fogát csikorgató szőkeségnek egy "Lesöprünk titeket a pályáról!"-t.

-Most pedig! Csapatok emelkedjenek a magasba! - Intett nekünk a sólyomszemű tanárnő, mire egyszerre emelkedett tizennégy seprű a levegőbe.

-Ejha! Hamarosan kezdetét veszi az évadnyitó, mardekár vs griffendél meccs! - Szólalt meg Jordan varázslattal felerősített hangja. A hetedéves fiú, eddig csak egyszer kommentálta a meccseket, de úgy tűnt, hogy duplázni akar.

Szememmel elkezdtem Mancsot keresni a pályán, majd mikor megláttam a pont engem néző fiút, bíztatóan a szemébe nézve biccentettem neki.

"Készen állsz?" Kérdezte tátogva, mire mosolyogva bólintottam egyet.

Ez a bólintás mintha végszónak hatott volna, ugyanis Madam Hooch belefújt a nyakában lógó ezüst sípba, és ezzel egy időben a magasba emelkedett a két gurgó, az aranycikesz és a tanárnő még a kvaffot is feldopta a magasba.

-Éljen a griffendél! - Kiáltotta Charlotte valahonnan távolról én viszont tekintetemet le sem tudtam szakítani a piros labdáról, ami egy ideig emelkedett, majd egy másodperc elejéig megállt a magasban, majd szinte lassított felvételben elkezdett lezuhanni.

És itt volt az a pillanat, mikor nekem végem volt. A kviddics énem az be- míg a való világ énem ki- kapcsolódott. A látásom mintha kiélesedett volna, és mintha csak arra a piros labdára tudtam volna fókuszálni már csak. Ahogy a kvaffot figyeltem éreztem amint a véremben felpezseg az adrenalin és már nem is figyeltem semmire, csak kilőttem a piros labda irányába.

Az esőtől átvizesedett tincseimet még az öltözőben egy laza copfba kötöttem, így a mézszőke, göndör hajam most nem tudott bezavarni.

-És a sípszóval egyetemben kezdetét veszi a mérkőzés! A griffendél új csapat tagokkal bővült mostanság. Hogy kik is ezek? Benjamin Smith aki a suli szépfiújának, Sirius Blacknek a terelő társa lett. A tavalyi hajtók helyét pedig átvette: a hatodéves Charlotte Fifth, a hetedéves Daniel While végül pedig az aranyos, de annál törékenyebb Liz Lupin. Kedves néző társaim! Biztos felmerül a kérdés, hogy ez az apró és cuki lányka mégis mit keres a hajtó hármasban! Ezt még én sem tudom, de bizonyos információkból arról értesültem, hogy James Potter nagy reményeket fűz a gyönyörű lánykához! - Kezdte kommentárját Jason Jordan és a repülés közben éreztem, amint paradicsom pirossá válik az arcom.

De most nem foglalkoztam vele! Gyorsan elkaptam a kvaffot és kihasználva, hogy a mardekáros hajtók meglepődtek a képességeimen, elkezdtem a mardekáros karikák felé suhanni.

Láttam amint az egyik terelő, (történetesen Crack) feleszmél a bambulásból és rögtön felém küld egy gurgót.

A kvaffot fürgén átpasszoltam Charlottenak, majd csinálva egy bukfencet a levegőben kitértem a gonosz kis golyó útjából.

A szemem sarkából láttam, amint Danielhez kerül a piros labda és a hetedéves fiú, hóna alá csapva azt, fürgén repül vele a karikák felé, ahol már Malfoy összeszűkült szemekkel várta a támadásunkat.

Fél szemmel láttam, amint Jamie felrepül magasra, hogy onnan kereshesse az aranylabdát. Majd megpillantottam Benjit és Siriust, akik egymásnak ütögetve terelték a vasgolyókat az ellenfél csapata felé.

Innen jött a mi új taktikánk, amit mi hajtók fejlesztettünk ki.

Lebuktam a föld felé, majd Daniel alatt suhanva repültem a karikák felé, de úgy, hogy Malfoynak alig tűnjön fel a jelenlétem.

Daniel lepillantva rám vigyorgott, majd pillantásával megkereste Charlottet, aki nem messze tőle, egy mosoly kíséretében repült.

Kezdődött az első fázis! Az elterelés! Charlotte bólintva előre repült, majd villámgyors sebességre kapcsolva kezdett Lucius felé repülni, mintha nála lenne a kvaff.

Daniel pedig követte a hatodéves lányt, én pedig óvatosan, hogy mindig alatta legyek feltűnés nélkül suhantam szinte a fű felett.

A kívánt eredményt meg is szereztük, hiszen Lucius fintorogva figyelte a felé röppenő Fifth lányt.

