A kanapén kuporogva, egy pohár bort tartva kezemben húztam az ölembe a díszpárnát, Natashát kémlelve, aki haját elsöpörve nézett morcosan a televízióra. 

Világot megváltó problémánk jelenleg az volt, hogy semmi kedvünkre valót nem játszottak a csatornákon. Egyszerű volt, mindketten egy undorítóan csöpögős, nyálas, klisével és hazugságokkal teli elkeseredett romantikus filmet akartunk nézni. 

De, nem találtunk semmit. 

-Nem hiszem el - fújtatott a vörös hajú barátnőm, Én pedig a popcornba markolva ráztam a fejem. 

-Semmi? Komolyan? - akadtam ki. - Mi lett a sok elcsépelt... - fújtattam. -Nem hiszem el. 

-Még csak valami Mielőtt megismertelek sem? - kérdezte. 

-Hé. A mielőtt megismertelek egy komoly film. 

-Ne mond - somolygott rám. 

-Te nem bőgtél a végén? - tátottam el a számat. 

-Egy... Kicsit, talán - kuncogott, Én pedig mosolyogva megforgatva a szemeimet ráztam a fejem.

Hazudnék, ha mondanám, hogy nem imádtam az ilyen pillanatokat. Amikor mi voltunk. Nem Feketeözvegy, nem a múltját nem tudó harcos Blair Jhonson, nem a Bosszúállók, Nem Romanoff vagy Jhonson... Hanem csak két legjobb barátnő. Nat és Blair. Akik nem harcoltak. Két nő, akik csak élvezték hogy együtt lakhatnak és ott vannak egymásnak, kihasználva a lehetőségeket, hogy egy csomó férfi között itt vagyunk ketten, tökéletes kapcsolatot ápolva egymással, akik minden csajos szaftos dolgot megbeszélhetnek egymással. Ketten, akik kérdés nélkül egymást védik. És egy unalmas estén olcsó romcsi filmet keresnek. 

-Akció? - sandított rám Nat, ám egymás szemeibe bámulva fintorodtunk el egyszerre, majd hangos nevetésben kitörve ráztuk meg egyszerre fejünket. 

-Üdv, hölgyeim - hallatszódott a Mennydörgés Istenének hangja. -Min szórakozunk?- 

Megfordulva térdeltem fel a kanapén felragyogva, míg Nat hevesen integetve köszöntötte köreinkben Thort. 

-Thor! - mosolyogtam. - Jó látni. 

-Téged is, frufru - lépdelt felénk. - Mit csinálunk? 

-Romantikus filmeket keresünk - válaszoltam. 

-De ebben a rohadt TV-ben nincsen semmi! - fejezte be Nat fújtatva, a fejét rázva. -Elhiszed ezt? 

-Próbáljátok a hetvenes csatornát. Az mindig bejön - vont vállat megtámaszkodva a kanapé háttámláján, mire a szemöldökömet ráncolva, de mosolyogva néztem fel rá, majd Natashára, aki meglepetten, ám kíváncsian nézett rám azonnal. 

És Thornak igaza volt. 

Minden, a csatorna el volt halmozva minden földi jóval. 

-Tyűha. - bólogattam elismerően. - Köszönjük. 

-Ugyan. - hajolt előre, belemarkolva a popcornba és szájába szórva azt. Igaz, a fele a földre hullott. 

-Nézzük csak... - suttogott Nat. - Hmm... Mielőtt megismertelek - sandított rám Nat, mire a szemeimet forgatva kortyoltam a boromba. - Mire vágyik a lány, Holiday... Szerelmünk lapjai - olvasta Nat. 

-Ú,ú! - kapta fel a fejét Thor. - Az nagyon jó. Tökéletes. - rázta a fejét a levegőbe mutogatva. - Egy mestermű. 

-Mond, Thor - kezdtem. - Te ezt honnan tudod? 

-Mi? 

-Honnan tudod, milyenek ezek a filmek? - fordult felé Nat, mosolyogva. 

-Én? Ja, hát... Én nem tudom. 

-De most mondtad - fogtam vissza vigyoromat. 

-Nem is. 

-Thor - fogta meg a kezét Nat. - Honnan?

-Jó, egy barátom mesélte. Nem nagy kunszt - rángatta a vállát zavartan, mi pedig egymasára vigyorogva néztünk hitetlenül. 

-Tényleg?- kérdeztem. 

-Aha. 

-Tuti? - kérdeztük egyszerre. 

-Minek néztek ti engem - fújtatott hitetlenül, pirosodva, zavartan. 

