A szárnyat - immáron - egyedül feltérképezve néztem át alaposan az összes kis helyiséget.

Ideges voltam.

Igazából, a düh vezérelt engem, az egyetlen egy ember aki mindig kétség nélkül bármilyen helyzetben, bármikor fel tudott dühíteni, az Ő volt. Barnes.

Nem hagytak egyedül, Thor azonnal a segítségemre sietett és bár próbált úgy viselkedni, mint aki nem is hallott semmit abból ahogyan Barnes és Én szétszedtük egymást - nem sikerült neki. Thor kínosan mosolyogva megtörve a frusztráló csendet kérdezgetett.

-És hogy aludtál? - mosolygott rám hevesen pislogva az Istenség.

-Egész jól, köszönöm. És Te? - somolyogtam rá.

Édes volt, ahogy próbálkozott.

-Elment. Felkeltem éjjel, hogy mosdózni kell - nézelődött. - Hogy vagy?

-Tessék? - mosolyogtam rá, visszafogva a nevetésem.

-Hogy vagy? - kérdezte. - Hogy érzed magad?

-Jól, köszönöm.

-Az jó. Milyen napod van?

-Thor...

-Igen? - mosolygott rám.

-Jó a napom, köszönöm. Szebbé teszed.

-Ennek örülök - nézte át a szárny egyik szobáját. - És mit gondolsz a mai idő...

-Thor, nem kell ezt csinálnod - néztem be a szobába.

-Oh.

-Oh, bizony. - ráztam a fejem somolyogva.

-Akkor jó, csak mert kezdtem kifogyni a kérdésekből - jött utánam. - Azt még sem kérdezhetem, hogy mit csinálsz.

-Értem - biccentettem.

Aztán, hirtelen mindketten elhallgattunk. Ugyan is, az öreg fa ajtó bevágódott a folyosó végén.

-Itt vannak - néztünk össze Thorral.

-Valószínűleg megvannak az ikrek - mondta Thor.

-Mi? - hallatszódott Stark hangja a fülesbe. - El ne szúrjátok ezt most nekem! - szólt idegesen, mi pedig azonnal a szoba felé indulva szerelkeztünk fel.

Az ajtót kinyitva néztem körbe a szobában, Thor pedig nyomomban készítette a pörölyt támadás céljára.

-Maximoff ikrek, békével jöttünk - szólt Thor rekedtes hangon.

-Nem bántani akarunk titeket! - léptem beljebb.

-Gyertek elő. Vége van. - mondta Thor.

-Sosincs igazán vége. - hallatszódott Wanda hangja.

-Wanda, megmenekülhettek. Segíteni akarunk - szóltam azonnal, a lányt keresve szemeimmel. - És ebben biztos is lehetsz. Bármelyikőnkbe bele olvasol...

-Az olvasás nem ér semmit - jelent meg előttünk.

-Hol van Pietro? - kérdezte a lányt méregetve Thor.

-Nem esett bajotok, ugye? - néztem mélyen a lány pirosan felcsillanó szemeibe.

-Nem. Még.

-Tőlünk nem is fog - kezdett el lépkedni Thor határozottan felé, a lány pedig bajlósan felemelve kezeit lépett azonnal hátra.

Thor karját megragadva állítottam meg az Istenséget.

-Tényleg segíteni akarunk. Menedéket tudunk biztosítani. Meleg ételt. Fürdőt. Ágyat - soroltam. - Normális életet.

-Mond, még is miért tennéd meg? - förmedt rám pirosan villódzó szemekkel a tini. - Többször is játszottam az agyaddal! - meredt rám.

-Wanda, féltél - szóltam azonnal. - Egy csapatnyi idegen ember jött érted és a testvéredért, még szép hogy megijedtél... - kezdtem azonnal.

-Ellenben veled. Te nem félsz.

-Nem, Én nem. - mondtam határozottan.

-Miért nem? - biccentette oldalra a fejét.

-Mert nem bajt okozni jöttünk - fejezte be Thor. - Hidd el, kislány.

-Nem vagyok kislány - nézett rá kérdőn, ám lesajnálóan az Istenségre.

-Ahogy szeretnéd, Hölgyem - biccentett Thor, Wanda pedig....

Wanda elmosolyodott.

-Hol van Pietro? - kérdeztem.

-Még Szokóviában van, vagy esetleg olyan gyorsan fut hogy kiszaladt a határon? - jegyezte meg ironikusan Thor.

-Kint van. Azt hiszem, épp az íjász barátotokat akarja lekapcsolni.

-Szuper. - dünnyögte a férfi.

-Gyere velünk haza, Wanda. Biztonságban lehetsz - nyújtottam mosolyogva, bíztatóan kesztyűs kezem, Ő pedig vacilálva nézett ránk.

-Ehetsz sajtburgert - mondta Thor, Wanda pedig kezét nyújtva indult meg a szoba végéből, izgatottan.

Csak aztán, megjelent Amanda Swedlin.

A nő lépteit nem hallottuk, de belépett közénk, Wanda pedig azonnal meg is torpant és nézett döbbenten a barna hajú, vigyorgó nőre.

-Sikerült, Bosszúállók. Megvan. - mondta Amanda, Wanda pedig kéttségbe esetten nézett hol rám, hol Thor szemeibe.

-Veletek van? - kérdezte a tini lány egyre dühösebben, félve emelkedő és süllyedő mellkassal.

-Inkább Ők vannak velem - mondta Amanda.

-Tessék? - kérdeztem döbbenten. - Wanda, mi a baj? - léptem felé, ám azonnal erejenek segítségével borította a polcok tartalmát egyenesen Thorra, így megragadva a lány kezeit próbáltam megfékezni, de mindegy volt. A lány sokkal erősebb volt.

-Eressz el! - szólt bosszúsan a lány.

-Mi a baj? - kérdeztem újra, ekkor Thor közénk lépett, de Wanda erejével elérte, hogy Thor pörölyét ne Ő kapja, hanem Én.

Ügyes volt, nem a pörölyt próbálta irányítani, hanem magát az Istenséget, a keze azonnal célirányt váltott és betalált. Eszméletlenül borultam el mellettük a földön.