Barnessal az oldalamon lépkedve igazgattam meg a fülesem.

-Ha egy mágikus tini lány lennél, hova bújnál egy csapat elől? - kérdeztem nézelődve.

-Nem tudom, sosem voltam még tini lány. Ellenben... Veled - nézett rám a szemöldökét ráncolva.

-Áh. De nem voltam mágikus tini! - vigyorogtam fel rá. - És amúgy sem emlékszem. Szóval szerintem ezt vehetjük úgy is, hogy...

-Sokat beszélsz, mondták már? - nézett le rám unottan, Én pedig vigyorogva siettem előre az ajtóhoz.

-Nem, még nem.

-Meglepő - fújtatott.

-Ne légy ekkora tuskó Barnes. Uncsi vagy.

-Te pedig idegesítő.

-Megesik - vigyorogtam rá, majd átvizsgálva a területet kerestem az ikreket. - Szórakoztál te valaha az életedben?

-Igen. Amikor nem vagy velem, akkor eléggé jól érzem magam - nézett be az ajtón.

-Nagy kár - vigyorogtam rá, Ő pedig felháborodva fújtatott egyet.

-Barnes, Jhonson - hallatszódott a fülesben Stark komor hangja. - Jarvis életjelet észlelt az előttetek lévő épületszárnyban.

A szuperkatonával megakadva álltam meg azonnal.

-Meg vannak az ikrek? - néztem fel döbbenten Barnesra.

-Ha minden igaz. - hallatszódott Steve hangja, így Én azonnal a kilincs után nyúlva indultam meg, ám Barnes a csuklómat megragadva húzott vissza.

-Mi a...

-Megőrültél? - meredt rám. - Nem törhetsz rájuk csak így!

-Bucky, az se biztos hogy Ők azok! - néztem rá hitetlenül.

-Veszélyes - rázta a fejét.

-Eljöttél azért, hogy meghátrálj? - kérdeztem nézelődve, Ő pedig gyilkos pillantásokat vetett rám.

-Blair, veszélyes.

-Engem ez nem különösebben érdekel. - ráztam a fejem. - Talán itt a cél. - ragyogott a szemem. - Elkaphatjuk az ikreket!

-Nem!

-Barnes, engedj el! - meredten rá döbbenten.

-Veszélyes! Mi van, ha megint meghipnotizál a kislány?

-Nem érdekel! - néztem rá döbbenten.

-Kell egy terv - engedett el komoran.

-Ugyan már - rántottam fel az ajtót, belépve a Keleti szárnyba.

-Blair! - kiáltott utánam suttogva idegesen, míg Én fegyveremet markolva gyorsítottam lépteimen.

-Bucky, nyugodj le. - mondtam.

-Állj már meg, Te őrült nő! - sietett utánam.

-Csak nézd át a franc helyiséget! - fordultam felé dühösen. - Barnes, az nem az Én hibám, hogy te nem tudsz kockázatot vállalni!

-Más az, ha kockázatot vállalsz és az, ha fejetlenül belerohansz a hülyeségbe! - ragadta meg a vállamat.

-Ne légy puhány! - löktem le kezeit magamról. - Ha meg az vagy, engem ne hátráltass! - morrantam rá.

-Csinálj amit akarsz, Te jó ég, nem hiszem el, hogy mindig ezen kell nyűglődni miattad - emelte fel védekezően kezeit.

-Hagyjál békén, Bucky! - nevettem fel hitetlenül. - Menj és sírj másnak amiért hagyod elúszni a lehetőségeid.

-Menjél, kockáztassad az életed, Te Blair Jhonson, aki nem fél semmitől és olyan vakmerő, bátor.. - sorolta.

-Gyerekek, hagyjátok abba. - hallottam Steve hangját a fülesben.

-Nem hagyom abba! - néztem fel dühösen a plafonra. - Barnes állíts magadon - néztem vissza komoran a szemeibe.

-Nem. - válaszolta egyszerűen.

-Te jó ég, hány éves is vagy? Tíz, vagy százhét? - kérdeztem gúnyosan felhúzva a szemöldököm.

-Nem gondoltad át. Nem törhetsz rájuk csak úgy. Fegyverek lehetnek náluk. Egy életed van, Jhonson.

-És ki kell használni. - meredtem rá.

-Meggondolatlan vagy. - szólt már jóval nyugodtabb hangnemben hozzám, de bennem még mindig forrt a düh.

-Akkor tűnj innen. Fordulj meg, nem akarok veled dolgozni, nem akarok veled lenni, nem akarom, hogy hátráltass! - löktem rajta egyet. - Tűnj innen, ha nem mozdulsz meg, Én megkeresem Őket! - mutattam rá fenyegetően. - Nem fogom eltűrni, hogy visszahúzz engem, amiért Te félsz. Én nem félek Barnes. És nem az én dolgom kezelni a te kitöréseid sem - hagytam ott azonnal, Ő pedig dühösen villódzó szemekkel égetett lyukat a hátamba.