Az ajtón halkan kopogva vettem egy mély levegőt.

-Nyugodtan jöhettél volna. Nem kell kopogni.

-Jó, de..

-És ez a te szobád.

-Jó, de...

-Gyere Blair. - nyitotta ki az ajtót.

-Köszönöm.

-Elviszlek titeket.

-Na ne mond, hogy ezt is csak úgy kitaláltad mert te mindent tudsz! - harsantam rá.

-Nem. Ezt kivételesen hallottam.

-Oh. És... igaz? - kérdeztem megköszörülve a torkomat.

-Micsoda? - lépett kabájáért.

-Hű. Strange kabátban. Felettébb szokatlan.

-Nem ismersz még.

-Az lehet.

-Nézd. Nem fogok közétek állni - állt meg előttem.

-Nem állsz közénk - nyeltem egy nagyot.

-Nem úgy tűnik.

-Én tudom.

-De a barátod nem.

-Nem a barátom.

-És ezt Ő is tudja?

-Ő csalt meg engem.

-Nem. Azt, hogy mi van köztünk.

-Semmi sincs köztünk. Nincs mit tudnia.

-Megőrül érted.

-Én meg miatta. - néztem fel rá egy nagyot nyelve.

-Nem akarok veszekedni - vette fel a kabátját.

-Én nem veszekszek! - meredtem rá. -Strange, az Ő dolga, hogy mit hisz és mit nem.

-Nagyon be van pipulva - nézett végig rajtam.

-A barátom vagy.

-El kell vinnem a barátaid - biccentett.

-Kérlek. - simítottam meg a vállát. -Nagyon sokat segítesz.

-Ez csak természetes.

-Igaz volt? - kérdeztem, utána fordulva.

-Micsoda?

-Hogy csak akkor vinnéd el Őket, ha én kérem. -mondtam. -Igaz volt? - kérdeztem, Ő pedig szórakozottan elmosolyodva nyitotta ki az ajtót, ám abban a pillanatban zuhant be Thor, Clint és Stark is a földre egymáson, Natasha, Steve pedig riadtan hátra ugorva lökték fel majdnem a szemöldökét ráncoló Barnest.

-Ez.. kínos. -szólt Clint.

-Mi a franc? - harsantam fel, lefogva törölközőmet. -Hallgatóztatok?

-Barnes ötlete volt! -kiáltott fel pánikolva Stark.

-Egy fenét, te rángattál ide! - szólt rá dühtől villogó szemekkel.

-Azért még így is elviszel minket? - rebegtette pilláita földön fekve a mágusra az Istenség.

Strange unottan rám nézve vett egy mély levegőt, Én pedig kínosan elmosolyodva vicsorogtam egyet, így a kulcsot megragadva lépett át a három férfin és indult le a lépcsőn.

-Ez egy igen? -néztek össze a földön, Wanda pedig a velünk szembe lévő ajtót kinyitva torpant meg.

-Hűha. - bökte ki végig mérve minket, Nat pedig Starkkal együtt sietett Strange után.

-Menjünk - kapta össze a két férfit Wanda, Én pedig az arcomat dörzsölve néztem a két szuperkatonára.

-Mit csináljunk? - próbálta megtörni a kínos csendet Steve, Barnes pedig felhorkanva kerülte ki és zakatolt le a lépcsőn.

A kanapé egyik feléről lefolyva, már nagyjából száraz hajjal és száraz melegítőben és pulcsiban lóbáltam a lábam.

-Velociraptor - mondta Steve.

-Róka - vágtam vissza.

-Ananász.

-Szélsőérték.

-Kegyelem.

-Meredek.

-Nem unjátok? - nézett ránk a fotelből Bucky.

Szóláncoztunk. Ő nem értekelte.

-Miért, mit kéne csinálnunk?

-Bármi amiben csendbe vagy.

-Mond. Te az ősidők óta a barája vagy, nem? -néztem Stevere.

-Ezzel arra célzol, hogy öreg vagyok?

-Nem.

-Igen. A legjobb barátom, mióta csak az eszemet tudom.

-Hogy bírod elviselni? -ráztam a fejem.

-Fogd be - dünnyögte Barnes.

-Nem, de tényleg. Hogy bírod? Én meghalok. Nem bírom mellette.

-Hidd el, jó ember.

-Igazán? Nem vettem még észre.

-Oké, Mrs. Báj, abbahagyhatod. - szólt rám Barnes, Én pedig fintorogva engedtem, hogy a fejem hanyatt essen.

-És... mi van közted és Strange között? - kérdezte Steve, én pedig döbbenten néztem fel rá.