Az idő olyan furcsa egy dolog... Ha jól érezzük magunkat olyan gyorsan suhan, mint a legújjabb Nimbus 1000-es seprű. És ez vonatkozik a Roxfortra is. Az iskolában a Tekergőkkel karöltve minden héten büntető munkán voltunk, de mi élveztük.(Ezek is csak mi vagyunk!)

Észbe sem kaptunk, de elérkezett a halloween is, ami erősen jelezte a november elejét, ami nekünk csak egyet jelentett Mardekár vs Griffendél meccset. James a maximumra törekedett, így megduplázódtak az edzések hossza. A meccs közeledtével a házak között ki is alakult a feszültség. A mardekárosok és a griffendélesek a saját igazukat fújták, a fogadások és a párbajok is mentek ezerrel. Ha a fiúk nem tudnának úgy bánni a pálcájukkal, és nem gyakorolták volna a pajzsbűbájt és még különböző rontásokat, akkor már rég a gyengélkedőn kötöttünk volna ki.

-Nézzük ezt a taktikát! - Terítette ki a pergament James egy alkalommal elém, a halloweeni vacsora előtti percekben.

-Állj már le egy kicsit! - Meredt rá a mellettem ülő Sirius, aki ugyanannyira kezdte unni barátunk szenvedélyes maximalistás odaadását a közelgő kviddics meccsre.

-Figyelj Jamie! - Nyújtottam ki az asztal alatt a lábaimat.

-Ma van a díszvacsora! Egy kicsit engedd el magadat! Már így is túl jó kezd lenni a csapatunk! Ha így folytatjuk, akkor semmi erőfeszítés nélkül megnyerjük... Ami nem jó! - Tettem hozzá gyorsan, mikor James szeme felcsillant. - Pihenj egy kicsit!

-Igaza van Bethnek, Ágas! Lazulj! Pihenj! Csinálj valamit, csak hagyjál minket is pihenni egy kicsit! Kapcsolódj ki! Én például nem is tudom, hogy lassan melyiket fogom a kezemben többször, a terelő ütőt, vagy a pennát! - Tárta szét a karját Mancs, mire halkan elnevettem magamat.

-Talán igazatok van! - Sóhajtott Ágas, miközben összetekerte a pergament és az asztal alatt lévő táskájába csúsztatta azt.

-Figyelj most rám Ágas! - Szólt a velünk szemben olvasgató Remy.

-Igazuk van! Nagy a nyomás. Tudom! De ha pihensz egy kicsit, behunyod a szemedet. Akkor rájössz, hogy te is teljesen hulla vagy! Egy hét és itt van a meccs. És? Megnyerjük! Túl jó lett az idei összeállítás! Nem kell annyira stresszelni! - Ingatta a fejét, miközben elrakta a könyvét.

-Az én bátyám! - Húztam ki magamat büszkén, mire Remus elnevette magát.

A halloweeni vacsora után minden összemosódott... Tanulás és rengeteg kviddics edzés. Így lehetne a legjobban megnevezni az elmúlt hét eseményeit...

-Nem kell nekünk egy taktika sem! Szart sem ér az egész! - Puffogott James, majd mielőtt bármit is tehettünk volna ellene, széttépte a pergament.

-Tök jó, hogy ma van a kviddics meccs! - Röhögött fel mellettem Sirius, mire Ágas unottan rápillantott.

-Mi hozta az áttörést, hogy nem kell taktika? - Pillantott fel a könyvéből Remus.

Lévén, hogy James minden egyes játékost felébresztett a korai órákban, a griffendél egész csapata a reggeliző asztalnál ücsörgött.

-Hagyjatok már! - Nyögte James, mire egyszerre nevettük el magunkat.

-Te ne nevess Lizzie! Inkább egyél! - Torkollt le James, mire fintorogva újra a müzlim felé hajoltam.

-Hé! - Bökte meg a vállamat Mancs, mire érdeklődve fordultam felé.

