Itt is a meglepii! <3 :

§Sirius§(Ez lenne az!!)

Egy idő után már nem bírtam tovább szunyálni, hogy miért? Egész egyszerű, utálok aludni!

Mikor kinyitottam a szemeimet, rögtön kiderült, hogy csak én vagyok fent....Hát ez szuper!

A kupénkban mindenki csicsikált. A két csaj, akik hozzá csapódtak a társaságunkhoz, ők eddig egyfolytában húzták a lóbőrt. Erre amúgy, hogy a francba képesek? Már nem azért, csak fura, miután én kifejezetten, nem vagyok túl jó alvásban....

Féregfark az ablaknak dőlve hortyogott. Meg sem érezte, hogy egyfolytában koppan a feje a hideg üvegen. Ágas nyitott szájjal, és felhúzott térdeire támaszkodva szuszogott. Aztán pillantásom tovább siklott, és megállapodott Lizzien.

Olyan aranyos volt... Enyhén szeplős orcáján egy apró mosolyt véltem felfedezni... Valószínűleg ő álmodott is valamit, ellentétben velem, ugyanis én soha az életben nem voltam olyan jó alvó,....Mondjuk, ez ne lepjen meg senkit! Most is csak azért tudtam egy fél órára ellazulni, mert éreztem valakinek a jelenlétét, ami viszonylag megnyugtatott.

De most térjünk vissza Lizziehez... Hol is tartottam? Ja igen! Tehát... Nagyon imádni való volt, ahogy halkan szuszogott velem szemben. Ő még így is gyönyörű! A piros pulcsiján nem volt behúzva a cipzár, de látszólag nem fázott. A szája széle, még mindig csokis volt, ami még cukibbá tette. Vajon, ha letörölném a csokit, akkor arra felkelne? De inkább nem próbáltam meg. Olyan jó volt nézni, ahogy édesdeden aludt.

Ma reggel is olyan cuki volt, mikor Holdsáphoz bújva aluszkált. Bevallom eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha én ölelhetném magamhoz a meleg paplan alatt, és hozzám bújna ugyanúgy, mint bátyjához. Remusnak nagy szerencséje van vele! Túl kedves és aranyos! No meg szép!

Valamikor tegnap, vagy tegnap előtt Ágas elkezdte húzni az agyam, hogy kibe vagyok belehabarodva, mert szerinte ábrándosan bámultam egy pontot... Mert nem lehet elbambulni? Tehát a drága James, addig rágta a fülemet, hogy végül elmondtam neki, a dolgokat. Ugye Holdsáphoz nem fordulhattam ezzel, mert ha megtudja, hogy mi a helyzet, akkor leharapja a fejemet. Tehát Ágas pajtásnak, körülbelül egy órán át ömlengtem, az érzéseimről, amik már tavaly év vége óta nem hagynak nyugtot nekem. És, hogy mi volt az ömlengésem tárgya? Elizabeth Lupin... Há' ja! Mikor befejeztem, James hegyi beszédet tartott nekem, és a végén vigyorogva kinyögte, hogy minden jel arra utal, hogy belezúgtam Holdsáp húgába.

A nyáron majdnem megcsókoltam, és ami szerintem furcsa volt, hogy mikor megcsókoltam volna, nem húzódott el, hanem hagyta volna, de mindig bezavart valami. Rengetegszer elképzeltem, hogy milyen lehet megcsókolni, de egy idő után, próbáltam megemberelni magam, ugyanis a tudatalattim berakta a piros jelzést, miszerint, ha tovább ábrándozom róla, akkor abból nem sül ki semmi jó, ugyanis Lizről beszélünk, aki a legjobb barátjának tart engem, és ez nem is fog változni. Sajnos vagy nem sajnos, rá kellett döbbennem, hogy bizony Maszat már szerelmes, még egy dalt is írt a szerelméről. Jó annak, akiről szól.

Igazából nagyon reménykedem, hogy az érzéseim békén hagynak, de ki tudja, lehet, hogy csak egy csajra van szükségem....Ki tudja....

Az az érdekes, hogy Lizben nem csak a tökéletes alakja, hanem az arca és a lelke fogott meg leginkább... Vagyis az egész lénye. Olyan tökéletes, olyan aranyos és kedves. Annyira gyönyörű. Imádom az arcát, a haját, a szívét, a szeretetét... Ahj! Az egész csajszit imádom!

