A kocsi ajtót bevágva ült be mellém Barnes.

Nagy erőfeszítéssel, de visszamentünk a a kocsiért a kajás pasassal, s elvontattuk a benzinkútig, hogy megtankoljuk.

Barnes a torkát megköszörülve indította be a motort, tárcáját lerakva.

-Kifizetted? - néztem rá.

-Persze -horkantott, elvéve kezemből a zacskót.

-Barnes, mondtam hogy állom!

- Fogd be.

-Miért fizetted ki? - kiabáltam.

-Neki is meg kell élni valamiből. - rántotta meg a vállát, tekerve egyet a kormányon.

-A francba, Barnes! - ütöttem.

-Állj már le! - kiáltott rám.

-Utállak, istenem. Utállak! - csapkodtam össze-vissza. -Miért, miért mindig mi ketten? - hadartam. -Miért mindig veled zárnak össze? - fordultam felé. -Miért veled maradok állandóan? - ragadtam meg a vállát, a kocsival pedig félrehúzódott az út szélére.

-Mi a franc bajod van? - kiáltott rám.

-Miért mindig én? Miért mindig Te? - kiabáltam. - Miért nem Steve?

-Mert vele is lefeküdnél - dünnyögte.

-Ugyan már, Ő öreg! - háborodtam fel.

-Majdnem hogy idősebb vagyok nála! - meredt rám.

-Oh, látszik - kötöttem ki magam.

-Mi.. mit csinálsz? - meredt rám.

-Nem bírom ki veled. Nem bírlak! - ragadtam meg a kilincset, de az autót lezárta. -Engedj ki!

-Hagyd abba a rinyálást - nézett rám komolyan.

-És amúgy is, Én feküdnék le vele? Mondja ezt a nagy hűség mintaképe! - löktem el felőlem a kezét.

-Oh istenem, ne vond bele ezt! - dünnyögött.

-Te kezdted! - kiabáltam. -Strange miatt mondtad. Igaz? Strange miatt!

-Mi? - grimaszolt. -Hogy kerül ide Strange? -harsogott.

-A lefekvés. Strange miatt mondtad! - kiabáltam.

-Te lefeküdtél Strangel? - fagytak érzelmei arcára.

-Dehát tudtad! - meredtem rá dühösen.

-Te lefeküdtél Strang....

-Barnes, tudtad! - kiáltottam rá.

-Szállj ki. - állította le a motort.

-Mi van? - hűltem el.

-Szállj ki az autómból. -mondta komolyan. Hangja mély, rekedtes, komor volt.

-Tessék? - kérdeztem.

-Te lefeküdtél vele? -háborodott fel.

-Dehát tudtad! - ragadtam meg a kilincset, kilökve az ajtót.

-Most meg hová mész? - kiáltott utánam dühösen.

-Elküldtél. - húztam fel bőrdzsekijének zipzárját magamon.

-Lefeküdtél vele. Azt mondtad, semmi nincs köztetek. Azt mondtad, beképzelem! Hülyére vettél! - sietett utánam üvöltve.

Dühös volt. Tombolt.

-Átvágtál! - lépkedett utánam. Egyre távolabb voltunk a kocsitól.

És csak tűrtem, és tűrtem.

-Te.. te lefeküdtél azzal, aki miatt én órákat, sőt napokat idegeskedtem, aki miatt a kapcsolatunk tönkre ment. Szerettelek Jhonson és hittem neked! Azt mondtad, Ő senki, azt mondtad ne aggódjak! Amikor elmondtad a többieknek, hogy min vesztünk össze...megőrültem!

Csak tűrtem.

-A francba. Pletykás vagy, és nem bírsz semmit sem magadban tartani, és elmondasz mindent mindenkinek, és a francba. A francba, a francba. Lefeküdtél Strangel. Azt mondtad Ő miatta jöttél vissza. Oké, elviselem. Igen, jó, nagy barátod, megmentette az életed, Ő miatta jöttél vissza. Lenyeltem. A párod vagyok, de oké. Lenyeltem. Én mentem érted. Én kapartalak össze, de oké. Én szerelmes vagyok beléd, de oké. Én szerettelek. De oké. Ő a sztár, ő a király, ő a mindened! - kiabált. -És te lefekszel vele. Megcsaltál.

Csak tűrtem.

-Szólalj már meg! - ragadta meg a kezem, maga felé pördítve.

-Nem.

-Beszélj, Jhonson! Beszélj! - ragadta meg a vállamat.

-Azt akarod, hogy beszéljek? -vettem egy mély levegőt. -Én megcsaltalak? - kérdeztem. -Nem, Barnes. Nem csaltalak meg. Te csaltál meg azzal az idegen nővel. Te hagytál el. Te léptél félre. Te hagytad. Nem tettem tönkre a kapcsolatunkat, nem hagytalak el, nem rontottam el! És nem is Strange. Te voltál. Te voltál! - meredtem rá bőgve. -Nem tűröm, hogy ócsárolj! Nem vagy a párom Barnes. Te nem szeretsz engem. Te nem vagy szerelmes! Nincsen semmi közünk egymáshoz az ég világon! - kiabáltam vele. -Nem én mondtam el a vitát a többieknek. Wanda volt! Beléd olvasott, és elmondta. - mondtam. - Te nem vagy szerelmes. Te nem érzel.

-Nem mondhatod, hogy...

-Nem! - szóltam közbe. -Te sose érzel semmit, te sose vagy őszinte, te sose adod át magad, te be vagy gyöpösödve, csak tombolni tudsz, te nem szeretsz senkit! - löktem rajta.

-Már honnan tudnád? -nézett rám komoran.

-Úgy, hogy sok időt töltünk együtt. Hónapok óta a szeretőd vagyok, Barnes. Évek óta a legnagyobb ellenfeled. Ellenséged. Több hónapja a barátnőd - néztem komoran a szemeibe. -Te nem szeretsz senkit.

-Nézd. Az, hogy szerinted nem... nem vagyok jó benne. - mondta komolyan. -De nem mondhatod, hogy nem szerettelek. -nézett komoran a szemembe. -Nem a szeretőm voltál. Sosem a szeretőm voltál. - taglalta, ám akkor a helikopter megérkezett, én döbbenten meredtem a szemeibe. A szél eszméletlenül fújt, a helikopter fényei pedig élesen világítottak ránk.