-Ez nevetséges. Ez nevetséges Dumbledore! Ahelyett, hogy bohóckodnánk, valamiféle mugliféle eszköz előtt, folytathatnánk a stratégiánk újratervezését és-...

Mosolyomat elfojtva pislogtam rá a mellettem ácsorgó Mancsra. Ő már annyira sem tudott parancsolni arcizmainak mint én. Füligérő vigyorral bámult vissza rám, míg a másik oldalán James gyanúsan köhögni kezdett.

-Jajj Rémszem. Szerintem igen zseniális a fénykép készítése. Személy szerint tetszik az ötlet. Ezzel is hirdetjük, hogy nézőpontonunk nem csupán szöges ellentéte Voldemortéhoz képest, hanem-... Én nyitott vagyok az újításokra. A muglik pedig remekül értenek különféle-...

-És aztán? Mit tudunk mi kezdeni egy öreg fényképpel Dumbledore? Elküdjük karácsonyra Tudjukkinek ráírva, hogy "Kopj le", vagy-... - vitatkozott tovább Rémszem Mordon.

-Sajnos nincs meg Voldemort címe Alastor. - szólalt meg szelíd mosollyal Dumbledore. James pedig tovább nevetett. Vagyis... Már fuldokolt a sok köhögéstől.

-Szerintem igenis el kéne készíteni egy fényképet. A fiataloknak igazuk van ebben. - jegyezte meg Caradoc Dearborn, az egykori SVK tanárunk. Komolyan folytatta. - És most különösen sokan gyűltünk össze a mai gyűlésre...

-Megtervezni a nagy összecsapást Dearborn. Pár hét és a Halálfalók megpróbálják ostrom alá venni az Abszol Utat. - recsegte Rémszem.

-Ami eddig is a kezükben volt. - köszörülte meg a torkát szomorkás mosollyal Fleamont és megigazította szemüvegét. - Szerintem sem rossz ötlet.

-Szerintem viszont igenis időpazarlás. - erősködött Mordon, de most Lily vette a bátorságot és beleszólt a beszélgetésbe.

-Különben is... Mit mutatnak majd a gyerekeinknek, ha meghaltunk? - mosolyodott el.

-Ez nem vicces. Miért halnánk meg? - kérdezte James elkomorodva és már nem nevetett tovább. Rábámult Lilyre. Aki csak megvonta a vállát.

-Már kétszer sikerült elmenekülnünk Voldemort elől... Nem tudom meddig lesz még ekkora mázlink. - motyogta Lils és szavait rövid csend követte. Amit végül Mancs tört meg elvigyorodva.

-Jajj Potterék... Ha rajtam múlik, úgy túléljük mint a fene!

-Magadra sem tudsz vigyázni, nem hogy másokra. - jegyezte meg Remus a másik oldalamon, majd óvatosan hozzátette. - Ha valakit az én véleményem is érdekel... Szerintem sem rossz ötlet.

-Akkor ezt megbeszéltük! - mosolyodott el szélesen Dumbledore. Különös volt végre szórakozottnak látni az idős mágust. - Fényképre fel!

-Meg fogom én ezt bánni. - morogta Mordon, miközben kikerülte apró termetemet. Dumbledore pedig hozzám fordult.

-Mondd Kedves... A fényképezőgéped tud mozgó képeket készíteni? - kérdezte és megsimította hófehér, ezüsös szakállát.

-Igen. Csak bájital kell hozzá, de az már csak semmiség és...

-És itt van?

-Persze!

Nem volt könnyű. Dumbledore felhivatott egy házimanót a konyhából, hogy majd megnyomhassa a gombot. A dolgok ott voltak nehézkesek, hogy az igazgatói irodába zsúfolva, a sok rendtag fele-érdeklődve-fele pedig száját húzva próbálta kitalálni, hogyan nézne mégis jól ki a fénykép.

-Végre kicsit másról is szól a gyűlés, mint hullákról és párbajokról. - súgta nekem vigyorogva Edgar Bones, aki egy évvel utánunk hagyta ott a Roxfortot. És még egy kviddics csapatban is volt alkalmunk játszani. Elnevettem magamat.

Aztán ott folytatódtak a problémák, hogy senki nem akart előre állni. A legelső sorba.

De aztán mégiscsak alakultak valahogy a dolgok. Mordon az orra alatt recsegve, továbbra sem díjjazva az ötletet végül beállt Dumbledore mellé az első sorba. Előre került még a vigyorgó Marlene, aki magával rántotta a szabadkozó és fejét rázó Remust is. Remy utálta a fényképeket. Vagyis azokat, amin ő szerepelt. Valahogy Frank és Alice is végül elöl kötöttek ki Dedalus Diggle és a pár évvel nálunk idősebb Emmeline Vance között. Kevesen múllott, hogy a magasságom miatt engem is elszakítottak volna Mancstól. Benji pedig nevetve lépett oda a névrokonához, Fenwickhez.

A következő sorba becsődülő magas alakoktól, pedig már végképp nem láttam ki. Talán nem is bántam, mert Mancs folyamatosan az arcomat csípkedte és csikizett unalom gyanánt. Élvezve tehetetlen nevetésemet.