De inkább nem ömlengek, mert azzal csak a saját időmet húzom. Sajnos már nem a belezúgott szinten állok, hanem a szerelmesen! Ami óriási hiba, ugyanis, egyrészről, ha Holdsáp megtudja, hogy beleszerettem a húgába, akkor igazi "anyafarkas" lesz és darabokra fog szaggatni, másrészről pedig, magamat teszem tönkre és a szívemet, ugyanis Ő biztosan sosem fog irántam többet érezni, emiatt pedig csak szenvedni fogok...

Gondolkodás helyett inkább úgy döntöttem, hogy felveszem az iskolai talláromat.

Miközben belebújtam az anyagba, le sem vettem a tekintetem az alvó gyönyörűségről. Olyan kedves arca van! - Ilyen gondolatok gyötörnek, mióta negyedéves korunk óta belezúgtam, majd szépen lassan szerelmes lettem belé. Vagyis igazából nem is tavaj kezdődött ez az egész, hanem első évünkben. Mikor ott a roxfort expresszen kedvesen és nem elutasítóan beszélgettünk, na akkor megfogott benne valami...  Vagy én vagyok jó színész, vagy ő a vak, de hál' Istennek, nem vette eddig észre, az érzelmeimet, ami jó, mert legalább nem kell magyarázkodnom, hogy miért nézem, vagy miért keresem mindig a társaságát. Na ja! A hatalmas Sirius Black szerelmes! Blah! Még viccnek is rossz!

-Hé Ágas! Lassan ideje lenne belebújni a tallárba! - Rázogattam.

-Oké! Oké, Tapmancs! - Szólt rekedten, majd kinyitotta a szemét.

-Féregfark! Ébredj! - Léptem most Peter mellé, miközben James is felvette a tallárját.

-Hagyj még! - Nyavalygott.

-Gyerünk Pettigrew! - Noszogattam tovább, majd mikor megbizonyosodtam arról, hogy drága barátunk is felébredt, egy nagy sóhaj kíséretében odaléptem Hozzá.

Éreztem amint James a hátamra vigyorog. Vajon hozzáérhetek az arcához? - Futott át az agyamon, hogy aztán fejbe is verhessem magamat. Hát mi a francért nem nyúlhatnál hozzá Black!

Lassan megsimítottam enyhén szeplős arcát, mire megrebegtette szempilláit. Ja igen, Liz soha nem viselt sminket, és ki is jelentette, hogy ő bizony nem is fog. Nem tudom, hogy hogy jön ez ide, csak eszembe jutott. Ezért is imádom, mert más mint a többi lány, de mint mondtam már, én egyszerűen oda és vissza vagyok az egész lányért.

-Lizzie! Ébresztő! - Suttogtam, és hallottam, ahogy James a tenyerébe vihog, és Peter pedig követi. Egyszerűen olyan kedvesek! Nem igaz?!

§Elizabeth§

Éreztem amint valaki megsimogatja az arcom, de még nem akartam felkelni, épp ott tartottam az álmomban, hogy VALAKI(khmm!), tehát, hogy Ő meg akar csókolni. Komolyan még az álmomban sem hagyják!

-Lizzie! Ébresztő! - Suttogta valaki fölém hajolva, és újra meg simította az arcom.

-Még ne! - Kertem halkan.

-Mindjárt megérkezünk! Ideje lenne talárt venned! Ébredj! - Simogatta tovább az arcom, olyan gyengéden ért hozzám, mintha porcelánbaba lennék.

-Kérlek! Olyan szépet álmodtam! Elrontottad a végét! - Húztam el a számat még mindig csukott szemmel, miközben próbáltam felidézni a csodálatos álmomat.

-Már mindegy! Gyerünk Lizzie! - Sóhajtott, majd éreztem, amint közelebb hajol, ugyanis a lehelete csiklandozta az arcom. SIRIUS!

Úgy pattant ki a szemem, mint még soha. Aztán szemben találtam magam a világ leges legszebb szempárjával. Sirius szürke szemei közelről pásztázták az arcomat, majd mikor észrevette, hogy kinyitottam a szemem, lágyan elmosolyodott.

-Oh! Sz-szia! - Dadogtam és fogadni mertem volna, hogy elpirultam, ugyanis Peter, Sirius háta mögött, hangosan, visítva felröhögött.

-Kuss van Féregfark! - Dünnyögte Sirius, majd leült velem szemben. 

