Kezét elkapva tértem ki azonnal ütése elől. Gyors volt és erős, de mindig is imádtam a kihívásokat.

Érdekelt, mi maradt meg az Amanda által belém nevelt dolgokból, hogy még mindig érdemes vagyok -e Barnes ellen. Ő persze nem akarta, de addig nyúztam, amíg be nem adta a derekát.

Izzadt voltam, küzdöttem, egyszer már majdmem lenyomott, de kimentettem magam. Ütött, rúgott, persze nem nagyot - azt már nem akarta, pedig bíztattam rá. Nem értem miért.

-Jó vagy - mondtam lihegve, hátrálva.

-Nincs más választásom - ragadta meg derekam, de azonnal ki is fejtettem magam belőle. -Te is szívós vagy, Jhonson - ütött.

-Nem volt más választásom - védtem ki rúgását.

-Nem unod még? - kérdezte ellökve kezem, majd a másikat is. Mindenemet védte. Egyszer sem sikerült még úgy hozzá érnem.

-Nem hiszem el - ragadtam meg karját, de a fém kar azonnal nyakamra ragadt.

-Véged - rázta a fejét.

-Biztos nem - ragadtam meg én is nyakát, de Ő azonnal eltolva nézett rám a szemöldökét ráncolva.

-Blair, törődj bele. Nem a te hibád.

-Szép vagy - vigyorogtam rá, Ő pedig döbbenten zavarodott össze, így lábam körbe lendítve gáncsoltam ki, a férfi pedig térdre bukva engedett el. -Nyertem.

-Mostmár boldog vagy? -lihegett.

-Nem. - ugráltam, elsöpörve hajamat. -Még egy?

-Blair, nem foglak bántani - nézett fel rám.

-Na, ne már, tök jó buli! - pattogtam. -Gyere.

-Te őrült vagy - rázta a fejét, felkelve.

-Hé, ellened lettem edzve. Muszáj, hogy nyerjek - lihegtem. -Csak ennyim maradt a múltból.

-Ne manipulálj. - indult meg felém.

-Pedig működik - rúgtam felé ökleimet felrántva, Ő pedig lazán kikerülve lendítette felém kezét, amit sikeresen kivédtem.

Marakodtunk, civakodtunk még így egy darabig, csak a csattanások, koppanások, egy-egy elkapott szó és a fém kar jellegzetes hangja hallatszódott az edzőteremben.

-Emlékszel bármire is? -buktam le lihegve.

-Még is mire? - pördült meg könyökét lendítve.

-Amikor a tél katonája voltál - tartottam ellent erősen.

-Nem - tolta el kezem. -Melyik részre gondolsz? - ütött, Én pedig orromhoz kapva szédültem meg. -Blair, én nem akarom ezt csinálni.

-Én igen. - mozgattam meg állkapcsom. -Nem fájt. - bíztattam, Ő pedig a szemöldökét ráncolva húzott magához.

-Nem akarom.

-Kérlek.  Nem fájt- csókoltam meg, majd elszakadva tőle emeltem fel öklöm.

-Blair -kezdte.

-Bucky, bármi van, nem tudom megvédeni magam - mondtam. -Edzenem kell.

-Nem tudod megvédeni magad a Tél katonája ellen - nézett komolyan a szemembe. -Ez a bajod.

-Senki ellen nem tudom megvédeni magam - ráztam a fejem.

-Ellenem nem tudod.

-Most is megoldottam valahogy - rántottam meg a vállam.

-Oh, arra emlékszem.  - biccentett. -Frappáns.

-Hát ha ez kell - vigyorogtam rá. 

-Ügyes gondolat. De csak a csók rémlik.

-Oh, valahogy így csináltam, hogy... -léptem felé,  majd arcát megragadva, vigyorogva csókoltam meg azonnal, Ő pedig térdre bukva döntött hanyatt azonnal.

-Holnap? - kérdeztem a törölközőt felkapva.

-Nem -rázta a fejét. 

-Kérlek! - meredtem rá.  -Bucky, edzenem kell - nyöszörögtem. - És veled izgalmas.

-Hah - horkantott fel.

-Kérleek - másztam ölébe. 

-Hé, túlbuzgó, így is tele vagy foltokkal. Én ezt nem akarom. 

-Ne mond, hogy nem élvezted - rebegtettem pilláim.

-A barátnőm vagy, nem a boxzsákom.

-Ez gonosz volt. - löktem meg vállát.

-Állj le, Jhonson. Hidd el, hogy jó vagy.

-Nem elég jó. 

-Honnan tudod? - kérdezte.  -Lehet már százszor elvertél. Annó.

-Tényleg nem emlékszel? - simítottam meg arcát. -Nem kell beszélnünk róla, ha...

-Nem érdekes - mondta rekedtes hangján. -Hidd el, ha emlékeznék... már elmondtam volna -mondta komolyan. -Legalább ennyid lehessen. Hogy ennyire emlékezz.

-Szeretlek -bukott ki belőlem azonnal.

-Csak az igazat mondtam - nézett rám komolyan, Én pedig szorosan átölelve fújtam ki a mélyen bentartott levegőt.

-Nincs kedved zuhanyozni? - toltam el magam tőle, mire halványan elmosolyodott.

-Oh.

-Gyere - pattantam fel, Ő pedig pólóját azonnal lekapva indult utánam. -Belegondoltál már, hogy  mi valószínű már találkoztunk,  de nem emlékszünk? - csacsogtam a törölközőt a vállamra dobva.

-Nem.

-Pedig tuti így volt -vontam vállat. -Durva! Valószínű bántottuk is egymást. Sőt lehet többször is! - fecsegtem össze vissza.

-Jaj, nekem, mire vállalkoztam.