Edgar Caradoc Dearborn és Hagrid közé préselődött előttem. Molly és Arthur is ott kapott helyet. A Prewett ikrekkel együtt, akik egész helyeszkedés közben azzal szórakoztatták egymást, hogy Molly idegeire menve bohóckodtak az ugyanolyan arcukkal.

-Hé Beth! Muti, hogy fogsz mosolyogni! - nevetve ugrottam hátra Mancstól, aki már megint velem foglalta le magát és arcom után nyúlva próbálta összenyomni szeplős almácskáimat, hogy ajkaim vicces csücsörödésbe gyűrődjenek. De nem sikerült neki, mert elugrottam tőle.

-Anyu! Sirius nem hagy békén! - James felröhögött ügyetlen próbálkozásomon. Lily pedig tenyerébe temette az arcát. "Ti tényleg nem vagytok normálisak!"

Anyu, aki éppen Apával, Fleamonttal, Euphemiával és Aberforth Dumbledorral beszélgetett. Az egész hátsó sorral... Csak egy meghökkent, vidám oldalpillantásra méltatott.

És már nem volt menekvés, mert Mancs elkapta a derekamat és elkezdett kíméletlenül dögönyözni.

-Mahahahahahahancs! Héhéhéhé! - sikkantottam kacagva, de képtelenség volt kiszabadulni kezei közül. És annyira talán nem is akartam.

-Fogadjunk, hogy gyönyörű lesz a mosolyod! - nevetett, arca közel volt az enyémhez, míg tovább csiklandozott. Én meg nevetve ficánkoltam szorításába. - És utána majd megkóstolom!

-Tapmancs! Higgaszd le magadat! - szólt rá James vigyorogva. - Legalább próbáljatok úgy viselkedni, mintha felnőttek lennétek!

-Oh fogd be Mr. Potter! - vakkantotta oda Mancs felnevetve és tovább dögönyözött. Elégedetten figyelve, ahogyan darabjaimra hullottam a nagy nevetésben, karjai között.

Szegény Peet. Kívülállóként ácsorgott négyünk mellett. Zsebébe süllyesztett kezekkel. Furcsán zárkózott tekintettel figyelte Mancs bohóckodását.

***

-Már megbocsáss, de nem én kezdtem el ezt az egészet! Eleve! Nem én vagyok az aki minden héten más fiúval megy el randizni és... - még sosem... Még sosem láttam Maryt dühösnek. Márpedig... Mikor bementem hozzájuk még nyitás előtt, igenis piros arccal, mérgesen emelte fel a hangját. Előtte pedig Marlene állt, maga előtt összefont karokkal villogó szemekkel.

Óvatosan léptem hátrébb egy lépést. Igazán nem akartam megzavarni őket. Semmiben.

Vagy mégis... Talán... Talán véget tudnék vetni ennek a vitának és-...

-Hát. Te aztán ne játszd itt az ártatlan "soha életemben nem csináltam semmi rosszat"-típusú kishölgyet Mary! - förmedt rá Marlene és fenyegetően felé lépett. - Természetesen Remusszal táncoltad végig az esküvőt és most mégis más férfival mész el és-...

-Szállj le rólam! - csattant fel Mary és szemében könnyek gyűltek. - Remusszal barátok vagyunk és semmi több! Vele táncoltam és? Miért fáj ez ennyire neked? Hm?

-Mert Remus akkor táncolhatott volna mással is? Össze-vissza hitegeted!

-Dehogy hitegetem! Remus sem tekint rám máshogy-... - kezdte remegő hangon, dühösen csorgó könnyekkel Mary, de Marlene megint nem hagyta, hogy végigmonda.

-Aha! Persze! - horkantott fel gúnyosan és széttárta karjait. - Mégis vele táncoltál egész éjszaka!

-Mert jó barátok vagyunk az ég szerelmére! Soha többet nem avatlak be ilyen ügyekbe, ha nem vagy képes normálisan reagálni Marlene! Én is felnőtt vagyok. Ő is. Remus-...

-Remus? Felnőtt? Hűha! Gratulálok, magamtól aztán biztos nem jövök rá! - Marlene éles kiabálásába belezengett a kis lakás én pedig lebiggyedt ajkakkal, remegő kezekkel léptem egyet előre. Azon pörgött agyam, mégis mivel állítsam le a nagy veszekedést.

-Tudom mi bajod van. - jelentette ki keserűen Mary. És elfordult a heves barátnőnktől. - Teljesen rácsavarodtál Remusra. És emiatt most teljesen figyelmenkívül hagy engem és-...

-Nem! - csattant fel újra Marlene és arca elsápadt a dühtől. - Mégis mi a francot gondolsz Mary?! Én és Remus?! Te tényleg idióta vagy... Hatalmas-...

-Akkor csavarodj le rólam! És Remus gondolatáról is Marlene! - fordult felé sebesen Mary és arca eltorzult. - Menj! Keress magadnak pasikat éld az életed, de ha nem tudsz örülni az én boldogságomnak-...

-A te boldogságodnak. - ismételte nyersen Marlene. És megborzongtam az arckifejezésétől. - Neked boldogság, hogy össze-vissza hitegeted a barátaidat? Összekavarod az érzelmeiket, aztán elmész egy teljesen furcsa varázslóval enyelegni valami könyvesboltba? Gratulálok. Te aztán tényleg jópofa vagy, mondhatom!