-Izgulsz? - Kérdezte kíváncsian, miközben rózsaszín ajkain egy kedves mosoly tündökölt.

-Talán... Egy kicsit... - Tűrtem az egyik méz szőke tincsemet a fülem mögé.

-Igazán? Egy kicsit? - Hunyorgott rám hitetlenül, mire lesütöttem a szememet.

-Jó rendben... Te nyertél, nagyon izgulok... Ez lesz az első kviddics meccsem! - Motyogtam.

-Figyelj Betty! Nem kell félni! - Szólt mosolyogva, mire én az én szájam széle is felfelé görbült.

-Igazán? - Suttogtam, hogy csak ő hallja.

-Igazán. Az első meccseken mindenki be szokott parázni, pedig nem kell. - Magyarázta bölcsen, mire hitetlenül meredtem rá.

-Mondja ezt az, aki még az ágyából sem akart kikelni az első meccse reggelén? - Nevettem el magamat, miközben visszaemlékeztem a másodikos évünkre, mikor is nekem kellett átmennem hozzájuk, hogy a makacs Blacket, könyörgéssel rábírjam, hogy húzza el a függönyét és induljon le a pálya felé.

-Bagoly mondja verébnek! - Vágta rá, mire a fejemet ingatva, vigyorogva beleittam a kakaóba.

-De visszatérve az eredeti témára. Én nem parázom, csak... Nem tudom! Én még sosem játszottam hatalmas tömeg előtt. - Sóhajtottam nagyot.

-Figyelj most rám Lizzie! Menni fog! Ügyes vagy és tehetséges! Ezt mindenki tudja! Ha te is a csapatunkban vagy, az egyenlő a nyeréssel! - Nézett mélyen a szemembe szürke íriszeivel.

-Igazán? - Kérdeztem egy bujkáló mosollyal az arcomon, miközben a szívemben olyan nagy hőség keletkezett, mint egy vulkán belsejében.

-Na meg persze, én is kellek a csapatba! - Túrt bele a hajába egy kacsintással megspékelve, mire hitetlenül elnevettem magamat.

-Oh pofa be! - Löktem volna meg nevetve, de ő ügyesen elhajolt a tenyerem elől.

-Oh! Te most le akartál lökni? - Magasodott felém, mire nevetve behúztam a nyakamat.

-Nem! - Kuncogtam behúzott nyakkal.

-De! - Suttogta a fülembe, mire jólesően megborzongtam.

-Neem... - Húztam el a szót.

-Oh dee! Még mennyire, hogy dee! - Vigyorgott rám.

-Idegesítő vagy! - Vágtam az arcába, mire kajánul elvigyorodva közel hajolt az arcomhoz.

-Igazán? - Kérdezte közelről, nagyon közelről. Az orrunk szinte összeért, így közelről szemezhettem vele.

-Igazán. - Feleltem csipkelődve.

-Idegesítőnek tartasz? - Hajolt még közelebb.

-Annak... - Bólintottam tárgyilagosan.

-És mi van akkor, ha ez az idegesítően jóképű... - Kezdte mire közbe vágtam.

-Azt nem mondtam, hogy jóképű is vagy! - Húztam el a számat.

-Nem hárítaná el a mai meccsen a feléd süvítő gurgókat? - Fejezte be figyelmen kívül hagyva a megszólalásomat.

-Nem mered! - Mosolyogtam rá.

-Honnan tudod? - Kérdezte vissza miközben negédesen rám mosolygott.

-Ismerlek! - Vigyorogtam a képébe.

-Ha igazán ismersz, akkor tudod, hogy most mit fogok csinálni. - Suttogta vigyorogva, miközben nyelvével jólláthatóan megnyalta kissé kicserepesedett ajkait, én pedig a szememmel követve a mozdulatot éreztem, amint megremeg a gyomrom.

-No most mi van Lupin kisasszony? Elbizonytalanodtál? - Kérdezte miközben szürke szemei úgy csillogtak rám, mint az éjszakai égbolton lévő csillagok.

