133. Fejezet
Remus nem válaszolt. Csendben állt. Belülről reszketett és fázott... Belülről fájt. Égetett és csípett. De csak állt csendben.
És most?
És most?
És most?
És most?
És most?
És most az egész ámokfutás ott kezdődött, hogy Elizabeth Lupin igazából nem halt meg.
Mert tulajdonképpen csak elrabolták az erdei törpök.
⭐⭐⭐
Öööööö Húúúúú. Hoppá?
Igen. Tudom. Ez pont olyan rosszul néz ki, mint amilyen rosszul is hangzik, de komolyan... Sajnos így álmodtam meg. És. Ja. Utáljatok. Nem vagyok képes teljes kegyetlenségre és ez jóval megnehezíti a dolgunkat.
Mármint milyen menő és drámai lett volna, de... EZ CSAK EGY VICC UGYE?! 😭🙈 Nem. Nem ez nem egy vicc. Ez... Tényleg így történik. Bethet... Erghm.... Elrabolták az erdei manók... Tudjátok. Akik annó felette ücsörögtek, mikor szuperereje volt egy másik univerzumban és... Hát na. Most megtalálták a módját és voilá el rabolták.
C'est la vie.
AHAHAHAHAHAAAA😭😭😭
Elrontottam. DE MOSTMÁR MINDEGY KÉSŐ VISSZAFORDULNI.
AZ EGÉSZ EGY VICC.
Ennyit a drámai, komor végéről. 😭😭😭😭
Most itt ücsörgök az ágyamon és már fél órája csak kínlódok, most is legszívesebben a tenyereimbe temetném az arcomat és fenhangon nevetnék kínomba, de ja. Szóval így állunk.
Kérlek ne utáljatok. Kérlekkérlekkérlek 😭🙈
MERT UTÁLOM MAGAMAT MOST HELYETTETEK IS😭😭😭🙈🙈
Vérlázító... Nem is ragozom 😒
Micsoda tehetség... MICSODA TALÁLÉKONYSÁG. AAAAAAARGH 🫣
Najó. Most elköszönök. Megyek sírni a párnámba 😘
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro