A szobám ajtaját bevágva dobtam le az üveget az ágyra, hajamat kiengedve és felborzolva. 

Az ajtómon két másodperccel később két kopogás hallatszódott. 

Tudtam, hogy Ő volt az, meg sem várta, hogy válaszoljak, hanem csak bejött. 

-Jól vagy? - hallatszódott érces hangja, s ahogy becsukta maga után az ajtót. 

-Persze - pakoltam vázlataimat az asztalomon. 

-Hallottam, összevesztetek Natashával - mondta, mire felhördültem. 

-Persze! - nevettem fel hisztérikusan. - Biztos jól terjed a pletyka. Hiszen még is csak a Bosszúállók vagyunk. Itt nincs olyan, hogy magánélet. 

-Gyerekes vagy - mondta, Én pedig lecsapva az asztalra a halom papírt fordultam felé azonnal, dühtől villogó szemekkel. 

Bucky megilletődött, és gyorsan végig nézett rajtam. Nyitottam volna a szám, de inkább hagytam, inkább magamban elnyomva, forrongva fordultam vissza, fél kezemmel homlokomat dörzsölve. 

Két másodperccel később, két kar fonódott körém hátulról, szorosan. 

-Sajnálom - suttogta, Én pedig megsimítva fém karját próbáltam meg remegő lélegzetvételem egyengetni. - Bocsánat. - puszilt meg, Én pedig pár könnycseppet elengedve hagytam, hogy a férfi megpróbáljon kárpótolni. 

Egy bő öt, esetleg tíz perc ölelgetés után Barnes újból megtörte a csendet. 

- Nem akartalak megbántani. 

-Te nem bántottál meg. 

-Akkor Natasha volt. - mondta, inkább csak magának. -Min vesztetek össze?

-Csak.. Hülyeség. 

-Akkor nem lennél ilyen mérges. 

- Tudom.

-Nincsen semmi baj - engedett el suttogva, Én pedig egy mély levegőt véve töröltem meg arcomat. 

-Köszönöm. - nyomtam egy apró csókot szájára. 

-Csináljak neked egy teát? - kérdezte. -Kérsz egy pohár vizet? Kávét? Forraltbort? - sorozott meg. 

-Barnes, nem kell... - kezdtem. 

-Jhonson kérlek had legyek melletted. - mondta, Én pedig visszabújva karjaiba engedtem ki egy hangos sóhajtást. 

-Igyunk egy teát. 

-Csinálok egyet - puszilgatott meg. -Szedd össze magad, és gyere ki. 

Már egy jó öt perce kiment, Én átöltöztem melegebb ruhámba, megfésülködtem, összefogtam a hajam, gyors átslisszantam a fürdőbe, megmostam az arcom... 

Mamuszomban kitotyogva néztem végig Steven, Clinten és Wandán. Stark éppen akkor huppant a kanapéba. 

-Miújság, veszekedősök egyik fele? - nyitotta ki az újságot Stark. 

-Miújság, seggfejek egyetlen fele? - vágtam vissza. 

-Jobban vagy? - kérdezte Clint mosolyogva. Nem gúnyosan, barátságosan, tán-tán már kicsit aggódóan. 

-Persze. Sokkal jobban. 

-Mindkettőtöknek igaza volt - szürcsölte forró italát a tinédzser lány. 

-Te tudod miről veszekedtek? - meredt rá döbbenten Stark, ledobva az újságot, mire felnevettem. 

-Persze - vont vállat Wanda. 

-Elmondtátok neki? Ez ilyen lányos dolog?- háborodott fel az egykoron playboy.

-Én nem mondtam senkinek.. Mármint, Én nem mondtam el neki.

-Miért, akkor kinek mondtad? -kérdezte Steve somolyogva.

-Senkinek - vágtam rá azonnal. 

-Hé, te beléjük olvastál! - kiáltott rá a lányra Stark. 

-Sokáig tartott kibogozni - mosolygott Wanda, Barnes pedig a kezembe nyomva a bögrét ült Steve fotele elé, míg Én a másikban foglaltam helyet az italt kevergetve. Barnes végül nem csinált magának. 

-Mondd el! - faggatta Stark. 

-Dehogy mondom!

-De tudni akarom! -nyüszögött. 

