A szelet pizzába harapva tűrtem fülem mögé a hajam.  Már nyolc óra volt, a szél fújt már.  Bőven december közepe felé haladtunk.

-Éjjeli bagoly. - hallatszódott Nat rekedtes hangja,  mosolyogva.

-Csak éhes - vigyorogtam teli szájjal.

-Hiányoztál a vacsoráról - mondta, a pultnak dőlve.

-Jobbnak tartottam, ha maradok a szobámban - vontam vállat.  - Jobb mindenkinek.

-Jobb mindenkinek, vagy csak Barnesnek és neked? 

-Mindenkinek - biccentettem.  - Végül is a vita több emberre hat ki.

-Ne is mond - nevetett.  - Stark szerintem nyugtatót szed már tőlünk. 

-Te mit gondolsz?  -  kérdeztem a pizzát majszolva. 

-Miről?

-A tervről. 

-Igazad van, de még kifejletlen. Nem tudunk semmit. Ezek szerint Amanda még a Hydránál van. - mondta. - Bármikor lecsaphatnak ránk. 

-Igaz - gondoltam át. - Hogy vannak az ikrek?

-Csöndben - rázta a fejét. - Wanda alig evett, Pietro meg csak... Hallgat.

-Istenem - sóhajtottam. 

- Nem tudom mi lesz ennek a vége, és ez - kezdte. - Bizonytalanná tesz. 

-Nem lesz semmi baj, Nat. Amíg együtt vagyunk, nem lehet semmi - szorítottam meg vállát bátorítóan. -Hidd el. 

-Próbálok. De a Hydra nem játék. 

-Tudom, hogy nem játék - mondtam komolyan. - Nem is erre céloztam. Hanem arra, hogy hiába harcolunk mindenki ellen hónaponta, szerezzük meg az ikreket, öljük meg a fejes embereket,  ha ez mind újra és újra kezdődik előről mert nem a gyökerénél írtjuk a problémát. 

-Tudom - sóhajtott.

-Harcolhatunk mi bárki ellen, de a háttérben mindig ott lesz valaki - ráztam a fejem. 

-Igazad van. 

-Akkor Barnes még is miért nem tudja felfogni? - fújtattam. 

-Mert Te mondod. Ha más mondaná, egyet értene vele. 

-Seggfej - dünnyögtem. 

-Mikor lesz már vége a vitátoknak? 

-Én nem vitázok. 

-Most nagyot hazudtál. - vigyorgott rám. 

-Nem, Én nem! - meredtem rá döbbenten. 

-Blair, a veszekedés az életed. 

-Dehogy is - legyintettem. - Ránézünk Wandára? - néztem az órára. 

-Persze. 

A szoba ajtón óvatosan kopogva vettem egy mély levegőt, Natashával mögöttem. Wanda szelíd, kíváncsi ám halk hümmögése hallatszódott, így benyitva dugtam be a fejem az aprócska résen, míg Nat pipiskedve jelent meg felettem. Wanda azonnal elmosolyodott. 

-Szia! - köszönem boldogan. 

-Sziasztok - mosolyodott el újra. 

-Mit csinálsz? - kérdezte Nat somolyogva.

-Semmit - rázta a fejét. 

-Semmit? - kérdeztem vissza. 

-Ülök és... - kereste a szavakat. -Gondolkodok. 

-Wanda! - szóltam aggódva. - Kijöhettél volna hozzánk! 

-Nem tudtam, hogy kint vagytok... - füllentett, mire lesajnálóan néztünk rá. - Jó, oké. Nem akartam zavarni. 

-Hol van Pietro? - kapkodta a fejét Nat.

-Elvitték. 

-Kicsoda? - sikkantam fel döbbenten, Nat pedig azonnal megdermedve fordult Wanda felé döbbenten. 

-Jaj, nem! Nem úgy! Csak Steve és Bucky - mentegetőzött azonnal. - Azt mondták.. Fiús napot tartanak. Vagy is inkább Steve mondta, Bucky csak.. Steve zaklatása miatt ment bele. Nem akart menni. 

-Miért nem lepődök meg? - nevettem fel lesajnálóan, Wanda mellé ugorva az ágyra. -Barnes egy unalmas pöcs. 

-Ti mindig is ilyen rosszban voltatok egymással? - kérdezte kíváncsian Wanda. 

-Oh, ha te azt tudnád - ült a másik oldalra Nat. -Hova mentek? 

-A városba - biccentett Wanda, Mi ketten pedig azonnal összenéztünk. Nat elvigyorodott, Én pedig biccentve fordultam a lányhoz. 

-Hé, neked nincs kedved csavarogni? - pördültem hasra, megtámasztva államat, felvigyorogva a lányra. 

-Tartunk egy csajos napot. Vagy inkább estét.... - nézett ki az ablakon a vörös hajú. 

-Tényleg? - kérdezte a lány, Én pedig vigyorogva pattantam fel és ragadtam meg a kezét. 

-Adok egy kabátot. 

A szitáló hóesésben, sok-sok ember között Wanda egyik karjába karolva nevettem fel, míg Nat a másik oldalról átölelve a fiatal lányt nézelődött a karácsonyi árusok között. Valami kaját kerestünk, vagy egy jó forrócsokit, de eddig csak ajándékokat találtunk. 

-Ti tartjátok a karácsonyt? - nézett rám Wanda. 

-Szoktuk - vontam vállat Natra nézve. 

-Sőt, mi egyenesen karácsonyi lázban égünk Thorral együtt. - vigyorgott a vörös. - Van pizsink is! 

-Ha gondolod, holnap visszajöhetünk nappal - mondtam neki. -Ruhákat venni. 

-Tényleg? - ragyogott fel a szeme. 

-Hogyne! Blair csak örülne neki. Vásárlás mániás - bólogatott Nat. 

-Hé, nem is! - akadtam ki, ám azonnal megtorpantunk. Előttünk pedig ezzel együtt állt meg döbbenten a három férfi - a két Bosszúálló és Pietro.