Mindenki azonnal felkapva a fejét csendesett el, a villák csörömpölése sem hallatszott. Azonnal megfagyott az evőeszköz a kezemben, de nem csak nekem, Wanda tátott szájjal nézte Őket, Stark még a rágásban is megállt. Komótosan tovább sétáltak, Bucky csak mint egy rongybaba úgy hagyta magát a szőke szépség rángatásának, aki gyönyörű volt. Gyönyörű, bizony. Hosszú, kecses lábak, szőke hullámos haj. Szemtelenül szép. És csak szó nélkül beszálltak a liftbe és tovább mentek. 

Nem tudom mit éreztem. Tomboltam. Üres voltam. Mérges. Dühös. Csalódott. A pulzusom az egekben vert és csak hűlt helyüket nézve bámultam a semmibe. A fülemben dobogott a szívem, kezem elernyedt.

Az első, aki rám mert nézni, az Steve volt. Aztán Thor, Natasha és Wanda. Clint és Stark össze, majd rám, Bruce pedig a fejét kapkodva nézett össze vissza ránk. 

-Jól vagy? - simította meg a hátamat Stark, azonnal vissza rántva a valóságba. Megrezzentem. 

Semmi gúny, semmi arrogancia, semmi bunkóság. Semmi undor. Csak szánalom. Sajnálat. 

Mindenkitől az asztalnál. 

-Mi? - néztem körbe. 

-Blair, jól vagy? - kérdezte Natasha.

-Ez most.. - ráztam a fejem hitetlenül, száraz szájjal. A kezem meg-megremegett, így a pálcikát letéve a tányérom szélére köszöntem meg erőtlenül Thornak, aki felém nyújtotta üveges sörét. 

-Igyál. 

-Én... - kezdtem. 

-Lemaradtam? - kérdezte halkan Bruce Natashától, aki megpaskolva a férfi combját csitítgatta. 

-Ez még is mi volt? - fordult Clint Steve felé, aki azonnal nagyra nyílt szemekkel nézett vissza rá. Igaza volt. Csak tőle tudhattuk volna. 

-Fogalmam sincs. Nem beszél velem már másfél hete. - mondta a Katona. 

-Ez az, amire gondolok?- kapkodta a fejét Bruce. 

-Igen, az. - mondta Thor.

-Megcsalt? - tátotta el a száját Bruce, mi pedig egy emberként fordultunk a tini lányhoz, aki persze, hogy tudta. Beleolvasott. Kibe nem olvasna bele? Megteheti. Oh, de jó tulajdonság. 

A lány a tányérjának tartalmát túrva kapta el tekintetét Steve szemeiből, az enyémre, majd vissza a katonára. És aztán.. Le a kajára. A pépesített, széttúrt, kissé undorító állagú kajájára. 

Néma csend. Csak Wanda villájja karistolódása hallatszódott.

-Nézzétek, Én.. -kezdte. 

-Oh, te jó ég. - kapkodtam levegő után. - Oh, te jó ég - csaptam le a pálcikámat. Újra.

Wanda nem bírt a szemembe nézni. Nem mert megszólalni sem. 

-Istenem - túrtam remegő kezekkel a hajamba, felpattanva. 

-Blair, ülj le - ragadta meg a csuklómat a másik oldalamon ülő Thor. 

-Nem, nem, Én nem...- borult fel a szék mögöttem, mire Bruce elkapva a fejét szisszent fel. 

-Frufru, beszéljük meg, maradj itt - fordult Stark utánam, de csak a tányérjaimat és poharamat összeszedegetve szipogtam. 

-Rosszul van - szólt Wanda kéttségbe esetten azonnal. 

Igaza volt, szinte minden úgy érződött, mintha rám dőlne, a szoba falai összedőlnének felettem, a ház, a lakás, az emeletek, a döbbenet, minden csak úgy súlytott rám hullámként, ezt egy vita miatt? Egy buta, bolond vita miatt, amit egy buta bolod ember miatt ejtettünk meg? Strange miatt? Szó nélkül, szakítás nélkül, másik lánnyal.. 

Éreztem, ahogy forog körülöttem minden, a többiek hangja el-el nyomódott a pániktól ami úrrá lett rajtam, nem tudtam mit csináljak, a gyomrom kavargott, émelyegtem. 

-Szállj ki a fejemből - hebegtem azonnal, ellépve az asztaltól. 

-Igyál egy korty vizet, gyere, megmossuk az arcod -állt fel Natasha kapkodva. 

-Elnézést - botorkáltam ki a falban kapaszkodva, egyenesen a sötét fürdő felé. 

Szinte be estem, csak testemmel löktem be az ajtót, bezuhantam a sötét szobába, és térdre bukva hajoltam azonnal a mosdó fölé, fel sem hajtva az ülőkét, megszorítva a kagyló szélét adtam ki magamból mindent. 

-Shh, nyugalom... - simított végig Clint hátamon, pár perc múlva, mikor még mindig, néha-néha úgy döntött a vacsora, hogy a nem létező adagot is kilöki belőlem. A hajamat is összefogta. 

-Itt vagyunk Jhonson - mondta Nat, vizes ronggyal a kezében. 

Törölgették arcomat, bíztattak, nyugtattak, Stark hozott nekem vizet, Wanda pedig savlekötőt keresett. Fura módon, de még is, a barátaim még most is támogattak engem, minden moódon, ahogy azt csak elképzelni lehet. És ezért nem is lehettem volna hálásabb.