-Remust nem hitegetem! Soha nem is hitegettem! Marlene! Azt sem tudod mit beszélsz! - tajtékzott hitetlenül Mary és hátrált tőle egy lépést. - Hiba volt elmondanom neked. Bármelyik barátnőnk jobban értékelte volna az új titkomat, mint te.

-Vagy tőlük is megkaptad volna ugyanezt az okítást. - sziszegte Marley. - Gratulálok. A barátaid helyett a furcsa szerzeteket választod a-...

-Féltékeny vagy? Rám? Marlene! Mind a tíz ujjadra negyven darab férfi jut!

-Mintha te annyira szenvednél a figyelemtől! - vágta rá szikrázó szemekkel Marlene. Csend állt be közéjük. És mind a ketten dühösen pislogtak egymásra.

Ajkaimba harapva, sűrű gondolatokkal rémülten ácsorogtam az ajtó résében. Sosem láttam még őket veszekedni... Ugyanakkor figyelve őket. Megbántott arcukat. Végül nagyot nyelve, fájó szívvel léptem hátrébb.

Ez most nem rám tartozik.

***

-Elragadóak... - súgta Minnie a kanapén ülve és belekortyolt a kamillateába, amit készítettem neki. A professzorasszony kényelmesen ücsörgött és... És mindig szigorú arcán halvány mosollyal figyelte az ölében ücsörgő Anniet, aki öntörvényűen mászott bele a boszorkány ölébe. - Komolyan.

Mancs rámvigyorgott. Én pedig visszamosolyogtam rá.

Nem hiába hívtuk meg a házvezetőnőnket. És látva McGalagony arcát, amire mosolyt varázsoltak a kisbabák. Látni, hogy a mindig szigorú arcon boldog, hálás, gyönyörködő kifejezés ragyog fel...

-Lehetne a keresztanyja az egyik kölyöknek. - jegyezte meg Mancs. A szőnyegen feküdt. Élő mászokát biztosítva a nagyon aktív Ednek, aki gügyögve mászta meg őt. És kíváncsian markolászta a pólóját és egy mozdulattal még az egyik zokniját is lehúzta.

Mcgalagony megállt a mozdulatban. Keze ott lebegett Ana fekete fürtjei felett. Mind a három kisbaba feltűnő gyorsasággal növesztette a tincseit. Így Ana kis buksiján is már volt pár halvány hullámú tincs. És teája felett felpillantott.

-Hogyan?

-Lehetne valamelyik aprónak a keresztanyja Minnie. Persze, ha csak szeretné... - mosolyodtam el. Maggie az oldalamnak dőlve szorongatta a masnis-maciját és hatalmas szürke szemeivel felpillantott rám.

Ana pedig ezt a pillanatot választotta alkalmasnak, hogy otthagyja McGalagony. És ügyesen lebucskázva a földre, négykézláb megcélozta a földön heverésző apját. Sirius még mindig fekve emelte a plafon felé Edet, aki vidáman gurgulázva kacagott újra.

-Én... Nos... Én... - McGalagony összeráncolta szigorú homlokát és belekortyolt a teájába. Majd óvatosan megrázta a fejét. - De én... Én tanár vagyok.

-Attól még... - ült fel Mancs hirtelen. Eddie nagy csalódottságára. Ana ettől függetlenül még vidáman, kis kezeivel a lábát átölelve elkezdett felkúszni... Már majdnem két lábon állt. De még visszahullot ültébe.

-Jajj kérem... - McGalagony... Életemben először... Egészen megilletődöttnek tűnt. Talán kicsit döbbentnek. És szomorkásnak. - Én... Én szívesen lennék. Csak...

-Akkor? - mosolyodott el Mancs reménykedve én pedig csillogó szemekkel bámultam felé.

-Tanár vagyok Black, ezen mit nem ért? - pirított rá rögtön Minnie, majd megkeverte a kiskanállal teáját. És folytatta. - És sok kötelességem van a Roxfort körül. Talán nem lennék annyira odaadó keresztanyja az apró gyerekeknek. Sajnálom. Ennek ellenére úgy érzem, mintha unokáim lennének.

-Mert az unokái is. - vágta rá rögtön Mancs és kedvesen megsimogatta Eddie fejét, aki az ölében trónolt mint egy kiskirály.

-Köszönöm. - mosolyodott el óvatosan McGalagony és újra kortyolt. - Még soha nem voltak saját unokáim.

-Mostmár vannak. - szóltam közbe rögtön és széles somollyal hozzáfűztem. - Igazán jöhetne többször is.

-Igen! Maradjon vacsorázni! - helyeselt Mancs széles vigyorral. McGalagony pedig csak megcsóválta a fejét, óvatos mosolyával száján.

-Maguk aztán tényleg nem változtak egy szemernyit sem.

-Ezt bóknak veszem. - vágta rá rögtön Mancs felnevetve. Minnie pedig csak szórakozottan megforgatta a szemét.

De nem maradt vacsorára. Ellenben Jamesékkel. Lily és James ugyanis a legváratlanabb pillanatban toppantak be hozzánk. Nem mintha bántuk volna.

