EGY HÉT MÚLVA

-Elment? - néztem ki a fal mögül. 

-Persze - mondta Clint. 

-Oké, elvileg 5 perc és jön is vissza - ugrottam ki a fal mögül a szalagokkal. 

-Végezni fogunk? - kérdezte Stark, bekapcsolva a party lámpákat. 

-Még szép - szólt Wanda, aki már kapásból három BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT feliratot felrakott a plafonra. 

-Csak óvatosan, ez érzékeny időszak neki - hessegettem a többieket. 

-Te már csak tudod - dünnyögte Clint vigyorogva. 

-Mi van köztetek? - kérdezte Steve, az ajándékokat lerakva a földre. 

-Semmi! - akadtam meg. 

-Oké, a torta még egyben - szedte ki a hűtő aljából a két emeletes, kissé csúnya, de legalább szeretettel készült sütit.

-El sem hiszem, hogy bevette - szólt Thor. -Simán elment. 

-Tényleg behazudtad, hogy jött egy futár, amit meg se rendeltél? - nézett Starkra unottan Bruce. 

-Így volt - bólogattam hevesen. 

-Minden megvan? - kapkodta a fejét Steve.

-Lufit most fújják, Natasha hozza a szobából a glittert, konfettit, a gyertya a tortában, a dísz fent, az ajándékok... - számlálgattam. 

-Mikor jön már a sajtburger? - nyafogott Stark. 

-Várj, most tényleg rendeltél? - lepődött meg Wanda.

-Baszki, a party sapka! - sikkantottam fel, ám a lift gombja felvillant, így berontva szobámba estem hasra azonnal. 

Mindenkiből egy óriási ijedt hőkölést kaptam, de csak megragadva az ágyra kikészített sapkát pattantam fel. 

-Jól vagyok! - ugrottam át az ajándékkupacot, Natasha pedig levágtázva a lépcsőn nyomta Stark, az én és a saját kezébe a kilövős konfettiket. 

Mindenkin rajta volt a sapi, Steve és Thor szájában egy amolyan party trombita volt, Clint és Bruce fogta a tortát, Wanda kezében pedig egy jó márkás viszki foglalt helyet.

Amint a lift ajtó csippant, és kinyílt, egyszerre felkiáltva kívántunk a katonának boldog születésnapot, kilőve a konfettiket, sikongatva, trombitálva. 

Bucky pedig komoran nézve a szemünkbe mért végig minket unottan, hagyta, hogy bezáruljon előtte a lift ajtó és elinduljon lefele, a földszintre. 

Megdöbbenve, hökkenten kértem elnézést a többiektől, majd nyomkodva a lift gombot szitkozódtam magamba. 

-Hurrá - dünnyögte Clint elfújva a gyertyákat, Én pedig beszállva a már üres liftbe engedtem ki a levegőt. 

A lábammal kopogtatva a lift kemény padlóján csippantottam le ellenörző kártyámat, majd seperc alatt lent is voltam. 

Kevesebb, mint két hete, ezen a padlón még a vérem száradt a támadás végett. Sebeim már lassacskán, de gyógyulgatnak, semmi különösebb fájdalmam sincs. 

-Hé - léptem ki a fotocellás ajtón azonnal, felháborodottan. 

-Utállak titeket - dünnyögte a falnak dőlve. 

-Ott hagytál minket! - álltam meg előtte hitetlenül. 

-Persze, hogy ott hagytalak titeket - gúnyolódott. 

-Tudom, nem szereted, de.. - álltam meg. -Boldog szülinapot. - ölteltem át. 

-Nem kenyerezel le. 

-Légyszi? - csücsörítettem, Ő pedig egy apró csókot nyomva a számra nyomott a kezembe egy sajtburgert. 

A kanapén kuporogva, party sapkával a fejemen sandítottam Barnesra, aki a TV-t bámulva nézett komoran. Felvette a sapkát, de a tortájához hozzá sem nyúlt. 

Tipikus Barnes. 

-Milyen érzés ilyen öregnek lenni? - nézett rá Thor.

-Te beszélsz? - kérdezte dünnyögve Barnes. 

-Oké, akkor én kérdem - fordultam felé. -Milyen érzés...

-Hagyd abba. 

-Több, mint száz év... - rázta a fejét Clint. 

-Nem fogjátok be, igaz? - kérdezte. 

-Dehogy is! - harsantam fel. 

-Már őszülsz - bólogatott Natasha. 

-Tőletel őszülök, idióták.

-Ráncosodsz is - szívtam a vérét.

-Te már csak tudod - biccentett Barnes. 

-Mindenki tudja - szólt Clint. - Nem kell kiváltságosnak lenni ehhez.

-Messziről látszik - bólogattam helyeselve, Barnes pedig sörébe kortyolva hagyta, hogy szívjuk a vérét szülinapján.