HOGY ÁTFUTOTT-E A FEJEMBEN HOGY MIT TENNE NAT? IGEN, NEM IS EGYSZER.

És úgy vélem ő is ezt tenné.Nem tudom mit kéne gondolnom,kinek kéne hinnem? nyilván ismeri Natashat..akkor is, ő ott volt mikor meghalt, ott volt mikor a nővérem feláldozta magát egy rohadt kőért és nem tett ellene semmit!semmit nem tett.

Folyamatosan ütöttem fejét öklömmel, a könnyeim már potyogtak szememből olyan szinten hogy sminkem amit nagy nehezen magamra raktam elmosódott.A fiú majdnem már elájult mikor valaki kezemre fogott és elrántott Clintől

-sajnálom, sajnálom, sajnálom-hajtogattam ezt az egy apró szót
-jól van, semmi baj-simogatta hátamat Bucky-semmi baj, itt vagyok!
-

annyira hiányzik-szipogtam-miért kellett elmennie?
-nem tudom-puszilt hajamba-de azt tudom, hogy büszke rád, akkor is ha szétverted a legjobb barátját-suttogta.Őszintén nem tudtam mit keres itt, nem is érdekelt.Csak Natet akartam vissza kapni, azt az embert akit eddig Buckynál is jobban szerettem.
-nem ő ölte meg-szólalt meg egy kis csend után-tudom nem hiszed el, de tényleg nem ő volt
-magától tette, próbáltam megállítani de tudod hogy milyen volt-mondta Clint-nem tennék ilyet-egy aprót bólintottam,nem tudtam mit mondhatnék..azon kívül persze, hogy sajnálom hogy egészen idáig azon voltam, hogy megöljem őt.
-sajnálom, tényleg nagyon sajnálom-mondtam halkan-hinnem kellett volna neked..vagy legalább végig hallgatni és nem egyből neked esni mint valami őrült
-semmi baj, mind követünk el hibákat!-simított végig karomon egy bíztató mosollyal
-most már haza megyünk-mondta Bucky-és ott majd át beszélünk mindent-nézett rám a fiú egy halvány mosollyal, utána pedig elindultunk vissza az itteni kis lakásomba.Szörnyen érzem magamat..