Mosolyogva hallgattam a konyhában nevető James és Mancs párosát, miközben lefektettem az apró babácskákat. Vagyis. Eddie egyszerűen nem akart aludni. És csak kapálózott. Úgyhogy végül csak felemeltem és karjaimban finoman ringatva az apró, fél éves babát, utoljára betakartam a már mélyen szuszogó Annie-t és a nagy szemeivel, laposakat pislogó, álmos Maggiet is.

-Jó éjszakát Magsy. Álmodj gyönyörűeket. - susogtam neki és óvatos csókot nyomtam szőke tincses fejecskéjére. Maggie halkan gügyögött valamit és közben magához szorította a masnis maciját. Én csináltam neki és alig engedte ki apró kezei közül.

Anához fordultam most. Ő már mélyen szuszogott. Apró karjait és lábait szétterpesztve az anyutól kapott piros kezeslábasban. De finom, puha babaarcán mosoly rajzolódott, mikor ő is kapott egy jóéjt puszit.

-Te meg nem fogsz aludni? - susogtam Eddienek, aki válaszul csak édes babanyelvén kurjantott valamit válaszul és belekapott a hajamba. - Sh! Felébreszted a kishugaidat, Kisherceg.

Eddie még vidáman gügyögött, mikor kiléptem vele a vendégszobából alakított gyerekszobából. Halkan csuktam be magam mögött az ajtót és elnevettem magamat a grimaszokon. Hetek óta csak grimaszolt Ed. Apró arcát pedig előszeretettel arra használta, hogy az őt figyelőket nevettesse.

-Kérlek folytasd. - susogtam neki és az ő homlokára is csókot nyomta. Eddie pedig abbahagyta a grimaszolást és válaszul tovább gügyögött édes babanyelvén. Lelkesen gurgulázta az ismeretlen szavakat, miközben én a konyha felé indultam.

-Na? Alszanak már a Tekergő-kölykök? - kérdezte vidáman James, mikor beléptem a konyhába. Mind a hárman az asztalnál ücsörögtek. És Mancs már ki is szolgálta őket rágcsákkal és innivalóval.

-Csak egy nem, ugye? - kérdeztem nevetve Eddietől, aki élvezve, hogy ő került figyelemközépponjtába grimaszolni kezdett és apró rózsaszín nyelve hegyét kidugva ajkacskái közül megnyalta pici nóziját.

-Tehetséges. - kuncogta Lily, míg James elragadtatottan nevetett az apró urfi bohóckodásán.

-Gyere Betty. - Sirius aki egészen eddig vidám mosollyal figyelte Edet, rámbámult és mosolya szélesedett. Én pedig minden habozás nélkül átsuhantam a csempéken, karjaimban Ed pedig vidáman felnevetett, ahogyan észrevette az édesapját.

Mancs most egy egyszerű, kifakult hosszúujjúval viselte farmerét, de ő még így is túlságosan elragadóan nézett ki. Fekete tincsei hanyagul omlottak a szemébe, a dús, rövidebb koronából. A nyár végén Anyu levágta. Most nem tudta ügyesen összefogni őket, de hosszúak voltak, selymesek, hullámosak, túrhatóak és fényesek. Túl csodálatosak.

Még ültében is magasabbnak tűnt kicsivel, de ahogyan le akartam ülni mellé, finoman elkapta a derekamat és teljesen figyelmenkívül hagyva James és Lily pillantását vigyorogva magához húzott. Az arcom felforrósodott, ahogyan ügyesen magához halászva egészen át tudta karolni derekamat. És finom csókot nyomott szeplős arcom hozzá közelebb eső feléhez.

Idilli volt. Meg kellett hagynom. Főleg mert Eddie a kezemben befejezte vidám csacsogását. És szürke-csokoládészínű szemei tágra nyíltak és csak csodálkozva figyelte, ahogyan Mancs ajkai az arcomhoz értek. Óvatosan és puhán.

Sirius széles, füligérő mosollyal pislogott a szemembe én pedig tovább pirultam, mert ölébe húzott és továbbra is derekamat szorítva, másik kezével a fülem mögé tűrte a kósza, göndör tincseimet, amik szemembe hullottak.

-Szia Beth. - súgta nekem halkan. Úgy mondta, mintha életében először látott volna. Vagy évekig lettünk volna távol egymástól, a pillanatig. Tovább vörösödtem. És lesütöttem a szememet a karjaimban ölelt kisbabára. Eddie pislogás nélkül figyelte Mancsot. Áhitatos csendben, a sajátos baba-csodálatával.

-Van csoki is... Várj! - Mancs ügyesen hajolt előre. Meg sem billentem ölében, ahogyan megragadta a felbontott csokoládétáblát az asztalon és egészen maga elé húzta. Alig hiányzott belőle egy-két kocka. Én pedig tovább pirultam. Mert Mancs meg se várta, hogy elengedjem egyik kezemmel a vidáman pislogó Eddiet, csak tört nekem egy darabot. Már valósággal lángolt az arcom a zavartól, de ajkaim széles, lefagyhatatlan mosolyra görbültek. Mert Mancs elragadtatott vigyorral, finoman nyomta bele a számba a csokit. És hogy neki is legyen valami haszna, azért finoman, hüvelykujjával még megsimította az alsóajkaimat.

