Egy újabb nap, egy újabb sikertelen kisérlet az ikrek ellen. Újabb idegesség, újabb elkábítás, újra játszás az agyammal... Újra Barnes piszkálása. Csak, hogy most nem a látomással piszkált. 

Fáradtan, kócos hajjal estem be Steve után a bejárati ajtón. A bázison voltunk. Otthon voltunk. 

-Megbeszélést kell tartanunk - mondta Tony feszülten. 

-Tony - nyögtem ki fáradtan, megdörzsölve az arcomat.

-Nincs Tony. 

-Nincs megbeszélés - szólt Steve. 

-De...

-Nem - rázta a fejét a szuperkatona, Én pedig meglepetten dőltem a falnak a sötétben. 

Az már megszokott volt, hogy Én nyafogok, vagy ellent mondok Tony szavainak, de hogy Steve is elutasítsa a megbeszélést, ritkán történt meg. 4

-Rogers... - kezdte Tony. 

-Tony, mind hulla fáradtak vagyunk - mondta Natasha. -Hagyj minket. 

- Toljuk el holnapra - szálltam be Én is az alkudozásba. -Pihennünk kell. 

-Valamiért még mindig nem sikerült elkapnunk Őket - kezdte felénk fordulva. 

-Miért kéne elkapnunk Őket? - löktem el magam a faltól idegesen. 

-Tessék, megint kezdődik - csapott a combjára Tony. 

-Te kezdted el, Stark - szólalt meg mögöttem nyugodt, ám rekedtes hangon Bucky. 

- Szép - bólogatott Tony. - A két galamb védi egymást. Valószínűleg én lehetek akkor a rossz. 

-Stark, ne csináld ezt - böktem a mellkasára előre lépve. 

-Tony, ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy rossz lennél - szólt Nat mellőlünk. -Csak... Nem sikerül. És hulla fáradtak vagyunk - tiltakozott Nat. 

- Beszélnünk kell a tervekről! Hogy mit rontunk el! - idegeskedett Stark. 

- Beszélj - léptem el tőle, levéve a kabátom. -De akkor nélkülem  - akasztotta fel a dzsekit a fogasra, majd elnézést kérve mindenkitől hagytam ott a társaságot, és ahogy hallottam, utánam még egypáran otthagyták a feszült playboyt. 

A törölközővel megtörölve az arcomat fújtam ki frufrumat szemeimből. Jó érzés volt végre egy forró zuhanyt venni, olyan kimerült voltam, legszívesebben két napot átaludtam volna egyhuzamban. 

A villanyt lenyomva igazgattam meg hálóingem pántját , s nyakamat masszírozva löktem ki előttem az ajtót, egyenesen a szobám felé indulva. 

Halkan kinyitva az ajtót surrantam be a sötét szobámba, majd azt becsukva engedtem ki egy mély levegőt, s megfordulva néztem végig a sötétben. Megakadtam, egy óriási sikkantást engedtem ki magamból azonnal az ajtónak préselődve - de a többiek ebből semmit sem halhattak, ugyanis a fém tenyér azonnal ajkaimra tapadt. 

- Nyugi! 

- Az isten verjen meg Barnes, halálra ijesztettél! - harsantam rá tenyerébe dünnyögve, arrébb lökve Őt, de még a próbálkozás is felesleges volt.

- Ijedős vagy, nem tiszta a lelkiismereted?

-Tökéletesen tiszta a lelkiismeretem, Te vagy ijesztő! - vágtam rá mellkasára dühösen. 

-Nyugodj le - ült az ágyamra dünnyögve. 

-Mérges volt Stark? - engedtem ki a mélyen beszívott levegőt. 

-Nem mérgesebb, mint bármikor - nézett fel rám. 

-És te mit szeretnél, éjjel, sötétben a szobámban? - huppantam le mellé, ölembe húzva a párnámat. - Fáradt vagyok. 

-Csak azt akartam kérdezni, hogy jól vagy -e - nézett rám komolyan, Én pedig meglepetten hagytam, hogy kitörjön belőlem a nevetés. 

-Tessék? - dörzsöltem meg az arcom. -Nem mondhatod ezt komolyan. 

-Blair, eléggé sok dolgon mész keresztül Wanda Maximoff által. 

-Oh ugyan már - intettem le azonnal. 

-Komolyan beszélek. - mondta. -Steve aggódik érted. 

-Steve mindenkiért aggódik. 

-Jhonson... - kezdte. 

-Amúgy is, ha annyira aggódik, miért téged küldött volna  körbekérdezni? - dőltem hanyatt az ágyon. -Gondolom nyilvánvaló, hogy nem ápolunk túl jó kapcsolatot. És amúgy is, mióta lett divat aggódni? 

-Komolyan. A lány kétszer manipulálta az elméd szinte hogy egymás után! Az első után is ki voltál akadva... - kezdte. 

-Jól vagyok Barnes. 

- Kétlem. 

-Örülök hogy mostanában ennyire kontrollt érzel felettem. 

-Nem kontrolállak, szimplán te magad sem tudod, mihez kezdj magaddal. - szólt be azonnal. 

-James, ne rontsd a levegőt - biccentettem oldalra a fejem. 

-Csak rád néztem - szabadkozott azonnal, felállva. 

-Nézz csak. Ami azt illeti - könyököltem fel. -Nem megyek vissza. 

-Tessék? - fordult felém azonnal, őszinte döbbenetséggel az arcán. 

-Nem megyek vissza.