-Nem bizonytalanodtam el! - Vágtam a szavába és magam sem tudtam, hogy ezt melyikünkkel akartam elhitetni.

-Tényleg? - Vigyorodott el.

-Tényleg! - Bizonygattam.

-Oh! Én azt nem hiszem! - Mosolygott, rám miközben olyan közel hajolt, hogy az orrunk összeért.

-Akkor ne hidd! - Vontam vállat, majd hátrébb csúsztam a padon, így újra távolabb kerültem Mancstól.

-Kérlek egyetek és ne flörtölgessetek! - Kotyogott közbe James, miközben szájába tömött egy szelet sajtot.

-Hogy tessék?! - Kérdeztem felháborodva.

-Mi az, hogy flörtölgetünk?! - Tátotta el a száját Sirius.

-Úgy ahogy értem! Most pedig egyetek, mert ma van a szezon nyitó kviddicsmeccs és nekem energia bombákra van szükségem, nem pedig hullákra. És te ne nézz engem Tapmancs úgy mint aki mindjárt felnyársal a pillantásával, hanem inkább egyél! - Felelte halál nyugalommal a hangjában James, majd visszafordult a reggelijéhez.

-Nem is flörtöltünk. Igaz? - Motyogta Mancs, majd erősítést várva rám pillantott.

-Miért flörtöltünk volna?! - Kérdeztem vissza mosolyogva, mire Sirius nemes egyszerűséggel átkarolt.

-Tehát ezt vehetem annak, hogy ma igen is megvédesz a gurgótól? - Sandítottam rá, mire elgondolkodva megvakarta az állát.

-Ha te megígéred, hogy minimum négy gólt szerzel nekünk, akkor én is ígéretet teszek, hogy egy gurgó sem fog Ms. Lupin közelébe menni. - Vigyorgott rám, mire mosolyogva kinyújtottam a kacsómat.

-Rendben! Megígérem. - Mosolyogtam rá, miközben ő egy fülig érő vigyorral az arcán rázta a kezemet.

-Egyetek már! - Mordult ránk James.

-Minden rendben haver? - Fordult felé Sirius érdeklődve.

-Olyan morcos és harapós vagy ma! - Ingatta a fejét.

-Én vagyok a csapatkapitány! És nekem kell bizonyítanom, hogy jól választott a tavalyi csk utódot magának! Úgyhogy most csak könyörgöm, egyetek! - Kulcsolta össze ujjait.

-Én nem vagyok éhes. - Vontam vállat, miközben a tekintetemet visszafordítottam a müzlimre.

-Esküszöm, hogy nehezebb veletek az élet, mint egy négyévessel! - Csüccsent le a velünk szembeni üres helyre Kingsley.

-Én eszek! - Szólt rögtön Mancs, majd hogy szemléltesse, szájába tömött egy pogácsát.

-Azt látjuk. - Motyogta Remy, majd inkább visszasüllyedt a könyvébe.

-Mit olvasol? - Kérdeztem rögtön.

-Könyvet... - Felelte fel sem nézve a sorokból.

-Ma mindenkinek ilyen csípős stílusa van? - Ráncoltam össze a szemöldökömet, de lévén, hogy James valami rántottát tömött magába, Remus pedig olvasott egyik sem válaszolt nekem.

-Nekem nem! - Szólt Mancs, miközben töltött magának kávét. Úgy ahogy szokta, semmi cukor, semmi tej, csak az a fekete kávé és víz.

-Megkóstolhatom? - Kérdeztem hirtelen.

Sirius felnézett és elmosolyodott, miközben szeme mellett megjelentek a nevetőráncok.

-Nyugodtan, de szerintem ez neked nagyon keserű lesz. - Mosolygott rám, majd elém tolta a bögréjét.

Egy kis ideig szemeztem a sötét itallal, majd mikor Sirius biztatóan rám vigyorgott, akkor felemeltem a fehér bögrét és finoman beleszagoltam.