-Nagyon finom. - próbáltam szavakat formálni tele csokis szájjal, de végül csak elnevettem magamat és Mancs mellkasának dőlve lemosolyogtam Eddiere, aki vidáman szorongatta egyik szőke tincsemet.

-Hű. - nem mertem felpislogni. Mancs széles vigyorral azonban cselekedett helyettem és rábámult Jamesre.

-Merlinre, de édesek vagytok. - lehelte Lily is halkan, levegő után kapva. És mikor zöld szemeibe pislogtam, pirosló arccal, csak halkan elnevette magát. - Jesszus. Tényleg.

-Kurva cukik, ahogy mondod Liliomom. - nevetett fel James döbbenten és feltúrta szanaszét álló tincseit. - Basszus. Nem tudom, hogy milyen bájitalt szedtek, de egyszerűen... Tapmancs... - fújtatott még mindig döbbent vigyorral. Mancs azonban csak vigyorgott és vállat vont.

-Csak túl szép a Hölgyem. Nem tehetek róla, hogy folyton elcsábulok. - Lily újra felnevetett. Mancs bókján és a kipirult arcomon.

-Ha valaha lesz gyerekünk, nem kérdés kire bíznánk. - vigyorodott el James és kényelmesen hátradőlt székében.

-Ami azt illeti... - tette le a poharát Lils és tündérien elmosolyodott. És rejtélyes pillantással összenézett Jamesszel. Felpislogtam Eddieről és Mancs óvatos cirógatása is megállt a derekamon.

-Evans?

-Potter. Akarod mondani. - szólta le rögtön James büszkén. Mancs rá se hederített. Én pedig nagy szemekkel, kapkodtam a fejemet Lily felé.

Valamiről lemaradtam.

-Várj... - kezdte mögöttem Mancs döbbenten, Lily pedig vállat vonva mosolygott. - Azt akarod mondani, hogy...

-Hogy? Nem akarok semmit mondani. - kuncogott Lily, de volt valami a mosolyában.

-De. Te akarsz valamit mondani. Nekünk. - erősködött Mancs nevetve én pedig izgatottan pislogtam Lilyre.

-Dehogy akarok. - vigyorgott Lils és megigazította a csodaszép zöld hajpántját vörös tincseiben. De közben úgy pislogott... Úgy...

-Terhes vagy? - szaladt ki Mancsból hirtelen, én pedig majdnem kiejtettem a kezemből Eddiet a nagy meglepettségben. A kissrác csak vidáman kacagott ügyetlenségemen én viszont döbbenten, hatalmasra nyílt szemekkel bámultam Lilsre.

-M-mi? - hebegtem felé döbbent mosollyal és csak pislogtam rá. Lily gyönyörű volt. Lily tényleg az volt. Lily olyan volt mint egy igazi görög istennő. Vörös hajával, hófehér bőrével és vakító zöldjeivel. És ahogyan ott ült a konyhánkban... Elképzeltem, ahogyan karjaiban a mi apróink helyett a saját kisbabáját tartja. A mosolyát hozzá. - T-tényleg? De hisz ez csodálatos! Lils!

-Nyugi. - nevette el magát Lily vidáman és rápislogott Jamesre, aki vigyorogva összekulcsolta a kezüket az asztalon. - Még nem.

Mancs összezavarodottan pislogott rájuk, én viszont még mindig döbbenten, széles mosollyal gondolkoztam rajtuk. James hülye vigyorán. Hasonló habitusú apaságán, mint amilyet Mancsnál láttam. Lily sajátos keretű, de annál gyengédebb, aranyszívű gyereknevelésével. És... És a James álltal áhított zöld szemű, fekete hajú kisfiú... Olyan erősnek és igazinak tűnt élő-álmomban. Vidáman kuncogva két csodálatos szülő karjaiban...

-Még? - Mancs hangja kulcsolódott bele a földtől rugaszkodó bokámba és visszahúzott a valóságba. Sirius felvont szemöldökkel, széles vigyorral pislogott a Potter-párosra. Lily pedig mosolyogva megvonta a vállát.

-Lehet, hogy megpróbálkoznánk vele. Mármint... Látva, hogy ti is... Ti is ilyen édes-apró családot alkottok már együtt. Megihlettetek minket. - magyarázta szégyenlősen Lils. Majd hozzátette. - És... És... Szerintetek jó ötlet?

Igen Lily. Igen Lilsem. Nem csupán "jó ötlet"... Ez álomszerű, zseniális ötlet... Anyukám helyett és anyukám voltál... Annyiszor... Hát még milyen jó igazi-anya vállhatna belőled és-...

-Ránk bízzátok, hogy lesz-e csemetétek, vagy nem? - nevette el magát hirtelen Mancs. Döbbenten és jókedvűen. De aztán csak simán elmosolyodott és szórakozottan pislogott a párosukra. - Hajrá Evans. De akkor ugye én leszek a keresztapja.

-Igen. Természetesen. - vágta rá James habozás nélkül és felém vigyorgott. - Maszat meg akkor lehetne a keresztanyja.

-Még meg sem született. - kotyogta közbe Lily, de már nem is figyeltek rá.

-Ez csodálatos. És akkor meg is van a négy Tekergő! Még kell Holdsápnak is egy és voilá.