Mikor elég közel értünk a karikákhoz jöhetett az előre begyakorolt részem. Daniel kinyújtotta a karját, így a kvaff elkezdett zuhanni felém.

-Te jószagú Merlin gatyája! Mégis mit csináltál While?! - Üvöltött fel Jordan. Ezek szerint még ő sem vett észre engem! Hihetetlen! Azért ennyire nem vagyok apró!

A szememet forgatva kilőttem a labda felé, majd semmi tétovázás nélkül elhajítottam a piros lasztit a karikák felé.

A közönség egy pár percig néma csendben próbálta megérteni a történteket, majd mikor látták, ahogy hirtelen tíz pontja lett a griffendélnek szinte egy emberként üvöltöttek fel.

-Csak én nem tudtam követni a történteket? - Hangzott Jasen döbbent hangja, majd hirtelen kis híján megsüketültem, ugyanis a fiú felüvöltött.

-És Elizabeth Lupin gólt szerez! Tíz pont a griffendélnek! Éljen! - Üvöltötte torkaszakadtából Jordan.

-Ez a beszéd! - Kiáltotta elismerően Charlotte, majd felemelte a tenyerét, amibe nevetve belecsaptam.

-Így tovább csajszik! - Vigyorgott ránk Daniel, miközben mind a kettőnktől bezsebelt egy egy tenyerest.

-Jók vagyunk! - Szóltam nevetve, mire hajtótársaim vigyorogva bólogatni kezdtek.

-Készülj Malfoy! Ez csak az első trükkünk volt! - Intett röhögve Daniel a felháborodott csapatkapitánynak.

-Bravo! - Kiáltott le nekünk a magasban köröző James, mire vigyorogva integettünk neki egyet válaszképpen.

-Most pedig! Mutassuk meg nekik! - Kiáltotta Daniel.

-Tizennégynél tartunk! - Mutattam fel a mutatóujjamat, majd megindultam a pálya közepe felé, lévén, hogy Madam Hooch kezében a kvaffal repült oda.

Ahogy mind a hárman odaértünk és a mardekáros hajtók is elfoglalták a helyüket, Madam Hooch, újra a magasba hajította a piros lasztit.

Már majdnem elkaptam volna, mikor is egy erős és húsos kar arrébb lökött és meg nem fogta volna a labdát.

-Bocs! - Röhögött a képembe Monstro, majd menetirányba fordította a márkás seprűjét és megindult a griffendél karikái felé.

-Nem vagy vicces! - Kiáltottam utána mérgesen, majd utána iramodtam.

Ám lévén, hogy Monstronak volt egy kisebb előnye, így szinte páholyból nézhettem végig, amint a húsos kezeit meglendítve elhajítja a labdát a griffendél karikái felé.

A tömeg egy emberként szisszent fel, ám én csak gúnyosan elmosolyodtam, ugyanis már eleve a mozdulatból látszott, hogy nem is célzott a csacsi... A vörös labda ívesen repült a röhögő Kingsley felé(Ő is észrevette már amit én), majd mikor éppen elsuhant volna a két karika között Kingsley nevetve érte nyúlt, majd vigyorogva oda dobta nekem.

-Szép volt! - Röhögött felém, én pedig nevetve intettem neki, majd hónom alatt a piros labdával és az időközben hozzámcsapódott hajtó társaimmal megindultam Lucius felé.

Egy gurgó kis híján el is talált, konkrétan a fülem mellett suhant el, de hál istennek célt tévesztett és a következő pillanatban már ott is volt érte Mancs.

-Ejha! A hajtók egy erős csatasorba záródva suhannak Malfoy felé! Mi lesz ebből?! - Kérdezte teljes extázisba esve a kommentár.

Észbe sem kaptam, de már megint a mardekár karikáihoz értünk.

Lélegzetvisszafojtva dobtam el a labdát. Szinte lassított felvételben néztem amint Malfoy válla felett egyenesen a karika közepe felé repeszt, majd ahogy a szőke az állkapcsát összefeszítve utánanyúl, de csak az ujjbegyei érintik a vörös bőrfelületet és a kvaff semmi akadály nélkül beletalál a középső karika közepébe.

-Enyje! Nem illik ilyen könnyen megnyerni valamit! - Vihogott bele jóízűen Jordan a megafonjába.

-Nos hölgyeim és uraim, Elizabeth Lupinnak köszönhetően húsz-nullra áll az állás a griffendél javára.

A hajtó társaimmal összepacsizva repültünk is vissza a pálya közepe felé, ahol már Madam Hooch várt minket, hogy újra feldobja a vörös labdát...

-És megtörtént az a dolog amilyet drága nézőközönség még életében nem láthatott! Százötven-hatvanra vezet a griffendél! Éljenek a griffendél csodahajtói! - Kurjantotta örömittasan Jordan, mikor Daniel végre bedobta a tizenötödik gólt is. A tizenötből, minimum hatot én szereztem a másik felét pedig Daniel és Charlotte közösen hozta össze.