-Na? Milyennek ítéled az illata alapján? - Kérdezte az asztalra könyökölve a Black fiú.

-Már a szaga is erős és keserű. - Meredtem magam elé, mire ő ugatósan felkacagott.

-Griffendéles vagyok! - Ráztam meg a fejemet végül, majd összeszedve minden erőmet és a számhoz emelve belekortyoltam a forró italba...

Borzalmas volt! A keserű íze pillanatok alatt elterjedt a számban. Eleve nem szeretem a kávét, na de ez! Mikor sikerült leküzdenem a torkomon az italt, letettem a bögrét az asztalra és arcomat egy undorodó fintorba torzítva néztem Mancsra.

-Na milyen, virágszálam? - Érdeklődött kedvesen, pedig már az arckifejezésemből sejthette, hogy mi a helyzet.

-Finom! - Nyögtem ki, majd vissza toltam elé a bögréjét.

-De nem hiszem, hogy szükségem van rá. - Ráztam meg a fejemet, mire halkan elnevette magát, majd a fejét ingatva lazán a kezébe csúsztatta a poharat, majd semmi kertelés nélkül a szájához emelte és beleivott.

Pislogás nélkül figyeltem, amint semmi fintor nélkül, szinte élvezettel ízlelgetve a fekete italt, lehajtja a torkán a bögre tartalmát.

-Jesszus! - Suttogtam magam elé, mikor Sirius megnyalta a szája szélét és öntött magának még egyszer abból a borzadályból.

Sirius rámpillantott, majd hangosan felröhögött, mire egy csomóan felénk kapták a fejüket.

-Hogy bírod te azt meginni? - Kérdeztem hitetlenül.

-Én szeretem. - Vont vállat lazán, majd a szájához emelte a bögréjét és lehunyva a szemét, élvezetesen belekortyolt.

-Ezt nem fogom megszokni! - Motyogtam a nemlétező bajszom alatt.

-Jaj, Betty! Csak te ragadtál le a kakaónál! Itt már mindenki kávét, teát vagy tejet iszik reggelire. Vagy narancslevet, vagy mittomén! Nem is értem, hogy miért csak gyerekeknek való kakaót iszol, ha van más is. Az első évben még oké volt, másodikban is. Harmadikban már azért már nem voltunk vele teljesen kibékülve, negyedikben még elment. De most ötödikben! Igyál kávét, az felébreszt. A kakaótól az ember csak álmos lesz! - Ingatta a fejét Mancs és pedig dühösen az asztalra csaptam.

-Mi az, hogy a kakaó gyerekeknek való?! - Kértem ki felháborodva, mire Remus, aki éppen a bögréjébe akart belekortyolni, prüszkölt egyet, mint egy ló és hangosan hahotázni kezdett.

-Felháborító! Ezt a marhaságot! Akkor én pedig mondhatom azt a kévétokra, hogy... - Gondolkodtam el, majd megvilágosodva csettintettem egyet. - Hogy olyan keserű mint a citrom! Vagyis nem, mert a citrom az savanyú, bár rá is szokták mondani, hogy keserű... Mindegy! - Legyintettem türelmetlenül.

-Mi az, hogy a kávé olyan savanyú mint a citrom?! - Kérdezte felháborodva Mancs.

-És mi az, hogy a kakaó álmosít?! - Fontam magam előtt össze a karjaimat.

-Én mindig álmos leszek tőle. Túl édes és négyévesek szokták fogyasztani. Ellenben a kávé az igenis felnőtteknek való. - Bólogatott bölcsen Sirius.

-Mi az, hogy négyévesek fogyasztják?! - Horkantottam fel, nem túl nőiesen, mire Sirius szeme körül megjelentek a nevetőráncok.

-Igenis vannak idős emberek is akik isszák! Kikérem magamnak! A kakaó az akkor is a legfinomabb, a te undi és fanyar kávéd fel sem ér hozzá! - Vágtam hozzá, mire szürke szemei megvillantak.

