Azóta egy hónap telt el.Buckyval már volt egy külön házunk is amiben töltöttük az elmúlt időt és minden jól ment, de most tényleg minden jól ment.
-szóval.. gondolkodtál a gyereken?-mentem be a szobába közben a hajamat szárítottam
-igen, de mindenképpen valami tinit szeretnék-mondta felnézve a könyvéből
-mert azt hiszed avval kevesebb gond lenne?-vontam fel a szemöldököm
-nem, mert őket senki nem viszi el!-vágta rá
-jó és akkor ide hozunk egy kamasz lányt vagy fiút és?mivan ha utálni fog?
-nem fog utálni, elhoztuk onnan és befogadtuk őt inkább szeretni fog mint utálni-ült fel-félsz, Lena?
-csak..csak nem akarom, hogy baja essen ha ide kerül-sóhajtottam fel
-azt nem lehet garantálni, hogy nem lesz semmi baja, de itt vagyunk hogy megvédjünk-mondta Bucky-és szerintem fiút kéne örökbe fogadnunk
-mivan?félsz, hogy Parker elcsábítja ha lányunk lenne?-nevettem el magamat-mivan ha ő a fiúkra bukik?és mondjuk a mi fiúnk is a fiúkra bukik és tudod..
-ők meg egymásra?-kérdezte felvonva szemöldökét mire én egyet bólintottam-akkor nem állok az utukba, de ha Peter megbántja őt akkor én fogom Petert bántani
-szegényke-sóhajtottam fel-menjünk el holnap!
-biztosan?-kérdezte Bucky-várhatunk még egy picit, hogy jobban átgondold az egészet!
-nem, menjünk el holnap-ültem fel-ki takarítjuk a vendég szobát, veszünk neki oda bútorokat ma és holnap már jöhet is hozzánk!-néztem vissza Buckyra aki csak mosolygott-most mi az?
-ilyen izgatott soha sem voltál még-nevette el magát-akkor kezdjünk el neki látni annak a szobának-kelt ki az ágyból
-ez az!-tapsikoltam majd a szobámba futottam.Az egész napunk ráment arra, hogy berendezzük a szobát, de megérte.Családunk lesz és én már alig várom.

BUCKY BARNES ÉS YELENA BELOVA MÉG VISSZATÉR!