-Én fiút akarok. - osztotta meg velünk James vihogva. És Mancs is vidáman kacagott mögöttem. És apja nevetésétől még Ed is vidám nevetésre fakadt. Én pedig csak döbbenten mosolyogtam, csillogó szemekkel, az izgatottan vigyorgó Lilyre.

-De ha lány, Edwin hozzámehetne! - lelkesedett Mancs rögtön. James szemei pedig félelmetesen felcsillantak az elámulástól.

-Zseni vagy Tapmancs! És a Tekergők vére soha-de soha nem halna így ki! Akkor akarok mindkettőből egyet-egyet. Jó? Lily?

Lily csak nevetett. Piruló arcát tenyerébe temetve borult az asztalra. Én pedig Mancs mellkasának dőlve, együtt kacagtam mind a kettő Blackkel. Eddel és Siriusszal.

-Hülyék vagytok. Idióták.

***

-Szeretem így...

-Hogy Tapmancs?

-Hogy így együtt vagyunk. - válaszolta Mancs lusta vigyorral és felemelte a whiskeys poharát. - Nem akarunk koccintani?

-Mégis mire? - nevette el magát az ajtón belépő Lily, aki aztán Remushoz lépett és a kezébe nyomta a gőzölgő bögrét. - Idd meg Remus. Elképesztően jól fog esni. Nem Elle-féle, de megteszi.

-Mégis mire? Ugyan Evans... Hogy együtt vagyunk. - vigyorgott Mancs, míg Remy halk és hálás köszönetet motyogva, két heges keze között melengetve a bögrét végül leült mellém. A szőnyegre. A három kölyök közé. Ed rögtön az ölébe mászott.

Mosolyogva pislogtam fel rá. Sirius vigyorogva terpeszkedett a fotelben. Otthonosan trónolt, combján pedig Ana feküdt, kis kezeivel eljátszadozva A fotelre terített finom takaró pomponjaival.

Lily és James kis házikója több volt mint otthonos. Édes volt és egy igazi menedék. Távol a zűrös Londontól. Távol a háborútól.

-Emeljük poharunkat, arra... - kezdte nevetve James és gondoskodott, hogy még nekem is a kezembe nyomjon egy sörös üveget. Nem sör volt benne. Nem is alkohol. Málnaszörp. Én pedig nevetve emeltem magasba, amennyire apró karom engedte.

Remus is elmosolyodott. Fáradtan és fájdalmasan, alig múlt egy napja teliholdnak, de ragaszkodott, hogy velünk lehessen. Hősként emelte a bögréjét. Lily is inkább szörpöt öntött magának.

-Hogy egy újabb évig bírtuk, kinyiffanás nélkül. - vigyorogta Mancs és előrehajolva összekoccintotta poharát a fintorogva nevető Jamesével.

-Ez nem vicces Tapmancs. - rázta meg a fejét Remus és finoman megkoccintotta a hatalmas, szörpös poharamat.

-De legalább igaz. - mormogta vállat vonva Mancs, és előrehajolt, hogy velünk is koccintson.

-Legalább. - ismételte Lily a fejét ingatva, de halványan elmosolyodott. - Na? Megkóstoljuk Elle mennyei almáspitéjét?

James felkapta a fejét, Remus rögtön bólintott és míg Lils nevetve visszament a konyhába Mancs lecsapta a kiürült poharát és nevetve megdörzsölte Annie fekete fürtös kobakját.

-Tényleg mennyei. Tapasztalatból mondom.

-Csak azért, mert segítettél. - szabadkoztam kipirulva. Mancs elnevette magát. Kedves és vidám nevetés volt ez és hátradőlve a fotelben figyelte, ahogyan Lils besuhant újra az aprócska nappaliba. És letette a kisasztalra a pitét.

-Na? Kié az első szelet? Tiéd Ed? - Lily nevetett, ahogyan az apró fiúcska belecsimpaszkodott lábába, kigördülve a teáját szopogató Remus öléből. - Még nem ehetsz ilyet kisdrága. Még nem elég nagyok a fogacskáid.

Eddie nevetve gügyögött felé, míg Lily szórakozottan felszeletelte a süteményt.

-Féregfark? - érdeklődött Mancs mellékesen közben. Ana éppen élvezetteljesen rágcsálta az ujjait. - Hé. Ez már fáj, fogzó kölyök.

Ana csak vigyorgott. Apró vigyor volt ez, mégis kísértetiesen hasonlított Mancséra. A gödröcskék miatt.

-Azt írta jön. De mindig azt írja. - motyogta csalódottan James és sóhajtott, de szemei felcsillantak, mikor Lily felé nyújtotta az első szeletet. - Köszönöm Lils...

-Én találkoztam vele. Nagyon elfoglalt. - vonta meg a vállát Remus és ő is hálásan pislogott Lilsre, aki a kisasztalon felé csúsztatta a neki járó szeletet.

-Nagyon finom lett. - csámcsogta közbe James elégedetten. Én pedig mosolyogva pislogtam az ölemben ücsörgő, összegömbölyödött Magsra, aki a maciját szorongatva, nagy szürke szemeivel pislogott folyamatosan rám.

-Legalább annyira még nem elfoglalt, hogy a rendgyűléseket kihagyja, nem? - kérdezte közbe hirtelen Mancs és félrebillentette a fejét. - Hol is voltál a múltkor Holdsáp?

