A gépünk sötét sarkában összekuporodva, térdemet magamhoz ölelve hangosítottam fel telefonomon a hangerőt. A zene tombolt a fülemben, de még sem volt elég hangos.

Bűntudatom volt, hogy nem támogatom a többieket jelenleg, de egyszerűen nem volt erőm.  Nem volt erőm jópofizni többet.  Nem akartam tettetni. Nem akartam hazudni.

A sötét kis sarokban apróra meghúzva magamat néztem fel a felém közeledő alakra.

Stark vezetett, Thor pedig mellette figyelt árgús szemekkel, hogy jó útvonalon menjünk, Clint és Bruce kártyáztak, Wanda aludt, Natasha éppen Barnes elé huppant le, Steve pedig megállva előttem nézett le rám, egy pohár vízzel a kezében.

-Gondoltam, szükséged lehet erre. - mondta, így kihúzva a fülemből a fehér madzagot néztem fel rá halványan elmosolyodva.

-Köszönöm Steve. - fogadtam el a poharat. -Rendes tőled. 

-Jól vagy? - ült le elém, leporolva tenyerét.

-Azt hiszem. - vontam vállat lassan. -Vagy legalább is jól leszek. Remélem.

-Akarsz beszélni róla? - kérdezte a tarkóját vakargatva.

-Nem igazán. 

-Nézd, nem akarok erőltetni semmit. Sőt, nem is az én dolgom és tudom, mérges vagy...

-Nem vagyok mérges -kortyoltam a vízbe. -Semmi düh nincs bennem.

-Sajnálom.

-Átvágott. Megint.

-Nem akarom megvédeni, mert az Ő dolga mit csinál, de... hallgasd meg. Lehet jó oka van.

-Jó oka arra, hogy megcsalt egy hónapja és most pedig Én vagyok a másodfuvar? - vontam össze a szemöldökömet. 

-Igen, így kimondva hülyén hangzik, de...

-Figyelj Steve. Tudom, hogy a legjobb barátod. Az is volt és az is marad. De nekem ez már sok - döntöttem a fejem a gép falának. -Nem akarok így élni. Nem akarom így a mindennapjaimat. Nekem tökéletesen elég ha nem szólunk egymáshoz.

-Szeretitek egymást.

-Nem hiszem, hogy ezt annak lehetne hívni - vallottam be őszintén, Ő pedig előre hajolva ölelt át óvatosan.

-Ha bármikor beszélni akarsz...

-Megkereslek. Megígérem. - simítottam meg a hátát. -Jó barát vagy Rogers. Nagyon jó.

-Miattad megéri.

-Tudtad? - kérdeztem egy kis idő után. -Hogy mi ketten, megint... -kezdtem.

-Sejtettem.  -biccentett.  -Nem tudtam, de... sejtettem.

A gép óvatosan ért földet, így a cuccaimat összeszedve magam körül próbáltam kicsit összekapni magam. A sötét alak a fényeket eltakarva állt meg előttem, néma csendben komoran és érzelemmentesen.

Fel sem nézve rá szórtam be mindent a táskámba, mire Ő fém kezét nyújtva le értem akart felsegíteni, de csak felpattanva kerültem ki és indultam el.

-Nem szólsz hozzám? - sietett utánam. 

Persze, egyedül voltunk ketten.

Mint mindig.

-Blair, kérlek - tartotta velem a tempót.

Nem válaszoltam.

-Beszélnünk kell - mondta könyörgően.

-Nem, nem kell. - törtem meg, élesen kifújva a levegőt.

-Had magyarázzam meg!  - ragadta meg a kezem.

-Mit? - harsantam rá. -Natashával az út alatt kitaláltatok egy jó kapós sztorit, amivel majd jól megint, sokadjára is hülyére vehetsz engem? - kérdeztem.

-Nem, dehogy! - szólt nyugodtan.

-Nem érdekel Bucky, kijátszottál! - toltam el magamtól.

-Nem akartam! - szabadkozott. -Had..

-Nem akarom hallani - vágtam közbe. -Hallgattam eleget. Az elmúlt hónapokat, amiket együtt töltöttünk... -hadartam. -Eleget hallgattam Barnes. Megcsaltál, Én megbocsátottam, és Te...

-Sajnálom -mondta. -Kérlek...

-Nem akarom. - mondtam. -Hagyj kérlek.  - rántottam el a kezem komolyan nézve szemeibe, Ő pedig gondterhelten követte alakom, míg Én frusztráltan léptem be a kis elhagyatott bázisra.

-Nem láttátok Wandát? - lépett elém Clint idegesen.

-Tessék? - torpantam neg, ezzel együtt ért be Barnes, így mellkasa a hátamnak simult.

Hideg volt. A kellemes meleg, ami mindig átjárta, most eltűnt. Nincs többé. 

-Az üzenetekre nem válaszol - mondta Natasha idegesen.

- Mi történt? - kérdezte Barnes rekedtes hangon, komoran.

-Wanda eltűnt - vetítette ki a hologrammokat Stark. -Sehol se látom - lapozgatta a térképeket.

-Eltűnt? - kapkodtam a fejem.

-Dehát most szálltunk le - nézett körbe Barnes. -Nem velünk volt.

-Leszállás után eltűnt. - mondta Clint.

-Valaki próbálta hívni? - kaptam a mobilomhoz. 

-Csak azt próbálom - rázta a fejét Steve, Én pedig ijedten néztem a mögöttem feszengő férfi szemeibe.

-Imádom Szokóviát - dünnyögte Bruce, mi pedig azonnal összeültünk a lány keresésének érdekében.