-Mikor fogunk megérkezni? - Dörzsöltem meg a szemem, miközben előhúztam a táskámból az iskolai talláromat.

-Fél óra, húsz perc, vagy tíz....Fogalmam sincs! - Vakarta meg a tarkóját James. Már mindenki egyenruhájában feszített kivéve engem.

-Mindjárt jövök! - Azzal elindultam, hogy a mosdóban átvegyem a tallárom.

Mikor kész lettem, indultam is vissza.

Mikor pedig megérkeztem a kupénkhoz szembe találtam magam, két röhögő tekergővel, és egy zavarban lévő Sirius Blackkel.

Oké?

-Sziasztok! - Huppantam le az ülésemre.

-Szia! - Vigyorgott rám James.

-Inkább nem kérdezem meg, hogy mi a vigyorgásod tárgya. - Ráztam meg a fejem mosolyogva.

-Jól is teszed! - Vihogott Peter, de Sirius olyan csúnyán nézett rá, hogy inkább abbahagyta a vihogást.

Aztán hamarosan lassítani kezdett a vonat.

***

-Szerintem menjünk aludni! - Nyújtózkodott James a kanapén. Mellette Sirius ücsörgött, és gondolataiba merülve bámulta a kandallóban lobogó tüzet.

A lakomáról visszatérve, mindenki elment lefeküdni, egyedül mi, Remus, Sirius, James és én maradtunk a klubhelyiségben, de Remus és James is már nagyon fáradtnak tűntek.

-Én még nem vagyok fáradt! - Sóhajtottam miközben a mellettem ülő Remus mellkasának döntöttem a fejem, mire ő az ölébe húzott, és átölelt, mint egy plüssmacit.

-Az igazat megvallva, én se vagyok annyira fáradt! - Vonta meg a vállát Sirius, miközben le nem vette pillantását a tűzről.

-Ti, hogy bírjátok? Az én szemem mindjárt lecsukódik! - Méltatlankodott James, én pedig elmosolyodtam rajta. Aranyos volt, ahogy próbálta nyitva tartani barna szemeit, de azok egyfolytában lecsukódtak és a fiú pedig egyre laposabbakat pislogott.

Remus is valószínűleg észrevette barátja küzdelmét az alvássa, ugyanis a vállamba fúrta a fejét, és bele nevetett.

Mint mindig, most is Siriust kezdtem nézni... A fiú elmerengve nézte a piros lángokat, ahogyan nyaldossák a fahasábokat. Szürke szemei kifürkészhetetlenek maradtak. A tűz megvilágította jóképű arcát. Griffendéles nyakkendője, ki fűzve nyakában lógva, volt megcsodálható, ami azért valljuk be, elég nagy lazaságot sugárzott. Az inge legfelső gombjai is ki voltak gombolva. Térdeit átkulcsolva a kezeivel és azokra ráhajtott fejjel, merengve nézte a pattogó tüzet. Aztán ráhajtotta fejét a térdére, és nagyot sóhajtott. Mintha valami baja lett volna...

§Sirius§

James mellettem ásítozott, és Holdsáp is laposakat pislogott, vele ellentétben, az ölében lévő húgocskája nagyon is ébernek látszott...

Lehajtottam a fejem, és úgy hallgattam tovább barátaimat.

A vacsora mennyei volt. És nem csak a kaja miatt...

Az a kiscsaj, nem tudom mi a neve, valami Smith, na ő griffendéles lett, ennyi megemlíteni valóm lenne a beosztással kapcsolatban...

Igazából mikor jöttünk fel elkezdtem az egyik hollóhátas csajt az ujjam köré csavarni, és sikerült is, ugyanis a végén meg is sikerült csókolnom... Na ja, csak hát van egy kis bökkenő... Mikor megcsókoltam, akaratlanul is beúszott Beth mosolygós képe elém. És akaratlanul is őt képzeltem a csaj helyébe, ami nagyon rosszat jelentett. Ugyanis, ha már smárolás közben is Ő van előttem az csak annyit tesz, hogy nagyon komolyan beleszerettem. Ez pedig semmi jóra nem vezet...

El kell felejtenem!

Ki kell vernem a fejemből Őt!

Valahogy ki kell belőle szeretnem!