-Túl jók vagyunk! - Nevette el magát Daniel, mire kacagva belecsaptam a tenyerébe.

-Szerintem hagyjuk egy kicsit érvényesülni Kingst is! - Pillantottam az őrzőnk felé, aki a seprűje nyelére könyökölve unottan szemlélte a játékot.

-Igaz is! - Röhögött fel Charlotte.

Így alakult, hogy a következő pillanatban már a mardekárosok háromfős csapata a kvaff birtokában süvített a karikák felé, mi meg mögöttük kissé lemaradva, ráérősen követtük őket.

-És a mardekárosok megiramodtak a karikák felé! Aj jaj! Mi lesz ebből? - Hallatszott Jordan kommentárja.

Monstro elhajította a vörös színű labdát, ám szerencsénkre, vagy nekik szerencsétlenségükre Kingsley könnyűszerrel elkapta a kvaffot.

-Ügyesen! - Passzolta oda nekem a vörös labdát, mire a fejemet ingatva fordítottam meg a seprűmet és tizenhatodjára is a mardekár karikái felé vettem az irányt.

-Hé Liz! Megpróbálod innen? - Kérdezte hirtelen Daniel, mire lefékesztem.

-Végülis megpróbálhatjuk! - Vigyorodtam el.

Összeszűkített szemekkel mértem fel a pályát. Alig tizenöt méterre voltam még csak a pálya felétől a griffendélesek térfelén.

-Gyerünk kislány! - Tapsolt kettőt Charlotte a fejem felől.

-Huh! Oké! Menni fog! - Biztattam magamat, miközben hosszasan kifújtam a levegőt.

-Ha ezt belövöd, akkor rekordot döntesz a Roxfort történetében! - Száguldott el mellettem Benji, miközben egy gurgót passzolt a pálya másik felében várakozó Mancsnak.

Hosszan kifújtam a bent tartott levegőmet, majd összehúzott szemekkel meredtem Malfoyra, akin látszott, hogy most nagyon nem fogja, hogy mi is történik per pillanatban... Felemeltem a jobb kezemben tartott labdát, majd elmosolyodva meglendítettem a kezemet és elhajítottam a kvaffot.

Lélegzetvisszafojtva figyeltük, ahogy szépen és ívesen suhan a labda a döbbent Lucius Malfoy felé. A szemem sarkából láttam, amint a közönségnek is a torkára forr a szó, és többen tátott szájjal kezdik követni a vörös labda útját a szemükkel.

-Ha ez bemegy... - Kezdte Jordan hitetlenül, de én nem tudtam figyelni.

A kézfejemet ökölbe szorítottam és magamban fohászkodva figyeltem a kvaff útját. Amikor a vörös labda már csak tíz méterre volt a mardekárosok karikáitól, izgatottan beleharaptam a számba és kerekre táguló pupillákkal figyeltem amint a vörös labda szépen ívesen elsuhan Lucius Malfoy döbbent feje mellett. Aztán szépen, pontosan átrepül a szélső karikán... Sikítva kaptam a szájam elé a kezemet, míg mellettem(vagy felettem) a hajtótársaim diadalittasan a magasba emelték a karjukat.

-Tudtam! - Ordította Daniel, majd meglapogatta a hátamat.

-Igen! - Sikítottam örömittasan, miközben hagytam, hogy Charlotte nevetve a karjaiba zárjon.

-ÍGY KELL EZT BETTY! - Ordított valahonnan távolról Sirius, és mikor az esőfüggöny mögül felbukkant a hang gazdája is, megdobbant a szívem.

Sirius haja már teljesen vizes volt, és még távolról is látszott az arcán az az elismerő és büszke vigyor. A szabad kezével amivel nem az ütőjét markolta, hitetlenül beletúrt a víztől csöpögő hajába. Miközben csillogó, szürke szemeit az enyémbe fúrta.

-IDŐT KÉRÜNK! - Kiáltotta valahonnan a fellegekből James, mire Madam Hooch bólintott egyet, majd belefújt a sípjába.

-Mi volt ez?! - Bukkant fel mellettem Kingsley is, majd semmi előzmény nélkül a karjaiba zárt.

-Nagyon ügyes vagy Liz! - Szólt, majd a hátam mögé pillantva sejtelmesen elvigyorodott és elengedett.

Észbe sem kaptunk, de már az egész csapat a vizes és sáros földön állt.

Már kérdeztem volna, hogy miért vigyorog, mikor egy izmos kar a hátam mögül a derekamnál fogva, felkapott és megpörgetett. Elnevettem magamat, mikor végre Mancs szembe fordított magával és kipirult arcát figyelve kacagva szálltam az izmos karjai között.

