-Engedj el! - küzdöttem ellene.

-Felesleges - ült csípőmre, Én pedig kezemet lendítve pofoztam fel, így felmorranva hajtotta le a fejét. 

-Mit akarsz tőlem? - ragadtam meg mellkasán a ruhát. -Vigyél el akkor. Üss ki. Ölj meg. 

-Nagyon szemtelen vagy. 

-A barátnőd vagyok! - mondtam. 

-Nem vagy a barátnőm - mondta a szemembe nézve, Én pedig újra visszarántva magamhoz nyomtam egy csókot ajkaira. 

Barnes döbbenten elhajolva tőlem nézett a szemembe, majd szimplán felállt, a lift gombját benyomva lépett be, és szimplán elment. Itthagyott. Megcsókoltam és elment. 

Szipogva törtem ki azonnal zokogásban ahogyan a félelem lassan elhagyta a testemet, és Bruce laborjában megbújva tovább húztam össze magam. Elment. 

Nem kevesebb mint tíz perc múlva a lift ajtó csilingelt, Clint és Steve pedig a nevemet szólongatva keresett. 

-Itt vagyok! - másztam elő a sötétben. 

-Hogy a francba élted túl? - rántott fel a földről azonnal Clint, belém karolva. 

-Megcsókoltam. - néztem rá döbbenten. 

-Megcsókoltad a tél katonáját? - karolt másik oldalamba felsegítve Steve. 

-Igen. - zokogtam. - Túléltem. 

-Túl. Gyere, haza megyünk - bíztatott Clint. 

Az orromat jegelve, ezután már Steve régi lakásán ültem a földön. 

-Jól vagy? - nézett rám furán Noah. 

Steve régi lakásának a tulaja. 

- Pietrot elvitték, Barnes szexuálisan összezavarodott Jhonsontól, Wanda pedig mészárolt - egyeztetett Stark. 

-Oké, nem tört el - mondta Steve az orromat vizsgálva. 

-Mi történt? - kérdezte a tulaj zavartan. 

-Leestem a lépcsőn - bólogattam. 

-Mennyit? Nyolc emeletet, vagy mi? - nézett rám döbbenten. 

-Hát. Panelban lakok - bólogattam tovább kínosan. 

-Az akkor is lehetetlen.

-Hé, megmutassam tökös? - néztem rá felvonva a szemöldökeim, Ő pedig furán nézve ment el a konyhába inkább. 

-Nem hiszem el. - morgott Stark. 

-Amanda van a dologban. - mondtam. 

-Honnan tudod?  - kapkodta a fejét Thor. 

-Barnes elmondta - vettem el a jeget. 

-Miért, az ölébe is bele ültél? - pattogott Stark. 

-Nem, odáig nem jutottam el - vigyorogtam rá szemtelenül. 

-Te komolyan leszedáltad Barnest? - kérdezte döbbenten. 

-Miért, te nem tetted volna? - raktam vissza a jeget, hátradöntve a fejem. 

-Érdekes - mondta. 

-Hé, elértem amit akartam, nem?  - kaptam rá a fejemet mérgesen. -Túléltem! Többet tudtam meg, mint Te! - kiabáltam rá. 

-Nyugodj le Jhonson - szólt Steve. 

-Nem nyugszom! Miről beszélek már hetek óta? Arról, hogy Amanda nem fogja annyiban hagyni! - ráztam a fejem. 

-Igaza van - rázta a fejét Nat. 

-Oh, és akkor miért nem áltál elő tervekkel is, kisanyám? - szólt rám Stark. 

-Én nekem vannak terveim! Voltak terveim! - meredtem rá felháborodottan. 

-Senki sem látta. - nézett rám komolyan Stark. 

-Hallod magad? - néztem rá dühösen. El is eredt az orrom vére. 

-Jhonson,  vérnyomásod - szólt rám Clint, azonnal zsepiért kapva. 

-Még te magad is bele olvastál!  Steve az egészet átnyálazta! - kiabáltam vele. 

-Semmit nem ér, nézd meg, hol vagyunk! Utólag papolhatsz! - szólt rám Stark dühösen. 

-Feleslegesen? Utólag? - pattantam fel a székből. - Miről beszélek már amióta Wandáék nálunk vannak? - vettem el a zsepit az orromtól. 

-Nem érdekel. Nem jutottunk előre. 

-Igen, mert valahányszor Barnes leszavazta, te rögtön mellé álltál! 

-Barnes mellé, aki mostmár a pasid? - ráncolta a szemöldökét gúnyosan. 

-Oh, barátom ha tudnád Te, mióta a pasim - kaptam fel a táskámat. -Nem most jöttünk össze Stark. Csak nem tudsz semmiről. - emeltem le a kabátomat. 

-Gyerünk, fuss el! - mondta.  - Azt jól tudod.

 -Persze. Csak vigyázz, nehogy elfogyjon a nyugtatód amit az orvos ad az idegbajodra. Sziasztok - vágtam ki az ajtót, majd hagytam ott Őket. 

A kabátom zipzárját felhúzva sétáltam a már felkelő nap fényében, ám bár még mindig sötétebb volt az ég. A város már most hangzavartól tombolt, Én pedig mérgesen a gyűrött zsembkendővel törölgettem orrom, de akkor a fémkezű kilépett mellőllem, és azonnal egy ütést mérve rám érte el, hogy elveszítsem az eszméletem.