Grat Sirius Orion Black! Csak gratulálni tudok neked! Ugyanis ez mind szép és jó, de te is tudod, hogy egyfolytában ő fog járni a fejedben, és a helyett, hogy kiszeretnél belőle, csak még jobban bele fogsz habarodni! Komolyan csak gratulálni tudok, az olyan szánalmas embereknek mint te!

Kétségbeesetten fújtam ki hosszasan a levegőt, majd összeszorítottam a szemem.

Biztos van módja annak, hogy ne szenvedjek ennyire ezen!

Na! Holnap elmegyek Hagrid pajtihoz, és elmesélem neki a szerencsétlenkedésemet.

Komolyan, ez az egész annyira, de annyira idegesítő...

-Öhm... Sirius, minden rendben? - Kérdezte aggódva VALAKI. Oh te jány! Ezzel nem segítesz!

Legszívesebben elordítottam volna magam, hogy "nem, kibaszottul, nincs semmi sem rendben". De e helyett mit mondtam? Hát persze, hogy...

-Igen! Persze, minden rendben, csak elgondolkoztam! - Mosolyogtam Rá, miközben gondolatban hozzá toldottam egy, "elgondolkoztam rajtad" - ot.

-Kíváncsi vagyok, hogy min haver, mert olyan kétségbeesetten sóhajtoztál, hogy azt hittem, hogy valami légúti problémád van! - Érintette meg a karom James, mire felé fordultam.

A szemébe néztem, majd egy aprót biccentettem Elizabeth felé, mire ő ezt megértette, és nem is firtatta tovább a dolgot.

-Menjünk aludni! - Ásított Holdsáp, mire Lizzie kiszállt az öléből, hogy bátyja fel tudjon állni.

-Menjünk! - Egyezett bele James, majd ő is felkelt mellőlem.

-Jó éjszakát, Remy! - Puszilta meg Holdsáp arcát, Lizzie, majd vissza is huppant a kanapéra.

-Te nem jössz aludni? - Kérdezte James.

-Nem. Még nem. Én még nem vagyok fáradt. - Rázta a fejét mosolyogva. Oh olyan gyönyörű, mikor mosolyog!... Állj le Black!

-Rendben, de ne maradj fent sokáig! - Bólintott Remus beleegyezés képpen, majd Jamessel az oldalán elindult lefeküdni.

-Jó éjszakát! - Fordultak még vissza az ajtóból, majd el is tűntek a szemünk elől.

-Mindjárt jövök! - Állt fel Lizzie, majd elindult a lányok hálókötlete felé.

Szemeimmel követtem minden egyes lépését, egészen addig, míg el nem tűnt a lépcső tetején.

Mit művelsz te velem, Elizabeth Lupin?

Hamar vissza is jött. De már nem a Roxfortos egyenruhájában, hanem a fehér alapon, piros pöttyös pizsamájában. Annyira aranyos volt így is! Gyönyörű, mézszőke, göndörkés haja, most kiengedve omlott le lapockájáig. Aranybarna szemei a szokásos vidámságát tükrözték. Mezítláb sétált le a lépcsőn, kezében egy könyvecskével. Uhh! Mi ez az ömlengés?

Rózsaszín ajkait halvány mosolyra húzta, jellegzetes, cuki pisze orrát most kiemelte a kandallóban táncot járó, narancssárga lángok.

Mikor ideért, törökülésben helyet foglalt a kanapén, és kinyitotta a könyvet.

Én pedig számba harapva kezdtem tanulmányozni arcát. Miközben elméllyülten olvasta a sorokat, gyönyörű barna szemeit le sem vette a lapokról. Pillantásom lejjebb vándorolt ajkaira.

Bevallom, hogy gondolatban, már kismilliószor, megcsókoltam őt, de mit ér a képzelet, az álmodozás, hogy ha soha nem fog valósággá válni?

A kicsi kezével lapozott egyet. Emlékszem, olyan jó volt megfogni a pinduri kis mancsát. Olyan jó volt megfogni a kezét, olyan jó volt nézni, ahogy aprócska kacsója eltűnik az enyémben. Ha tehettem volna, egész nap el nem engedtem volna a kezét. De ezt nem tehettem meg, hiszen vannak azok a bizonyos szabályok... Hogy is hívják? Ja igen! Barátzóna...

Egyik kezével a füle mögé tűrte egyik rakoncátlan, arcába hulló, göndörkés, tincsét.

Engem pedig kínzott a fantáziám...