-Mi az, hogy "undi" és "fanyar"?! - Kérdezte dühösen.

-Blah! - Nyújtottam ki undorodva a nyelvemet és nem is foglalkoztam azzal, hogy vannak akik hallgatják a vitánkat és nagyon jól szórakoznak rajta.

-Tudod mi az undi? - Kérdezte összehúzott szemekkel Mancs, miközben közel hajolt.

-A gyerekes kakaód! - Felelte őszintén a saját kérdésére.

-Fel vagyok háborodva! - Csaptam az asztalra dühösen.

-Ha nem mondod észre sem veszem! - Gúnyolódott Sirius.

-Pofa be kávéfejű! - Kiáltottam rá, és egy kissé hangosra sikeredett ugyanis egyre többen kezdtek minket figyelni. (Mintha eddig nem a fél nagyterem hallgatta volna a vitánkat)

Nem foglalkoztam Jamessel, aki a másik oldalamon a hasát markolászva fordult le a padról a nagy röhögésben, Remussal aki a szájára szorított kézzel fulladozott a nevetéstől, Peterrel aki csak értetlenül pislogott, majd mikor rájött, hogy most valami vicces dolog történik ő is elkezdett nevetni és Kingsleyvel aki már a könnyeit törölgette, plusz azokkal az emberekkel akik szintén hallgatták az életre és halálra szóló vitánkat és betegre röhögték magukat.

-Nem vagy vicces! - Krákogott Sirius.

-De te sem vagy az! - Álltam fel az asztaltól, így magasabb lettem Siriusnál.

-A kakaó szart sem ér. - Motyogta mire dühösen rákiabáltam.

-Ezt hallottam! - Erre ő is felállt és már megint magasabb volt nálam.

Szürke szemeit összehúzva mérgesen meredt le rám én pedig egy kaján vigyorral az arcomon egy hirtelen ötlettel felálltam a padra. És lám, így én lettem magasabb Siriusnál egy fejjel.

-A kávé túl keserű, ellenben a kakaóval aminek még... - Gondolkodtam el, majd elvigyorodtam. - Aminek még nyugtató hatása is van! - Érveltem lekicsinylően, kiélvezve a helyzetet, hogy ha pár centivel is, de magasabb vagyok nála.

-Nyugtató?! - Vonta fel a szemöldökét hitetlenül. - Jobbat nem is találhattál volna ki Lupin! - Szegte fel a fejét, majd egy kárörvendő gúny kacajt hallatva felállt mellém a padra, így újra ő volt a magasabb.

-Élvezed mi, hogy te vagy a magasabb! Ugye?! - Meredtem rá mérgesen, mire vigyorogva bólintott. Oh a kis...

-Akkor most figyelj ide! - Mosolyodtam el és egy vigyor kíséretében felpattantam az asztalra, és vigyázva nehogy bele lépjek valami kajába felálltam.

-Ha ettől nagyobbnak érzed magad... - Vont vállat lazán.

-Sokkal! - Húztam ki magam diadalmasan.

-De visszatérve az eredeti témára... - Köszörülte meg a torkát.

-Nincsen semmilyen téma. A kakaó a jobb. Kössz-pussz! - Mosolyogtam rá, majd a számat vigyorra húzva megtettem azt, amire már nagyon régóta vágytam... Összekócoltam Sirius Orion Black, fekete üstökét.

-A hajam! - Kiáltott a drámakirály, miközben kétségbeesetten próbálta lelapítani a haját.

-Upszika! - Nevettem el magamat, mire felém kapta a pillantását.

-Ezért most megfizetsz! - Ropogtatta meg az ujjait, miközben gonoszan elvigyorodott.

-Azért is, mert összekócoltad a frizurámat és káromoltad a kávémat! - Tűrte fel az inge ujját.

-Ez fájni fog! - Húztam be a nyakamat.