-Elképesztő vagy! - Kiáltotta Sirius, mire az arcomon két felén megjelent egy-egy rózsaszín foltocska.

-I-Igazán? - Kérdeztem zavartan, mire Sirius nevetve magához ölelt.

-Igazán! Rekordot döntöttél aranyom! - Suttogta a fülembe, mire elmosolyodva szívtam be azt a mentás illatát, amihez most keveredett egy kis eső is.

Mikor Sirius elengedett és letett a földre, zavartan ellépett tőlem, majd felkapta a sárból az ütőjét és a seprűjét is magához véve, a rá vigyorgó Benji felé indult.

-Hát Maszat! Én csak ámulok és bámulok! - Lépett hirtelen mellém James.

-Ez nem az én ötletem volt, hanem Danielé! Neki is biztosan bement volna! - Kezdtem bizonygatni, ám balszerencsémre az említett pont meghallotta ezt.

-Na ne szerénykedj itt Lupin! - Karolt át vidáman a While fiú.

-Fiúk! Még igenis tart a meccs! - Szólt közbe Charlotte és sajnos igaza volt.

-Gyertek ide! - Intette magához James a csapatot.

-Túl jó a csapat és az emberek! Mit is akarunk? - Tárta szét a karját vigyorogva, majd folytatta.

-Drága csapattársaim! A mai buli az meg lesz tartva, ha nyerünk ha nem! - Jelentette ki, majd lába közé kapva a seprűjét felrepült.

-Ámen! - Szólt röhögve Kingsley, majd ő is követte a csapatkapitányunkat.

-Na akkor utolsó felvonás! - Szólt vidoran Benji, majd a beszélő Siriussal karöltve ő is a magasba reppent.

-Túl jó vagy Liz! - Ingatta a fejét Charlotte, mire az arcom felvette a pipacs árnyalatát.

-Ne dícsérjetek már agyon! - Szóltam lesütött szemmel, majd meg se várva a válaszukat én is a lábaim közé kaptam a seprűmet és a pálya közepe felé suhantam, ahol Madam Hooch elismerő pillantással várt már rám.

-Hát emberek! Elizabeth Lupin az elmúlt percekben egy újabb rekordot állított fel számunkra! Elképesztő a csajszi! - Hallatszott a kommentár zavarba ejtő magyarázata.

-Most pedig már csak Potteren múlik, hogy nyerünk-e vagy sem! Undorító mardekár! Ezt nektek! - Kiáltotta Jason, majd a következő pillanatban elvigyorodtam, ugyanis Mcgalagony kitépte a fiú kezéből a tárgyat és átnyújtotta a mellette álldogáló alaknak, akinek messziről kitűnt vörös-arany sálja.

-Khmm! Nos most, hogy Jordant kivágták a pódiumról, -bocs pajtás-, de én veszem át a szerepét! - Szólt bele a megafonba, egy igen ismerős hang.

A pillantásom találkozott a nem messze tőlem köröző Jamesével, akivel csak össze vigyorogtunk.

-Tehát! Ott tartunk, hogy Lupin az előző percekben szerzett egy újabb gólt, így most már százhatvan-hatvanra vezet a griffendél! - Kezdte Remus a kommentárját és bármennyire is próbálta leplezni, de hangjában érződött a büszkeség.

-A csapattagok elhelyezkednek a pályán... Aha... - Szólt unottan Remy, én pedig felnevettem. Nem hiába szerették, mikor ő kommentálja a meccseket. Ugyanis a bátyámnak megvolt a sajátos humora és a megfelelő nyugodsága és pártatlansága az ellenfelek között. Továbbá néha olyan jól adta elő a "Jaj de unom ezt a mecset!" szerepét, hogy a fél közönség dőlt a nevetéstől. Nem azt mondom, hogy Jordan nem a megfelelő ember erre, de valahogy Remynek ez az egész sokkal jobban megy...

-Az idősebb Black már rögtön küld is egy gurgót öccse felé... Kérlek ne itt éljétek ki a családi konfliktusok feszültségeit! Köszönjük! - Szólt érdektelen hangon a bátyám, miközben a fél közönség felnevetett.

-Madam Hooch pedig eldobja a kvaffot. Igen... És amint látják, Monstro ma nagyon elemében van és rögtön le is csap a labdára. Úgy tűnik, hogy a mardekáros csapat összeszedettebbé vált! - És sajnos nem volt nagyon messze az igazságtól, ugyanis a kígyós címeresek ténylegesen elkezdtek feléledni, és most már mindünknek el kellett kezdenünk jobban figyelnünk.

Észbe sem kaptunk, de hirtelen a mardekár már nyolcvan pontnál tartott és ahogy Remus bemondta az eredményt, Reg megiramodott.

