-Utálok várni -morogtam.

-Hidd el, jó lesz - karolt át Clint.

-Miért ezt kell nézni? - nyafogott Wanda. -Választottam volna jobbat.

-Hé, múltkor Alkonyat, most Star Wars. - mondta Steve.

-Te láttad? - vigyorgott rá Natasha.

-Hogyne. Stark megnézette velem azonnal.

-A legjobb film. Örökké.  - mondta Thor.

-Tegnap előtt még az Alkonyatra mondtad ezt -néztem fel rá.

-Disszociatív személyiségzavar - vont vállat Stark. - Ne törődj vele.

Oh, a mozi jegykiszolgáló kasszájának sorában álltunk. Star Wars filmre akartunk bejutni, ha már mi megkínoztuk Őket az Alkonyattal és az iránta érzett imádatunkkal, akkor úgy gondolták, megleckéztetnek minket.

Barnes persze nem jött.  Mindenki itt volt, persze, hogy mindenki itt volt, de Barnes nem jött el. Apropó, azóta nem is láttam, hogy Steve motorjával elhúzott. Persze visszajött, csak... csendben. Láthatatlanul. Steve próbálkozott beszélni vele, de azt mondta nem jutott nagy sikerrel. Barnes újra bezárkózott, ugyan az a fránya kör ment, minden egyes alkalommal. Ha mi valamit csináltunk, Ő biztos nem. Ha mi jól éreztük magunkat, akkor Ő tuti nem. Mint mindig. Minden egyes adott alkalommal. Sosem bulizott, vagy szórakozott velünk. Egyszerűen.... talán nem illünk össze. Vagy, nem tudom.

Oké, valljuk be nem volt igazi a boldogság hangulata. Natasha megőrült Bruce miatt, Wanda nyomokban még mindig gyászolta testvérét, amit persze mindenki megértett - Steve aggódott Barnesért, Stark Peppert hiányolta, Thor megérezte, hogy mindenkinek van valami kis szösszenet a háttérben, na meg persze nyílván, Ő is hiányolta Asgardot, a népét, családját... Clint haza akart menni - nem mondta, de persze látszódott rajta. Hogy ne látszódott volna? Otthon várja a felesége és a gyerekei. Egy boldog, nyugodt élet... messze mindentől. Én pedig stresszeltem. Stresszeltem Barnes miatt, rosszul aludtam éjszakánként, néha még beugrott Amanda halála, stresszeltem miért van ekkora feszkó köztünk, miért nem szól hozzám...

De eldöntöttem, nem én leszek az, aki kezdeményezni fog.

-Hányadik sor? - fordult hátra Stark.

-Leghátsó! - újjongott Wanda. -Már... ha valaki nem olyan öreg, hogy ellásson...

-Elnézést? -somolygott rá Steve.

-Nem lesz baj, hogy fel kell mászni a 8. Sorba? - kérdeztem.

-Ez az, piszkáljátok. Én most nem érek rá - fordult vissza a kasszáshoz Stark.

-Úúú, 3D-ben nézzük? - szökkengettem oda Starkhoz, aki a szemüvegeket osztogatta.

-Még szép- vigyorgott.

-Be kellett volna csempészni egy hamburgert - nézett körbe Thor, mi pedig összenézve hallgattunk el azonnal.

-Végül is.. Én is éhes vagyok. - mondta Clint.

-Nem szabad - rázta a fejét a szőke hajú,  kék szemű katona.

-De.. Nem is ebédeltünk. 

-Sőt. Én reggelit se ettem - mondta körbe nézve. 

-Én sem - mondta egyszerre Natasha és Wanda.

-Kapitány... te most komolyan hagynád éhezni eme szép, ártatlan... áldozat hölgyeményeket? - veregette vállon Stark, Steve pedig felnevetve rázta meg a fejét. 

-Az nagyon gonosz lenne. Nem tehetek ilyet... a világ érdekében.

-Na ugye - mondta Thor. - Ki jön velem? - kérdezte.  -Kell egy táska. 

-Jövök- mondta Natasha azonnal, Én pedig a nőnek nyújtva táskám mosolyodtam el.

-Én is jövök - lépett melléjük Clint.

-Én is - dugta zsebre mobilját Wanda.

-Na, na, na, na. Állj. - rázta a fejét Stark. - Te még túl fiatal vagy, hogy ilyenbe keveredj.

-Hé, varázs erőm van. Csak előbb végeznénk. - mosolygott Wanda, mi pedig újra összenézve gondolkodtunk el a hallottakon.

-Oké, gyerek, igazad van. Menjetek. Futás! - hessegette Őket Stark, majd izgatottan léptek le azonnal.