-Bezony! - Vigyorgott rám Mancs, majd nyúlt volna a derekamért, hogy lekapjon az asztalról, ám én gyorsan leugrottam az asztal másik oldalára.

-Na nee! - Nevette el magát, majd legnagyobb döbbenetemre ő is könnyűszerrel felpattant az asztalra.

-És nekem ezeket kellene fegyelmeznem?! - Gondolkodott hangosan Remy, mire vigyorogva oda hajoltam hozzá.

-Pontosan bátyuskám! De nyugi, egyszer majd sikerülni is fog! - Nyomtam egy puszit az arcára, mire megforgatta a szemét.

-Vigyázz magadra Elizabeth Lupin! Ugyanis jómagam, Sirius Orion Black, bosszút esküdött ellened! - Vonta magára a kiáltásával Sirius a teremben lévők figyelmét.

Piszkosul jóképű arcán egy hatalmas önelégült vigyor terült szét. Felvont szemöldökkel figyeltem amint hátrahajtja a fejét és hangosan és gonoszul felröhög.

-Jesszus maris! Főgonosszá avanzsálódott! - Jegyezte meg James, miközben orrán feljebb tolta a szemüvegét.

-Áh hagyd csak! A kávétól van! - Legyintettem vigyorogva.

-Nem vagy vicces! - Mordult rám Mancs, majd könnyűszerrel ott termett mellettem.

-Halika csillagbogár! - Vigyorgott a képembe, nekem pedig több se kellet megfordultam és elkezdtem rohanni.

-Egy óra múlva az öltözőben! Ha nem lesztek ott, mehettek vissza cserének! - Kiáltott utánunk James.

-Ne félj Ágas! Ott leszünk! - Ordította Mancs.

Lélekszakadva rohantam és most az egyszer hálás voltam Jamesnek, hogy tartott a földön is edzéseket.

-Vigyázz Beth, mert elkaplak! - Szólt nem messze mögülem Sirius hangja, mire ugrottam egyet ijedtemben, miközben megszaporáztam a lépteimet.

-Várjatok már! Nektek elég csak hetvenöt perc múlva ott lennetek! - Kiabált utánunk James, mire egyszerre álltunk meg és pillantottunk felé kíváncsian.

-Miért is? - Ráncolta a homlokát Sirius.

-Azért mert ti bemelegítést megoldjátok így! - Legyintett röhögve Ágas.

-Ez így korrekt! - Bólintottam majd összenéztem Siriussal, majd mintha össze beszéltünk volna, egyszerre kezdtünk el újra rohanni.

Mentünk egy kört a griffendél asztala körül, majd lévén, hogy Minnie eléggé idegesnek látszott a kacagó Dumbi mellett inkább jobbnak láttuk elhagyni a nagytermet.

Szerintem rekordot döntöttünk a Nagyterem elhagyási időben...

A bejárati csarnokon átvágva kirohantam, nyomomban Manccsal a szabadba.

Lévén, hogy november elején voltunk meg sem lepődhettünk volna, hogy odakint elég nagy és szürke felhők fognak minket fogadni.

A tiltott rengetegnek a fáinak ágai telve voltak gyönyörű, sárga levelekkel, amiket a szél rendszeresen szétszórt a környéken. Még a tóban is volt egypár sárga és elszáradt levél.

A kék eget, most félelmetes szürke viharfelhők fedték. Az egész táj olyan festői és tökéletes volt, hogyha esetleg nem fogócskázom egy Sirius Blackkel, akkor még talán csodáltam volna is egy kicsit.

Ahogy kiléptünk(bocsánat, kirohantunk) a birtokra, rögtön arcunkba csapott a hideg szél.

-Meg foglak fogni! - Lihegte mögöttem Mancs, mire futás közben hátra pillantottam.

-Akkor fuss gyorsabban! - Mosolyogtam rá, mire ő megforgatta a szemét.

Hitetlenül csóváltam meg a fejemet, mikor átalakult egy hatalmas fekete kutyává és farkát csóválva futott utánam.