Én tűrném a füle mögé azt a szőke tincset, majd végigsimítanám az arcát, és az állánál fogva megemelném a fejét. Hosszasan néznék a szemébe, miközben hüvelyk ujjammal, simogatnám szeplős pofiját. Majd közelebb hajolnék hozzá, és nagyon lágyan, mint még senkit, megcsókolnám. Ő pedig még talán vissza is csókolna esetleg... Elég! - Visított fel egy hang a fejemben, és sajnos egyet kellett vele értenem.

Szorosan lehunytam a szemem, és megráztam a fejemet.

Arra eszméltem fel, hogy mellettem besüppedt a kanapé, és valaki megsimogatta a karomat. Ahol hozzáért a felkaromhoz, ott furcsa bizsergés keletkezett. Akkor megkérdezem még egyszer!! Mégis mi a francot művel velem Elizabeth?!

Kinyitottam a szememet, és rögtön megpillantottam Őt... Ott ült mellettem, egészen közel hozzám, és aggódva fürkészte az arcomat.

A könyv amit olvasott, a helyén maradt.

-Mondd Mancs! Biztos minden rendben? - Kérdezte aggódva.

Mancs... Csak is ő hív így engem.

-Igen minden! - Erőltettem mosolyt az arcomra, ám őt nem lehet csak így becsapni.

-Akkor máshogy kérdezem! - Rázta meg a fejét, miközben elmosolyodott.

-Mi a baj? - Kérdezte csendesen, bennem pedig megállt az ütő.

Mikor aranybarna szemeivel belenézett az enyémbe, olyan volt, mintha belém látna, mintha látná az összes titkomat, érzésemet, konkrétan a lelkemig hatolt a pillantásával. Erre is csak ő volt képes... Komolyan, olyan dolgokat csinál velem, hogy fel sem fogom.

-Igazán nincs semmi bajom! - Ráztam a fejemet, mire elkomorult.

-Ugye tudod Mancs, hogy bármi baj van, fordulhatsz hozzám? - Kérdezte, én pedig akaratlanul is elmosolyodtam.

Plusz egy pont, hogy miért szeretem... Komolyan, ha listát kéne írnom, hogy miért szerettem bele, szerintem simán meghaladja a tizenegyezer teleírt pergament.

-Tudom Beth, tudom! - Bólintottam mosolyogva.

Csak én hívom Bethnek! ( Elégedetten elvigyorodik)

-De ami most nyomja a lelkemet, az kifejezetten magán ügy. - Húztam el a számat, mire beleegyezően bólintott.

-Értem! - Láttam amint gondolkodik, majd megvonta a vállát, és hozzám bújt. (!?)

Fejét belefúrta a mellkasomba, miközben kezével megmarkolta az ingemet, és így húzta magát közelebb hozzám.

Nagyon jó érzés volt, ahogy HOZZÁM bújt. Nem máshoz, hanem hozzám.

Mélyen beszívtam az illatát, ami nekem valahogy mindig levendula és finom vanília keverékét képezte. Gondolkodás nélkül öleltem magamhoz, a kis testét. Pöttöm Panna - Futott át az agyamon, az egyik mugli mesehős neve, aki kifejezetten illet Lizre.

-Nem baj, ha inkább így maradok? - Suttogta a mellkasomba, miközben még szorosabban bújt hozzám.

-Dehogy! Szükségem van rád! - Suttogtam, majd lehajoltam és megpusziltam a feje búbját.

Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Maszat, egyenletesen szuszog. Elaludt!

Az egyik kezemmel elengedtem, majd a mellettünk ledobott tallárom zsebéből kihalásztam a pálcámat.

-Invito takaró! - Suttogtam, mire a klubhelyiség másik feléből a kezembe reppent egy meleg, puha takaró.

Ezt a varázslatot tavaly tanította meg nekünk Remus, ugyanis lusták voltunk rendet rakni, és ő így hívta magához a zoknijait, mi pedig ellestük tőle. Ennyi!

Egy idióta vigyorral az arcomon, takargattam be Lizziet. Majd csak néztem, amint Ő hozzám bújva alszik. 

Tratatataa! Na? Én megmondtam, hogy meglepi lesz!

Amúgy őszintén! Akartok még ilyen Blökis fejezeteket, hogy egy másik szereplőnek a bőrébe bújunk(leginkább Siruséba)?

Várom a véleményeket, addig is; sziasztok!