-És az ifjabb Black elindult... Esetleg meglátta a cikeszt, vagy csak terelés... - Szólt a megafonba Remy kissé unottan és ezzel többek arcára egy mosolyt csalt.

Ahogyan a csapatok rájöttek, hogy Reg ténylegesen a cikeszt pillantotta meg, hirtelen leállt a játék. A mi hajtó hármasunk a pálya közepe tájékán izgatottan kezdte figyelni a történéseket. Nem messze tőlünk a mardekárosok hajtói is szétszóródva álltak meg... Egyedül csak két ember dolgozott, de ők teljes bedobással, ugyanis míg a zöldek terelői csak bárgyún bámulták a két fogó versenyét, addig Mancs és Benji egy percre sem állt meg. A két fiú, teljes erejükből azon voltak, hogy valahogyan kiiktassák a fiatal Blacket. Ám Reget sem kellett félteni... A fiú olyan ügyesen és gyorsan cikázott a mellette elszálló vasgolyók között, hogy azt még egy mókus is megirigyelte volna.

Egy ideig fej-fej mellett haladtak, aztán mind a ketten zuhanórepülésbe kezdtek, ami talán Jamesnek ment eddig a legjobban, hiszen neki volt a zuhanó repülés a nagy tehetsége. Szájtátva figyeltem, amint Regulus felrántja a seprűje nyelét, míg Jamie tovább suhan a föld felé, de olyan gyorsasággal, hogy félő nem tud megállni...

Aztán szinte másodpercek töredéke alatt egy méterrel a föld felett Ágas is felrántotta a seprűjét, majd belemarkolt a levegőbe. Mármint, mi azt hittük, hogy levegőbe...

-És James Potter elkapta a cikeszt. Győzött a Griffendél háromszáztíz-hatvanra. - Szólt halál nyugodt, monoton hangon Remy.

James örömittasan emelte fel a jobb kezében csillogó aranycikeszt, mire a közönség egy emberként kezdett ujjongani.

A fejemet csóválva a kvaff birtokában szálltam le Madam Hooch elé, aki mosolyogva tette vissza a nagy ládába, a helyére.

Aztán hirtelen a közönség becsődült a pályára és a földön álló és sztorizgató griffendél csapata felé kezdett menetelni az egész bagázs, mint holmi elefántcsorda.

A bambulásban nem figyeltem, és ez sajnos bőven a vesztemet jelentette, ugyanis én még a levegőben voltam, így megfelelő célponttá váltam egy gurgó szemében, aki aljas módon hátba támadott.

Éppen Remyt és Lilyt kerestem a szememmel, mikor is hirtelen valami belémcsapódott... Éreztem amint a jobb karomat elönti a fájdalom és ahogy reccsen egyet az alkaromban valami.

Összeszorított szájjal és könnyekkel teljes szemekkel ereszkedtem le Madam Hooch mellé, aki egy pálcaintéssel a ládába varázsolta a maradék labdát, majd hozzám sietett.

-Hadd nézzem! - Kérte Hooch, mire a fogamat szívva lecsatoltam a karvédőt és fájdalmat leküzdve oda nyújtottam a jobbomat a bírónak.

Elkínzott arccal tűrtem, hogy Madam Hooch megnyomogassa és megtapogassa a liluló csuklómat.

-Ez eltört! - Csóválta meg a fejét, majd a csizmája szárából előhúzta a pálcáját.

-Ez most kissé fájni fog! - Figyelmeztetett, miközben a vékony varázseszközt a sérült csuklómhoz nyomta, így mégtöbb fájdalmat kiváltva belőlem.

A szám szélét harapdálva néztem meg a liluló és kékülő, bedagadt csuklómat, ami borzalmasan lüktetett a fájdalomtól, de erőt vettem magamon és nem sírtam.

-Hippokrax! - Suttogta, én pedig beleremegtem a hirtelen jött fájdalomba.

-Jólvan Ms. Lupin! Mindjárt készen van! - Mosolygott rám bátorítóan, amit erőltetve bár, de viszonoztam, majd inkább elfordítottam a fejemet, hogy ne a sérülésemmel foglalkozzak.

A pálya közepén ott állt a griffendél csapata és az őket körülvevő emberáradat, aki most éppen a csapat teljesítményét dicsérte agyon és lapogatta a hátát.

A mardekár póznáinál voltak a mardekárosok. Ott gyülekeztek mint a darazsak és szemmel láthatóan egymással ordítoztak, hiszen a hibáinkat beismerni nehezebb, mint egy másik emberre kenni azt. Lucius Malfoy például éppen Regre üvöltött rá, ami a szájáról leolvasva a cikesszel kapcsolatos lehetett.

-Az érzés, mikor nem vesznek észre. Na az pont ilyen! - Szólt mögülem Remus kissé sértődött hangja, mire óvatosan megfordultam, de a jobbom azt továbbra is Madam Hooch kezében volt, aki a pálcájával éppen egy csinos kis kötést varázsolt a csuklómra.