-Ugyan - ráztam a fejem. - Egy erős, maszkulin férfinak. 

-Hm - gondolkodott el. 

-Na ülj csak le - pattantam fel a kanapéról, Ő pedig újjongva huppant le közénk, míg Én egy harmadik boros poharat lekapva a polcról kapkodtam vissza meztelen lábaimat a kanapé felé. 

Thor vállára hajtva a fejem, összekuporodva és elkeseredetten meredtem a tv képernyőjére. Natasha a száját húzva kapkodta a tv és közöttünk a tekintetét, míg Thor hangosan bömbölve törölgette orrát. 

-Ez csak egy film, édes... - simította meg az Istenség vállát Nat. 

-Tudom, tudom.. - kapkodta a levegőt a szőke, így előre hajolva ragadtam meg a zsepis dobozt. -Köszönöm - rázkódott a válla, Én pedig bíztatóan veregetve vállát nyugtatgattam. 

-Jól vagy? - kérdeztem pár perc után, miután már kissé lenyugodott. 

-Persze - szipogott. -Csak.. olyan jó ez a film - remegett meg a hangja és kezdett sírni újra, így döbbenten néztem Natashára, aki mosolyát nem bírta visszafogni és úgy simogatta az Istenség hátát tovább. -Nézhetünk most valami mesét? - nézett hol rám, hol Natra könnyes szemekkel. 

-Persze. Amit csak szeretnél. - mosolygott rá bíztatóan a vörös hajú lány, Én pedig a távkapcsolót és poharamat megragadva kapcsolgattam újra a csatornák között s burítottam le poharam tartalmát. 

Elaludtam. Az éjjel már mozgolódásra keltem, de ki sem nyitva a szemem próbáltam visszaaludni, Thornak dőlve, aki halkan szuszogott. Pár perc múlva azonban két kezet éreztem magam körül és azonnal felriadtam. 

-Shhht, nyugi - dobott a vállára Barnes, Én pedig a szemöldökömet ráncolva néztem körbe. 

Nat már nem volt ott, Thor pedig békésen szundikálva ölelte magához a Vasemberes mintájú díszpárnát. Ó, igen. Stark a saját rajongóimintás cuccaival tömte tele az egész épületet. 

-Mennyi az idő? - kérdeztem rekedtes hangon, elernyedve és lelógva Barnes válláról. 

-Fél három.

-Mindenkire így figyelsz, hogy ne keltsd fel? - dünnyögtem fáradtan. 

-Nem, csak Te nem érdekelsz. 

-Áh, értem - motyogtam egy ásítás kíséretében. 

A szobám ajtaját óvatosan belökve lépett be Bucyk, engem szorosan fogva. A hideg kéztől azonnal végig futott rajtam a hideg, amit betudtam annak, hogy az alkoholtól kimelegtem, fém keze pedig villámcsapásként hatott rám. A férfi óvatosan rakott le az ágyra, félig feltérdelve arra, megtámaszkodva fejem mellet. 

-Kössz, vénség - motyogtam, megveregetve a vállát, ám szemeim azonnal kipattantak. 

-Ne szólogass, most mentettelek meg egy orbitális derék és nyakfájástól. - nézett rám a sötétben, szemeimet kémlelve, kezeivel arréb helyezve engem, hogy ne essek le. 

-Buck? - csúsztattam fel mellkasán a kezeimet, mire kérdőn nézett rám. 

-Igen, Blair? - mondta, ám tarkójánál fogva húztam közelebb. 

-Te tűz forró vagy. - mondtam döbbenten, homlokára tapasztva a kezeimet. 

-Hagyd, Jhonson - ragadta meg kezem azonnal. Nem csak fém keze, de a másik is jég hideg volt. 

-Bucky, Te beteg vagy - ültem fel, ezzel együtt pedig Ő azonnal hátrébb húzódva huppant ülésbe. 

-Nem, jól vagyok, tényleg... - kezdte hevesen tagadva. 

-Lázad van - néztem rá döbbenten. 

-Nem, nincsen - jelentette ki erőszakosan. 

-Érzem - fogdostam homlokát. - Jól érzed magad? - kérdeztem döbbenten, feltérdelve. - Bucky, legalább 39 fokos lázad lehet! - akadtam ki suttogva. 

-Hagyj már, te mániákus! - ragadta meg a kezeimet. 

-Várj, hozok egy lázmérőt. Ne mozdulj -pattantam ki az ágyból, a férfi pedig idegesen, frusztráltan dőlt bele párnámba dünnyögve.