Kesztyűmet meghúzva forgattam meg fejem. Clint a helikoptert vezette, Natasha fegyverét töltöttegette újra, Stark valamit nagyon olvasgatott, Steve és Bucky beszélgettek, Bruce pedig feszülten nézelődött körbe körbe. 

-Szia - álltam meg előtte egy bíztató mosollyal. -Izgulsz. 

-Ennyire látszik rajtam? - vigyorodott el kínosan, zavartan. 

-Csak ismerlek már - mosolyogtam rá, leguggolva hozzá. -Nem lesz baj hidd el. 

-Mindig van baj. 

-És mindig megoldjuk - szorítottam meg bátorítóan a kezeit. -Figyelj Bruce. Már tudod kezelni - veregettem meg kézfejét barátságosan. -Nem lesz baj. 

-Ígérd meg hogy nem ugrasz bele hülyeségekbe és vigyázol magadra - nézett rám komolyan, levéve szemüvegét. 

-Ugyan - mosolyogtam rá. 

-Komolyan mondtam. - nézett vissza rám. 

-Én is. 

-Ne kockáztasd az életed - rázta a fejét Bruce. 

-Se a mienket - hallottam meg egy már ismerős hangot, mire unottan prüszköltem egyet. 

A terv minden része meg volt. Starknak tetszettek az ötleteim, és plusz pont volt, hogy ma még a liftben sem ragadtam bele. Ehhez keményen csapódik az, hogy inkább lelépcsőztem az emeleteket, mint hogy beszálljak a liftbe még egyszer, Barnessal egyszerre.

Hogy őszinte legyek, hiányzott Thor. Magából a csapatból, de úgy amúgy is - a poénjai, és az Istenség humora mindig feldobott, lehetett rossz napon, rossz kedvem, lehettem fáradt...

Bántott a tudat, hogy nem köszönt el. Se egy levél, se egy kopogtatás az ajtómon, semmi. Azt se tudtam, azaz tudtuk, hogy merre lehet, mit csinálhat, jól van e egyáltalán... Semmit. Az Istenség egyről a kettőre tűnt el és csak reméltem, hogy visszajön majd.

Nagyon megzavarta az elmebabona amit a Maximoff lány okozott. Meg is értem, s bár nem akarta elmesélni mit látott, még is... Ennyire megviselte volna?

Nem tudtam mit tehetnék hogy megtaláljam, de egyelőre sajnos ezt a problémát félre kellett tennem. Ugyan is senkinek nem számított. A csapat nem éppen úgy nézett ki mintha megviselte volna Thor lelépése. Elvileg csinált már ilyet, s mindig vissza jött, de engem valahogy még is... Még is firtatott. Senkit nem zavart csak engem.

Viszont most a jelenre kellett koncentrálnom. Arra, hogy megtaláljam Wandát legalább. Vagy, ha meg van Pietro, meg lesz Wanda is.  Válaszokat akartam. Annyi meg annyi kérdésem volt a látomással kapcsolatban, hogy miért pont Barnes, miért pont Ő az, akit bedobott, milyen logika...

A folyosón osonva, már nem érdekelt, hogy az összes neszre felkapjam a fejem, sőt szépen fogalmazva senki megölése, lekapcsolása nem hozott lázba. Csak Wandát akartam. Csak a válaszokat.

-Láttok valamit? - hallatszódott Stark hangja a fülesben.

-Nem, egyelőre semmi - hallottam Clint hangját.

-Itt sincs - suttogtam, becsukva az ajtót.

-Találtál valamit? - hallottam a már ismerős komor hangot a hátam mögött.

-Nem, semmi - néztem körbe. - Attól tartok eltűntek.

-Ettől féltem Én is - törte be az ajtót fém kezével.

-Előre megyek - kerültem ki.

-Jhonson, kockázatos - rázta a fejét megragadva a karját fordítottam ki azonnal, a férfi pedig hangosan felkiáltva rogyott térdre azonnal, de nem habozott, fém kezével azonnal megragadta a nyakamat és pár másodpercen belül azonnal a földön is voltam. - Előre megyek.

Csak azzal nem számolt, egy apró dolgot elfelejtett. Még pedig azt, hogy Wanda tényleg el tud bánni bármilyen ember elméjével, uralni tudja azt s irányítani, azt láttat amit csak akart. És persze azt is, hogy számítottak ránk és bújkáltak. Lesben álltak, hogy támadhassanak ránk.

-Vigyázz! - löktem arrébb, a férfi pedig döbbent szitkozódással zuhant a földre, míg Én megmerevedve zuhantam térdre, újra megkábítva.

Az agyam kusza volt, félig magamnál voltam, viszont ködösen láttam. Wanda természetesen azonnal eltűnt Én pedig fájdalmasan felnyögve ragadtam meg a lépcső korlátját, elindulva lefele, de mindegy volt, megbotlottam. Ám nem estem le.

-Jhonson! - hallottam kuszán a férfi hangját, aki felhúzva engem meredt a szemeimbe.

-Bucky! - suttogtam zavartan.

Nem tudtam irányítani, elmém össze-vissza ugrált. Hol egy fehér teremben voltam, hol Barnes szorító fogásában.

-Jhonson, hallasz engem? - ragadta meg állkapcsomat, de Én csak elernyedve próbáltam visszatérni. - Emberek, probléma adódott.