-Remy! - Mosolyodtam el, majd mikor a professzor asszony elengedte a kezemet és bólintott egyet, jelezvén, hogy készen vagyok, semmi kertelés nélkül vetettem magamat Remus nyakába.

-Nagyon büszke vagyok rád Ellie! - Dörmögte a fülembe én pedig vigyorogva szorongattam tovább.

-"Lupin az előző percekben szerzett egy újabb gólt..." - Kezdtem utánozni az unott és érdektelen kommentárját.

-Tudod bátyuskám rekordot állítottam fel az "előző percekben"! - Húztam ki magamat büszkén és fel sem tűnt, hogy Madam Hooch már egy jóideje felszívódott.

-Na neee! - Forgatta meg a szemét unottan, és szarkasztikus hanglejtéssel Remus.

-Nem is vagy büszke a te kis húgocskádra? - Pislogtam nagyokat rá, mire felvonta a szemöldökét.

-Az "én kis húgocskám" az előbb nézett át rajtam. - Mutatott idézőjeleket, mire felnevettem.

-Minden apróságon fennakadsz Remy! - Csóváltam meg a fejemet.

-Jó rendben! Talán egy kicsit büszke vagyok rád! - Adta be a derekát.

-Egy kicsit? - Meredtem rá sértődötten.

-Nagyon, te kis csacsi! De ezt te is tudod! - Nyomott egy puszit a fejemre én pedig vigyorogva mutattam fel a bekötött csuklómat.

-Követelem a gyógypuszit! - Nyomtam az orra alá a karomat.

-Olyat csak anya tud adni! - Emlékeztetett, majd mikor meglátta, hogy pillantok rá megforgatta a szemét.

-"Oh apróságom!" - Kezdte magas hangon, majd megfogta a kezemet, és elkezdte "nézegetni". - Oh! Apró kicsi Lizuskám! Oh! Katona dolog! - Legyintett, majd a szempilláit rebegtetve megpuszilta a csuklómat. - Drága egyetlenem! Nem lesz semmi baj kicsim! - Játszotta a gondoskodó anya szerepet én pedig vigyorogva, ugyanakkor nagyokat pislogva pillantottam rá.

-Mamii! - Kezdtem sejpíteni én is, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem azt, amit Remy csinált négyéves korában.

-Csokiiiit akajok! - Sipítoztam magas hangon, Remus pedig pislogás nélkül meredt rám.

-Ez az én szövegem! - Meredt rám sértetten az idősebb Lupin.

-Nembaj! - Vigyorogtam rá.

-Na gyere, mert a tekergők téged keresnek! - Mosolygott le rám, majd megfogta a kezemet és elkezdett a pálya közepén ünneplő csoport felé húzni.

-Állj! Oda biztos, hogy nem megyek! - Torpantam meg, mire értetlenül fordult vissza.

-A tömeg miatt. Igaz? - Kérdezte lágy hangon, mire bólintottam. Valahogy sosem szerettem figyelem középpontjába kerülni és a pálya közepén rengetegen voltak.

-Akkor nem megyünk oda! - Szólt mosolyogva, majd újra megragadta a kezemet(amiben nem a seprű volt) és elkezdett a kastély felé húzni.

-És? - Pillantott rám menet közben.

-Mit és? - Ráncoltam a homlokomat.

-Milyen volt életedben először egy igazi kviddics meccsen részt venni és meg is nyerni? - Mosolygott rám, mire nyitottam a számat, de ekkor egy hangos kiáltás szelte át a levegőt.

-LUPINOK! ÁLLJATOK MÁN MEG! - Kiabálta messziről Hagrid, mire mosolyogva megálltunk és megvártuk, hogy a vadőr döngő léptekkel beérjen minket.

Mikor Remy azt mondta, hogy az egész feje a griffendél színeiben pompázik nem viccelt! Rub szakálla, haja és még az arca is ki lett festve vörös-aranyra. A nyakába egy hatalmas griffendéles sálat kötött és a kabátja zsebéből kikandikált egy griffendéles apró zászlócska. Egyértelműen nekünk szurkolt...

-Rub! - Nevettem rá, mire ő könnyedén felkapott és a vállára tett.

-Most pedig törpe! Beszámolsz, hogy mégis mit is ügyeskedtél össze a mai meccsen! - Nézett rám csillogó szemekkel Hagrid.

-Remy is ezt szerette volna hallani, úgyhogy akkor most nem kell kétszer egymás után többször elismételnem! - Csaptam össze a tenyerem, majd bele csimpaszkodtam a vadőr kabátjának a vállába, hogy nehogy lezúgjak róla, hiszen nem akartam legalább két és fél métert zuhanni a válláról. Időközben Remy felvette a földre ejtett seprűmet, így azon sem kellett izgulnom, hogy ottmarad. Mellesleg az eső még mindig szemerkélt, bár ez látszólag egyikünket sem érdekelte, hiszen mind a hárman csurom vizesek voltunk már.