-Jesszusom Stark, te rosszabb vagy mint bárki - dünnyögte Barnes. 

-Bátor szavak egy Jhonson utálótól. 

-Stark utáló is vagyok, ne aggódj. 

-Te világ utáló vagy. Élet utáló. Bármi ami mozog utáló. 

-Nem, de téged kifejezetten - vigyorgott Barnes, Én pedig bögrémbe kortyolva kapkodtam tekintetem. 

-Mond el kislány! - fordult felé hunyorogva. 

-Nem mondom! - nevetett fel Wanda. 

-Kíváncsi vagyok! - panaszkodott. 

-Jesszusom, hagyd már szegényt. És amúgy is, majd elmondják a csajok, ha akarják - mondta Clint. -Ne erőltesd. 

-Igaz, Wanda? - somolygott Steve. 

-Bocsánat - mosolygott rám. 

-Igazán semmi gond. 

-Hé, te másokba olvasol engedély nélkül! - hunyorgott Stark. 

-Ma nagyon okos vagy. - szemtelenkedett Wanda. 

-Idefigyelj kislány! - mutogatott fenyegetőzően.

-Jól vagy? - mosolygott rám Steve. 

-Azt hiszem igen. - biccentettem. - Jól esik kibeszélni magamból. Néha jól jön a támogatás - vontam vállat, mire Barnes döbbenten kapta rám a fejét. 

-Neked van valakid! - kiáltott fel Clint. 

-Micsoda? - döbbentem le. 

-Hogy mi? - kérdezte Stark. -Én erről se tudok?

- Húha, Blair, belehúztál? - mondta Steve. 

-Nem, nem, Én nem! - hebegtem azonnal. 

- Te jársz valakivel! - kiáltott rám mérgesen Stark, felpattanva. 

-Micsoda? - nevettem fel döbbenten. 

-Tudod mit? Akkor járj! Ne is mond el! - húzta fel az orrát sértődötten, mire döbbenten meredtünk rá. - Kapjátok be. Wanda, olvass bele! - fordult felé. 

-Dehogy olvasok! - rázta a fejét nevetve. 

-De tudni akarom ki az! - trappolt. -Miért nem tudok semmit? Az ég szerelmére, hagyjátok abba!

-Stark, nyugodj le - szólt rá komolyan Barnes. 

-Miért, tán te is jársz valakivel? - mérgelődött. 

-Igen. 

A levegő megfagyott, Steve is döbbenten kapta fejét a barátjára. 

-Hogy. Mi? - kérdezte Stark tagoltan. 

-Jaj, ne - suttogta Wanda. 

-Már Te is, hülye katona? - kiabált vörös fejjel. -Még valaki?  - meredt Stevere, aki rázni kezdte a fejét. 

-Nem, Én nem. 

-És Te? - meredt Wandára. 

-Hé, esélyem sincs elhagyni a házat. 

-Én ezt nem hiszem el. - kiabált, mi meg nevettünk rajta. -Semmit nem tudok!  Miért nem tudok semmit? Mondjátok el! - trappolt, csapkodott össze-vissza. 

-Stark, túlreagálod - mondta Clint. 

-Ne ne. Na ne. Na ezt.. Ezt nem mondhatod komolyan! - hűlt el. -Barton, Te is? 

-Gyerekeim vannak - meredt rá döbbenten, mi meg hangos nevetésben kitörve hagytuk, hogy a férfi megforduljon és dühösen otthagyjon minket. 

-Szóval van valakid - mondta Clint, elterülve, nyújtózkodva a kanapén. 

-Nem, nincs - rázta a fejét Barnes. - De ezért megérte - nézett Stark után. 

-Egyetértek - biccentettem. 

-Na és Te, Jhonson? - kérdezte Steve. -Pasik? Talán nők? 

- Azt hiszem ezt a fantáziátokra bízom. - mosolyogtam. 

-De ugye bemutatod nekünk? - kérdezte Clint.

-Soha - ráztam a fejem. -Semmi pénzért. 

-Naa! - grimaszolt. -Megismerném. 

-Oh, nem. Nem fogod. 

-Mindjárt olyan leszek mint Stark - dünnyögött, mi pedig hangosan felnevetve hagytuk, hogy tovább terelődjön a téma.