- Gyere - nyitotta meg a langyos vizet Natasha. -Segítek.

Minden porcikám sajgott, mindenhol volt egy kis vágás, egy kis zúzódás, lilafolt, koszos voltam, valóságosan undorítóan festettem.

-Hogy bírtad Barnest? - mondta halkan, elvéve a szennyeseimet.

-Megcsókolt. - mondtam megköszörülve a torkomat, Ő pedig döbbenten felém pördülve nézett szemeimbe.

-Hogy mi?

-Megcsókolt. Mielőtt ránk lőtt a pasas. Megcsókolt. - ismételgettem magam. -Azt mondta, hiányzom neki. -ráztam a fejem, beállva a jól eső, kellemes langyos zuhany alá. Natasha mögém lépve simította hátra a hajam.

-Mesélj el mindent - húzta el a zuhanyfüggönyt.

-Hé, bejöhetek? - nyitotta ki az ajtót Thor.

-Ha becsukod a szemed - mondtam.

-Hé, frufru!

-El van húzva a zuhanyfüggöny. -mondta Natasha

-Várj. Ti együtt zuhanyoztok? - akadt meg.

-Hagyd abba. Csak bekenem a sebeit. - mondta Natasha unottan.

-Tudjátok mit? -zavarodott össze. -Keresek egy bokrot.

-Thor, van rajtam ruha! - meredt rá Natasha, én pedig nevetve ráztam a fejem végig vezetve kezeim hajamon.

-Sziasztok! - vágta be maga után az ajtót.

-Férfiak -horkantott fel Natasha. -Mondj el mindent.

-Nagyon csúnyán összevesztünk. Úgy beszélt, mintha még mindig együtt lennénk. Azt mondta egy pár vagyunk... de közben... -kerestem a szavakat.

-Oda van érted.

-Dehát nincsen! - harsantam fel. -Amikor rákérdeztem...

-Nem fogja neked bevallani.

-De megcsalt.

-Erre nincs mentség.

-Igaz? Most pedig ezzel a hülye Strange-s dologgal jön, teljesen begőzölt! -idegeskedtem.

-Szeret.

-Dehogy szeret. Senkit nem szeret.

-Oh, hidd el, de. Téged.

A törölközőbe csavarva magam ültem fel a rozoga épület rozoga konyhapultjára. Szerencsénk van, hogy még az ikrekkel való csetepaténál találtunk egy már alig-alig, de működő házat. Az aljában egy elhagyatott kocsma volt, igazán az emeleten voltak szobák. A fények gyérek voltak, minden poros volt, a víz büdös, de volt tető a fejünk fölött.

Vizes hajam hátra simult, Én a bárszéken ültem, míg Clint mögöttem a csapolással szórakozgatott.

-Ez fáj? - kente a betadint a szemöldökömte Natasha.

-Egy kicsit -morrantam fel. -Van valami kajánk? - kérdeztem reménykedve.

-Nincsen. - tette le a besárgásodott újságot Steve. -Nincsen semmi.

-A francba - sütöttem le a szemeimet.

-Megyek boltba. - lépkedett lefele a lépcsőn Stark.

-Egyedül? - kaptuk fel mindannyian fejeinket, Én pedig felszisszenve jajdultam meg.

-Nincs más választás - vont vállat.

-Te őrült vagy - morrant fel a sötétben Barnes, így Clint felsikkantva ugrott el onnan.

-Te hülye, mióta vagy itt? - kapott mellkasához.

-Mióta mindenki - rántott vállat.

-Te tudtad? - meredt rám a levegőt kapkodva, de én csak megráztam a fejem.

-Mivel akarsz menni? - rázta a fejét Steve.

-Gyalog.

-Éjszaka van - meredt rá Natasha.

-Ennünk kell - mondta Stark. -Jhonsont most verték szét. Barnest úgyszint. Wanda még gyerek. Te egy hölgy vagy. - sorolta.

-Milyen törődő - horkant fel Clint. -Elmegyek veled.

-Én is megyek - rázta a fejét.

-Beszéljetek Strangel - szóltam utánuk. -Ő helikopterrel van. Biztos segít.

-Persze. Strange mindig segít- mondta Barnes.

-Hagyd abba - szóltam neki.

-Ne veszekedjetek - szólt közbe Stark. -Nem tudom mi van köztetek, de most rakjátok félre.

-Ezt neki mond - vettem el a betadinos fülpiszkálót.

-Vigyétek magatokkal Thort és Wandát - állt fel Steve. -Mi itt maradunk hárman.

-Bruce? -kaptam fel a fejem.

-Furyhoz ment. - biccentett Steve.

-Ne menjetek - szóltam kérlelve.

-Blair, éhes vagy - lépett elénk Clint.

-De.. sötét van - próbálkoztam.

-Minden rendben lesz - veregette meg óvatosan a vállam.

-Add, befejezem - nyújtotta a kezét felém Steve.

-Beszélj Strangel - szólt Natasha.

-Micsoda? - szisszentem fel, amint a kapitány neki kezdett sebeim ellátásahoz.

-Rád hallgat. Ha én kérem, nem segít. -mondta Stark.

-Oh, még szép - harsant fel Barnes.

-Bucky tudod, hogy igaza van - szólt rá a katona.

-Tudom, és ez a baj! - meredt rá.

-Figyelj. A szép lány kedvéért mindent - rántotta meg a vállát Clint. -Ha Stark kérne, én se tenném. De ha a lányok...

-Ez nem olyan - veregette meg bátorítóan Natasha a vállát.

-Oh. - esett le Clintnek. -Attól még szép vagy -kacsintott rám Clint, így felnevetve ráztam meg a fejem.

-Mindjárt jövök - kecmeregtem le a székről, a törölközőt pedig szorosan magam köré ölelve futottam fel a lépcsőn.

-Ne fuss! -kiabáltak utánam mindannyian egyszerre.