-Kezdjük ott, hogy Manccsal kirohantunk az ebédlőből. - Vakartam meg az államat, mire Hagrid felnevetett az emlék hatására.

-Végül melyik nyert? A kávé vagy a kakaó? - Kérdezte mellékesen Remus, mire elfintorodtam.

-Semelyik, mert Sirius túl dacos ahhoz, hogy beismerje, hogy a kakaó a jobb én pedig nem fogok hazugságot állítani. - Ráztam meg a fejemet ingerülten, és erre befutott az emlegetett szamár.

-Beth! Holdsáp! Hagrid! Fene egyen benneteket! Nem kell úgy rohanni! - Harsant Sirius hangja a hátunk mögül, majd az esőfüggöny mögül kilépett Ő. Majd lihegve támaszkodott a térdeire.

-Aki itt rohant, az te vagy Sirius! - Néztem le rá mosolyogva, mire hunyorogva felnézett rám.

-Esküszöm, hogy te nem voltál ilyen magas, mikor utoljára találkoztunk! - Vigyorodott el az oldalát markolászva, miközben tovább kapkodta a levegőt.

-Nem vagy vicces! - Vágtam rá mérgesen, mire megforgatta a szemét.

-Itt is van a kis Sirius Black! - Veregette meg lapát kezével Mancs hátát Hagrid, mire szegény fiúnak megrogytak a térdei, én pedig a hirtelen mozdulattól lepottyantam az óriási barátunk válláról és ha nincsen James, aki éppen időben fut be és pillantja meg a zuhanásomat, akkor olyan pofára esés lett volna a sárba a javából, hogy olyat kevésszer lát az ember.

-Merlinre! Te ma mindenképpen szeretnél sérülést szerezni? - Pillantott le rám pápaszemes barátunk, miközben óvatosan letett a földre.

-Hagyd James! Már a csuklóját eltörte egyszer! - Intette le Remy, mire Sirius, James és Hagrid is érdeklődve fordult felém.

-Nem az én hibámból! - Vágtam rá rögtön.

-Nem is azt mondtam, hogy a te hibádból történt Lizzie drágám! - Forgatta meg a szemét Remus.

-De már jól vagy. Ugye? - Pattant mellém Sirius, és felemelte a bal kezemet és aggódva kezdte el vizsgálgatni azt.

-A másik kezem Mancs! A másik kezem! - Nevettem el magamat, mire James hangosan felröhögött, Sirius pedig nem foglalkozva a nevető barátaival(Ugyanis közben mind a hárman elkezdtek nevetni a szelességén) átugrott a másik oldalamra és óvatosan feltűrte a kviddics tallárom ujját, így láthatóvá téve a csinos kis fáslimat.

-Jaj! Jól vagy ugye? - Kérdezte nyugtalanul én pedig azon kezdtem el gondolkodni, hogy milyen cuki akkor, mikor ennyire gondoskodósdit játszik.

-Teljes mértékben Mancs! - Nyugtattam meg mosolyogva, mire az ő szája széle is felfelé görbült.

-Akkor jó! - Bólintott elégedetten én pedig éreztem, amint elolvad a szívem tőle.

-Ez mind szép és jó, de én végre hallani akarom a beszámolókat! - Szólt kedvesen Hagrid, mire Ágas és Tapmancs egyszerre kezdett el hadarni. 

Mint a becukrozott gyerekek! - Csóváltam meg a fejemet, majd Remy mellé sétáltam, aki elmosolyodott, majd felkapott a hátára. A lábamat átkulcsoltam a derekán, miközben a karommal bele csimpaszkodtam a vállába és hozzábújtam, míg ő a kezeivel alám nyúlt és a térdem alatt megfogva tartott meg, majd haladt is tovább.

-Amúgy Lilyéket, hol hagytad? - Suttogtam a hátába.

-Megbeszéltük, hogy majd fent a klubhelyiségben találkozunk! - Szólt Remus és hangján érződött, hogy mosolyog.

-És akkor Beth, bedobta! - Mesélte lelkesen Mancs, de James közbevágott.

-És pontosan! Centiméterekre pontosan a közepébe ment! - Tolta feljebb orrán a szemüvegét lelkesen Jamie.

-Azért nem kell annyira isteníteni engem! - Motyogtam miközben belefúrtam a fejemet Remy vizes tallárjába.