Remus félrenyelte a falatot. És köhögve, elvörösödött arccal, elkerekedett szemekkel kapta fel a fejét. Ajkaimba harapva paskoltam meg a hátát.

-Mire célzol? - kérdezte végül halkan és jegesen pislogott Mancsra. Ő rezzenéstelen arccal vállat vonva mosolygott. De mosolya nem volt túl őszinte.

-Mancs? - motyogtam felé értetlenül én is, de megcsóválta a fejét.

-Most mindenki gyanús, nem? Dumbledore azt mondta, hogy lehet közöttünk besúgó. És Holdsáp az aki nem jön el a gyűlésekre. Feltűnően sokszor. Csak mondom. - emelte fel a kezét hamis nevetéssel. Lesütött szemekkel igazítottam meg Maggie apró szoknyáját és nem akartam Remus felé pislogni.

-És azt feltételezed, hogy halálfaló vagyok. Komolyan? - szisszent fel Remus, James tanácstalanul megdörzsölte a tarkóját és Lilyre pislogott, aki viszont összefonta maga előtt a karjait.

-Nos... Nem zárhatjuk ki, hogy-...

-Ti teljesen meghülyültetek? Jézusom. Egy csapat vagyunk. Black! - emelte fel a hangját Lily félbeszakítva őket. Remus becsukta a száját és szikrázó szemekkel meredt Mancsra, aki zárkózott kifejezéssel az arcán inkább Ana felé fordult, aki most a pólójába csimpaszkodva próbált a combjain egyensúlyozva két lábra emelkedni. - Hihetetlenek vagytok. És ezt nem a pozitív értelemben mondom.

-És ha pont te vagy a besúgó? Csak jól eljátszod magadat? - kérdezte halkan Remus, mire némán felsóhajtottam.

-Szerintem erre semmi szükség-... - kezdtem halkan és megremegő kezekkel közelebb vontam magamhoz Maggiet, aki érezte a levegőben gyűlő feszültséget. Apró szája pedig legördült.

-Egyet értek. Fejezzétek be. Most. - bólintott elhúzott szájjal James.

-Nem én kezdtem.

-De te folytatod Holdsáp. - csattant fel dühös mosollyal Mancs és vicsorítva meredt a mellettem ücsörgő bátyámra. - Szóval-...

-Mancs... Kérlek... - súgtam felé és finoman átöleltem Maggiet, aki megremegő szájjal, halkan sírva fakadt. Apró, puha arcán ezüst színű könnycseppek gördültek le. - Shh... Semmi baj Maggie... Ne sírj Pici... Anyu itt van...

Maggie szipogott és apró kezeivel a masnis maciját szorongatva, és csíkos sálam után nyúlva közelebb bújt karjaimhoz, befészkelve magát az ölelésembe. Mint egy apró kiscica.

-Bocsánat. - szólalt meg halkan Mancs, mire felpislogtam rá. Bűnbánóan, ajkaiba harapva nézett le rám. Anának meg sem kottyant a hangulatváltozás. Ő valószínűleg nem érezte. Sirius keze valószínűleg nem remegett. Ő továbbra is Mancs pólójába csimpaszkodott. És halkan gurgulázva emelgette magát.

-Semmi baj. - sóhajtott helyettem is Lily és leült a kanapéra, Jamie mellé. - De ez gáz volt srácok.

-Bocs. - motyogta Remus is, Mancs felé. Sirius pedig enyhült mosollyal biccentett.

-Nem. Én hibám Holdsáp.

-Istenem Elle... Nézd Edet! - mosolygot Lily, teljesen megtörve a feszültség utolsó jéghártyáit is és elnevette magát, miközben zöld szemeit az apró Eddiere szegezte és felé intett fejével.

Valóban. Eddie ugyanis most hozzám mászott. Négykézláb dolgozva és végül zavart képpel, esetlenül ő is megpróbált feljutni az ölembe. A szipogó Maggiehez.

-Nézd Maggie... Még a bátyád is jött vígasztalni. - súgtam neki és apró csókot nyomtam a kétségbeeséstől felhevült homlokára. Maggie még szipogott. Egész apró teste beleremegett egy-egy komolyabb, sírós szippantásba. De nagy baba szemeivel Edet figyelte. Aki apró kezeivel felé nyúlt.

-Merlinre... Adsz neki egy ölelést? Igen? Adsz neki egy-... - gügyögte elérzékenyülten Lily és rajongó tekintettel pislogott Jamesre, aki csak nevetett rajta.

Eddie pedig közben valóban esetlen ölelésbe húzta a kishúgát. Apró karjait aránytalanul, ügyetlenkedve használva átkarolta kis szőke testvérét.

-Adj neki egy puszit Ed. Szereti. - bíztattam rögtön és kedvesen megsimogattam az ő sötétbarna kunkori tincseit is. Eddie pedig Mags arcához hajolt. A két pufók, puha és selymes arcocska összeért. És még Remus is elnevette magát figyelve, ahogyan Ed lelkes, nyálas, puszit nyomott testvére könnyes arcára.