-Ez így nem ér! - Torpantam meg, mire a fekete kutya belém rohant, ami lévén, hogy ő nagyobb volt én bántam meg, ugyanis letepert.

-Így gyorsabb vagy és ez így nem ér! - Bámultam az eget, miközben a kutyus kényelmesen elhelyezkedett rajtam. A fekete buksiját a mellkasomon pihentette, így semmi nehézség nélkül meg tudtam vakarni azt.

-Tudod Mancs, valahogy jobban bírlak állatként... - Vigyorogtam rá, mire megforgatta azokat a hatalmas kutya szemeit.

-Ha nem szólalsz meg, akkor azt vegyem úgy, hogy te is jobban szereted mikor egy kutya alakjában flangálhatsz bármerre? - Kérdeztem félig nevetve, majd megvakartam a füle tövét.

-Amúgy... - Tornáztam magam ülő helyzetbe, de Mancs feje továbbra sem került el az ölemből. Mintha annyira bántam volna ezt...

-Miért is akadt ki rátok Frics tegnap? - Pillantottam le Siriusra, ő pedig azokkal a hatalmas, szürke szemeivel megmelengette a szívemet.

-Tudtad, hogy így egész cuki vagy?! - Suttogtam mosolyogva, miközben a fülére apró köröket rajzoltam a mutatóujjammal.

-Ez tök nyugtató! - Nyújtózott egyet Mancs.

-Ezek szerint a cica mégse vitte el a nyelvedet. - Nevettem el magamat.

-Miért is vitte volna? - Ráncolta szőrös homlokát a fekete kutya.

-Nem tudom, ezt Alice mondta. - Vontam vállat, majd mikor Tapmancs elkezdett vissza alakulni egy halvány mosolyra húztam a számat.

-Biztos valami mugli cucc... - Motyogta Mancs, miközben kinyújtotta végtagjait, de a fejét továbbra sem vette el az ölemből.

-Megpróbálhatom befonni a hajadat? - Csillant fel a szemem, mire az ölemben megrázta a fejét.

-Nem. - Szólt ellentmondást nem tűrő hangsúllyal.

-Kár... - Motyogtam miközben elkezdtem birizgálni a selymes, puha, sötétbarna már-már fekete tincseit. - Pedig tök aranyos lennél egy piros szalaggal a hajadban. - Vigyorogtam rá.

-Nem vagy vicces! - Húzta össze a szemét én pedig a fejemet ingatva megsimogattam az arcát.

Olyan puha volt a bőre...

-Mennyi az idő Mancs? - Kérdeztem, miközben kisöpörtem egy tincset a homlokából.

-Nem tudom, de nem akarok menni gurgókat hajkurászni... - Húzta el a száját.

-Hidd el nekem sincs nagyon kedvem, de James számít ránk. - Sóhajtottam, mire Mancs már nyitotta volna a száját ám ekkor egy hatalmasat dördült az ég.

-Naaa neee! - Kezdett nyavajogni Sirius, mire válaszként csak újra megdördült az ég.

-Basszus! Gyerünk Mancs induljunk! - Kezdtem sürgetni, lévén, hogy ha nem húzzuk el a csíkot sürgősen, akkor a nyakunkba szakad az ég.

-Jóvanna! - Morogta, majd feltápászkodott és felrántott engem is a földről.

A végére egy csöppet elfeledkeztem, hogy nincsenek együtt! :D

Te jószagú Merlin gatyájára! 1K(!!!) megtekintés! El sem hiszem, de köszönöm! Komolyan ez a szám még a legvadabb álmaimat is felülmúlja! :) Nagyon köszönöm nektek! Ahogy a 81(!!!) voteot is! Komolyan nem is tudom, hogy hálálhatnám meg! <3

Hosszabbra terveztem ezt a fejezetet(Például beleraktam volna még a kviddics meccset is), de sajnos az időm az szorít és akartam gyorsan hozni egy részt! 

És bátran kommenteljetek is! Nem harapok! :P