-Pedig tényleg elképesztő voltál! - Kért szót Hagrid is, én pedig elhúzott szájjal beletörődtem, hogy most igenis majdnem minden rólam szól. Sosem szerettem, hogy ha körülöttem forognak a dolgok, de vannak helyzetek, mikor ezt nem tudom szabályozni. Mint például a mostani is egy ilyen volt.

-Remy! - Suttogtam, hogy csak ő hallja.

-Hmm?

-Fürödhetek nálatok? A lányok biztosan elfoglalták már a zuhanyt és nem akarok megfázni azzal, hogy rájuk várok. - Sutyorogtam a hátába.

-Nyugodtan! Felmész még a lányok hálókörletébe vagy majd én adjak ruhát? - Kérdezte és hangján érződött, hogy mosolyog rajtam.

-Akkor aludhatok már nálatok? - Kérdeztem vigyorra húzva a számat.

-Felőlem! - Nevetett fel, majd az élen haladó barátaihoz fordult.

-Fiúk! - Szólt nekik.

-Igen Holdsáp? - Fordult meg rögtön Sirius, James pedig érdeklődve hümmögött egy sort.

-Lizzie aludhat ma nálunk? - Kérdezte mosolyogva, én pedig a válla fölött bevetettem Sirius kiskutya nézését.

-Létszi! - Könyörögtem, mire egymásra pillantottak, majd újra rám. Majd újra egymásra, aztán újra rám... És ez megtörtént vagy tízszer... Na jó! Nem esek túlzásba... Minimum háromszor játszódott le ez a jelenet.

Már kezdtem szomorúvá válni, amikor Sirius elröhögte magát.

-Nyaj te lány! Ugye egy percig sem hitted azt, hogy nem engedjük meg? - Nevetett jóízűen.

-De! Azt hittem... - Meredtem rá, de közben már elmosolyodtam.

-Amúgy pedig ne használd az ÉN cuki kutyus szemeimet, mert azok ismétlem ENGEM illetnek! - Pöckölte meg az orromat hasonló stílusban, mint ahogy én csináltam neki, még a meccs előtt.

-Amúgy Kingsley is beszállt! - Szólalt meg hirtelen James, mire Hagrid és Remus érdeklődve fordult felé én meg Siriussal váltottunk egy unott pillantást.

-Mibe? - Kérdezte Remy, miközben megigazított a hátán, nehogy lecsússzak.

-A fogadásba! Tudoood! - Nyújtotta el a szót Ágas, majd feltűnően járatni kezdte a szemét, köztem és Mancs között.

-Milyen fogadásba? - Érdeklődött Hagrid.

-Abba, hogy ezek ketten... - Mutatott felváltva ránk James. - Mikor jönnek össze! Kingsley arra tippel, hogy max. hatodévünk végére ti együtt lesztek. Te nem akarsz beszállni? - Pillantott jelentőségteljesen a vadőrre a kissé esőcsepes szemüvege, lencséi mögül.

-Tök jó, hogy mi is itt vagyunk! - Adott az én véleményemnek is hangot Mancs.

-Igazad van Sirius! Szerintem is nekünk vannak a legmegértőbb barátaink! - Forgattam meg a szememet, majd visszahajoltam Remusra.

-Lévén, hogy én tudok a csipet-csapatotok összes lelki bánatáról természetesen beszállok! - Kezdte Hagrid. - És lévén, hogy tudom, hogyan is állnak most a dolgok kettejük fejében... - Folytatta Rub én pedig kikerekedett szemekkel bámultam rá, de a mellettünk baktató Siriuson is látszott, hogy minden idegszála megfeszül.

-Nehogy elmondd! - Szóltunk Siriussal egyszerre, majd egymásra néztünk és egyszerre kaptuk el a fejünket.

-Ez félelmetesen szinkronban volt! - Röhögött ki minket James én pedig rózsás arccal bújtam bele Remus hátába, szinte bele lapultam. Sirius pedig lesütött szemmel rugdosta tovább a kavicsokat.

Persze ekkor még nem tudhattuk, hogy ki nyeri a fogadásokat. Kingsley, Hagrid, James vagy Remus... Persze arra sem gondoltunk, hogy milyen száznyolcvan fokos fordulatot is fog venni a dolog nyáron... De az akkor még nagyon messze volt és se én, sem pedig Sirius nem sejthette, hogy hogyan is fognak alakulni a dolgok az életünkben... De nem is rohanhatunk még ennyire előre.

Halihóóó! Már megint az van, hogy beterveztem, hogy kb. mikorra akarok kész lenni a fejezettel, erre csak most lettem kész vele... Na mind1! Remélem tetszett és innen köszönöm az 1.2K megtekintés! Jesszusom! Ez nagyon sokat jelent nekem! Köszönöm! És akkor ne is beszéljünk arról a kerek 88 voteról! És a kommentek.... Nagyon köszönöm nektek! Ezek mind nagyon sokat jelentenek nekem! <3