-Ne harapd meg. Finoman. - nevettem el magamat telecsordult szívvel, mikor láttam, hogy kishijján apró fogait is kivillantotta az apró, testvéri pusziba. Eddie a nevetésemen édesen kacagott és felém kezdte nyújtogatni karjait, elengedve Mags-t. Aki viszont esetlenül, még mindig halkan szipogva, dőlt neki. Ana pedig felkurjantott Mancs ölében.

-Csuda édesek. - jegyezte meg halkan Rem mellettem és lemosolygott rám.

-Ugye? Te nem akarsz Holdsáp? - vigyorgott Mancs aki most combján kezdte pattogtatni Anát, aki zötykölődve, hangosan kurjantva nevetett az új játékon.

-Már vannak. Itt. - mosolygott szelíden Remus és finoman átkarolt engem. - Úgy szeretik egymást.

-Ez úgy tűnik ilyen Lupin-tesós tulajdonság. - vigyorgott James rajtunk és ránevetett Lilyre, aki gülü szemekkel pislogott felénk. Már szinte a nyála is kicsordult. - Nyugi Liliom. Nekünk is lesz. Még szebbek is.

-Hé! - kapta fel a fejét Mancs rögtön, míg én csak halkan nevettem rajtuk. - Nézz csak rájuk Ágas. A világ legszebb babái ezek. Gyönyörűek. Tökéletesek. Akárcsak az apjuk.

-Ami pedig hiányzik az apjukból, az meg jött Liztől mi? - nevette el magát Lily végre, magához térve a révületből. Mancs kinyitotta volna a száját, de ekkor megrezzent a csengő az előszobából.

-Na megjöttek a többiek is. - pattant fel rögtön James és elszaladt.

Széles mosollyal simítottam meg Mags arcát. Olyan hihetetlen volt. Olyan hihetetlenek voltak mind a hárman. Alig múltak fél évesek és mégis... Olyan egyediek voltak. Mind a hárman különbözőek. Ugyanakkor születtek. Rengeteg mindenben hasonlítottak külsőleg és mégis...

Még hallottam Anyuék izgatott hangját a nappaliból. Még Euphemia frissen sült sütőtökös pitéjének illata is az orromba csalinkázott. De csak ücsörögtem a puha szőnyegen. Remus mellett. Hallgattam Ana vidám nevetését, figyeltem Mancs széles vigyorát... Remus előre nyúlt és bekötözött kezével finoman megsimogatta Eddie hátát, hogy ne bucskázzon le ültéből. Figyeltem Lily álmodozó arcát. És arcomról nem fagyott le a zsibbasztó mosoly.

Mert igaza volt Mancsnak...

Koccintsunk, mert egy újabb évet túléltünk halloweenig. 

⭐⭐⭐

Huh... Csak túléltük az őszi szünetig, nem? :] 

Hogy vannak e kedves népek? Milyen volt ez az első negyedév? Zúzós? Fárasztó? Kemény? Vagy nem is volt vészes... Meséljetek bátran az élményeitekről... Minden esetre remélem, hogy mindannyian jól vagytok. 

Elkezdődött az őszi szünet, ami mindannyiunkra ráfért, már egy ideje. Szóval, végre itt az ideje, hogy eldobjunk egy kis időre minden nagy kötelezettséget magunktól, pihenjünk és teljes mértékben arra tudjuk szánni az időnket, amit szeretünk. Tegyetek így ti is. Én is igyekszem. 

Nem akarok előre harangozni, de először is... Be kell készítenünk a zsebkendőket a kövire... Kettő pedig... Nos. Aki ismer esetleg tudja, hogy nem bírom befejezni a projectjeimet. Egyszerűen képtelen vagyok. De tegnap... Az unokatestvéremmel fogadást kötöttünk, így ha minden jól megy féléven belül... Talán még publikálok is egy új sztorit. Tudom, hogy aki itt van, az az Elizabethért van itt, de ha szívesen olvasnál egy nem-fanfiction féle romantikus sztorit is tőlem... Bátran jelezz. Minnél többen jeleztek, az esélyek növekednek, hogy ki is teszem ide wattira. (Az unokatesómmal végül úgy fogadtunk, hogy fél éven belül befejezem, úgyhogy most nagyon igyekszem haladni az 'original' sztorival is, de ne aggódjatok egy percig sem... Elizabeth sem fog maradni fejezetek nélkül... Sőőőőőőőt. :) Szóval ez lett volna a közérdekű infó. Ha érdekel, küldj egy jelentkezős kezet, vagy nyomj egy csillagemojit, vagy írj... Vagy csinálj bármit, hogy észrevehessem az igényeket. <3

Szóval a mai fejezetben jó sok minden történt. 

Jó sok minden... Többek között az az emlékezetes fénykép és ha már a fénykép is elkészült... Nem is szeretném boncolgatni, mi történik utána...

McGalagony hivatalosan is a nagyanyjukká avanzsálódott a pici Tekergő-bébiknek... És Lilyék is szeretnének már egy picit :] 

Ez lett volna a mai fejezet, remélem tetszett és itt-ott mosolyt tudtam csalni vele az arcotokra. A szünetben még biztosan jövök új részekkel, feltéve ha ti is olvassátok őket(*kacsintkacsint*) 

Legyen csodás szünetetek ti csodálatos emberek... Pihenjetek és élvezzétek ezt a röpke szabadságot <3

(Ui:. Boldog szülinapot a drága bekamarkkorte -nek :D)